Dunaújvárosi Hírlap, 1977. április (22. évfolyam, 26-34. szám)
1977-04-08 / 28-29. szám
1O. oldal Az amatőr nem dilettáns Amatőr az, aki úgy érzi-látja, hogy vállalt útja, állása, megélhetési forrása mellett képességeiből, sőt esetleg valóságos elhivatottságból többre, másra is telik és szorongatja a kifejezés, a közlés vágya, a művészi vagy tudományos megfogalmazás kényszere. Az Értelmező Szótár szerint amatőr az, aki „rendszeres anyagi ellenszolgáltatásban nem részesül” s „tevékenységét műkedvelésből végzi”. Bárcsak ne lenne olyan rossz visszhangja a „műkedvelésnek”, ezt a meghatározást használnánk mi is szívesen. A dilettánsról is hasonló véleménye van szótárunknak, vagyis dilettáns, aki „szellemi, művészi pályán szaktudás nélküli műkedvelő”. Ez már elmarasztalóbb, mert hiányolja a szaktudást, és joggal. Az amatőr azonban nem nélkülözi a szaktudást, csupán „ellenszolgáltatásban nem részesül”. S ha éppen részesül, nem ez a megélhetési forrása, ezért talán őszintébben, odaadóbban szolgálja ügyét, amelyhez elszegődött. Az amatőr lehet eredeti alkotó egyéniség, de nem ez a lényege, hanem az, hogy megérti az alkotót, megérzi és visszabólint: én is átérzem, megértem, ami, aki te vagy, követlek, híved vagyok. Fél évszázaddal ezelőtt mindnyájan rádióamatőrök voltunk. Előbb kicsi detektoros készülékeinkkel, aztán több lámpás telepes vevőkkel figyeltünk távoli hangokra, s boldogat bólogattunk tiszta, erős vételeinkre. Hogy belénk rögződtek ezek az első hangok, a bemondók és a muzsika hangjai! Befogadói, megértői lettünk távoli üzeneteknek, s ebből az odaadó igyekezetből értő közönség született. Aki maga is megpróbálta gyúrni az agyagot, lerajzolni egy köcsögöt, vagy távcsövet barkácsolt s azon át nézte a csillagokat, bizonyosan nagyobb tisztelettel és odaadással vesz kezébe egy kerámiát, fémmunkát, grafikát s több megértéssel kíséri a világűr meghódítását, mint aki ezek nélkül, az életet előre lendítő találkozások nélkül fölényesen és fitymálva legyint. Művészünk van elég, de értő közönségünk alig. Ha elfogadjuk azt, hogy művészeink, tudósaink korunk korszerű képviselői, nem nyugodhatunk bele abba, hogy a művészet, a tudomány és közönsége között szakadék legyen. Nem a szakadék miatt. Az emberhez méltó életnek feltételei vannak, elsősorban az, hogy nem élünk vissza az ember birtokában lévő készségekkel, logikus cselekvésünkkel, erkölcsi érzésünkkel. Azzal, amire a művészetek és tudományok minduntalan figyelmeztetnek. Az amatőrök igénye, képessége, jó szándéka, tiszta érzéke, bölcs megértése, a szakmáktól való függetlensége nagy segítség ezekhez a találkozásokhoz: művészetekkel, tudománnyal. És még valami. Ha sokféleképpen élhetünk, hát nem mindegy, hogy szabad időnket elfecséreljük, vagy önmagunkat keressük, egyéniségünk kibontakozásának esetleg valamikor elmulasztott lehetőségeit. A lélektan a megmondhatója, hogy mennyi bajt okoznak társadalmi életünkben gátlásaink. Az amatőr mozgalmak felhúzzák a gátlások zsilipeit. Leszoktatnak arról, hogy hazudjunk, hogy úgy tegyünk, mintha megértenénk irodalmunkat, képzőművészetünket, tudományos eredményeinket. Az amatőr mozgalmak arra adnak lehetőséget mindenki számára, hogy lappangó értékeit kiteljesíthesse, s ezáltal teljesebbé tehesse életét. Koczogh