Dunaújvárosi Hírlap, 1979. február (24. évfolyam, 10-17. szám)
1979-02-02 / 10. szám
KATONAKÖSZÖNTŐ Az éveinkkel valamennyiünknek el kell számolnia ... Gyermekévek, diákévek ... s a férfinépnél a katonaévek adják a következő stációt. Két év egy-egy emberöltőből nem nagy idő. De két évnyi fegyveres szolgálat már mindenképpen sokatmondó időszak, hisz nem másnak, mint a hazának adózik vele minden fiatal. Holnap délelőtt Dunaújváros főterén szülők, nagyszülők, testvérek, menyasszonyok, barátok keresik majd a katonai eskütételre felsorakozott fiatal honvédek közt hozzátartozóikat, akik az alig egyhónapnyi kiképzés alatt is jócskán belekóstoltak már a vezény- és parancsszavakkal nehezített katonaéletbe. Elhangoznak majd a katonai eskü lélekemelő mondatai, s ettől a perctől a polgári élet normái több száz fiatal esetében egy új típusú felnőtti felelősségbe csapnak át, amelybe olyan elemek vegyülnek, mint például a bajtársiasság, s a csapatzászló iránti tisztelet. Ebben az új helyzetben kell majd helyt állniuk az ifjú katonáknak, akiket az ország különféle településeiről a minap szólított Dunaújvárosba a katonai behívó. Sokan közülük végzős orvostanhallgatók, közgazdászok, jogászok, mérnökök s a polgári életben már bizonyított ügyeskezű szakemberek. Együtt, Dunaújvárosban segítik ezután a konverteres acélmű építésének népgazdaságilag is fontos munkáját, és erejükhöz mérten kiveszik részüket a városépítésből is. Jogos feltevés: ezzel az erővel nemcsak ügyesen és hasznosan kell gazdálkodni, hanem helyet, szerepet kell neki adni a város társadalmi életében is. Már a kezdeti tapasztalatok is azt bizonyítják: a „dunaújvárosi” katonák igényes állampolgárokként jöttek városunkba. Megalakították KISZ-alapszervezeteiket, ifjúsági klubot hoztak létre, minősített sportolóik pedig az edzéslehetőségeket keresik. S ahogy véget érnek a kiképzés szigorú napjai, a katonáknak is több idejük lesz arra, hogy megismerjék városunkat, hogy a különféle munkahelyeken kapcsolatot teremtsenek a polgári lakossággal. Ebben az egymásra figyelő helyzetben nyilván a tényleges munkának, a vállalt és kapott feladatok teljesítésének meghatározó lesz a szerepe, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egyenruha megkülönböztetett tiszteletet és a néphadsereg katonájához illő magatartást követel valamennyi kiskatonától. Holnap, az eskü napján a vezényszavaké lesz a főszerep. De a díszelgés pompája gyorsan elmúlik. S a továbbiakban, az elszámolásra váró két katonaévben munkatársként kellene együttdolgozni valamennyiünknek, értő szóval, felnőttként... vezényszavak nélkül is. L. A. / Köszönet és elismerés • Az idén három kommunista szombati társadalmi munkáról tárgyalt a városi párt-vb Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága keddi ülésén értékelte az 1978. évi társadalmi mukaterv teljesítését és megjelölte az 1979. évi településfeljesztést segítő társadalmi munka fő feladatait. A terv teljesítése szervezési intézkedésekkel kezdődött. Az elmúlt évben pontosították a társadalmi munka operatív bizottságának feladatkörét, és létrehozták a vállalati társadalmi munkát szervező bizottságokat. Ezzel hatékonyabbá vált a munka szervezése és irányítása. lakóterületeken, a patronális intézményeknél, és az üzemekben egyaránt. A társadalmi munkák az elmúlt évben három fő területre irányultak : — az egy üzem egy intézmény mozgalom keretében a gyermekintézmények fenntartásának, működési feltételeinek javítására, kulturális és sportlétesítmények fejlesztésére, — a kommunista szombatok keretében a város rendbetételére, a parkok gondozására, — a kommunista műszakokkal pedig a városi gyermekintézmény-hálózat fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközök kiegészítésére. A város lakossága, a vállalatok, üzemek, intézmények dolgozói nagy aktivitással vettek részt a társadalmi munkában az elmúlt évben. Ez az aktivitás az eredményekben jól megmutatkozik. Az 1978. évi társadalmi munkaterv az elvégzendő feladatok értékét 18 millió forintban határozta meg. Ezt tervet 129,7 százalékra teljesítettük. A létrehozott munkaérték 23 millió 35 ezer forint volt, több mint 5 millióval nagyobb a tervezettnél. A bölcsődék, óvodák fenntartására, a nyári karbantartás elvégzésére tervezett társadalmi munkák egyik legnagyobb eredménye, hogy a nyári szünetet követően minden gyermekintézményünkben zavartalanul megkezdődhetett az oktató-nevelő munka. Az