Dunaújvárosi Hírlap, 1980. február (25. évfolyam, 10-18. szám)
1980-02-01 / 10. szám
Készül a DIN programja Április 22. és 30. között rendezik meg a dunaújvárosi ifjúsági napokat. Az idei, immár tizenkettedik DIN rendezvényei szorosan kapcsolódnak majd a Dunaújváros megalapítása harmincadik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekhez, s emellett számos korábban már sikeresnek bizonyult programot újítanak fel. A DIN megnyitója hagyományos módon kapcsolódik Lenin születésnapjához. A Lenin-szobor koszorúzását követően ezen a napon nyílik meg a harmincéves Dunaújvárost bemutató fotókiállítás és a város ifjúsági mozgalmának történetét reprezentáló kiállítás. A hagyományos rendezvények sorából az idén sem hiányzik majd a fáklyás felvonulás, újra lesz szolidaritási KISZ-bizottság nap, s a városi kiadásában újra megjelenik az Új Tavasz antológia. Mindezeken kívül több vetélkedőre, sportversenyre is sor kerül, s az úttörők és a kisdobosok is bekapcsolódnak az ifjúsági napok programjába, akadályversenyeket, ugyanis bábelőadásokat, különböző látványos bemutatókat szerveznek számukra. A népi ellenőrök vizsgálták... Az elmúlt évben a járási és városi népi ellenőrzési bizottság száznegyvenhárom egységben végzett vizsgálatokat. Megállapításaikat javaslatok, felhívások és észrevételek formájában juttatták el a vizsgált egységekhez, illetve a felügyeleti szervekhez. A járási és városi népi ellenőrzési bizottság ily módon elvégzett húsz témavizsgálata közül számos a lakosságot közvetlenül érintő ellátási gondokkal foglalkozott, de módszeres alapossággal tértek vissza a járás és a város gazdálkodó egységeinél mutatkozó hiányosságok vizsgálatára is. A négyszáznegyvenkilenc főt számláló testület egész évi tevékenységének csak egy részét jelentik a témavizsgálatok. Munkájukhoz szükség van a lakosság aktív közreműködésére, s ez elsősorban a közérdekű bejelentésekben, panaszokban nyilvánul meg. Az elmúlt évben negyvennyolc közérdekű bejelentés érkezett a járási és városi népi ellenőrzési bizottsághoz. Ezek egy része konkrét adatokat tartalmazott, így azokat vizsgálat nélkül az intézkedig az érintettek gyors intézésre jogosult szervhez továbbították, több esetben pekedése nyomán megoldódott a probléma, s csak mindössze kilenc bejelentés igényelt vizsgálatot. Figyelemreméltó tény, hogy az elmúlt évben csökkent a névtelen bejelentések száma, s ugyancsak kevesebb, mindössze tizenkét egyéni panasz érkezett a bizottsághoz. A járási és városi népi ellenőrzési bizottság munkájának eredményessége természetesen a feltárt hiányosságok megszüntetésére hivatott szervek és gazdasági vezetők hozzáállásán is múlik. A bizottság elmúlt éves munkáját elemző beszámolóból kitűnik, hogy a vizsgált szervek többsége a népi ellenőrök közreműködését segítő szándékúnak fogta fel, amit megfelelő intézkedések követtek. Ennek ellenére számos esetben — főként a bizonylati fegyelem terén — olyan makacs hiányosságokat állapított meg az utóvizsgálat, amelyeket már korábban is megszüntethettek volna. S valamit az ezévi tervekről is: a munkatervben szereplő témavizsgálatok lebonyolításán és a közérdekű bejelentések vizsgálatán kívül nagyobb hangsúlyt fektetnek az utóellenőrzésekre, valamint több esetben kérik majd a vizsgált terület gazdasági vezetőit, hogy személyesen számoljanak be az intézkedésekről a járási népi ellenőrzési bizotság előtt. — km —■ jakoda Benedek felvétele Pártbizottságok helyett pártvezetőségek a vasműben A párt politikai bizottságának állásfoglalása szerint az eddig korlátozott jogkörrel működő úgynevezett közbeeső pártbizottságok megszűnnek, helyettük pártvezetőségek alakulnak. Ezeknek a megválasztására a Dunai Vasműben most került sor. Az elmúlt héten tartották az összevont párttaggyűléseket, illetve küldöttértekezleteket, ahol értékelték az MSZMP XI. kongresszusa óta végzett munkát, állást foglaltak a XII. kongresszus irányelveiről, és megválasztották az új pártvezetőségeket, illetve titkárokat. A Dunai Vasműben 9 pártvezetőség alakult. A vezetőség titkára a kohászatnál Pataki József, a központi karbantartásnál Bárkányi Sándor, a hengerműveknél Jakab