Ákos / Dunaújvárosi Hírlap „Szóljatok szép szavak” Megyei szavalóverseny Perkátán A Forradalmi Ifjúsági Napok Fejér megyei záróünnepségére vasárnap Perkáta községben került sor. Az ünnepségen kitüntették a dunaújvárosi járás legjobb KISZ-aktivistáit, majd „Szóljatok, szép szavak” megyei szavalóverseny döntőjét rendezték meg a perkátai filmszínházban. A megye öt legjobb irodalmi színpadának vetélkedőjén kívül a perkátai József Attila könyvtárban az egyéni versmondók mérték össze tudásukat. A városi, járási selejtezőkön győztes legjobb húsz szavaló Ady Endre költeményeiből adott elő. A forradalmi ifjúsági napok Fejér megyei záróünnepsége az olvasó- és közéleti vitaklubok versenyének értékelésével fejeződött be. Az Amatőr Műhely kiállítása Április 6-án, délután órakor nyitotta meg a Munöt kásotthon aulájában Topánka György, a KISZ városi bizottságának titkára az Amatőr Műhely kállítását, amelyet hagyományosan minden év április 4. alkalmából megrendez a fiatalokból álló alkotó közösség. Kis A kiállításon, amely áprivégéig nyitva tart, az egyéni grafikákon és a szobrokon kívül szerepel a Castrum parkba tervezett játszótér makettje, a Vigadó étterem tálalója, bútortervek, kész bútorgarnitúra, egy működő szökőkút modellje, valamint kerámiai alkotások, amelyek mind kollektív munkák. Klubszínház-előzetes Az MMK klubszínházi sorozatában április 25-én, este fél 7 és este 8 órakor Sinkovits Imre, Gombos Kati és Vitai Ildikó ad közös műsort a Vasmű Klubban. 1977. április 8., péntek Smink nélkül — a sminkről Mielőtt papírra vetném a Bártfai Zsuzsanna kozmetikussal készített interjút, valamit be kell vallanom: bizonyos ellenérzésekkel készültem a beszélgetésre, mint ahogy ellenérzésekkel figyelem mindig, ha egy nő a vonat fülkéjében, a presszó sarkában vagy egy íróasztal mögött ülve egyszer csak előrántja tükröcskéjét, aztán rúzsával húz még néhány vonást az amúgy is alaposan kifestett szájára, igazít az egyébként kifogástalan frizuráján, esetleg irtogatni kezdi a szemöldökét, vagy púderezni kezdi az arcát... Igaz, maga a nyíltság rokonszenves: lám, a természet sem hibátlan, rászorul egy kis javításra. Az meg egyenesen lefegyverző, hogy így a hölgyek mintegy beavatnak a fogásaikba, amelyekkel meg akarnak hódítani bennünket. A szépítkezés tudománya állítólag egyidős a nőkkel. A különböző pakolások, kenőcsök, festékek és szépségtapaszok valóban évezredes találmányok. Van azért divat a kozmetikában is? — Ott van csak igazán! — Mit tekinthetünk az utóbbi idők legjelentősebb változásának? — A kicsi orrú, nagy szemű, duzzadt szájú, kerek babapofikat felváltotta a hosszúkás formájú, sovány arc. Az ideálisan szép nőt eszerint mandulavágású, lehetőleg sötét szemekkel, erősen kiugró járomcsontokkal és világos bőrrel kell elképzelnünk. Arcán uralkodnak a halántékcsontoktól a szájszögletek felé húzódó vonalak, amelyek enyhe szomorúságot és valamiféle titokzatosságot kölcsönöznék a lényének. — Nem tudom, hogy mit szólnak ehhez az új divathoz a vígkedélyű, örökösen mosolygó nők, bár miattuk nem aggódom. Az viszont nagyon érdekel, hogy mi lesz a sorsa ezentúl azoknak, akik kerek fejjel, kerek „pofival” születtek? — Egy viszonylag egyszerű kozmetikai fogással segíthetnek magukon: az állukat sötétebb alapozóval