Dunaújvárosi Hírlap, 1974. december (19. évfolyam, 96-104. szám)

1974-12-03 / 96. szám

Mindnyájan feltalálók vagyunk Harminc éve békében élünk. Lassan középkorúvá érik az a generáció, amely a Don-kanyar förgetegében vesztette el apáit. Felnőtt, családot alapított a második világháborút — akár a középkor történelmét — csak könyvekből, filmekből ismerő új nemzedék. A játszó­tereken rohangáló gyerekek szülei sem ébredtek szi­réna­ vijjogásra, nem szorult össze szívük a katonai behívó ismerős cédulája láttán. Mit tudnak szüleik, és mit tudnak majd ők béké­jük áráról? Tudnak-e eleget róla ahhoz, hogy napról napra újrateremthessék, megőrizzék, gyarapítsák örök­ségüket? Mert örökségünk ez a megszenvedett béke. És aki nem tud eleget a haladás nagy konfliktusairól, az a hétköznapi csatatereken sem tud helytállni. A történelmi tudat, önismeret hiányosságai miatt ezért bizonyulunk gyakran harcképtelennek minden­napjaink csatáiban is. Egyszerűen nem vesszük észre, hogy küzdőtéren vagyunk. Bezárkózunk munkánkba, magánéletünkbe, s ebből a védettnek vélt fedezékből kizárjuk a nagyvilágot. Egyedi, önző kis békénket vé­delmezzük. Kitérünk a konfliktusok elől, mert nem akarunk gondot okozni. Félünk a döntés felelősségétől, tehát nem vállaljuk, mert az a legkényelmesebb. Saját véleményünket jeligés takarékbetétkönyvként óvjuk a nyilvánosságtól. Hagyjuk, hogy mások vívják meg helyettünk a harcokat, melyekben mi is érdekeltek va­gyunk, szemlélők maradunk, holott cselekednünk kel­lene. Ki más alakítsa szűkebb és tágabb világunkat, ha nem mi magunk? Hogyan fejlődjön a társadalom, ha a magunk közömbössége visszahúzó erővé válik? A szocialista demokrácia alapelve a társadalom minden tagja számára megadja a nyílt, őszinte eszmecsere jo­gát, a jog gyakorlása azonban kötelesség is egyben — vállalnunk kell véleményünket. A viták, a vélemények és az ellenvélemények közepette rajzolódik ki közös elhatározásunk szerint a fejlődés következő lépése, amelyet ismét csak együtt kell megtennünk. Rendsze­rint újabb viták, vélemények és ellenvélemények kísé­retében, föloldódó régi és születő új konfliktusok, fe­szültségek áramkörében, mert nem lehet másként. Környezetünk a régi és az új ellentét árjával telí­tett. Munkánk technikai feltételeinek közege és a társadalom egyaránt. Mint a társadalom tagjai, önma­gunk is hordozói vagyunk az előremutató és a vis­­­szahúzó erőknek. Választásaink, véleménynyilvánítá­saink, az általunk teremtett vagy fölbontott helyzetek, sikereink és kudarcaink mind-mind a bennünk is lé­tező ellentétek megnyilvánulásai. Az újítók, a feltalálók — a sokat emlegetett nehéz emberek — konfliktusai mindannyiunkra érvényesek. Ők, a technikai haladás úttörői lépten-nyomon a tech­­nicizmus köntösébe öltözött társadalmi maradisággal kénytelenek megütközni. Akkor is erről van szó, ha nyomós műszaki érvek híján csupán a bürokrácia, az aktatologatás, a felelősségtől való félsz hátráltatja munkájukat. A feltalálóknak a találmányuk sorsáért folytatott küzdelemben óhatatlanul a haladásba vetett hit válik fegyverükké. Tudják, hogy ember és gép megbonthatatlan egységet képez, műszaki haladás sincs emberi-társadalmi háttér nélkül, és tudják, hogy minden eredmény harc közben születik. A magunk életében mindannyian újítók, feltalálók vagyunk. Rajtunk múlik, hogyan találjuk meg helyün­ket a társadalomban, élni tudunk-e a szocializmus, a béke lehetőségeivel. Rajtunk múlik, hogyan, mit dol­gozunk, miképpen rendezzük be életünket, megtanít­­juk-e gyermekeinket érteni, nemcsak élni. Minden rajtunk múlik. Létezhet-e tágabb terep a kísérletezésre, újításra, mint az ember egyetlen élete? őrizzük magunkban a feltalálók hitét, hiszen a hala­dás harc közben — sokszor önmagunk legyőzése árán — ölt testet. Viczián Erzsébet Vita az üzemi demokráciáról • Vy J Művezetők tanácskoztak az épületelemgyárban Művezetői tanácskozást tar­tottak az épületelemgyárban november 28-án, amelyen — a művezetők és főművezetők mellett — a gyár