Dunaújvárosi Hírlap, 1977. december (22. évfolyam, 96-104. szám)
1977-12-02 / 96. szám
Szakemberek, esetek, fiatalok Napirenden az ifjúságvédelem A bíróság, az ügyészség, valamint a rendőrség szakembereinek a részvételével kedden, november 29-én délután, a Vasmű klubban ifjúságvédelmi ankétot szervezett a Hazafias Népfront városi elnöksége. Az ankéton a Münnich gimnázium, a Bánki Donát és a közgazdasági szakközépiskola diákjainak képviselői, továbbá az említett iskolák tanárai és a népfront aktivistái vettek részt. Sajnálatos, de a szakmunkásképző intézetek fiataljai távol maradtak az ankéttől. Hogy miért sajnálatos ez a távolmaradás? Nos, erre a kérdésre a legjobb választ maga az ankét adta, ahol először dr. Fülöp György ügyész arról tájékoztatta a fiatalokat, hogy a gyámhatóság milyen esetekben avatkozik bele a családok ügyeibe, majd vázolta a fiatalok csavargásaiban, apróbb szabálysértéseiben rejlő veszélyeket. Dr. Horváth Géza, a városi-járási ügyészség vezetője többek közt azokra a kérdésekre adott választ, kik tekinthetők fiatalkorúnak, a fiatalkorúakkal szemben miért kell elsőízben nevelő jellegű intézkedéseket alkalmazni, és megvilágította fiatalkorúakkal szembeni intézkedéseket — bírói megrovás, próbára bocsátás, javító intézeti nevelés, illetve a büntetések — pénzbírság, fogház, börtön — tartalmi különbségeit. Dr. Pomázi Károly, a járásbíróság elnöke arról tájékoztatta a fiatalokat, hogy a nagykorúság elérésével mennyiben változik a fiatalkorúak addigi joghelyzete, majd azt ecsetelte, hogy a becsületsértések, a könnyű testi sértések elkövetői közt gyakorta szerepelnek a fiatalok is. Tamás József a fiatalkorúak bűnelkövetésének rendőri tapasztalatairól szólt, s elemezte az ilyen jellegű szabályszegések, bűncselekmények családi és környezeti hatásait. Az ankét hallgatói — a kezdeti bátortalanság után — olyasmiket is megkérdeztek, hogy: milyen büntetést kaphat az a munkahelyi vezető, aki a fiatalok jó munkáját itallal jutalmazza ...; árulkodás-e a bejelentés ... mit tegyen az a fiatal, aki azért szokott rá az italra, mert társai gyávának mondták ... ; miért szabálytalan egy-két pohár sör megivása után kerékpározni, illetve motorozni... A kérdésekre adott válaszokból az ankét résztvevői előtt kirajzolódott az a kép, amelyről érdemes és kell is az iskolai osztályközösségekben beszélni. Többek közt ezért vitatkozni is kár, hogy a szakmunkásképző intézetek fiataljai távol maradtak a keddi ankéttól. Ha már az ankét értékelésénél tartunk, szólni kell arról is, hogy a bíróság, az ügyészség, a rendőrség tisztségviselői, dolgozói szívesen vállalkoznak ilyen megelőző jellegű közszereplésre. Hogy miért teszik ezt, arról Fülöp György ügyész így szólt a keddi ankét zárszavában: “ Ne az érdekes történeteket mesélő felnőtteket lássák az ilyen fórumokon a fiatalok, hanem a segítenikész barátot, azokat az embereket, akik felelősséget éreznek a felnövő dunaújvárosi nemzedékért. — 1 — l Szolgáltatás-fejlesztés Ágyneműkölcsönzés, textiltiszKtó-szalon Mióta kijelölt szolgáltató vállalat lett a Vegyesipari Vállalat nagyobb gondot fordít a lakosság ellátására. Szolgáltatásainak legfontosabbika a textiltisztítás, melynek árbevétele 1976-ban is meghaladta már a 11 millió forintot. Az egyre növekvő igények kielégítésére a Vegyesipari Vállalat tervet készített, amelynek részleges megvalósulásáról már beszámolhatunk. A textiltisztítás fejlődésének néhány adatai: 1980-ra, az