Dunaújvárosi Hírlap, 1977. december (22. évfolyam, 96-104. szám)

1977-12-02 / 96. szám

Szakemberek, esetek, fiatalok Napirenden az ifjúságvédelem A bíróság, az ügyészség, valamint a rendőrség szak­embereinek a részvételével kedden, november 29-én dél­után, a Vasmű klubban if­júságvédelmi ankétot szer­vezett a Hazafias Népfront városi elnöksége. Az ankéton a Münnich gimnázium, a Bánki Donát és a közgazdasági szakkö­zépiskola diákjainak képvi­selői, továbbá az említett is­kolák tanárai és a népfront aktivistái vettek részt. Saj­nálatos, de a szakmunkás­­képző intézetek fiataljai tá­vol maradtak az ankéttől. Hogy miért sajnálatos ez a távolmaradás? Nos, erre a kérdésre a legjobb választ maga az ankét adta, ahol először dr. Fülöp György ügyész arról tájékoztatta a fiatalokat, hogy a gyámható­ság milyen esetekben avat­kozik bele a családok ügyei­be, majd vázolta a fiatalok csavargásaiban, apróbb sza­bálysértéseiben rejlő veszé­lyeket. Dr. Horváth Géza, a váro­si-járási ügyészség vezetője többek közt azokra a kér­désekre adott választ, kik tekinthetők fiatalkorúnak, a fiatalkorúakkal szemben mi­ért kell elsőízben nevelő jel­legű intézkedéseket alkal­mazni, és megvilágította fiatalkorúakkal szembeni in­­­tézkedéseket — bírói megro­vás, próbára bocsátás, javító intézeti nevelés, illetve a büntetések — pénzbírság, fogház, börtön — tartalmi különbségeit. Dr. Pomázi Károly, a já­rásbíróság elnöke arról tájé­koztatta a fiatalokat, hogy a nagykorúság elérésével mennyiben változik a fiatal­korúak addigi joghelyzete, majd azt ecsetelte, hogy a becsületsértések, a könnyű testi sértések elkövetői közt gyakorta szerepelnek a fia­talok is. Tamás József a fiatalko­rúak bűnelkövetésének rend­őri tapasztalatairól szólt, s elemezte az ilyen jellegű szabályszegések, bűncselek­mények családi és környeze­ti hatásait. Az ankét hallgatói — a kezdeti bátortalanság után — olyasmiket is megkérdez­tek, hogy: milyen büntetést kaphat az a munkahelyi ve­zető, aki a fiatalok jó mun­káját itallal jutalmazza ...; árulkodás-e a bejelentés ... mit tegyen az a fiatal, aki azért szokott rá az italra, mert társai gyávának mond­ták ... ; miért szabálytalan egy-két pohár sör megivása után kerékpározni, illetve motorozni... A kérdésekre adott vála­szokból az ankét résztvevői előtt kirajzolódott az a kép, amelyről érdemes és kell is az iskolai osztályközösségek­ben beszélni. Többek közt ezért vitatkozni­ is kár, hogy a szakmunkásképző in­tézetek fiataljai távol ma­radtak a keddi ankéttól. Ha már az ankét értékelé­sénél tartunk, szólni kell arról is, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség tiszt­ségviselői, dolgozói szívesen vállalkoznak ilyen megelőző jellegű közszereplésre. Hogy miért teszik ezt, arról Fülöp György ügyész így szólt a keddi ankét zárszavában: “ Ne az érdekes történe­teket mesélő felnőtteket lás­sák az ilyen fórumokon a fiatalok, hanem a segíteni­­kész barátot, azokat az em­bereket, akik felelősséget éreznek a felnövő dunaújvá­rosi nemzedékért. — 1 — l Szolgált­atás-fej­l­esztés Ágyneműkölcsönzés, textiltiszKtó-szalon Mióta kijelölt szolgáltató vállalat lett a Vegyesipari Vállalat nagyobb gondot for­dít a lakosság ellátására. Szolgáltatásainak legfonto­sabbika a textiltisztítás, melynek árbevétele 1976-ban is meghaladta már a 11 millió forintot. Az egyre növekvő igények kielégítésé­re a Vegyesipari Vállalat ter­vet készített, amelynek rész­leges megvalósulásáról már beszámolhatunk. A textiltisztítás fejlődésé­nek néhány adatai: 1980-ra, az