kenik be a kikészítés során és ez megnyújtja az arcot. — S akinek a feje inkább háromszög alakú? — Attól függ, hogy „talpon álló” vagy fordított, tehát lefelé keskenyülő-e. Az utóbbi szerencsésebb fejformának számít jelenleg. A sminkelés itt nem javít, csak hangsúlyoz. — S mit tegyenek azok ,akiknek túl nagy az orruk? — Egyszerű: amit el akarunk tüntetni, azt az alapozásnál sötétebbre kenjük. Egyébként az utóbbi időben egyre gyakrabban emlegetik a régi miszerint francia közmondást, „a nagy orr még soha nem rontott el egy szép arcot__” — Lelkesítő, hogy a kozmetika szintén mindenre talál valami egyszerű megoldást, s hogy ilyen eredményesen tudják alakítani még a fejformákat is. De mit tudnak tenni a szem színével? Mit tegyen az, akitől a sors megtagadta a divat szerinti ideális fekete szemet? — A szem színét átfesteni természetesen nem tudjuk, de jelentősen befolyásolhatjuk az árnyalatát. Ezáltal a barna szem titokzatos sötétséget, a zöld smaragd ragyogást, a világoskék pedig kifejezettebb árnyalatot nyerhet. — Néhány gyakorlatibb jótanács. .. — A világoskék szemhéjpúdert fel kell cserélni mélykékre. Vagy iszapzöldre. Ismét divatos a szem kihúzása barna, de főleg fekete tussal. A szájrúzs divatszíne kizárólag a meggypiros! Nagy divat az arc pirosítása is. — Tavasz van ... számol ezzel a kozmetika is? — Feltétlenül! A szürke, hűvösebb a virágzó téli időszak után természet színeit idézve állítjuk össze a smink színeit is. Felhívjuk a hölgyek figyelmét arra is, hogy napozásnál legyenek nagyon óvatosak, mert az ultraibolya sugarakban gazdag tavaszi fény kicsalogatja a szeplőket és a foltokat a bőrön ... És itt hadd tegyek hozzá valamit mindahhoz, amit eddig elmondtam: ha valaki az ilyen tanácsokat nem fogadja meg, nem tartja meg, akkor a kozmetika valóban nem sokat ér. Hiába reménykedik a kezelés sikerében az a nő, aki rossz arcbőrére panaszkodik, de az étrendjén nem hajlandó változtatni. Az a véleményem, hogy a szépség éppen ezért nem is a pénzen múlik elsősorban, hanem az akarat és a szépségvágy erősségén ... Ezennel írásba adom, hogy asszonyainknak és lányainknak nincs szégyenkeznivalójuk ez ügyben. Sőt! A beszélgetést követően napokig figyeltem, tanulmányoztam a női fejeket, s mondhatom, a zömük máris megfelel az új ideák követelményeinek, vagy legalábbis erősen közelítenek feléjük: egyre több sötét színekkel árnyalt, titokzatos pillantás, egyre több a szabályszerű, meggypirosan virító száj. Olyannyira, hogy lassan azon kapom magam: kezdek valami másféle, valami halványabb ajkakról álmodozni, amelyeken — az előírásszerű szomorúság helyett — valami egyéni bánat is van. Esetleg derű. Most mondják: van erre bocsánat?__ Káposztás János A főnök ezúttal nem egyedül várja a belépő Dávidot. — Foglaljon helyet, őrnagy. A vendég érdeklődve nézi a huszonhárom éves őrnagyot. Az érdeklődés pusztán üzleti, hiszen a vendég, bár nő, túl van a hatvanon. Az Interplanet Mineral Corporation pedig üzleti ügyben még húszéves alkalmazottainak is csak üzleti érdeklődést engedélyez. Dávidot nem hatja meg túlságosan az üzletasszony jelenléte. Tisztában van vele, hogy az expedíciókat, a kollektív és egyéni hőstetteket mindig is a háttérben gubbasztó pénz irányította, kezdve a marathoni hősökön, folytatva a szűz