Dunaújvárosi Hírlap, 1975. november (20. évfolyam, 88-95. szám)
1975-11-04 / 88. szám
Mit tettek a papírgyárban a december 5-i határozat végrehajtásáért? — Beszélgetés Mészáros Mihály Pállal, a dunaújvárosi papírgyár pártbizottságának titkárával — A Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatát minden vállalatnál, minden munkahelyen megbeszélték a dolgozókkal, párttagokkal és pártonkívüliekkel, s állandóan értékelik különböző szinteken és fórumokon a végrehajtás, a megvalósítás pillanatnyi állását. Mészáros Mihály Pál elvtárssal, a papírgyár pártbizottságának titkárával arról beszélgettünk, hogy mit tettek a PIV dunaújvárosi gyárában a határozat végrehajtása érdekében. — Mikor tárgyalták meg először a papírgyár kommunistái a KB- határozatból adódó feladatokat? — Még tavaly decemberben, a határozat nyilvánosságra hozatala után rögtön rendkívüli taggyűléseken beszéltük meg a tennivalókat. Természetesen csak általánosságban, s ekkor kezdtük el törni a fejünket, hogy helyben, itt a papírgyárban mit lehet tenni? Az idén, még az év elején kézhez kaptuk a könnyűipari minisztérium állásfoglalását, s ennek alapján kidolgoztuk a konkrét takarékossági tervet. A pártalapszervezeteink állandóan napirenden tartották a kérdést, s jónéhány, a helytelen szemléletből fakadó nehézséggel találták szemben magukat. Mi is elkövettünk egy hibát, mégpedig azt, hogy a takarékosság alatt kizárólag az anyaggal és az energiával való takarékoskodást értettük, így mégegyszer elő kellett venni a témát, s utána készítettük el a komplex intézkedési tervet. Az alapszervezetek is elkészítették saját feladattervüket, minden egyes területre lebontva. De már az V. ötéves terv — egyelőre még csak az úgynevezett koncepcióterv — elkészítésénél is a KB-határozat alapján jelöltük ki a tennivalókat. A legfontosabb feladatok közé soroltuk a termelési szerkezet javítását, az ésszerű takarékosságot, a beruházási munka további javítását, a kapacitások jobb kihasználását a légi gyárban is, a tőkésimport csökkentését, illetve kiváltását, a szocialista export növelését, s a munkaversenymozgalomra alapozva szemlélet fokozottabb formálását. — Mit tesznek a kapacitások jobb kihasználása érdekében? — Például közismerten régi gondunk volt a szalmaellátás rendszeres biztosítása. Most a megyei és a városi pártbizottság segítségével sikerült ezt a régi gondunkat megoldani. Az V. ötéves terv során alapvetően a megyéből és közvetlen környékéről vásároljuk fel a szalmát a MÉK vállalat Kialakítunk közreműködésével, egy ideiglenes tárolóhelyet, ahol 8000 tonna szalmát tudunk tárolni, s így rossz idő vagy az őszi szállítási és más mezőgazdasági munkacsúcsok idején is biztosítva lesz az alapanyag. — A termékszerkezet korszerűsítése mennyiben érinti a dunaújvárosi gyárat? — A következő ötéves tervben egyes, jelenleg gazdaságosan nem gyártható termékeinket átadjuk más gyáraknak illetve a hullámpapírip’árban csináljuk majd. Elsősorban a csomagolópapírokra, a nátronzsákra gondolok. Ezenkívül tovább bővítjük — NDK és szovjet relációval — a választékcserét. — A takarékoskodásra milyen lehetőségeik vannak? — Nagyon sok tőkés eredetű anyagot használunk fel, elsősorban alkatrészeket. Ezek túlnyomó részét a jövőben hazai gyártmányokkal vagy szocialista importtal pótoljuk. A cellulózfelhasználás területén is visszaszorítjuk a tőkés importot. Rövidesen elkészül az Uszty— Ilim i cellulózkombinát, amelynek éves termelése 500 000 tonna lesz. Csupán az összehasonlítás kedvéért: a mi cellulózgyárunk kapacitása évi 20 000 tonna. — Több