Dunaújvárosi Hírlap, 1977. augusztus (22. évfolyam, 61-69. szám)
1977-08-02 / 61. szám
November 7. tiszteletére Határidő előtt tejesíti szovjet exporttervét a ruhagyár Július 23-án lejárt a ruhagyári dolgozók nyári kollektív szabadsága. A kimeszelt, kifestett munkatermekben és a felújított gépeken július 25-én megkezdődött a második félévi feladatok végrehajtása. A gyár 14 szocialista brigádja szorgosan ténykedett az év első felében, s ennek eredményeként 8 százalékkal teljesítették túl első félévi tervüket. A ruhagyári dolgozók az első félévben szerzett 4 napnyi termelési előnyüket nemcsak megtartani, de azt év végig 1—2 nappal növelni is szeretnék. Mivel a gyárban varrt nadrágok és zakók 84—86 százalékát a Szovjetunióba exportálják, így munkaversenyfelajánlásukban többek között azt is vállalták, hogy a gyár szovjet exportját határidő előtt, 1977. november 7- ére, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére teljesítik. A csőszerelők vállalása A 26-os Állami Építőipari Vállalat „Egyetértés” szocialista brigádjának nevét kiugró munkasikerek fémjelzik évek óta. A harminchat tagot számláló szocialista kollektíva ebben az évben is minted huszonhat milliós termelési értéket hoz létre, és ennek jelentős részét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére vállalt felajánlások képezik. Amint azt Rétháti Péter, a szocialista brigád vezetője elmondotta, az első félévben elért eredmények arra jogosítják fel a csőszerelő brigádot, hogy a cselekvési program meghatározott éves tervteljesítését a hatvanadik évforduló tiszteletére, november 7-re vállalják. Az előttük álló feladatok idő előtti teljesítése nem csekélység. A kettes kohó átépítése során háromezer folyóméter csővezetéket kell kicserélniük, és be kell fejezniük a Pécs-Siklós térségében megkezdett tízmillió forint értékű fűtésszerelést is. Dunaújvárosban a „J” jelű épületek, valamint a Dózsa II. városrészben megépülő 16 tantermes általános iskola közművesítését kell elvégezniük. A számos közéleti megbízatást is teljesítő szocialista brigádban az egy főre jutó termelési érték ma már meghaladja a 700 ezer forintot. G. Gy, immun kereskedelmi bizottság ülése Dunaújvárosban Ma délután Dunaújvárosban tartja ülését a Fejér megyei Tanács Kereskedelmi és Szolgáltatási Bizottsága. . A tanácskozás napirendjén szerepel a bizottság II. félévi munkaervének megtárgyalása megyei és a Fejér-Veszprém Füszért tevékenységéről szóló jelentés megvitatása. Ezt követően Dunaújváros kereskedelmi és idegenforgalmi helyzetéről, és az V. ötéves terv ezirányú fejlesztési céljairól tanácskozik a bizottság. A tanácskozás előtt, a délelőtti órákban a bizottság tagjai ellátogatnak a kempingbe és megtekintik a város legújabb kereskedelmi egységeit. Naponta egy emelettel feljebb Naponta csaknem egy emelettel feljebb dolgoznak a 26-os Állami Építőipari Vállalat panelszerelői a Lenin tér mögötti toronyházak építésén. A három „L” alakú épület összeszerelését mára befejezték a 34-es építésvezetőség dolgozói, itt most a 33-as építésvezetőség munkásai végzik a belsőépítészeti munkákat A szalagház összeszerelésében jelenleg a 8. és a 9. emarketen tartanak, de az egyik toronydaru elromlott, s ez akadályozza j. munkájukat. A daru javítása után az épület összeszerelését csütörtökre fejezik be, ezt a 15-ös épület szerelése követi, amit előreláthatólag 25-re fejeznek be. (Cseh Tibor felvétele) Hűlő kohótest, forrósodó hangulat ELCSERDESEDETT I VÉN ÚRIÉS A kettes kohó megöregedett, elfáradt. Néhány nap híján 7 esztendeig dolgozott megállás nélkül; ez idő alatt leengedett a torkán több mint 6 millió tonna elegyet, elégetett gyomrában több mint két millió tonna csapolónyíláson kohókokszol;, kiömlött millió 852 ezer tonna nyers vas. Nem csoda hát, hogy megöregedett, hogy „bőre” — a vastag, több száz tonna súlyú