V. ötéves terv végére a mostani 40 métermázsa helyett naponta 50 métermá­­zsa textilt tisztítanak a pa­tyolatüzemben. Ugyanerre az időre a termelékenység növe­lése révén 15 millió forintra emelkedik majd a textiltisz­tításból eredő árbevétel. Nagy teljesítményű gépekkel kor­szerűsítik az üzemet. Ezek közül egy csehszlovák erede­tű mosó-csavarógép már megérkezett, és továbbiak ér­kezését is várják. Új felvevőhelyek is nyíl­nak. Mint arról már hírt adtunk a Martinovics utcá­ban a Bella-butik helyén nyílik új patyolatüzlet. Er­csiben már megnyílt a nagy­község második felvevőhe­lye, a jövő év első negyed­évben pedig a Dózsa II. vá­rosrészben nyitnak új üzle­tet. Változatlan érdeklődésre tart számot a házhoz szállí­tás, amelynek Dunaújváros­ban háromezer megrendelő­je van. A környéken 27 tele­pülésre szállítanak házhoz. Jövőre, talán már az első félévben, megnyílik a Vas­mű út elején, az Elit cipő­bolt helyén, a textiltisztító szalon. Kialakítására két­millió forintot fordít a válla­lat. A szalonban a vegytisz­­títás és a pipere minőségű mosás várható. Azonnali folttisztítást is vállalnak majd. Decembertől a vállalat megkezdi majd az ágynemű­kölcsönzést is, amely már igen népszerű Székesfehérvárott Budapesten, és más nagyvárosokban. nélkül három hétre Betétdíj 18 fo­rintért kölcsönöznek teljes garrnitúrát az érdeklődők. Az új szolgáltatás számos előnye mellett megtakarítással is szabadidő­jár, hi­szen ez esetben nem kell kétszer menni a patyolatba. Egyelőre korlátozott számú ágyneműgarnitúra áll a vál­lalat rendelkezésére, de ha a lakosság érdeklődik az új szolgáltatás iránt, és ha a fe­lettes hatóságok anyagi tá­mogatást adnak, már a kö­zeljövőben sor kerülhet a kölcsönzés kiterjesztésére. Másfél millió tonna építőanyag Az építőanyagipari üzemek dolgozói az őszi csúcsforga­lom sikeres lebonyolítása ér­dekében 13 vasárnapon és más munkaszüneti napon 17 750 vasúti kocsit raktak meg építőanyaggal, összesen több mint félmillió tonna termékkel. A munkaszüneti napokra szervezett rakodás fontos cél­ja, hogy minél többet pótol­jon abból a szállítási kiesés­ből, ami az év második és harmadik negyedévében ke­letkezett kocsihiány miatt. A vasút tehermentesítését elő­segítették azzal is, hogy a szállítások egy részét a köz­utakra terelték. Az év utolsó heteiben még mintegy más­fél millió tonna építőanyagot kell eljuttatni rendeltetési helyére. Most különösen fon­tos feladat, hogy az irány­vonatok sorában helyet kap­hassanak a paksi atomerőmű építkezéséhez és a kecske­méti házgyárhoz szükséges kavicsszállítmányok, s eljus­son a megfelelő mennyiségű homok és dolomit az oros­házi és a sajószentpéteri üveggyárakba, hogy a mun­kát ne akadályozza anyag­hiány. A sürgős szállítási feladatokon túl megkezdik a jövő évi fuvargaíisok előké­szítését is. öl £sezik az MSZMP Központi Bizottsága Tegnap összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága. Az ülésen — a Politikai Bizottság javaslatára — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak megünnepléséről szóló beszámolót, az 1977. évi nép­gazdasági terv teljesítéséről szóló jelentést, illetve az 1978. évi terv és állami költ­ségvetés irányelveire vonat­kozó előterjesztést vitatta meg a Központi Bizottság. Olasz újságírók a vasműben A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának meghívására hétfőn hazánkba érkeztek Liuzzi Fernando és Coradino Mieno újságírók.. Az olasz szakszervezeti lapok főszer­kesztői szerdán délelőtt a Dunai Vasműbe látogattak, ahol fogadta