Dunaújvárosi Hírlap, 1974. október (19. évfolyam, 78-86. szám)

1974-10-11 / 81. szám

Z MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VAROS!­TA­LMACS LAPJA Harmad milliárd forint sorsa Rövidesen befejeződik a II. számú kohó rekonstrukciója A kohászati üzem szíve, motorja a kohó, ahol a vö­rösbarna ércből további fel­dolgozást igénylő nyersvas lesz. A Dunai Vasműben a XI. számú kohó hosszú, csak­nem négy évig tartó műtét­sorozaton esett át. A műtét, pontosabban szólva, rekon­strukció költsége meghaladta a harmadmilliárd forintot a járulékos kiadásokkal együtt. A befejezéshez közeledő, négyéves munka szakaszai­ról Tuboly János beruházási főosztályvezető adott áttekin­tést. A vasmű szakemberei el­készítették azt a rekonstruk­ciós programot, amelynek eredményeképp a megna­gyobbítandó és új technológia szerint működő két kohó csaknem annyival több nyersvasat fog termelni, mint amennyit egy új, a régiek­hez hasonló kohó építésével lehetne elérni. A rekonstrukció első lép­­csőjeként még 1970-ben csaknem két hónapig tartó megfeszített munkával átépí­tették, és 200 köbméterrel megnövelték a II. számú ko­hó befogadóképességét. Ez az átépítés már önmagában is elegendő volt arra, hogy 25 százalékkal növekedjék a kohó kapacitása. A kohó át­építését úgy hajtották­ végre, hogy az a későbbiek során alkalmas legyen magasabb, 950 Celsius fokos levegő he­lyett 1200 fok hőmérsékletű, és magasabb nyomású leve­gő fogadására. A magasabb hőmérsékletű levegő előállításához át kel­lett építeni mind a három, a II. számú kohóhoz tartozó léghevítőtornyot, s meg kel­lett növelni ezek kapacitását, valamint fűtőrendszerét. A léghevítők úgy hajtották rekonstrukcióját végre, hogy először megépítettek egy tel­jesen új léghevetőt, majd amikor ez elkészült, akkor került sor egy-egy régi lég­hevítő leállítására és átépí­tésére. Ez a módszer zavarta legkevésbé a kohó folyama­tos üzemeltetését. A léghe­vítők átépítése már nagyobb­részt befejeződött, illetőleg a legutolsónak az átépítése most folyik. Az 1200 fokra felmelegített levegőt a korábbinál másfél atmoszférával nagyobb nyo­mással kell bejuttatni a ko­hóba. Ezt a feladatot óriási­­ Ventillátorhoz hasonló turbó­fúvók látják el. Mivel a meglevő óránként 90 ezer köbméter levegőt szállító turbófúvók­­ teljesítménye már nem elegendő, nagytel­jesítményű szovjet turbófúvó üzembe állítására volt szük­ség. A beszerelés alatt álló gépmonstrum, amit várha­tóan a hónap végén helyez­nek üzembe, ezer köbméter óránként 160 levegőt tud szállítani. Amíg az új turbófúvó sze­relése befejeződik, átmeneti­­­leg úgy sikerült megnövelni kohóba vezetett levegő nyomását, az úgynevezett to­roknyomást, hogy a három kisebb teljesítményű turbó­fúvó közül kettőt (a harma­dik a tartalék szerepét töl­tötte be) kapcsoltak a meg­növelt térfogatú II. számú kohóra. A két kis turbófúvó egyidejű járatásával 0,4 at­­moszférás toroknyomás-nö­­velést sikerült elérni. Mivel több és melegebb le­vegő áramlik át a II. számú kohón, megnövekszik a ko­hóból távozó gáz mennyisége és a benne levő anyagok­ aránya is. szennyező Szüksé­gessé vált tehát a gáztisztító kapacitásának a megnövelése és alkalmassá tétele a meg­változó