királynő Drake kapitányán, befejezve rajta, a flotta legfiatalabb őrnagyán, a Naprendszer hetyke pionírján, aki legutóbb azzal vívta ki a Földteke lányainak csodálatát, hogy elegáns piruettet írva le az örök fagyban kullogó Pluto körül, így kezdte rádiójelentését: A légkör itt szilárd, kristályos-csillogó; lányok, ki jön velem? Nem csalhat itt a szív, nem mozdul itt a vér, ez örök szerelem.............. — Ez itt Mrs. Crooks. Az IMC számít ránk, őrnagy, mi pedig magára számítunk. Volna kedve egy komoly úthoz? — Három éve egyebet sem teszek, főnök. — No igen. És közben kapta a sima fizetését. De most... — Három percentet ajánlunk fel a flottának — hangzik Mrs. Crooks felől —, és ön, azt hiszem, másfélre nyugodtan számíthat. David unatkozva rábámészkodik a nőre. Papagáj. Vércsével keresztezett papagáj. De van benne valami a házinyúlból is. A szája körül. No szép. De bármennyire szép, most mondani kell valamit. — Úgy tűnik önnek, asszonyom, hogy én a pénzért navigálok? — Navigálok, navigálok! — ez a főnök. — Arra nem gondolt még őrnagy, hogy megnősül? Egy stabil feleség mindig többe kerül, mint az alkalmi barátnők ... Mennyi is volt a maga maximuma a Gelller-Finegan cellában? — Hatvannégy celziusz fok tizenhat órát át. Az utolsó húsz percben teljes inaktivitás, pulzus százharmincöt, lélegzet negyvenegy. Gyakorlatilag zihálás. — Hallja ezt, asszonyom? Ez az ember vasból van. Egyébként, David az út kritikus szakasza legfeljebb tíz órán át fog tartani és legfeljebb ötven fokról lehet szó. — Ahogy én a mi cirkálónak csúfolt szemetesládáink hűtését ismerem ... Világos a mondottakból, hogy a Merkúrra megyek. — Vállat vont, felállt. A vendég is felállt. Cigarettájának füstjén vizsgálta az őrnagy át figyelmesen seszínű haját, szeplős képét. David összerezzen, a gépadó morze-füttyére a fülke falai között helyreáll a geometrikus rend. Félkábulatban mintha Adónként delfinháton lovagolva száguldott volna a Heszperidák aranyalmát termő kertje felé, arra, ahol a Nap aranyos korongja elmerül az Ókanoszba, de most éberen figyel a műszerekre. A starttól számítva ötszázezer másodperc telt el — kereken hat nap. A Földhöz viszonyított sebesség másodpercenkint száznyolcvan kilométer ... Már érvényesül a Merkur vonzása. Gyorsulás nulla. A ritmikus fütty már elhallgatott, csak a cirkálót vezérlő számítógép ad tíz másodpercenkint egy-egy kontrolljelet. David keze végigfut a számítógép klaviatúráján, megnyom egy billentyűt, a hajó forogni kezd hossztengelye körül. Az enyhe nehézkedés úgy hat Dávidra, mintha egy csésze erős kávét ivott volna. A program világos: lágy leszállás a Merkur árnyékos oldalán a terminátor közelében; landolás előtt a szondát az egyenlítővel párhuzamos pályára küldeni, azután hat órán át várakozni, amíg a szonda tizenöt forduló után visszatér, és nem is tétlenül kell várakoznia, mert ezalatt a játékszer-méretű terepjáró talajmintákat vesz az árnyékos oldalon. Lehívni a szondát, áthozni a kazettákat a cirkálóba és start. Rutinfeladat, hm, David? A lábadat sem kell a napsütötte oldalra tenned, négyszáz fok ott a hőmérséklet. A te feladatod egyszerű. Semmi más nem kell hozzá, mint a mindenkori első bátorsága, és a te fizikumod. És miért? Azért, hogy a kipróbált, nehézkes, távirányított teherszállító