Dunaújvárosi Hírlap, 1974. január (19. évfolyam, 1-8. szám)
1974-01-04 / 1. szám
O 5'10700 137 15-1 05-1-070-013715-4 Dunaújvárosi Könyvtár XXIV. évf., 1. .szám 1974. január 4., péntek MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VMOSZ TANÁCSJaRI A Dunai Vasmű 1974-ben — Borovszky Ambrus vezérigazgató nyilatkozata — A Dunai Vasmű sikeres évet zárt 1973-ban. Elegendő, ha a közismert termelési eredmények mellett arra utalunk, hogy tavaly üzembe helyezték a folyamatos acélöntőmű első ütemét, a tűzihorganyzót, elvégezték a szénmosó rekonstrukcióját. Az új esztendő első munkanapján lapunk interjút kért Borovszky Ambrustól, a Dunai Vasmű vezérigazgatójától, aki városunk legnagyobb vállalatának 1974. évi terveiről az alábbi nyilatkozatot adta: — A gyár alapvető kérdése 1974-ben is az acélgyártási és a hengerlési kapacitás egyeztetése — mondotta Borovszky Ambrus. — Tavaly 40 ezer tonnával gyártottunk több acélt, mint 1972-ben, s az idén S0 ezer tonnával csapolunk több acélt, mint 1973-ban. Vagyis 1 millió 100 ezer tonna acél előállításával számolunk, mégis mintegy 100 ezer tonna acélhiányunk lesz, hiányzó alapanyag biztosítására baráti és tőkés országokkal is tárgyalást kezdtünk, s remélhetőleg kedvező megoldást találunk. Itt említem meg egyébként, hogy ismét bebizonyosodott: számunkra az a legolcsóbb, ha a Dunai Vasmű teljes egészében maga tudná kielégíteni saját acélszükségletét. — Ez azt jelenti, hogy az acélgyártás önköltsége Dunai Vasműben megközelíti a világszínvonalat? — Én másképp fogalmazok, a bonyolult árviszonyok miatt ugyanis a puszta számok megtévesztőek lehetnek. Tény, hogy például tőkés országból a mi árainknál 50 százalékkal drágábban kapnánk acélt, tehát leggazdaságosabb, ha magunk állítjuk elő az alapanyagot. Egyértelműen mutatja viszont a Dunai Vasmű helyzetét, hogy nem csupán a jelenlegi acél- és lemezkonjunktúra esetén, hanem minden körülmények között helye van a Dunai Vasmű termékeinek Európában. S nemcsak helye van, hanem — a tőkés konkurrencia-harc ellenére — kifizetődő és évről évre növekvő exportot bonyolítunk le. — Tehát 1974-ben tovább növeli a gyár a tőkés exportját? — A Dunai Vasmű fő feladata az, hogy maradéktalanul kielégítse a hazai feldolgozóipar lemezigényét. Tapasztalatunk szerint a belföldi igénynövekedés üteme évi 5,0 százalék, s ez így lesz 1074-ben is. Tehát a mi leckénk kettős. Egyrészt biztosítani a hazai szükségleteké és ezen felül az exporttal kitermelni a Dunai Vasműtől megszokott devizamennyiséget. Éppen ma kaptam meg a tavalyi export-mennyiségadatokat: 1973-ban összesen 43 millió dollár értékű terméket szállítottunk a tőkés országokba. Ez a devizamennyiség már jelentős tétel országos mércével is, különösen, ha tudjuk, hogy az összeg jelentős részét nem is dollárban, hanem annál jobb valutában fizették. Nos, a tavalyi belföldi megrendeléseknél 5—6 százalékkal többet termelni és emellett tartani a tőkés export több mint 40 millió dolláros szintjét — ez nem lesz könnyű. — Milyen intézkedésekkel tudják a saját maguk által diktált fejlődési ütemet követni? — Sokféle konkrét műszaki és munkaügyi intézkedés kell ehhez, továbbra is számítunk dolgozóink, s a szocialista brigádok áldozatkészségére, kezdeményezéseire. De emellett két területen várunk előrelépést. A folyamatos acélöntőmű első egysége már üzemel, és 1974 első negyedévének végén belép a második egysége is. Mint minden új üzem indításánál, itt is vannak zökkenők, az eredményekért keményen meg kell dolgoznunk. Az idén az öntőműtől 3—400 ezer tonna buga leöntését várjuk. A régi technológiánál, a