Dunaújvárosi Hírlap, 1977. október (22. évfolyam, 79-86. szám)

1977-10-18 / 83. szám

1977. október 18., kedd Kiváló dolgozók Háöer Lászlóné számviteli csoportvezető, kétszeres kiváló dolgozó, Dunai Vasmű hengerművek számviteli osztályának dolgozója Szabó István kötegelő, a Dunai Vasmű hideghengermű kikészítő üzemének dolgozója Menyhárt Ferenc csoportvezető, háromszoros kiváló dolgozó, a Dunai Vasmű hideghengermű kikészítő üzemének dolgozója tfuXAurvA »ősi [UNK] h'íu ap . Persze, a számítógép nem tévedett... Újra termel a kettes kohó Ha minden pontosan úgy történt volna, ahogy azt a számítógép néhány hónappal ezelőtt kiszámította, akkor most, ezen az októberi vasárnapon másképpen állnának a dolgok a kettes kohó környékén ... Akkor nem egy piros kis Babetta motorkerékpár sütkérezne a langyos őszi napfényben a Venturi-gáztisztító és a kettes kohó közé lerakott hatalmas vaslapokon, hanem egy ormótlan testű autódaru, amelynek botkormányai mögött — egy Ludas Matyit lapozgatva — Varjas János várná, hogy odafönt a csőszerelők megerősítség az egyik légvezeték tartóoszlopait, s ő beemelhesse végre az utolsó könyökcsövet is ... Akkor Kelcz István öntőgépkezelő — Cséra Sándor és Fenczi József társaságában — most téglát adogatna a KGYV kemencekőműveseinek, hogy azok minél gyorsabban haladjanak az aknafalazással, Narancsik János vizeslakatos léghevítő csővezetékeihez készítene alkatrészeket, Sándor Péter II. olvasztár pedig — bár éppen szabadnapos lenne — a csapolócsatorna bélését döngölné, társadalmi munkában... De mert a dolgok másképpen történtek, most valamennyien ott állnak a csapolónyílás előtt, ami ebben a pillanatban maga a pokol lángfúvó pofája, s amelynek vöröses fényhálójába gabalyodva tucatnyi ember nyüzsög: törik, bontják, konténerekbe dobálják azt a csatornabélést, amit Sándor Pálék készítettek, egy héttel ezelőtt. — Felújítjuk — mondja Serük József III. olvasztár, egy szusszanásnyi időre kilépve a lapátosok közül. — A harmadik napja termelünk, az előbb csapoltunk éppen tizennyolcadszor, ilyenkor már repedezett, égett a bélés, ajánlatos kicserélni... Arról van tehát szó, hogy a kettes kohó átépítésével hamarabb végeztek, mint azt bárki is remélte: a számítógép, amely — több szakember szerint eléggé szűkmarkúan — kiszámította, hogy melyik munkafolyamatra mennyi idő fordítható, összesen 73 napban határozta meg a szükséges munkák összidejét. A kettes kohót azonban már a 73. napon begyújtották. Tévedett volna a számítógép? Szó sincs róla, a betáplált műszaki adatok alapján a lehető legpontosabban számolt. Nem kalkulált viszont a szocialista brigádok felajánlásaival, a különböző üzemekből érkező társadalmi munkásokkal, a kohóátépítők váratlan ötleteivel, bátorságukkal, önzetlen segítőkészségükkel, kitartó szorgalmukkal sem... A már működő kohó mellett állva persze azonnal a megállapítható, hogy ezekre tulajdonságokra nemcsak az átépítés idején volt szükség a kettes kohó körül. Az emberek sietős mozdulatokkal, szinte megállás nélkül dolgoznak most is. Kása Ferenc műszakos üzemvezető elmondta, hogy a fizikai munka mennyisége és nehézségi foka nem csökkent jelentősen az átépítés során, viszont sokkal biztonságosabb, sokkal termelékenyebb, sokkal gazdaságosabb lett a berendezés üzemeltetése. Korábban például külön gépházból irányították az adagolást és ebből sok probléma adódott, főként azért, mert nem mindig sikerült azonnal érintkezésbe lépni azokkal, akik az adott esetben intézkedni tudtak volna. Most viszont minden berendezést a főgázkezelő