Dunaújvárosi Hírlap, 1977. július (22. évfolyam, 52-60. szám)
1977-07-01 / 52. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK akközponti karbantartás bevezetéséről és a műszakpótlékok kiterjesztéséről tárgyalt a Dunai Vasmű szakszervezeti tanácsa Nagyjelentőségű kérdések megvitatása céljából ült össze szerdán a vasmű szakszervezeti tanácsa. A napirendi pontok között — amelyeket Raabe Imre, a testület elnöke terjesztett az ülés résztvevői elé — első helyen szerepelt a központi karbantartási rendszer kialakításáról szóló jelentés megvitatása, amelynek írásos anyagához dr. Répási Gellért, vasmű műszaki vezérigazgaató-helyettese fűzött szóbeli kiegészítést. Senki sem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe! Répási Gellért szólt arról a munkáról, amelyet a Dunai Vasmű gazdasági vezetése a központi karbantartás 1963-ban felvetődő gondolata óta végzett. A kiegészítésben szó esett a tervezés időszakában jelenkező különféle aggályokról, amelyek helyenként a műszaki előkészítést, valamint a központosítás bevezetését egyfajta időrend függvényévé tették, hátráltatva ezzel a már így is — a kor követelményeihez mérten — megkésett átszervezést. A vasmű vezetőinek ezzel kapcsolatos állásfoglalása leszögezi: a központosít luettspie A Saui rojj ÁSntse, hogy annak következtében az érintett dolgozók — tekintet nélkül arra, hogy melyik gyárrészleg állományába tartoznak — ne kerüljenek se erkölcsi, se anyagi szempontból kedvezőtlenebb helyzetbe. A vezérigazgató-helyettes kiemelte, hogy az intézkedés legfontosabb célja gának a munka hatékonysánövelése, s így az anyagok, szerszámok racionálisabb biztosítása révén a munkaidő maximális kihasználása is. Maga a szervezés kétirányú tevékenység, így egyrészt a karbantartáshoz szükséges anyagok, eszközök, helyiségek, és nagyértékű — a jelenlegieknél lényegesen korszerűbb — gépek, és berendezések biztosításából áll, másrészt a működtetésükhöz szükséges jól képzett szakember-gárda kialakítását tűzi ki célul. Az egyes üzemek továbbra karbantartói tehát is a jelenlegi helyükön maradnak, csupán munkavégzésük irányítása, valamint a szükséges anyagok és szerszámok biztosítása kerül központi irányítás alá Répási Gellért a továbbiakban a vasmű távlati fejlesztési tervének azon pontjairól beszélt, amelyek az egyre növekvő termelés tervszámait figyelembe véve szinte elengedhetetlenné teszik a karbantartási munka színvonalának, és szervezettségének emelését. Tájékoztatójában alapgondolatként azt emelte ki, hogy a vasmű termelése az elkövetkező nyolc év alatt mintegy kétszeresére nő, és ehhez a felfutáshoz olyan új berendesek beszerzését tervezi vállalat, amelyek rendszeres a karbantartása a jelenlegi módon már nem oldható meg. A hengerművek többlépcsős rekonstrukciója, valamint a konverteres acélmű megvalósítása után a jelenleg csúcsteljesítményén üzemelő acélmű termelése mintegy öt-hatezer tonnára áll vissza, és oxigénbefúvásos technológia nélkül mindössze három kemence folyamatos üzemével vesz részt a termelésben. A szóbeli kiegészítést vita követte, szervezeti amelyben a szaktanács tagjai az átszervezéssel kapcsolatos szervezeti kérdésekre, így többek között a karbantartásban résztvevők bérszínvonalának kialakítására kerestek választ. Pálfy István szervezőtitkár összefoglalója után a testület a jelentést, valamint a szóbeli kiegészítést egyhangúlag elfogadta. A második napirendi pont témája az MSZMP Központi Bizottságának határozata nyomán kiadott, és a Minisztertanács 15/1977. (V. 22.) Mt. számú rendeletével szabályozott műszakpótlékoknak a Dunai Vasműben való alkalmazása volt, s mivel ezen intézkedés elsősorban jövedelemnövelő szerepéről közismert, az egyik hozzászóló