vállalatnál, a KB-határozat ellenére, indokolatlanul növekedtek a készletek. Önöknél mi a helyzet ezen a területen? — Különösebb aggodalomra nincs ok, hiszen félévkor is és háromnegyedévkor is a megjelölt norma alatt voltunk. Most, az utóbbi hetekben kissé megemelkedett a készletünk, de máris megtettük a szükséges intézkedéseket, a társvállalatoknak és más gyáraknak felkínáltuk a nálunk nem szükséges anyagokat. S bár nem szorosan a készletgazdálkodáshoz tartozik, de el kell mondani azt is, hogy az idén nagymértékben megnőtt a kifizetett vagon-állásponz. Az okokat felderítettük, s kidolgoztuk javaslatainkat a szervezőmunka javítására. Nem mentségként mondom, hanem az igazsághoz tartozik, hogy nem mindig mi vagyunk a hibásak. Jelenlegi felkészültségünkkel nem tudunk napi 150—170 vagont fogadni, pedig a KISZ-tagok, a szocialista brigádok jó néhányszor kisegítettek már minket. A jó szervezőmunka mellett szükség van a fokozottabb gépesítésre, s erre meglesznek a lehetőségeink a következő ötéves tervben. • Az üzem területén jelentős beruházás, kiemelt programok közé a sorolt hullámpapírgyárépítkezés folyik. A KBI határozatnak a beruházások gyorsítására vonatkozó része hogyan érintette Önöket? — Nem dicséretként mondom, de tény, hogy még mielőtt a kormányhatározat alapján kiemelt beruházás lett volna a hullámpapírgyár építése, mi már az érdekelt vállalatok nagy részével szocialista szerződést kötöttünk, amelyben nagyjából a mostani határidőket tűztük magunk elé. A beruházás jelenleg jó ütemben halad, s ez annak is köszönhető, hogy az itt dolgozó vállalatok, 26-os építők, a KIPSZER, a a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a Vízgép és a többiek a legjobb erőiket hozták ide, olyan létszámban, ami biztosítja, hogy tartani tudjuk a határidőket! Félévenként miniszterhelyettesi szinten, negyedévenként pedig a nagyvállalatok egymás közt megbeszélik a tennivalókat, az esetleges gondokat. Újdonság, hogy nem csak a gazdasági vezetők, hanem a pártszervezetek is figyelemmel kísérik munkát, s félévenként koorodinációs megbeszélést tartunk. Emellett az itt dolgozók pártalapszervezeteivel is tartjuk a kapcsolatot. Ennek ellenére is akadnak gondok. _ Jelenleg az egyik legnagyobb, hogy viszonylag későn érkezik meg a kábel Svédországból, a másik, hogy az Országos Szakipari Vállalat nem tud több embert hozni az építkezésre, pedig nagy szerepük van a befejező munkálatokban. — Mészáros elvtárs hogyan összegezné a KB-határozat óta eltelt közel egy esztendő munkáját, hol léptek előbbre, s hol van még bőven a tennivaló a PIV dunaújvárosi gyárában? — Azzal kezdeném, hogy alapvetően értjük, hogy mit követel tőlünk a határozat. Ismerjük a népgazdasági helyzetét, tudunk a megyei, a városi gondokról. S ma már értjük saját tennivalónkat is. Minden egyes dolgozónak, párttagnak és pártonkívülinek egyaránt a saját területén kell az eddigieknél többet tenni, jobban dolgozni. [ Vannak területek, ahol már szép sikereket értünk el, s vannak területek, ahol még mindig kevés az, amit elértünk. Javítani kell a munka- és üzemszervezést, jobban oda kell figyelni az anyag- és energiatakarékosságra, a munkaidő jobb kihasználására, általában a hatékonyabb gazdálkodásra. Nagy feladatok várnak ránk az V. ötéves tervben. Ezek a feladatok fokozottabb helytállást követelnek, s ezt csak jobb munkával tudjuk elérni. — Köszönöm a beszélgetést! D. Kiss Csaba Pártnapok November 4-én, 14 óra 30 perckor a műszaki főiskolán Répási Gellért, a Dunai Vasmű vezérigazgatóhelyettese, műszaki igazgató; november 