tart kézben, s bármi adódik, azonnal közbeléphet. A termelési eredményekben természetesen egyelőre hiába kutatnánk ezeknek az előnyöknek a hozadékát, hiszen — mint a kohászok mondják — a kohó az nem kiscsirke, ami azonnal futni kezd, ahogy a tojásból kibújik: ez alkalommal, még csak 3 tonnát csapoltak. Vasárnap délben már 00 tonnát, ami a szokásos adagoknak a fele. A hét első napjaiban azonban már a szokásos mennyiséget — 160—170 tonnát fognak az üstökbe engedni. Aztán lassan meg kell szokni majd azt is, hogy ennél 20—25 tonnával többet... Káposztás János Október: Ifjúmunkás-hónap Gazdag program a vasműben Október elsejétől tart munkásfiatalok hagyományos a őszi rendezvénysorozata, az Ifjúmunkás-hónap. A Dunai Vasműben a KISZ-szervezetek számos rendezvénnyel készültek az egy hónapon át tartó akcióra. Részt vettek az október 2-án Székesfehérváron megrendezett dolgozó fiatalok IV. megyei találkozóján, hulladékgyűjtő és védnökségvállaló társadalmi munkát szerveztek és megemlékezéseket állítottak össze a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére. Tegnap kezdődött meg és egy héten át tart a Fiatalok a vezetés gyakorlatában elnevezésű akció. Folyamatosan bonyolítják a VIT-vetélkedőket és faliújságversenyt, találkozókat tartanak veteránokkal, úttörőkkel és kismamákkal. Megemlékeznek róla emléktáblákat a névadókavatnak és az Edzett Ifjúság mozgalom keretében lövész-, kerékpáros- és üszővé ményeket rendeznek. Az Ifjúmunkáshónap rendezvényei között szerepelnek még tanácsadások, fórumok, üzemlátogatások, kirándulások, névadók és kulturális vetélkedők. Ma a Munkásotthonban úttörőkkel és szakmunkástanulókkal találkoznak a karbantartó gyárrészleg kiszesei. A gépészeti gyárrészleg fiataljai hulladékgyűjtést végeznek. _____________ Csütörtökön fél háromkor a Munkásotthonban a hengermű gyárrészleg Kun Béla KISZ-szervezetének szervezésében fiatal műszakiak tanácskozására kerül sor, ahol az FMKT versenymozgalom helyzetéről lesz szó. Kettős haszon... „... Melegítő, orkán, dzseki, mind rajtunk már..Egészen pontosan csak erre az egy sorra emlékezem abból a versikéből, amit a Vasvári általános iskola hetedikesei írtak. A többiből csak részletek maradtak meg. Ilyesfélék: álltunk és vártunk bokáig sárban... S a versike legvége így szólt: „...eltelt a két hét és nincs tovább.” A diákok, a szülők és a pedagógusok ennyiből már biztosan rájöttek, hogy az ebben a tanévben is kötelezően előírt kéthetes — egészen hivatalosan — a szorgalmi időben végzett munkáról van szó, arról a két hétről, amelyet az érdekeltek közel sem ítélnek meg egyformán. Az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályos tanulói és a középiskolások egy, a megyéből indult kezdeményezés nyomán egy-egy tanévben két-két hetet dolgoznak. Segítik a betakarítást, a város parkjainak tisztántartását, és ha ezt a szigorú írások balesetvédelmi előnem tiltják meg, két hétig úgy ismerkedhetnek egy üzemmel, vagy gyárral, hogy közben dolgoznak is. Az így végzett munka haszna kettős, hiszen egy sor munkaigényes növény betakarítását másként talán meg sem lehetne oldani, másrészt ugyanez eredményesen szolgálja munkára nevelést, a dolgozó emberek jobb megismerését, s nagyobb tiszteletet is vált ki irántuk. De ha így van, miért a vegyes fogadtatás a diákok, szülők , a pedagógusok és néhol a munkaadó szövetkezetek, állami gazdaságok, vállalatok vezetőinek körében? A gyerekek versikéje amellett, hogy a külsőségeket számbaveszi, a lényegre is rátapint, s azzal hogy „álltunk és vártunk”, fejezetet