Sándor, az energiaszolgáltató gyáregységnél Kun János, kokszvegyészetnél Fekete Béla, a szállítóknál a Bodnár Sándor, a lemezfeldolgozóknál Pokornyi László, a két igazgatósági vezetőség titkára pedig Kocsa László, illetve Koós Béla lett. Ugyancsak ezeken a fórumokon választották meg a vállalati pártértekezlet küldötteit is. Kohászok a kongresszus előtt A Dunai Vasműben meghatározó jelentősége van a kohászati gyáregységhez tartozó üzemek munkájának. A nagyolvasztó, az acélmű termelése az itt dolgozók tevékenysége a figyelem központjában áll. A gyáregység kommunistái a kongresszusra készülve értékelték munkájukat, s véleményt mondtak a XII. kongresszus irányelveiről. Pataki József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a pártbizottság titkára beszámolójában a legutóbbi küldöttértekezlet óta végzett munka alapos és kritikus értékelését adta. Különösen nagy hangsúlyt kapott a beszámolóban a gyáregység gazdasági tevékenysége. Megállapította, hogy a jó gazdasági eredményekkel párhuzamosan „.... növekedett a dolgozók politikai öntudata, figyelemmel kísérték az aktuális politikai és gazdasági eseményeket, azokra élénken reagáltak, s hogy eközben nőtt az itt dolgozó kommunisták tekintélye, befolyása A gazdasági fő feladat a termelés kismértékű növelése mellett a termékek minőségének javítása, a saját és a gépipari vállalatok exportképességének fokozása érdekében a termékszerkezet korszerűsítése volt. S ezt úgy kellett teljesíteni, hogy közben csökkenjen az önköltség és az importanyagok felhasználása. Az évente kidolgozott cselekvési programok e célok elérését szolgálták, azzal, konkrétan tartalmazták hogy a feladatokat. A kohászat fizikai és műszaki dolgozói alapvetően eredményesen teljesítették a XI. kongresszus határozatait, és az V. ötéves terv rájuk vonatkozó előírásait. Ez azonban korántsem volt könnyű. A kohóátépítések miatt ugyanis csökkent a nyersvastermelés, és ennek következtében a vasműben gyártott acél mennyisége is. A nagyolvasztók az átépítéseket követően azonban túlteljesítették a tervet. Az acélműben pedig sikerült elérni az 1979-ben millió 200 ezer tonnás rekorderedményt. Mindez együttjárt a minőség javulásával, a folyamatos acélöntőmű korszerű berendezéseinek jobb kihasználásával. A gyáregységnél végzett munka hatékonyabbá, gazdaságosabbá vált, ami egyúttal a szocialista munkaverseny eredményességét is bizonyítja. A kohászati gyáregység párttagjai a nagyvállalati pártbizottság értékelése szerint — ezt Verbó István, a pártbizottság titkára ismertette — is jó politikai, mozgalmi munkát végeztek. A XII. pártkongresszus irányelveiről, a pártcsoportértekezletek, valamint a hét alapszervezet kibővített taggyűlésén a résztvevők 70 százaléka mondta el véleményét. Minden fejezetét, mondatát alaposan mérlegelve, saját tapasztalataikkal kiegészítve foglaltak állást mellette. Többen hangsúlyozták, hogy az értelmiségieknek, különösen pedig a műszaki kutató tevékenységet végzőknek jobban kell szolgálni a termelést. Az újításokat, a találmányokat pedig gyorsabban hasznosítsák. Több konkrét példával bizonyítva fogalmazódott meg, hogy a fegyelmet, mindennapi életben, a pártban, a munkában is növelni kell, megsértőivel szemben pedig határozottabban kell fellépni. A viták, életszínvonalunkkal összefüggő részében hangsúlyozták: „az előbbre jutásunk a munkánk javulásán múlik.” Azt megfogalmazták, hogy a fiatalok és az idős emberek helyzetén — a megváltozott körülmények miatt — a jövőben javítani kell. A társadalmunktól idegen megnyilvánulások — a munka nélkül szerzett jövedelmek, lakásmanipuláció, harácsolás, közömbösség — minden becsületesen dolgozó embert sértenek, ezért ellenük fel kell lépni. Az is elhangzott, hogy az irányelvekben megfogalmazott célok elérése nem lesz könnyű, de a párt irányításával, az eddig gyűjtött tapasztalatokra építve a kohászati gyáregység kommunistái biztosítva látják hazánk és társadalmunk további fejlődését. MNL 1980. február 1., péntek Szerepcsere Cserélik a villanyóránkat. A fiatalabbik villanyszerelő nekilátott készüléket, leszerelni a régi az idősebbik pedig új óráért indult. A fiatalember gyors