technológiai viszo­nyokra. Ezért kellett üzem­be helyezni — ez az idén szeptemberben meg is tör­tént — a Ventúri rendszerű gáztisztítót. Meg kellett változtatni az új technológiának, magasabb hőmérsékletnek megfelelően a léghevítők tüzelési rend­szerét, hogy az alkalmas le­gyen a magasabb kategória­értékű kamragáz és földgáz fogadására is. Ez a munka is folyamatban van. Bővíteni kellett a kohó hű­tését szolgáló vízellátást is a magasabb üzemi hőfoknak megfelelően. A rekonstrukció teljes be­fejeződése után mintegy 35 százalékkal lesz magasabb a II. számú kohó teljesítménye, mint amennyi volt az átépí­tés megkezdése előtt. Ez másként fogalmazva azt je­lenti: évente 120 ezer tonná­val több nyersvasat gyárt­hatnak a kohászok, miköz­ben a megváltozott techno­lógia eredményeként 8—10 százalékkal csökken a fajla­gos kokszfelhasználás, ami azért lényeges, mert a koksz a legdrágább kohászati alap­anyag. A rekonstrukció mindezzel nem fejeződik be, csupán félidejéhez érkezik el. A jövő esztendő második negyed­évében kezdődik meg a ter­vek szerint az I. számú kohó átépítése és megnagyobbítá­­sa, amit követ a hozzá tar­tozó léghevítők, s egyéb technológiai berendezések át­építése s még egy nagykapa­citású turbófúvó üzembe he­lyezése. Több esztendő megfeszí­tett és fáradságos munkájára van szükség még ahhoz, hogy mindkét kohó megif­­jodva nagyobb teljesítmén­­­nyel üzemelhessen és jóval több nyersvasat adhasson, mint amennyinek az előállí­tására eredetileg tervezték azokat. Cs. Gy. A szovjet gyártmányú 160 ezer köbméter/óra teljesítményű turbófúvó az újonnan épí­tett 3 emelet magasságú csarnokban. A gépmonstrum mögött a vezérlőterem látható. A turbófúvót befogadó csarnok­ot akkorára építették, hogy a későbbiekben, még egy ugyanilyen gépegység elhelyezhető legyen benne MA: DEMOKRATIZMUS A TERVEZÉSBEN * A SZÁNTÓFÖLDEK KIRÁLYNŐJE * SZINTEK * MUNKÁBAN. ^ * A LEGNAGYOBB ELISMERÉS * BARÁTSÁG A VALÓSÁG TALAJÁN * SZEMBETŰNŐ KÜLÖNBSÉG * MOZAIKOK A NEMZETKÖZI LIMESKONGRESSZUSRÓL * GYŐZELMET REMÉLÜNK * AZ 1-RŐL LEMARADT A PONT... Csúcsteljesítmény: 195 lakás egy hónap alatt Az épületelemgyár szeptemberi mérlege Az elmúlt hónapban 48 millió forint értékű készárut gyártottak az épületelemgyár dolgozói, amely a havi prog­ram 100 százalékos teljesíté­sének felel meg. A tervek teljesítésében kü­lönösen a pécsi üzem dolgo­zói jártak az élen, de a du­naújvárosi gyárban is átla­gon felüli eredményeket ér­tek el a dolgozók: legfonto­sabb termékükből, az előre­gyártott lakásokból például 195 darabot szállítottak ki, ami az idei esztendő legjobb teljesítményének számít. Tekintve azonban, hogy az esztendő korábbi hónapjai­nak a lemaradásait mindig beépítik a következő hónap programjába, a szeptemberi követelmények olyan magas­ra nőttek, hogy a rekord­­eredmények is kevésnek bi­zonyultak a kitűzött célok eléréséhez. Így a házgyár, amely 195 lakást készített el szeptem­berben, 97,5 százalékra tel­jesítette csak a tervét. A lágyvasas födémgerenda gyártói — akik 145 ezer fo­lyóméter készterméket állí­tottak elő —, csak 85 száza­lékos eredményt értek el. Falazóblokkból 223 ezer da­rabot készítettek — 10 szá­zalékkal kevesebbet, mint amennyit a