Dunaújvárosi Hírlap, 1978. július (23. évfolyam, 53-60. szám)
1978-07-04 / 53. szám
Alkatrészről gondoskodni: kötelező Korunkban bizonyára sok embernek nem is egyszer eszébe jut, hogy a sokfajta modern háztartási géppel, készülékkel, autóval, motorral a házhoz szállított kényelem egyben gondokkal is jár. Időnként kénytelenek vagyunk időt és fáradságot nem sajnálva, a fél várost bejárni, netán a messzi városba utazni egy filléres alkatrészért, avagy a szervizt megkeresni, ahol gépünket megjavítják. (Hadd tegyük hozzá: nem valamiféle sajátos magyar betegség ez, szenved tőle kisebb-nagyobb mértékben minden iparosodott nép.) Más kérdés, hogy e fölötti bánatunkban, még ha fohászkodunk is olykor ilyeténképpen, nem térünk vissza nagyapáink szokásaihoz, nem mondunk le sem a hűtő-, sem a mosógépről, nem vágjuk sutba a magnót és a televíziót, és nem is cseréljük föl kerékpárral az autót vagy a motort, már csak azért sem, mert talán nem is járnánk jobban, hiszen ahhoz is kell ilyen-olyan alkatrész. (Bár egészségi okokból néha nem is lenne oktalan a csere.) De a hosszadalmas utánjárásnál is idegesítőbb a gyakori vita, amely kereskedő, javítóműhely, illetőleg a tájékozatlan fogyasztó közt támad, nem tudjuk, mi az, amit joggal megkövetelhetünk, s az, ami már túlmegy ezen. Nos, az a rendelkezés, amelyet most fogadott el a Minisztertanács, voltaképpen a napi gyakorlatba ülteti át a még ugyancsak friss belkereskedelmi törvény elvi előírásait miszerint termelőnek, importálónak és kereskedelemnek — kinek-kinek a maga helyén — folyamatosan gondoskodnia kell a nálunk beszerzett gépek, készülékek, közlekedési eszközök stb. alkatrész-utánpótlásáról és megjavítási lehetőségéről. Csakhogy meddig? Ez itt e kérdés. Időtlen időkig? Az új rendelkezés világos, ötezer forint fogyasztói árnál kisebb értékű holmi esetében a vásárlástól számítva hat évig, ötezer forintnál drágább árunál legalább nyolc évig. Rendelkezik az előírás az érintett cikkek köréről, a kártérítési jogosultságról, valamint arról is, hogy az ezzel kapcsolatos tudnivalókat — a rendelkezés életbelépésétől, tehát 1979. január 1-től — fel kell tüntetni a jótállási nyomtatványon. Hogy az előírt hat, illetőleg nyolc év sok vagy kevés, azon bizonyára lehetne meditálni, hiszen például egy tízezer forintnál is drágább mosógépnek bizonyára sokáig kell szolgálnia, hogy kifizetődjék az igen nagy befektetés. Tény, hogy a szakemberek most figyelembe vették a hasonlatos külföldi szabályozásokat s a hazai szokásokat és gyakorlatot. ni. Tehát igyekszünk előrelépna már van háztartási gépünk, televíziónk, új bútorunk, netán gépkocsink is, legyen meg vele a kényelmünk, teljék benne örömünk. Ha pedig vagy másik, még nincs egyik a vételkor ne vásároljunk viszontagságokat is, így legyen! Balog János L 2 MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA A CLASP A VASMŰBEN Újabb állomás az acélszerkezet-gyártás fejlesztésében Az országos lakásépítési program velejárója, hogy meg kell gyorsítani a közintézmények, elsősorban bölcsődék, óvodák és iskolák a építését. Erre a legalkalmasabb a könnyűszerkezetes építési mód elterjesztése, hazai fejlesztés, vagy építési eljárás licencének megvásárlása révén. A könnyűszerkezetes építési technológia térhódítása — a Dunai Vasművel szemben is újabb követelményeket támaszt, hiszen a hazai kohászati üzemek közti munkamegosztásnak megfelelően a „laposáruk” — például a lemeztermékek, s a vaslemezekből készült tartószerkezetek — alapanyagát is a Dunai Vasműnek kell előállítania. Fejér megye a CLISP-rendszer gazdája új Új helyzetet, pontosabban lehetőséget teremtett a Dunai Vasmű könnyűszerkezetes építési programban való részvételére az a körülmény, hogy a CLASP néven ismert könnyűszerkezetes építési eljárás rendszergazdájának szerepére vállalkozott a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat. Rövid időn belül