Dunaújvárosi Hírlap, 1973. június (18. évfolyam, 44-52. szám)

1973-06-26 / 51. szám

1973. június 26., kedd Egy volt­ rongylabda­­tulajdonos tűnődései Nem is tudom, illő-e előhozakodni azzal, hogy nekem valaha rongylabdám volt. Annál is inkább, mert ez csak részben igaz. Rongylabdám is volt. Meg egy gumilabda, ami hamar kilyukadt, de hogy kárba ne vesszen, minden meccs előtt friss szénával tömtük, amíg kikerekedett. Szénát meg bőven termett az erdő széle. Szabad-e ezzel előhozakodnom éppen most,­­amikor Dunaújvárosban olimpiást játszanak a gyerekek és övék a világ összes bőrlabdája? Hát. . . prédikációt tar­tani nem érdemes, de gondolkodni szabad is, kell is. A gyerekek biztosan nem olvassák el ezt az írást (m­ért versenyeznek), így hát magunk között vagyunk, mi régi rongylabdások, akiknek nem olimpiára, de a szomszéd faluba utazni is esemény volt. Mi mindent csináltunk, mi mindent átéltünk, lát­tunk már azóta?! Miért kellene éppen ezert új tréning­ruhába bújt gyerek láttán meghatódni? Keményen megdolgoztunk mi többek között minden melegítőért is, mindenért, semmit sem kaptunk ingyen és talán már többet is érdemelnénk, sőt előbbre is lehetnénk. Talán. Ez a talán feszít, nyom bennünket, ez tesz néha szkeptikussá, közömbössé, idő előtt fáradtá, el­végre „joga van az embernek is kipukkadni”. Tulajdon­képpen joga van. Ám ezt a leeresztést nem lehet friss szénával kerekdedre korrigálni. Lelkiismereti kérdés az, hogy ki, mire gondol az országból összesereglett vidám, boldog, egészséges, gondtalan gyerekek láttán: arra-e, hogy de jó nekünk, vagy arra-e, hogy a szomszédnak többje van. Mert tulajdonképpen mindkettő igaz (lehet). Történelmi örökség, hogy végletek között éljünk. Még lábunkban a nehéz, átvizesedett rongylabdák sú­lya, a múltunk, az indulás, még érezzük a dombra érés jóleső fáradtságát, de sajnos már látjuk, hogy a cél tá­volibb, semmint hittük volna, amikor utolsót rúgtunk a rongylabdába, mintha a dombraérés első mámorában közelebb hazudtuk volna önmagunknak azt, amit elérni szerettünk volna. Mércéink, vívódásaink, belső végleteink magunk­nak valók. Magunkban lehetünk következetlenek, egy­szerre tudhatjuk a két végletet, hogy­ honnan indul­tunk el, és hogy hová szerettünk volna már elérni. Az egyik­ büszkeséggel tölthet el bennünket, a másik alkal­masint el is kedvetleníthet. Mondom, magunkban, ma­gunk között. De ha gyerek áll elénk, mértéket kell változtatni. Az úttörőolimpia résztvevője már nem fogja soha sem megérezni a rongylabda súlyát és ezért más szemmel nézi saját új melegítőjét is. De kedvetlenségünket sem érti meg, vagy könnyen fél­reérti. Egy generáció örömei és kételyei nem ruházhatók át. Az az úttörőolimpikon, aki szombaton este a világ legtermészetesebb dolgának tekintette, hogy őt egy vá­ros, sőt egy egész megye ünnepli, hogy gondját viselik és már-már kényeztetik, nem érti, hogy mi miért ha­tódtunk meg ezer új tréningruha és ezer gyerek láttán. Nem is volna jó, ha értené. Neki más a dolga. Ma az, hogy gyerek maradjon, holnap pedig az, hogy büszke legyen tegnapjára (a mi jelenünkre) de már egy kicsit bántja az, hogy nem ért olyan magasra, mint szerette