Dunaújvárosi Hírlap, 1979. december (24. évfolyam, 97-104. szám)
1979-12-04 / 97. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! XXIX. .évfolyam, 97. szám ~ 1979. december 4., kedd ~ Ára : 1,50 Ft HÍRLAP AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA November 30-án Székesfehérvárott, a megyei tanács nagytermében kibővített ülést tartott a Hazafias Népfront Fejér megyei Bizottsága, s megvitatván A lakossági fórumrendszer szerepe a lakóhelyi demokrácia fejlesztésében című témát, sajnálkozóan állapították meg a résztvevők, hogy megyénkben tavaly 2528 tanácstagi beszámolón csak 43 ezer 984-en, azaz egy-egy beszámolón tizenheten (!) vettek részt. Túl azon, hogy a legmesszebbmenőkig egyetértek a megye vezető HNF-testületének a lakóhelyi demokrácia fejlesztését célzó javaslataival, kezdeményezéseivel, valahogy nem értem ezt a 17-es résztvevői létszámot. Nem értem. Egyrészt azért, mert régóta ismert pártunknak az az álláspontja, ami szerint „Népi hatalmunk annál erősebb, minél nagyobb támogatást kap a tömegektől ..., minél több állampolgár válik részévé a hatalom gyakorlásának, a közügyek intézésének”. Másrészt azért, mert a szocialista társadalomban a dolgozó tömegek bekapcsolódása a közéletbe alapvető társadalmi szükségesség, és az állampolgárok többségének mindinkább belső igénye. Namármost, ha ez így van, akkor igencsak elgondolkoztató az a bizonyos 17-es szám. Mert mik is valójában a lakóhelyi gyűlések? Az érdekeknek, a szándékoknak, az egyhelyütt lakó emberek közösségi elképzeléseinek a színterei. De mi van akkor, ha ezek a dolgok nem, vagy ha igen, akkor viszont a valóságtól elrugaszkodott tartalommal áramolnak. Ha olyan emberektől akarjuk, várjuk a tömeges közszereplést, akikkel az elmúlt 23 évben elemi iskolai fokon sem tanítottuk meg az alapvető alkotmánytani és állampolgári ismereteket. Nos, akkor alakul ki az a helyzet, hogy keresztelhető akár a legelőkelőbb fórum névre is az a bizonyos lakóhelyi gyűlés, az abban érdekeltek mégis másutt, más tartalommal beszélik meg gondjaikat, vágyaikat. S mily nagy tévedés ilyenkor azzal érvelni, hogy befelé fordulnak az emberek, hogy a viszonylagos jóléttel már együttjár az „elidegenedés”. Úgy vélem, sokkal találóbb az a megállapítás, hogy a demokrácia játékszabályait is tanulni, tanítani kell. És nem jogsegélyként. Hanem Mindenkinek, alapfokon. Főtantárgyként. Lánczos András Pedagógusaktíva Dunaújváros párttag-pedagógusainak részvételével aktívaértekezletet tartottak pénteken délután. A pedagógusaktíván, amelyen részt vett Paál István, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa, és Bognár Ferenc, a városi tanács elnökhelyettese, Gadanecz Györgynek, a városi pártbizottság első titkárának bevezetője után Kóré Sándor, a pártbizottság titkára tekintette át az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat végrehajtásának dunaújvárosi eredményeit, s részletesen szólt az oktató-nevelőmunka időszerű feladatairól. Az MSZMP XII. kongresszusára való felkészülés részeként megtartott aktívaértekezleten nagyra értékelték a dunaújvárosi pedagógusok munkáját, amelynek eredményei az oktatás és a nevelés színvonalának emelkedésében nyilvánulnak meg. Kóré Sándor azt is hangsúlyozta, hogy ez szoros összefüggésben van városunkban az oktatási feltételek javulásával, s hogy mindezek együttesen megfelelnek a határozatban is megfogalmazódott társadalmi elvárásoknak. Ugyanakkor az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítani a harmonikus személyiségfejlesztésre. Ennek megfelelően tovább kell erősíteni iskoláink szocialista vonásait, fokozni kell a nevelők ideológiai, politikai felkészítését. Ezzel párhuzamosan előbbrelépésre van szükség a tanulók világnézeti nevelésében is, s ennek igen összetett módon kell megnyilvánulnia, ugyanis ez nem