kézenfekvővé vált, hogy az acél vázszerkezetek gyártását legcélszerűbb a Dunai Vasműbe telepíteni, ahol már van hagyománya az acélszerkezet-gyártásnak, hiszen ott készülnek a mezőgazdasági rendeltetésű épületek acélvázai és a távvezetékoszlop-szerkezetek. A Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, a Dunai Vasmű és az „ Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium illetékes vezetői tárgyalásokat folytattak annak érdekében, hogy a CLASP-programhoz szükséges acélszerkezet-gyártás feltételei megteremthetők legyenek Dunaújvárosban. megkötött A tárgyalás során megállapodásnak megfelelően, amint ezt Zágoni László, a Dunai Vasmű Tervező Irodájának vezetője elmondta, a DVTI kidolgozta a CLASP acélszerkezet-gyártás feltételeit, valamint réshez elkészítette a fejleszszükséges pénzügyi támogatás elnyeréséért benyújtandó pályázatot. Szerződés 73,4 millió forintról Az Állami Fejlesztési Bank ez év június 1-én jóváhagyta a Dunai Vasmű hitelkérelmét, s szerződést kötött a Dunai Vasművek A szerződés értelmében az Állami Fejlesztési Bank a beruházási költségek fedezésére 59,4 millió forintot, a CLASP vázszerkezet gyártásának megindításához szükséges forgóalapokra pedig 14 millió forintot folyósít. Ennek fejében a vasmű 1978. június 15-én megkezdi és 1979. május 30-ig befejezi azt a beruházást, amelynek eredményeként 1980-tól évente 2500 tonna CLASP acélvázszerkezetet tud gyártani. Ez a 2500 tonna vázszerkezet százezer négyzetméter gyermekintézmény alapterületű megépítéséhez elegendő. (összehasonlításul megjegyezzük, hogy hasznos a Kék Duna Áruház alapterülete kétezer négyzetméter.) A szerződés értelmében a vasmű 1978-tól kezdődően együttműködik a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalattal, s már az idén — a gyártási feltételek ideiglenes megteremtésével — elkészít 1200 tonna CLASP vázszerkezetet, majd a nyolcvanas évek után — ha az igények szükségessé teszik — tovább bővíti gyártókapacitását. A CLASP-program kapcsolódása a vasmű beruházásaihoz illő néhány szót szólni a vasmű CLASP-programba való bekapcsolódásának jelentőségéről, amely — más fejlesztésekkel együtt — azt eredményezi, hogy Sándorházán hazánk legnagyobb acélszerkezet-gyártó üzemkomplexuma fejlődik ki. A konverteres acélmű beruházási programjában szerepel nehézacélszerkezetgyártó kapacitás létrehozása, mégpedig akkorára, amely évente 2500 tonna nehézacélszerkezet előállítására képes. Hogy ez a fejlesztés a vasműn belül megvalósulhasson, a vasműben levő, évi tízezer tonna könnyűacélszerkezetet produkáló termelőrészleget Sándorházára kell telepíteni. Evégett indított a vasmű Sándorházán százmillió forint értékű beruházást, amelynek keretében két gyártócsarnokot, közműveket és szociális létesítményeket építenek fel. Ehhez a beruházáshoz a legszerencsésebb időpontban kapcsolódik CLASP-program beruházása, a amelynek keretében egy harmadik, 24 méter széles és 110 méter hosszú gyártócsarnok épül meg. A két beruházás együttes megvalósítása lehetővé teszi, hogy a rendelkezésre álló pénzből nagyobb teljesítményű közművezetékek, több embert kiszolgáló szociális létesítmények épülhessenek meg, tehát célszerűbb, a továbbfejlődéshez jobb feltételeket ígérő acélszerkezetgyártó üzemkomplexum jöjjön létre Sándorházán, a Dunai Vasmű külső üzemében. Cs. Gy. Újra és újra az időjárás.». A körültekintő előkészületek után gyors aratás következhet Egy hete még a dunaújvárosi, a perkátai vagy a baracsi termelőszövetkezetben is azt mondták volna az érdeklődőknek, hogy ma már aratnak. Aztán újra és újra közbeszólt az időjárás, s most bizonytalan válaszokat kapunk a kérdésre: Mikor kezdődik az aratás? A Dunaújváros és Nagyvenyim határában gazdálkodó Vörös Csillag téesz százhektárnyi őszi árpáját talán a hét közepétől aratni lehet, a kilencszáz hektárnyi búzában viszont még kedvező időjárás esetén is csak a jövő héten kezdhet