Dunaújvárosi Hírlap, 1976. április (21. évfolyam, 26-34. szám)
1976-04-02 / 26. szám
A NEMESMEDVESI HARANGSZÓ A váratlanul felhangzó harangszó történelmünk során általában mindig a veszély — ellenség, tűz, árvíz — közeledtét jelentette. Pedig eredetileg, — az ókori népek vallási szertartása szerint — az alvó istenségek ébresztésére szolgált. De 1945. április negyedikének hajnalán, az alig száz lakosú Vas megyei kisközség, Nemesmedves harangja nem alvó isteneket ébresztett, s nem a baj közeledtét jelezte. A messzehangzó harangszó — amelybe még távoli ágyúdörgés vegyült — egy háborútól meggyötört országot ébresztett, s a vész elmúltát, a német fasiszta csapatok és nyilas csatlósaik végleges kiűzését jelentette. A világ első proletárállamának hadserege hatalmas áldozatok árán felszabadította Magyarországot! Azt a Magyarországot, amelyet elvakult, bűnösen önző urai belekényszerítettek egy minden érdeke ellen való háborúba, s amely egyedül és utolsóként tartott ki a fasiszta fenevad szövetségeseként. Igaz, népünk legjobbjai már idejekorán felismerték, hogy melyik oldalon a helyük; szóval és fegyverrel küzdöttek azért, hogy véget érjen a több mint két évtizedes fehérterror, a hatalomtól megrészegült nyilasbandák garázdálkodása, az esztelen, bűnös vérontás. S április negyedikén véget ért! Igaz, nem magunk harcoltuk ki a szabadságot, a Vörös Hadsereg hozta el számunkra, annak a népnek a hadserege, amely nem felejtette el, hogy alig negyedszázaddal azelőtt százezer magyar internacionalista harcolt az ellenforradalmi bandák ellen Oroszország népeinek — és egyúttal a világ proletariátusának — szabadságáért. Tudták, hogy nem a nép a bűnös, áruló urai vitték bűnös útra. Azok, akikben sohasem volt elég erő, hogy hibáikat, bűneiket beismerjék, s a biztos pusztulás láttán is görcsösen ragaszkodtak osztályuralmukhoz, s még a felkínált lehetőséggel sem élve, átlátszó taktikázással próbálták menteni a menthetetlent, s ezzel majdnem végromlásba taszították az országot. Az a nemesmedvesi harangszó azt hirdette, azt is hirdette, hogy nem érték el céljukat. Ha meggyötörve, kivérezve, feldúlva is, de megmaradt az ország, s azokra maradt, akik ezer esztendeig kisemmizett, elnyomott, deressel és csendőrpofonnal kifizetett páriái voltak saját hazájuknak. A történelem során soha nem kapott még nép ekkora elégtételt — és ekkora lehetőséget. De nem volt könnyű e lehetőséggel élni. Tévhittel, negyedszázadon át hangoztatott rágalmakkal, s a volt uralkodó osztály részéről a gyűlölettel is meg kellett küzdeni. Ezt a harcot csak szovjet barátaink segítségével tudtuk sikeresen megvívni, akik erkölcsi és anyagi támogatásukkal bizonyították be, hogy nem bosszúálló győztesekként, hanem felszabadítókként, baráti jobbot nyújtó proletár internacionalistákként jöttek. Hiszen a nyugati országrészekben még dörögtek a fegyverek, még magyar földön folyt a szovjet harcosok vére, amikor már az Alföldön és a fővárosban szovjet élelmiszer-szállítmányokat osztottak ki az éhező lakosságnak, s néhány hónap múlva a lerombolt ország lakói a szovjet katonákkal vállvetve láttak neki, hogy a romokból egy új hazát teremtsenek. Nem volt könnyű az út, gondokkal, buktatókkal kellett megküzdeni, de egyre több siker és eredmény jelezte, hogy minden kétkedés, rosszindulat, gáncsoskodás, nyílt és burkolt fenyegetés ellenére a felszabadult nép okosan, hozzáértően irányítja saját sorsát. A nemesmedvesi harangszó óta több mint három évtized telt el. S ezalatt a harmincegy év alatt állandóan éreztük a Szovjetunió baráti támogatását, segítségét. Lakóházak, otthonok tízezrei, gyárak, gépek sokasága hozza naponta kézzelfogható közelségbe ezt a barátságot. De azt hiszem, ma már mindenki tudja és érzi, hogy mit jelent a magyar—szovjet barátság, a világ leghatalmasabb szocialista országának segítsége, támogatása. Eszembe jut egy másik harangszó, amely a nándorfehérvári győzelem emlékére csendül fel minden délben, s amelynek néphű zengését csak a nemesmedvesi harangszó adta vissza. Április negyedikét nem köszönti naponta harangzúgás. De naponta