Dunaújvárosi Hírlap, 1974. április (19. évfolyam, 26-34. szám)
1974-04-17 / 30. szám
— Verseny valamennyiünkért Hagyomány, mert a munkásember régtől fogva munkájával is képes üzenni: kormányoknak, pártoknak, a társadalmi rendszereknek, hogy egyetért-e vagy elégedetlen: a politikával, az élet alakulásával, a haladással... Hagyományos, mert forradalmi és félreérthetetlen módja ez a véleménynyilvánításnak, hiszen a szónál mindig egyértelműbb, kifejezőbb a tett! A múlt hét elején kezdődött — Csepelről, a Dunai Vasműből, a Bólyi Állami Gazdaságból, a Cement és Mészművekből jött a hír: munkások, az építőipar, a mezőgazdaság dolgozói a párt XI. kongresszusának üdvözlésére és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére munkafelajánlásokat tettek; a IV. ötéves terv sikeres befejezéséért, az V. ötéves terv jó megalapozásáért munkaversenyt kezdeményeztek. A hét végére a nagyipari munkások és más népgazdasági ágazatok dolgozóinak tízezrei csatlakoztak máris az elsőkhöz: a munkásság régi, tartalmas és szép hagyományának folytatóihoz. Hagyomány — rövid távon is: legutóbb a párt X. kongresszusának tisztelgett így az ország munkásnépe, a társadalmat és a gazdaságot építő tervei, munkája iránt. Pontosan ez történik most is: ez a belső, lényegi tartalma a munkafelajánlásoknak, versenycélkitűzéseknek. Üzenet — a munkásság válasza az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi határozataira: értjük és egyetértünk azokkal, s bizalmunk a párt politikájában töretlen, cselekvőkészségünk lankadatlan. Ez a változatlan és szilárd — mert változatlanul helyesnek bizonyult — politika talán legbiztosabb eredménye: a helyeslés, tettekben is, milliók részéről. A változatlanság és a változás dialektikus egysége pontosan megmérhető ebben a most kibontakozó munkaversenyben is. A lényeg — a munkaverseny, mint az egyetértés kifejezési formája, mint a tulajdonosi tudat s mint a hatalom tudatának, az ezzel járó felelősségérzetnek kifejezési, megjelenési formája — változatlan. A verseny módja, eszközei, a helyi konkrét célok viszont eltérőek, mások, mint 1« vagy 15 évvel ezelőtt. Munkaverseny — magasabb szinten — mert közben a gazdaság korszerűsége, nagysága, összetettsége, a fejlődéssel együttjáró munkamegosztás bővülése csak az utóbbi fél évtized alatt is óriásit változott. Ez a fejlődés oda vezetett, hogy ma a verseny mottója mindenütt csak így szólhat: Verseny önmagunkkal — valamennyiünkért. Ezt tükrözik az elsők között ismertté vált felajánlásokban: Csepelen 500 millió forinttal többet adnak a tervezettnél, de csak azokból a termékekből, amelyekből nagyobb a szükséglet, mint amennyit (még így is) adni tud a gyár. Nálunk, a Dunai Vasműben hamarabb fejezik be a IV. ötéves tervet, így termékeink hamarabb jutnak el a megrendelőkhöz, ezzel módot adva arra, hogy partnereink is nagyobb eredményt érjenek el 1975 végéig. Másutt, ahol fontos építési anyagokról van szó, termelő beruházások kivitelezését gyorsítják. És így tovább. Tehát mindenütt önmagukkal kezdeményezték a versenyt: saját, korábbi programjukat tetézik meg, régebben előirányzott eredményeiket akarják felülmúlni, és abban, amire a gazdaság egészének a legnagyobb szüksége van. Itt a több termék, ott korábbi szállítás, amott az anyagfelhasználás csökkentése, egy hibátlanul végzett, határidőre teljesített beruházás... Mindenütt más-más módon és eszközökkel lehet megtalálni, elérni a célt. A felajánlások sokrétűsége rendkívül változatos volta igazolja: mindenütt tenni akarnak, többet, és abból, amiből