volna. Miskolczi Miklós Dunaújvárosi Hírlap Együttműködési szerződés a vendéglátásról - a lengyel-magyar barátság jegyében Szerződés aláírására kerül sor a közeljövőben a Duna­­vidéki Vendéglátó Vállalat és a Nowa-Huta-i Kohászati Kombinát munkásellátási igazgatósága között. A megállapodás fontossá­gáról és­­ szerepéről Barnaki Ferenc, a Dunavidéki Ven­déglátó Vállalat igazgatója a következőket mondotta: “ A Nowa-Huta-i Kombi­nát évek óta keresi a kapcso­latot városunkkal, a Dunai Vasművel. A gyár KISZ-bi­­zottsága a közelmúltban kö­tött szocialista szerződést a lengyel fiatalokkal, azóta mi is lefektettük egy megállapo­dás írásos alapjait. Ebben kétirányú kapcsolat felvéte­lének lehetőségét vetettük fel. A szakmai vonatkozáso­kon túl — ahol az üzletve­zetők, szakácsok és felszol­gálók szakmai tapasztalat­­cseréjéről tárgyalunk — cse­reüdültetést is meg kívánunk valósítani a lengyel partner­rel. Csem­egi Mihály termelési és értékesítési osztályvezető vezetésével a közelmúltban vendéglátó küldöttség járt Nowa­ Hután. Tapasztalatait az alábbiakban összegezte az osztályvezető: — Sok, számunkra újszerű dolgot láttunk, tapasztaltunk, sok mindenben azonban mi tartunk előbbre. Vonatkozik ez elsősorban az önkiszolgáló rendszerre, ami elég kezdet­leges fokon áll barátainknál. Megegyeztünk, segítünk ne­kik ennek fejlesztésében. Ét­keztetésben elsősorban a te­jes ételek készítésében és a nyers saláták alkalmazásá­ban van mit tanulnunk. Vé­leményünk az, hogy a tizen­nyolc tálalót munkásellátási foglalkoztató igazgatóság­gal kötendő szerződés min­denképpen hasznos lesz mind az emberi mind a szak­mai kapcsolatok vonatkozá­sában.­­ T. Z. Tanács — egy életre Látogatás az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben „Mi leszel, ha nagy le­szel?” Az általános iskola elvég­zésekor válik különösen fon­tossá ez a kérdés. S a he­lyes választ nagyon nehezen találja meg sok szülő és gyermek. A megalapozott döntés elengedhetetlen feltétele tájékozottság. A többféle kí­­ nálkozó lehetőség közül az tudja kiválasztani a legmeg­felelőbbet, aki összehasonlí­tást tud tenni a különböző alternatívák között.­ A pá­lyaválasztással kapcsolato­san ez­ azt jelenti, hogy ala­posan ismerni kellene több száz szakmát, azok pályakö­vetelményeit, előnyös és ne­héz oldalait, de ismerni kel­lene a népgazdaság jelenle­gi és a jövőben várható munkaerőszükségletét. Mind­ezt összhangba kell hozni a pályát választó fiatal egyé­niségével, adottságaival és elvárásaival. Erre a feladatra egyedül nem vállalkozhat egyetlen szülő, egyetlen pedagógus sem. Megfelelő áttekintés és ismeretanyag nélkül nem le­het helyes tanácsot adni. Országosan egységes elvek szerint működő, megfelelő információkkal rendelkező tanácsadó hálózatra van szükség, amely segít eliga­zodni a szakmák útvesztőjé­ben, amelyik útmutatást és megnyugtató tanácsot tud adni arra az igazán nem lé­nyegtelen kérdésre: mivé le­gyen a serdülő fiatal, ha megnő? < Budapesten a Lottó Áru­ház közelében, a Nyár utca 9-ben található meg az Or­szágos Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet. Az itt dol­gozó szakemberek, tudomá­nyos kutatók azon fáradoz­nak, hogy