Dunaújvárosi Hírlap, 1977. március (22. évfolyam, 17-25. szám)
1977-03-22 / 23. szám
1977. márrcius 22., kedd Dunaújvárosi Hírlap Dr. Tapolczai Jenő könyvéhez Amikor székesfehérvári lakásában, egy könyvektől zsúfolt szobában dr. Tapolczai Jenőt utoljára láttam, nekem is elmesélte, hogy könyvet ír. Azt hiszem, minden látogatójának megemlítette, ő így említette meg: „könyvet írok”. Városunk, majd megyénk egykori tanácselnöke mindig is nagy becsben tartotta a könyveket, s amikor — nyugdíjas korában — végre időt szakíthatott, hogy leírja személyes emlékeit, büszke volt erre a vállalkozásra. Az „Egy elnök naplója” megjelenését az elnök maga nem érhette meg. Örökségül hagyta ránk ezt a kötetet, amelynek példányai a közeli napokban lesznek kaphatók, s minden bizonnyal éppen itt, Dunaújvárosban lesznek a legkelendőbbek. Dr. Tapolczai Jenő a tőle megszokott módon mesél ebben a kötetben, személyes élményeiről mesél, s miután a legtöbb személyes élménye ehhez a városhoz, Dunaújváros közügyeihez kötődik, talán elsősorban hozzánk szól ez az igaz mese. Villanások a múltból Egy küzdelmes életút szakaszai elevenednek meg laza szerkezetű napló egyes a fejezeteiben, de ez a küzdelmes életút azt is példázza egyben, hogy az új demokratikus államhatalom megteremtésének idején a dolgozók képviseletében kik kerültek be az állam központi és helyi szerveibe. Dr. Tapolczai Jenő — amint azt Apró Antal is megjegyzi a kötet előszavában — egyike volt az államhatalom ama képviselőinek, akik már a felszabadulás előtt részt vettek munkásmozgalomban, közéleti tapasztalatuk alig volt, igazgatási ismereteik még kevesebb, de volt forradalmi lelkesedésük, hitük és élvezték a dolgozók bizalmát. Hogy honnan jött Tapolczai Jenő, ezt is elmondja nekünk naplójában, Íme a múltból néhány villanás: „Tizenkilenc éves koromban, 1930-ban nem sokkal azután, hogy a segédlevelet megszereztem, elhatároztam, hogy szerencsét próbálok Budapesten ... Apámtól azt az útravalót kaptam, hogy Pestre érkezésem után iratkozzam be a szakszervezetbe. Ezt a tanácsát meg is fogadtam. ... ... Különböző kisiparosoknál dolgoztam, többen közülük tönkrementek, kénytelenek voltak feladni az ipart, a műhelyt bezárni, ami érthető, hiszen az idő tájt kevesen csináltattak új ruhát... A vége csak az lett a dolognak, hogy búcsút kellett mondanom a fővárosnak, amely nem fogadott be, nem adott munkát, kenyeret... ... Nem sokkal hazatérésem után meghívtak az iparoskörkörbe, mondanám el, mit tapasztaltam Budapesten... Ettől kezdve a falu vezetőinek szemében „lázító” voltam, csakhamar csendőri felügyelet alá kerültem... A baloldali kör megalakítása után nem sokkal megkezdődtek nálunk is a rendszeres házkutatások ... Családom és jómagam nemkívánatos személyeknek nyilváníttatunk, olyannyira, hogy 1939 végén nyomatékosan a figyelmünkbe ajánlották: jobb lesz, ha elhagyjuk a községet... ... 1944 novemberében ... miután semmi szándékunk nem volt bevonulni, bújkálnunk kellett... A rokonság nagy része Mauthausenbe került ... ... A betört pinceablakon át lestük a futó lábakat, hallottuk, amint a nyilasok a razzián elfogott emberek csoportjait a Ludovika Akadémia épülete felé terelik. Ott lőtték halomra őket. És hallottuk — amíg élek, nem felejtem el azt a kiáltást — az első orosz nyelvű mondatot ... A pinceablakon át puhaszárú csizmás lábak rohanását láttuk ... rohamozott a szovjet gyalogság... ... 