Dunaújvárosi Hírlap, 1975. november (20. évfolyam, 88-95. szám)

1975-11-04 / 88. szám

Mit tettek a papírgyárban a december 5-i határozat végrehajtásáért? — Beszélgetés Mészáros Mihály Pállal, a dunaújvárosi papírgyár pártbizottságának titkárával — A Központi Bizottság 1974. december 5-i határo­­­­zatát minden vállalatnál, minden munkahelyen meg­­­­beszélték a dolgozókkal, párttagokkal és pártonkívü­­liekkel, s állandóan értékelik különböző szinteken és fórumokon a végrehajtás, a megvalósítás pillanatnyi állását. Mészáros Mihály Pál elvtárssal, a papírgyár pártbizottságának titkárával arról beszélgettünk, hogy mit tettek a PIV dunaújvárosi gyárában a határozat végrehajtása érdekében.­­ — Mikor tárgyalták meg először a papír­gyár kommunistái a KB- határozatból adódó fel­adatokat? — Még tavaly december­ben, a határozat nyilvános­ságra hozatala után rögtön rendkívüli taggyűléseken be­széltük meg a tennivalókat. Természetesen csak általá­nosságban, s ekkor kezdtük el törni a fejünket, hogy helyben, itt a papírgyárban mit lehet tenni? Az idén, még az év elején kézhez kap­­tuk a könnyűipari miniszté­rium állásfoglalását, s ennek alapján kidolgoztuk a konk­rét takarékossági tervet. A pár­talapszervezeteink állan­dóan napirenden tartották a kérdést, s jónéhány, a hely­telen szemléletből fakadó ne­hézséggel találták szemben magukat. Mi is elkövettünk egy hibát, mégpedig azt, hogy a takarékosság alatt kizáró­lag az anyaggal és az ener­giával való takarékoskodást értettük, így mégegyszer elő kellett venni a témát, s utá­na készítettük el a komplex intézkedési tervet. Az alap­­szervezetek is elkészítették saját feladattervüket, min­den egyes területre lebontva. De már az V. ötéves terv — egyelőre még csak az úgy­nevezett koncepcióterv — el­készítésénél is a KB-határo­zat alapján jelöltük ki a ten­nivalókat. A legfontosabb feladatok közé soroltuk a termelési szerkezet javítá­sát, az ésszerű takarékossá­got, a beruházási munka to­vábbi javítását, a kapacitá­sok jobb kihasználását a lé­gi gyárban is, a tőkésimport csökkentését, illetve kiváltá­sát, a szocialista export nö­velését, s a munkaverseny­­mozgalomra alapozva szemlélet fokozottabb formá­­­lását. — Mit tesznek a ka­pacitások jobb kihaszná­lása érdekében? — Például közismerten ré­gi gondunk volt a szalmael­látás rendszeres biztosítása. Most a megyei és a városi pártbizottság segítségével si­került ezt a régi gondunkat megoldani. Az V. ötéves terv során alapvetően a megyéből és közvetlen környékéről vá­sároljuk fel a szalmát a MÉK vállalat Kialakítunk közreműködésével, egy ideiglenes tárolóhelyet, ahol 8000 tonna szalmát tudunk tárolni, s így rossz idő vagy az őszi szállí­tási és más mezőgazdasági munkacsúcsok idején is biz­tosítva lesz az alapanyag. — A termékszerkezet korszerűsítése mennyi­ben érinti a dunaújvá­rosi gyárat? — A következő ötéves terv­ben egyes, jelenleg gazdasá­gosan nem gyártható termé­keinket­ átadjuk más gyárak­nak illetve a hullámpapír­­ip’árban csináljuk majd. El­sősorban a csomagolópapí­rokra, a nátronzsákra gondo­lok. Ezenkívül tovább bővít­jük — NDK és szovjet relá­cióval — a választékcserét. — A takarékoskodás­ra milyen lehetőségeik vannak? — Nagyon sok tőkés ere­detű anyagot használunk fel, elsősorban alkatrészeket. Ezek túlnyomó részét a jö­vőben hazai gyártmányokkal vagy szocialista importtal pó­toljuk. A cellulózfelhaszná­lás területén is visszaszorít­juk a tőkés importot. Rövi­desen elkészül az Uszty— Ilim­ i cellulózkombinát, amelynek éves termelése 500 000 tonna lesz. Csupán az összehasonlítás kedvéért: a mi cellulózgyárunk kapaci­tása évi 20 000 tonna. — Több vállalatnál, a