lemaradásokkal megnövelt program előirá­nyozott. Szerződés nyomdai és papírgyári szocialista brigádok között Az egyre szélesedő kong­resszusi szocialista munka­­verseny keretében a dunaúj­városi papírgyár a napokban az Alföldi Nyomda, a Kner Nyomda után már a harma­dik — a Zrínyi Nyomdával — kötött szocialista szerző­­­­dést. A Zrínyi Nyomda Grafikai­­ üzemegységének négy — a Radnóti Miklós, Rózsa Fe­renc, Zrínyi Miklós és S. Allende — szocialista brigád­ja, a dunaújvárosi papírgyár papírgépi négy — Louis Ro­bert, IX. Kongresszus, Che Guevara és Rózsa Ferenc, valamint a Komarov, Kun Béla, Bem József és Felsza­badulás kiszerelőgépi szocia­lista brigádja az előre meg­tárgyalt feltételek alapján a minőség javítására és egy­mást kölcsönösen segítő ja­vaslatok megtételére kötöttek egymással szerződést. A dunaújvárosi papírgyár termékeinek nagymennyiségű fogyasztója a Zrínyi Nyomda is. Ezért a papírgyári bri­gádok a nyomdában felhasz­nálásra kerülő papírfajták technológiai megismerésében és azok gyakorlati alkalma­zásában nyújtanak segítséget, úgy, hogy a használatos pa­pírok műszerekkel is mérhe­tő paramétereit megadják a nyomdának. Enn­ek alapján a nyomda visszajelzi az eset­leges minőségi­ problémákat a papírgyártóknak. A szerződést kötött brigá­dok negyedévenként felvált­va üzemlátogatással egybe­kötött ankétot szerveznek, ahol az eltelt időszak minő­ségi problémáit beszélik majd meg. A szerződést kötött nyom­dai és papírgyári szocialista brigádok nem titkolják, hogy e kötelezettségük a Dolgozz Hibátlanul munkarendszer­ben való aktív részvételüket is szolgálja, így biztosítva a felszabadulás 30. és Dunaúj­város fennállása 25. évfor­dulójának méltó megünnep­lését. igunnep N. M. 4 dunaújvárosiakban igaz barátokra találtunk Egy óra Terni olasz testvérvárosunk küldötteivel Nekünk dunaújvárosiak­nak Terniről, erről az olasz városról legalább annyit illik tudnunk, hogy Itália szívé­ben az Appenin-hegység 1500—2000 méter magas he­gyeinek lábánál a Tevere folyó egyik mellékágánál he­lyezkedik el. Bár a lakott te­lepülés nyomai, leletei ősi, a római korra visszavezethető városról tanúskodnak, Térni nem öreg. Viszonylag fiatal, mert a városok történetében 100 esztendő nem számít je­lentős kornak. Egyébként ipari város, csaknem 150 ezer lakóval. Benne nagy vasko­hászati kombinát, egy sor üzem és gyár, jelentős nehéz- és könnyűipar van. Ezek száraz adatok. S mit kell még tudnunk róla? Ter­mészetesen azt, hogy 1970- től testvérvárosunk és, hogy haladó pártállású vezetése nemsokára harminc éves múltra fog visszatekinteni. Nos ebből a testvérváros­ból a múlt héten — mint már azt hírül adtuk — egy háromtagú delegáció érkezett hozzánk, hogy kapcsolatain­kat tovább erősítsék. A delegációt Benvenuti Mario vezeti, Massarucci Mario tagjai pedig és Giu­seppe Bruno. Közülük ketten az Olasz Kommunista Párt tagjai, egyikük pedig keresz­ténydemokrata. — A mi városunknak nincs önálló újságja — mondja a küldöttség vezetője — éppen ezért közvetlenül nem szól­hatunk lakosságunkhoz. Ta­lán ezért öröm számunkra, hogy a Dunaújvárosi Hírla­pon keresztül viszont üzen­hetünk munkásainak, testvérvárosunk dolgozóinak. Mindenekelőtt Terni lakosai­nak nevében szeretnénk min­denkit üdvözölni és köszön­teni, jó­ munkát, erőt és­ egészséget kívánni. A kedves szavak elhang­zása után beszélgetésünk a két város kapcsolatának té­mája kört zajlik.