intézhető el a tananyag leadásával. Az előadó részletesen foglalkozott ezzel összefüggésben a pedagógusok közéleti szerepével, s az iskolákban jelenlevő társadalmi és tömegszervezetek felelősségével. Az aktívaértekezleten elhangzottak szerint a mozgalmi munka és a pedagógusok iskolai tevékenysége közötti kapcsolat szorosabbá vált, s ebben nagy szerepük volt a pedagógus pártszervezeteknek. Az is kiderült Kóré Sándor előadásából, hogy pedagógusaink a korábbiaknál tudatosabban oktatáspolitikai foglalkoznak kérdésekkel, s a párthatározatnak megfelelően, kommunista tanítóink, tanáraink nagyobb felelősséget tanúsítanak az iskolájukban folyó munka egésze iránt, az oktatás és a nevelés céljainak elérését a társadalmi elvárásoknak megfelelően igyekeznek magas színvonalon biztosítani. Ez pedig feltétlenül elismerést érdemel, anyagi és erkölcsi vonatkozásban egyaránt, mert, mint az elhangzott, a dunaújvárosi pedagógusok jövedelme elmarad az országos és a megyei átlagtól. Kóré Sándor arról is szót ejtett továbbá, hogy az óvodai és az iskolai hálózat bővülése ellenére egy ideig továbbra is gond lesz majd a zsúfoltság, a túlterheltség. Gyakran a sok adminisztráció is nehezíti a pedagógusok munkáját. A nehézségek közepette is arra kell törekedni, hogy az oktatási és a nevelési eredmények tovább javuljanak városunkban. — n — EZ IS KÖRNYEZETVÉDELEM! Még nincs itt az igazi tél, de védett madaraink már most is igen hálásak az embertől kapott élelemért, a szalonnáért, a faggyúért, az olajos magvakért. Fontos azonban, hogy ne csapjuk be őket, ha egyszer táplálék került az etetőbe, az onnan sose fogyjon el, mert különben végleg elszállnak a csalódott madarak. S még egy jótanács! Ha a hasznos madarakat akarjuk etetni, akkor a nekik szánt eledelt akasszuk fel, így elérhetjük, hogy környezetünk szép és hasznos szárnyasainak eledelét he csenjék el a verebek. (Cseh Tibor felvétele) Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület helyi csoportja december 5-én 14 órakor negyedszázados jubileumi ülést tart Vasmű Klubban. Az ünnepi a beszédet dr. Szabó Ferenc, a csoport elnöke mondja. Ülést tart a városi párt-vb Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága ma délutáni ülésén megvitatja a XI. pártkongresszus és az 1975. évi városi pártértekezlet gazdaságpolitikai határozatainak végrehajtásáról szóló jelentést. Majd az MSZMP városi bizottságának 1980. évi pártpolitikai cselekvési programja szerepel a testület előtt. A konverter felett (Riportunk a 3. oldalon) A VÍZVÉDELEM Fejér, Tolna és Veszprém megye vízvédelmi bizottságainak tanácskozása Három megye vízvédelmi bizottságának közös tanácskozására került sor a múlt héten a papírgyárban. A tanácskozáson megjelent Bártfai Szabó László, az Országos Vízügyi Hivatal környezetvédelmi főosztályának munkatársa és Karászi Kálmán, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója. A tanácskozást Tomcsányi Elemér, a papírgyár igazgatója nyitotta meg, majd elnöki bevezetőt mondott dr. Répási Gellért, a Dunai Vasmű vezérigazgató-helyettese, a Fejér megyei vízvédelmi bizottság elnöke. Az ipari termelés növekedése együtt jár az ipari vízfelhasználás fokozódásával, s a felhasznált víz elszennyeződésével. Az ipari szennyvíz pedig károsítja, mérgezi folyóink élővilágát. Mindezen túl a szennyezett folyóvizek újbóli felhasználása egyre drágább a tisztítási költségek növekedése miatt. Az élővizek elszennyeződésének megállítására az V. ötéves tervben csak a középdunántúli vízügyi ság területén több igazgatómint milliárd forint értékű vízvédelmi beruházást irányzott elő a kormányzat. A titkári beszámoló, amelyet Kiss István terjesztett elő, azt volt kénytelen megállapítani, hogy vízügyi az eddig megvalósult beruházások mindössze arra voltak elegendőek, hogy ne, vagy csak kismértékben