mind több diák választhasson magának meg­felelő foglalkozást, szakmát. Az intézet tudományos munkatársa, P­a 1t­h­y Éva a következőképpen jellemez­te az Országos Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézet mun­káját: * — A mi elsődleges felada­tunk a kutatómunka. Az in­tézetünkben dolgozó közgaz­dászok hazánk távlati fej­lesztéséből, a nálunk fejlet­tebb országok példáiból kö­vetke­­­znek arra, milyen váltó......ok várhatók egyes szakmákban a következő év­tizedekben, s melyik szak­mának mekkora szerep jut a népgazdaság egészében. Pszichológusok, szociológu­sok foglalkoznak a munka­lélektan kérdéseivel, a sze­mélyiség és az egyes mun­kakörök viszonyával. lett szakmai segítséget Emel­és elvi irányítást adunk az egyes megyékben működő pályaválasztási intézeteknek, és koordináljuk azok mun­káját. Továbbá ellátjuk in­formációval, nyomtatvá­­­nyokkal, szakkönyvekkel a megyei pályaválasztási ta­nácsadó intézeteket és az is­kolákat. Például elkészítet­tük 188 szakmáról valamint 38 felsőfokú képesítést köve­telő foglalkozásról a pálya­követelményeket, jellegét ismertető a munka összeállí­tást. Ezt könyv formájában is megjelentettük és eljuttat­tuk a pályaválasztással fog­lalkozó szakemberekhez. Há­zi stúdiónkban hangos ripor­tokat szerkesztünk rádiós újságírók közreműködésével, amelyek megismertetik a hallgatókkal a különböző szakmákat. Mi sokszorosítjuk ezeket a hangos riportokat s a magnószalagot megküld­jük térítés ellenében a meg­rendelő iskolának. Mosta­náig negyven szakmáról ké­szült ilyen riport. # A pályaválasztási tanács­adás szervezeti rendszeréről, mai feladatairól d­r. Ri­­­t ó­ó­k Pálné kandidátus, az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet tudomá­nyos csoportvezetője a kö­vetkezőket mondotta: “ A pályaválasztási ta­nácsadás szervezeti rendsze­re az 1971 júliusában meg­jelent 1029/1971. számú kor­mányhatározatot követően épült ki. Megalakultak a megyei tanácsok munkaügyi osztályai alá rendelt megyei pályaválasztási tanácsadó intézetek, amelyeknek mun­kája szorosan kapcsolódik iskolarendszerünkhöz. A me­gyei intézeteknek kell segít­ség­et nyújtaniuk a pedagó­gusoknak, akik végered­ményben a legjobban ismer­hetik tanítványaik képessé­geit, adottságait, érdeklődési körét, hogy ők, mármint a pedagógusok hatékony se­gítséget adhassanak diák­jaiknak egész életükre szóló elhatározásaik meghozatalá­ban. Egyes iskolákban a pe­dagógusok ezirányú munká­ját a pályaválasztási felelő­sök fogják össze. Ma már or­szágosan több mint négyezer pedagógus végzi ezt a szép és nem könnyű feladatot pá­lyaválasztási felelősként. Ők tartják a közvetlen kapcso­latot a megyei intézetekkel, és ők fogják össze az isko­lákban folyó pályaválasztás­sal, pályairányításssal kap­csolatos munkát. Napjaink­ban erősödő tendencia a pá­lyaválasztási felelősök járá­si, városi munkaközösségei­nek alakulása. A munkakö­­­össégek jól összefoghatják egy-egy kisebb területi egy­ség pályaválasztással és ta­nácsadással foglalkozó szak­embereinek Az idén­­ vette tevékenységét, kezdetét az ipari és mezőgazdasági üze­mekben a pályaválasztási megbízottak kinevezése. Ez­­idáig az ipari üzemek