Dunaújvárosi Hírlap, 1976. március (21. évfolyam, 17-25. szám)
1976-03-05 / 18. szám
rwerews 5., péntek NŐK NAPJAA Mottó: Március S.: nemzetközi nőnap — megünneplését 1910-ben a szocialista nők második, koppenhágai konferenciája határozta el. A nők egyenjogúságával kapcsolatban pártunk állásfoglalásából idézünk a függőleges 14., vízszintes 17. és 1. számú sorokban. vízszintes: 1. Az idézet harmadik része. (Zárt betűk: A, I, I, \.) 14. Ritka női név idegen tornája. 15. Kerekeken mozgó tárgyat tól. 16. Vonatkozó névmás. L7. Az idézet második része. Zárt betű: T.) 18. Hatalom. 19. fordított névelő. 20. Zúg-zeng...,dy-vers címe. 23. Földmunkát végeztet. 25. Ciprusi görög tábornok — politikus. 26. Szovjetunió ajtóinak jelzése. 27. Dúsgazdag ember. 29. EÓR. 30. Szovjet poliikus, diplomata. 32. Kágé. 33. Test németül. 35. Érintő. 37. Utócalkuláció. 38. Cselekedni. 39. vadásztöltény ezzel van töltve. •1. Férfinév. 43. Mássalhangzó; :on. 45. Félig zsörtöl. 46. Szovjet repülőgéptípus jelzése. 47. Neérd. 49. Dob. 50. Zokogna. 52. Fordított képző. 53. Muzsikálva. >5. ... ing kínai nagyváros. .56. Sándor, József, Benedek. 58. Viágtáj. 60. AAAAA. 62. A csontján található, ford. 63. Az étkezés egyik fogása. 65. Középen Dislogó. 66. ... föld, Budapest része. 68. Okozom. 70. Híres magyar Ázsia-utazó nevének része. Függőleges: 2. összesereglett embertömeg. 3. Lármás felfordutás. 4. Országos Tanács. 5. Cé•lum vegyjele. 6. Nagy nélkülözés. 7. Híres nemzetközi vásár Jugoszláviában. 8. Nyilvános tudományos előadás. 9. Hangtalanul súg. 10. Az egyszeresnél néhányszor több. K. Argon vegyele. 12. Nemes, németül. 13. szépítőszert használ. 14. Az idézet első része. (Zárt betűk: B. 5, E.) 17. Éjszaka. 20. Dél- és Közép-Amerikában kukoricalisztből készült ital. 21. Mindig ez van. 22. Mesterséges színezékek legnagyobb csoportja. 24. Kereskedelmi kifejezés. 28. Neves orvospszichiáter és író (István). 31. Nagyon csúnya. 34. Határfolyó az NSZK és Ausztria között. 31i. Lendület, angolból átvett közismert szóval. 38. Összevissza áti. 40. Hozzáér. 42. Rendszeresen írásban érintkezik valakivel. 44. Elnyomós ellen harcoló. 46. Évkönyv, krónika. 48. Észak a szláv nyelvekben. 49. Képző vásárja. 54 Őseik, régies alakban. 57. A társaságában. 59. Rimánkodó. 61. A SZU egyik autonóm köztársasága. 64. A 42. sz. függőleges vége. 65. Kelmet készít. 67. Hangtalan név. 69. A kábel drótszálai közül egy. Beküldendő: A függőleges 14., vízszintes 17. és 1. számú sorok megfejtése. Határidő: március 6. A megfejtők között 3 darab 50 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. Rejtvény megfejtés A február 27-i lapszámunkban megjelent rejtvény helyes megfejtése: Ragyogni évezredes delejőn Figyelni, hogy az élet egyre szebb, ötvenforintos könyvutalványt nyertek: Radnóczi Gizella Dunaújváros, Martinovics utca 10., Marjai Lászlóné, Dunaújváros, Martinovics utca 22., Fritz Margit, Dunaújváros, Római körút 8. A könyvutalványok átvehetők a Dunaújvárosi Hírlap szerkesztőségében, Lenin tér 11. III. emelet 302-es szobában, szombat kivételével minden nap 9-16 óráig. A közművelődési programból Március 5-én a Munkásotthon KISZ-klubjában „Hóvirág és ibolya” címmel nőnapi megemlékezést tartanak. * Az általános ifjúsági klub tagjai március 6-án a papírgyárban farsangi bált endeznek, március 8-án pedig a nőnapról emlékeznek meg a Munkásotthonban. *1* A Munkásotthon „Pajtásnozi”-sorozatában március 7-én délelőtt 10 és 8-án