őket Gadó Jó­zsef, a vasmű szakszervezeti bizottságának titkára. A vendégek tájékozódtak vasmű életéről, az üzemi de­a­mokráciáról, a dolgozók szo­ciális ellátásáról valamint a vállalati életbe való bele­szólási jogaikról. Ezt követő­en megtekintették a lemez­feldolgozó gyárrészleg radiá­torüzemét, majd továbbutaz­tak Veszprémbe. T­É­L (Cseh Tibor felvétele) Villáminterjú Biztonságosak az utak városunkban Az elmúlt napokban le­esett hó síkossá tette az uta­kat. Hogyan készült fel az Ingatlankezelő és Városgaz­dálkodási Vállalat a télre és mit tesznek azért, hogy biz­tonságosan közlekedhessünk — erről kértünk telefon­­interjút Kiss Andrástól, az IKVV kommunális részlegé­nek osztályvezetőjétől: — A Meteorológiai Intézet­től kapott információk alap­ján már a havazást megelő­ző napon sóztuk és homo­koztuk az utakat. A leesett hó vékony réteggel vonta be az úttesteket, ezért a hóekék alkalmazása még nem volt indokolt. Sózott homokkal és salakkal szórjuk az utakat, hogy megakadályozzuk a fagyási­ forgalmú Különösen a nagy­helyeken, az óvo­dák, iskolák, autóbuszmeg­állók környékén és a kerék­­párutakon szórjuk be a járdákat. Csütörtökre virra­dó éjjel az úttestre huszonöt köbméter, a járdára tíz köb­méter sózott homokot vit­tünk ki s nagyobb havazás­ra is felkészültünk. Géppar­kunk műszaki szemléje no­vember 21-én volt, ezen minden járművünk megfe­lelt. Öt hótoló gép, két nagyteljesítményű egy rakodó-markoló sószóró, várja, hogy munkába álljon. Ügye­leti szolgálatot szerveztünk, dolgozóink készenlétben van­nak, s alkalmi hómunkáso­kat is bármikor mozgósít­hatunk. Sóból, salakból van elég, homokból, mintegy ezer-ezerötszáz mázsa készletünk, s egy vagon ér­­­kezését most várjuk. Az utakat folyamatosan tisztít­juk. Tartós havazáskor nem lehetünk ott mindenhol, de a főútvonalakon biztonságos lesz a közlekedés. Mindent bele? Szűk egy hónap van már csak hátra az esztendőből a naptár szerint, de mert a vasár- és ünnepnapok lecsíp­nek ebből is, valójában en­­­nyi sem. Kár lenne illedel­meskedve kerülgetni azt, ami úgyis tény: a gazdasági életben megint megkezdődött az évvégi hajrá. Megint, mondom a gond tartósságá­ra, ismétlődésére utalva, mert hiszen hosszú ideje láz­görbéhez hasonlóan emelke­dik és süllyed az ipari ter­melés egy-egy nagyobb nap­tári időszakban, negyedév­ben, félévben, esztendő vé­gén. Az idén júniusban pél­dául kereken 18 milliárd fo­rinttal több árut értékesített a szocialista ipar, mint ápri­lisban, s tavaly, tavalyelőtt ugyancsak ez volt a helyzet. Sőt, a tavaly októberi és de­cemberi árukibocsátás kö­zötti különbség értéke 21 milliárd forintot tett ki, ami — ha az átlagot nézzük — fél hónap teljesítményének felel meg. Joggal következ­tethetünk ebből az eltérés­ből arra, vagy az októberi eladások maradtak el jóval a lehetőségektől, vagy a de­cemberiek haladták jóval túl, tehát egészségtelen mér­tékben azokat. Mondhatnék, is-is, mindkettő igaz, ám az a fontos és érdekes ebben, miért tűnnek elkerülhetet­lennek az ilyesfajta igazsá­gok? Válasz, magyarázat persze sokféle kínálkozik. A szál­lítási szerződések rendszere — pontosabban annak betű szerinti­ érvényesítése — mó­dot ad a gyártóknak az áru lökésszerű továbbítására. A pénzügyi elszámolások rend­je is növeli — ahogy a szak­emberek mondják — a nap­tár hatalmát. Nem másod­rangú tényező a tervtelje­­sítés — s­ vele bizonyos anyagi javadalmazások — elérése, s így tovább. A más és más tényezők ös­­­szegződése azután fölerősíti a külön-külön esetleg nem is lényeges