1945 májusában a kispesti városházára kerültem ... Amikor munkába mentem, a portás kérdésére közöltem, hogy én vagyok az új polgármester-helyettes főjegyző. Mélyen meghajolt, kérte az aktatáskámat. Amikor rettentő zavaromban ezt elhárítottam, közölte velem, hogy az elődöm után mindig ő vitte a táskát... A dunaújvárosi emlékek Az „Egy elnök naplója” legértékesebb része dunaújvárosi élményeken alapul. De 1953-ig, amíg a szerző a szocialista urbanizáció e jellegzetes színterére, s életének e legfontosabbnak tartott szakaszához eljutott, ő maga is végigélte, -szenvedte,örülte, — sokféle beosztást vállalva és tűrve — a felszabadulás után végbement mélyreható társadalmi átalakulást. E küzdelmes évekről is beszámol — a maga humanitással és humorral teli módján — dr. Tapolczai Jenő, aki tizennégy éven át volt városunk tanácselnöke. Íme néhány emlék a szerző „új életéből”: „... Új életem első napjai nehezen teltek ... Akkoriban a városnak igen rossz volt a híre... a kezdeti időszakban úgy éreztem, frontszolgálatra jöttem... A barakktáborban rövidesen szinte tűrhetetlenné vált az éjfét... Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a közállapotokat „segítették” az akkori igazságügyi, rendőri szervek is, akik a börtönből szabadultakat ide irányították... ... Amikor követeltem, hogy a kommunális, járulékos beruházásokat is vegyük tervbe, akkor rövid úton elintéztek: „most az a legfontosabb, hogy az acél folyjék ..Az elkészült lakásokat a tanács kikapcsolásával vették át... a lakosság rajtunk követelte a hiányok kijavítását ... az egyik épületből füstmérgezéssel szállítottak embereket kórházba. Ekkor derült ki, hogy az első és második emelet között nem volt lyuk a kéményben ... ... Amikor felvetettem, hogy ... könnyűipar telepítésével kellene foglalkozni, a válasz azzal kezdődött, hogy ez sztálinvárosi avantgardizmus... ... Szomorúan emlékezetes marad számomra az a novemberi nap, amikor a városépítés leállítására jött utasítás .. . 1954. február 28-án volt a nagyolvasztó avatásának napja. Az ünnepség a párt és a kormány számos tagja jelenlétében zajlott le ... Miközben mi a tribünön ülve, az örömtől áthatva valóban ünnepeltünk, hallottuk az apró megjegyzéseket arról, hogy felesleges volt mindezt építeni. .. ... Ahogyan sodródtunk az ellenforradalom felé, egyre erősebben terjedt az országos sajtóban is, hogy a vasmű nem gazdaságos ... stb. Ilyen légkörben ült össze a városi tanács végrehajtó bizottsága... A felterjesztésben rámutattunk arra is, hogy mit jelent és mit fog jelenteni a Vasmű a magyar népgazdaságnak. Azt kértük: segítsenek megértetni az összes illetékessel, hogy a mi új városunk nem „vasba és acélba öntött szégyenünk” ... A levélre választ sem kaptunk, illetve, sajnos, csak az elienforradalom válaszolt... ... 