Dunaújvárosi Hírlap, 1980. február (25. évfolyam, 10-18. szám)

1980-02-01 / 10. szám

Készül a DIN programja Április 22. és 30. között rendezik meg a dunaújvárosi ifjúsági napokat. Az idei, im­már tizenkettedik DIN ren­dezvényei szorosan kapcso­lódnak majd a Dunaújváros megalapítása harmincadik évfordulója alkalmából ren­dezendő ünnepségekhez, s emellett számos korábban már sikeresnek bizonyult programot újítanak fel. A DIN megnyitója hagyo­mányos módon kapcsolódik Lenin születésnapjához. A Lenin-szobor koszorúzását követően ezen a napon nyí­lik meg a harmincéves Du­naújvárost bemutató fotóki­állítás és a város ifjúsági moz­galmának történetét repre­zentáló kiállítás. A hagyomá­nyos rendezvények sorából az idén sem hiányzik majd a fáklyás felvonulás, újra lesz szolidaritási KISZ-bizottság nap, s a városi kiadásában újra megjelenik az Új Ta­vasz antológia. Mindezeken kívül több vetélkedőre, sport­­versenyre is sor kerül, s az úttörők és a kisdobosok is be­kapcsolódnak az ifjúsági na­pok programjába, akadályversenyeket, ugyanis bábelő­adásokat, különböző látvá­nyos bemutatókat szerveznek számukra. A népi ellenőrök vizsgálták... Az elmúlt évben a járási­ és városi népi ellenőrzési bi­zottság száznegyvenhárom egységben végzett vizsgálato­kat. Megállapításaikat javas­latok, felhívások és észrevéte­lek formájában juttatták el a vizsgált egységekhez, illetve a felügyeleti szervekhez. A já­rási és városi népi ellenőrzé­si bizottság ily módon elvég­zett húsz témavizsgálata kö­zül számos a lakosságot köz­vetlenül érintő ellátási gon­dokkal foglalkozott, de mód­szeres alapossággal tértek vissza a járás és a város gaz­dálkodó egységeinél mutatko­zó hiányosságok vizsgálatára is. A négyszáznegyvenkilenc főt számláló testület egész évi tevékenységének csak egy részét jelentik a témavizs­gálatok. Munkájukhoz szük­ség van a lakosság aktív köz­reműködésére, s ez elsősorban a közérdekű bejelentésekben, panaszokban nyilvánul meg. Az elmúlt évben negyven­­nyolc közérdekű bejelentés érkezett a járási­ és városi népi ellenőrzési bizottsághoz. Ezek egy része konkrét ada­tokat tartalmazott, így azokat vizsgálat nélkül az intézke­­dig az érintettek gyors intéz­­­ésre jogosult szervhez to­vábbították, több esetben pe­­kedése nyomán megoldódott a probléma, s csak mindössze kilenc bejelentés igényelt vizsgálatot. Figyelemreméltó tény, hogy az elmúlt évben csökkent a névtelen bejelentések száma, s ugyancsak kevesebb, min­dössze tizenkét egyéni pa­nasz érkezett a bizottsághoz. A járási­ és városi népi el­lenőrzési bizottság munkájá­nak eredményessége termé­szetesen a feltárt hiányossá­gok megszüntetésére hivatott szervek és gazdasági vezetők hozzáállásán is múlik. A bi­zottság elmúlt éves munkáját elemző beszámolóból kitűnik, hogy a vizsgált szervek több­sége a népi ellenőrök közre­működését segítő szándékú­nak fogta fel, amit megfelelő intézkedések követtek. Ennek ellenére számos esetben — főként a bizonylati fegyelem terén — olyan makacs hiá­nyosságokat állapított meg az utóvizsgálat, amelyeket már korábban is megszüntethettek volna. S valamit az ezévi tervek­ről is: a munkatervben sze­replő témavizsgálatok