Dunaújvárosi Hírlap, 1977. március (22. évfolyam, 17-25. szám)

1977-03-01 / 17. szám

Építőnek lenni politikai küldetés • Bondor József miniszter előadása az építők pártnapján Február 25-én, a 26. Építő­ipari Vállalat székházában többszáz építőmunkás részvé­telével pártnapot rendeztek, amelynek előadója Bondor József, az MSZMP­ Központi Bizottságának tagja, építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter volt. A pártnapon — , amelyet Hegedűs István, a válllalati pártbizottság titkára nyitott meg — részt vett Z­á­v­o­d­i Imre, a me­gyei tanács elnöke és K­ó­r­é Sándor, a városi pártbizott­ság titkára is. A népgazdaság helyzetéről Bondor József előadása be­vezető részében ismertette a világgazdaságban az elmúlt négy esztendőben bekövetke­zett változásokat és azok ha­tását a különböző országokra. Az 1973-ban lezajlott árrob­banás — amely megbontotta a cserearányokat — kihatott a magyar népgazdaságra is. A fenntartási költségek meg­növekedtek. Életszínvonal­-­ politikánk sarkalatos­­ kérdé­sévé vált, hogy a csereará­­­nyok romlásából származó terheket rövid távon, élet­­színvonalunk rovására ren­dezzük-e, vagy pedig hos­­­szabb távon,­­ az életszín­vonal számottevő csökkenté­­­se nélkül, külföldi hitelek felvételével hidaljuk át a ne­hézségeket. Az utóbbi mellett döntöttünk. Az előadó az egyensúlyi helyzetet elemezve rámuta­tott, hogy 1975-ben a belföl­di felhasználás 8,9 százalék­kal haladta meg a nemzeti jövedelmet, s ez súlyos te­hertétel volt számunkra. A gondok elhárítására intézke­dések történtek. Részletesen foglalkozott ezzel előadásá­ban a­ miniszter. Utalt rá, hogy a stabilizálódás folya­mata megkezdődött. 1977-ben el kell érni, hogy az V. öt­éves tervre kitűzött célokat időarányosan elérjük, a fel­adatokat maradéktalanul tel­jesítsük. A gazdasági egyensúly ja­vításához feltétlenül szüksé­ges, hogy a maga frontján mindenki hozzátegye a saját produktumát. Fontos, hogy termékeink elérjék az export­képes színvonalat, és impor­tot tudjunk kiváltani hazai termékekkel. Fokozzuk a szocialista integrációban való aktív részvételt, nemzetközi kötelezettségeinknek mara­déktalanul tegyünk eleget. Az eddiginél takarékosabban gazdálkodjunk a munkaerő­vel, az anyaggal, az energiá­val egyaránt. Nem mindegy, hogy adott esetekben a ter­vek túlteljesítése kifejezi-e: abból; gyártottunk-e többet, amire val­óban nagy szükség van?! A célok és az eszközök összhangjának megteremtése nélkül elszakadunk a való­ságtól. Az 1977. évi gazdasági célok elérésének feltételei adottak, szervezett, fegyelme­zett munkávall, áldozatválla­lással, körültekintő és taka­rékos gazdálkodással — meg­valósíthatók. Mit vár az ország az építőipartól? A pártnap résztvevői épí­tőmunkások voltak, s így ért­hetően igen nagy figyelem­mel hallgatták a miniszter előadásának következő részét is, amely arról szólt, hogy mit vár az ország az építő­ipartól? Az építőipar szerepe nemcsak azért jelentős és meghatározó, mert a gyárak, lakások, közintézmények, óvodák, bölcsődék kivitele­zője, hanem e szerepkörében fontos politikai küldetést is teljesít. Az V. ötéves tervben 430 ezer lakást kell megépí­teni. Az egyik legalapvetőbb emberi igényv kielégítéséért, hogy minden családnak le­gyen önálló­ lakása... ....dolgo­­­zik az építőipar. S bármen­­nyire nehéz is ma a népgaz­daság helyzete, a lakásra, mint nagyon jelentős élet­­színvonalt növelő tényezőre, államunk óriási összegeket fordít. 