dolgozni a nyolc saját kombájn. Az aratás kezdési időpontjában legfeljebb egy-két nap eltérés lehet a járás tizenkét termelőszövetkezetében, ahol a tizenkétezer hektárnyi kalászos betakarítását nyolcvanöt kombájnnal végzik majd. Mind a város, mind pedig a járás közös gazdaságai körültekintő előkészületek után látnak majd munkához, hogy példás gyorsasággal, s a lehető legkisebb veszteséggel végezhessék el a legfontosabb mezőgazdasági munkát, sőt, kenyérgabona betakarítását a múlt hónapban megtartották az aratásban résztvevő gépek szemléjét. A kombájnok, a szállítójárművek készen állnak, akárcsak valamennyi gazdaságban megtalálható szárítóüzemek, amelyekben majd a gabona felesleges nedvességét távolítják el. A betakarítás közös érdek. Ez jut kifejezésre azokban a megállapodásokban, amelyeket a szomszédos földeken gazdálkodó szövetkezetek kötöttek, hogy tudniillik kölcsönösen segítséget adnak majd egymásnak. Ahol előbb végeznek, onnan a gépek és az emberek átvonulnak a szomszédos gazdaságba, de ha a helyzet úgy kívánja, a járás egy távolabbi szövetkezetébe is. \ — N — Átcsoportosítások az építők városépítő posztjain A 26. Állami Építőipari Vállalat párt-végrehajtóbizottsága június 26-án ülést tartott. Az ülés napirendjén szerepelt a 3. sz. főépítésvezetőség cselekvési programjának értékelése, s a városépítő kollektíva káder- és személyzeti munkája. A párt-végrehajtó bizottság áttekintette az eddigi végzett munkát, és az elkövetkező hosszabb időszak megoldása érdekében feladatai állást foglalt szervezési, valamint személyi kérdésekben is. Indokolt a lakás- és kommunális létesítmények kivnekezésével foglalkozó változati irányító tevékenység központi megerősítése, annál is inkább, mert a 26. Építőipari Vállalat Dunaújvároson kívül Százhalombattán, Budapesten, Pakson és Pécsett is folytat lakásépítést, illetve iskolákat és más művelődési, kommunális, szociális létesítményeket épít. Az építők párt-végrehajtó bizottsága állásfoglalását követően 1978. július 1.-i hatállyal átcsoportosításokat hajtottak végre a vállalat városépítő főépítésvezetőségén. Horti Józsefet, a 3. főépítés vezetőség vezetőjét, aki 27 esztendeje dolgozik a dunaújvárosi városépítésen, nagy gyakorlati rendelkezik, tapasztalatokkal jelentős érdemeket szerzett első szocialista városunk építésében, a vállalat nevezték ki. főépítésvezetőjévé Az ő feladata» lesz a vállalati központba« az egész lakás- és kommun*dáMs építő tevékenység összefogása és irányítása. Helyére Mikó Pált nevezték ki főépítésvezetőnek a 3. főépítésvezetőség élére. A 33. epítésvezetőség vezetője Misecz Ferenc, a 34. építésvezetőség vezetője Takács László lett. A 2. főépítésvezetőségen is történt személyi változás. A 22. építésvezetőségnek Szrnka György, a 21. építésvezetőségnek pedig Bitár Zoltán az új vezetője Aktíva értekezlet Székesfehérvárott Az MSZMP Fejér megyei Bizottsága ma, július 4-én délután 3 órakor Székesfehérvárott az oktatási igazgatóság előadótermében aktívaértekezletet tart. Az aktívaértekezlet előadója Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. — Parancsol még valamit, szerkesztő úr? A fodrászüzletben egy tömbben állt a megbonthatatlan meleg. Csepp híján álomba bágyadtam a borotválkozás alatt. A közvetlen közelemben felhangzó kérdés azonban felébresztett: kíváncsian vettem szemügyre azt a férfiút, akihez intézték, hiszen elég nagy időt dolgoztam a sajtóban ahhoz, hogy csaknem minden újságírófélét ismerjek. Gondoltam, kollégát fedezek fel a mellettem lévő forgószékben. Ehelyett azonban nem kis meglepetéssel konstatáltam, hogy a szerkesztő úrnak titulált úriember nem más, mint kedvenc ÁPISZ-boltom igen ambiciózus vezetője. Épp akkor emelkedett fel a székből, s — véletlenül láttam meg — akkora borravalót csúsztatott a fodrász zsebébe, hogy az legközelebb minden bizonnyal főszerkesztő úrnak fogja szólítani. S közben — gondolom — jót