lebo­nyolításán és a közérdekű be­jelentések vizsgálatán kívül nagyobb hangsúlyt fektetnek az utóellenőrzésekre, vala­mint több esetben kérik­ majd a vizsgált terület gazdasági vezetőit, hogy személyesen számoljanak be az intézke­désekről a járási népi elle­nőrzési bizotság előtt. — km —■ jakoda Benedek felvétele Pártbizottságok helyett pártvezetőségek a vasműben A párt politikai bizottságának állásfogla­lása szerint az eddig korlátozott jogkörrel működő úgynevezett közbeeső pártbizottságok megszűnnek, helyettük pártvezetőségek ala­kulnak. Ezeknek a megválasztására a Dunai Vasműben most került sor. Az elmúlt héten tartották az összevont párttaggyűléseket, il­letve küldöttértekezleteket, ahol értékelték az MSZMP XI. kongresszusa óta végzett munkát, állást foglaltak a XII. kongresszus irányelveiről, és megválasztották az új párt­vezetőségeket, illetve titkárokat. A Dunai Vasműben 9 pártvezetőség alakult. A vezető­ség titkára a kohászatnál Pataki József, a központi karbantartásnál Bárkányi Sándor, a hengerműveknél Jakab Sándor, az energia­­szolgáltató gyáregységnél Kun János, kokszvegyészetnél Fekete Béla, a szállítóknál a Bodnár Sándor, a lemezfeldolgozóknál Pokor­­nyi László, a két igazgatósági vezetőség tit­kára pedig Kocsa László, illetve Koós Béla lett. Ugyancsak ezeken a fórumokon válasz­tották meg a vállalati pártértekezlet küldöt­teit is. Kohászok a kongresszus előtt A Dunai Vasműben meg­határozó jelentősége van a kohászati gyáregységhez tartozó üzemek munkájának. A nagyolvasztó, az acélmű termelése az itt dolgozók te­vékenysége a figyelem köz­pontjában áll. A gyáregység kommunistái a kongresszus­ra készülve értékelték mun­kájukat, s véleményt mond­tak a XII. kongresszus irányelveiről. Pataki József, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a pártbizottság titkára beszámolójában a legutóbbi küldöttértekezlet óta vég­zett munka alapos és kriti­kus értékelését adta. Külö­nösen nagy hangsúlyt kapott a beszámolóban a gyáregy­ség gazdasági tevékenysége. Megállapította, hogy a jó gazdasági eredményekkel párhuzamosan „.... növeke­dett a dolgozók politikai ön­tudata, figyelemmel kísér­ték az aktuális politikai és gazdasági eseményeket, azok­ra élénken reagáltak, s hogy eközben nőtt az itt dolgozó kommunisták tekintélye, be­folyása­­­ A gazdasági fő feladat a termelés kismértékű növe­lése mellett a termékek mi­nőségének javítása, a saját és a gépipari vállalatok ex­portképességének fokozása érdekében a termékszerke­zet korszerűsítése volt. S ezt úgy kellett teljesíteni, hogy közben csökkenjen az önköltség és az import­anyagok felhasználása. Az évente kidolgozott cselekvé­si programok e célok eléré­sét szolgálták, azzal, konkrétan tartalmazták hogy a feladatokat. A kohászat fizikai és mű­szaki dolgozói alapvetően eredményesen teljesítették a XI. kongresszus határozatait, és az V. ötéves terv rájuk vonatkozó előírásait. Ez azonban korántsem volt könnyű. A kohóátépítések miatt ugyanis csökkent a nyersvastermelés, és ennek következtében a vasműben gyártott acél mennyisége is. A nagyolvasztók az átépí­téseket követően azonban túlteljesítették a tervet. Az acélműben pedig