el is kel az egész ország számára a nagyobb eredmény. És lehet többet tenni a magasabb színvonalú, pontosabb tervezés mellett is, a tervszerűség magasabb szintjén is. A tervek ugyanis a tudományosság és a matematika alapján csak a kézzel fogható, megmérhető, objektív tényezőkkel számolhatnak. Ettől reálisak. A szubjektív lendületet, a szívet, az akaratot, a lelkesedést — még a komputerek sem tudják kiszámítani. A kötelesség pontos teljesítésével lehet számolni, de ami azon felül van, az a munkaszeretetre, hivatástudatra, hazaszeretetre, munkásöntudatra, az erőre és az akaratra tartozik. Hogy ezekből egy politikai esemény mekkora energiatöbbletet szabadít fel, ezt talán a néppel élő, azt jól ismerő politikusok felbecsülhetik, — de ez matematikailag és előre ki nem fejezhető... Nem a tervek realitására cáfol rá tehát a verseny, hanem azt igazolja, hogy az automaták, a komputerek, a matematika korszakában is nagy szerepet játszik a munkásszorgalom és az egyéni elkötelezettség lendítő ereje, amely képes még a pontosan kimérhető teljesítményhez is hozzátenni valamit. Ehhez a szocialista társadalom kell tehát. Természetes, hogy a munkahelyi szervezés fejlesztése, a szüntelenül gyarapodó szakmai ismeret, a tervek kivitelezése közben munkába lépő új technika gyorsabb kiismerése, egy-egy újítás, egy új módszer vagy munkafogás, megadja az objektív alapot ahhoz, hogy az akarat, az eltökéltség, rálicitálhasson a különben pontos és reális vállalati éves tervekre. A döntő azonban a szocialista céljainkat igenlő akarat és szorgalom. Erről küldtek egymásnak üzenetet a magyar munkások, a múlt héten. Szerte az országban igyekszünk majd többet tenni a korábban lehetségesnek látszónál, a párt legmagasabb fóruma, a XI. kongresszus és az ország felszabadulási ünnepe tiszteletére. Gerencsér Ferenc MA: TOVÁBBI LEHETŐSÉGEINK VANNAK A TERMELÉSI KAPACITÁSOK KIHASZNÁLÁSÁRA * HOL TARTUNK MA A FELNŐTTOKTATÁSBAN? * AZ EMBERI SZÓ SZÍNE * AZ UTOLSÓ NYÁR? * GYŐZELEM BUDAFOKON Ellentmondásos negyedévet zárt a Dunai Vasmű Túlteljesítette tervét a tűzálló gyáregység, a hideghengermű és a lemezfeldolgozó gyárrészteg Ellentmondásos negyedévet zártak március végén a Dunai Vasmű gyárrészlegei, gyáregységei és üzemei. Az ellentmondás lényege, hogy a tervteljesítés adatai nem feltétlenül a kiemelkedő munkát tükrözik, mint ahogy egy-egy gyárrészleg, gyáregység vagy üzem tervtől való elmaradásáért se marasztalhatók el az ott dolgozók. Hogy ez mennyire így van, erre a legjobb példa, hogy az energiagyárrészleg történetesen csak 93,9 százalékra teljesítette negyedéves forinttervét, ám ez nem csak a villamos energia iránti kisebb országos igénynek, hanem annak is köszönhető, hogy az egyes gyárrészlegek fajlagos energia-felhasználása általában csökkent. Tehát egy örvendetes tény is hozzájárult ahhoz, hogy az energiagyárrészleg termelési értéke az első negyedévben kevesebb volt a tervezettnél. Más gyár részlegeknél — ahol szintén elmaradtak a tervtől — az ott dolgozók olyan hallatlanul nagy volumenű termelési értéket állítottak elő, mint mondjuk négy másik vállalat dolgozói összesen, és a tervtől való elmaradás külső vagy belső, de tőlük többé-kevésbé független okok következménye volt. A kokszvegyészeti gyárrészleg ezerötven dolgozója 381 millió 453 ezer forint termelési értéket állított elő egy negyedév alatt, ám előirányzott tervüktől vagy két százalékkal elmaradtak. Legfontosabb termékükből, a kokszból 188 ezer tonnát termeltek, 3 700 tonnával kevesebbet a tervezettnél. Az