általános és középiskolákat, valamint a művelődési intézményeket segítő akciókban a tervezett célokat nem mindenben sikerült elérni, viszont kimagasló eredmények születtek sportlétesítmények fenntartására, új létesítmények építésére irányuló közös erőfeszítésekből. Négy kézilabdapályával, két salakos röplabdapályával, és egy salakos labdarúgó pályával gyarapodott a város. A négy kommunista szombatot úgy szervezték meg, hogy a munkát minden dolgozó a saját szabad szombatjén végezhette. A tavaszi és az őszi kommunista szombatok sikerültek a legjobban, a nyári akciók szervezése — főként a szabadságolások miatt — lényegesen nehezebb volt. Ennek ellenére városunk történetében az eddigi legeredményesebb évet zártuk a társadalmi munkában. A tervezett 5,6 millió forintos munkaértékkel szemben a város vállalatai, szocialista brigádjai, intézményei és a lakosság 9,45 millió forint munkaértéket hoztak létre a kommunista szombatokon. Ebből az értékből 6 millió 129 ezer forintot fizettek be vállalataink a gyermekintézmények fejlesztésére. A városi parkokban elvégzett munka értéke 3 millió 332 ezer forint volt. A teljesített munkaórák száma több mint félmillió, ami az 1977. évi teljesítéssel összevetve 1 125 százalékos emelkedést mutat. A városi párt-végrehajtó bizottság megállapította, hogy az újonnan megalakult vállalati társadalmi munkát szervező bizottságok tevékenysége megfelelő volt. Kiemelkedően tevékenykedett a Dunai Vasmű, a 26. Építőipari Vállalat és a Papíripari Vállalat szervező bizottsága. Nem volt kielégítő viszont a Beton- és Vasbetonipari Művek ilyen irányú munkája, nem teljesítette a patronált intézményeknél vállalt kötelezettségeit, továbbá a kommunista szombatok szervezése is alacsony hatékonyságú volt. Az iskolák közül a Műszaki Főiskola, a 316. sz. Szakmunkásképző Intézet és a Bánki Dénát Szakközépiskola tevékenysége volt kiemelkedő. Az 1979-es évben 20 millió forint értékű társadalmi munkát tervezünk elvégezni. (Folytatás a 2. oldalon!) Ülést tartott a városi tanács Szerdán ülést tartott a városi tanács. A tanácsülésen megjelent Závodi Imre megyei tanács elnöke és dr. a Deák László, a járási hivatal elnöke is. A tanácsülés elsőként meghallgatta Sófalvi István tanácselnök beszámolóját a végrehajtó bizottság 1978. évi működéséről, az átruházott hatáskörök gyakorlásáról. Ezután megvitatta és elfogadta a tanácsülés az 1978. évi cselekvési program végrehajtásáról szóló beszámolót, az 1979. évi városfejlesztési és költségvetési tervet és cselekvési programot. A továbbiakban Ágoston Oszkár, a Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárának igazgatója tájékoztatta a tanácstagokat az üzem dolgozóinak művelődési, egészségügyi és szociális helyzetéről. A tanácsülés döntött a városban működő szociális intézmények (szociális otthon, házi szociális gálat) egységes gondozási alszervezetbe való összevonásáról Dunaújvárosi Egyesített Szociális Intézmény néven. Végül módosította a tanács saját szervezeti és működési szabályzatát, mert a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének rendelete értelmében ez év január 1 -től Dunaújváros város környéki községévé vált Kisapostag. A tanácsülés vitájában felszólaltak: Banyik Istvánné Berczeli József, Dankó Miklós, Köles István, Nagy László. Pálfi István Sárai János Sárosi József. dr. Schummel Rezső György. Szitás Jónos Somogyi Szloboda György, Tóth Zoltán tanácstagok és Ararny pá>rendBulla József meghívottak. az MSZMP Politikai Főiskolája hallgatóinak lángatása Szerdán városunkba látogatott az MSZMP Politikai Főiskolája — általános politikai tagozatú — vezető továbbképző tanfolyamának hatvan hallgatója. A vendégeket a Dunai Vasműben Kóré Sándor, az MSZMP városi bizottságának titkára, dr. Szabó Ferenc vezérigazgató és Verbó István, a Dunai Vasmű pártbizottságának titkára fogadta. A tanfolyam hallgatói — akik különféle állami, politikai és társadalmi szervek magas szintű vezetői — tájékoztatást kaptak városunk életéről, az ipari nagyüzem tevékenységéről, a város- és iparfejlesztés különböző kérdéseiről. Ezt követően látogatást tettek a vasmű három gyáregységében: a meleg- és hideghengerműben és a lemezfeldolgozó gyárrészlegben. Ebéd utáni programjukat a vendégek a városban töltötték. Megtekintették a Munkásművelődési Központot és a fedett uszodát. A délutáni órákban történt elutazásukat megelőzően tapasztalataikról és a város életével összefüggő benyomásaikról