röhög majd a markába. A miniatűr papírbolt grafomániás vezetője pedig peckesen sétált ki a helyiségből. Úgy hitte, megvásárolta a fodrásznak nemcsak a szolgálatkészségét, de az őszinte tiszteletét is. Csakhogy a tiszteletet nem lehet megvásárolni. Csakis az kísérletezzék Vele, aki a tisztelet csalóka illúziójával is beéri. Annakidején a komótosan kapitalizálódó Magyarországon a gyors ütemben tollasodó nagypolgár, a vagyonát foggal-körömmel gyarapító iparmágnás csillagászati summákat is hajlandó volt kifizetni az iparmágnás szóösszetétel első tagjának leválasztása érdekében. Igen, az iparmágnás egyszerűen csak mágnás akart lenni, fele vagyonát is képes lett volna odaadni egy alig használt bárói címért. S vajon mire ment vele? Az igazi arisztokraták, a „hamisítatlan” kékvérűek összesúgtak a háta megett és kinevették. Alaposan kihasználták, de ugyanakkor le is nézték köreikbe erőlködő parvenüt, a talán még jobban, mint a címtelen és rangtalan köznépet. A „címtelen és rangtalan” köznép azóta átvette a hatalmat. Egyesek közülünk azonban nem az egyenlőség zászlaját lengetik, hanem valami mást. Magyarán: rázzák a rongyot. Tévedés ne essék: nem irigylem a kocsi- és telekvásárlók egyre szaporodó seregét. Örülök, hogy végre „tollasodunk” mindnyájan, hogy körülményeink szemmel láthatóan javulnak. Csak éppen az szomorít el, hogy a kocsi- és telekvásárlást sokan a respekt-szerzés módjának is tekintik. Luxuscikkekkel igyekeznek kivívni embertársaik becsülését, amiket legtöbbször csak nélkülözve tudnak megvásárolni. Úgy vélik, hogy a komoly áldozatok árán kinyögött „státus-szimbólumok” gyarapodásával párhuzamosan növekszik emberi értékük is. Nem veszik észre, hogy a pénzzel megszerezhető javakban való gyarapodás csak irigységet szül a másik emberben, tiszteletet csak a jellemben és a műveltségben kimutatható gyarapodást ébreszt. Persze, a tudatuk alatt azért a tollasodás, a szerzés megszállottjai is érzik, hogy a vagyon, a pénz nem minden. Számtalan igen jómódú kisiparost ismerek aki erőnek erejével például, be szeretne kerülni ismert művészek baráti társaságába. De olyan is jónéhány akad, aki neves tudós vagy közéleti személyiség kártyapartnere kívánna lenni mindenáron. Örömmel áldoz tetemes összeget fényűző háziestélyek rendezésére, ha a meghívottak között a szellemi és a társadalmi élet egy-két kiválósága is szerepel, mert reméli, hogy az ő fejükre záporozó dicsfényből a saját kobakjára is odatéved néhány elkószáló sugaracska ... Kidobott pénz, elfecsérelt energia. Mert nem hinném, hogy bárki is hallott volna ilyenfajta beszédet: nagyon tisztelem Fuszulykánét, mert híres balettáncosnő a barátnője. Vagy: végtelenül tisztelem Rezeda elvtársat, mert kacsalábig forgó kéjlakot épített a Dunakanyarban. Nem. Embertársaink őszinte becsületét másfajta eszközökkel lehet megszerezni. Apósom hosszú évtizedeken át lakatosként dolgozott az egyik kispesti gyárban. Brigádvezető volt. Érdekes, nála sohasem tapasztaltam, hogy valamely tagját a brigádnak azért becsülte volna, mert — teszem azt — Opel Recordja volt az illetőnek. Ilyet viszont gyakran hallottam tőle: minden tiszteletem a Jóskáé, mert katonásan melózik. Vagy: a Pista komoly ember, silány termék véletlenül se kerülne ki a keze alól. Igaz, a munkások között is akad törtető, lelkileg elhájasodó, kispolgárrá ernyedő ember, de — összképét tekintve — a munkásosztály „etikai normarendszere” a legegészségesebb. Annyira egészséges, receptnek is tekinthető, hogy silány termék sose kerüljön ki a kezünk alól, akár szellemi, akár fizikai tevékenység terméke legyen is az. Gondolkodásunk, emberi tartásunk parancsoljon tiszteletet. És főleg az, amit produkálunk tehetségünk szerint a társadalom javára. És akkor az autó is a helyére kerül: könnyebbé teszi azt, hogy több lehetőségünk és időnk maradjon tartalmasabbá tenni életünket. Baranyi Ferenc Ami nem vehető meg