elmaradás legfőbb oka, hogy a komlói szénellátás, enyhén szólva, akadozott: a szerződésben lekötött mennyiség nem érkezett be a Dunai Vasműbe. Ez fontos tanulsággal is szolgált, olyannyira, hogy a kokszvegyészeti gyárrészleg termelési tervét második negyedévtől kezdve a a komlói szénellátáshoz igazítják. A gyárrészleg — bár legfontosabb feladatát: a vasmű kohókokszellátását teljesítette , eladásra kevesebb kokszot termelt az előirányzottnál, és a szénhiány a vegyitermékek termelésében is éreztette hatását. A kohászati gyárrészleg dolgozói egyenként 766 ezer forint értéket termeltek az első negyedévben, az 1985 dolgozó összesen 1 milliárd 521 millió forintot. Ez akkor is rendkívül nagy teljesítmény, ha az előirányzottól vagy negyven millió forinttal elmaradtak. A kohógyáregységben kohójárat az egész negyedévben akadozott, s miután az eredetileg tervezett kohóátépítés elmaradása miatt kohó éves tervét is megemelték, a 95,3 százalékos nyersvastermelés jó teljesítménynek mondható. Az acélműben mindemellett nagy nehézségekkel kellett megbirkózniuk a martinászoknak, éppen a nyersvasellátás nem kielégítő volta miatt. A 96,6 százalékos acélgyártási eredmény, pontosabban az elmaradás másik oka abban keresendő, hogy az oxigéngyár a tervezettnél korábban volt kénytelen karbantartásra leállni. Érdekes viszont, hogy a folyamatos öntőműben a tervezett 40 ezer tonnával szemben 50 ezer 423 tonna bugát öntöttek, s hogy ez a 26,1 százalékos rendkívüli arány tervtúlteljesítés az ott dolgozók jó munkáján kívül annak a ténynek is „köszönhető”, hogy a felfutási időszak tervét kétségkívül óvatosabban szabták meg. A tűzálló gyáregység dolgozói 900 tonna samott-téglával gyártottak többet a tervezettnél, s ez 111,7 százalékos tervteljesítést jelent, de még figyelemre méltóbb, hogy forinttervüket 15,7 százalékkal túlteljesítették, következésképpen jelentősen javult a termékek minősége, a tervezettnél értékesebb készárut állítottak elő. A hengerművek gyárrészleg mondhatja magáénak az egy negyedév alatt előállított legnagyobb termelési értéket: 1 milliárd 962 millió forintot, hiszen a hengerelt lemezben a más gyárrészlegekben dolgozók munkája is benne rejlik. Így lehetséges, hogy a hengerművek jára egyenként 1900 dolgozótöbb mint egymillió forintnyi termelési érték jutott az első negyedévben, s ezért nem csoda, hogy éppen itt maradtak el a legjobban — mintegy 63 millió forint értékben — a tervezettől. Mégpedig annak ellenére, hogy lényegében több lemezt állítottak elő, mint a tavalyi év azonos időszakában. A meleghengerműben tervezett 115 ezer tonna helyett „csak”110 ezer tonna lemezt gyártottak, részben azért, mert nem volt elegendő önteés, részben pedig azért, mert az import tekercsek beérkezése ütemtelen volt, amiért is a meleghengerműnek kellett biztosítania a testvérgyáregység számára szükséges félterméket is. Ezért aztán a forinttervet sem tudták teljesíteni. Sokkal fontosabb viszont, hogy a drágábban eladható, hidegen hengerelt lemezből vagy 7 ezer tonnával több készült a Hideghengerműben, mint az előző év azonos időszakában, pontosan annyi, amennyit terveztek: 110 ezer tonna. És ami még figyelemre méltóbb: a forinttervet túlteljesítették, azaz a hengerészek a tervezettnél több értékes — és értékesíthető! — munkát fordítottak a hengerlésre, hiszen ugyanannyi tonna vékonyabb lemez többet ér, mint ugyanannyi tonna vastagabb. A lemezfeldolgozó gyárrészleg — ahol a vasmű legértékesebb végtermékeit állítják elő — 109 százalékra teljesítette negyedéves forinttervét, és