Dunaújvárosi Hírlap, 1979. július (24. évfolyam, 53-61. szám)

1979-07-03 / 53. szám

XXIX. évfolyam, 53. szám ~ 1979. július 3., kedd ~ AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Áruk­­ és vásárlók Becsukhatatlan szekrény, rosszízű felvágott, színét ha­gyó ruhanemű, a használat másnapján bedöglött televí­zió, a mosásban összezsugo­rodó pulóver és hasonló bosszúságok, károk sora jel­zi : még mindig tekintélyes számban árulnak nem meg­felelő minőségű termékeket. A hibák, a bajok gyökere természetesen ott van, ahol a gyenge minőségű fogyasz­tási cikket előállítják, de nem vétlen a kereskedelem sem, amiért az ipartól átve­szi és a vásárlónak tovább­adja a rossz terméket. Sőt, olykor még a szállítási szer­ződésekben sem köti ki a minőségi követelményeket. Ezt a helyzetet jóideig ter­mészetesként könyveltük el, és az áruszűkével magyaráz­tuk. Elfogadtuk a kereske­dők érlelését, akik azt mond­ták: „nem tehetem meg, hogy visszautasítom a hibás szállítmányt, mert akkor áru­hiányt okozok.” Vagy azt: „kénytelen vagyok szemet hunyni, megalkudni, mert ha sokat reklamálok, akkor semmilyen árut sem kapok a monopol helyzetben lévő termelőtől.” Elnéztük, azt is, hogy a ke­reskedelmi vállalatok nem is tesznek különösebb erőfeszí­téseket még annak érdeké­ben sem, hogy az áru hibáit feltárják: szinte minőségvizs­gálat nélkül hozzák forga­lomba a termékek egy részét. A jelek azonban arra utal­nak, hogy a jövőben a ke­reskedelem — és a fogyasz­tó — kevésbé kényszerül ilyen megalkuvó magatartás­ra. A fogyasztási cikkeket gyártó ipar szállítókészsége ugyanis javul, sőt, némely iparág „kínálati helyzetbe” jutott, azaz nem adja el könnyen az áruját. Ez a folyamat a jövőben alighanem erősödni fog. A már életbe lépett és a közel­jövőben életbe lépő új gaz­dasági szabályozók arra késztetik majd a termelőket, hogy hatékonyabban, gazda­ságosabban dolgozzanak. És a világpiaci helyzet is jobb minőségű áruk előállítását követeli meg tőlük. Az álla­mi támogatások mérséklése szintén kiszűri a termék­­szerkezetből az elavult, rossz minőségű termékeket,­­ és nehéz helyzetbe hozza az ilyeneket előállító termelő­ket. A változó helyzettel szá­molnia kell a kereskedelem­nek is. Igényesebb lehet — és remélhetőleg lesz is — szállítóival szemben, bátrab­ban léphet fel a fogyasztói érdekek képviseletében. Amivel a népgazdaság érde­két is védi, hiszen a selejtes, gyen­ge minőségű áru előállí­tására ma még sok drága — olykor külföldi — alapanya­got, energiát és munkaerőt használnak fel, jobban mond­va pazarolnak el. Mindazonáltal el kell érni, hogy a minőséget először is a gyártók ellenőrizzék, és a helyszínen szűrjék ki a hi­bás darabokat. Sokkal költ­ségesebb ugyanis a terméket a kereskedelemben vizsgál­ni, s hiba esetén visszaszállí­tani. Mindez­­ nem jelenti azt, hogy a szigorúbb szabályo­zók hatására egy csapásra megjavul azoknak az áruk­nak a minősége, amelyekkel szemben eddig kifogásaink voltak. Lassú folyamatra szá­míthatunk csupán. G. Zs. Átadták a vasmű új üdülőjét Rekordidő — nyolc hónap — alatt készült el a Dunai Vas­mű új nyolcvanszobás, 30 millió forintos költségű ba­­latonszéplaki üdülője. Teg­nap, hétfőn