5-én, 16 órakor a Betonútépítő Vállalatnál, Vass Miklós, a városi pártbizottság munkatársa tart pártnapot. Elmélet a gyakorlatban A hideghengermű kikészítőüzeme zajszintjének csökkentéséhez keres megoldást Laczkó Józsefné, aki ezzel a témával a SZOT munkavédelmi iskoláján elméletben már megismerkedett. November 7 tiszteletére Koszorúzás a szovjet hősi emlékműnél Díszünnepség a Bartók Béla Művelődési Központban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének tiszteletére városszerte ünnepségeket, megemlékezéseket rendeznek. Az ünnepet megelőző napon, november 16-án délután 3 órakor Dunaújváros és a járás politikai, állami, tömegszervezeti vezetői a fegyveres testületek képviselői, a város üzelmeinek dolgozói és az iskolák tanulói megkoszorúzzák az óvárosi szovjet hősi emlékművet. A városi pártbizottság, a városi tanács, a városi KISZ- bizottság és a Hazafias Népfront városi elnöksége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 58. évfordulója tiszteletére november 6-án este 6 órakor díszünnepséget rendez a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében. Köszöntőt mond Verbó István, az MSZMP városi végrehajtó bizottságának tagja, a Dunai Vasmű pártbizottságának titkára. Ünnepi műsort a szovjet kulturális napok alkalmából Fejér megyében vendégeskedő Vorosilovgrád megyei kulturális delegáció ad. A központi ünnepségeken kívül a város valamennyi üzemében, intézményében, iskolájában megemlékeznek az évfordulóról. A párt- és KISZ-alapszervezetek ünnepi taggyűléseket tartanak. Valamennyi iskolában ünnepi csapatgyűléseken vesznek részt az úttörők és a kisdobosok. Az élet- és munkakörülmények alakulása a MÁV dunaújvárosi csomópontján Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta a MÁV dunaújvárosi csomópont dolgozóinak élet- és munkakörülményeit. A dunaújvárosi vasutasok évről évre maradéktalanul teljesítik szállítási feladatainak. E tevékenységük gyakran ütközik akadályokba — elsősorban az elavult berendezések, a korszerűtlen technikai feltételek miatt — a vasutasok áldozatkézsége azonban áthidalja ezeket a nehézségeket. csomópont jó munkája eredményeként 1972-ben és 1974- ben vezérigazgatói dicséretben részesült. , „fl MÉV nem mostohagyerek" Ami a vasút dolgozóinak élet- és munkakörülményeit illeti, az utóbbi években jelentős fejlődés következett be. Emekedett a vasutasok jövedelme — a dunaújvárosi vállalatok „mezőnyében” is az élen vannak — s az 1975 január 1-én bevezetett munkaidő-csökkentés szintén jelentős életszínvonal-növelő tényezőnek számít. A munkaerő-vándorlás — bár kétségtelen, hogy a munkaerőhiány itt is fennáll — alacsonyabb mértékű, mint a városi átlag.A vasútnál dolgozók életkora magas, a létszám több mint 50 százaléka 40—60 éves korosztályokból tevődik ki. Indokolt tehát a fiatalítás, mindenekelőtt vasutashivatás nagyobb proapagálása, a technikai színvonal emelése, és a jobb szociális ellátás révén. Az ötödik 5 éves tervben Dunaújvárosban 40—50 vállalati társasház megépítését finanszírozza a MÁV, hogy elsősorban a fiatalok otthonteremtését előmozdítsa. A MÁV tehát nem „mostohagyerek”, a lehetőségek adottak, hogy ismét rangot jelentő hivatás legyen a vasútnál dolgozni. Ehhez azonban az kell — mint a végrehajtó bizottság megállapította , hogy a vezetés a maga eszközeivel és módszereivel még többet tegyen a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért. Mert az életkörülmények javítása nemcsak az „objektumokon” múlik, hanem az emberi hozzáálláson is. Amire nincs vasúti szabályzat A dunaújvárosi vasúti