ad az iménti kérdésre. Ahol ugyanis nem szervezték meg a többszáz gyerek értékes foglalkoztatását, ahol nem volt szerszám, ahol összesöpörtették ugyan a faleveleket, de mert elfelejtették elvinni, így másnap ugyanazt a levelet söpörtették, ott valóban haszontalanul telt el a két hét. És talán az sem túlzás, hogy az ilyen helyeken végzett „munka” többet ártott mint amennyit használt. Akárcsak az, ha a valóban szívvellélekkel végzett munka eredményét becsülték le. Szerencsére a legtöbb téesz és állami gazdaság nem alibi-elfoglaltságot talált csak azért, hogy így segítsen egy-egy iskolán. Akár a dunaújvárosi, akár a mezőfalvi határban, de a többi környékbeli téesz földjein is szükség volt a diákok munkájára. Amit ott — nem túlzás —* segítségként fogtak fel, s a téesz-vezetők véleménye szerint lelkiismeretesen dolgoztak, munkájukkal nagy hasznot hajtottak. nagy — A nagyközség lakói tavasz óta tudták, hogy nagyszabású polgári védelmi gyakorlat színhelye lesz Enying. Nem okozott riadalmat a szokatlanul sok munkagép, személygépkocsi és autóbusz, amely elárasztotta a községet. Sőt Enying lakói maguk is részfeladatokat kaptak a gyakorlat során. Mintegy háromezer ember állt készen arra Enyingen, hogy adott jelre megkezdje a nagyszabású módszertani gyakorlatot, amelyre egy nukleáris támadást követően, a rendkívüli helyzetben szükség lehet. Felsorakozott a gyakorlat színhelyén a polgári védelem vezérkara. A megyei parancsnok engedélyt adott a gyakorlat megkezdésére. Ezt követően a polgári védelem megyei törzsparancsnoka jelentést tett a „kialakult” helyzetről, arról a feltételezett támadásról, amelynek révén másodlagos sugárfertőzés érte Enying körzetét, s a támadás hagyományos rombolóeszközökkel megrongálta a falu néhány létesítményét. A jelentés ezután a megtett, s a továbbiakban foganatosítandó intézkedésekről tájékoztatta a polgári védelem megyei parancsnokát. Megszólalt a sziréna, s kezdetét vette a gyakorlat. A malom épülete mellett „találat” érte az óvóhelyet. Sűrű füst árasztotta el környéket. Tűzoltóautók vették fel a küzdelmet a lángokkal, majd a lángtengeren át megnyitott folyosón dózerek törtek előre, hogy kimentsék az óvóhelyen rekedt embereket. Egy másik brigád mentőtömlő segítségével a malomépületben rekedt embereket hozta le a magasból. A sérülteket elsősegélynyújtók vették kezelésbe. A község rendelőintézete rövid idő alatt orvosi segélyhellyé változott, ahol százhúsz „sérült” fogadását és ellátását szervezték meg. Ilyenkor speciális feladat eldönteni, hogy kiket kell azonnal műteni, kiket ítéli a sokktalanítóba, illetőleg a kötözőbe, fektetőbe irányítani. A várható sugárfertőzés miatt a termények gyors betakarítását is meg kellett szervezni, gondoskodni vegyi és rádióaktív sugárfertőtlenítésükről. Egy feltételezett támadás esetén az állatállományt is meg kell óvni a káros hatásoktól. A száz férőhelyes tehénistállót elzárták a „szennyezett” külső környezettől, s alapos tisztítás után légzsilipen át jutottak be a szarvasmarhák az istállóba. Az emberek mentesítésére gyorsan felállítható sátrak szolgáltak, amelyben „feketefehér” fürdőt és öltözőt rendeztek be. Az egyik ilyen mentesítő állomást a dunaújvárosi papírgyár vegyvédelmi osztaga állította fel és működtette. A „személyzet”, hogy megóvja magát a szennyeződéstől, gázálarcban, gumicsizmában és vízhatlan lepelbe burkolódzva mentesítette az embereket, a ruházatot és a szennyezett gépjárműveket. A rádióaktív por behatol a lakásokba és sugárfertőzést okoz. Mielőtt a porfelhő