Dunaújvárosi Hírlap, 1976. április (21. évfolyam, 26-34. szám)

1976-04-02 / 26. szám

A NEMESMEDVESI HARANGSZÓ A váratlanul felhangzó harangszó történelmünk során általában mindig a veszély — ellenség, tűz, ár­víz — közeledtét jelentette. Pedig eredetileg, — az ókori népek vallási szertartása szerint — az alvó is­tenségek ébresztésére szolgált. De 1945. április negyedi­kének hajnalán, az alig száz lakosú Vas megyei kis­község, Nemesmedves harangja nem alvó isteneket ébresztett, s nem a baj közeledtét jelezte. A messze­­hangzó harangszó — amelybe még távoli ágyúdörgés vegyült — egy háborútól meggyötört országot ébresz­tett, s a vész elmúltát, a német fasiszta csapatok és nyilas csatlósaik végleges kiűzését jelentette. A világ első proletárállamának hadserege hatalmas áldozatok árán felszabadította Magyarországot! Azt a Magyar­­országot, amelyet elvakult, bűnösen önző urai bele­­kényszerítettek egy minden érdeke ellen való hábo­rúba, s amely egyedül és utolsóként tartott ki a fa­siszta fenevad szövetségeseként. Igaz, népünk legjobb­jai már idejekorán felismerték, hogy melyik oldalon a helyük; szóval és fegyverrel küzdöttek azért, hogy véget érjen a több mint két évtizedes fehérterror, a hatalomtól megrészegült nyilasbandák garázdálkodása, az esztelen, bűnös vérontás. S április negyedikén véget ért! Igaz, nem magunk harcoltuk ki a szabadságot, a Vörös Hadsereg hozta el számunkra, annak a népnek a hadserege, amely nem felejtette el, hogy alig negyedszázaddal az­előtt százezer magyar internacionalista harcolt az ellenforradalmi bandák ellen Oroszország népeinek — és egyúttal a világ proletariátusának — szabadságáért. Tudták, hogy nem a nép a bűnös, áruló urai vitték bűnös útra. Azok, akikben sohasem volt elég erő, hogy hibáikat, bűneiket beismerjék, s a biztos pusz­tulás láttán is görcsösen ragaszkodtak osztályural­mukhoz, s még a felkínált lehetőséggel sem élve, át­látszó taktikázással próbálták menteni a menthetet­lent, s ezzel majdnem végromlásba taszították az or­szágot. Az a nemesmedvesi harangszó azt hirdette, azt is hirdette, hogy nem érték el céljukat. Ha meggyötörve, kivérezve, feldúlva is, de megmaradt az ország, s azokra maradt, akik ezer esztendeig kisemmizett, el­nyomott, deressel és csendőrpofonnal kifizetett páriái voltak saját hazájuknak. A történelem során soha nem kapott még nép ekkora elégtételt — és ekkora lehető­séget. De nem volt könnyű e lehetőséggel élni. Tév­hittel, negyedszázadon át hangoztatott rágalmakkal, s a volt uralkodó osztály részéről a gyűlölettel is meg kellett küzdeni. Ezt a harcot csak szovjet barátaink segítségével tudtuk sikeresen megvívni, akik erkölcsi és anyagi támogatásukkal bizonyították be, hogy nem bosszúálló győztesekként, hanem felszabadítókként, ba­ráti jobbot nyújtó proletár internacionalistákként jöt­tek. Hiszen a nyugati országrészekben még dörögtek a fegyverek, még magyar földön folyt a szovjet har­cosok vére, amikor már az Alföldön és a fővárosban szovjet élelmiszer-szállítmányokat osztottak ki az éhező lakosságnak, s néhány hónap múlva a lerombolt ország lakói a szovjet katonákkal vállvetve láttak neki, hogy a romokból egy új hazát teremtsenek. Nem volt könnyű az út, gondokkal, buktatókkal kellett megküzdeni, de egyre több siker és eredmény jelezte, hogy minden kétkedés, rosszindulat, gáncsoskodás, nyílt és burkolt fenyegetés ellenére a felszabadult nép okosan, hozzáértően irányítja saját sorsát. A nemesmedvesi harangszó óta több mint három évtized telt el. S ezalatt a harmincegy év alatt állan­dóan éreztük a Szovjetunió baráti támogatását, segít­ségét. Lakóházak, otthonok tízezrei, gyárak, gépek so­kasága hozza naponta kézzelfogható közelségbe ezt a barátságot. De azt hiszem, ma már mindenki tudja és érzi, hogy mit jelent a magyar—szovjet barátság, a világ leghatalmasabb szocialista országának segít­sége, támogatása. Eszembe jut egy másik harangszó, amely a nán­dorfehérvári győzelem emlékére csendül fel minden délben, s amelynek néphű­ zengését csak a nemesmed­vesi harangszó adta vissza. Április negyedikét nem köszönti naponta harangzúgás. De naponta ott zeng munkánkban, sikereinkben, egyre szépülő életünk szív­dobogás-ritmusában. - - - D. Kiss Csaba Koszorúzás és díszünnepség hazánk felszabadulásának ünnepén Hazánk felszabadulásának idulója alkalmából A­­ városi bizottsá­­g ési tanács, a Haza­­front városi elnök- KISZ városi bizott­­pénteken este hat Bartók Béla Mű- Központban ünnepl­ést rendez. Ünnepi Pifkó József, a vá­­ros elnökhelyettese, IP városi bizottsá­­gra mond.