Dunaújvárosi Hírlap, 1978. szeptember (23. évfolyam, 70-78. szám)

1978-09-01 / 70. szám

Régi-mai szeptemberek Régi szeptemberekre emlékezem. A kék papír zize­­gésére, az új tankönyvek friss festékillatára, a piros szegélyes ,,vignetta” ragasztójának kesernyés ízére, ami talán azért volt olyan kesernyés, mert azt jelen­tette, hogy ismét eltelt egy gondtalan gyereknyár, s a munka, a tanulás kezdetét adta hírül. Az első szeptemberre próbálok visszaemlékezni. Nem tudok mást felidézni magamban, mint a szoron­gást és félelmet, amit a hatalmas, kiismerhetetlen labirintusnak tűnő iskola és a rengeteg, sosem látott gyermek látványa keltett bennem. Eszembe jut az első tanító nénim, Rita néni, majd a többi tanítók, tanárok, akik megpróbáltak valamit átadni abból a pótolhatat­lan, nélkülözhetetlen kincsből, amit tudásnak nevez­nek. S ettől rögtön elmúlik a szorongó érzés! Kedves és kellemetlen emlékek sorjáznak elő az évek, évtize­dek Pandóra-szelepcéjéből, eszembe jut Miska bácsi, az örökké vidám, tréfálkozó pedellus, aki bizony — tréfa ide, tréfa oda — a csengőszíjjal teremtett ren­det, ilyenkor szeptember táján, a nyári szabadságtól még mámoros nebulók között. S eszembe jut Ibi néni, első és legkedvesebb magyar tanárom, aki az anya­nyelv szépségeire oktatott, s aki megszerettette — hiszem, hogy nemcsak velem — a könyvet, a betűt, az írott gondolatot. Akinek mindig volt ideje, kedve, lelkesedése, hogy a kötelező tananyagon túl valami pluszt is adjon, hogy a kötelező vers mellett a nem kötelezők szépségére is ráirányítsa a figyelmünket, s aki lelkesedéséből mindig tudott egy keveset belénk is átplántálni. Ilyenkor, amikor a régi szeptemberekre gondolok, mindig elfog a lelkiismeretfurdalás. Vajon miért va­gyunk olyan feledékenyek, hálátlanok, miért feledke­zünk meg régi tanítóinkról? A nagy fogadkozások — majd jövünk’ Majd írunk! — legfeljebb egy-két évig tartanak. Aztán ritkulnak a levelek, ritkulnak a láto­gatások. De szerencsére mindig ott van a következő a helyünkre lépő nemzedék, amelyik ugyanúgy várja a tudást, igényli a törődést. Ők jelentik a folyamatos­ságot, s ők töltik be azt az űrt, amit a kirepülő, hálát­lan tanítványok hagynak maguk után. S most, hogy eszembe jutott az a három évtized előtti szeptember, különös izgalom fog el újra. Talán akkor éreztem, érezhettem így,­ mint most. Akkor én vágtam neki, valami ismeretlennek, most a fiam megy iskolába. Már napok óta rendezgeti a holmiját ha ismerős jön, első dolga megmutatni, hogy mi minde­ne van, s boldog izgalommal számolgatja, hányat kell még aludni. Kívánom neki, és a többi kis elsősnek, hogy ez az érdeklődés, ez az izgalom, sose hagyja el őket. Legyenek mindig­ fogékonyak a szépre, a jóra, arra, amit majd az iskolában kapnak az első tanító nénitől, s majdan a többiektől. S a tanító néniknek pedig azt kívánom, legyenek az ő tanítványaik hálásabbak mint én vol­tam — mi voltunk? —, hogy soha ne felejtsék el, ki­től kapták azt a kincset, amit tudásnak neveznek. D. Kiss Csaba »...Mindannak, amit elmondunk egymásnak, az ügyet kell szolgálnia' Vorosilovgrádi vendégek városunkban Fejér megyei látogatásuk során szovjetunióbeli