KB-határozat ellenére, indokolatlanul növeked­tek a készletek. Önök­nél mi a helyzet ezen a területen? — Különösebb aggodalom­ra nincs ok, hiszen félévkor is és háromnegyedévkor is a megjelölt norma alatt vol­tunk. Most, az utóbbi hetek­ben kissé megemelkedett a készletünk, de máris meg­tettük a szükséges intézke­déseket, a társvállalatoknak és más gyáraknak felkínál­tuk a nálunk nem szükséges anyagokat. S bár nem szoro­san a készletgazdálkodáshoz tartozik, de el kell mondani azt is, hogy az idén nagy­mértékben megnőtt a kifi­zetett vagon-állásponz. Az okokat felderítettük, s kidol­goztuk javaslatainkat a szervezőmunka javítására. Nem mentségként mondom, hanem az igazsághoz tarto­zik, hogy nem mindig mi va­gyunk a hibásak. Jelenlegi felkészültségünkkel nem tu­dunk napi 150—170 vagont fogadni, pedig a KISZ-tagok, a szocialista brigádok jó né­hányszor kisegítettek már minket. A jó szervezőmunka mellett szükség van a foko­zottabb gépesítésre, s erre meglesznek a lehetőségeink a következő ötéves tervben. • Az üzem területén jelentős beruházás, kiemelt programok közé a sorolt hullámpapírgyár­­építkezés folyik. A KB­­I határozatnak a beruhá­zások gyorsítására vo­natkozó része hogyan érintette Önöket? — Nem dicséretként mon­dom, de tény, hogy még mi­előtt a kormányhatározat alapján kiemelt beruházás lett volna a hullámpapírgyár építése, mi már az érdekelt vállalatok nagy részével szo­cialista szerződést kötöttünk, amelyben nagyjából a mos­tani határidőket tűztük ma­gunk elé. A beruházás jelen­leg jó ütemben halad, s ez annak is köszönhető, hogy az itt dolgozó vállalatok, 26-os építők, a KIPSZER, a a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a Vízgép és a többiek a leg­jobb erőiket hozták ide, olyan létszámban, ami biztosítja, hogy tartani tudjuk a határ­időket! Félévenként minisz­terhelyettesi szinten, negyed­évenként pedig a nagyválla­latok egymás közt megbeszé­lik a tennivalókat, az esetle­ges gondokat. Újdonság, hogy nem csak a gazdasági veze­tők, hanem a pártszervezetek is figyelemmel kísérik munkát, s félévenként koor­o­dinációs megbeszélést tar­tunk. Emellett az itt dolgo­zók pártalapszervezeteivel is tartjuk a kapcsolatot. Ennek ellenére is akadnak gondok. _ Jelenleg az egyik legnagyobb,­­ hogy viszonylag későn érke­zik meg a kábel Svédország­ból, a másik, hogy az Orszá­gos Szakipari Vállalat nem tud több embert hozni az építkezésre, pedig nagy sze­repük van a befejező mun­kálatokban. — Mészáros elvtárs hogyan összegezné a KB-határozat óta eltelt közel egy esztendő mun­káját, hol léptek előbb­re, s hol van még bőven a tennivaló a PIV dunaúj­városi gyárában? — Azzal kezdeném, hogy alapvetően értjük, hogy mit­­ követel tőlünk a határozat. Ismerjük a népgazdaság­i helyzetét, tudunk a megyei,­­ a városi gondokról. S ma már értjük saját­­ tennivalónkat is. Minden egyes dolgozónak, párttagnak és pártonkívüli­­nek egyaránt a saját terüle­tén kell az eddigieknél töb­­­­bet tenni, jobban dolgozni. [ Vannak területek, ahol már szép sikereket értünk el, s vannak területek, ahol még­­ mindig kevés az, amit elér­­­­tünk. Javítani kell a munka-­­ és üzemszervezést, jobban­­ oda kell figyelni az anyag- és­­ energia­takarékosságra, a munkaidő jobb kihasználá­­­­sára, általában a hatékonyabb­­ gazdálkodásra. Nagy felada­tok várnak ránk az V. öt­éves tervben. Ezek a felada­tok fokozottabb helytállást követelnek, s ezt csak jobb munkával tudjuk elérni. — Köszönöm a beszél­getést! D. Kiss Csaba Pártnapok November 4-én, 14 óra 30 perckor a műszaki főis­kolán Répási Gellért, a Du­nai Vasmű vezérigazgató­helyettese, műszaki igazgató; november 5-én, 16 