délután 4 órakor a Sosemvolt sirály bánata, a Patakocska, a Peti és a gépkutya, A kék bolygó foglya, és a Ceruza is radír című mesefilmeket vetítik. * A kismamák klubjában március 8-án délután 5 órakor a Mező Imre iskola kisdobosai köszöntik a nőket. * A Munkásotthon „308'-as klubjában március 8-án délután 6 órakor dr. Ványi Gábor előadást tart Berlioz életéről. # A központi könyvtár előcsarnokában március 5. és 10. között könyvkiállítást rendeznek a nemzetközi nőnap alkalmából. * A Bartók ifjúsági klubban március 8-án este 7 órakor nőnapi megemlékezést tartanak. Tárlatmegnyitó Ma délután 6 órakor Kovács Béla művészettörténész nyitja az Uitz Béla teremben a „Köztulajdon, 1945— 1975” című kiállítást, amelynek rendezője a Kiállítási Intézmények (Műcsarnok), és a Bartók Béla Művelődési Központ. Tárlatvezetést március 8-án délután 6 órakor tart Pálfalvi János grafikusművész, a tárlat március 28- án zárul. Felhívjuk a szülők figyelmét, hogy az 1976/77. tanévre tankötelessé vált (1969. szeptember 1. és 1970. szepember 1. között született) 1. osztályba lépő gyermekek leiratására a város valamennyi általános iskolájában 1976. március 9-én és 10-én kedden és szerdán kerül sor. 8—12 és 14—18 óráig. Beiratáshoz a szülők személyi igazolványukat és a gyermekek születési anyakönyvi kivonatát vigyék magukkal. A beiratáshoz előzetes orvosi igazolást nem kell vinni, mert minden tanköteles korba lépő gyermeknek iskolarettségi vizsgálaton kell majd részt vennie. (Erről a leírás során kapnak tájékozatást a szülők.) Beiratáskor kell előjegyezetni a napközis, illetve — az óvodába nem járó gyermekek részére szervezett — isolaelőkészítő foglalkozások iánti igényt. A testnevelést Ságvári Endre, Vasvári Pál Általános Iskola) és ének-zenei Móricz Zsigmond Általános Ikola) tagozatú osztályok vételével az egyes iskolák safe a körzetükhöz tartozó gyermekeket írják be. Felhívjuk a szülőket, hogy minden tanköteles korba létt gyermeket írassanak be v. alábbi körzeti beosztás serint: Baratsáy úti Általános Isola: Duna-sor, Vasmű út páros Mala, Mező Imre utca által «tárolt terület. Móricz Zsigmond Általános iskola: Apáczai Csere János utca, Batsányi utca, Tanács utca, Vasmű út (43. számtól végig) által határolt terület. (Batsányi utca az ABC áruháztól a Duna-part felé, Martinovics utca az ABC áruházig.) Vasvári Pál Általános Iskola: Béke tér, Építők útja, Vasmű út (1—41. számig), Dózsa György út, Táncsics Mihály utca, Esze Tamás utca, Munkácsy Mihály utca, Semmelweis utca által határolt terület. (A dőlt betűvel szedett utcák nem ebbe a körzetbe tartoznak, csak a körzethatárt jelzik.) Mező Imre Általános Iskola: Apáczai Csere János utca, Vöröshadsereg útja, Dózsa György út, Szórád Márton út által határolt terület. József Attila Általános Iskola : Esze Tamás utca, Munkácsy Mihály utca, Semmelweis határolt terület (Bocskai utca utca, Dózsa György út által kivételével). Kertváros egész területe, Kallós Dezső utca. Vasútállomás és az iskola körzetéhez tartozó tanyák. (A dőlt betűkkel szedett utca nem ebbe a körzetbe tartozik, csak körzethatár.) Ságvári Endre Általános Iskola: Weiner Tibor körút, Táncsics Mihály utca, Esze Tamás utca, Bocskai utca által határolt terület. (Az egész Bocskai utca ehhez a körzethez tartozik.) Petőfi Sándor Általános Iskola : Batsányi utca, az ABC áruházig, Római körút, a Váci Mihály utca, és a Berzsenyi Dániel utca torkolatától délre eső szakasza, a Martinovics utca, a