Dunaújvárosi Hírlap, 1979. október (24. évfolyam, 79-87. szám)

1979-10-02 / 79. szám

XXIX.­évfolyam, 79. sz. ~ 1979. október 2., kedd ~ óra: 1.50 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA A munkaverseny a városi párt-vb napirendjén A szervezőmunka színvonala meghatározza a munkaverseny színvonalát is Az MSZMP városi végre­hajtó bizottsága — a Politi­kai Bizottság 1976. április 20-i határozata alapján — átte­kintette a szocialista munka­verseny helyzetét városunk üzemeiben, és vállalatainál. Olyan időpontban került sor erre a vizsgálatra, amikor a párt XII. kongresszusa és a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére indított munka­verseny már kibontakozóban van, s ez csak aláhúzza a té­ma fontosságát. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a szo­cialista munkaverseny — az összegyűjtött tapasztalatok tükrében — jól szolgálja, se­gíti a párt gazdaságpolitikai céljainak elérését, formái fo­lyamatosan fejlődnek, s szer­vezettsége, irányítása megfe­lelő. A cselekvési programok a felajánlásokat megfelelően orientálják, s a pártszerve­zetek jó kritikai észrevételek­kel segítik a munkaverseny fejlődését. Ma már arra is van példa, hogy az igazgató megvonja a vezetők prémiu­mát a munkaverseny elha­nyagolása miatt. A város összes gazdasági egységében — a Papíripari Vállalat kivételével — tavaly kidolgozták az új munkaver­­seny-szabályokat, ez új len­dületet adott a mozgalom­nak, s feltárta sok helyütt a rejtett tartalékokat. A párt­­szervezetek figyelemmel kí­sérik a kommunisták részvé­telét a versenyben, számíta­nak személyes példamutatá­sukra, s a megbízatásokat megfelelően értékelik. A gaz­dasági vezetők elsősorban a szocialistabrigád-mozgalomra és az újítómozgalomra tá­maszkodnak. Kevésbé építe­nek a kiváló dolgozó egyéni versenyformákra, és még ke­vésbé az ifjúsági versenyfor­mákra, mint az Alkotó Ifjú­ság pályázat, a szakmai ver­senyek, a kiváló ifjú szakem­ber címért folyó verseny. Főként a kisebb vállalatok­nál gond, hogy nem írják ki ezeket a verseny­pályázato­kat, nem születnek szakmai dolgozatok. A munkaverseny értékelé­se, a verseny nyilvánossága, az ösztönzők helyes mértéké­nek megválasztása ugyancsak sokféle gondot vet fel. Az értékelésnél még mindig ke­vesebb figyelem esik a bri­gádok emberformáló tevé­kenységére. A közművelődési bizottságok és felelősök se­gítő munkája a vállalások­nál már megnyilvánul, de le­hetne hatásosabb is — gon­dolva például arra, hogy so­kan nem végezték el az álta­lános iskola nyolc osztályát, vagy a gyes­en lévőkkel ke­vesebbet törődnek. A ver­seny anyagi ösztönzésére a bérköltség 1—2 százalékánál többet csak kevés helyen használnak fel. nyilvánosságának A verseny hatását gyakorta lerontja, hogy a pub­likált eredményeket „ott fe­lejtik”, nem frissítik fel újabbakkal. Vizsgálta a városi párt­végrehajtó bizottság azt a kér­dést is, mit kell tenni a munkaverseny feltételeinek továbbjavítása érdekében. Mindenekelőtt a folyamatos termelés és a minőségi mun­ka feltételeit kell körültekin­tőbben biztosítani. A szerve­zőmunka színvonala megha­tározza a verseny színvona­lát is. A munkaverseny nem lehet „hézagpótló”, szervezé­si vagy más hibák eltakará­sát nem szolgálhatja. A szakszervezet jól, a KISZ pedig egyre jobban segíti a versenymozgalmat. Helyes volt, hogy a követelményeket fokozták, a végzett munka minősítését szigorították, így