1976-ban 96 ezer lakás épült fel az országban, 10 ezerrel több a tervezettnél! Ilyen ütemmel az európai színvonal első harmadában van hazánk. A lakásépítésnek termé­szetszerűleg vannak vonzatai is, mert aki már valahol lakik, az aszfaltozott úton akar járni, vásárolni akar, a gyermekeit óvodába, bölcső­débe, iskolába járatja — s ez mind kell. Az emberek egyé­nileg is érdekeltek tehát ab­ban, hogy milyen az építőipar­­tevékenysége, ezért figyelik és bírálják munkáját. A terv pedig mindenki szeme láttá­ra, az utcán valósul meg. Nemcsak az építőipar jó hí­réért, hanem fontos gazda­sági érdekektől vezérelve na­gyon fontos, hogy a munka­­szervezésben és a minőség­ben döntő változást érjünk el. Házi átadás, 30 nap után kötbér Bondor József elmondotta, hogy a lakásépítésben munkafolyamat középső része a megoldott. Az előkészítés és a befejezés azonban (a szak­ipari munka) még mindig nem tud igazodni a korszerű technikai színvonalhoz. Emel­lett sok bosszantó apró hiba, emberi hanyagság rontja az építőipar körül a levegőt. Nagymértékben nőtt a laká­sok felszereltsége. Apró-csep­rő kivitelezési hibák miatt átadáskor tételből álló többszáz-többezer hibajegyzékek készülnek, amelyek a figyel­metlenség, a gondatlanság, a nemtörődömség „dokumentu­mai”. Ezentúl minden átadást „házi átadásnak” kell meg­előznie, az apró hibákat ki kelll javítani. Amikor pedig a kivitelező átveszi, 30 napon belül el kell végezni az álta­la megjelölt és jogos pótlási munkákat,­­ mert azon túl a vállalat kötelező kötbért fog fizetni!­­Tehát egyszer, de jól megcsinálni, ez a lényeg, a gondos munka úgy visz előbbre bennünket, hogy még beruházás sem kell hozzá! Szólt arról, hogy milyen visszásságok tapasztalhatók a nagyobb beruházások előké­szítésénél, milyen huzavonák nehezítik sokszor a beruhá­zók és az építők együttmű­ködését, s élénk figyelem kí­sérte azokat a kritikai meg­jegyzéseket is, látszat-eredmények amelyek a admi­­nisztrálgatása ellen szóltak. A semmi,­­ nem lesz több, bármilyen köntösbe próbál­juk öltöztetni. Viszont van­nak lehetőségek, tartalékok, amelyek mozgósításával sok­kal többet tudunk produkál­ni, mint ami ma van. Új technika, új szemlélet Az építőiparban új techni­ka bevezetésén fáradozunk: a könnyűszerkezetes mód meghonosításán. építési Mint minden újat, ezt is be kell fogadnia a társadalomnak. Ma még visszahúzó erő az, hogy a hagyományosnál drá­gább. Márpedig, ha munka­erőt takaríthatunk meg vele, ha az építőipar szerelő-jelle­ge dominál benne, ha a mun­­­­­a seérvezés - és minőségi kényszerpályára helyeződik, ha a hagyományosnál gyor­sabban készül el — az idő az egyik legdrágább „dolog” a világon! — akkor lehet-e drágább? Az újra áldozni kell, hogy elfogadható por­téka legyen, — s akkor majd megéri alkalmazni is. A tech­nikai váltásnak végbe kell menni a vállalatoknál, — szakmailag fel k­ell készülni rá —, végbe kell menni az egész ipari háttérben, és végbe kell menni az emberek gondolkodásmódjában