sikerült elérni az­­ 1979-ben millió 200 ezer tonnás rekordered­ményt. Mindez együttjárt a minőség javulásával, a fo­lyamatos acélöntőmű kor­szerű berendezéseinek jobb kihasználásával. A gyáregy­ségnél végzett munka haté­konyabbá, gazdaságosabbá vált, ami egyúttal a szocia­lista munkaverseny eredmé­nyességét is bizonyítja. A kohászati gyáregység párttagjai a nagyvállalati pártbizottság értékelése sze­rint — ezt Verbó István, a pártbizottság titkára ismer­tette — is jó politikai, moz­galmi munkát végeztek. A XII. pártkongresszus irány­elveiről, a pártcsoportérte­­kezletek, valamint a hét alapszervezet kibővített tag­gyűlésén a résztvevők 70 százaléka mondta el vélemé­nyét. Minden fejezetét, mondatát alaposan mérlegel­ve, saját tapasztalataikkal kiegészítve foglaltak állást mellette. Többen hangsú­lyozták, hogy az értelmisé­gieknek, különösen pedig a műszaki kutató tevékenysé­get végzőknek jobban kell szolgálni a termelést. Az újításokat, a találmányokat pedig gyorsabban hasznosít­sák. Több konkrét példával bizonyítva fogalmazódott meg, hogy a fegyelmet, mindennapi életben, a párt­­­ban, a munkában is növelni kell, megsértőivel szemben pedig határozottabban kell fellépni. A viták, életszínvo­nalunkkal összefüggő részé­ben hangsúlyozták: „az előbbre jutásunk a munkánk javulásán múlik.” Azt megfogalmazták, hogy a fia­­­­talok és az idős emberek helyzetén — a megváltozott körülmények miatt — a jö­vőben javítani kell. A társa­dalmunktól idegen megnyil­vánulások — a munka nél­kül szerzett jövedelmek, la­kásmanipuláció, harácsolás, közömbösség — minden be­csületesen dolgozó embert sértenek, ezért ellenük fel kell lépni. Az is elhangzott, hogy az irányelvekben meg­fogalmazott célok elérése nem lesz könnyű, de a párt irányításával, az eddig gyűj­tött tapasztalatokra építve a kohászati gyáregység kom­munistái biztosítva látják hazánk és társadalmunk további fejlődését. MNL 1980. február 1., péntek Szerep­csere Cserélik a villanyóránkat. A fiatalabbik villanyszerelő nekilátott készüléket, leszerelni a régi az idősebbik pedig új óráért indult. A fiatalember gyors mozdula­tokkal, ügyesen kerülgetve a 220 voltos vezetéket, le­szerelte a készüléket, és várt. Az öreg szaki nem jött. „Hol lehet a Tata? Csak nem tévedt el?” — monfondírozott a fiatalem­ber, s hogy folytatni tudja a munkáját, óráért indult. Pár perc múlva vissza­ért, s már épp helyére il­il­lesztette az új villanyórát, amikor a „Tata” beállított. „Ej, hát nem eltévedtem — szabadkozott. — Tudod fiam, olyan egyformák ezek a házak”. A fiatalember csak bólogatott, s mindös­­­sze ennyit mondott: „Segít­sen tartani Tatát, hogy a csavarokat a helyére il­leszthessem!” A csere meg­történt, utolsó műveletként helyükre kerültek a plom­bák is, amikor a fiatalem­ber figyelmes lett valamire. Alul, az automatakapcsoló dobozán égés nyoma lát­szott. „Hát ez mi? — dör­­mögte — Zárlatos talán?” Leszerelte a dobozt, s a ve­zetékeket kezdte vizsgálgat­­ni, amikor a „Tata” meg­bökte. Tedd vissza — súg­ta halkan — nem látszik azon semmi. És különben sincs nálunk ilyen doboz.” A fiatalember mintha meg sem hallotta volna az öreg szavait, tovább nézegette a