1956 november közepét mutatott a naptár ... Meg kellett szerveznünk a sztrájk letörését... Felszólítottam a gyűlésezőket, hogy aki nem akar dolgozni, hagyja el a helyiséget... A karhatalmistákból szervezett gépkocsivezetők elfoglalták helyüket az autóbuszokon... Minden autóbuszra egy fegyveres őrt adtunk kísérőnek. Tíz autóbusszal nyomban megindult a közlekedés, ami igen nagy szenzáció volt... A vállalat dolgozói másnap munkába álltak... ... A miniszter közölte velem, hogy kérésünkkel a kormány egyetért, városi beruházások és ezért a kézbentartásának jogkörét 1957. január 1-től kezdődően a városi tanácsnak átadja. Jegyzőkönyvet vettünk fel, majd tréfálkozva megjegyezte, hogy ez idő szerint csak a koldustarisznyát veszem át, mivel a kassza üres... ... Egyre több gondunk akadt a munkát kereső családtagokkal, főként nődolgozókkal ... A nőket foglalkoztató könnyűipari üzemek létesítése érdekében... a kispesti Vörös Október Ruhagyárnak felajánlottuk, hogy hozzon létre egy leányvállalatot. Ehhez mindenekelőtt... helyiséget kellett találni. Találtunk is ilyet. A vasmű részére annak idején — tengeri kikötő központjának is beillő — hatalmas kikötőépületet építettek, amely jó ideig üresen állt, majd kiadták raktározási célokra... az idő tájt éppen búgócsigákat raktároztak ... Megindult a cseppet sem könnyű harc ... ... Felvetődött a gáz bevezetésének szükségessége. Csakhamar kiderült, hogy ez sem megy baj nélkül... Kerestük a vezetékeket, de nem jöttünk a nyomukra... ... Megállapítást nyert, hogy kevesebb a hiánycikk a boltokban ... Néhány nap múlva az utcát járva sorbanállást vettem észre. Kiderült, hogy az üzletházba szőnyeg érkezett... Felsóhajtottam, csakhogy ezt is megérhettem, hogy szőnyegért állnak sorba !.. ... Miután kijelöltük taxik helyét, csakhamar eltűntek onnan. Kiderült, hogy egyes vállalatok, miután nem kaptak közületi kocsit, a lakossági taxikat bérfuvarozásra kötötték le... .. . Érkezett hozzánk egy afrikai békeharcos is. Érkezése előtt Budapestről közölték velem, hogy vendégünk rossz hangulatban van, mert amikor a három feleségéről beszélt, nevettek a közlésen, s ez nem esett jól neki. Nekem kellett kiengesztelnem a vendéget. Amikor megkérdezte, hogy milyenek a családi körülményeim, azt válaszoltam, hogy “két gyermekem és sajnos csak egy feleségem van. Mire ő azt felelte: nagyon örül, hogy végre találkozik egy olyan emberrel, aki szeretné, ha több felesége lenne.” Egy tanácselnök munkastílusa . .. Ezt a munkastílust nem minden vezető nézi jó szemmel. Volt, aki emiatt kinevetett, titokban talán bolondnak nézett... Mint az a kolléga is, aki szerint... ha elterjed a dolgozók között, hogy én reggel hatkor kezdek, semmi tekintélyem nem marad. „Tudod én hogy csinálom? — mondta az illető. — „Reggel nyolc óra előtt megérkezik a lakásom elé a kocsi... Nyolc óra után tíz perccel... sorra járom a szobákat, mindenkit letolok, akkor aztán megy a munka.” Soha nem voltam híve az ilyen munkastílusnak. Mindig az a cél vezetett, hogy olyan légkört alakítsak ki, amelyben az emberek jól érzik magukat, szívesen, kedvvel dolgoznak, s nem a félelem, a főnök hangulataihoz való alkalmazkodás tartja össze őket. A mi területünkön ez különösképpen fontos, hiszen a tanácsi ügyintézésre nagymértékben kihat a munkahely légköre... Merem állítani, hogy a demokratikus közélet letéteményesei a tanácsok, s ezt soha nem szabad szem elől tévesztenünk«_” __________ A. G. Jf Jubileumi hangverseny Ünnepi hangversenyt rendez a Münnich Ferenc Gimnázium március 26-án, szombaton 18 órai kezdettel, a városi tanács dísztermében. Az ünnepi rendezvényen fiatal művészek lesznek közreműködők. A kórus egykori koncertező társai Décsi Zsuzsanna és Kukácsházi Győző is fellépnek. Mindketten