­­— A mi tanácsunk 40 ta­gú, — említi Benvenuti Ma­rio — köztük 20 kommunista és 4 szocialista tanácstag van. Mi velük alkotunk egy­séget. Ezért van abszolút többségünk. Rajtunk kívül 9 kereszténydemokrata, 2 szo­ciáldemokrata, 1—1 liberális és köztársasági, valamint 3 fasiszta párti delegált van. Azt hiszem, így érthető, hogy nálunk a haladás és a fej­lődés érdekében más utakat kell választani, mint Dunaúj­város tanácsi vezetőinek. — Ez a tény nap mint nap rendkívülivé teszi munkán­kat, — szól közbe Massarucci Mario. — Úgy kell vezet­nünk, úgy kell cselekednünk, hogy tetteinkkel ne csorbít­suk, hanem éppen ellenkező­leg, emeljük pártunk tekin­télyét. Ha ugyanis a váro­sunk vezetését bírálják — bizony nálunk a közigazgatás apparátusa mindig reflektor­­fényben van —, akkor tulaj­donképpen pártunkat, az Olasz Kommunista Pártot éri kritika, jó vagy rossz érte­lemben. Giuseppe Bruno is beszélni kezd. Említi, hogy a több­pártrendszer ellenére céljaik egy része egyező, hiszen tele­pülésük és lakosságuk érde­keit szolgálják. A vendégek társalgás köz­ben itt szerzett benyomásaik­ról, élményeikről is szót ej­tenek. Elmondják, hogy mindaz, amit Dunaújváros­ban és Magyarországon lát­tak, számukra újdonság, mi­vel most járnak először itt. — 25 év alatt ennyit fej­lődni, ez grandiózus ered­mény— mondja Massarucci Mario. — Lám, egy ipari bázis, a Dunai Vasmű mire képes! — említi Giuseppe Bruno. — És az emberek, milyen fiatalok... Csak ők alkot­hatnak, építhetnek ilyen pél­dásan szép várost — szól Benvenuti Mario. A három olasz vendég egy hetet tölt Dunaújvárosban. Ma már elutaznak. Program­juk gazdag és tartalmas volt. Ők ugyanis nemcsak néze­lődni jöttek, hanem tapaszta­latokat szerezni és egy meg­hívást átadni. Terni városá­nak tanácsa ugyanis 1975- ben szívesen látja majd ven­dégül városunk delegációját a náluk tartandó ünnepsége­ken. — Hogy mi volt számomra hasznos? — ismétli meg­ a kérdést Benvenuti, — az én munkám városom közszolgál­tatási, energia és közlekedési ügyeinek intézése. Ezekkel kapcsolatban sok érdekeset tudtam meg Dunaújváros­ban. — Én közgazdasági egye­temet végeztem és kereskedő vagyok — mondja Giuseppe Bruno. — Így hát a kereske­delmi hálózat kérdései iránt érdeklődtem. — A gyári munkások, üze­mi dolgozók helyzete, a vá­ros vezetőivel való kapcsola­tuk foglalkoztatott engem — említi Massarucci Mario. Az olasz testvérváros kül­döttei népükre jellemző tem­peramentummal­­ még sok mindenről szólnak: a vasmű­ben tett látogatásról, a ha­marosan átadandó Munkás Művelődési Otthonról, óvo­dákról, iskolákról, üzletekről, emberekről, vezetőkről. S ta­lán éppen ennek kapcsán ér­zi a delegáció vezetője aktu­álisnak a következőket: — Visszatérve Olaszor­szágba elmondjuk a terv­ek­­nek, modern hogy milyen szép és városban jártunk, hogy tapasztalataink mennyi­re kedvezőek és jók, illetve azt is, hogy a dunaújvárosi­akban igazi barátokra talál­tunk, akikkel testvéri kap­csolatainkat még tovább kell erősíteni. • Staub Viktor

Next