Dunaújvárosi Hírlap, 1977. június (22. évfolyam, 44-51. szám)
1977-06-03 / 44. szám
Köszöntő Fakult bérlisták ácsírón-névbetűit, elfeledett baleseti jegyzőkönyvek betonszínű aláírásait és sorsfordulók alkalmából papírba simított falkötömör önéletrajzok mondatait olvasgatom. Valamennyit építőmunkások írták. Kőművesek. Ácsok. Kőfaragók. Egy nagymúltú szakma hazai képviselői, akik nyaranként mesterek, telenként viszont tengődő iparosok voltak. Többségük szegényes falvak vályogházait foltozgatta, néhányuk kegyül fölépíthetett egy-egy intézőlakást, a híresebbek pedig emberöltőkön át faraghatták a címektől, rangoktól tarka nagyságos sírköveket. Csaknem három évtizede, hogy e vándorsorsú építőmunkás elődök első generációja ideérkezett. Ők azok, akik itt bontottak hátizsákot, hogy szakmáik időtlennek vélt szerszámait mészbe, malterba merítsék. Itt bontottak hátizsákot, itt vertek tanyát, itt alapítottak otthont, családot és itt szereztek elismerést, rangot az újjászülető magyar építőiparnak. Építettek és önmagukban is újjáépültek. Az egyetlen mester, a vállalkozó iparos gondolatvilágát fokról fokra felcserélték a vállalati keretek közt iparszerű házgyártást végző szakemberek gondolatvilágára, az a korszerű technika, iparszerű termelés térhódítása évről évre mind messzebbre vitte őket a lassan, de biztosan feledésbe merülő múlttól. A hajdani négyszakmás építőipar ma tizenhat szakmát mondhat a magáénak és a születő új mesterségek zöme itt nyert szakmai rangot a dunaújvárosi építők között. Pokróccal, filccel, utcai tüzeléssel vigyázták, óvták a születő házgyári technika minden új elemét. Technikai bajvívások és földbe temetett életek árán ezrek tanulták meg itt az újat, és vitték, adták, terjesztették tovább, országossá. t A cement meghódítotMagyarországot, az úsztatott beton parasztportákat gyarapító házilagos építési móddá lett, s a közösségi munkára épülő új technika életre hívta a házépítő kalákákat is. Egymillió lakás épült fel hazánkban az elmúlt harminckét év alatt , hogy ennyi, abban elévülhetetlen érdeme van az újjászületett építőipar névtelen mestereinek, akikre emlékezni nem építőknapi gesztus, nem is kegyelet, nem is puszta kötelesség, hanem a mai építőipari dolgozóknak legsajátabb érdeke. Vánczos András Már ma megkezdődnek az építőik-napi rendezvények Az építők napjának helyi rendezvényei ma, pénteken délután 6 órakor kezdődnek az építők Béke téri központjában, ahol a 26-os Állami Építőipari Vállalat vezetősége mesefilm-vetítéssel és csokoládéosztással kedveskedik a vállalati dolgozók gyermekeinek. Ugyancsak ma adják át az egyes munkahelyek házi ünnepségein azt a 87 Kiváló Dolgozó kitüntetést, amit az építők napja rendszeresítettek. alkalmából június 4-én, reggeltől Holnap, estig tartó sportprogram várja az érdeklődőket a vállalat sporttelepén, ahol elsősorban a munkahelyek közti vetélkedők számítanak majd igazi, vállalati sportcsemegének. A vállalat központi ünnepségét, szombaton délután 3 órakor tartják az építők székházában, ahol négyen az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, 37-en pedig a 25 évi törzsgárdatagság jutalmaként járó aranygyűrűt kapják meg. A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárában is a hét végén kerül sor az építők napi ünnepségre. Június 4-én, szombaton Hirden és Komlón köszöntik az építőmunkásokat, június 5-én, vasárnap pedig a dunaújvárosiak ünnepelnek. Ez utóbbiak egész napos sportműsorral, közös ebéddel és vidám