is. Nem mindegy ma már, hogy hazánkban egy hűtőházat 11 hónap alatt, vagy három év alatt építünk fel! A lógósok csak a levegőt rontják Az előadó a munkaerő­helyzettel kapcsolatban ki­fejtette, hogy mondjuk ugyan: kevés az ember, de akik vannak, azok munkája sincsen mindig jól megszer­vezve. Kétségtelen, hogy az építőmunkások — más ipar­ágakhoz viszonyítva — sok­szor kedvezőtlenebb feltéte­lek között, a családtól távol. (Folytatás a 2. oldalon.) M­A: Munkáspolitika IV. * Útravaló a választáshoz Látogatók, örömök ... * A Rosenberg-dosszié * Építsünk házat! Ha Kubában jártam (4.) * Hazai siker helyett vendéggyőzelem a­n Illést tartott a városi tanács Tegnap délután ülést tar­tott a városi tanács. Tájékoz­tató hangzott el a végrehajtó bizottság két tanácsülés kö­zött végzett munkájáról. Majd számot adott a vb. az 1976. évi cselekvési program végrehajtásáról és az 1977. évi cselekvési program teen­dőiről. Ezt követően dr. Illyés József, a végrehajtó bizott­ság titkára számolt be a vá­ros parlamentje előtt a ható­sági ügyintézés törvényessé­géről és ellenőrzésének ta­pasztalatairól, majd dr. Scha­bet Ferenc egészségügyi osz­tályvezetőnek a város egész­ségügyi alapellátásáról szóló jelentését vitatta meg és fo­gadta el a város parlamentje. Sor került a tanács szerve­zeti és működési szabályza­táról szóló módosításra, amelynek értelmében a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tálya és a dunaújvárosi já­rási hivatal egészségügyi osz­tálya egységes, a városi ta­nács irányítása alá tartozó szervezetté alakul. A városi tanács ülése lap­zártakor még tart. A tanács­ülésen megvitatott témákról következő lapszámunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Tízéves a Ság­vári lakásszövetkezet Tegnap este tartották köz­gyűlésüket a Ságvári lakás­­fenntartó szövetkezet tagjai, akik az igazgatóság beszá­molójának meghallgatása, a költségvetés és a szövetkezet más ügyeinek ismertetése után néhány szóval megem­lékeztek társulásuk tizedik évfordulójáról is. A Ságvári városrész épí­tése 1966-ban kezdődött el, a szövetkezet pedig a követke­ző év áprilisában alakult. A lakásfenntartó szövetkezet kezelésében levő első ötszin­tes házat május tizenegyedi­kén adták át, de ugyanezen a napon a Ságvári utcai ház lakóival együtt költöztek be a szomszédos Kállai Éva ut­cai ház lakói is. A városrész­ben levő harmadik szövetke­zeti házat augusztusban a Zaja utcában vették birto­kukba az új lakók, akiknek­­ nagy része ma is ott lakik. A szövetkezethez tartozó Táncsics Mihály út 34—38. számú ház 1968-ban, a Római körúton levő 8—14-es számú ház pedig 1972-ben épült fel, és A szövetkezet 319 tagjával öt, ötszintes házban ugyanennyi lakásával ma is a város legkisebb szövetke­zete, amelynek ugyanazokat az üzemeltetési és felújítási feladatokat­ kell a házak és tagjaik érdekében megoldani, mint a nagyobb, s emiatt sa­ját karbantartó fenntartani képes részleget is szövetke­zeteknek. A Ságvári azonban évekre visszamenően a me­gye legjobban gazdálkodó lakásszövetkezetei­ közé tar­tozik, aminek egyik oka,­­hogy a másokkal elvégezte­tett munkát a szövetkezeti tagok gyakran társadalmi munkával egészítik ki. Az IKVV brigádjainak