kokilla-öntésnél többek között a folyamatos acélöntés körülbelül 10 százalékkal jobb anyagkihozatalt eredményez. Vagyis ugyanannyi acélból az új technológiával 30—40 ezer tonna készáruval többet tudunk gyártani. A másik terület, ahol jelentős előrelépést várunk, a munka szervezettsége. A Dunai Vasműben jelenleg a tervezett létszámhoz képest háromszáz emberrel kevesebb dolgozik, s a létszám betöltésére 1974- ben sem számíthatunk. Vagyis a megnövekedett feladatainknak változatlan létszámmal, sokat használt kifejezéssel: teljes egészében a termelékenység emelésével kell eleget tennünk. Ehhez lényegesen szervezettebben kell dolgoznunk, mint eddig, de véleményem szerint sikerül, mert nagyon erős műszaki középkáder gárdával rendelkezünk . Bizonyára segít a feladatok végrehajtásában az idén átadásra kerülő saját számítógép is? — A számítógép még az idén, talán még a jövő év elején sem jelent előnyt, mivel munkánknak ezt a részét eddig is számítógép végezte, a Magyar Tudományos Akadémia gépe. Sőt az átállás, a betanulás csak fokozza a nehézséget. De a további években kétségtelenül megtérül majd ez a munkaráfordítás. — Milyen termelési célt tűzött ki 1974-re a Dunai Vasmű és ehhez mennyi bérfejlesztést tervezett? — Az idén is körülbelül 8—10 százalékos nyereségaránnyal kell hogy terveinket dolgoznunk, teljesítsük. Azért mondom előre a nyereségarányt, mert a jelenlegi ösztönzők között ez az elsődleges. A mennyiség annyiban számít, amit korábban mondtam, az igények maradéktalan kielégítésénél. Azt tervezzük, hogy termelési értékünk megközelíti, vagy eléri a 8 milliárd forintot, éves nyereségünk pedig 1.1— 1.2 milliárd forint körül alakul. Ehhez változatlan létszám mellett 4 százalékos bérfejlesztést tervezünk, s ez éves bértömegben 16 millió forint többletet jelent. — Milyen nagyobb beruházások várhatók l?71-ben? — Elsősorban a meleghengermű rekonstrukciója, amely megkezdődött, és az év végére várhatóan 80 százalékban befejeződik. Ez nehezebb feladat lesz, mint egy új beruházás, mivel az átépítést, illetve korszerűsítést termelés közben kell végrehajtanunk. Vagyis szinte percre pontos munkaszervezést követel minden közreműködőtől. Büszkén mondhatom, hogy a Dunai Vasmű műszaki vezetése ehhez terveket és a feltételeket is a biztosítani tudja. Megemlítem, hogy a rekonstrukció minden estes apró részmunkájához és az egészről is hálódiagramos munkaszervezés készült, ami annyit jelent, hogy minden esetleges gátló tényezőt is figyelembe vettünk a tervezésnél, így munka minden fázisában lehetőség nyílik operatív beavatkozásra, ha valami váratlan körülmény elcsúszást okoz, vagy más megoldást követel. A másfél évre tervezett rekonstrukció megkezdődött, például az új csévélő berendezés gépháza már készül. A munka során újjáépül a tolókemence és új tekercselő berendezés kerül beépítésre. A korszerűsítéssel a meleghengermű kapacitása 30 százalékkal növekszik. Ezzel a beruházással azonban 1975-re a hengerlési kapacitás ismét jelentősen meghaladja majd az acélgyártás mennyiségét. Hogyan segítenek ezen a gondon? — Előrehaladott tárgyalások folynak a távlati tervünkben előirányzott LD konverter beruházásáról, az építés előrehozásáról. Ez mintegy 2—2,5 milliárd forint értékű beruházást jelent, s várhatóan öt év alatt készülne el. Terveink szerint az acélgyártási és a hengerlési kapacitás egyensúlyba hozásához évente 1,7—1,8 millió tonna acélt kell előállítanunk, s ezt az LD konverter megépítésével elérhetjük. Az új berendezés 1—1,2 millió tonnás évi kapacitást jelent, s ehhez a jelenlegi acélmű termelését visszavennénk évi 6—700 