hatásokat, s ve­zet arra, hogy az esztendő végének közeledtével föl­hangzik — ha képletesen is — a sportpályákon helyén­való bíztatás: hajrá, mindent bele. S ez a „minden” a gond. Mert ilyenkor némely termelői közösségben semmi sem számít, a túlórák töme­ge éppúgy nem, mint a ki­bocsátott termékek minősé­ge, a felhasznált anyagok, al­katrészek mennyisége. Részletekbe menő s meg­ismételt — azaz megegyező időszakokban újólag végre­hajtott — vizsgálatok igazol­ják: az árukibocsátás lökés­szerű megemelkedésével a hibás termékek aránya is bővül. Magyarán, több a se­lejt! Ez bizonyosodott be a híradástechnikai iparban, műszeriparban, a bútorgyár­a­tásban például, s az is, hogy a hajrák időszakában növek­szik az egységnyi termékre jutó fajlagos költség. Megint­­csak magyarán: drágábban állítják elő az árut! Nehogy félreértés legyen: sok olyan iparág van, ahol a technoló­gia, a termék jellegénél fog­va, vagy éppen a gyártás időszakosságát — ún. szezo­nalitását — tekintve, lehe­tetlen az egyenletes áruki­bocsátás. Motorvonatokat, bizonyos gyógyszereket, azu­tán konzervipari sűrítmé­nyeket és hasonlókat képte­lenség hónapról hónapra azonos mennyiségben előállí­tani, mert olyan a termék, a technológia. S azt, hogy mennyire fontos tényező a technológiai kényszer, ipar­ágak termelési eredményei­nek sora igazolja, hiszen a nyersacéltermelésben, a kő­olajfinomításban a technikai, technológiai körülmények egész egyszerűen nem adnak módot semmiféle hajrára, egész évben egyenletesen kell dolgozni.­­ Ilyesfajta kényszer híján azonban könnyen fölborul a rend, szabályosnak látszik a szabálytalan, sikernek az erőlködés, erőlködnek. Ráadásul ott is ahol éppen a a terv nem teljesítése növelné népgazdasági eredményt — mert a termékre kisebb az igény, az áru csak a kész­leteket gyarapítja —, ahol a ráfordításokat nem térítik meg a bevételek. Ez azon­ban eltűnik a könyvelés számtengerében, s amikor a közgazdasági későbbi osz­tály utólag megállapítja, mi történt a hajrá idején, már mindegy, odafigyelni sem érdemes, hiszen változtatni nem lehet rajta. Ami már megtörtént, azon nem, ám okulni belőle illene, kellene! Csakhogy erre az okulásra nincs különösebb kényszerítő erő, a vállalati gazdálkodás keretébe még mindig bele­fér a hajrák okozta többlet­­kiadás, s belefér a partn­e­­rek kapkodása is, az egymás­ra mutogatás. A vállalati terv csak addig lehet szent­írás, ameddig áll a társadalmi összhangban érdekkel, amíg nem kerül szembe a munka társadalmi hatékony­sága mindenkori követelmé­nyével. Hihetjük-e, hogy nem ke­rekedik a csoportérdek a társadalmi érdek fölé ott, ahol decemberben kétszer annyi árut adnak át a kész­áruraktárnak a műhelyek, mint két hónappal korábban, s januárban mindössze ne­gyedét a decemberinek? Nem ritka eset ez! Ne hall­gassuk el, akadnak kivételes helyzetek, amikor a hajrá­hoz valóban népgazdasági érdekek, exportkötelezettsé­gek fűződnek. Bár kétségte­len, legtöbbször ilyenkor is a korábbi sétamenet okozta hátrányt kell ledolgozni. Ki­vételből azonban szabályt fabrikálnak némely termelő­helyen, a népgazdasági érdek hamisított pecsétjét ütögetik azokra az intézkedésekre, amelyeknek valódi célja a mulasztások, a szervezetlen­ségből származó késedelmek, a kapkodás szülte bajok el­­födése. Értelmes célokhoz érdemes minden erőt össze­szedve igyekezni, a „kerül, amibe kerül” alapon össze­hozott eredményektől azon­ban mentsen meg a sors bennünket; csak ennyi kü­lönbséget kell most tenni — de mindenütt! — hajrá előtt. Veress Tamás

Next