Dunaújvárosi Hírlap, 1979. augusztus (24. évfolyam, 62-70. szám)

1979-08-03 / 62. szám

HÍ MAP XXIX.­évfolyam, 62. szám ~ 1979. augusztus 3., péntek ~ Ára: 1,50 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Augusztus 4-én Kommunista szombat Az idei első kommunista szombat tapasztalatairól és a még hátralévő másik két tár­­sadalmimunka-akció előké­szítéséről tárgyalt szerdán délután a társadalmi munkát szervező városi operatív bi­zottság. A tanács vb-termé­­ben megrendezett ülésen részt vettek a városi tanács vezető munkatársai, a városi pártbizottság képviselői és a vállalatok társadalmi munka­­felelősei. Az április 7-i és 14-i kommunista szombatok ta­pasztalatairól Ajpek Ferenc, a városi tanács csoportveze­tője, társadalmimunka-fele­­lős számolt be. Az áprilisi társadalmimun­ka-akcióban 25 490 dolgozó vett részt, kö­zülük 15 482-en saját mun­kahelyükön, a termelőmun­kában. Az üzemekben dolgo­zók aránya 15,8 százalékkal volt magasabb az 1978. évi­nél. A többiek a város szépí­tésén jeleskedtek. Az idei első kommunista szombat munkájával létrehozott ér­ték 2 millió 330 ezer volt, amelyből 1 millió forint 523 ezer forintot utaltak át a városi tanács számlájára. Az első félévben szerzett tapasztalatok azt jelzik, hogy némely vállalatok túlságo­san leszűkítik a társadalmi munka jelentését. Nemcsak a kommunista műszak, hanem egyebek között az „egy üzem — egy iskola” kapcsolat társadalmi munka. Ez utób­b­­­inál az első félévben 10—12 százalékos lemaradás mutat­kozik a tervhez képest. A le­maradás következtében a vá­ros óvodáinál és más gyer­mekintézményeinél nem megfelelő a karbantartás. Igaz ugyan, hogy a nemzet­közi gyermekév tiszteletére év elején a felajánlások is „erősebbek” voltak, de a gyermekév nem fejeződhet be ígéretekkel. A második félévi társadal­mi munka feladatairól Soós Imre, a városi tanács elnök­­helyettese tájékoztatta résztvevőket. Elmondta, hogy a az óvodagondok enyhítésére a város vállalatai részéről széles körű összefogás bonta­kozott ki. A vállalatok fel­ajánlásai mellett azonban elkel a szervezett társadalmi munka is, amit jó, ha most figyelembe vesznek már vállalatok társadalmimunka­ a tervek készítésekor. A 155 százalékos feltöltöttségből adódó fokozott igénybe­vétel különös hangsúlyt kap a kar­bantartási feladatok elvégzé­se. Erre jó alkalom az au­gusztusi egész hónapos óvo­daszünet. Ezért fontos­­ek között az üzemek és töle­gyermekintézmények kapcso­a­latának erősítése. Az operatív bizottság úgy határozott, hogy a következő kommunista szombatot a vá­­si feladatok leginkább igény­­leg, amikor azt a termelé­­rés üzemei akkor szervezik k­i. A város szépítésére szer­vezett akciókra augusztus 4- én és 11-én kerül sor, munkához szükséges feltéte­­­leket, eszközöket az Ingat­lankezelő és Városgazdálko­dási Vállalat, a városi tanács műszaki osztálya, valamint a vállalatok társadalmi munka­­felelősei biztosítják. Az építők feladatai' Az MSZMP városi végre­hajtó bizottsága legutóbbi, keddi ülésén intézkedési ter­vet fogadott el, amely a Köz­ponti Bizottság, valamint a Fejér megyei pártbizottság az építő- és építőanyagipar továbbfejlesztésére vonatkozó határozatának végrehajtásá­ból fakadó dunaújvárosi ten­nivalóit fogalmazza meg. Az intézkedési terv főbb céljai a következők: A városi tanács, a helyi építőipari vállalatok és szö­vetkezeti építőipari egységek a meglévő eszközök és szer­vezetek jobb kihasználása érdekében szorosabb koope­rációt és ésszerűbb, hatéko­nyabb munkamegosztást ala­kítsanak ki. Közös beruhá­zással növeljék az állóesz­köz-kihasználtságot is. Gyorsítani kell a kiemelt nagyberuházások építési üte­mét, mégpedig telephelyek létrehozásával, korszerűsíté­sével, az előregyártás fejlesz­tésével, a gépesítés, a kisgé­­pesítés színvonalának javítá­sával, új technológiai eljárá­sok bevezetésével. Szerződésekben kell bizto­sítani, hogy a lakásépítési ütem tartása mellett a kap­csolódó létesítmények is ha­táridőre elkészüljenek. Ezen belül kiemelten fontos a gyermekintézmények, egész­ségügyi intézmények tervsze­rűbb, szervezettebb kivitele­zése, karbantartása, felújítá­sa. A városban egyre inkább előtérbe kerülő felújítási munkákra az Ingatlankezelő Vállalatnak, valamint