üzemveze­tői, osztályvezetői, valamint a társadalmi szervezetek tisztségviselői is részt vettek. A vitaindító előadás vázol­­ta a művezetők sajátos hely­zetét és szerepét a termelés­ben, értékelte az esztendő el­telt részében született ered­ményeket és végül foglalko­zott az év hátralevő részének a feladataival is. A vitaindító előadást köve­tően tizennyolcan kértek szót. A hozzászólók legtöbbet em­legetett témája az üzemi de­mokrácia volt, de sokan fog­lalkoztak a megfelelő műsza­ki feltételek kialakításának a lehetőségeivel is. Több konk­rét javaslat is elhangzott a tanácskozáson, elsősorban a felesleges adminisztráció fel­számolása és a társüzemekkel való, szorosabb együttműkö­dés kialakítása érdekében. Végezetül nyolc küldöttet választottak a résztvevők, akik a decemberben sorra ke­­rülő, vállalati szinten meg­tartandó tanácskozáson kép­­viselik majd a dunaújvárosi gyáregységet. A közművelődés helyzetéről tárgyalt a városi pártbizottság A városi pártbizottság pén­teken délután ülést tartott. Sárosi Józsefnek, a pártbi­zottság első titkárának meg­nyitója után dr. Szabó Ferenc ismertette a pártbizottság tag­jaival a káderbizottság jelen­tését. Ezt követően Hiller Pál, a pártbizottság csoportveze­tője előterjesztésében a köz­­művelődés helyzetét vitatták meg. Az ülésen felszólalt Nagy Jenőné, Gresschner Fe­­rencné, Gábor Bertalan, dr. Szabó Ferenc, Lakner Kál­mán, Márffi József, Pifkó Jó­zsef és Sófalvi István. A köz­­művelődés helyzetéről szóló jelentés, valamint a felszóla­lók átfogó értékelést adtak Dunaújváros közművelődésé­nek helyzetéről, fejlődéséről és meghatározták a fejlesztés további feladatait. A városi pártbizottság elismerését és köszönetét fejezte ki a nép­művelés területén dolgozók­nak az elmúlt években kifej­tett áldozatos munkájukért, amelyekre büszke lehet és nemcsak hivatkozhat a vá­ros. A pártbizottság a közmű­velődés helyzetéről szóló je­lentést és az abban foglalt feladatokat határozattá emelte. Az ülés Sárosi József zárszavával ért véget. La­punk legközelebbi számában részletesen beszámolunk pártbizottsági ülés közműve­­­lődésünket értékelő napi­rendjéről. Több, mint száz teherautó munkában Hétvégi csúcsforgalom a Volánnál Az idei esztendő próbaté­tel a szállító vállalatok szá­mára. Népgazdasági érdek a vasúti és közúti szállítókapa­citások maximális és szerve­zett kihasználása. E cél ér­dekében szervezett két hete, s most a hét végén is Volán­műszakot a Volán Tröszt. A 14. Volán dunaújvárosi üzemegységének illetékesei megkeresték a fuvaroztató vállalatokat, s arra kérték szállíttató partnereiket, hét végi szállítással segítsék a tehergépkocsipark minél jobb kihasználását, a szállí­tandó áruk rendeltetési helyre juttatását. A jó­ szervezőmunka ered­ményeként szombaton 129, vasárnap pedig 96 teherautó rótta a közutakat, s üzemelt a vagonkirakásoknál szom­baton négy, vasárnap pedig két rakodógép is. Nemcsak a gépek, hanem a Volán-emblémát viselő gép­kocsivezetők, rakodók, szere­lők, forgalomirányítók munkával töltötték a hét vé­­s­gét. Szombaton 250, vasárnap pedig 150 ember állt csata­sorba azért, hogy ne legyen fennakadás az árufuvarozás­ban. A legtöbb teherautó a cu­korrépa szállításában műkö­dött közre. Iváncsáról és Martonvásárról Ercsibe to­vábbították a cukorrépát, s tehermentesítették ezzel vasutat a viszonylag rövid­a távú, mégis fontos feladattól. Serény munka színhelye volt a dunaújvárosi teherkikötő is. A Szovjetunióból víziúton érkezett fenyőládadeszkát a Dunai Vasmű egyik kikötői daruja segítségével itt rakták át teherautókra s innen szál­lították el az adonyi fate­lepre. A korábbi gyakorlat az volt, hogy Budapesten rakták ki a fűrészelt deszkákkal megrakott uszályokat, és vas­úton továbbították az árut Adonyba. Igénybe vette a Volán hét végi fuvarozószolgálatát gabonafelvásárló vállalat, s a a FOKA dunaújvárosi tele­péről sódert is szállítottak a teherautók Enyingre, s más megrendelőknek. Nem kap­csolódtak viszont be a hét végi szállításba a környék­beli egyetlen