­­ A megemlékezést követő ünnepi műsorban a Dunaúj­városi Központi Énekkar és szólistái működnek közre. Az ünnepséget megelőzően, pénteken délután három óra­kor a város politikai és tár­sadalmi szerveinek, továbbá a vállalatoknak és intézmé­nyeknek képviselői megko­szorúzzák az óvárosi szovjet hősi emlékművet. I Afcel Htök­özöttik ötéves tervéről tárgyalt az MSZMP városi végrehajtó bizottsága. ★ Mai vezetők, napi gondok kV * A­ kiskapuk veszélyei * <,Az apu sosem mesél róla.. .** * Mit kell tudni az iskolaérettségi vizsgálatokról? * M*t ígér Dunaújváros iskola programja? (II.) * Színházi levél V­árosi KISZ-küldöttgyűlés Dunaújvárosban a várospolitika ifjúságpolika is Szerdán reggel a Dunai Vasmű kultúrtermében tar­tották meg a KISZ városi küldöttgyűlését. A város üze­meinek, iskoláinak, intézmé­nyeinek fiataljait, a több mint ötezer dolgozó és tanuló KISZ-tagot százhúsz küldött képviselte a tanácskozáson. A kiszesek tanácskozásán részt vett és az elnökségben foglalt helyet többek közt Pataki József, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Dunai Vasmű kohászati gyárrészleg pártbizottságának titkára, Benczkó Béla, a KISZ Központi Bizottság Intéző Bizottságának tagja, Sárosi József, a városi pártbizottság első titkára, Tóth Tihamér, a KISZ megyei bizottságának első titkára és Sófalvi István, alvárosi tanács elnöke. A KISZ városi bizottságá­nak beszámolóját Topánka György, ismertette. a bizottság titkára Mindenekelőtt megállapította, hogy nálunk a várospolitika egyben ifjúság­­politikát is jelent, hiszen fia­tal maga a város és fiatalok a lakói is, akiknek sajátos gondjai és feladatai meghatá­rozzák az egész város arcu­latát. A KISZ-bizottság titkára hangsúlyozta, hogy a fiatalok döntő többsége becsületesen és felelősséggel dolgozik, részt vállal a közös feladatok­ból. Az ifjúmunkások példá­san dolgoznak, és aktívak a politikában. A tanulók ered­ményeikkel igazolták, hogy érdemesek a bizalomra. Ta­nulmányi és művelődési sike­reikkel sok dicsőséget szerez­tek szüleiknek, városunknak. A fiatal értelmiségiek közül mind több nem csak egzisz­tenciáját tart­ja szem előtt, ha­nem szívesen vállal politikai munkát, szívesen vesz részt a KISZ által indított verseny­mozgalmakban. De a maguk elé értelmes célokat állító fia­talokon kívül van városunk ifjúságának egy mind kisebb rétege, amely nem találja he­lyét, céltalanul él, kilóg a sorból. Példamutatással és jobb agitációs munkával kell rávezetni őket a többség által járt helyes útra. Az előző választás óta KISZ alapvető feladata volt a a fiatalok mozgósítása a IV. ötéves terv megvalósítására. A most kezdődött V. ötéves terv során szintén hasonló fel­adat vár a ifjúságra. A már bevált­­ásával, módszerek alkalma­együttműködve párttal és a gazdasági irányz­a­tokkal kell végezni e nagyon fontos munkát. A munkaver­­senymozgalom, az ifjúsági radar, az alkotó ifjúság pá­lyázat, a különféle verseny­mozgalmak eddig is sikert arattak. A dunaújvárosi ki­szesek több védnökség része­sei : a Barátság II. olajvezeték spirálcsövei, a könnyűszerke­zetes épületek, a távvezeték­­oszlopok, a százhalombattai építkezés, a hullámpapírgyár is tanúskodik városunk fia­taljainak munkájáról, de a jövőben csak olyan védnök­ségeket szabad vállalni — fi­gyelmeztet a beszámoló —, amelyek nem haladják meg a kiszesek erejét. A politikai munkát elemez­ve, a beszámoló megállapí­totta, hogy nőtt a fiatalok po­litikai aktivitása, érdeklődése. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus érzésé­nek erősödését jól szolgálták a forradalmi és a dunaújvá­rosi ifjúsági napok, valamint az ifjúmunkás-napok rendez­vényei. Az eltelt időben gon­dot fordítottak a KISZ-szer­­vezetek a honvédelmi neve­lésre és a politikai képzésre. A fiatalok művelődését, szó­rakozását segítették a külön­féle művelődési intézmények, ifjúsági klubok. De ez utób­biak munkáját a KISZ-szer­­vezeteknek fokozottabb figye­lemmel kell kísérni. A dunaújvárosi KISZ-szer­­vezetek az elmúlt évben több­ségükben jó munkát végez­tek. A Münnich Ferenc Gim­názium KISZ-szervezete és a Dunai Vasmű mechanikai üzemének Kun Béla KISZ- szervezete végleg elnyerte a KISZ Központi Bizottság Vö­rös Vándorzászlaját, 25 kol­lektíva és több mint 100 KISZ-tag kapott kitüntetést. A javuló eredmények mögött a KISZ KB 1974 áprilisi ha­tározata szerint végzett mun­ka rejlik. Az egyéni feladat­vállalások és a közösségtől kapott megbízatások rendsze­re bevált, és azzal, hogy ed­digi nagy létszámú irányító vezető testületek helyett mostantól 7—13 tagú bizott­ságok lesznek, tovább egysze­rűsödik az irányítás. A fiatalok nevelése nem­­csak­ a KISZ kötelessége, amint azt néhányan helyte­lenül gondolják. A nevelés az egész társadalom feladata, hisz a mostani fiatalok éppen itt Dunaújvárosban pár éven belül átveszik a stafétabotot, s ehhez politikailag, szakmai­lag jól felkészült, a megnöve­kedett feladatok ellátására képes fiatalokra lesz szükség. A küldöttértekezlet elé ter­­jesz­tett beszámoló a követ­kezőkkel ért véget: „Mi, dunaújvárosi fiatalok tudjuk mire kötelez bennün­ket e szocialista város, s ami­kor ma vitázunk és véle­ményt mondunk, nem feled­jük, hogy amíg ma gondolat­tal és ötlettel, holnaptól is­mét kemény munkával kell bizonyítani.” A KISZ-bizottság beszámo­lója utáni vitában huszon­egy küldött mondta el véle­ményét, illetve ismertette azt a munkát, amelyet az 1973-as küldöttértekezlet óta a fel­adatok teljesítéséért végez­tek. A küldöttértekezleten fel­szólalt Sárosi József, a városi pártbizottság első titkára is, aki megelégedéssel állapítot­ta meg, hogy nem találkozott egészségtelen türelmetlen­séggel az értekezleten részt vevő kiszesek körében. Aki­ket képviselnek gyárakban, intézményekben, iskolákban, bizonyítják politikai érettsé­güket. Dunaújvárosban na­gyobbak a tanulási és mun­kalehetőségek, de — mint mondta — az igényeinket is ennek szellemében kell meg­szabni. Többet kapunk, töb­bet is kell adnunk. A párt valamennyiünk szá­mára értelmes célokat jelölt meg, amelyek eléréséért idő­sebbeknek és fiataloknak együtt kell dolgozniuk. A fia­taloknál legfontosabb a párt politikájával való értelmi és érzelmi azonosulás. Többet kell vállalni a közösségért és önmagukért. A KISZ és a párt kapcso­ltáról a pártbizottság első titkára elmondta, hogy sok olyan terület van, ahol kö­zösen kell előrelépni, például a kádermunkában. A kom­munistáknak, mint mondta, kötelességük a KISZ segítése. Látni kell, ahol nem jó a KISZ-szervezet, ott a párt is mulasztott. Végül a forradal­­misággal kapcsolatban utalt arra, hogy a város építésében és tisztántartásában, a min­dennapi tettekben is fel kell ismerni a forradalmiságot. A tanácskozáson felszólalt Tóth Tihamér, a KISZ megyei bizottságának első titkára is, aki köszöntötte Dunaújváros valamennyi fiatalját, és fel­hívta a küldöttek figyelmét, hogy az ország első szocialis­ta városában a fiatalok élete sokban különbözik az ország más vidékein élőkétől. Itt erősebb a munkásjelleg, s ezt kell erősíteni a Dunaújváros­ba bejárókon keresztül a kör­nyező falvak lakóiban is. A vita Topánka György zár­szavával ért véget, ezután ju­talmakat adtak át, majd meg­választották az új, 13 tagú városi KISZ-bizottságot, és a pénzügyi ellenőrző bizottsá­got, valamint az április 17-én sorra kerülő megyei KISZ- küldöttértekezleten részt vevő fiatalokat. A KISZ Dunaújvá­rosi Városi Bizottságának tag­jai lettek: Czinkóczi Sándor, Fischer György, Győr Zsuzsa, Janó Mihályné, Kassai Erzsé­­bet, Kmetkovics Mária, Mik­lós Lajosné, Nagyidai János, Parrag József, Somfai Re­zső, Szabó József, Topánka György és Tóth Albert. A bizottság titkára ismét Topánka György lett. Egy kis vidámság és egy kis mozgás. Siba János volt, aki arról beszélt, milyen fontos, hogy a KISZ-tagok edzettek legyenek. De nemcsak beszélt, cselekedett is, „alaposan;’ megtornáztatta a küldöttgyűlés résztvevőit

Next