a la­kásszövetkezeteknek műsza­ki, gazdasági és szervezeti fejlesztéssel, továbbá szako­sodás és együttműködés ré­vén kell felkészülniük. E munkába célszerű bevonni a magánkisiparosokat is és a mellékfoglalkozású iparenge­délyek számának növelésével bővíteni is kell a városban dolgozó, építőipari javítást végző kisiparosok körét. A felújítási munkákban — mind az ipari létesítmények, mind pedig a panelos technológiá­jú épületek felújításában — természetesen a 26. számú Építőipari Vállalatnak kell a mainál nagyobb részt vállal­nia. Az intézkedési terv mind­emellett körültekintően szab­ja meg az építőipari munkát végző szervezetek legfonto­sabb feladatait, valamint megjelöli a 26. Állami Építő­ipari Vállalat, az Ingatlan­­kezelő és Városgazdálkodási Vállalat, a Betonelemgyár, a lakásfenntartó szövetkezetek, a Dunaújvárosi Tervező Iro­da, a Vízügyi Építő Vállalat, a Dunaújvárosi Víz- és Csa­tornaművek, a Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat leg­fontosabb tennivalóit. A városi tanácsra háruló egyik legfontosabb feladat megteremteni az építési szük­ségletek és kapacitások terü­leti összhangját. Az intézke­dési terv a pártszervezetek számára kötelezővé teszi, hogy az építő- és az építő­anyagiparban dolgozó kom­munisták támogassák az üze­mek gazdasági vezetését a szervezettebb, hatékonyabb munka feltételeinek megte­remtése érdekében. A. G. Egy­másra mutogat­ás helyett Sűrű egymásutánban ér­keznek a szalmabálákkal megrakott pótkocsis teher­autók, vontatók a papírgyár­ba, ahol gyorsan és pontosan mérik, minősítik az egyes szállítmányokat. Ezt követő­en pedig az előkészített tá­rolókba, illetve azonnal a feldolgozó helyre kerül a szalma, amelynek minősége — eddig legalább­is — megfelelt az elő­írásoknak. Igaz, a bá­lák között az idén is sok a feldolgozók ál­tal mér a korábbi években is kifogásolt kisméretű, de a tég­laalakúra összepréselt szalma nedvességtar­talma a tíz százalé­kot, vagyis a megen­gedettnek a felét sem éri el. Ez azonban közvetlenül az aratás után eddig is majd minden évben így volt, és mégis évről évre napirendre ke­rült , amelynek szalmaügy, „eredmé­nye”, a termelő, felvásárló és a fel­­­használó kölcsönös egymásra mutogatá­sa. Az eredmény vé­gül is gyakran az lett, hogy már télen, jobb esetben, pedig tavasszal csökkenteni kellett a szalmacel­­lulóz-gyártást, vagy pedig — a termelés biztonsága érdekében — en­gedni kellett a minőségi kö­vetelményekből. Jelenleg a legexponáltabb szalmaügyben vállalat ZÖLDÉRT, amely a terme­­­lőktől felvásárolja a szal­mát, a feldolgozót pedig egy másik szerződésben biz­tosítja róla, hogy akkor és annyi szalmát ad, amennyi a zavartalan cellulózgyártáshoz szükséges. Ez a feladatmeg­osztás a korábbi évek jó és rossz tapasztalatainak ös­­­szegzése után alakult­­ ki, s úgy tűnik, a ZÖLDÉRT az idén ebben az ütközőszerep­ben is helytáll. A papírgyár igénye évente hatvanezer tonna szalma. Ezt kell „közvetíteni” ZÖLDÉRT-nek, amely a me­­­zőgazdasági üzemekkel már meg is kötötte a szerződése­ket. Sajnos azonban ez ko­rábban sem volt elég biztosí­ték a zavartalan ellátásra. Ezért, hogy elkerüljék pél­dául az évközi szállítások akadozásából adódó zavaro­kat, az idén tovább növelték a gyárhoz közeli ideiglenes tárolók befogadóképességét. Tavaly csak háromezer ton­nányi szalmát tároltak így, az idén viszont tízezer ton­nát, vagyis az összmennyiség hatodrészét helyezik el a gyár számára biztonságot nyújtó közelségben. Bár a kis bála nagy bála kérdés a megfelelő bálázógé­pek hiánya miatt az idén sem hozott megoldást, az árat kölcsönös megelégedésre rendezték. Sőt, több kedvez­ményt is kapnak a szalmát eladó gazdaságok, amelyek ha külön juttatásért nem otthon tárolják a szalmát — a szállítások gyorsítása érde­kében — két átvevő- és há­rom tárolóhelyen intézhetik a „szalmaügyüket”. M. N. L. akkor Varga Ilona laboráns műszerrel ellenőrzi a szalma nedvességtartal­mát. Ha a két pálca között „elve­szik” az elektromos áram, száraz a szalma Brigádvezetők Szocialista brigádvezetői tanácskozást tartanak ma délelőtt 9 órakor a Volán 14. számú Vállalat dunaújvárosi üzemegységénél. A tanácsko­záson, amelyen az üzemegy­ség valamennyi szocialista brigádjának vezetője