Dunaújvárosi Hírlap, 1974. október (19. évfolyam, 78-86. szám)
1974-10-11 / 81. szám
Z MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VAROS!TALMACS LAPJA Harmad milliárd forint sorsa Rövidesen befejeződik a II. számú kohó rekonstrukciója A kohászati üzem szíve, motorja a kohó, ahol a vörösbarna ércből további feldolgozást igénylő nyersvas lesz. A Dunai Vasműben a XI. számú kohó hosszú, csaknem négy évig tartó műtétsorozaton esett át. A műtét, pontosabban szólva, rekonstrukció költsége meghaladta a harmadmilliárd forintot a járulékos kiadásokkal együtt. A befejezéshez közeledő, négyéves munka szakaszairól Tuboly János beruházási főosztályvezető adott áttekintést. A vasmű szakemberei elkészítették azt a rekonstrukciós programot, amelynek eredményeképp a megnagyobbítandó és új technológia szerint működő két kohó csaknem annyival több nyersvasat fog termelni, mint amennyit egy új, a régiekhez hasonló kohó építésével lehetne elérni. A rekonstrukció első lépcsőjeként még 1970-ben csaknem két hónapig tartó megfeszített munkával átépítették, és 200 köbméterrel megnövelték a II. számú kohó befogadóképességét. Ez az átépítés már önmagában is elegendő volt arra, hogy 25 százalékkal növekedjék a kohó kapacitása. A kohó átépítését úgy hajtották végre, hogy az a későbbiek során alkalmas legyen magasabb, 950 Celsius fokos levegő helyett 1200 fok hőmérsékletű, és magasabb nyomású levegő fogadására. A magasabb hőmérsékletű levegő előállításához át kellett építeni mind a három, a II. számú kohóhoz tartozó léghevítőtornyot, s meg kellett növelni ezek kapacitását, valamint fűtőrendszerét. A léghevítők úgy hajtották rekonstrukcióját végre, hogy először megépítettek egy teljesen új léghevetőt, majd amikor ez elkészült, akkor került sor egy-egy régi léghevítő leállítására és átépítésére. Ez a módszer zavarta legkevésbé a kohó folyamatos üzemeltetését. A léghevítők átépítése már nagyobbrészt befejeződött, illetőleg a legutolsónak az átépítése most folyik. Az 1200 fokra felmelegített levegőt a korábbinál másfél atmoszférával nagyobb nyomással kell bejuttatni a kohóba. Ezt a feladatot óriási Ventillátorhoz hasonló turbófúvók látják el. Mivel a meglevő óránként 90 ezer köbméter levegőt szállító turbófúvók teljesítménye már nem elegendő, nagyteljesítményű szovjet turbófúvó üzembe állítására volt szükség. A beszerelés alatt álló gépmonstrum, amit várhatóan a hónap végén helyeznek üzembe, ezer köbméter óránként 160 levegőt tud szállítani. Amíg az új turbófúvó szerelése befejeződik, átmenetileg úgy sikerült megnövelni kohóba vezetett levegő nyomását, az úgynevezett toroknyomást, hogy a három kisebb teljesítményű turbófúvó közül kettőt (a harmadik a tartalék szerepét töltötte be) kapcsoltak a megnövelt térfogatú II. számú kohóra. A két kis turbófúvó egyidejű járatásával 0,4 atmoszférás toroknyomás-növelést sikerült elérni. Mivel több és melegebb levegő áramlik át a II. számú kohón, megnövekszik a kohóból távozó gáz mennyisége és a benne levő anyagok aránya is. szennyező Szükségessé vált tehát a gáztisztító kapacitásának a megnövelése és alkalmassá tétele a megváltozó technológiai viszonyokra. Ezért kellett üzembe helyezni — ez az idén szeptemberben meg is történt — a Ventúri rendszerű gáztisztítót. Meg kellett változtatni az új technológiának, magasabb hőmérsékletnek megfelelően a léghevítők tüzelési rendszerét, hogy az alkalmas legyen a magasabb kategóriaértékű kamragáz és földgáz fogadására is. Ez a munka is folyamatban van. Bővíteni kellett a kohó hűtését szolgáló vízellátást is a magasabb üzemi hőfoknak megfelelően. A rekonstrukció teljes befejeződése után mintegy 35 százalékkal lesz magasabb a II. számú kohó teljesítménye, mint amennyi volt az átépítés megkezdése előtt. Ez másként fogalmazva azt jelenti: évente 120 ezer tonnával több nyersvasat gyárthatnak a kohászok, miközben a megváltozott technológia eredményeként 8—10 százalékkal csökken a fajlagos kokszfelhasználás, ami azért lényeges, mert a koksz a legdrágább kohászati alapanyag. A rekonstrukció mindezzel nem fejeződik be, csupán félidejéhez érkezik el. A jövő esztendő második negyedévében kezdődik meg a tervek szerint az