a Zeneakadémia hallgatói. Olyan kiváló muszikust is hallhatunk, mint Bellái Ferenc, aki tizenhét éves korában megnyerte Prágában a nemzetközi zenei versenyt A Gabrieli együttes műsora csupa érdekesség lesz. Tagjai az Országos Filmharmónia elismert ifjú művészei. A gimnáziumi vegyeskar egy évtizede alakult. Azóta mintegy háromszáz mű szerepelt a műsorán. A szombati, jubileumi koncert ízelítőt ad majd az énekkar egykori tagjainak kedvenc számaiból is. A mindig kedvelt Bach-korálokat Mohos István kíséri orgonán. A kórust dr. Varga András vezényli. Beethoven, Bartók, Kodály Emlékhangverseny A Dunaújvárosi Szimfonikus Zenekar, a Központi Énekkar és a Móricz Zsigmond általános iskola énekkara Beethoven születésének százötvenedik, Kodály halálának tizedik évfordulóján, Bartók kilencvenhatodik születésnapján, március 25-én, pénteken este 7 órai kezdettel hangversenyt ad a három nagy zeneköltő emlékére. A műsor első részében a Móricz Zsigmond alsó-, majd felsőtagozatos kórusa Székely Istvánná, illetőleg Tiborné vezényletével, Kőházi majd a Központi Énekkar Székely István vezényletével Bartók- és sokat Kodály-népdalfeldolgozó- és kórusműveket ad elő. A műsor második részében a zenekar és Kiss András hegedűművész Beethoven D-dúr hegedűversenyét adja elő, Székely István vezényletével. 5. olda! Ez a divat... Az MMK nők akadémiájának, s szabástanfolyamának hallgatóig nőklubjának és kismama-klubjának tagjai évadzáró foglalkozásként március 23-án, holnap délután 5 órakor divatbemutatóra gyűlnek össze.1 Az „Ez a divat” című divatlapnak tagjai közönségszolgálataMatolcsi Zsuzsa vezetésével, s budapesti próbakisasszonyok kíséretében ötleteket adnak a dolgozó nőknek tavaszi és nyári ruhatáruk összeállítására, illetőleg kiegészítésére. A divatbemutató színhelye az MMK 310. számú terme'. „Minden ember egyforma” Az MMK klubszínházi sorozatában március 26-án este fél 7 és 8 órakor Piros Ildikó és Huszti Péter ad irodalmi műsort „Minden ember egyforma” címmel. A műsor színhelye a Vasmű Klub. Fényes idők tanúja Perkárta, Széchenyi utca 50, kint a község szélén. Nádtetős ház, föld felé kívánkozik róla a vakolat, bár masszívnak masszív, jól megépítették valaha. Százévesnél jóval öregebb, moha és vizsla macska a háztetőn, fürge macska, az imént mehetett fel, mert, a füsttől barna konyhában még ott a tejes kenyér a tányérban, felét kiszedte már belőle a kandúr. Tudakozódtam a falu közepén, merre is lakik Mészáros Imre bátyám, a veterán gyémánt diplomás tanító, aki fényes idők tanúja, maga Velinszky László, a mártír Fejér megyei közoktatási népbiztos adta kezébe 1919. április első napjaiban a szakszervezeti igazolványt. Alapító tagja a tanítók szakszervezetének, megvan róla az igazolvány. Eredetije a majdan létesítendő pedagógus-múzeum számára őriztetik a szakszervezetben, mint becses ereklye. Amaz idők tudója pedig itt él Perkátán, itt cselekedte végig pályája csaknem teljes szakaszát, ez a szülőfaluja, ide köti minden emlék. És marasztalja az a sokezer — immár nem fiatal — ember, akiket jóra nevelt, szépre oktatott. Imre bácsi nyolcvan éves. „Kilencen voltunk testvérek... „Ne neheztelj, hogy így fogadjak, kicsit elszundikáltam itt a kályha mellett. Hajlamos vagyok az alvásra, pedig egészséges vagyok ám. Csak a fülem! Tudod, az első világháborúban