Dunaújvárosi Hírlap, 1975. október (20. évfolyam, 79-87. szám)

1975-10-03 / 79. szám

Megyénk gazdaságának fejlesztése összhangban van a népgazdaság érdekeivel — Beszélgetés Takács Imre elvtárssal, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkárával — Az országgyűlés őszi időszakának alaphang­ját az őszinte, ered­ményeinket és gond­jainkat kritikusan elemző hangvételt jel­lemezte. A kormány elnöke és a felszólaló képviselők egyaránt arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy a jelen­legi világgazdasági helyzet minden terü­leten az eddigeknél fegyelmezettebb mun­kát, fokozottabb fi­gyelmet s céltudato­sabb tevékenységet kö­vetel. Takács Imre elv­társsal, az MSZMP Fe­jér megyei Bizottságá­nak első titkárával, or­szággyűlési képviselő­vel arról beszélget­tünk, hogy megyénk, s ezen belül városunk milyen helyet foglal el az ország gazdasági életében, s ebből, valamint a kormány munkaprogramjából fakadóan mely feladatok ván­nak Fejér megye s Dunaúj­város dolgozóira. — Takács Elvtársi Ör, mint a megyei pártbizott­ság első titkára és mint országgyűlési képviselő, hogyan ítéli meg Fejér megye szerepét az ország gazdasági életében, mi­lyen eredményeket ér­tünk el, s melyek a leg­­sürgősebb tennivalóink? — Azzal kezdeném, hogy a kormány munkaprogramja szorosan és szervesen illesz­kedik a XI. pártkongresszus állásfoglalásaihoz és határo­zataihoz, tehát kétféle meg­ítélésnek nincs helye. Az ér­telmezés és a végrehajtás csakis egységes lehet. Elsőd­leges feladatunk a XI. kong­resszus határozatainak min­den területen történő mara­déktalan végrehajtása. Ez biz­tosítja, hogy a kormány munkaprogramja nem fog a „levegőben lógni”, hanem hathatós támogatást Trap me­gyénk minden üzemében, munkahelyén s ez az ered­ményes végrehajtás záloga. Ami a kérdés második felét illeti, azzal kapcsolatban elöl­járóban azt jegyezném meg, hogy Fejér megye szerencsés helyzetben van. Ez ala­tt azt értem, hogy a megye ipara és mezőgazdasága nagyjból és egészében megfelel a nép­­gazdasági elvárásoknak, lehetőségeinket viszonylag jól a használjuk ki, vagyis me­gyénk gazdasági élete egy kicsit az ország termelő tevé­kenységének keresztmetszetét is adja. Iparunk viszonylag fiatal, felszereltsége jó, áruink értékesíthetők. Gazda­s­­ágosan termelő , ágazataink fejlesztése pedig népgazdasá­gunknál­ is érdeke. Akár a Videoton, az Ikarus fehérvá­ri gyára, a KÖFÉM, a Dunai Vasmű, a dunaújvárosi pa­pírgyár tevékenységét, termé­keit említem, azonnal fel­mérhető, hogy e gyárak ter­mékeire népgazdaságunknak feltétlenül szüksége van. E felsorolásból is látható, hogy megyénk ifuari szer­kezete az átlagosnál sokkal jobb, differenciáltabb, s fejleszté­se nemcsak kívánatos, hanem szükségszerű is. —­Ugyanez elmondha­tó a megye mezőgazda­ságára is? — Nagyjából, és a kétféle termelés sajátosságait szin­kronba hozva, igen. Búza- és kukoricatermesztésünk ered­ményei az élvonalban bizto­sítanak helyet számunkra. Igaz, az állattenyésztésről, főleg a szarvasmarha-tenyész­tésről ugyanez nem mondha­tó el. E területen jóval több a tennivaló. Semmi újra nem gondolok, csupán az eddig is többször elmondottak követ­kezetes végrehajtására van szükség. Jobban ki kell hasz­nálni a szakosodás lehetősé­geit, s ez alatt azt értem, hogy jóformán minden eddig előállított termékre szükség van, csupán azt kell jobban megválogatni, hogy mit, hol, mennyiért állítunk elő. Vagyis reálisan kell figyelembe ven­ni a technikai, a talaj-, az ég­hajlati és az egyéb adottsá­gokat. Egyszerűen fogalmaz­va, arról van szó, hogy az eddigi termékeket állítsuk elő, jobb hatásfokkal.