I. számú kohó átépítése és megnagyobbítása, amit követ a hozzá tartozó léghevítők, s egyéb technológiai berendezések átépítése s még egy nagykapacitású turbófúvó üzembe helyezése. Több esztendő megfeszített és fáradságos munkájára van szükség még ahhoz, hogy mindkét kohó megifjodva nagyobb teljesítménnyel üzemelhessen és jóval több nyersvasat adhasson, mint amennyinek az előállítására eredetileg tervezték azokat. Cs. Gy. A szovjet gyártmányú 160 ezer köbméter/óra teljesítményű turbófúvó az újonnan épített 3 emelet magasságú csarnokban. A gépmonstrum mögött a vezérlőterem látható. A turbófúvót befogadó csarnokot akkorára építették, hogy a későbbiekben, még egy ugyanilyen gépegység elhelyezhető legyen benne MA: DEMOKRATIZMUS A TERVEZÉSBEN * A SZÁNTÓFÖLDEK KIRÁLYNŐJE * SZINTEK * MUNKÁBAN. ^ * A LEGNAGYOBB ELISMERÉS * BARÁTSÁG A VALÓSÁG TALAJÁN * SZEMBETŰNŐ KÜLÖNBSÉG * MOZAIKOK A NEMZETKÖZI LIMESKONGRESSZUSRÓL * GYŐZELMET REMÉLÜNK * AZ 1-RŐL LEMARADT A PONT... Csúcsteljesítmény: 195 lakás egy hónap alatt Az épületelemgyár szeptemberi mérlege Az elmúlt hónapban 48 millió forint értékű készárut gyártottak az épületelemgyár dolgozói, amely a havi program 100 százalékos teljesítésének felel meg. A tervek teljesítésében különösen a pécsi üzem dolgozói jártak az élen, de a dunaújvárosi gyárban is átlagon felüli eredményeket értek el a dolgozók: legfontosabb termékükből, az előregyártott lakásokból például 195 darabot szállítottak ki, ami az idei esztendő legjobb teljesítményének számít. Tekintve azonban, hogy az esztendő korábbi hónapjainak a lemaradásait mindig beépítik a következő hónap programjába, a szeptemberi követelmények olyan magasra nőttek, hogy a rekorderedmények is kevésnek bizonyultak a kitűzött célok eléréséhez. Így a házgyár, amely 195 lakást készített el szeptemberben, 97,5 százalékra teljesítette csak a tervét. A lágyvasas födémgerenda gyártói — akik 145 ezer folyóméter készterméket állítottak elő —, csak 85 százalékos eredményt értek el. Falazóblokkból 223 ezer darabot készítettek — 10 százalékkal kevesebbet, mint amennyit a lemaradásokkal megnövelt program előirányozott. Szerződés nyomdai és papírgyári szocialista brigádok között Az egyre szélesedő kongresszusi szocialista munkaverseny keretében a dunaújvárosi papírgyár a napokban az Alföldi Nyomda, a Kner Nyomda után már a harmadik — a Zrínyi Nyomdával — kötött szocialista szerződést. A Zrínyi Nyomda Grafikai üzemegységének négy — a Radnóti Miklós, Rózsa Ferenc, Zrínyi Miklós és S. Allende — szocialista brigádja, a dunaújvárosi papírgyár papírgépi négy — Louis Robert, IX. Kongresszus, Che Guevara és Rózsa Ferenc, valamint a Komarov, Kun Béla, Bem József és Felszabadulás kiszerelőgépi szocialista brigádja az előre megtárgyalt feltételek alapján a minőség javítására és egymást kölcsönösen segítő javaslatok megtételére kötöttek egymással szerződést. A dunaújvárosi papírgyár termékeinek nagymennyiségű fogyasztója a Zrínyi Nyomda is. Ezért a papírgyári brigádok a nyomdában felhasználásra kerülő papírfajták technológiai megismerésében és azok gyakorlati alkalmazásában nyújtanak segítséget, úgy, hogy a használatos papírok műszerekkel is mérhető paramétereit megadják a nyomdának. Ennek alapján a nyomda visszajelzi az esetleges minőségi problémákat a papírgyártóknak. A szerződést kötött brigádok negyedévenként felváltva üzemlátogatással egybekötött ankétot szerveznek, ahol az eltelt időszak minőségi problémáit beszélik majd meg. A szerződést kötött nyomdai és papírgyári szocialista brigádok nem titkolják, hogy e kötelezettségük a Dolgozz Hibátlanul munkarendszerben való aktív részvételüket is szolgálja, így biztosítva a felszabadulás 30. és Dunaújváros fennállása 25. évfordulójának méltó megünneplését. igunnep N. M. 4 dunaújvárosiakban igaz barátokra találtunk Egy óra Terni olasz testvérvárosunk küldötteivel Nekünk dunaújvárosiaknak Terniről, erről az olasz városról legalább annyit illik tudnunk, hogy Itália szívében az Appenin-hegység 1500—2000 méter magas hegyeinek lábánál a Tevere folyó egyik mellékágánál helyezkedik el. Bár a lakott település nyomai, leletei ősi, a római korra visszavezethető városról