Dunaújvárosi Hírlap, 1980. április (25. évfolyam, 27-36. szám)
1980-04-01 / 27. szám
XXX. évfolyam, 27. szám ~ 1980. április 1. kedd ~ Ára 1,50 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Közzétették az MSZMP XII. kongresszusának határozatát Az MSZMP XII. kongresszusa jóváhagyta a Központi Bizottság beszámolóját a XII. kongresszus óta végzett munkáról, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését a két kongreszus közötti tevékenységéről. Elfogadta a következő öt évre szóló határozatát a párt munkájáról és a további feladatokról. A hét fejezetből álló dokumentum tartalmazza a nemzetközi helyzet és külpolitikánk főbb kérdéseit, társadalmi és politikai viszonyaink alakulását; a gazdasági építőmunka feladatait; az életszínvonal, az életkörülmények és a szociális ellátás kérdéseit; az ideológia, tudomány, művelődés programját; a párt és a tömegszervezetek tevékenységének fő irányait; valamint a párt nemzetközi tevékenységét. Az MSZMP XII. kongresszusának határozatát a Népszabadság 1980. március 29-i száma teljes terjedelemben közli. A városi párt-vb tárgyalta: Tömegközlekedés, lépcsőzetes munkakezdés A helyi helyzetéről, tömegközlekedés a lépcsőzetes munkakezdés bevezetésének hatásáról, ennek tapasztalatairól, s az ezzel kapcsolatos további feladatokról tárgyalt legutóbbi ülésén az MSZMP városi végrehajtó bizottsága. A lépcsőzetes munkakezdés bevezetésének lehetőségét egy 1978. januári pártvégrehajtó bizottsági zat nyomán vizsgálták határameg az illetékes szakemberek, majd a vizsgálat eredményeként tett javaslatai alapján született a döntés, s tavaly május óta más-más időpontban kezdődik a munkaidő városunk egyes vállalatainál. Általános tapasztalat, hogy a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése óta elsősorban a buszok reggeli zsúfoltsága csökkent. Figyelemre méltó, hogy noha az utasok száma gyarapodott (1978. második felében „csak" kilencmillió-hatszázezer, 1979. második félévében pedig tíz- és félmillió utast szállítottak a dunaújvárosi autóbuszok), a járatszámok növelésével a zsúfoltság általában is csökkent. Mindemellett nincs minden rendben a helyi tömegközlekedés tekintetében, mégpedig elsősorban nem azért, mert a járatkimaradásokat — a növelt járatszám mellett — csak mintegy hatvan százalékkal sikerült csökkenteni, hanem mindenekelőtt azért, mert a lépcsőzetes munkakezdés a vidékről bejáró, a korábbinál később kezdő és később végző dolgozóktól több szabad időt vesz el. Miután ezen a gondon csakis a helyközi járatok lépcsőzésével lehet segíteni, az új autóbuszmenetrend életbelépésekor egyes községekből (Baracsról, Nagyvenyimről, Rácalmás— Kulcsról) reggelenként lépcsőzetesen indulnak majd az autóbuszok. A helyközi járatok további lépcsőzésére csak új buszok beállításával nyílik lehetőség, de erre — a végrehajtóbizottság álláspontja szerint — feltétlenül szükség van s a Volán helyi üzemegységére a feladatot zárás tartozik ezt határidőn belül megoldani. A párt-végrehajtóbizottsági ülésen természetesen sok más gond is felvetődött a helyi tömegközlekedéssel kapcsolatban, s ezek mindegyike arra utal, hogy a tömegközlekedés további javítása rendkívül komplex feladat, ízelítőül egy példa; több vállalat észrevételében is szerepelt, hogy a helyi buszok hat perces járatsűrűsége sok esetben csak a menetrendben hat perc, a valóságban hol tíz perc, hol kettő. Ennek oka többek között, hogy villanyrendőr nemcsak szabályozza, de „akadályozza” is a forgalmat. Ha egy busz csak egy fél percet késik, ez a késedelem — az útba eső három villanyrendőr miatt — több perces