­­ S ha már a mezőgazdaságról van szó, szeretném hangsúlyozni, hogy az eddigieknél jobban kell kihasználni a háztáji, pontosabban a ház körüli gaz­daságokban rejlő lehetősége­ket. A sertéshús több mint egyharmada, a baromfiállo­mány csaknem háromnegye­de s a zöldség jelentős része eddig is e szektorból került ki. A közeljövő feladata, hogy e lehetőségeket az eddigieknél jobban kihasználjuk, s ezál­tal a napi ,,piaci feladatok” csökkentésével, a mezőgaz­dasági nagyüzemek számára megkönnyítsük a valóban nagyüzemi, iparszerű terme­lőtevékenységet.­­• Visszatérve az­ ipar­ra, a kormány elnöké­­­­nek expozéja is részle­­tesen foglalkozott a fej­lesztési, a termelési szer­­kezet korszerűsítésének kérdésével. E területen hol, áll Fejér megye? — A megye iparának ter­mékstruktúrája összességé­ben jó. De azonnal szeretném megjegyezni, hogy azok nagyvállalatok sem ülhetnek a határaikon, amelyeknek ma korszerű a gyártmányössze­tétele. Itt elsősorban a Video­tonra és az Ikarusra gondo­lok. Mindkét nagyüzemünk gondol a jövőre is, és jelen­tős tudományos fejlesztési munka folyik náluk. Megyénk két másik nagyüzemére — a Könnyűfémműre és a Du­nai Vasműre — e területen nagy feladatok várnak. A Köfémnek, amely megyénk egyik legfiatalabb üzeme, ar­ra kell koncentrálnia, hogy az eddiginél minőségileg jobb, értékesebb gyártmányokkal jelentkezzen. Kutatni kell az alumínium további felhasz­nálási lehetőségeit, illetve a már ismert­, lehetőségekhez igazodó termékekkel kell je­lentkezni. —­ Mi a helyzet e­­ vo­natkozásban a Diaial Vasműnél ? — A vasműre sokrétű és jelentős feladat vár a jövő­ben. Az egyre növekvő igé­nyeknek csalás úgy tud meg­felelni, ha az acélgyártás in­tenzívebbé tétele mellett ke­resett termékeinek a részará­nyát növeli. Nemcsak orszá­gosan, hanem világszerte nő a kereslet például a spirál­cső iránt, s ez a tendencia hosszú távon érvényesül. De ugyanez­ elmondható a radiá­torokra, vagy a vasmű pro­filtermékeire is. Össszegezve, arra kell törekedni, hogy a félkész termékek —mint pél­dául a lemez — rovására a munkaigényesebb, s ezért kedvezőbb árú termékek ke­rüljenek túlsúlyba. Ehhez természetesen beruházásokra is szükség van, de ezek a be­fektetések viszonylag rövid idő alatt megtérülnek, s hos­­­szú távon kamatoztathatók. — Takács Elvtársi A Központi Bizottság 1974. decemberi határozata óta sokszor és sok fóru­mon esik szó az ü­zem- és munkaszervezésben rejlő óriási lehetőségek kihasználásáról. A gya­korlat mit mutat ezen a területen? — Röviden azt mondhat­nám, hogy rendkívül sok még a tennivaló a munkamo­rál, a szervezettség javítása, a jobb, hatékonyabb vezetés érdekében. Ma még ak­adnak olyan vezetők, akik nem ve­szik komolyan a dolgukat, indokolatlanul és könnyel­műen nagyvonalúak, nem ér­zik át felelősségüket. Ez a kö­zépszerűségre valló vezetési szemlélet a megye nagyüze­meire nem jellemző, inkább néhány kis- és középválla­latnál jelentkezik. Természe­tesen a kívülről jövő bírála­tokra reagálnak, vagy úgy, hogy tiltakoznak, vagy úgy, végrehajtják az általuk vég­­rehajthatatlannak ítélt fel­adatot. De ezt a szemléletet a jövőben — s már a közel­jövőben sem — tűrjük el. A labdarúgásból vett hasonlat­tal élve, kikapni lehet, de a csapat akkor is hajtson szív­­vel-lélekkel. ..Alibifocit” a jövőben nem szabad meg­tűrni. — Takács elvtárs, ho­­gyan foglalná össze rö­viden a népgazdaságra, s ezen belül a megyénk gazdaságára váró felada­­tokat? ■— Röviden nehéz, éppen ezért csak szinte címszavak­ban mondanám. Fokozottab­ban kell kihasználni a terme­lőkapacitásokat. Mind emberi, mind gépi, anyagi vonatko­zásban. Vagyis, ahol a má­­­­sodik­ vagy harmadik műszak­­ megoldaná az esetleges gon­dokat, ne új és drága üzem­­i csarnokkal, korszerű, de ki­­s használatlan gépekkel keres­­­­sék a megoldás módozatait.