találóan sűrítette a lényeget Mi lesz a borítékban? A kormányrendelet országosan egységes rendelkezésein túlmenően a Dunai Vasmű gazdasági vezetése kiterjesztette a műszakpótlékok alkalmazását egyes olyan több műszakos munkahelyekre is, ahol az ott dolgozók ugyan nem végeznek közvetlen termelésirányítást, de tevékenységük a termelés szempontjából meghatározó lehet. Ezért, valamint a műszakpótlékok alkalmazásának egységes értelmezése érdekében szükség volt a vállalat kollektív szerződésének módosítására. A módosítási tervezetet — amely a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés irányelveinek figyelembevételével készült — előzetesen széles körű vitára bocsátották a vasmű dolgozói között. Az írásos anyaghoz Bakonyi György, a vasmű pénzügyi főosztályának vezetője fűzött szóbeli kiegészítést. A beérkezett javaslatok átvezetése után vita következett. A testület tagjai konkrét példákat említettek arra, hogy egyes munkahelyeken pótlék alkalmazása nem jelent jövedelemnövekedést. Az alábbiakban a szakszervezeti tanács által jóváhagyott módosított szövegből adunk közre részleteket az egységes értelmezés, a rendelkezés alkalmazásával kapcsolatos fogalmak tisztázása és olvasóink tájékoztatása érdekében. „A műszakpótlék mértéke: a) a délutáni műszakban végzett munka után járó törzsbér húsz százaléka, b) az éjszakai műszakban végzett munka után járó törzsbér negyven százaléka, C) a folytonos munkarendben végzett munka után járó havi törzsbér tíz százaléka az a) -b) pontok szerinti pótlékon felül. Folytonos munkarendben végzett munka a megszakítás nékül (éjjel, nappal, szünnap nélkül) üzemelő munkahelyen munkában töltött idő, ha a dolgozó műszakbeosztása rendszeresen váltakozik. Több műszakos munkahelyen és munkakörben végzett munka az egynél több műszakkal, de nem folytonosan (hanem folyamatosan), esetleg a heti pihenőnapon nem üzemelő (szakaszosan üzemelő) munkahelyen munkában töltött idő, ha a dolgozó műszakbeosztása rendszeresen váltakozik.” Jó tudni, hogy a műszakpótlék számfejtésének alapját fizikai foglalkozású dolgozóknál a személyi alapbér, és a munkahelyi pótlékok együttes összege képezi. Nem fizikai foglalkozású dolgozóknál ennek alapjául a besorolási alapbér szolgál. A rendszeresen délelőtt dolgozókat időszakos délutáni munka esetén húsz, időszakos éjszakai munka esetén pedig harminc százalék pótlék illeti meg. Az állandó délutános műszakban dolgozók húsz, az állandó éjszakás műszakban dolgozók pedig harminc százalék pótlékra jogosultak. Ugyancsak harminc százalék pótlék illeti meg az állandó délelőttös munkarendben dolgozókat, ha túlmunkában történő foglalkoztatásuk az éjszakai műszak idejére esik. Délutáni műszakban végzett túlmunka esetén csak a teljes műszak ledolgozása esetén jár húsz százalék pótlék. Váltóműszakos munkarendben foglalkoztatott nyugdíjas dolgozók részére délutános műszakban húsz, éjszakás műszakban pedig harminc százalék pótlék fizethető. A rendelet szellemét követő legfontosabb megállapítás, hogy a tíz százalék pótlék csak a folytonos munkarendben foglalkoztatott munkavállalóknak jár. A kollektív szerződés 13. §-a a továbbiakban felsorolja azokat a nem fizikai munkaköröket, ahol a fentiekben megállapított műszakpótlék a fizikai állományban foglalkoztatottakhoz hasonló mértékben jár. Budai Tibor, a munkaügyi osztály vezetője — a napirendi pont társelőadója — kiemelte, hogy a kormányrendelet alapvető célja az ösztönzés, így elsősorban a folyamatosan végzett munka iránti megbecsülés kifejezőjévé kell, hogy váljon. A szakszervezeti tanács a módosítás tervezetét egyhangúan elfogadta. Negyvenkét órás munkahét A testület megvitatta, és elfogadta a hengerműgyárrészleg gazdasági, és