kohópáncél — foltosodni, repedezni, hajladozni, „ráncosodni” kezdett... Mert kezdett: az akna alatti részen már nagyon-nagyon vékony lehetett a tűzálló falazat, a kohópáncél rendre átizzott, hatalmas, bíborvörös foltok jelentek meg rajta. A kohászok régóta próbálták eltüntetni ezeket a foltokat, egyre több gondot fordítottak a hűtésre, egyre több vizet zúdítottak a páncélzatra. A hideg víz persze megtette a hatást: eltűntek a piros foltok. De a hűtés közben keletkezett feszültségek meg-megrepesztették a vastag páncélt. Hegeszteni kellett. Aztán újra és újra hegeszteni. Aztán a megrepedezett, behorpadt részeket nehéz bordázattal kellett megerősíteni. A fizikai „állag” romlása persze minden vonatkozásban érezhetővé vált: egyre szeszélyesebbé, egyre ingerlékenyebbé, egyre megbízhatatlanabbá vált a vénóriás. Akár valami hirtelen haragú, durva, erőszakos, rabiátus vénember, már-már rettegésben tartotta a környezetét ... Mi történt legutóbb is? ... Az egyik forró szélbe fúvó cső megkopott, kilyukadt, s a nyíláson keresztül valahogy, víz jutott a kohó belsejébe. Óriási robbanás. A robbanásütötte nyíláson — mint a forró láva — ömleni kezdett a képlékeny salak. Jó időbe, csatakossá izzasztó erőfeszítésbe került, míg a kohászok fecskendői végre befagyasztották a lyukat... A fentiekből nyilvánvaló, hogy a kettes kohó elfáradt. És az emberek? — Akik a kivénhedt óriás felújításán, megfiatalításán dolgoznak immár február óta? Az előkészületeket végző és irányító szakemberek? A kőművesek, a lakatosok, a csőszerelők és a műszerészek hada, akik a csapolások szüneteit kihasználva, a magasban levő munkahelyeikről szinte óránként le- és felmászva, állandó por- és gázfelhőben végezték munkájukat — ők nem fáradtak el talán? Orosz Endre, a vasmű üzemfenntartási főmérnökhelyettese, akit mostanában szinte tízlépésenként állítanak meg a vasműben; Móricz Zoltán, a KGYV építésvezetője, akinek irodájában mostanában még délután három órakor is érintetlenül áll radiátor mellé állított éthoradó; Darancz Béla , a kohóátépítés egyik vasműs irányítója —, akit a kisfia délután három órakor így fogad: „apu, csak nincs valami baj, hogy ilyen korán hazajöttél?!...” — nos, ők vajon nem fáradtak el? Nem. Sőt, a jelek szerint, csak most kezdenek igazán belejönni ... Legmeggyőzőbb bizonyítéka ennek a rendkívüli tanácskozás, amelyet a kohóátépítésben részt vevő szocialista brigádok képviselői tartottak a múlt hét péntekén a Dunai Vasmű kultúrtermében. Orosz Endre itt többek között elmondta, hogy bár ez a mostani kohóátépítés nem jelent térfogatbővítést, nem kell kicserélni a forrószélvezeték páncélzatát sem, mégis a legutóbbi 68 napos átépítési idő kevésnek bizonyult a feladatok elvégzésére. Mert most viszont új hűtőrendszert kell építeni, mert munkaigényesebb módszerrel készül majd a kemencefenék — és így tovább. A jobb minőségű, nagyobb mennyiségű nyersvas termelésével később persze megtérül a mostani áldozat, de az is természetes, hogy a vasmű szakemberei mindent elkövettek, hogy az áldozat nagysága a lehető legkisebbre csökkenjen. Amikor a hálótervek első számítógépes ellenőrzései 100 munkanapot jelöltek meg feladatok elvégzésére, a szakaemberek százai kezdték keresni az időcsökkentés leelhetőségeit. A hálóterv 14. változata végre megközelítette az eredeti elképzeléseket: — A hálótervek átdolgozásával nyolcvanhat napra csökkentettük le az átépítésre tervezett időt, amikor több szocialista brigádtól is felajánlásokat kaptunk. Ezek figyelembevételével további nyolc nappal rövidült az átépítésre tervezett idő. Ez rendkívül jelentős segítség, hiszen a kettes kohó esetében minden kieső munkanap kétmillió forintos veszteséget okoz a vállalatnak, a népgazdaságnak ... Mindezek mellett én csak egyet kérnék még a szocialista brigádoktól: csapatmunkát, kollektív szellemet. A belátását annak, hogy a kis helyen sokunknak kell elférni, és hogy éppen ezért nagyon fontos a jó együttműködés , a másik problémáira való érzékenység. Nem mindegy, hogy a bontáshoz van-e elegendő vagon, s ha van, hogy időben ürítik-e azokat? Ha az autódarut az egyik napra mondjuk a csőszerelők kapták meg, azért egy-egy fontosabb emelésre adják kölcsön a hídépítőknek is, a kőműveseknek is. A jelenlevők egyetértően bólogattak, aztán ... aztán egymásután nyújtották kezüket a magasba ... 