ezer tonnára. A Dunai Vasmű gazdasági vezetésének 1974. évi feladata ennek a nagyberuházásnak az előkészítése, munka és tervezés megkezdéséhez a feltételek biztosítása. Én bízom abban, hogy az idén ez is sikerül. Azért vagyok ilyen optimista, mert úgy érzem, erre feljogosít a Dunai Vasmű negyedszázados fejlődése, a gyár vezetőinek és dolgozóinak évről évre eredményesebb munkája. Gyárunk azért tudott ilyen szintre jutni, mert képesek voltunk 4—5 évre előre gondolkodni és a terveket valóra is váltani. S ezzel a nagyberuházással, úgy vélem, a Dunai Vasmű fejlődése az 1990-es évekig biztosított — mondotta befejezésül Borovszky Ambrus vezérigazgató. Zsiday Csaba Elfogadható állapotokat teremtenek a Béke téren Legutóbbi lapszámunkban írtunk a Béke téri ideiglenes autóbuszpályaudvaron uralkodó tarthatatlan állapotokról. Azóta megkezdődött a sártenger fokozatos felszámolása. Az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat emberei feltöltik kohósalakkal a strand lelátója előtti területet. A kohósalak szállítását maga a Volán végzi saját gépkocsijaival. A Béke tér már elkészült szilárd burkolatú részeit pedig átengedte ideiglenesen kocsiállásnak az építővállalat, s így az utasok száraz lábbal juthatnak az autóbuszokra. A Volán a napokban megvásárolt egy nagy alapterületű ÉRDÉRT faházat, amelyet rövidesen felállítanak a Béke téren, s váróteremnek rendeznek be. Lakásszerelés két műszakban Az építők az év első munkanapjától, folytatták a Római körúti kövérházak építését. Tavaly 80 lakást szereltek össze az új típusú, nagy alapterületű lakóépületben, most már elérték a panelszerelők a kilencedik szintet. miatt Az elmúlt esztendőben az új típusú daru üzemzavara elmaradtak az építők a panelszereléssel. Vállalták, hogy az év első öt hónapjában behozzák a lemaradást, s ezért két műszakban, reggel 6 órától este tízig tart a panelszerelés a Castrum városrészben. (Cseh Tibor fele.) Új kenyérgyár Ercsiben Jól kezdődött az új év Ercsiben, szerdán üzembe helyezték a kenyérgyárat. nagyközség új A Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat újabb vidéki telepét rekordidő, egy év alatt építették fel 12 millió forintos költséggel. Az új létesítmény avatására még az óév utolsó napjaiban sor került, az ünnepségen részt vett Herczeg Károly, a SZOT titkára, a járás országgyűlési képviselője, Hajda Kálmán, a Fejér megyei Tanács elnökhelyettese, Listár Sándor, az MSZMP dunaújvárosi járási bizottságának titkára, s Ercsi nagyközség vezetői. Ott volt az avatáson Sófalvi István, a Dunaújvárosi Tanács elnöke és Pável Bertalan, a Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat igazgatója. Az ercsi sütőüzem korszerű gépekkel, berendezésekkel rendelkezik, két műszakban napi 6,4 tonna kenyeret gyárt. A kenyérgyár a második negyedévtől péksüteményeket is készít és termékeit részben a saját sütőipari mintaboltjában hozza forgalomba. Az ercsi sütőüzem először január 3-án, csütörtökön szállított saját sütésű kenyeret a nagyközség boltjaiba. jfélkor, koccintva elköszöntünk Tőled, öreg barátom, 1973. Tudom, akkor sokan azt mondták, egy voltál a sok közül. Egyik elmúlik, jön a másik. S Te emiatt megcsalatva érezted magad? Nem ezt vártad, és talán sóhajtottál, hogy milyen könnyen felejtenek az emberek. Pedig hidd el, sokan, nagyon sokan megőriznek majd emlékezetükben. Sokak számára Te ,voltál a felejthetetlen „leg”. Elmentél, de majd emlegetnek, hivatkoznak rád, felidéznek. Tőled számítják majd az időt az 1973-ban születettek. És tudod-e, hogy 777 dunaújvárosi családban éjfélkor az azért pukkant a pezsgősüveg dugója „lég”-re, a legemlékezetesebbre, mert Te hoztad meg számukra a lakást?! Több mint kétezerötszáz családtag mosolya kísérte azt az ünnepi pillanatot. Valamikor, régen úgy mondták volna: tető került a fejük fölé. Ma túl egyszerű így fogalmazni, hiszen az élet, az alkotó munka, a gyermeknevelés, a társadalomért végzett tevékenység egyik színtere éppen a jól felszerelet, mind kényelmesebb lakás. S Te, 1973, ehhez juttattál újabb két és félezer dunaújvárosi állampolgárt. Megérdemled, hogy emlékezzenek rád. Felidéznek majd mások is. Mérföldkőként emlegetnek e kohásztaros martinászai, akik a folyamatos öntőmű acélszála mellett búcsúztattak. Lobogó lángok, sistergő gázok, hömpölygő acélfolyam helyett vibráló műszerek, klimatizált levegő, béklyóba szorított technológiai folyamatok látványnélkülisége jelzi az újat, a jövőt. Ahol az alkotó emberi elme már legyőzte a tűz támasztotta verítéket, a tüdőt, szívet kikezdő gázt és port; elzárta az ember elöl mindazt, ami árthat neki, s kitárta mindazt, ami elsősorban őt szolgálja. Ettől vagy több a dunaújvárosi kohászat és acélgyártás történetében 1973., s nem pusztán annyi, hogy új üzemegységet adtak át rendeltetésének a Dunai Vasműben, a folyamatos öntőművet. És Tőled számítják majd 1973., hogy egy országos program részeként Dunaújvárosban tűzihorganyzott acélszerkezeteket gyártanak. Akik most kezdték ott a munkát, felidéznek majd, ha munkás-életük állomásaiként mellükre tűzik a törzsgárda jelvény bronz, ezüst és arany fokozatát, és visszaszámolnak hozzád, — a kezdethez ... Megőrizzük szalagjaidat 1973. Azokat az avató szalagokat, amelyeket az új • Füszért-raktár, a sörpalackozó üzem, a castrumi új üzletek és az óvoda átadásakor vágtunk át. Bármilyen feledékenyek vagyunk is, s bármennyire nehéz lesz majd felidéznünk, mikor is avattuk ezt vagy azt pontosan, melyik esztendőben, egy azért megmarad bennünk, hogy akkor is, 1973-ban is voltak kevésbé látványos, hétköznapias ruhában végig állt ünnepi percein. Megőrizzük babérjaidat, amelyeket gyermekeink szereztek itt, városunkban, a IX. Nyári Úttörő Olimpián. Szívünkben őrizzük a Lenin téri megnyitó és záróünnepség nagy pillanatait, amikor Baranyától Vas megyéig az ,,utódok” jöttek el köszönteni ifjú városunkat. És gyakran felidézzük majd a versenyek izgalmait. Tudjuk jól, hogy a telet köszöntő dunaújvárosi műjégpálya is egy kezdet. Te ringattad bölcsőjét. 1973.. — az eljövendő nagy korcsolyázó sikereinknek. Mert tudjuk, meggyőződéssel hisszük, hogy lesznek ilyen sikereink hazánkban és külföldön egyaránt. Amikor a tv képernyője előtt dunaújvárosi fiainknak, lányainknak szurkolhatunk, hogy feljussanak a dobogó legfelső fokára. S talán a szpíker majd így konferál: „Lámcsak, a vidék is feljött.” Pedig ha tudná, kedves szpíker, mi már 1973-ban sem voltunk „vidékiek”. Éjfélkor, koccintva az újságíró arra gondolt, hogy Te, 1973.. öreg barátom, kétezer új olvasóval gyarapítottad a Dunaújvárosi Hírlap táborát, s nemcsak a tízezres, de már a tizenegy ezres példányszámot is túlhaladtuk. Tudjuk jól, 1973., hogy egy év voltál az évek egymáshoz kapcsolódó folyamatában. Arcéledet a munka formálta, hogy majd felidézve ráismerjünk — önmagunkra. Önmagunkra, akik 864 ezer 400 társadalmi munkaórát dolgoztunk városunkért és 6 millió 44 ezer forintot tettünk hozzá vágyainkhoz, hogy valósággá legyenek. Hétköznapok és ünnepek füzére, 1973., teljesítetted kötelességedet. Éjfélkor, koccintva, jó volt újra felidézni Téged, 365 napod küzdelmeit, megállni egy pillanatra, s fogadva az érkezőt, a távozótól elköszönni ... Sasvári György Éjfélkor, koc