termelőszövetkezetek, Dunaújváros kör­nyéki termelőszövetkezet sem igényelt teherautót a Volán-műszak idejére. Lejárt határidők nyomában Értékelték a kongresszusi munkaverseny-vállalások teljesítését a Vízügyi Építő Vállalatnál A közelmúltban a Vízügyi Építő Vállalat budapesti köz­pontjában értékelték a vál­lalat kilenc főépítésveze­­tő­sége I—III. negyedévi ter­melési eredményeit és kongresszusi munkaverseny- a felajánlások időarányos tel­jesítését. Az értékelés tanúsága sze­rint a dunaújvárosi főépítés­­vezetőség dolgozói a dicsére­tes első helyet vívták ki, mivel a III. negyedévi árbe­vételi tervüket teljesítették, és eleget tettek a kongres­­­szusi munkaverseny-vállalá­­suk ez évben aktuális pont­jainak is. Ez utóbbiak szerint a du­naújvárosi főépítésvezetősé­­gen tizenhét munkabrigádot szerveztek és a brigádok megkezdték a szocialista cím elnyeréséhez szükséges fel­adatok teljesítését. Emellett húsz munkásnak biztosítot­ták, hogy szakmunkásképesí­tést szerezhessen, és ugyan­ennyinek pedig azt, hogy pó­tolja az általános iskolai vég­zettség még hiányzó éveit. Az újítómozgalom felélén­kítésével ugyan egymillió fo­rint megtakarítására tettek ígéretet, de a valóságban másfél millió forintot takarí­tottak meg a különféle újí­tási-ésszerűsítési javaslataik­kal. Környezetvédelem a gyakorlatban A Dunai Vasmű tűzihorganyzó üzeme szennyvizének cinkszennyezettségét rendszere­­sen polarográffal mérik és a kapott adatok rögzítése-elemzése-értékelése egyik fontos részfeladata az egyre szigorúbbá váló környezetvédelmi Biankának MA: A beszámoló taggyűlésekről jelentjük... * A valódi igényességről Iskola az árnyékban * NB II-es csapatunk a kiesés közelében Szovjet építési delegáció járt Dunaújvárosban Szovjet építési delegáció járt városunkban november 29-én. A delegáció tagjai lá­togatást tettek a 26-os Állami Építőipari Vállalatnál ahol Horti József főépítés vezető kalauzolásával megtekintet­ték a lakásszerelést és a bel­ső munkákat. Az építési dele­gáció tagjai a látottakról el­ismeréssel nyilatkoztak. Lakásépítési ankét Székesfehérvárott Tanácsi és lakásszövetke­zeti vezetők részvételével megyei ankétot rendeztek Székesfehérvárott az állami és magánlakásépítés finan­szírozásának tapasztalatairól, a várható tendenciákról. Az ankéton dr. Fekete László, az Országos Takarékpénztár vezérigazgató-helyettese is­mertette a lakásépítés vár­ható eredményeit, a hitel­konstrukció hatásait. Mint ismeretes, a negyedik ötéves tervben 400 ezer lakás építé­sét tűzték ki célul, s ezzel szemben 1975. végéig az elő­zetes becslések szerint 430— 435 ezer lakás készül el ha­zánkban. A terület-előkészí­tési, közművesítési költségek emelkedése miatt mintegy 30 ezerrel kevesebb állami (ta­nácsi értékesítésü) lakás épül fel az előirányzottnál, vagyis 152 ezer állami lakás elkészí­tésével számolnak, ezzel szemben a tervezettnél 17 ezerrel több társasházi lakás, illetve 45 ezerrel több csa­ládi­­ ház épül az országban. Az ankéton bejelentették, hogy az 1973-ban kezdett munkáslakásépítési akció a vártnál nagyobb eredménye­ket hozott, eddig több, mint hétezer kedvezményes mun­káslakás készült el, és a jövő év végéig mintegy tízezer munkáscsalád jut vállalati segítséggel saját lakáshoz. Az OTP által biztosított garan­tált hitelforma, valamint a hazánkban egyedülállóan al­kalmazott szociálpolitikai kedvezmény szintén nagyban hozzájárult a lakásépítés, ezen belül a magánlakásépí­tés fejlesztéséhez. Az OTP 1974-ben összesen 7 milliárd forint hitelt nyújt a lakás­építéshez, s a takarékpénz­tári kölcsön kerete 1975-ben várhatóan eléri a 8 milliárd forintot. Ma délután Ifjúságvédelmi aktívaértekezlet­ A Hazafias Népfront Váro­si Bizottsága és a Dunaújvá­rosi Városi Tanács ma dél­után 3 órakor a vb tanácster­mében ifjúságvédelmi aktí­vaértekezletet tart. Az értekezleten a családjo­gi törvény új vonásainak a gyámhatósági munkában és a gyermekvédő intézetek tevé­kenységében jelentkező hatá­sait és a rendőrség ifjúság­védelmi munkáját vitatják meg.

Next