9” Potyondi Károly,a „Május olvasztár-brigád vezetője felhívással fordult a jelenlevő mintegy 120 brigádvezetőhöz : — Mi, a kohógyáregység szocialista brigádjai vállaljuk a kohótest takarítását, a környék rendbetételét, előkészítését, az átépítést végzőknek pedig mindenben segítséget adunk annak érdekében, hogy a kohó a huszadik születésnapján — október tizenhatodikén — újra termelhessen. Még alig ült el a taps, amikor Udvardi Ferenc, a Vosztok brigád vezetője a vasmű műszerész-brigádjainak nevében felajánlotta, hogy az október 16-i induláshoz szükséges hőtechnikai, automatikai és mérlegműszereket időben átadják, az indulásnál pedig műszaki felügyeletet szerveznek és az esetleges műszaki problémák elhárításához segítséget adnak. Szót kért Lieszkovszki József, az üzemfenntartási gyárrészleg Asztalos János szocialista brigádjának vezetője is: felajánlotta, hogy a kohó leállításától számított 85. napon — az eredetileg kitűzött határidő előtt néhány nappal — befejezik a ciklon-porleválasztó és a Venturi-gáztisztító szerelését. Az öntöde szocialista brigádjai vállalták, hogy határidőre és selejtmentesen készítik el azt a 1200 darab szürkevas- és acélöntvényt, amelyeket az újjáépített kohóba beépítenek. Csatlakoztak a felhíváshoz a kohóátépítésben részt vevő külső vállalatok — elsősorban a Kohászati Gyárépítő Vállalat — szocialista brigádjai is. A felszólalások sorát Cezary Kozmynszki, kohóátépítésen dolgozó lengyel szerelők képviselője zárta: — Mindent megteszünk, hogy a magyar elvtársakat segítsük... Szeretnénk az általunk beszerelt víz- és gőzvezetékeket a megjelölt határidőnél előbb átadni. Ennek érdekében szerettük volna a vízpróbákat még július utolsó napjaiban elvégezni. Sajnos, a daruhiány ebben megakadályozott bennünket. Részben erre is válaszolva zárta a tanácskozást dr. Répási Gellért műszaki vezérigazgató-helyettes a következő szavakkal: — Őszintén szólva most én sem gondoltam végig, hogy a kettes kohó termelési értéke eléri a napi kétmillió forintot, és nagyon örülök neki, hogy önök tudatában vannak ennek, s hogy a mostani felajánlásaik révén újabb három nappal előbb, október 19. helyett október 16-án, megindulhat a kettes kohó. Vállalásaik teljesítéséhez vasmű vezetői minden segítséget megadnak... Hétfőn délelőtt 11 órakor hívom a kettes kohót. — Halló, itt a kohóátépítés, Farkas Lajos főépítésvezető. — Dolgoznak már, Farkas elvtárs?! — Mi még nem. Fél hétkor álltak le a kohászok a forrószél-befúvással, és most árasztják el vízzel a kohó belsejét. Hogy a medencecsapolással mikor végeznek, és hogy a medvét mikor sikerül kivenni, azt nem tudom, mert le van zárva a terület. a vízzel való elárasztás veszélyes művelet, bármikor begyulladhat, kifújhat a gáz, úgy hogy csak a szakemberek közelben tartózkodhatnak a Mindenesetre már elcsendesedett a vén óriás. Délben adják át a munkaterületet, — akkor rohanjuk meg mi, kivitelezők.. K. J. „A kettes kohó ma végleg kileheli a lelkét..mondogatták a Dunai Vasműben hétfő délelőtt, amikor fél hét után a hatalmas gőzbokrokat megpillantották a kohógyáregység fölött. Ezek a gőzbokrok mindenki számára jelezték, hogy a szakemberek hétfőn reggel, fél hétkor leállították a forró szélbefúvást, s hogy megkezdték a kohótest vízzel való elárasztását, s hogy ezzel kezdetét vette a magyar kohászat legnagyobb szabású kohóátépítése