elérné a lakott települést, védekezni kell minden lehetséges módon. Ezt a gyakorlatot puszta lakói Kabóka mutatták be. PVC-fóliával letakarták a házak kéményeit, az udvaron az ólakat, ivóvíznyerő kutakat, s elzárták a házak ablakait, bejárati ajtaját is. Nyomasztó gondolatokat ébresztett minden résztvevőben ez a gyakorlat. Pedig csak gyakorlat volt. Egy ránk kényszerített, rendkívüli helyzetben nem könnyű szervezetten végrehajtani egy ilyen feladatot. De sokkal kisebb a veszteség, ha a lakosság tud segíteni önmagán, ha tudja, hogy adott helyzetben mit kell fegyelmezetten végrehajtani. Ezért kell ezeket a gyakorlatokat szervezni. (csongor) GYAKORLAT Képünkön: a mentesítő állomás melegvíz készítő berendezése 3. oldal Ez még csak a kezdet! Kereskedelmi- és vendéglátónapok IQ ■ a dunaújvárosi járásban A dunaújvárosi járás több mint ötvenezer lakójának ellátásában meghatározó szerepet játszik a járási egyesült ÁFÉSZ. A tizenhat községben száznegyvenhárom kiskereskedelmi és ötvenhét vendéglátóipari egysége működik a szövetkezetnek, amelyek éves forgalma megközelíti a hétszázmillió forintot. S bár az ÁFÉSZ munkája nem mentes a gondoktól, az évről-évre növekvő forgalom a bizonyítéka, hogy sokat tesznek a jobb, színvonalasabb áruellátás biztosítása érdekében. Az utóbbi hónapokban az ÁFÉSZ új vezetősége még az eddigieknél is nagyobb gondot fordít az áruellátás javítására, a kereskedelem és vendéglátás színvonalának további növelésére. E törekvések jegyében rendezik meg az őszi kereskedelmi és vendéglátó napokat, amelyek során — október 18-tól november 5-ig — a járás községeiben különböző kiállításokat, vásárokat, árubemutatókat tartanak. Az őszi kereskedelmi és vendéglátó napok mottója: kulturált életmód — korszerű táplálkozás — több szabad idő. Ennek az üzletpolitikának jegyében kerül sor az első rendezvényre Adonyban, ma október 18-án kedden. A művelődési házban október 24-ig nyitvatartó konzerv-, vas-műszaki, élelmiszer- és üvegáru-kiállítást rendeznek, s a kiállítás időtartama alatt a Duna étteremben terítési bemutatóra is sor kerül, amelynek keretében a kiállításon látott háztartási eszközök kulturált felhasználását igyekeznek megismertetni az érdeklődőkkel. Adonyon kívül a járás nyolc községében kerül még sor különféle rendezvényekre. Többek közt Ercsiben gyermekbútor- és játékkiállítás, grillcsirke- és kacsa sütési bemutató, Beloianniszban, Perkátán, Apátszálláson tejipari és cukrászati bemutató, Mezőfalván és Pusztaszabolcson bútorkiállítás és vásár szerepel a tervek között. Több községben bemutatják a hidegkonyhai termékeket, de a legújabb híradástechnikai és műszaki árukkal is megismerkedhetnek a járás több községének lakói. A járási ÁFÉSZ-szel együttműködve több nagykereskedelmi és termelő vállalat — FŰSZERT, FERROVILL Tejipar, Baromfiipari Országos Vállalat, TRIÁL, Badacsonyi Állami Gazdaság — mutatják be termékeinek nagy részét. Az Ercsiben október 26-tól 30- ig tartó gyermekbútor- és játékkiállításon például az Interplayexpo-n, az őszi BNV-n bemutatott játékok egy része is „szerepel”, az ercsi és környékbeli gyerekek és felnőttek nem kis örömére , Mátray Gergely elnökhehelyettes, áruforgalmi főosztályvezető elmondása szerint a mostani őszi kereskedelmi és vendéglátó napok részét képezik az ÁFÉSZ olyan irányú törekvésének, hogy fokozatosan javítsák a járás községeiben a kiskereskedelmi ellátást, növeljék a vendéglátás színvonalát. A mostani rendezvénysorozat a kezdeti lépések közé tartozik, s remélhetőleg a folytatás sem marad el.