délután dr. Sza­bó Ferenc vezérigazgató — a vállalat politikai, társadalmi és tömegszervezeti vezetői­nek jelenlétében — adta át az új létesítményt, melyet a LAKÓTERV tervei alapján a vasmű, a Hídépítő Vállalat és a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat épített meg. Az ünnepségen megju­talmazták az építkezésen ki­váló teljesítményt nyújtó dolgozókat. A Dunai Vasműnek régi terve volt, hogy a Medicor vállalattal közös százszobás üdülő mellé — melyből öt­ven szoba a vasműé — egy új, saját üdülőt létesítsen. A kohászati kombinát közel ti­zenháromezer dolgozója számára ötven vendégszoba a Balaton partján kevésnek bi­zonyult. Az utóbbi években már csak egy-egy hetes vál­tásban üdülhettek a dolgo­zók, ami a kikapcsolódás szempontjából kevés. A régi tervhez adódott a széplaki, 8600 négyzetméteres telek, amelyen eddig tizenhat fa­ház állt és egy hatszáz ada­gos konyha. A faházak fel­számolásával ide telepítették az új, 80 vendégszobás, há­rom szintes üdülőt. Az épít­kezést 1978. október 21-én kezdték meg, és­ 1979. június 30-ra épült fel. Az új üdülő valamennyi szobájához fürdőszoba tarto­zik, mosdóval, zuhanytálcá­val és WC-vel. A szobákban beépített szekrények vannak, valamint két fekvőhelynek és egy pótágynak jut hely. Az épület külső megjelenésé­ben zömmel világos színű, s jól kapcsolódnak hozzájuk a hatalmas üveg mellvédek, zöldes árnyalatukkal. Az üdülő társalgója nemcsak kellemes, hangulatos, ha­nem valóságos építészeti bra­vúr is. A 200 négyzetméter alapterület fölé két szint ma­gas függönyfal emelkedik, amit az emeletes épületrész csak megtámaszt. A függöny­falon falba befogott acéllép­cső vezet fölfelé. Az óriási légterű társalgó hatalmas , észak-nyugati fekvésű üveg­fal mögött helyezkedik el. Az üdülő körüli parkré­szek, a pihenőpadok, a sé­­tálóutak kellemes környezet­ként kapcsolódnak az épület­hez. Az új üdülő — a part­menti szállókkal ellentétben — a Balaton partjával pár­huzamosan van elhelyezve. A Dunai Vasmű új üdülője méltán reprezentálja a dol­gozókról való gondoskodást. S. Gy. Ülést tart a városi párt-vb Az MSZMP városi végre­hajtó bizottsága ma ülést tart. A vb jelentés alapján megvitatja a vállalatok el­lenőrző és rendészeti szervei­nek tevékenységét a társa­dalmi tuladon védelmében. Ezt követően a testület má­sodik félévi munkaprog­ramját fogadja el. Csehszlovák vendégek városunkban Az MSZMP Központi Bi­zottságának vendégeként ha­zánkban tartózkodó Hasvo, a csehszlovák Pavol Nova Misi társadalmi folyóirat fő­szerkesztő-helyettese és Vera Jencova, a dokumentációs és recenziós feladatokkal megbízott szerkesztő pénte­ken délután városunkba lá­togatott. A vendégeket Kóré Sándor, a városi pártbizott­ság titkára fogadta és tájé­koztatta őket Dunaújváros életéről, fejlődéséről. csehszlovák delegáció ezt kö­­­vetően városnézésen vett részt. A csehszlovák vendége­ket elkísérte Barsi Tomaj, a Társadalmi Szemle szerkesz­tőségének titkára, a Központi Bizottság alosztályvezetője. Vizsgáztat a miniszter Szombaton Soltész István kohó- és gépipari miniszter vizsgáztatta a végzős alakítástechnológusokat a dunaúj­városi főiskolán. A sikeres államvizsgák végén a