ugyan kevesebb brigád képes elérni a szocialista címet, de a tartalmi munka színvonala nő, s ezzel együtt nő a moz­galom tekintélye. Van azon­ban egy kedvezőtlen tenden­cia is, amire oda kell figyel­ni minden — a versennyel foglalkozó — szervnek, s ku­tatni az okát, nevezetesen azt, hogy miért csökken a versenyben résztvevő brigád­­tagok száma. A Dunai Vas­műben például az utóbbi idő­ben közel ezer fővel csök­kent a brigádtagok száma. A verseny szervezésével, irányí­tásával foglalkozó aktívák­nak, gazdasági tisztségviselőknek vezetőknek, töreked­­niök kell arra, hogy kiküszö­böljék a versenyben fellelhe­tő hullámvölgyeket. Az MSZMP XII. kongres­­­szusa és hazánk felszabadu­lása 35. évfordulója tisztele­tére indított munkaverseny fellendítette a mozgalmat. A végrehajtó bizottság felhívta a figyelmet, hogy különös gonddal segítsék kibontako­zását, biztosítsák a feltéte­leket a vállalások sikeres végrehajtásához. Ami pedig a Politikai Bizottságnak a munkaversenyre vonatkozó határozatát illeti: az irány­elveknek megfelelően a párt­­alapszervezetek beszámoló taggyűlésein, a küldöttérte­kezleteken jelentőségének megfelelő mértékben foglal­kozzanak a szocialista mun­kaverseny helyi eredményei­vel, gondjaival és további feladataival. S. GY. A KISZ KB kezdeményezésére a Dunaúj­városi Kórház-rendelőintézet, valamint a Du­nai Vasmű üzemegészségügyi szolgálatának közreműködésével városunkban rendezték meg pénteken a fiatal üzemorvosok tudomá­nyos konferenciáját, valamint az üzemegész­ségügyi szakdolgozók továbbképző tájértekez­letét. A két rendezvény közös megnyitóján részt vett Sudár Iván, a Fejér megyei párt­­bizottság tikára, Nagy Jenőné, a Fejér megyei tanács elnökhelyettese, Kóré Sándor, a városi pártbizottság titkára, Sárosi József, a városi tanács elnöke, valamint a megye és a város egészségügyének irányítói. A konferenciát Brunner Péter, a KISZ KB munkatársa nyi­totta meg. (Cikkünk a 3. oldalon) BÉKEGYŰLÉS A Magyar Szolidaritási Bi­zottság évről évre meghirdeti a hazai békeerők imperializ­musellenes őszi szolidaritási akciósorozatát. E sorozat ré­szeként hétfőn, október 1-én délután a Petőfi Sándor Álta­lános Iskolában lakóterületi békegyűlést szervezett a Ha­zafias Népfront II. körzeti bizottsága. A békegyűlésen Lengyel Lászlóné, a Petőfi is­kola igazgatója mondott be­szédet. Szb-ülés Október 5-én, délután ülést tart a Dunai Vasmű szak­­szervezeti bizottsága. A tes­tület napirendjén elsőként a munkaerőgazdálkodás hely­zete és a munkaügyi eszkö­zök felhasználása című ve­zérigazgatói beszámoló szere­pel, majd a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolya­main részt vett fiatal dolgo­zók helyzetéről, a felsőokta­tási intézményekben jelen­leg sok már tanuló szakmunka­beilleszkedéséről és helytállásáról tanácskoznak. B tisztesség sosem lehet egyéni ügy. Kiváltképpen nem lehet az a demokrácia tisztessége. Voltak, vannak és mindig lesznek emberek, akik pörös szájjal vigyázzák a köz javát. S ha va­lamiben, akkor ebben az utóbbiban or­szágosan is értékelhetőt, előremutatót produkáltak a dunaújvárosiak. Egy szakszervezeti tanfolyamról a minap tért vissza az egyik brigádvezető isme­rősöm, és minden kertelés nélkül így fogalmazott: „Nem jó ajánlólevél du­naújvárosinak lenni. Elterjedt rólunk az a hír, hogy túlságosan nagy a szánk, és olyan dolgokról is szövegelünk, amit más helyeken csak