ott zeng munkánkban, sikereinkben, egyre szépülő életünk szívdobogás-ritmusában. - - - D. Kiss Csaba Koszorúzás és díszünnepség hazánk felszabadulásának ünnepén Hazánk felszabadulásának idulója alkalmából A városi bizottság ési tanács, a Hazafront városi elnök- KISZ városi bizottpénteken este hat Bartók Béla Mű- Központban ünneplést rendez. Ünnepi Pifkó József, a város elnökhelyettese, IP városi bizottságra mond. A megemlékezést követő ünnepi műsorban a Dunaújvárosi Központi Énekkar és szólistái működnek közre. Az ünnepséget megelőzően, pénteken délután három órakor a város politikai és társadalmi szerveinek, továbbá a vállalatoknak és intézményeknek képviselői megkoszorúzzák az óvárosi szovjet hősi emlékművet. I Afcel Htöközöttik ötéves tervéről tárgyalt az MSZMP városi végrehajtó bizottsága. ★ Mai vezetők, napi gondok kV * A kiskapuk veszélyei * <,Az apu sosem mesél róla.. .** * Mit kell tudni az iskolaérettségi vizsgálatokról? * M*t ígér Dunaújváros iskola programja? (II.) * Színházi levél Városi KISZ-küldöttgyűlés Dunaújvárosban a várospolitika ifjúságpolika is Szerdán reggel a Dunai Vasmű kultúrtermében tartották meg a KISZ városi küldöttgyűlését. A város üzemeinek, iskoláinak, intézményeinek fiataljait, a több mint ötezer dolgozó és tanuló KISZ-tagot százhúsz küldött képviselte a tanácskozáson. A kiszesek tanácskozásán részt vett és az elnökségben foglalt helyet többek közt Pataki József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Dunai Vasmű kohászati gyárrészleg pártbizottságának titkára, Benczkó Béla, a KISZ Központi Bizottság Intéző Bizottságának tagja, Sárosi József, a városi pártbizottság első titkára, Tóth Tihamér, a KISZ megyei bizottságának első titkára és Sófalvi István, alvárosi tanács elnöke. A KISZ városi bizottságának beszámolóját Topánka György, ismertette. a bizottság titkára Mindenekelőtt megállapította, hogy nálunk a várospolitika egyben ifjúságpolitikát is jelent, hiszen fiatal maga a város és fiatalok a lakói is, akiknek sajátos gondjai és feladatai meghatározzák az egész város arculatát. A KISZ-bizottság titkára hangsúlyozta, hogy a fiatalok döntő többsége becsületesen és felelősséggel dolgozik, részt vállal a közös feladatokból. Az ifjúmunkások példásan dolgoznak, és aktívak a politikában. A tanulók eredményeikkel igazolták, hogy érdemesek a bizalomra. Tanulmányi és művelődési sikereikkel sok dicsőséget szereztek szüleiknek, városunknak. A fiatal értelmiségiek közül mind több nem csak egzisztenciáját tartja szem előtt, hanem szívesen vállal politikai munkát, szívesen vesz részt a KISZ által indított versenymozgalmakban. De a maguk elé értelmes célokat állító fiatalokon kívül van városunk ifjúságának egy mind kisebb rétege, amely nem találja helyét, céltalanul él, kilóg a sorból. Példamutatással és jobb agitációs munkával kell rávezetni őket a többség által járt helyes útra. Az előző választás óta KISZ alapvető feladata volt a a fiatalok mozgósítása a IV. ötéves terv megvalósítására. A most kezdődött V. ötéves terv során szintén hasonló feladat vár a ifjúságra. A már beváltásával, módszerek alkalmaegyüttműködve párttal és a gazdasági irányzatokkal kell végezni e nagyon fontos munkát. A munkaversenymozgalom, az ifjúsági radar, az alkotó ifjúság pályázat, a különféle versenymozgalmak eddig is sikert arattak. A dunaújvárosi kiszesek több védnökség részesei : a Barátság II. olajvezeték spirálcsövei, a könnyűszerkezetes épületek, a távvezetékoszlopok, a százhalombattai építkezés, a hullámpapírgyár is tanúskodik városunk fiataljainak munkájáról, de a jövőben csak olyan védnökségeket szabad vállalni — figyelmeztet a beszámoló —, amelyek nem haladják meg a kiszesek erejét. A politikai munkát elemezve, a beszámoló megállapította, hogy nőtt a fiatalok politikai aktivitása, érdeklődése. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus érzésének erősödését jól szolgálták a forradalmi és a dunaújvárosi ifjúsági napok, valamint az ifjúmunkás-napok rendezvényei. Az eltelt időben gondot fordítottak a KISZ-szervezetek a honvédelmi nevelésre és a politikai képzésre. A fiatalok művelődését, szórakozását segítették a különféle művelődési intézmények, ifjúsági klubok. De ez utóbbiak munkáját a KISZ-szervezeteknek fokozottabb figyelemmel kell kísérni. A dunaújvárosi KISZ-szervezetek az elmúlt évben többségükben jó munkát végeztek. A Münnich Ferenc Gimnázium KISZ-szervezete és a Dunai Vasmű mechanikai üzemének Kun Béla KISZ- szervezete végleg elnyerte a KISZ Központi Bizottság Vörös Vándorzászlaját, 25 kollektíva és több mint 100 KISZ-tag kapott kitüntetést. A javuló eredmények mögött a KISZ KB 1974 áprilisi határozata szerint végzett munka rejlik. Az egyéni feladatvállalások és a közösségtől kapott megbízatások rendszere bevált, és azzal, hogy eddigi nagy létszámú irányító vezető testületek helyett mostantól 7—13 tagú bizottságok lesznek, tovább egyszerűsödik az irányítás. A fiatalok nevelése nemcsak a KISZ kötelessége, amint azt néhányan helytelenül gondolják. A nevelés az egész társadalom feladata, hisz a mostani fiatalok éppen itt Dunaújvárosban pár éven belül átveszik a stafétabotot, s ehhez politikailag, szakmailag jól felkészült, a megnövekedett feladatok ellátására képes fiatalokra lesz szükség. A küldöttértekezlet elé terjesztett beszámoló a következőkkel ért véget: „Mi, dunaújvárosi fiatalok tudjuk mire kötelez bennünket e szocialista város, s amikor ma vitázunk és véleményt mondunk, nem feledjük, hogy amíg ma gondolattal és ötlettel, holnaptól ismét kemény munkával kell bizonyítani.” A KISZ-bizottság beszámolója utáni vitában huszonegy küldött mondta el véleményét, illetve ismertette azt a munkát, amelyet az 1973-as küldöttértekezlet óta a feladatok teljesítéséért végeztek. A küldöttértekezleten felszólalt Sárosi József, a városi pártbizottság első titkára is, aki megelégedéssel állapította meg, hogy nem találkozott egészségtelen türelmetlenséggel az értekezleten részt vevő kiszesek körében. Akiket képviselnek gyárakban, intézményekben, iskolákban, bizonyítják politikai érettségüket. Dunaújvárosban nagyobbak a tanulási és munkalehetőségek, de — mint mondta — az igényeinket is ennek szellemében kell megszabni. Többet kapunk, többet is kell adnunk. A párt valamennyiünk számára értelmes célokat jelölt meg, amelyek eléréséért idősebbeknek és fiataloknak együtt kell dolgozniuk. A fiataloknál legfontosabb a párt politikájával való értelmi és érzelmi azonosulás. Többet kell vállalni a közösségért és önmagukért. A KISZ és a párt kapcsoltáról a pártbizottság első titkára elmondta, hogy sok olyan terület van, ahol közösen kell előrelépni, például a kádermunkában. A kommunistáknak, mint mondta, kötelességük a KISZ segítése. Látni kell, ahol nem jó a KISZ-szervezet, ott a párt is mulasztott. Végül a forradalmisággal kapcsolatban utalt arra, hogy a város építésében és tisztántartásában, a mindennapi tettekben is fel kell ismerni a forradalmiságot. A tanácskozáson felszólalt Tóth Tihamér, a KISZ megyei bizottságának első titkára is, aki köszöntötte Dunaújváros valamennyi fiatalját, és felhívta a küldöttek figyelmét, hogy az ország első szocialista városában a fiatalok élete sokban különbözik az ország más vidékein élőkétől. Itt erősebb a munkásjelleg, s ezt kell erősíteni a Dunaújvárosba bejárókon keresztül a környező falvak lakóiban is. A vita Topánka György zárszavával ért véget, ezután jutalmakat adtak át, majd megválasztották az új, 13 tagú városi KISZ-bizottságot, és a pénzügyi ellenőrző bizottságot, valamint az április 17-én sorra kerülő megyei KISZ- küldöttértekezleten részt vevő fiatalokat. A KISZ Dunaújvárosi Városi Bizottságának tagjai lettek: Czinkóczi Sándor, Fischer György, Győr Zsuzsa, Janó Mihályné, Kassai Erzsébet, Kmetkovics Mária, Miklós Lajosné, Nagyidai János, Parrag József, Somfai Rezső, Szabó József, Topánka György és Tóth Albert. A bizottság titkára ismét Topánka György lett. Egy kis vidámság és egy kis mozgás. Siba János volt, aki arról beszélt, milyen fontos, hogy a KISZ-tagok edzettek legyenek. De nemcsak beszélt, cselekedett is, „alaposan;’ megtornáztatta a küldöttgyűlés résztvevőit