minden egyes termékéből többet gyártott tervezettnél. Mindezt persze a annak is köszönhette, hogy mind a meleghengerműből, mind a hideghengerműből megkapta a továbbfeldolgozáshoz szükséges anyagot. A gyárrészleg dolgozói a tervezett 3 acélszerkezet ezer tonnányi helyett 3 406 tonnát, a tervezett 29 ezer 300 tonna profil helyett 39 ezer 4 tonnát, a tervezett 12 ezer 900 tonnányi spirálcső helyett 14 ezer 800 tonnát gyártottak. A radiátorgyárban az előirányzott 248 ezer 500 négyzetméternyi radiátorral szemben 271 ezer 562 négyzetméternyi radiátort gyártottak, a rostalemezüzem dolgozói a tervezett 10 millió 800 ezer forint termelési értékkel szemben 12 millió 401 ezer forint értéket állítottak elő. Javult a programszerűség A Dunai Vasmű termékeinek minősége is javult, és így az egész népgazdaság szempontjából fontos belföldi igényeket megfelelően és határidőre sikerült kielégíteni. A javuló programszerűség eredményeként a tavalyi év végi tételes lemaradást az első negyedévben jelentősen csökkentették, s bár ez a tény nem jelent feltétlenül anyagi hasznot a Dunai Vasműnek, de országos rangját emeli. Aczél Gábor Magyar—lengyel együttműködési szerződést írtak alá Dunaújvárosban tődés aláírására Dunaújvárosban került sor pénteken délelőtt. Aloyzi Karkoszka, a Lengyel Népköztársaság építési és építőanyagipari miniszterének vezetésével városunkba látogató küldöttség Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter kíséretében előbb városunkat tekintette meg, majd a városnéző séta után a 26. Állami Építőipari Vállalat központjába látogatott. Bondor József a szerződés aláírása előtt a magyar építőipar helyzetéről adott rövid tájékoztatót, és Dunaújvárost, az első magyar szocialista várost, az államosított magyar építőipar bölcsőjének nevezte, ahol nemcsak gyár és város épült, hanem amely építkezés száz meg száz szakembert is nevelt az ország építőiparának. Alojzi Karkoszka válaszában hangoztatta, hogy öröm számára az együttműködési szerződést éppen Dunaújvárosban aláírni. Elmondotta, hogy utoljára nyolcéve járt itt, ám a gyors fejlődés következtében már alig ismert rá a városra. A két miniszter ezután aláírta a magyar—lengyel építésügyi műszaki és gazdasági együttműködési szerződést. A hivatalos aktuson jelen volt Tadeusz Hanuszek Lengyelország magyarországi nagykövete, továbbá Sárosi József, az MSZMP dunaújvárosi bizottságának első titkára is. A magyar—lengyel kétoldalú építésügyi műszaki és gazdasági együttműködési tárgyalások befejező aktusára, az együttműködési szer- Csütörtökön: Egész napos párttitkári értekezlet Az MSZMP városi bizottsága április 18-án, csütörtökön egész napos titkári értekezletre hívja össze a városi pártszervezetek titkárait. A titkári értekezlet reggel 8 órakor a városi tanács épületének „C” szárnyában kezdődik és néhány tájékoztató után, zömmel konzultációt tartanak időszerű feladatokról. Az országgyűlési képviselők Fejér megyei csoportjának ülése Székesfehérváron A Hazafias Népfront Fejér megyei székházában április 11-én ülést tartott az országgyűlési képviselők Fejér megyei csoportja. A Fejér megyei képviselők az országgyűlés soron következő ülésszakára való felkészülés jegyében megvitatták a családjogi törvénytervezetet. A képviselőcsoport ülésén részt vett Grósz Károly, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára és Csóka János, a Hazafias Népfront Fejér megyei Bizottságának titkára is. A képviselőcsoport ülésén felszólalt dr. Kerkay Andorné, dr. Radnai Éva, dr. Mártay Pál és Marjanek József,