haverok közt sza­bad elmondani....” Nos, ha kettőnk beszélgetése túl is szaladt az iménti mondaton, mi azért egy pillanatra álljunk csak meg nála. Gondoljuk végig azt a kérdést, hogy hazánk első szocialista városa létének 29 éve alatt vajon a gazdaságpolitiká­ban vagy a társadalompolitikában mu­tatott fel több szocialista tartalmat, vonást. Egy fikarcnyit se vonva le vál­lalataink, üzemeink eredményeiből, hajlok arra, hogy a társadalompoliti­kában elértekre adjam le a voksomat. S ha már így döntöttem, nyomban hozzá kell tennem azt is, hogy mind­ezeknek a társadalompolitikai eredmé­nyeknek a megtartása, fokozása és job­bító szándékú szelektálása nem történ­het másként, csakis a szocialista de­mokrácia jegyében. De lehet-e szocialista demokráciát csinálni pörös szájú emberek, szókimon­dó megszállottak, elvhű kommunisták, hívő szimpatizánsok, igent és nemet egyaránt mondani tudó vezetők, az igé­nyek rangsorolásához értő testületek .. . és a tisztségük követelményeinek meg­felelni tudó állampolgárok nélkül. Aligha. Ezek hiányában csak látszat­demokráciáról lehet beszélni. S a lát­szat a politikában az egyik legkártéko­nyabb dolog. A város közvéleménye érett arra, hogy partner legyen a leg­kényesebb kérdésekben is. Ez persze a dolognak az egyik, könnyebben körülírható oldala. A „de­a­mokráciáról” általában; az „állampol­gárokról” általában; a „vezetőkről”, ál­talában ; az „illetékesekről” általában ... Sokkal árnyaltabbak viszont azok az esetek, amikor a hétköznapok demokrá­ciájáról kell beszélnünk. Nem titok, hogy megkezdődtek az előkészületek a párt jövő tavaszi XII. kongresszusára, valamint az 1980. évi általános válasz­tásokra. Előkerültek a fiókok mélyéből a káderfejlesztés első és második vona­lának különféle tervei; listát készítenek a lakóterületi munkában kitűnt állam­polgárokról a népfrontosok; leendő ak­tivisták, a vállalt tisztségnek lenni akaró, segítőkész emberek megye­után „nyomoz” a Vöröskereszt városi vezető­sége, és az sem titok, hogy végzett vá­lasztókerületi munkájuk alapján a kö­zeljövőben megméretnek mind a helyi, mind pedig a megyei tanácstagok. Lesz tehát mód visszahívásra, le­mondásra, átirányításra,, minőségi cse­rére, frissítésre, és mindezek közben persze a demokrácia gyakorlására is. Valahogy úgy alakult mostanában, a helyzet, hogy az élet nem tiszteli a me­rev határidejű, a szinte egyszer s minden­­korra kimunkált döntéseket, terveket. A gazdasági élethez igazodva a köz­életben úgyszintén helyet követel a ru­galmasság, a hatékonyság. Aztán meg­nőtt az igény az emberek tapasztalatá­ra, érzelmére, kezdeményzőképeségére apellálni tudó vezetés iránt. Néhány nappal ezelőtt a város ta­nácselnökével, körzeti népfrontosokkal és a beszámoló taggyűléseikre készülő­dő dunaújvárosi kommunistákkal be­szélgettem, akik más-más nézőpontból ugyan, de egyetértettek abban, hogy a mind bonyolultabbá és szigorúbbá váló gazdasági­ helyzetben nem lehet szó­ szátyárkodással helyettesíteni a közéle­tet. Vagyis éppen a szűkös anyagiak, a lehetőségeket meghaladó igények miatt százszor is meg kell gondolni, meg kell mutatni minden fillérnek a helyét. Azazhogy soha ennyire nem volt szük­ség a demokrácia szélesítésére, a gon­dok megosztására, mint napjainkban. Hozzá kell szokniuk az embereknek ahhoz is, hogy megváltozott gazdasági helyzetben a személycserék nem holmi ,­lefelé” vagy „felfelé” bukások, hanem