késéssé növekszik, amiért is aztán előfordul, hogy az egyik autóbusz dugig van utasokkal, míg a „felzárkózó” autóbuszban „táncolni lehet”. A tömegközlekedés javításának komplexitását egyébként éppen a lépcsőzetes munkakezdés bevezetéséhez szükséges együttműködés jellemzi a legjobban. Akkor is, azóta is szükség volt és szükség van a vállalatok „odafigyelésére”, észrevételeire. Ezeket az észrevételeket igényli is és köteles is figyelembe venni a Volán helyi üzemegysége, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy mindkét fél megfelelő hozzáállása esetén a tömegközlekedés javítása, a menetrend pontosítása megfelelően a közös célnak végrehajtható. Ezt példázza talán a legjobban a papírgyárral való jó együttműködés, amelynek alapján a Volán helyi üzemegysége megoldotta a forgalom irányítását és ellenőrzését a papírgyári végállomáson. A párt-végrehajtó bizottság álláspontja szerint a lépcsőzetes munkakezdés bevezetése általában hasznosnak bizonyult (jobban javította a tömegközlekedést, mint amennyi okozott). A testület új gondot egyben meghatározta a tömegközlekedés további javításához elvégzendő feladatokat is, így többek között azt, hogy a Volán helyi üzemegysége folyamatosan kísérje figyelemmel az utazási igények alakulását, megfelelő módon kapcsolja be a Béke városrészt a város tömegközlekedési rendszerébe, s a változó jobb utazási igények mind kielégítése érdekében folyamatos munkakapcsolatot tartson a város vállalataival, üzemeivel. A. G. Koszorúzás, ünnepi nagygyűlés hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére A Magyar Szocialista Munkáspárt városi bizottsága, a városi tanács, a Hazafias Népfront városi elnöksége, a KISZ városi bizottsága hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére koszorúzási ünnepséget rendez az óvárosi szovjet hősi emlékműnél április 3-án 15 órakor. Április 3-án 18 órai kezdettel ünnepi nagygyűlést rendeznek a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében. A nagygyűlésen Sárosi József, a városi tanács elnöke mond ünnepi beszédet. A rendezvényen közreműködnek a 316. számú Makarenko Szakmunkásképző Intézet tanulói. Pártunk XII. kongresszusának eseményeit a sajtó, a rádió és a televízió tudósításai, beszámolói nyomán „naprakészen” kísérhette végig az ország lakossága. A legszélesebb körben tájékozódhattak arról hazánk állampolgárai, hogy mi történik a kongresszusi teremben, s hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt milyen célok megvalósítására hívja dolgozó népünket. Élmények sokasága zsong bennünk. Elraktározódtak emlékezetünkben a beszámoló és a vita magvas megállapításai, a felszólalások szenvedélyes mondatai, a felszólalók arcvonásai, Kádár János elvtárs vitazáró beszédének mély tartalmú és finom humorral ötvözött hasonlatai, amelyekkel szemléletessé tette egy-egy fontos kérdés mondanivalóját. A felcsattanó tapsok, az alkotó légkör, az optimista hangulat, a reális gondok reális mérlegelése... mind-mind együtt adták meg ennek a négy napnak az élményét. Fejér megyét huszonkét küldött képviselte a kongresszuson. Nem túlzás azt mondani, hogy j&gy voltunk ott együtt, mint egy család. Mert drukkoltunk egymásért, tanácsokat adtunk és kértünk a felszólalás-tervezetekhez. A mérnök, a munkás, az újságíró, a művezető, a pedagógus együtt konzultált a párttitkárral, a tanácselnökkel, az igazgatóval, s a közügyek sokoldalú megbeszélése nyomán a kongresszus szünetei a politikai műhelymunka színterévé váltak. Valamennyien éreztük, szükségünk van egymásra ahhoz, hogy méltón képviseljük megyénket a párt legmagasabb