részt vesz, az idei év első félévé­nek eredményeit és gondjait beszélik meg Július 28-án ünnepélyes keretek között nyitották meg az európai gyermektalálkozót. Az első ízben sorra került talál­kozó házigazdája Magyarország. A harmincnégy országból érkezett ezerkétszáz küldött ittlétének ideje alatt Budapesten, Csillebércen, Zánkán a magyar gyerekekkel — köztük duna­újvárosiakkal — együtt vesz részt a találkozó programsoroza­tán, amelyekből a barátkozás sem marad ki. Azok a magyar gye­rekek, akik a táborozások, kirándulások során összebarátkoz­tak külföldi társaikkal lakóhelyükön, otthonukban is meg­vendégelik őket, így e hónap tizennegyedikén több, a talál­kozóra érkezett gyerek is ellátogat majd városunkba, ahol újdonsült barátaik gondoskodhatnak programjukról- Verseny nincs, pénz van Az értékelések egyik feladata lenne, hogy a jó eredményeket elérőket tovább bátorítsa, jutalmazza, a lemaradtakat pedig arra ösztönözze, hogy ezután kapaszkodjanak följebb, mert érdemes. Létezik azon­ban a különböző rendű-rangú értékeléseknek egy olyan típusa is, amely se nem jutalmaz, se nem ösztönöz, amelyben a kitüntetett lassanként inkább megbélyeg­zettnek érzi magát. Ezekben a hetekben fejeződnek be minden vállla­­latnál a féléves munkaverseny-értékelések, s ahogy az már lenni szokott, veszekedéseket, indokolt és indoko­latlan ellentéteket, haragot szülnek majd minden üzemben. Jóllehet a féléves sorrend megállapításakor még sehol nem osztanak ki pénzjutalmat, ez az év közi értékelés mégis alaposan fölbolydítja a közhangulatot. Pedig látszólag egyszerű ügy: összeül az üzem­vezető, a párt-, a szakszervezeti és a KISZ-titkár, és sorra véve az elmúlt hónapokban végzett munkát, máris kijön a végeredmény. Csakhogy az értékelés mindenütt meglehetősen szubjektív... No, nem arról van szó, hogy a brigádértékelések romló hitelét egyedül a valóságos helyzetet többé­­kevésbé szépítő brigádokra akarom hárítani. Mert bár igaz, hogy sok függ a hangzatosan megfogalmazott vállalásoktól, (amelyek teljesítése sok esetben amúgy is a brigádok munkaköri kötelessége) és sokat lendít­het az esedékes helyezésen a brigádnaplóban az éppen aktuális jelszavakra szánt megfelelő terjedelem (mint például a művelődés, a társadalmi munka, vagy a kö­zösségi élet), ezek a dolgok már csak kísérőjelenségei egy sokkal följebb ágazó szövevénynek. Ugyanis a brigádverseny nemcsak a helyezést el­ért kollektíváknak jelent kisebb-nagyobb pénzjutal­mat, hanem a gazdasági és társadalmi vezetők tevé­kenységének megítélésében is az az egyik fő szempont, hogy az irányításuk alá tartozó brigádok milyen fej­lődést értek el. Vagyis többre mennek egy olyan kol­lektívával, amely hosszú éveken át mindig az élen végez az üzemi értékelésekben, s így elnyeri a jogot magasabb kitüntetésekre is, nagyobb hírt és rangot szerezve ezzel az adott üzemnek, mint egy frissen fel­törő brigáddal, amelynek a fényes múlt helyett egyet­len érdeme a jelenben végzett jó munka. Ebből pedig az következik, hogy az egy területen dolgozó brigádok között kialakul egy hallgatólagos sor­rend, amelyben mindenki ismeri a maga helyét, s ezen nem is akar — de többnyire nem is tud — átlépni. Mivel a legtöbb helyen megvan már a „futtatott” bri­gád, a többiek beletörődnek a megváltoztathatatlan középszerűségbe, s lassan alábbhagy a versenyláz. Egészen addig, míg a soron levő értékelés újra fel nem csigázza a reményeket. Hátha most, a jó munka mellett, jobban sikerült az adminisztráció is, hátha most jobban tudjuk „eladni” magunkat, fordul meg a gondolat a brigádtagokban, hogy aztán a legtöbb eset­ben keserűségbe váltson a bizakodás. Csak az a kér­dés, hogy legközelebb vajon ismét feltámad-e ez a versenyzési kedv? Hiszen a jelenlegi mintára előbb­­utóbb kialakul egy olyan sorrend, amelyben már nem csak az első, hanem az összes létező helyezés sorsa előre eldöntött lesz, és amelyben — a mostaninál lényege­sen kevesebb erőfeszítéssel — mindenki nyer valamit. De attól tartok, hogy ugyanakkor sokkal többet veszítünk is ... Pekarek János Irány a Balaton! — de még mielőtt elindulnánk, kérnénk egy csoportképet... (Az alsóörsi úttörőtáborban készült fényképes riportunk lapunk harmadik oldalán ta­lálható)

Next