részei annak a társadalom­politikai­­közéleti folyamatnak, amelyből vala­mennyiünk javára egy jobb, egészsége­sebb közéletnek kell kikerekednie. Ehhez persze elengedhetetlenül szük­ségek azok a pörös szájú, közéleti in­díttatású emberek, akik büszkén vállal­ják közéleti mivoltukat. Még akkor is, ha ez — néhány helyen —? nem jó ajánlólevél. Lánczos András PÖRÖS SZÁJJAL Ünnepségek a fegyveres erők napján Szeptember 29-én délelőtt a 26. ÁÉV központjában ren­dezte meg a városi pártbi­zottság, a tanács, a hazafias népfront és a KISZ városi bizottsága a fegyveres erők napját­ köszöntő ünnepségét. Az ünnepségen Hegedűs Ist­ván, a városi pártbizottság tagja, az építők pártszerveze­tének titkára köszöntötte szo­cialista hazánk fegyveres erőit.­Beszédében felidézte a magyar történelem viharos évtizedeit, amelyekben min­dig nagy szerepük volt fegyvert forgatóknak. Emlé­­­keztetett szabadságharcokban és forradalmakban küzdő elődeinkre, nemzetközi hírű internacionalistákra.­­ Nemcsak az ünnepi kö­szöntőben, de a mindenna­pok gyakorlatában is valljuk, hogy katonáink a haza vé­delmében és az építőmunká­ban, rendőrségünk és a mun­kásőrség tagjai a közrend és a közbiztonság megőrzésében magas színvonalon tesznek eleget a hivatásuknak. Ezért naponta érezhetik népünk bizalmát, megbecsülését. Őszinte örömünkre szolgál, hogy fegyverbarátaink — Pajzs ’79 gyakorlat is ezt bi­­­zonyította legutóbb, — tisztelettel vannak fegyveres erőink és testületeink iránt. Biztonságot jelent számunk­ra, hogy a Varsói Szerődés szervezetén együttműködés belül szoros az a testvéri szocialista országok hadsere­geivel, s mi ebben látjuk né­pünk szabadságának, függet­lenségünknek, békénknek, a nemzetközi biztonságnak a zálogát. társaság A Magyar Népköz­­fegyveres erőinek napját azzal ünnepeljük mél­tóképpen tagjaiként, mind e testületek mind a polgári életben, hogy pártunk, né­pünk, nagy ügyünk iránti szilárd elkötelezettséggel, be­csülettel, áldozatoktól sem visszariadva dolgozunk, helytállunk a fejlett szocia­lista társadalom építésében, a haza határainak védelmében, a közrend és a közbiztonság oltalmazásában. A nagy tapssal fogadott ünnepi beszéd után a fegy­veres szolgálatban és a hon­védelmi munkában szervező-, nevelő­élenjáró rend­őrök, munkásőrök, társadal­mi aktívák kitüntetéseinek átadása következett. * * * Ünnepélyes csapatgyűlésen emlékeztek meg a fegyveres erők napjáról szombaton délelőtt a dunaújvárosi építő­műszaki alakulat katonái. Kovács István őrnagy meg­nyitójában üdvözölte a meg­jelenteket, majd — az óvodá­sok kedves műsorát köve­tően — a parancsnokság ne­vében Kőéri György őrnagy mondott ünnepi beszédet. A csapatgyűlés szónoka kiemel­te, hogy a néphadsereg kato­nái — közöttük az építő ka­tonák — évente több milliárd forintnyi termelési értéket állítanak elő. Az építő fel­adatokat végző katonák tö­megesen vesznek részt a szo­cialista mun­kaversenyben, és annak során mintegy kéthar­maduk ér el valamilyen megtisztelő címet. Kaáli György őrnagy hangsúlyozta, hogy az MSZMP XII. kong­resszusa és a hazánk felsza­badulása 35. évfordulójának a tiszteletére indított jubileu­mi munkaversenyben az ala­kulat katonái nagy aktivitás­sal vesznek részt. A politikai és a katonai ki­képzésben, továbbá az építő munkában élenjáró katonák jutalmazására, az őket meg­illető dicséretek ismertetésé­re az ünnepi beszéd után került sor.

Next