fórumán. A kongresszus elnökségénél 156-an jelentkeztek felszólalásra és 57 küldött kapott szót. Megyénkből Takács Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának és Horváth Teréziának, a Videoton művezetőjének nyílt alkalma arra, hogy szóban is elmondja mindazt, amire készült. A megyei pártbizottság első titkára az ifjúság szerepével, helyzetével, munkájával, nevelésével és elhivatottságával foglalkozott. (Felszólalását lapunkban korábban teljes terjedelemben közöltük.) A problémák újszerű megközelítésével, szuggesztív hangvételével, a gyakorlatban szerzett tapasztalatok elemzésével ez a felszólalás zsilipeket nyitott meg a kongresszuson. Része lett abban, hogy az ifjúság „témaköre” reflektorfénybe került, és hogy kikristályosodott a többi hasonló témájú felszólalás, vélemény nyomán, hogy mit kell tennünk az ifjúság kommunista nevelése érdekében. A Videoton sárbogárdi gyáregységének művezetője, s egyben a pártvezetőség titkára a munkássá válás folyamatát tárta a kongresszus hallgatósága elé. Többek között ezeket mondta: „Ma már ezerhatszázan dolgoznak a gyáregységben. S amíg kezdetben kisebb rádiószerelvényeket és tekercseket gyártottunk, később eljutottunk a tv-állomás kiválasztó részének elektromos egységéig, a kombi tunerig, a színestévé-konvergenciaegységek gyártásáig. Azok a falusi lányok és asszonyok, akik korábban csak villanyvasalót fogtak a kezükbe, vagy a kávéfőzőt kapcsolták be háztartásukban... a legfejlettebb elektronika ismereteinek birtokába jutottak. A jelenünk és a jövőnk a modulprogram végrehajtása, amelynek bázisa: Sárbogárd.” Érzékletesen juttatta kifejezésre, hogyan tanultak, készültek fel a munkáséletre a sárbogárd környéki asszonyok, lányok, s hogy az ipar miként változtatta meg szemléletüket, gondolkodásmódjukat. Érdemes felidézni az elmondottakból: „Kétszázharmincnégyen végezték el már a gyár munkásaiként az alapműveltséget jelentő nyolc általános iskolai osztályt felnőtt fejjel. Százötvenhárman már a középiskolában ostromolják a tudás várát. 1977 óta gép- és híradástechnikai szakközépiskola működik Sárbogárdon. Közel négyszázan vettek részt szakmai tanfolyamokon. Nemcsak termelési értéket termő munka folyik tehát gyárunkban — 10 év alatt a termelési érték huszonötszörösére emelkedett —, hanem az emberi értékeket gyarapító munka is.” A hiteles beszámoló — s hadd tegyem hozzá: a szerény, de mégis határozott hangnem, ahogyan előadta mondanivalóját Horváth Terézia — méltán kapott nagy tapsot. Nem túlzás azt állítani, hogy a kongresszus egyik legnagyobb tetszéssel fogadott felszólalása hangzott el a sárbogárdi párttitkárnő szájából. Többen is készültek még a Fejér megyei küldöttek közül felszólalásra. Lantos László, a vasmű üzemtechnikusa a munkásőri hivatásról, az elkötelezettt munkásemberről kívánta volna kifejteni gondolatait. Bakos Mária, a vasmű radiátorüzemének dolgozója a nőpolitika vasműbeli tapasztalataival szeretett volna előrukkolni. Oláh Istvánná, az ercsi általános iskola igazgatója gondosan készített felszólalásában a nevelők személyes példájának fontosságát kívánta volna kiemelni, ők, s a megyei küldöttek közül még számosan, írásban adták be felszólalásukat a kongresszus elnökségéhez. Végigdrukkoltuk a választásokat, s amikor megtudtuk, hogy Pataki Józsi bácsit újra beválasztották a Központi Bizottságba, s hogy Závodi Imrét, a megyei tanács elnökét szintén beválasztották a Központi Bizottságba, Takács Imrét pedig a Központi Ellenőrző Bizottságba, mindnyájan gratuláltunk nekik, jókívánságokkal halmozva el őket. Szívünkben büszkeség volt, s