órakor a Betonútépítő Vállalatnál, Vass Miklós, a városi párt­­bizottság munkatársa tart pártnapot. Elmélet a gyakorlatban A hideghengermű kikészítőüzeme zajszintjének csökkentésé­hez keres megoldást Laczkó Józsefné, aki ezzel a témával a SZOT munkavédelmi iskoláján elméletben már megismerke­dett. November 7 tiszteletére Koszorúzás a szovjet hősi emlékműnél Díszünnepség a Bartók Béla Művelődési Központban A Nagy Októberi Szocia­­­­lista Forradalom győzelmé­­­­nek tiszteletére városszerte ünnepségeket, megemlékezé­­­­seket rendeznek. Az ünnepet­­ megelőző napon, november 1­6-án délután 3 órakor Du­naújváros és a járás politi­kai, állami, tömegszervezeti vezetői a fegyveres testüle­­­­tek képviselői, a város üze­­l­meinek dolgozói és az isko­lák tanulói megkoszorúzzák­­ az óvárosi szovjet hősi em­­­­lékművet. A városi pártbizottság, a­­ városi tanács, a városi KISZ­­- bizottság és a Hazafias Nép­­­­front városi elnöksége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 58. évfordulója tiszteletére no­vember 6-án este 6 órakor díszünnepséget rendez a Bartók Béla Művelődési Köz­pont színháztermében. Kö­szöntőt mond Verbó Ist­ván, az MSZMP városi vég­rehajtó bizottságának tagja, a Dunai Vasmű pártbizott­ságának titkára. Ünnepi mű­sort a szovjet kulturális napok alkalmából Fejér me­gyében vendégeskedő Voro­­silovgrád megyei kulturális delegáció ad. A központi ünnepségeken kívül a város valamennyi üzemében, intézményében, iskolájában megemlékeznek az évfordulóról. A párt- és KISZ-alapszervezetek ünnepi taggyűléseket tartanak. Va­lamennyi iskolában ünnepi csapatgyűléseken vesznek részt az úttörők és a kisdo­bosok. Az élet- és munkakörülmények alakulása a MÁV dunaújvárosi csomópontján Az MSZMP városi végre­hajtó bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta a MÁV dunaújvárosi csomópont dol­gozóinak élet- és munkakö­rülményeit. A dunaújvárosi vasutasok évről évre mara­déktalanul teljesítik szállítási feladatainak. E tevékenysé­gük gyakran ütközik akadá­lyokba — elsősorban az el­avult berendezések, a kor­szerűtlen technikai feltételek miatt — a vasutasok áldozat­kézsége azonban áthidalja ezeket a nehézségeket. csomópont jó munkája ered­­­ményeként 1972-ben és 1974- ben vezérigazgatói dicséret­ben részesült. , „fl MÉV nem mostohagyerek" Ami a vasút dolgozóinak élet- és munkakörülményeit illeti, az utóbbi években je­lentős fejlődés következett be. Emekedett a vasutasok jövedelme — a dunaújvárosi vállalatok „mezőnyében” is az élen vannak — s az 1975 január 1-én bevezetett mun­kaidő-csökkentés szintén je­lentős életszínvonal-növelő tényezőnek számít. A mun­kaerő-vándorlás — bár két­ségtelen, hogy a munkaerő­­hiány itt is fennáll — ala­csonyabb mértékű, mint a városi átlag.­­A vasútnál dol­gozók életkora magas, a lét­szám több mint 50 százaléka 40—60 éves korosztályokból tevődik ki. Indokolt tehát a fiatalítás, mindenekelőtt vasutashivatás nagyobb pro­a­pagálása, a technikai színvo­nal emelése, és a jobb szo­ciális ellátás révén. Az ötö­dik 5 éves tervben Dunaúj­városban 40—50 vállalati társasház megépítését finan­szírozza a MÁV, hogy első­sorban a fiatalok otthon­te­remtését előmozdítsa. A MÁV tehát nem „mos­tohagyerek”, a lehetőségek adottak, hogy ismét rangot jelentő hivatás legyen a vas­útnál dolgozni. Ehhez azon­ban az kell — mint a végre­hajtó bizottság megállapítot­ta , hogy a vezetés a maga eszközeivel és módszereivel még többet tegyen a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek javításáért. Mert az életkörülmények javítása nemcsak az „objektumokon” múlik, hanem az emberi hoz­záálláson is. Amire nincs vasúti szabályzat A dunaújvárosi