felé­ben, a mezőgazdasági üze­meknek viszont alig tíz szá­zalékában történt ez meg. Az üzemi megbízottak mód­szertani segítséget kapnak a megyei pályaválasztási inté­zetektől, s az ősszel tanfo­lyamokat is szervezünk szá­mukra. Az üzemi pályavá­lasztási megbízottak és az iskolai pályaválasztási fele­lősök együttműködése szoro­sabb kapcsolatot teremt tanintézetek és a munkahe­­­lyek között, ami végered­ményben megkönnyíti a pe­dagógusok tanácsadó mun­káját. A jövő feladatait, elképze­léseit Nagy László, az Or­szágos Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet igazgatója fogalmazta meg: — A cél az, hogy a jövő­ben a pályaválasztási ta­nácsadás az iskolai oktató- és nevelőmunka szerves ré­szévé váljék, és ebben sze­repet vállaljon minden pe­dagógus. Éppen ezért a jövő évtől új tantárggyal ismer­kednek meg a leendő peda­gógusok­. Megkezdődik ugyanis a pályaválasztási ta­nácsadás ismereteinek az oktatása a tanintézetekben. I .­­, & A adás pályaválasztási tanács­folyamatosan kiépülő szervezete, mind hatéko­nyabb munkája megkönnyí­ti a választást a gyermekek­nek és szüleiknek. Az egyén és a társadalom számára is nyereség, ha mind többen elégedettek választott szak­májukkal. Csongor György Dunaújváros vonzása első­sorban munkahely szempont­jából szembetűnő. Második helyen lehet említeni a du­naújvárosi iskolák vonzását, évi átlagban 30—10 gimna­zista, 40—50 ipari tanuló, szakközépiskolás és néhány főiskolás diákja van Perkátá­­nak. A diákok zöme naponta ingázik lakóhelye és iskolai székhelye, Dunaújváros kö­zött. Talán leginkább kul­turális vonatkozásban „sik­­­kad el” városunk közelsége.” A helyiek szerint a Kohász labdarúgó-mérkőzéseket láto­gatják, de színházba, hang­versenyre (!) már nem jár­nak be Dunaújvárosba. Per­­kátán — más, közeli telepü­lésekhez hasonlóan — nem ismerik Dunaújváros kultu­rális (havi) programjait. Nyilván lenne rá lehetőség, hogy a Bartók Béla Művelő­­dési Központ rendszeresen eljuttasson néhány, havi mű­sorfüzetet a­ környező köz­ségek kultúrházaiba. Nagy segítséget jelentene és hálá­sak lennének érte. Mokryné tanácstitkár szerint is több munkás—paraszt találkozóra lenne szükség. A falusi em­ber hajlamos az elzárkózás­ra, nehezebben barátkozik, mint a városi. Véleményem szerint városunk egyes üze­meinek néhány szocialista brigádja testvérkapcsolatot építhetne ki a környező köz­ségek téeszeinek kapcsolat­­tartásra vállalkozó brigádjai­val. Lehet, hogy volt már hasonló kezdeményezés, de­ hogy most szélesebb alápokon kellene elkezdeni, az biztos. A KÖZSÉG „ÜZEME" A községben két mgtsz van jelenleg (Kossuth és a Ma­gyar—Kínai Barátság Mgtsz). Az utóbbi tsz nagyságában és termelési értékeit tekintve a község üzemének tekint­hető. A tsz 1959-ben öt tsz­­ből Május 1. Tsz néven ala­kult meg, 1961 óta viseli mai nevét. A tagok száma 704 fő, ebből 300 nyugdíjas és jára­dékos — tájékoztatott a tsz életéről Magyar Lajos tsz­­elnök. A tsz jó szakembergárdá­val rendelkezik (nyolc agrár­mérnök, hét technikus), 10 szakembert „saját” nevelé­sűnek mondanak. Jelenleg 13 fő társadalmi ösztöndíjasuk tanul a különböző iskolák­ban. Az utóbbi években igen sok fiatalnak