Római körúti kereszteződéstől délre eső szakasza, Fáy András utca, Váci Mihály utca, Apáczai Csere János utca. Szórád Márton Általános Iskola: Óváros egész területe és Pálhalma. Római körút, Váci Mihály utca Dániel utcától és Berzsenyi északra eső szakasza, Martinovics utca, a Római körút kereszteződésétől északra. (Pincesor, Rosti Pál utca, Táborállás utca, Viola utca, csónakház, Vöröshadsereg útjának óvárosi része.) Radnóti Miklós Általános Iskola: Újtelep egész területe, Baracsi út, Galambos (külterület), Petőfi Sándor utca (újtelepi szakasza az Árpád útig), Szedres (külterület), Sándorháza, Vöröshadsereg útja (80. számig). Városi Tanács VB. művelődésügyi osztálya (1136) FELHÍVÁS az 1. osztályosok beíratására Hétfőn: Pintér Hétfőn, március 8-án fél 6 és este 8 órai kezdettel ismét előadják a Dunaújvárosi Kamaraszínpadon (Tanácsháza „C” szárny) Harold Pintér drámáját, a Régi (rendező: Valló Péter, időket szereplők: Tímár Éva, Kati és Papp Zoltán). Andai Az előadást előreláthatólag március 15-én további két alkalommal megismétlik. I o 5. oldal Szolnoki premier Dunaújvárosban Bornemisza és Csokonai Bornemisza és Csokonai — ez a két név a magyar színpadművészet kezdetét, a szó legszorosabb értelmében az első magyar tragédiát, s az első magyar vígjátékot jelenti a súlyos veretű „Magyar Elektra” és a már nem is moliére-i, hanem voltaire-i módon gúnyolódó „Karnyóné” révén. Bornemisza Szofoklészadaptációja a vad és felvillanyozó XVI. századot, a politikai, tudományos és művészeti egyéniségekkel teli reneszánsz—barokk korszakváltás évtizedeit, a reformáció és a nagy tengeri utak startjának századát idézi színpadra, nem pedig az antik Mükéné város családdrámáját. Éppoly Szofoklész-tragédia ez, kevéssé mint amilyen kevéssé görögök és rómaiak Shakespeare antik tárgyú tragédiái: magyar dráma, nemzeti dráma, az ország, a nemzeti közösség nyelvén szól, a maga korának ruháiba öltözött szereplőkkel, s ami a legfontosabb: a maga korának szócsöveként i — akárcsak néhány száz kilométerrel nyugatabbra Shakespeare drámái. De míg az Erzsébet-kor Angliája, a polgári társadalomhoz vezető úton haladó, pezsgő életű társadalom volt az a közeg, amelyben Shakespeare alkotott, addig a Dózsafelkelés és Mohács utáni, három részre szakadt feudálisközépkori Magyarország romjai adnak hátteret Bornemisza alkotásának. És mégis, a Shakespearenél három évtizeddel korábban született író kísértetiesen emlékeztet a nagy angolra: világnézetben, markáns, ízes, szókimondó nyelvezetben, szerkesztésmódban, jellemformálásban, és a XVI. század nagy drámai találmányában — a drámai monológban. Shakespeare! bizonyára modernebbnek ítéljük Bornemiszánál, de az ő modern voltát is lehetetlen tagadni, s nemcsak átvitt értelemben, hanem a valóságban is: huszadik századi dramaturgiai vívmánynak is beillik az a merész ötlet, hogy az antik tragédia kórusát Chorus néven individuummá téve, egyetlen öreg cseléd szájába adja a fellázadni nem merő tömeg véleményét, azonnal ellenpontot is alkot s hozzá egy másik szolga, a Mester személyében, aki a század forradalmi, vagy legalább is lázadozó hangját hallatja.. . * A tragédia rendezője, Horváth Jenő csaknem teljesen érintetlenül hagyta Bornemisza szövegét — ezt a majdnem versnek hangzó drámai prózát — s színészvezetésével, koreográfiájával, a szöveg dinamikája pontos megtervezésével megrázóan egyszerűt, vagy ha úgy tetszik , közérthetően bonyolultat alkotott. A címszerepet