mozdulatokkal, ügyesen kerülgetve a 220 voltos vezetéket, leszerelte a készüléket, és várt. Az öreg szaki nem jött. „Hol lehet a Tata? Csak nem tévedt el?” — monfondírozott a fiatalember, s hogy folytatni tudja a munkáját, óráért indult. Pár perc múlva visszaért, s már épp helyére ilillesztette az új villanyórát, amikor a „Tata” beállított. „Ej, hát nem eltévedtem — szabadkozott. — Tudod fiam, olyan egyformák ezek a házak”. A fiatalember csak bólogatott, s mindössze ennyit mondott: „Segítsen tartani Tatát, hogy a csavarokat a helyére illeszthessem!” A csere megtörtént, utolsó műveletként helyükre kerültek a plombák is, amikor a fiatalember figyelmes lett valamire. Alul, az automatakapcsoló dobozán égés nyoma látszott. „Hát ez mi? — dörmögte — Zárlatos talán?” Leszerelte a dobozt, s a vezetékeket kezdte vizsgálgatni, amikor a „Tata” megbökte. Tedd vissza — súgta halkan — nem látszik azon semmi. És különben sincs nálunk ilyen doboz.” A fiatalember mintha meg sem hallotta volna az öreg szavait, tovább nézegette a kapcsolót. „A vezetékkel lenne baj? Nem, úgy látszik más itt a bibi. Várjon meg itt, Tata, vigyázzon, nehogy hozzáérjen valaki. Hozok új kapcsolót.” S már ott sem volt. Hozta az új kapcsolót, átkötötte a vezetékeket, ellenőrizte a biztosítékokat, s a munka végeztével visszaillesztette a dobozt. Amíg a szerszámokat rendezgették össze, a fiatalember megszólalt: „Tudja, Tata, nekünk emiatt a kapcsoló miatt egy hét múlva újra ki kellett volna jönnünk. És akkor talán már késő is lett volna.” Már régen elmentek szerelők, s én még mindig a szokatlan szereposztáson törtem a fejemet. A fiatalember szemlélete, munkamorálja már helyes. A Tatáén még változtatni kéne. Ja-ra Pályázatunkra érkezett híd alatt Áfonyamártás, majonézes kukorica. Ezek az ételek nem a ritkaságkedvelő ínyenceknek, hanem a dunaújvárosi általános iskolás gyerekeknek készülnek. Kakukkfű, tárkány, borsikafű, majoránna, sáfrány. Ezek az elfelejtett, ma már különleges fűszerek sem valamely méregdrága étterem konyhájában találhatók, ott sorakoznak az iskolai konyhák polcain. Ha ehhez hozzászámítjük még azt is, hogy az étkeztetést biztosító Dunavidéki Vendéglátó Vállalatnál maximálisan figyelembe veszik a gyerekek életkori sajátosságait, a különböző táplálkozástani szempontokat, akkor igazat kell adnunk a népes „zsűrinek”, vagyis a fogyasztóknak: jó a gyerekek kosztja. Mellesleg a hivatalos elemzések is ezt igazolják. Ennek ellenére ... Nem rózsás a helyzet Nézzük sorjában. A városi tanács művelődésügyi osztálya tavaly decemberben készített egy felmérést, amely szerint Dunaújvárosban összesen 7377 gyerek jár általános iskolába. Ebből 1900 részesül napközis étkezésben, nem éri el a háromszázat a kedvezményes menzai ebédet kapók száma, körülbelül háromszázötven gyereknek vesznek teljes áron ebédjegyet a szülei, és majdnem ezerhatszázan vannak azok, akik a város különböző éttermeiben, ebédlőiben esznek — természetesen felnőtteknek szánt ételeket... Ez eddig a gyermeklétszámnak összesen 55,6 százaléka. Sok vagy kevés? Pillanatnyilag nem túl rossz az arány, viszont a hatodik ötéves terv központi irányelvei szerint a városokban el kell jutnunk odáig — ha a szülők és a gyerekek igénylik —, hogy a tanulók nyolcvan százaléka étkezzen szervezett formában. Ismét csak vissza kell kanyarodnunk e kérdés vizsgálatánál is a két műszakhoz, a napközik zsúfoltságához, a férőhelyhiányhoz. Dunaújvárosban ugyanis kevés a napközis, amíg az országos és a megyei átlag 34—35 százalékot mutat, addig nálunk az iskolásoknak csak 25,7 százaléka napközis. Pontosan a férőhelyhiány szült egy furcsaságot is a gyermekétkezéssel kapcsolatban. Az állam lényegesen jobban dotálja a kedvezményes ebédet, mint a napközit, lévén a menzának szociális jellege. Node, kik veszik igénybe? Bizony előfordul, hogy éppen azok, akik a szülők magas jövedelme miatt a napköziből kimaradtak ... Vegyük szemügyre most az étkezés körülményeit, a tárgyi feltételeket! Valahogy így lehet összefoglalni mindazt, amit a város iskolai konyháinak, ebédlőinek nagy részében tapasztalunk. A Dunavidéki Vendéglátó Vár-! Zsúfoltság, zsúfoltság, de...