biztosították a tanulás, szakmaszerzés lehe­tőségét. A géptelep 118 fős munkásgárdája kivétel nél­kül szakmunkásokból áll, az építési részlegnél 15 fő, az állattenyésztésben (még csak) 10 fő, a növénytermesztésben 6 fő szakmunkás dolgozik. A tsz a környék egyik leg­dinamikusabban fejlődő me­zőgazdasági üzeme (az utóbbi években) évente 8—10 millió forintot ruház be rendszere­sen, a beruházások közül ki­emelkedik a 300 férőhelyes (15 millió forint értékű) tehe­nészeti telep. A tsz-elnök igen reálisan ítéli meg a jövő alakulását: „alapelvünk az, hogy a mezőgazdasági tevé­kenységből kell megélnünk, itt a községben. Amíg van mit tennünk, fejlesztenünk, addig nem létesítünk ipari segédüzemeket.” A tagok átlagjövedelme évi 2T ezer forint. Ez a ház­tájival együtt biztos megél­hetést­­ nyújt. „Aki nálunk dolgozik — mondja az elnök — nemigen akar elmenni, persze voltak akik elmentek, de többségük visszajött.” A mezőgazdaság természetesen nem tudná eltartani az egész falut — veti közbe Kovács Pálné személyzeti vezető —, de így is csak a mi téeszünk kétezer helyi lakos megélhe­tését biztosítja. A Magyar—Kínai Barátság Mgtsz tagsága érezhető mó­don kiveszi részét a helyi ügyek vitézéből. A 49 főt számláló községi tanácsba 22 főt választottak be a tsz a tagjai közül. A tagság mint­egy egytized részének van társadalmi, választott megbí­zatása, azaz 70 fő dolgozik a község különböző testületei­ben. A tsz­ vezetősége megálla­podást kötött a (Győri kas­télyban lévő) általános isko­lával: fuvarban, az alkalmi fuvarok biztosításában is se­gítenek. A tsz több ízben autóbuszt biztosított az is­kolai kirándulásokhoz. Az iskola (belső) építési költsé­geihez 200 ezer forintos ös­­­szeggel járult hozzá. Az utóbbi évek hagyományai közé számít az is, hogy az arra érdemes gyerekeknek társadalmi ösztöndíjakat ajánlanak fel, a továbbta­nulók számára már eleve biztosítják az elhelyezkedési lehetőséget. A tsz-ben jelenleg 11 kom­bájn, 43 traktor stb. bizto­­sítja azt, hogy egyre keve­sebb „gyalog”-munkával le­hessen termelni. Az évek óta gondot okozó gabonatárolást is hamarosan sikerül megol­dani, még ebben az évben felépül a 300 vagonos gabo­natárház. A tsz működéséhez hozzátartozik, hogy immár második éve önelszámolási rendszerben gazdálkodnak, négy főágazatban (növény­­termesztés, állattenyésztés, gépüzem, építészeti részleg) folyik a termelés. A részle­gek, ill. ágazatok önállóan rendelkeznek a beruházási összegekkel tervteljesítés, ill. túlteljesítés esetén (a terme­lés értékének 16%-át kitevő) jövedelem-prémiumban ré­szesülnek a többletértéket előállító személyek. A körül­tekintő gazdálkodással sike­rült elérni, hogy bátran el­mondhatják: új tagfelvétel egyelőre nincs! Dr. Lagzi István 3. ofcfoF Jlem­­n Ládán­káéi Z­s­i­g­ó Jánosné, a dunaúj­városi szociális otthon veze­tője szerkesztőségünkbe kül­dött levelében — több hozzá­forduló érdeklődő miatt — a következőket írja: — A Hír­lap június 15-i számában ad­tak hírt arról a sajnálatos eseményről, hogy Markovics Zoltán 85 esztendős ercsi la­kos szociális otthoni gondo­zott öngyilkos lett. Az idős ember nem a dunaújvárosi szociális otthon lakója volt.

Next