V. ötéves terv végére a mostani 40 métermázsa helyett naponta 50 métermázsa textilt tisztítanak a patyolatüzemben. Ugyanerre az időre a termelékenység növelése révén 15 millió forintra emelkedik majd a textiltisztításból eredő árbevétel. Nagy teljesítményű gépekkel korszerűsítik az üzemet. Ezek közül egy csehszlovák eredetű mosó-csavarógép már megérkezett, és továbbiak érkezését is várják. Új felvevőhelyek is nyílnak. Mint arról már hírt adtunk a Martinovics utcában a Bella-butik helyén nyílik új patyolatüzlet. Ercsiben már megnyílt a nagyközség második felvevőhelye, a jövő év első negyedévben pedig a Dózsa II. városrészben nyitnak új üzletet. Változatlan érdeklődésre tart számot a házhoz szállítás, amelynek Dunaújvárosban háromezer megrendelője van. A környéken 27 településre szállítanak házhoz. Jövőre, talán már az első félévben, megnyílik a Vasmű út elején, az Elit cipőbolt helyén, a textiltisztító szalon. Kialakítására kétmillió forintot fordít a vállalat. A szalonban a vegytisztítás és a pipere minőségű mosás várható. Azonnali folttisztítást is vállalnak majd. Decembertől a vállalat megkezdi majd az ágyneműkölcsönzést is, amely már igen népszerű Székesfehérvárott Budapesten, és más nagyvárosokban. nélkül három hétre Betétdíj 18 forintért kölcsönöznek teljes garrnitúrát az érdeklődők. Az új szolgáltatás számos előnye mellett megtakarítással is szabadidőjár, hiszen ez esetben nem kell kétszer menni a patyolatba. Egyelőre korlátozott számú ágyneműgarnitúra áll a vállalat rendelkezésére, de ha a lakosság érdeklődik az új szolgáltatás iránt, és ha a felettes hatóságok anyagi támogatást adnak, már a közeljövőben sor kerülhet a kölcsönzés kiterjesztésére. Másfél millió tonna építőanyag Az építőanyagipari üzemek dolgozói az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolítása érdekében 13 vasárnapon és más munkaszüneti napon 17 750 vasúti kocsit raktak meg építőanyaggal, összesen több mint félmillió tonna termékkel. A munkaszüneti napokra szervezett rakodás fontos célja, hogy minél többet pótoljon abból a szállítási kiesésből, ami az év második és harmadik negyedévében keletkezett kocsihiány miatt. A vasút tehermentesítését elősegítették azzal is, hogy a szállítások egy részét a közutakra terelték. Az év utolsó heteiben még mintegy másfél millió tonna építőanyagot kell eljuttatni rendeltetési helyére. Most különösen fontos feladat, hogy az irányvonatok sorában helyet kaphassanak a paksi atomerőmű építkezéséhez és a kecskeméti házgyárhoz szükséges kavicsszállítmányok, s eljusson a megfelelő mennyiségű homok és dolomit az orosházi és a sajószentpéteri üveggyárakba, hogy a munkát ne akadályozza anyaghiány. A sürgős szállítási feladatokon túl megkezdik a jövő évi fuvargaíisok előkészítését is. öl £sezik az MSZMP Központi Bizottsága Tegnap összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az ülésen — a Politikai Bizottság javaslatára — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünnepléséről szóló beszámolót, az 1977. évi népgazdasági terv teljesítéséről szóló jelentést, illetve az 1978. évi terv és állami költségvetés irányelveire vonatkozó előterjesztést vitatta meg a Központi Bizottság. Olasz újságírók a vasműben A Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására hétfőn hazánkba érkeztek Liuzzi Fernando és Coradino Mieno újságírók.. Az olasz szakszervezeti lapok főszerkesztői szerdán délelőtt a Dunai Vasműbe látogattak, ahol fogadta