vasúti cso­mópont tevékenysége — mint mindenütt a MÁV-nál — itt is három részre tagozódik: a forgalomra, a vontatásra és a pályafenntartásra. Irányí­tásuk külön-külön a pécsi vasúti igazgatóságról törté­nik, helyben azért nincsen egységes vezetés. A résztevé­kenységek azonban össze­függnek, a koordinálási jog tehát adott, s indokolt lenne az eddigieknél jobban élni vele. Valamennyi terület ve­zetői tisztában vannak a má­sik terület feladataival is, mégis tapasztalható bizonyos közöm­bösség egymás munká­ja iránt. Az együttműködésre kötelezettek felelőssége nem jut mindig érvényre. És en­nek éppen a munkahelyi lég­kör egészséges alakítása, az emberformáló tevékenység, a a dolgozók apróbb gondjai­val való törődés — amelyre nincsen vasúti szabályzat — — valamint a politikai mun­ka hatékonysága vallja kárát. Korszerűsíteni kell a veze­tési módszereket, helyesen értelmezni a szocialista de­mokrácia fogalmát — mert e tekintetben is vannak téves nézetek, „sajátos” MÁV- helyzetről beszélnek egyesek — és kialakítani az egységes vezetési stílust. A párt hatá­rozatának szellemében kell a káder- és személyzeti mun­ka színvonalát emelni. Felkészülni a jövőre A vasúttal szemben tá­masztott követelmények év­ről évre nőnek. A korszerű­södő járműpark, a szállítás növekedése, a forgalomirá­nyítás technikai színvonalá­nak emelkedése, és sok min­den más indokolja, hogy fel­készültebb gárda álljon a vasúti szállítás minden posztján. A szakmai, politikai és általános műveltségi szín­vonal emelése — napirendi kérdés. A dunaújvárosi csomópon­ton dolgozók 37 százalékának nincsen meg a 8 általános iskolai végzettsége. A leg­rosszabb a helyzet a pálya­fenntartásnál, ahol az iménti szám meghaladja az 50 szá­zalékot. Ma már kialakuló­ban vannak azok az ösztön­zők — ingyen tanszerek, ta­nulmányi kedvezmények, — amelyek révén ez az arány javulni fog, de az általános műveltség emelése érdeké­ben a közművelődés számos más formáját, eszközét is „be kell vetni”. A MÁV-laktanyában lak­­ók számára ugyancsak biztosí­tani kell a művelődés szer­vezett kereteit, el kell érni, hogy a dunaújvárosi vasúti csomópont dolgozói mind nagyobb számban kapcsolód­janak be a város kulturális életének áramába, aktív láto­gatói legyenek a Munkásott­hon és a többi művelődési in­tézmény rendezvényeinek. A munkakörülmények ala­kulása szempontjából nem közömbös, hogyan készül fel a dunaújvárosi vasúti csomó­pont a­­ város fejlődésével arányosan növekvő szállítási feladatokra, lesz-e elegendő ember, technikai eszköz, és a pályaudvar kapacitása bírja­­­ a terhelést? A jövőben a vasmű fejlesztése révén 50 százalékkal emelkedik a ki­szállított termékek súlya, évi 100 ezer tonna kapacitással belép a termelésbe a Papír­ipari Vállalat hullámpapír­gyára, növeli kapacitását a betonelemgyár és a 26. Épí­tőipari Vállalat. Felül kell vizsgálni az illetékes vasúti szakembereknek, hogy mi­lyen tartalékok állnak ren­delkezésre jelenleg, és milyen — a népgazdasági érdeket számontartó — fejlesztés szükséges a dunaújvárosi csomóponton a feladatok el­látására. Az ötödik ötéves tervben Dunaújvárosban igen korsze­rű technikai fejlesztés való­sul meg a vállalatoknál, üze­mekben. Ez egyben orientál­ja is az elhelyezkedni, dol­gozni szándékozó fiatalokat a korszerű munkahelyre. A MÁV-nak ezzel­ a saját fejlesztésénél — szintén szá­molnia kell, ha vonzó akar maradni a fiatalok előtt. * * * Az MSZMP városi, végre­hajtó bizottsága elismeréssel illette a MÁV dolgozóit ne­héz körülmények között vég­zett, áldozatkész munká­jukért,­ amikor megjelölte a feladatokat élet-, és mun­kakörülményeik további ja­vítására. Sasvári György

Next