nagy elismeréssel szóltak. t AZ ELSŐ HÓVIRÁG (Cseh Tibor felvétele) „Az építőipar reneszánszát éljük” — Beszélgetés egy átszervezésről — Február elsejével jelentős átszervezést hajtottak végre a 26-os Állami Építőipari Vállalatnál. Engl Tiborral, a vállalat személyzeti és oktatási főosztályának vezetőjével arról beszélgettünk, hogy mi tette szükségessé az átszervezést, milyen eredményeket várnak az új rendszertől. — Mi az átszervezés lényege? — Nagyon röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy a munkában a hangsúlyt az előkészítés szakaszára toltuk. Korábban termelésirányítás-centrikus volt a tevékenységünk, az átszervezés nyomán nagyobb jelentősége lesz a tervezéstől a szerződéskötésig tartó előkészítő szakasznak. Ez a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy a termelési főosztályt két részre bontottuk, a termelési és a műszaki főosztályra, ez utóbbi alá a hagyományos műszaki osztály, a fejlesztési osztály és az újonnan létrehozott vállalkozási osztály tartozik. A termelési főosztály kialakult irányítási rendszere változatlan marad. — Új dolog a vállalkozási osztály. Mit takar ez az elnevezés, milyen munkát végeznek majd az ott dolgozók? — Három terület, a szerződéskötés és a kalkulációk, valamint a könnyűszerkezetes építési móddal kapcsolatos rendszergazda-szerepünkből adódó feladatok megoldása is ennek az osztálynak a hatáskörébe tartozik. Korábban is volt szerződésekkel és kalkulációval foglalkozó csoportunk, de mert két különböző osztályon dolgoztak, elszigetelődött belül a munkájuk. — Mi tette szükségessé az átszervezést? —1 Már egy évvel ezelőtt foglalkoztunk a vállalkozási osztály létrehozásának gondolatával. A komplex átszervezési folyamat januárban kezdődött el, amikor ipartelep néven működni kezdett a központi telephelyünk. Eddig négy üzem, a csőszerelő, a vasszerkezeti, a gépjavító és az asztalosüzem munkáját koncentráltuk erre a telephelyre, ahol egységes irányítással, iparszerűen, a gépek jobb kihasználásával végezhetjük az előkészítő munkákat. Tervezzük a telephely további bővítését, amminek eredményeként hat-nyolcszáz ember dolgozhat szervezettebben. Az ipartelepen a gyakorlati munka átszervezése volt a feladat, itt központban inkább az elméleti munkát kellett jobban megszerveznünk. A folyamatot az indította el, hogy elment egy főosztályvezetőnk, azonban az ok, amiért az átszervezés mellett döntöttünk, ennél sokkal mélyebb. Az építőipar a reneszánszát éli napjainkban. Egyre korszerűbb berendezésekkel, kisgépekkel, új technológiákkal, előregyártott elemekkel dolgozunk. De nincs korlátlan mennyiségben minden anyagkapacitás, élőmunka, ugyanakkor a termelékenységet évente öt-tíz százalékkal növelni kell. Hogyan? Erre a kérdésre az átszervezésben találtuk meg az optimális választ. Adottak a körülmények — emberek, gépek, feladatok —, és bizonyos mértékig korlátozottak a lehetőségek, a megoldást tehát máshol kellett keresni. Ez a máshol az előkészítés lett, amelyben eldől a vállalat stratégiája. — Hogyan képzelik el ezt az előkészítést? — Már a tervezőnek úgy kell terveznie, hogy előregyártott elemekből, az építkezésen a legkevesebb munkával szerelhessék össze az épületet. Ez a szemlélet az előkészítés minden szakaszán végigvonul, a korszerű gépek, műanyagok felhasználásán át egészen a szerződéskötésig, s ez határozza meg a társvállalatokhoz való kapcsolatunkat is. — Milyen gondokkal találják szembe magukat? — Még semmit sem döntöttünk el, amikor már megindult a találgatás, hogy ki kinek a helyére kerül. Nehéz megérteni, hogy nem X és nem Y cserél helyet, hanem átcsoportosítottuk azt a néhány szakemberünket, aki számításba jöhetett. Én magam is sok embernél tapasztaltam az újtól való idegenkedést, az „eddig is csináltuk, ezután is lesz valahogy” gondolkodásmódot. Csakhogy mi a jövő évnél is előbbre gondoltunk. S mivel vállalatunknak szerteágazó a profilja, és a szervezettebb munkára sémák nincsenek, nekünk kellett kitalálni valamit. — Mit várnak az átszervezéstől? — Az első jelei két év múlva mutatkoznak csak, hiszen az első új szerződéskötések után nyolcvanegyben kezdünk építkezni. Hogy az új szervezet hogyan fog működni, azt nem tudom. Mert a szervezet önmagában még nem minden, és nem váltja meg a vállalatot. Egy rossz szervezet gátja lehet a fejlődésnek, egy minőségileg is újabb pedig — akárcsak a társadalomban — megteremtheti a továbblépés lehetőségét. J. K.