­­ A nem gazdaságos, termékek­­­ gyártását haladéktalanul meg kell szüntetni. Arra kell tö­rekedni, hogy ne csak glo­­­­bálisan, hanem a r­észterüle­­­­teken is gazdaságos legyen a termelés, ezen belül a­ ter­­­­r­melékenység növelése. S nem­­ szabad szem elől levesztetn­i azt sem, hogy bár a takaré­­­­kosság­ okvetlenül szükséges,­­ de önmagában nem oldja­­ meg gondjainkat. Csakis az­­ intenzív termelésnövelés és az ehhez kapcsolódó célszerű takarékosság hozza meg az előbbrelépés lehetőségét, még valamit. Az indokolatla­­­nul feduzzasztott készletek csökkentése az egyik legsür­getőbb feladat. Az a hivatko­zás, hogy a termelés folya­matosságát akarjuk biztosí­tani, nem elfogadható állás­a pont. A túlkészletezés káros népgazdaságnak, káros a vállalatnak, s magától érte­tődően káros a dolgozóknak is. Ennek okai és következ­ményei ismertek, azt hiszem, nem szorulnak különösebb magyarázatra. — Végezetül szeretnék még valamit elmondani. Beszélge­tésünk során többnyire gaz­dasági, mégpedig konkrét gazdasági tennivalókról esett szó. Ez ne tévesszen meg senkit. A ránk váró felada­tok sikeres megoldása nem­csak következetesebb gazda­sági tevékenységet igényel. Alapvető követelmény a jő­­ben az eddigieknél megala­pozottabb, elemzőbb párt­munka, s elsősorban a mun­kahelyi pártszervezetek ak­tívabb, kritikusabb tevékeny­sége. S ami szintén elenged­hetetlen követelmény: mun­kásosztályunk, az egyes mun­kások szakmai és emberi mű­veltségének további növelése, mert csakis így lesznek ké­pesek az egyre magasabb színvonalú feladatok megol­dására. S e feladatok sikeres megoldásában számítunk va­lamennyi becsületes dolgozó, kommunisták és pártonkívü­­liek cselekvő részvételére. — Köszönöm a be­­­­szélgetést. D. Kiss Csaba i Kémény a távfűtéshez Legutóbbi lapszámunkban megírtuk: a távfűtés csúcsterhe­lési időszakaiban gyorsan üzembe helyezhető, gáztüzelésű forróvíztermelő kazán fogja segíteni a hőszolgáltatást. A Du­nai Vasmű erőmű gyáregységénél épülő forróvízkazán leg­felső kéménytagját is a helyére emelték a Fehérvárcsurgói ÁFÉSZ e beruházáson dolgozó szerelői Ma: Ma reggel 8 órai kezdettel ülést tart a városi tanács. A testület ülésének napirendjén szerepel a végrehajtó bizott­ság két tanácsülés között végzett munkájáról szóló be­számoló, valamint a Dunaúj­város közművelődésének helyzetét elemző, s a város középtávú közművelődési ter­vét tartalmazó előterjesztés. A továbbiakban előterjesz­tik — jóváhagyás végett — a közcélú zöldterületek hasz­nálatáról és védelméről szóló tanácsrendelet-tervezetet, két tanácsrendelet módosítá­s­­áról szóló javaslattervezetet. Ülést tart a városi tanács Háromnapos továbbképzés a pártpropagandistáknak Október 8-án reggel 9 órá­tól háromnapos továbbképző tanfolyamon vesznek részt Dunaújváros és a dunaújvá­rosi járás pártpropagandistái a Bartók Béla Művelődési Központban. A továbbképzé­sen a megyei pártbizottság által biztosított előadók az új oktatási évad tartalmi szer­vezési feladatairól adnak tá­jékoztatót. Úton a száz kilogramm felé A világ mintegy 120 miiló tonna évi előreláthatólag papírtermelése évente 5—6 százalékkal emelkedik. Ma­gyarországon az egy lakosra jutó papírfelhasználás jelen­leg 50 kilogramm körül van, s ezt 1985-ig 90 kilóra kívánt­ják emelni.­ Ebben jelentős szerep vár a PIV dunaújvá­rosi gyárára s a most épülő hullámpapírgyárra. Hatalmas papírtekercsek készülnek a dunaújvárosi papír­gyárban _____ l

Next