egy kicsit annak a tudata is, hogy e tisztségek a megye jól végzett munkájának elismerését jelentik. Sasvári György Díszszemle A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a díszszemlét rendező parancsnokság a közelmúltban a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában sajtótájékoztatót tartott a hazánk felszabadulása 35. évfordulója alkalmából rendezendő katonai díszszemléről. A felszabadulást követő 1949. évi első díszszemle óta az idén április 4-én immár tizenkilencedszer köszöntik fegyveres erőink látványos katonai parádéval felszabadulásunk ünnepét, amelynek ezúttal is a budapesti Dózsa György út, illetőleg a Felvonulási tér lesz a színhelye — mondotta Pacsek József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a díszszemle parancsnoka. A honvédség, a határőrség, a munkásőrség kijelölt alakulatai ezekben a napokban már a fővárosban gyakorolnak s készülnek a díszszemle április 2-i főpróbájára, illetve az április 4-én délelőtt 10 órakor kezdődő mintegy háromnegyed órás színpompás díszelgésre. A díszszemlének az is a célja — mutatott rá a honvédelmi miniszterhelyettes —, hogy bemutassa fegyveres erőink fejlődését, felkészültségét, és tükrözze azt, hogy néphadseregünk az elmúlt években eredményesen munkálkodott a párt honvédelmi politikájának tervszerű megvalósulásáért. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy a díszszemlére meghívottak, és a televízió helyszíni közvetítésén keresztül az ország lakossága láthatja majd néphadseregünk korszerű harci technikáját, s megismerhetik azokat az egységeket, amelyek a kiképzés során és a gyakorlatokon kiváló eredményt értek el. Több olyan korszerű harci eszköz vonul majd fel, amit öt évvel ezelőtt még nem láthattak az érdeklődők. Bemutatkozik péládul a MiG—23-as változtatható szárnyállású elfogó vadászrepülőgép, aminek fegyverzetében a rakéták játsszák a főszerepet. Aztán látható lesz a T—72-es harckocsi is, amelynél függőleges és vízszintes stabilizátor gondoskodik arról, hogy lövege menet közben is biztonságosan célozhasson. A gépesített lövész díszezredben láthatják majd a nézők az új szovjet gyártmányú, lánctalpas szállító járműveket, és bemutatót adnak a harci helikopterek is, amelyek igen kis magasságban támogathatják a szárazföldi csapatokat. S többek közt az egykori Katyusák modern utódai, a negyvencsöves sorozatvetők is jelen lesznek a bemutatón. A gyalog-díszhadosztályban ott menetelnek majd a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia és a katonai főiskolák hallgatói, BM határőrség és a munkásőrség díszalakulatai. A díszszemlére ötvenezer embert hívtak meg, a meghívók szétosztását a vállalatoknál és az intézményeknél megkezdték. Állták a szavukat Belpolitikai életünk fontos eseményéhez igazodva, az elmúlt országban napokban szerte az újabb és újabb munkaverseny-felajánlások köszöntötték az MSZMP XII. kongresszusát. Így volt ez a Dunaújvárosi Sütőipari Vállalatnál is, ahol szintén csatlakoztak a gyár brigádjai a párt kongresszusát köszöntő kollektívákhoz. A március 28-án megtartott soron kívüli értékelés szerint a gyár központi üzemének szocialista brigádjai és a brigádközösségen kívüli dolgozói teljesítették a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére tett munkaverseny-vállalásaikat, s 680 munkaórában 295 ezer 207 forint termelési értéket állítottak elő. A kongresszusi munkaverseny feltételeinek megfelelően a kenyérgyár brigádjai, dolgozói a kongresszusi műszakokért járó tízezer forintnyi munkabért a gyermekintézmények fejlesztésére ajánlották fel, illetve fizették be.