tanúskodnak, Térni nem öreg. Viszonylag fiatal, mert a városok történetében 100 esztendő nem számít jelentős kornak. Egyébként ipari város, csaknem 150 ezer lakóval. Benne nagy vaskohászati kombinát, egy sor üzem és gyár, jelentős nehéz- és könnyűipar van. Ezek száraz adatok. S mit kell még tudnunk róla? Természetesen azt, hogy 1970- től testvérvárosunk és, hogy haladó pártállású vezetése nemsokára harminc éves múltra fog visszatekinteni. Nos ebből a testvérvárosból a múlt héten — mint már azt hírül adtuk — egy háromtagú delegáció érkezett hozzánk, hogy kapcsolatainkat tovább erősítsék. A delegációt Benvenuti Mario vezeti, Massarucci Mario tagjai pedig és Giuseppe Bruno. Közülük ketten az Olasz Kommunista Párt tagjai, egyikük pedig kereszténydemokrata. — A mi városunknak nincs önálló újságja — mondja a küldöttség vezetője — éppen ezért közvetlenül nem szólhatunk lakosságunkhoz. Talán ezért öröm számunkra, hogy a Dunaújvárosi Hírlapon keresztül viszont üzenhetünk munkásainak, testvérvárosunk dolgozóinak. Mindenekelőtt Terni lakosainak nevében szeretnénk mindenkit üdvözölni és köszönteni, jó munkát, erőt és egészséget kívánni. A kedves szavak elhangzása után beszélgetésünk a két város kapcsolatának témája kört zajlik.— A mi tanácsunk 40 tagú, — említi Benvenuti Mario — köztük 20 kommunista és 4 szocialista tanácstag van. Mi velük alkotunk egységet. Ezért van abszolút többségünk. Rajtunk kívül 9 kereszténydemokrata, 2 szociáldemokrata, 1—1 liberális és köztársasági, valamint 3 fasiszta párti delegált van. Azt hiszem, így érthető, hogy nálunk a haladás és a fejlődés érdekében más utakat kell választani, mint Dunaújváros tanácsi vezetőinek. — Ez a tény nap mint nap rendkívülivé teszi munkánkat, — szól közbe Massarucci Mario. — Úgy kell vezetnünk, úgy kell cselekednünk, hogy tetteinkkel ne csorbítsuk, hanem éppen ellenkezőleg, emeljük pártunk tekintélyét. Ha ugyanis a városunk vezetését bírálják — bizony nálunk a közigazgatás apparátusa mindig reflektorfényben van —, akkor tulajdonképpen pártunkat, az Olasz Kommunista Pártot éri kritika, jó vagy rossz értelemben. Giuseppe Bruno is beszélni kezd. Említi, hogy a többpártrendszer ellenére céljaik egy része egyező, hiszen településük és lakosságuk érdekeit szolgálják. A vendégek társalgás közben itt szerzett benyomásaikról, élményeikről is szót ejtenek. Elmondják, hogy mindaz, amit Dunaújvárosban és Magyarországon láttak, számukra újdonság, mivel most járnak először itt. — 25 év alatt ennyit fejlődni, ez grandiózus eredmény— mondja Massarucci Mario. — Lám, egy ipari bázis, a Dunai Vasmű mire képes! — említi Giuseppe Bruno. — És az emberek, milyen fiatalok... Csak ők alkothatnak, építhetnek ilyen példásan szép várost — szól Benvenuti Mario. A három olasz vendég egy hetet tölt Dunaújvárosban. Ma már elutaznak. Programjuk gazdag és tartalmas volt. Ők ugyanis nemcsak nézelődni jöttek, hanem tapasztalatokat szerezni és egy meghívást átadni. Terni városának tanácsa ugyanis 1975- ben szívesen látja majd vendégül városunk delegációját a náluk tartandó ünnepségeken. — Hogy mi volt számomra hasznos? — ismétli meg a kérdést Benvenuti, — az én munkám városom közszolgáltatási, energia és közlekedési ügyeinek intézése. Ezekkel kapcsolatban sok érdekeset tudtam meg Dunaújvárosban. — Én közgazdasági egyetemet végeztem és kereskedő vagyok — mondja Giuseppe Bruno. — Így hát a kereskedelmi hálózat kérdései iránt érdeklődtem. — A gyári munkások, üzemi dolgozók helyzete, a város vezetőivel való kapcsolatuk foglalkoztatott engem — említi Massarucci Mario. Az olasz testvérváros küldöttei népükre jellemző temperamentummal még sok mindenről szólnak: a vasműben tett látogatásról, a hamarosan átadandó Munkás Művelődési Otthonról, óvodákról, iskolákról, üzletekről, emberekről, vezetőkről. S talán éppen ennek kapcsán érzi a delegáció vezetője aktuálisnak a következőket: — Visszatérve Olaszországba elmondjuk a terveknek, modern hogy milyen szép és városban jártunk, hogy tapasztalataink mennyire kedvezőek és jók, illetve azt is, hogy a dunaújvárosiakban igazi barátokra találtunk, akikkel testvéri kapcsolatainkat még tovább kell erősíteni. • Staub Viktor