vetélkedőkkel köszöntik az építők napját. Kokszolóblokk és ércelitkészítés is épül Dunaújvárosban Az országgyűlés ipari bizottsága kedden az állami vállalatokról szóló törvény tervezetéről és a magyar vaskohászat fejlesztésének koncepciójáról tárgyalt. A kohászat fejlesztésének előadója Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes volt, aki ismertette a vaskohászat közeli és távlati terveit Elmondotta többek között hogy az Állami Tervbizottság május 4-i ülésén elfogadta a Dunai Vasmű konverteres acélművének beruházási tervét, s azt később a kormány elé terjeszti. A csaknem tízmilliárd forintba kerülő új létesítmény évi 1,2 millió tonna acélt állít elő majd. A konverteres acélmű beruházásán kívül a Dunai Vasműben még ebben a tervidőszakban egy új kokszolóblokk és egy új ércelőkészítő mű építését is meg kell kezdeni, és be kell fejezni a VI. ötéves terv első felében, hogy ezek a létesítmények belépjenek a termelésbe, mire a konverteres acélmű teljes kapacitással dolgozni fog. A miniszterhelyettes utalt arra, hogy a magyar acélműveik jelenleg termelési kapacitásuk felső határán üzemelnek, s az ipar növekvő acélszükségletét csak az új beruházások üzembe helyezése után lehet majd kielégíteni. MA: Se kárunk, se hasznunk ne legyen? A Dunai Vasmű helyzete és perspektívája * Sokszor az a látszat... Hilde nézz! Törökméz! * A csőszerelők brigádvezetője * Példaéletű emberek * A 180 centiméteres csemege Készülődés a pedagógusnapra Holnap, szombaton valamennyi iskolában köszöntik a pedagógusokat. Az iskolai ünnepségeken részt vesznek a városi pártbizottság, a városi tanács, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, valamint az iskolákat patronáló vállalatok dolgozói is. A kitüntetett pedagógusok részére június 4-én, szombaton délelőtt 9 órakor fogadást adnak a városi zeneiskolában: itt köszöntik azt a 23 pedagógust, akik az Oktatásügy Kiváló címet nyerték el. Dolgozója akik mi' dicséretben részesültek, továbbá, akik Kiváló Dolgozó kitüntetést kapták a pedagógusnap alkalmából. Az óvónők részére központi ünnepséget rendeznek a Vasmű Klubban. Székesfehérvári pártmunkások Dunaújvárosban A székesfehérvári városi és járási pártbizottságok pártszervezeteinek tagjai ma Dunaújvárosba látogatnak. A látogatás célja: tapasztalatcsere. A pártmunkások látogatása alkalmat ad arra, hogy a két város és a két városi járás közötti kapcsolat a dunaújvárosi eszmecsere révén tovább erősödjön, s hogy a kapcsolat fejlesztésének eredményeként valamennyiünk számára hasznosítható tapasztalatokkal gazdagodjunk. A székesfehérvári pártmunkások a tapasztalatcsere-látogatás során látogatást tesznek a Dunai Vasműben, megtekintik a Munkás Művelődési Központot és a fedett uszodát is. /V-cX- t És épül a város tovább... (Cseh Tibor felvétele) Közművelődési aktívaértekezlet „A legfontosabb kérdés: Miként éljünk?” Pozsgay Imre előadása Székesfehérvárott Szerdán Székesfehérvárra látogatott Pozsgay Imre kulturális miniszter, akit a megyei pártbizottság székházában Takács Imre, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Závodi Imre, a megyei tanács elnöke, Sudár Iván, a megyei pártbizottság titkára és Seres József, a megyei tanács elnökhelyettese fogadott. Takács Imre tájékoztatta a minisztert megyénk helyzetéről majd Pozsgay Imre a megye vezetőinek kíséretével látogatást tett Székesfehérvár néhány kulturális intézményébe. Délután az MSZMP megyei Oktatási Igazgatóságán közművelődési aktívaértekezletet