test­vérmegyénk, a Vorosilovgrá­­di terület pártmunkásai: Vlagyimir Sztyepanovics Hil­­ko, Antracit város pártbi­zottságának másodtitkára és Anatolij Vlagyimirovics Je­­lenszkij, a városilovgrádi te­rületi pártbizottság lektora érkeztek kedden Dunaújvá­rosba. Vendégeinket a városi pártbizottságon Kóré Sán­dor, a pártbizottság tiktára fogadta, s a városnéző sétát megelőzően Dunaújváros fej­lődéséről, az új városokra jellemző eredményeiről sajátosságairól, és gondjairól tartott számukra tájékoz­tatót. A pártbizottsági tájé­koztatót követően vendé­geink a gazdag városnéző program során meglátogat­ták az Intercisa Múzeumot, az uszodát, sétát tettek a Római városrészben, meg­nézték a kőtárat, majd — többek között — a Duna­­parti szoborparkot is. Dél­után a Vasműbe látogattak, ahol szocialista brigádok tagjaival is találkoztak, s e találkozó keretében tartottak előadást Antracit város jele­néről. A Munkás Művelődési Központ megtekintése is szerepelt a délutáni prog­ramban, s csak ezután nyi­latkozott lapunknak Vlagyi­mir Sztyepanovics Hilko: — Életemben először járok külföldön, egy kicsit izgul­tam az induláskor, de ez az izgalom már az első Magyar­­országon töltött napokban elmúlt. Mindenütt, ahol em­berekkel találkoztunk, a me­gyei párbizottságon, vagy az Oktatási Igazgatóságon pe­dagógusok között, kollegiális, elvtársi hangulat alakult ki, s éreztem hogy barátok kö­zött vagyok. Ez az érzés bennem, Dunaújvárosban erősödött. — Nehéz kiválasztani, hogy mi tetszett eddig a legjobban, de talán éppen Dunaújváros jelentette szá­momra a legnagyobb él­ményt. Valahogy érződik ezen a városon a fiatalság, és érződik, hogy a lakói a magukénak tudják mindazt, amit itt a saját kezükkel építettek és építenek. — Az én városom, Antra­cit, bányászváros.­ Dunaújvá­ros kohászváros. Talán ezért is találtam sok közös vo­nást a két város között, mert mindkettőben olyan iparág van, amely létfon­­­tosságú a gazdasági életben, mert a bányászok is, a kolbászok is a munkás­­osztály kinthetők, avantgardjának te­volt alkalmam beszélgetni az itt élő embe­rekkel és biztos, hogy így van: a kohászok is tudato­san dolgoznak a jólétükért, és a kohászok is büszke em­berek, büszkeségük a mun­kából fakad.­­ Őszintén beszéltünk egymással mindenütt, érez­tük a bizalmat, szót váltot­tunk a gondokról is, a fej­lett szocializmus­­ építésének ellentmondásairól is, hiszen mindannak, amit elmondunk egymásnak, az ügyet kell szolgálnia. MA: SZONDA AZ AKROPOLISZ ÁRNYÉKÁBAN II. * EGY LÖVÉSZET ÉS EGY LŐTÉR TÖRTÉNETE * FORTUNA ETIKÁJA * OKLEVÉL A BETANÍTOTT MUNKÁHOZ * A cselekvési programok hatékony eszkösei a tervcélok megvalósításának A népgazdasági elvárásokhoz kell méreteznünk feladatainkat Mint már előző lapszá­munkban beszámoltunk róla, a­ városi pártbizottság leg­utóbbi ülésén összegezte az 1978. évi cselekvési progra­mok végrehajtásának első félévi tapasztalatait. A gaz­daságszervező munka és termelési eredmények a ta­­­valyi évnél kedvezőbb képet mutatnak. Az időarányos ter­melési feladatokat a válla­latok — az IKVV és a fe­hérneműgyár kivételével — túlteljesítették. Az eredmé­nyek értékét növeli, hogy