Dunaújvárosi Hírlap, 1974. május (19. évfolyam, 35-43. szám)

1974-05-03 / 35. szám

MÁJUSHAD VONUL Májusbaz­ vonul. Emberibb világra született fiainkat és lányainkat ma­gunkkal hoztuk megint, nélkülük nem lenne teljes az ünnep. Velük a leendő vonul velünk, velük a mosolygó jövő van jelen sorainkban. Magabiztosan vonulunk, az esőterhes májusi felhők nem vetnek árnyékot homlokunkra, velünk a ma és velünk a jövő, mert sem magunkat, sem gyerekeinket nincs mitől félteni. Májusban vonul ünnepi díszben, májusfás, májusi zászlós békesereg. Nem fergeteg e had, lépésben halad a maga épí­tette széles úton, a maga ültette, zöldbe pezsdülő fák alatt. Ez a sereg maga a bizonyosság. Nem esett csoda, nem a Hadak Oíja esett a földre, s népesült be általa, ez a sereg már a győztes Dávidok serege, s ha ellenségre lelne most, talán csak félretolná az útból, hisz ebben az országban többé nincsenek, vagy elaggottak a Góliátok. Mosolygó májusunk ünnepi hada vonul. Mindőnk tudja már, hogy „ez az ország a miénk”, hogy „itt most már a mi kezünk épít”, hogy amiért egykor mun­kásaink legjobbjai vonultak, az ma megvalósult; menetünk az egész nép ünneplő menete már, s a munkások ünnepe egész dolgozó népünk ünnepe is. Ady nagybetűit m­a érti a nép, amit ő zengett, hirdetett, jósolt, követelt, az m­a a miénk. Májusban vonul rendezett sorokban, az esőszemek vi­dám arcokon peregnek, derűsen lépdel a sereg, a győztesek menete ez, a győzteseké, akikben az emberibb jelmondatok legbelül csengenek vissza, mert a győzelem mámorán már túljutottunk, s lelkesedésünk a figyelemnek, az öntudatnak,­­ a fegyelemnek adott nagyobb helyet. Mert tudjuk, hogy miért vonulunk. Óvodáskorú gyerekeink is tudják, hogy május elseje a munka ünnepe. Tudják, hogy rájuk is munka vár; a MUNKA, csupa nagybetűvel, s megtanulják, hogy munka, alkotás nélkül nemcsak megélni, de élni sem lehet. Mi persze többet tudunk. Tudjuk, hogy a Mezőföld e tenyérnyi zöldjét a munka népesítette be, hogy hazánk e kisujjnyi részén munkáskezek emeltek országos jelentőségű gyáripart és otthont maguknak, tudjuk, hogy a világ e gombostűfejnél kisebb városában mi ötvenezren nemcsak a magunk munkáját ünnepeljük, hogy nemcsak a magunk örömére lobogtatjuk fejünk felett május vörös zászlaját. Mi tudjuk jól, hogy menetünkre máshol is figyelnek. Tudjuk, hogy májushadunk azok harcát is erősíti, akikért ma otthon asszonyok százezrei aggódnak, akik ma nem vonulhatnak együtt gyerekükkel, akiknek ezen a május elsején is a terror iszonyatával kell szembenézniök. Májushadunk része az egésznek. Békés, ünnepi és mégis harcos része annak a küzdelem­nek, a melyet a világ munkásai ma a béke megőrzéséért és a­­ m­ás világméretű győzelméért megvívni hivatottak. Aczél Gábor (Cseh Tibor felvétele)

Next