hajók egy éven belül konvojba állhassanak. Ásványok minden mennyiségben, az IMC-nek. Olcsóbb, mint a tengerfenék végigboronálása, a hajtóenergia itt ingyen van. Üzleti vállalkozás minden romantika nélkül. Ő pedig egyszerűen az első, az istenit! Izomcsődör, az istenit! Hatvan fok tizenhat órán át, az istenit! Bekapcsolja az elülső képernyőt, vakító fehéren villan fel rajta a Napkorong. David fanyar mosollyal bólint: a számítógép úgy vezeti a cirkálót, hogy mire veszedelmesen felszökkenne a hőmérséklet, a Merkur már takarja a hajót. Bölcs előrelátás. Az emberélet drága. És erre a drágaéletű navigátorra szükség van. David mereven bámulja a Napkorong közepén növekvő fekete foltot, a Napot nézi, a Napot, amelyből egyre nagyobb darabot harap ki a Merkur.. . Nő, terjed, mint egy ismeretlen kór kiütése; már nem korong a Nap, csak vékonyka gyűrű, már csak izzó koronája lángol dicsfényként körben a fekete folt peremén, és a vége. Az őrnagy kábán ül, érzi a hőmérséklet csökkenését, tudja, hogy hajója a Merkur árnyékában száguld tovább — nem a Nap, hanem a sötétség felé. És hirtelen úgy érzi, hogy agya kettéválik: az egyikben dallamos lüktetést érez, hangfalad és szótlan dalt, a másik a rutinos navigátor pontosságával dolgozik. És nem fojtja el a dalt. Hagyja, hogy valahol a háttérben próbáljon megszületni, miközben az előtérben logikus, megfontolt műveletek futnak át a neuronkötegeken: törli a számítógép programját, David új programot rögzít a ferritgyűrűkön; a szonda hadd maradjon a helyén, szűz, érintetlen regisztrálószalagokkal — ne higyjék azt, hogy szerencsétlenség történt; David megindítja az új programot, székében hátradőlve figyeli, mikor jelenik meg a Nap első izzó hajtincse a fekete korong szélén; a trajectométeren hűvös kék görbe jelzi az új útirányt: egy fordulat a Merkúr körül, az egyenlítő síkjában vágva át a napfényes oldalt. És a feketeség mögül kipattan az első aranyhajszál, és David szájához emeli a mikrofont. *. A cirkáló simán ért földet. Távolról úgy festett a kozmodrom betonján, mint egy nagy szürke hal. Közelről azonban látható volt az össze-vissza olvadt keramikus burok, a leégett antenna csonkja, a tévékamerák lencseszemeinek vaksága. A légzsilip nem működött. Egyszerűen nem volt légzsilip. Irányított robbantással nyitották fel a hajótestet. David kékesfeketére égett arca megkülönböztethetetlen volt a bőrébe égett kezeslábastól. Hatvan órán át még életben tartották a szív-tüdő készülékkel, azután, mint reménytelent, lekapcsolták. A navigátorfülkében ezernyolcszáz másodpercnyi vételt jelzett a magnetofonkészülék, de a szalag demagnetizálódott, csak az utolsó néhány másodpercnyi darab őrzött érthető emberi szavakat. David hangja rekedten, kínlódva, de félreérthetetlenül szállt a teljesen tanácstalan szakértőbizottság felé. A Napot látni jöttem a világra, s ha a nap elmúlt, dalolni fogok, dalolni a Napról azon az órán, mikor a halál keze elragad ... Az IMC nagyvonalúan kezelte az ügyet: az expedícióra áldozott pénzt, beleértve a cirkáló biztosítását is, egyszerűen és akadékoskodás nélkül leírta, s David szüleinek valami kártalanítási összeget szavazott meg igazgatósági ülésén. Mrs. Crooks még részvéttáviratot is küldött. Kemény Dezső: ÁSVÁNYOK . MINDEN MENNYISÉGBEN *