őket Gadó József, a vasmű szakszervezeti bizottságának titkára. A vendégek tájékozódtak vasmű életéről, az üzemi deamokráciáról, a dolgozók szociális ellátásáról valamint a vállalati életbe való beleszólási jogaikról. Ezt követően megtekintették a lemezfeldolgozó gyárrészleg radiátorüzemét, majd továbbutaztak Veszprémbe. TÉL (Cseh Tibor felvétele) Villáminterjú Biztonságosak az utak városunkban Az elmúlt napokban leesett hó síkossá tette az utakat. Hogyan készült fel az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat a télre és mit tesznek azért, hogy biztonságosan közlekedhessünk — erről kértünk telefoninterjút Kiss Andrástól, az IKVV kommunális részlegének osztályvezetőjétől: — A Meteorológiai Intézettől kapott információk alapján már a havazást megelőző napon sóztuk és homokoztuk az utakat. A leesett hó vékony réteggel vonta be az úttesteket, ezért a hóekék alkalmazása még nem volt indokolt. Sózott homokkal és salakkal szórjuk az utakat, hogy megakadályozzuk a fagyási forgalmú Különösen a nagyhelyeken, az óvodák, iskolák, autóbuszmegállók környékén és a kerékpárutakon szórjuk be a járdákat. Csütörtökre virradó éjjel az úttestre huszonöt köbméter, a járdára tíz köbméter sózott homokot vittünk ki s nagyobb havazásra is felkészültünk. Gépparkunk műszaki szemléje november 21-én volt, ezen minden járművünk megfelelt. Öt hótoló gép, két nagyteljesítményű egy rakodó-markoló sószóró, várja, hogy munkába álljon. Ügyeleti szolgálatot szerveztünk, dolgozóink készenlétben vannak, s alkalmi hómunkásokat is bármikor mozgósíthatunk. Sóból, salakból van elég, homokból, mintegy ezer-ezerötszáz mázsa készletünk, s egy vagon érkezését most várjuk. Az utakat folyamatosan tisztítjuk. Tartós havazáskor nem lehetünk ott mindenhol, de a főútvonalakon biztonságos lesz a közlekedés. Mindent bele? Szűk egy hónap van már csak hátra az esztendőből a naptár szerint, de mert a vasár- és ünnepnapok lecsípnek ebből is, valójában ennyi sem. Kár lenne illedelmeskedve kerülgetni azt, ami úgyis tény: a gazdasági életben megint megkezdődött az évvégi hajrá. Megint, mondom a gond tartósságára, ismétlődésére utalva, mert hiszen hosszú ideje lázgörbéhez hasonlóan emelkedik és süllyed az ipari termelés egy-egy nagyobb naptári időszakban, negyedévben, félévben, esztendő végén. Az idén júniusban például kereken 18 milliárd forinttal több árut értékesített a szocialista ipar, mint áprilisban, s tavaly, tavalyelőtt ugyancsak ez volt a helyzet. Sőt, a tavaly októberi és decemberi árukibocsátás közötti különbség értéke 21 milliárd forintot tett ki, ami — ha az átlagot nézzük — fél hónap teljesítményének felel meg. Joggal következtethetünk ebből az eltérésből arra, vagy az októberi eladások maradtak el jóval a lehetőségektől, vagy a decemberiek haladták jóval túl, tehát egészségtelen mértékben azokat. Mondhatnék, is-is, mindkettő igaz, ám az a fontos és érdekes ebben, miért tűnnek elkerülhetetlennek az ilyesfajta igazságok? Válasz, magyarázat persze sokféle kínálkozik. A szállítási szerződések rendszere — pontosabban annak betű szerinti érvényesítése — módot ad a gyártóknak az áru lökésszerű továbbítására. A pénzügyi elszámolások rendje is növeli — ahogy a szakemberek mondják — a naptár hatalmát. Nem másodrangú tényező a tervteljesítés — s vele bizonyos anyagi javadalmazások — elérése, s így tovább. A más és más tényezők összegződése azután fölerősíti a külön-külön esetleg nem is lényeges