hallga­tók nevében Setényi László nyújtotta át a miniszternek a kohászgyűrűt (Arany Gábor felvétele) Középiskolák átszervezése A Fejér megyei Tanács pénteki ülésén a végrehajtó bizottság művelődési osztály­­vezetőjének javaslata alap­ján határozat született több dunaújvárosi középfokú ok­tatási intézmény megszünte­téséről, illetve új intézmény létesítéséről. Ennek értelmé­ben július elsejétől megszű­nik a Rudas László Közgaz­dasági Szakközépiskola, a Gyors -és Gépíró Iskola, Kereskedelmi és Vendéglátó- a ipari Szakközépiskola, to­vábbá a Középiskolai Kollé­gium. A megszüntetett intéz­mények helyett azonos igaz­gatási-pedagógiai vezetés­sel összevont középfokú ok­tatási intézmény létesítését határozták el. Az intézkedés az oktatási miniszter tavasszal kiadott irányelveinek szellemében született, amely a középisko­lák integrációját­­ célozza. Ez a­ törekvés, és a megyei tanács intézkedése is közvet­lenebb irányítást tesz lehe­tővé. Az iskolák működésében nem lesz változás, továbbra is az eddigi oktatási rend­szernek megfelelően folyik majd a képzés. A változás tehát csupán a szervezeti forma megváltoztatását je­lenti, amely a közös irányí­tás bevezetésével lényegesen leegyszerűsíti az irányítás eddigi hosszas, bonyolult és áttételes útját. Az újonnan­ létesített isko­la nevéről később intézked­nek. z öregek emlékezeté­ből ben június huszonki­­lencedike, Péter-Pál napja úgy él, mint az aratás kezdete. A legnagyobb, ha­tárbeli munka, a betakarítás semmihez sem hasonlítható erőfeszítése majd mindig e „kétszentes” napon vette kezdetét, amikor még a liszt­nek, kenyérnek való búza­szemek viaszosan, puhán duzzasztották a kalászt. Az idén — az aszály „jóvol­tából” — jóval előbb értek kasza alá a gabonák. Igaz, amióta kombájn járja a ha­tárt, amióta száz kaszás, ma­rokszedő és cséplő ember munkáját egyetlen „masina” vette át, nem kell úgy si­etni. Egy-két napot még lá­bon érhet a gabona, hiszen mindössze tízegynéhány na­pig tart az aratás. Az öreg kaszások az idén alighanem már két héttel Péter-Pál előtt szaporították volna a rendet, keresztet. A kombájnok viszont csak egy héttel a nevezetes nap előtt indultak el, akkor, amikor már látszott: a későn jött esők nem sokat segítenek. A szárazság mindenütt megvi­selte a gabonát, a rövidebb szárakon satnyábbak a kalá­szok. Éppen ezért különösen ügyelni kell, hogy a gyen­gébb termést ne tetézze újabb veszteség, s magtárba kerüljenek a már megter­mett és learatott szemek. A dunaújvárosi, a nagyve­­nyimi, a kisapostagi határ­aratás idején régen jóval né­pesebb lehetett.­Most, a leg­nagyobb nyári munkát tíz kombájn végzi el, s közben jut idő, ember és gép, hogy ezzel egyidőben a szalmával is törődjenek. A három ha­tárban gazdálkodó Vörös Csillag Tsz földjei azonban így is szinte néptelenek. Mégis mindenütt gyarapodik a tarló, s a magtárakban, terménytárolókban gyűlik az idei termés. M. N. L. Szinte néptelen a határ, de a tarló mégis gyarapodik­ , munkáját végzi el Egy kombájn száz ember Minden szem gabonára vigyázni kell Cseh Tibor felvételei Az aratás kellős közepén is jut már idő, ember és gép a szalmabálázásra Az első új búza a dunaújvárosi malomban

Next