kapcsolót. „A vezetékkel lenne baj? Nem, úgy lát­szik más itt a bibi. Várjon meg itt, Tata, vigyázzon­, nehogy hozzáérjen valaki. Hozok új kapcsolót.” S már ott sem volt. Hozta az új kapcsolót, átkötötte a ve­zetékeket, ellenőrizte a biz­tosítékokat, s a munka végeztével visszaillesztette a dobozt. Amíg a szerszá­mokat rendezgették össze, a fiatalember megszólalt: „Tudja, Tata, nekünk emiatt a kapcsoló miatt egy hét múlva újra ki kellett volna jönnünk. És akkor talán már késő is lett vol­na.” Már régen elmentek szerelők, s én még mindig a­­ szokatlan szereposztáson törtem a fejemet. A fiatal­ember szemlélete, munka­morálja már helyes. A Ta­táén még változtatni kéne. Ja-ra Pályázatunkra érkezett híd alatt Áfonyamártás, majonézes kukorica. Ezek az ételek nem a ritkaságkedvelő ínyenceknek, hanem a dunaújvárosi általános iskolás gyerekeknek készül­nek. Kakukkfű, tárkány, borsikafű, ma­joránna, sáfrány. Ezek az elfelejtett, ma már különleges fűszerek sem vala­mely méregdrága étterem konyhájában találhatók, ott sorakoznak az iskolai konyhák polcain. Ha ehhez hozzászá­­­­mí­tjük még azt is, hogy az étkeztetést biztosító Dunavidéki Vendéglátó Válla­latnál maximálisan figyelembe veszik a gyerekek életkori sajátosságait, a kü­lönböző táplálkozástani szempontokat, akkor igazat kell adnunk a népes „zsű­rinek”, vagyis a fogyasztóknak: jó a gyerekek kosztja. Mellesleg a hivatalos elemzések is ezt igazolják. Ennek elle­nére ... Nem rózsás a helyzet Nézzük sorjában. A városi tanács mű­velődésügyi osztálya tavaly december­ben készített egy felmérést, amely sze­rint Dunaújvárosban összesen 7377 gye­rek jár általános iskolába. Ebből 1900 részesül napközis étkezésben, nem éri el a háromszázat a kedvezményes men­zai ebédet kapók száma, körülbelül há­romszázötven gyereknek vesznek teljes áron ebédjegyet a szülei, és majdnem ezerhatszázan vannak azok, akik a vá­ros különböző éttermeiben, ebédlőiben esznek — természetesen felnőtteknek szánt ételeket... Ez eddig a gyermeklétszámnak össze­sen 55,6 százaléka. Sok vagy kevés? Pillanatnyilag nem túl rossz az arány, viszont a hatodik ötéves terv központi irányelvei szerint a városokban el kell jutnunk odáig — ha a szülők és a gye­rekek igénylik —, hogy a tanulók nyolc­van százaléka étkezzen szervezett for­mában. Ismét csak vissza kell kanyarodnunk e kérdés vizsgálatánál is a két műszak­hoz, a napközik zsúfoltságához, a férő­­helyhiányhoz. Dunaújvárosban ugyanis kevés a napközis, amíg az országos és a megyei átlag 34—35 százalékot mu­tat, addig nálunk az iskolásoknak csak 25,7 százaléka napközis. Pontosan a fé­rőhelyhiány szült egy furcsaságot is a gyermekétkezéssel kapcsolatban. Az ál­lam lényegesen jobban dotálja a ked­vezményes ebédet, mint a napközit, lé­vén a menzának szociális jellege. Node, kik veszik igénybe? Bizony előfordul, hogy éppen azok, akik a szülők magas jövedelme miatt a napköziből kimarad­tak ... Vegyük szemügyre most az étkezés körülményeit, a tárgyi feltételeket! Valahogy így lehet összefoglalni mindazt, amit a város iskolai konyhái­nak, ebédlőinek nagy részében tapasz­talunk. A Dunavidéki Vendéglátó Vár-! Zsúfoltság, zsúfoltság, de...

Next