tartott Pozsgay Imre kulturális miniszter. Előadásában szólt a közművelődési törvényben megfogalmazott feladatokról, s a közművelődési programmal kapcsolatos téves nézetekről, kampányfeladatként amelyek értékelik a valójában hosszú távra szóló, nem mindig látványos eredményekkel művelődéspolitikai kecsegtető munkát. Nagy és nehéz feladatot kell sikeresen végrehajtani, mégpedig a fejlett szocializmus építésének időszakában, amikor a széles tömegek tudati szintjének, kulturális igényének növekedését kell elősegíteni, ugyanakkor a mennyiségi feladatok mellett a minőségi színvonalat tartani kell. Régen a „miből is éljünk?” volt a társadalom legfontosabb kérdése, amit a mai körülmények mellett már úgy kell átfogalmazni, hogy „miként éljünk?” A közművelődés feladata az emberek hozzásegítése a minél értelmesebb és tartalmasabb életvitelhez. Számolni kell azzal, hogy nagy társadalmi csoportokban még nem támadt fel az igény a kultúra javai iránt. Rajtuk különös gonddal kell segíteni, hogy bekapcsolódjanak a kulturális életbe. Számolni kell az ifjúság sajátos elvárásaival, történetesen azzal, hogy nem passzívan átvenni, hanem alakítani akarja igényei szerint az örökül kapott kultúrát. Szólt a miniszter a munkásművelődés ügyéről is. Megemlítette, hogy reálisan számolni kell a bejáró dolgozók időveszteségével, az első generációs munkásréteg falusi-paraszti hagyományaival és nézeteivel, valamint a falvak intézményellátottságának adottságaival a kulturális munkában. Végül munkahelyi közművelődéssel kapcsolatosan elmondta hogy a munkahely bár elsősorban gazdasági, termelés célokat szolgál, egyúttal az ismeretgyarapítás és művelődés színtere is. Tanítója mindenkinek volt, ha tanárra, professzorkoráját rá nem is futotta mindannyiunknak. Az élet isis kijártuk, s ha ott tanultunk is a legtöbbet, betűt gyártani, olvasni szépet és jót mindahányan egyetlen tanító nénitől, vagy tanító bácsitól tanultunk. Emlékszünk rá. Elnézem a kézírásomat, ezt a kéziratot is. Kusza, szétszórt betűk, megannyi ideges rángás, kéznél gyorsabban mozgó, száguldó gondolat. Mennyire különbözik az „a” meg az „m”, meg a „p” (és minden betű) azoktól a hajdani szép, kerekded betűktől, amit zsinórírással rajzoltam egy irhába. És nem füzetbe. Milyen messze vagyok én is, és mindannyian mi felnőttek, attól a hajdani kisfiútól vagy kislánytól, aki fényesebb vagy kopottabb iskolában, jobb vagy rosszabb öltözetű diáktársak között, először köszöntük meg a tanító bácsi segítségét. * Mások a betűk, tíz-, húsz-, harminc-, negyven év elmúltán, de mondhatjuk-e azt, hogy semmit sem őriztek meg hajdani önmagukból? Aligha mondhatnánk, hiszen az „o”, ha elnyúlik is, az „m” ha szerteszáll is, „o” és „m” maradt. A betűk tartalma, szolgálatkészsége velünk jött és jön tovább és újraéled fiúnk, lányunk ügyeskedő keze nyomán és kinyújtott nyelve alatt. Füzetben. És nem irkában. S ha a betű jön, vele jön az első (és minden) tanító is. Velem F. L. kemény tanító bácsi, pálcával és jószívvel. Nézi, hogy mit kezdtem és mint végzem azzal, amit tőle megtanultam — a betűkkel. Hát ezt, hát így — kedves Laci bácsi. Tudományodat, türelmedet, ami bennem újjászületett, és amit mai kollégáid is újjászülnek minden gyerekben, ma arra használom, hogy kicsit kapkodva, kicsit olvashatatlanul, a mindennapokban megkoptatva leírom, amit gondolok. Elköszönöm, hogy írni tudok, és köszönöm, hogy a mai tanítók a fiamat is megtanítják erre. (Cseh Tibor felvétele) M.