társadalmi vezetésének előterjesztésében kimunkált — elsősorban a fokozott munkahelyi ártalom csökkentésével megokolt — javaslatot, amelynek témája az egyes munkakörökben bevezetésre kerülő negyvenkét órás munkahét ütemterve volt. A szakszervezeti tanács állást foglalt abban a kérdésben, hogy a hengermű térségében dolgozó, de más gyárrészleg állományában lévő dolgozókra vonatkozó ütemtervet is el kell készíteni, s a munkaidő-csökkentést egy később meghatározandó határidőn belül ezeken a területeken is be kell vezetni. K. M. \ XXVII. évf. 52. szám 1977. júl. 1., péntek 1 I FORINT AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROS! TANÁCS LAPJA MA: NAPIRENDEN A SZERVEZÉS SZERVEZÉSE ABBA KELLENE HAGYNI AZ EGÉSZ CIRKUSZT? LENGYELORSZÁGI TAPASZTALATOK, AMFITEÁTRUMELRENDEZÉS * CSOPORTKÉP, SZOBROKKAL IDŐHÖZ VAN KÖTVE MINDEN EREDMÉNYES HAT HÓNAP A KOHÁSZ ÉLETÉBEN Ülést tartott az országgyűlés Szerdán összeült az országgyűlés nyári ülésszaka. A kétnapos ülésszak megnyitását követően az országgyűlés tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését a tavaszi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletekről, majd elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. Az első napon a parlament törvénybe iktatta a hazánk és az NDK között ez év tavaszán aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Ezt követően egyhangúlag jóváhagyták a képviselők a Magyar Népköztársaság 1976. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A tanácskozás második napján az Országos Vízügyi Hivatal elnöke adott számot az országgyűlésnek a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól. (Az országgyűlés nyári ülésszakáról központi lapjaink és a Fejér megyei Hírlap részletesen beszámolnak.) Az ENSZ főtitkárhelyettese a Mezőfalván Szerdán délelőtt magas rangú vendéget fogadott a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, Zángó Zoltán és a pártvezetőség titkára, Mihók Károly. Rövid látogatásra a kombinátba érkezett a külügyminisztérium vendégeként hazánkban tartózkodó Arkagyij Nikolajevics Sevcsenko, az ENSZ főtitkárának politikai kérdésekkel foglalkozó helyettese, és felesége, Zángó Zoltán tájékoztatta vendégeit a kombinát életéről. Elmondotta, hogy jelenleg 16 716 hektáron gazdálkodnak. Növénytermesztésükben jelentős területet — a tervben pedig jelentős árbevételt — foglal el a vetőmagtermelés. Hibridkukoricából és búzából 7—800 vagonnyi az évi termelés, ennek hatvan százalékát exportálják baráti és nyugati országokba. A hibridüzemet most készítik elő arra, hogy az alkalmas legyen aprómagvak kikészítésére is. Fejlett állattenyésztésük: a sertés, a juhászat, a baromfi és a hal ágazat nyereséges volt eddig is, de a főágazaton belül a szarvasmarha-tenyésztés játssza a legnagyobb szerepet. Nem kis büszkeséggel jelentette ki a vezérigazgató, hogy Holstein-Friz állományuk a múlt évben az országos tejtermelési versenyben a harmadik helyet érte el. Tájékoztatójában szólt arról, hogy — noha ez nem profiljuk — nagy területen foglalkoznak a pártprogramnak megfelelően cukorrépa, zöldség- és gyümölcstermeléssel. A vendégek ezt követően megtekintették a korszerű technológiával felszerelt hibridüzemet, s a tavaly létesített világosi tehenészeti telepet. Az ENSZ főtitkárhelyettese a látogatás végén elismeréssel szólt a hallottakról, a látottakról. Kohóátépítés • Ami mindenkit érint A kettes kohó átépítése — ez a mintegy 160 millió forintba kerülő, 86 napon át tartó, hatalmas munka — csak augusztus elején kezdődik el, mégis, a kíváncsiskodó kívülállónak úgy tűnik, hogy a Dunai Vasműben már most, június utolsó napjaiban is az átépítés köt le minden dolgozót. Mindez persze csalóka