hatásokat, s vezet arra, hogy az esztendő végének közeledtével fölhangzik — ha képletesen is — a sportpályákon helyénvaló bíztatás: hajrá, mindent bele. S ez a „minden” a gond. Mert ilyenkor némely termelői közösségben semmi sem számít, a túlórák tömege éppúgy nem, mint a kibocsátott termékek minősége, a felhasznált anyagok, alkatrészek mennyisége. Részletekbe menő s megismételt — azaz megegyező időszakokban újólag végrehajtott — vizsgálatok igazolják: az árukibocsátás lökésszerű megemelkedésével a hibás termékek aránya is bővül. Magyarán, több a selejt! Ez bizonyosodott be a híradástechnikai iparban, műszeriparban, a bútorgyáratásban például, s az is, hogy a hajrák időszakában növekszik az egységnyi termékre jutó fajlagos költség. Megintcsak magyarán: drágábban állítják elő az árut! Nehogy félreértés legyen: sok olyan iparág van, ahol a technológia, a termék jellegénél fogva, vagy éppen a gyártás időszakosságát — ún. szezonalitását — tekintve, lehetetlen az egyenletes árukibocsátás. Motorvonatokat, bizonyos gyógyszereket, azután konzervipari sűrítményeket és hasonlókat képtelenség hónapról hónapra azonos mennyiségben előállítani, mert olyan a termék, a technológia. S azt, hogy mennyire fontos tényező a technológiai kényszer, iparágak termelési eredményeinek sora igazolja, hiszen a nyersacéltermelésben, a kőolajfinomításban a technikai, technológiai körülmények egész egyszerűen nem adnak módot semmiféle hajrára, egész évben egyenletesen kell dolgozni. Ilyesfajta kényszer híján azonban könnyen fölborul a rend, szabályosnak látszik a szabálytalan, sikernek az erőlködés, erőlködnek. Ráadásul ott is ahol éppen a a terv nem teljesítése növelné népgazdasági eredményt — mert a termékre kisebb az igény, az áru csak a készleteket gyarapítja —, ahol a ráfordításokat nem térítik meg a bevételek. Ez azonban eltűnik a könyvelés számtengerében, s amikor a közgazdasági későbbi osztály utólag megállapítja, mi történt a hajrá idején, már mindegy, odafigyelni sem érdemes, hiszen változtatni nem lehet rajta. Ami már megtörtént, azon nem, ám okulni belőle illene, kellene! Csakhogy erre az okulásra nincs különösebb kényszerítő erő, a vállalati gazdálkodás keretébe még mindig belefér a hajrák okozta többletkiadás, s belefér a partnerek kapkodása is, az egymásra mutogatás. A vállalati terv csak addig lehet szentírás, ameddig áll a társadalmi összhangban érdekkel, amíg nem kerül szembe a munka társadalmi hatékonysága mindenkori követelményével. Hihetjük-e, hogy nem kerekedik a csoportérdek a társadalmi érdek fölé ott, ahol decemberben kétszer annyi árut adnak át a készáruraktárnak a műhelyek, mint két hónappal korábban, s januárban mindössze negyedét a decemberinek? Nem ritka eset ez! Ne hallgassuk el, akadnak kivételes helyzetek, amikor a hajrához valóban népgazdasági érdekek, exportkötelezettségek fűződnek. Bár kétségtelen, legtöbbször ilyenkor is a korábbi sétamenet okozta hátrányt kell ledolgozni. Kivételből azonban szabályt fabrikálnak némely termelőhelyen, a népgazdasági érdek hamisított pecsétjét ütögetik azokra az intézkedésekre, amelyeknek valódi célja a mulasztások, a szervezetlenségből származó késedelmek, a kapkodás szülte bajok elfödése. Értelmes célokhoz érdemes minden erőt összeszedve igyekezni, a „kerül, amibe kerül” alapon összehozott eredményektől azonban mentsen meg a sors bennünket; csak ennyi különbséget kell most tenni — de mindenütt! — hajrá előtt. Veress Tamás