Tímár Éva alakította, eszünkbe juttatva egy Bornemiszáénál sokkal későbbi Elektraváltozat címét — Mourning becomes to Electra, Illik a gyász Elektrához —, de az ő Elektrája nemcsak O’Neill gyászoló hősnője volt, hanem kifejezve az antik tragédia nővéri, egyúttal szeretői arculatát, a királyi házat (a feldúlt hazát) féltő, azért minden áldozatra képes tragikus hősnőt is életre keltette. Nagy alakítás volt Tímáré, született és önmaga művészetét tudatossá nevelt tragikát ismertünk meg benne. Clytemnestra szerepében Falvay Klári kitűnően azonosult szerepével, kettős, egymáson átszűrődő figurát kaptunk, az antik tragédia sorsszerűen gonosz Klütaimnésztráját, s egy gőgös akarnok, bővérű, feudális magyar "nagyasszonyt. Aegistus szerepében Piróth Gyula egy labilis idegzetű, gyenge jellemű magyar kiskirályt állított színpadra igen jó „ráértesse!" (az embernek szinte Zápolya János közismert figurája jutott róla eszébe). De dicsérni kell, részletezés nélkül is a többi szereplőt, Alidat Katit Chrysothemis, Koós Olgát Chorus, Rácz Tibort Orestes, Czibulás Pétert Mester, s Fenyő Ervint Pa arasitus szerepében. Premiernívón is kitűnő előadás volt, s a szükséges tíz-tizenkét előadásnyi érés után a szolnokiak legjobb idei produkciójává válhatik ez a bemutató. Csokonai Karnyónéjáról kevesebbet kell szólni — ismert vígjáték, „középiskolás anyag”, sok kommentárt nem kíván maga a darab. A színreállításról — amely ugyancsak Horváth Jenő műve — azonban meg kell jegyezni, hogy nagyon jó érzékkel felszínre hozta, s mindvégig felszínen is tartotta a már említett voltaire-i hangot, a hol burkolt, hol nyílt társadalombírálatot; csúfolódócsipkelődő nyilak százai röppentek fel, s találtak célba, a játék mindvégig friss és eleven volt, valódi hangulatot teremtve. vígjátékIsmét Tímár Évával kell kezdeni az alakítások sorát, akit itt mint kitűnő komikát tapsolhatott meg a közönség: remek érzékkel ötvözte a helyzetkomikumot a jellemkomikummal. Társai közül Andai Katit a tűzről pattant szobalány. Fenyő Ervint a hülye Samu, Hollósi Frigyest jlázár, Czibulás Pétert pedig Kuruzs szerepében kell dicsérnünk, de igen jó volt Piróth Gyula Karnyó néhánymondatos szerepében, s néhány előadás után bizonyára kifogástalan két szeleburdit fog alakítani Rácz Tibor és Ivánka Csaba (akrobatikus jellegű mozgásuk itt-ott még darabos volt). Mindent összevetve kitűnően sikerült a szolnokiaknak ez a „drámatörténeti” előadása, a művészi produkció esztétikai értékén túl közművelődési szempontból nézve is telitalálatnak kell minősíteni. k — Sárai, Berg, Sosztakovicso Kortárs zene Az Országos Filharmónia negyedik dunaújvárosi koncertjén a budapesti Filharmóniai Társaság zenekara Kórodi András vezényletével és Kovács Dénes közreműködésével három, huszadik századi szerző egy-egy művét adta elő a Bartók Művelődési Központban. A hangzás voltaképpen mindhárom szerző kortárs — egyikük alkotóereje teljében van, másikuk a közelmúltban halt meg, s a harmadik is mindössze néhány évtizeddel ezelőtt írta meg élete utolsó művét. Sárai Tibor rövid, alig hétperces műve, a Sírfelirat, tanárának, Szabó Ferencnek állít emléket, s egyúttal az ötvenes évek kemény korlátai közé szorított zenei lehetőségek megvalósított fényeinek is emléket állít. Funkciós harmóniarendnek természetesen ebben a műben sincs nyoma: ez a fájdalmas halál-zene Szabó Ferencnek egy mozgalmi dalát választja ugyan indoknak — „Már termelnek újra a gyárak...” — de