küzdaményezése Négy kommunista műszakot— gyermekeinkért, a városért Nemrégiben foglalkoztunk lapunkban a városi gyer­mekintézmények — óvodák, bölcsődék — helyzetével, fel­vetve a társadalmi összefo­gás szintségességét , is, amennyiben­ belátható időn belül mérhető javulást aka­runk elérni ezen a területen. Dunaújvárosban sok, szép példája, hagyománya van a társadalmi összefogásnak, s erre, ezek eredményeire jog­gal büszke minden dunaúj­városi. Ennek a nagyszerű hagyománynak méltó folyta­tása az a felhívás, amit szin­te a cikk megjelenésével egyidőben juttatott el szer­kesztőségünkhöz az Ingat­lankezelő és Városgazdálko­dási Vállalat négy szocialista brigádja. A Braun Éva aranykoszorús szocialista bri­gád, a Petőfi II., a Dózsa és a II. Rákóczi Ferenc szoci­alista brigádok a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tisztele­tére, azzal a felhívással for­dulnak a város üzemeinek szocialista brigádjaihoz, város lakóihoz, hogy közük a munkájával járuljanak hoz­zá a város bölcsődei és óvo­dai hálózatának bővítéséhez. E célból a kezdeményező négy brigád ebben az esz­tendőben négy kommunista műszakot vállal. Az első kommunista műszakra már­cius 12-én kerül sor, s ezt — bár ők nem vasasok — a százéves vasasszakszervezet köszöntéséül is szánják. A felhívás három évre szól, vagyis évente négy-négy kommunista műszak ledol­gozását vállallják. Tulajdonképpen ennyi Jen­­ne a felhívás, amely a leg­szebb dunaújvárosi társadal­mi munka­hagyományok foly­tatását jelenti. Hisz már ed­dig is parkok, lakások, műjégpálya, a minden esz­­­tendőben megtartott kommu­nista szombatok — vagy ép­pen a befejezés előtt álló fedett uszoda — jelezték, jelzik a város lakóinak ten­­niakarását, tenni tudásait. Az IKVV brigádjainak felhívá­sa e hagyományok folytatá­sa, s kicsit üzenet is a jövő felnövő nemzedékének. An­nak a nemzedéknek, amely majd a társadalmi munká­ban épült óvodákban, bölcső­dékben teszi meg az első lé­péseket, itt ismerkedik meg a közösséggell. Nagyszerű és nemes fel­adatra vállalkoztak e négy brigád tagjai. És minden bi­zonnyal szép számmal akad­nak követőik, munkáskol­lektívák, gyárak, üzemek dolgozói, akik csatlakozva a felhíváshoz tettekkel segítik, hogy városunknak ezek gondjai enyhüljenek, s vi­­­szonylag rövid időn belül minden dunaújvárosi kis­gyermek bölcsődébe és óvo­dába járhasson. Porm­apQk ^^Március,­­3-áai óra 30 perckor: a Dunai Vasmű kokszolónál Závodi Imre, Március 4-én 15 óra 30 perckor: a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál C­zinkóczi Sándor, 15 órakor a Magyar Államvasutaknál dr. Horváth Géza,­ 14 óra 30 perckor a Magyar Posztó­gyár fésűsfonodájában dr. Bartos Gábor, 14 órakor Munkásotthonban dr. Sümegi­­ Mihály, 14 órakor a nyomdá­ban Sasvári György tart párt­napot. Járási munkásőrök köszöntése Pénteken délután a járási KISZ-bizottság a munkásőr­ség megalakulásának 20. év­fordulója tiszteletére vendé­gül l­átta a Kállai Éva Mun­kásőr Zászlóalj parancsnoki állományát. A munkásőröket a járási Ifjú Gárda és a rác­­almási munkásőr-úttörőraj tagjai ünnepi műsorral kö­szöntötték. Az ünnepeltek régi élményeiknek felidé­zésével viszonozták a fiata­lok kedveskedését. A Dózsa II. városrész

Next