döntően a belső tartalékok feltárásával, valamint a ter­melékenység további növelé­sével sikerült a feladatokat megoldani. Több olyan új termékkel jelentkeztek a vállalatok — elsősorban vasmű és a Papíripari Vál­a­lalat — melyeket a kül- és belföldi piac egyaránt igé­nyel. Az exporttevékenység ugyancsak kedvezőbb a ta­valyinál. A MOM és a VOB túlteljesítette dollár- és rubel­elszámolási tervét. A Dunai Vasmű és a Papír­ipari Vállalat az első félév­ben dollárelszámolású ex­porttervét nem teljesítette ugyan 100 százalékra, de a második félévtől az értéke­sítés feltételeinek javulásá­val a kitűzött célt el lehet érni. Ami a rubelelszámo­lású tervet illeti, a Papíripa­ri Vállalatnak van némi adóssága. A nyereség a gazdasági egységek többségénél elérte vagy túlhaladta az előírt szintet. Kedvező visszhangot váltott ki a vasmű dolgozói körében, hogy az ütemes termelő- és értékesítőtevé­kenység következményeként a nyereségtervet teljesítet­ték. Jelentős viszont a le­maradás a PlV-nél, a DU­­NAKER-nél és az IKVV-nél. A nyereségterv teljesítését a papíriparnál a ne­mes rést­­felhasználásban mutatkozó túllépés, az IKVV-nél pedig a termesztőtelep veszteséges volta hátráltatta. A papír­iparnál indokolt a közgazda­­sági vonal erősítése. A termelési gondokból ki­jutott a fehérneműgyárnak is, ahol a nagyarányú vizs­gaidőszaki szabadságolások hátráltatták a munkát, a BVM-ben pedig az elősze­relt acélváz hiánya vetette vissza a termelést. A szervezés-fejlesztési fel­adatok végrehajtása az éves tervnek megfelelően folyik. A vasműben a központi kar­bantartás teljes kialakítására gyorsították az ütemet. Az építőknél a szállítási folya­matokat vizsgálták felül. A Duna cipőgyárban a gépesí­tés, a fésűsfonodában a kar­bantartás, a MOM-ban az anyaggazdálkodás szervezés­fejlesztésére tettek intézke­déseket. A városban működő három kereskedelmi vállalat pedig az együttműködés ma­gasabb szintjét kívánja el­érni. A munkaerő-gazdálkodás frontján is van előrelépés. A vállalatok a korábbinál na­gyobb gond­ot fordítottak a meglévő munkaerő megtar­tására. Több helyen munka­­erő-átcsoportosításookat haj­tottak végre. A munkaerő­vándorlás csökkenő tenden­ciát mutat, de — egyes vál­lalatoknál — még mindig magas. A vállalatok szigo­rúbban ellenőrzik a munkakezdés és a befejezés idejét, a törzsműszakok alakulását, vizsgálják azok okait. Nor­makarbantartást folyamato­san végeznek az üzemekben. Az ösztönző rendszerek ha­tékonyságának vizsgálata is napirenden van, a minőségi ösztönzés irányába történő előrehaladás azonban még mindig lassú. A konverter beruházása a tervezett ütemben folyik. A módosított határidő előtt át­adják a fehérn­eműgyár új csarnokát. A BVM rekonst­rukciója viszont — a kivite­lező­­ létszámgondjai miatt — lassú ütemű. A 26. Építőipari Vállalat kivitelezői tevékeny­ségét gyakorta hátráltatja a tervek hiánya. Ezen az álla­poton kíván változtatni az a koncepció, miszerint bővítik a Dunaújvárosi Tervező Iro­da kapacitását. (Folytatás a 2. oldalon) Ülést tartott a városi párt-vb Az MSZMP városi végre­hajtó bizottsága augusztus 29- én ülést tartott. A testület értékelte a BM-pártszervek munkáját