csomópont tevékenysége — mint mindenütt a MÁV-nál — itt is három részre tagozódik: a forgalomra, a vontatásra és a pályafenntartásra. Irányításuk külön-külön a pécsi vasúti igazgatóságról történik, helyben azért nincsen egységes vezetés. A résztevékenységek azonban összefüggnek, a koordinálási jog tehát adott, s indokolt lenne az eddigieknél jobban élni vele. Valamennyi terület vezetői tisztában vannak a másik terület feladataival is, mégis tapasztalható bizonyos közömbösség egymás munkája iránt. Az együttműködésre kötelezettek felelőssége nem jut mindig érvényre. És ennek éppen a munkahelyi légkör egészséges alakítása, az emberformáló tevékenység, a a dolgozók apróbb gondjaival való törődés — amelyre nincsen vasúti szabályzat — — valamint a politikai munka hatékonysága vallja kárát. Korszerűsíteni kell a vezetési módszereket, helyesen értelmezni a szocialista demokrácia fogalmát — mert e tekintetben is vannak téves nézetek, „sajátos” MÁV- helyzetről beszélnek egyesek — és kialakítani az egységes vezetési stílust. A párt határozatának szellemében kell a káder- és személyzeti munka színvonalát emelni. Felkészülni a jövőre A vasúttal szemben támasztott követelmények évről évre nőnek. A korszerűsödő járműpark, a szállítás növekedése, a forgalomirányítás technikai színvonalának emelkedése, és sok minden más indokolja, hogy felkészültebb gárda álljon a vasúti szállítás minden posztján. A szakmai, politikai és általános műveltségi színvonal emelése — napirendi kérdés. A dunaújvárosi csomóponton dolgozók 37 százalékának nincsen meg a 8 általános iskolai végzettsége. A legrosszabb a helyzet a pályafenntartásnál, ahol az iménti szám meghaladja az 50 százalékot. Ma már kialakulóban vannak azok az ösztönzők — ingyen tanszerek, tanulmányi kedvezmények, — amelyek révén ez az arány javulni fog, de az általános műveltség emelése érdekében a közművelődés számos más formáját, eszközét is „be kell vetni”. A MÁV-laktanyában lakók számára ugyancsak biztosítani kell a művelődés szervezett kereteit, el kell érni, hogy a dunaújvárosi vasúti csomópont dolgozói mind nagyobb számban kapcsolódjanak be a város kulturális életének áramába, aktív látogatói legyenek a Munkásotthon és a többi művelődési intézmény rendezvényeinek. A munkakörülmények alakulása szempontjából nem közömbös, hogyan készül fel a dunaújvárosi vasúti csomópont a város fejlődésével arányosan növekvő szállítási feladatokra, lesz-e elegendő ember, technikai eszköz, és a pályaudvar kapacitása bírja a terhelést? A jövőben a vasmű fejlesztése révén 50 százalékkal emelkedik a kiszállított termékek súlya, évi 100 ezer tonna kapacitással belép a termelésbe a Papíripari Vállalat hullámpapírgyára, növeli kapacitását a betonelemgyár és a 26. Építőipari Vállalat. Felül kell vizsgálni az illetékes vasúti szakembereknek, hogy milyen tartalékok állnak rendelkezésre jelenleg, és milyen — a népgazdasági érdeket számontartó — fejlesztés szükséges a dunaújvárosi csomóponton a feladatok ellátására. Az ötödik ötéves tervben Dunaújvárosban igen korszerű technikai fejlesztés valósul meg a vállalatoknál, üzemekben. Ez egyben orientálja is az elhelyezkedni, dolgozni szándékozó fiatalokat a korszerű munkahelyre. A MÁV-nak ezzel a saját fejlesztésénél — szintén számolnia kell, ha vonzó akar maradni a fiatalok előtt. * * * Az MSZMP városi, végrehajtó bizottsága elismeréssel illette a MÁV dolgozóit nehéz körülmények között végzett, áldozatkész munkájukért, amikor megjelölte a feladatokat élet-, és munkakörülményeik további javítására. Sasvári György