fejlövést kaptam, egyik fülemre elveszítettem a hallásomat, gondolhatod, mennyire kellett a katedrán figyelnem, hogy ne legyen hátrányomra ez a baj. Aztán a nyolcadik iksz közepén az ilyesmi még csak súlyosbodik. Azért megkérlek, kicsit hangosabban ...” „Hogy magamról beszéljek? Kilencen voltunk testvérek, hat fiú, három lány. Földműves apám mindnyájunkat taníttatott, egy bátyám gazdász, három fiú pedagógus, kettő pedig kereskedő lett. Mind a hat fiú részt vett az első világháborúban, egyik közülük el is esett. 1913. júniusában kaptam meg a tanítói oklevelet a bajai tanítóképzőn, a Nyitra megyei Korlátfalván lettem segédtanító. Aztán a háború. A 17. honvéd gyalogezredben szolgáltam. Fent a Kárpátokban, a fagyban-hóban, a pokolban. Az összeomlás után állásomat el kellett hagynom és mint „menekült” tanító, a szülőfalumban, itt Perkátán jutottam álláshoz az egyházi iskolában. Itthon ért a forradalom is, aztán Velinszky László felhívására itt is megalakítotuk a szakszervezetet ...” Akarták a mást... Imre bácsi a legideálisabb beszélgetőpartner az újságíró számára. Logikusan tudja, mit kérdezne most a vendég és megelőzi, máris válaszol. Beszél a forradalom dicsőséges napjairól, amikor fellobbant a tűz. Csak három tanító akadt az egyházi iskolában, aki belépett a szakszervezetbe, a többi félt: „Ki tudja, hátha .. .” Aki azonban érezte, hogy most valami új jött, az nem habozott. Nem tudták, de ösztönösen érezték, hogy ez már más, mint ami volt. Ott a helyük a szakszervezetben. Égtek, lobogtak, akarták a mást, hiszen éppen ez a szép a forradalomban, hogy az ember ösztönében viselihordozza a szabadságvágyát és ha az kiömlik, akkor élni is tud vele. Négy iskola volt akkor Perkátán és Velinszky László tanácsára 12 tagú közös tantestületet alakítottak, így indult meg a munka. És folyt 133 napon át. Aztán elbukott a forradalom. Mi lesz? Bosszú? Megtorlás? Mit m érérdemelnek , azok, akik „felforgatták a rendet”? Persze, meghurcolás az következett, de végülis az egyházközösségi képviselőtestület — bár a plébános ellenezte — Mészáros Imrét megválasztotta a felekezeti iskolába tanítónak. Harminchét évig maradt katedrán, 1956-ban ment nyugdíjba. Három évtizedig volt az adonyi járás tanítóegyletének elnöke. „Tüze, lángja átragadt az emberre... „Azt kérdezed, milyen ember volt Velinszky László? Azt nem lehet elfelejteni, annyi benne, akarás, energia volt hogy négynek is sok lett volna. Mintha mindig azt tett, csinálta volna, szerveagitált, tankönyveket szerkesztett, talán az alvást nem is ismerte. Tüze, lángja átragadt az emberre. Így fanatizálta környezetét, lehetetlen volt nem átvenni az ő lelkesedését. Megvallom őszintén, évtizedek múlva és ma is őt vallom az igazi tanító ideáljának ...” „Apámnak harminc hold földje volt és kilenc gyereke. Nagygazdának számított a faluban. Hogy én mégis miért álltam a szegény emberek pártjára? így diktálta a szívem, az eszem, az igzaságérzetem. Apámtól vagyont nem kaptam, csak a becsületérzést, az egyenességet. Ezt az érzést követtem ..." Aki egyszer betér Imre bácsi házába és elbeszélget vele, alig hiszem, hogy nem jön ide vissza. Nem másért, mint a bölcsességért, a derűért, ami ebből az idős emberből árad. Vallja: ez élteti remeteségében is. Mert egyedül él, de nem magányosságban. Balogh József