még e közismert, s könnyen megjegyezhető dallamot sem támogatják az európai fülnek háromszáz éve megszokott harmóniák, a tizenkét minden egyenrangú hangfok klasszikus megkötöttség nélkül szólal meg e zenében. A négy évtizeddel korábbi mű, Alban Berg hegedűversenye a maga fájdalmas líraiságával, s a halál gondolata ellen küzdő tiltakozásával két irányban is átlépi a soros szerkesztésmód precíz matematikai szabályait: egyrészt néhol korábbi, csaknem impresszionista hangzások szállnak a zenekarból és a szólóhegedűből, másrészt a harmincas évek elejétől „kötelező” hangnem-nélküliség rideg logikáján is túllép, anélkül, hogy egyetlen ütem erejéig is a klasszikus mesterek szerkesztésmódját ismételné. A mindössze három évvel ezelőtt bemutatott, és Sosztakovics életművét mintegy összegező XV. Szimfóniáról is majdnem pontosan ugyanazt mondhatja a hallgató, mint Sárai Sírfeliratáról: egy zeneszerző művészi életútjának összegezése ez négy tételben; e négytételes tagozódás a klasszikus formákra utal, s megszólalnak e zenében mindazok a szerzők, akik Sosztakovics számára az életút egy-egy kezdő állomását jelentették (Rossini, Wagner). A zenei anyag feldolgozása azonban, e zene „hangzása” távolról sem konzervatív: az ötvenperces monumentális mű nemcsak méreteivel, hanem szerkesztésmódjával, ritmikájával, hangértékek egymáshoz való a viszonyával is alaposan igénybe veszi a közönség zenei intelligenciáját. Az interpretálás A Filharmóniai Társaság zenekarát, s dirigensét, Kórodi Andrást bemutatni szinte felesleges. Mindhárom mű előadása bővelkedett azokban az erényekben, amelyeket zenekarról és dirigensről el lehet mondani: tömör hangzás, erőteljes forték és a finom pianók, az együttes és vezető közötti állandó, megszakítás nélküli és villámgyorsan cikázó visszacsatolások. a művek intellektuális és érzelmi átélése, rhetronomszerűen precíz , s mégsem gépies ritmustartás még a polirítmiát mutató zenei részleteknél is. Csúcsa e hangversenynek kétségkívül Alban Berg hegedűversenye volt, s nemcsak azért, mert a három bemutatott mű közül nyilvánvalóan ez a mű a legnagyobb zene, ez viseli magán a zsenialitás letagadhatatlan jegyeit, hanem azért is, mert a szólista, Kovács Dénes felsőfokú jelzőkkel jellemezhető módon adta elő ezt a fájdalmasan szép, s rendkívül nehéz művet. Hatásában, sokkoló-felrázó jellegében az idei dunaújvárosi koncertek közül csak az emlékezetes Bartók-brácsaversenyhez hasonlítható, amelynek szólistája Lukács Pál volt. Ez a Berg-interpretálás bizonyára hosszú időn át emlékezetes eseménye marad Dunaújváros zenei életének. A közönség Meglepetéssel nyugtázzuk-e, vagy pedig magától értetődőnek vegyük, hogy a hangverseny közönsége kitűnően „vette” ezt a modern zenei információáradatot? Tény, hogy bár az átlagos zenei közízlés hosszú évtizedekkel az élő művészet mögött kullog, s igen lassan zárkózik fel a valóban modern — mai módi korszerű — zenéhez, szerinti, ez a hangverseny, illetve a közönség reagálása élő cáfolata volt mindannak, amit a közönség maradiságáról szoktunk mondani. Sok oka lehet ennek az igen örvendetes jelenségnek, de talán az a legfőbb ok, hogy kitűnő zenét, ami pedig Berg hegedűversenyét illeti, zseniális zenét kaptak, így, ilyen zenei anyagú, s ilyen művészek által előadott hangversenyekkel lehet bővíteni az élő zene táborát, ilyen hangversenyekkel lehet Dunaújváros zenei életét pezsdíteni, felzárkóztatni a kortársi zenéhez. (k) Kit jQa r. 3 r»9