és a pártirányítás tapasztalatait. MA: Vietnami szolidaritási gyűlés A Vietnam iránt kibonta­kozott nemzetközi szolidari­tási kampány részeként ma délután 5 órakor szolidari­tási gyűlés lesz a Hazafias Népfront városi klubjában, ahol C­s­i­m­a Sándorné, a HNF városi titkára mond beszédet. A szolidaritási gyűlésen a Vietnami Szocialista Köztár­saság budapesti nagykövetsé­ge is képviselteti magát, s a gyűlés zárásaként a résztve­vők megkoszorúzzák a duna­újvárosi Ho Si Minh-park obeliszkjét. Jubileumi tűzoltóverseny Szombaton délelőtt a Köz­ponti Sporttelepen nagysza­bású jubileumi tűzoltóver­senyre kerül sor, amelyen részt vesznek az ország ko­hászati üzemeinek tűzoltósá­gai, valamint a 26. Építőipari Vállalat és a Papíripari Vál­lalat tűzoltói. A látványosnak ígérkező program — melyet a Dunai Vasmű vállalati tűz­oltó-parancsnoksága rendez — 9 óra 45 perckor veszi kezdetét ünnepélyes megnyi­tóval. Tíz órától pedig ver­­senyszereléseket és tűzoltó­stafétát láthat a közönség. Tizenegy órától tűzoltási be­mutatókra kerül sor, ame­lyeken tűzoltóink számot ad­nak felkészültségükről. A versenyfeladatok teljesítését délben értékelik, majd a ju­bileumi tűzoltóverseny díj­kiosztással ér véget. Bányásznapi randevú Pécsen —Politikai fórum és show-műsor — Gazdag kulturális program­­ A Pécsre tartó Schirilla ma érkezik Dunaújvárosba . A 28. bányásznap központi ünnepségére az idén Pécsen kerül sor. Szeptember else­jén, pénteken a városi sport­­csarnokban megrendezendő ünnepségen dr. Havasi Fe­renc, az MSZMP KB titkára köszönti a bányászokat. Ezt követően a Pécsi Nemzeti Színház, a Pécsi Balett, Baranya Táncegyüttes, a Me­­­cseki Szénbányák Vállalat és a Mecseki Ércbányászati vál­lalat fúvószenekara ad szín­vonalas műsort. Ez alkalomból másodszor rendezik meg a bányásznapi randevút, amelynek résztve­vői — bányászok és újság­írók — a személyes találko­zás lehetőségét használják fel egymás munkájának jobb megismerésére, a kapcsolatok további elmélyítésére. A há­zigazda Dunántúli Napló és a bányavállalatok üzemi lap­jainak munkatársai mellett ott lesznek a Jelenkor, a Ké­pes Újság, a Lobogó, a Nép­­szabadság, a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója és a Magyar Tele­vízió Pécsi Körzeti Stúdiója munkatársai, szerkesztői. A háromnapos programból nem hiányzik a vidámság sem. Vasárnap délután az újmecsekaljai PMSC-stadion­­ban nyitják meg a sajtóutcát, lesz léghajórepülés, divatbe­mutató, közös politikai fóru­mot és show-műsort rendez a Dunántúli Napló, a Nép­­szabadság és az MTI. Pécs­­újhegyen zenés szórakoztató műsor kezdődik délután öt órakor, este pedig az immár hagyományos, hatodik pécsi SZUR-ra kerül sor, a pécsi újságírók és színészek között. A mérkőzés Schirilla­­ György labdáját futva viszi le Budapestről. Schiril­la, akinek hosszú futására ezúttal is számíthatunk, pén­teken délután négy óra körül érkezik Dunaújvárosba. Az éjszakát az Arany Csillag Szállodában tölti, s szomba­ton reggel vág neki az újabb távnak. S a labdán kívül bi­zonyára magával viszi a du­naújvárosiak üdvözletét is: — Jó szerencsét a bányász­napi randevú minden részt­vevőjének! __________

Next