rosszabbodjon élővizeink vízminősége. A beszámoló említést tett arról is, hogy kritikus mértékű a Séd—Nádor vízrendszer szennyezettsége. E megállapítások fényében jó volt megszemlélni azt a grafikont, amelyik a papírgyár szennyvizeinek csökkenő rost- és szervesanyagtartalmáról tájékoztatta a tanácskozás vendégeit. résztvevők egyike hozzászólásában meg is jegyezte: „Mi vízügyiek tudjuk, értékeljük, mennyi munka, mennyi küszködés van egyegy ilyen lefelé szálló eredménygrafikon mögött.” A papírgyár vízvédelmi tevékenységéről, az elért eredményekről, közte az elismerést kiváltó grafikon mögött levő munkáról Szalai Árpád gyárrészlegvezető számolt be. Mondandójának lényege az volt, történt hogy szemléletváltozás a gyárkomplexumban. Mindinkább tért hódít az a felismerés, hogy nem tisztítani kell a szennyvizeket, hanem olyan technológiai folyamatokat alkalmazni, amelyekben nem szennyeződik a felhasznált víz, vagy — papírgyári példa is van rá — amely során ülepítik, kiszűrik a szennyező anyagok mind nagyobb részét és visszavezetik a vizet ismételten a technológiai folyamatba. Fontosabb, egyúttal gazdaságosabb elejét venni a víz elszennyeződésének, mint utólagosan tisztítani az elszennyeződött vizet. Hasonló törekvésekről és eredményekről adott számot Kuslits Tibor, a Dunai Vasmű főenergetikusa, amikor arról szólt, hogy fokozatosan mind több zárt vízcirkulációs rendszert alakítanak ki a vasműben. A zárt rendszerben ugyanazt a vízmennyiséget sokszor használják fel, s ilyen zárt rendszerben jobban meg lehet tisztítani a vizet a homogén szennyező anyagtól. Szólt a főenergetikus gondokról, arról, hogy a meleghengerműi revés olajos szennyvíz megfelelő mértékű tisztítására csak egy jövőbeni rekontsrukció során lehet számítani, s hogy a szénmosó, valamint az erőmű zagyos szennyvize — igaz ülepítő medencék közbeiktatásával — a Dunába zúdul. Amikor, például most a napokban is, az ülepítőmedence gátja összeroskad, a szénmosói hordalék, az erőműi pernye a Schalbert sziget, s a folyam élővilágát károsítja. *» Hangot kapott a csütörtöki tanácskozáson a vízvédelem, s az anyag-, illetve energiatakarékosság közti szoros összefüggés. A vasmű például az egyik kohónál bevezette az elpárologtató hűtést. Ezáltal jóval kevesebb hűtővízre van szükség, ráadásul a termelődött gőzt technológiai célra fel is lehet használni. A nyáron bevezetett tolókemencei lágyvizes csúszósínhűtés is víztakarékossággal jár a hulladékhőhasznosítás mellett. Ezek, s más víztakarékos technológiák azt eredményezik, hogy szivattyútelepeknek kevesebb vizet kell a Dunából a fennsíkra továbbítaniuk, számottevő villlamosenergia- megtakarítást is el lehet érni ezzel. A papírgyári takarékos vízfelhasználás is egyéb megtakarítás forrása. Például a három papírgép vízfelhasználását a technológiai folyamatok kézbentartásával és módosításával a felére sikerült csökkenteni 1977 és 1979 között. Az eredmény: négymillió köbméterrel kevesebb ipari vizet vett át a vasműtől és használt fel a papírgyár. A technológiai folyamatba visszavezetett, s így a felhasználás számára megmentett rostanyag és kaolin együttes mennyisége két év alatt elérte a 7500 tonnát. Mindezek hétmillió forint kiadástól mentesítették a vállalatot. Zárszóként az OVH nevében Bártfai Szabó László összegezhette a tanácskozáson elhangzottakat. Elismeréssel nyugtázta a vízvédelem érdekében elért eredményeket, és külön is kiemelte a dunaújvárosi vízgazdálkodásnak azt a pozitívumát, hogy a különböző üzemek együttműködnek, összehangolják tevékenységüket. Például a vasmű látja el ipari vízzel a papírgyárat. A papírgyári ívóvíztisztító mű pedig saját üzemén felül a Betonútépítő Vállalatot, a 26-os ÁÉV telephelyét, a Vízügyi Építő Vállalatot is ellátja ivóvízzel, azaz a vízgazdálkodás „nem ér véget a gyárkapunál”. Cs. Gy.