látszat, aminek kialakulásában alighanem döntő szerepe nem annak, hogy a kíváncsiskodó kívülálló Orosz Endrének, az üzemfenntartási főmérnök-helyettesnek oldalán lépdel a kettes kohó felé. Mert Orosz Endrét húszméterenként megállítja valaki, s a feltartóztatás oka szinte kizárólag a kohóátépítés. Jön velünk szembe Sal 1ai József újítási előadó és meglengeti a táskáját: éppen hozzád igyekeztem, itt hozom a táskámban a falazat kibontásával kapcsolatos újítást, majd leteszem az asztalodra és kérlek, feltétlenül mondj róla véleményt, még az elutazásod előtt! Eközben utolér bennünket Bezdek Károly, az üzemfenntartási főmérnök: Endre, tudod te, hogy abból a százhatvan millióból mennyit kapnak pontosan a gyárépítők, mennyit a hídépítők, menyit a csőszerelők? No, meg kell tudni sürgősen, a főkönyvelő elvtárs kéri ezeket a számokat. Ahogy közelítünk a kohó felé, úgy sűrűsödnek a megállások. És itt már nemcsak amit hallunk, hanem amit látunk, az is mind, mind a kohóátépítéssel kapcsolatos. Balfelől vörös szikracsóvák röppennek a lábaink elé, az új kohópáncélba vágnak lyukakat. Jobbfelől egy autódaru hatalmas vasgerendát emel éppen, az új műszerházat szerelik össze. Ha mindezek mögé odaképzeljük azt a rengeteg szakembert, akik a mintegy 200 fontosabb munkaműveletből álló feladatot megtervezték, aztán azokat a munkahelyi vezetőket is, akik most a túlórakeret, a célprémiumrendszer kialakításán törik a fejüket — nos, ha mindezt elképzeljük, akkor mégiscsak megerősödik bennünk az első benyomás, hogy tudniillik a vasműben most mindenkit a kohóátépítés köt le. Kétségtelen, hogy bizonyos alapja van ennek az érzésnek, tavaly, az egyes kohó átépítésének hálótervét — a mostani 800-al szemben — csak 600 szakember készítette és maga az átépítés is három héttel rövidebb ideig tartott. Az olvasóban, aki idáig eljutott, most bizonyára felmerül a kérdés: nincs itt valami ellentmondás? Ha egyszer többen vesznek részt az átépítés előkészítésében is, a végrehajtásában is, akkor nem az lenne a logikus, hogy az átépítéshez szükséges idő csökken? A kérdés jogos, ám van rá megnyugtató magyarázat. A kohó 960 köbméteres térfogata ugyan marad a régi, viszont az átépítés során több technológiai újítást hajtanak végre. Ezek közül a legjelentősebb, hogy a korábbi vízhűtést — szovjet licenc alapján — elgőzölögtető hűtéssel cserélik ki. Ez a módosítás várhatóan hatalmas energia-megtakarítást eredményez majd, megérdemli tehát, hogy néhány mondat erejéig részletesebben is foglalkozzunk vele. A jelenleg használt vízhűtéses rendszer óránként mintegy 1000 köbméternyi vizet használ el, amely a felhasználás után, alig néhány fokot melegedve távozik. Az elgőzölögtető berendezés ezzel szemben csak 15 köbméter vizet igényel majd óránként. Igaz, nem alig tisztított Duna-vizet, hanem különleges minőségű, lágyított vizet, amely után azonban nincs moszat-lerakódás, nincs vízkő-képződés, amit ennek következtében nem kell olyan hatalmas sebességgel zúdítani, hanem amelyet egészen a gőzzé válásig lehet majd keringtetni a kohó páncélzata körül. A megtakarítás forrása tehát kettős: egyrészt sokkal kevesebb vizet kell a Dunából felszivattyúzni, ezáltal kevesebb áram fogy, másrészt óránként 15 tonna gőz nyerhető, lakások fűtésére, s egyéb hasznos célokra. Az elgőzölögtető berendezés azonban egy sereg kiegészítő berendezést igényel, eKll egy gépház, amelyben a meglágyított vizet tárolják. Bővíteni kell a műszerházat, át kell építeni a csővezetékeket, és így tovább. Feladat tehát van bőven. S ha nem is köt le mindenkit a vasmű dolgozói közül, egy biztos: hogy így vagy úgy, mindenkit foglalkoztat. Mert — így vagy úgy — mindenkit érint... Káposztás János Készül a kohópáncél