Dunaújvárosi Hírlap, 1981. január (26. évfolyam, 2-9. szám)

1981-01-06 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYEd XI. évfolyam 2. szám ~ 1981. január 6., kedd ~ óra: 1,80 Ft HÍRVIVŐ Z MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA ^­lést tartott a városi párt-vb Értékelték az 1981. évi cselekvési programot Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága az óév utolsó testü­leti ülésén, 1980. december 30-án értékelte az MSZMP városi bizottságának 1980. évi pártpolitikai cselekvési programját, vala­mint elfogadta a városi pártbizottság és a­ végrehajtó bizottság 1981. évi első féléves munkatervét. Ez utóbbit a pártbizottság legközelebbi ülése elé terjesztik jóváhagyásra. A cselekvési program érté­keléséről szóló jelentés meg­állapította, hogy a gazdaság­­politikai célok teljesítésének menetét a folyamatosan pártszervezetek ellenőrizték, értékelték és a feladatok megoldásához értékes segít­séget adtak. A város válla­­atainak többsége túlteljesí­­ette, az építők és az épület­elemgyár a tervezett szinten, a papíripar pedig nem telje­sítette termelési tervét. vállalatok termékeiket a ter­­­vezettnél előnyösebben érté­kesítették, exportkötelezett­ségeiknek a termelő egysé­gek többsége eleget tett. A városi párt-végrehajtó­úr tárgyalása­­kor rámutatott,, hogy az anyag- és energiamegtakarí­tások vonalán a korábbinál reálisabb szemléletre van szükség, ugyanis a vállala­tok csak kisebb része érte el a kitűzött célokat. A város egyetlen mezőgazdasági egy­sége, a Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet jó termésered­ményeket ért el. A gazdasá­­gi-pénzügyi stabilitás is erő­södött. tatkoznak Viszont gondok ma­a munka időbeni végzésében, ezért indokolt a gépi ellátottságot, a gazdaság technikai felszereltségét ala­posabb vizsgálat alá venni. A város kereskedelmi for­galma az elmúlt évben tíz százalékkal növekedett. Bő­vült a kereskedelmi hálózat, kulturáltabbá vált a kiszol­­­gálás. Ami negatívum, hogy ruházatban és a vegyes iparcikkekben romlott az áruk­­ választéka és a tartós hiánycikkek körét sem tud­ták szűkíteni. A szolgáltatá­sok összértéke növekedett, azonban a minőség követel­ményeinek nem mindenben tettek eleget. A vállalási idő hosszabbodott a textiltisztí­tásnál és a cipőjavításnál.­­ Indokolt intézkedéseket tenni vállalási határidők csök­kentésére. A közlekedésben változat­lanul gondot okozott, hogy alkatrészhiány miatt magas volt a javításra váró gépjár­művek szá­aa Megoldották­ a 15-ös és a 19-es csuklós já­­­ratokkal a Béke városrész bekapcsolását a közlekedés­be. A járatkimaradások és a késések még mindig gyako­riak, ami zavart okoz a sze­mélyszállításban. A városfejlesztés célkitű­zései alapvetően teljesültek. Sok feszültséget sikerült az­zal feloldani, hogy terven felül, határidőre elkészültek a 18. sz. és a 19. sz. óvodák felújításával. Elmaradás van a kórház bővítésénél a belső szakipari munkák végzésé­ben. Jó ütemben folyik a II. sz. rendelőintézet és a Ská­la áruház építése. A városi párt-végrehaj­tó bizottság ki­emelte, hogy a kommunista műszakok és a városszépítő kommunista szombatok je­lentősen hozzájárultak vá­­rosépítő-szépítő feladataink végreha­j­tásá­hoz. Az agitációs és propagan­damunka középpontjában ezen időszakban a küldöttér­tekezlet vitája, a XII. párt­­kongresszus, a felszabadulá­si és a jubileumi munkaver­seny, a gazdaságpolitikai fel­adatok teljesítése állt. Az e célok érdekében kifejtett agi­táció, szervezőmunka és moz­gósítás sikeres volt. A káderpolitikai feladatok végrehajtásában kiemelkedő jelentőséggel bírt a párt-, a a KISZ- és a szakszervezeti testületek, valamint a tanács­tagok és a Hazafias Népfront tisztségviselőinek választása, amelyek ugyancsak sikeresen zajlottak le. Az új testületek és vezetőségek káderösszeté­­tele a korábbinál jobban tük­rözi a városban élők és fog­lalkoztatottak társadalmi ös­­­szetételét. Eredményesen dolgoztak a társadalmi és tömegszerveze­tek, valamint a tudományos egyesületek. A cselekvési programban megfogalmazott fő célkitűzéseket jól építették saját programjaikba, végre­hajtásukért a kívánalmaknak megfelelően munkálkodtak. A városi párt-végrehajtó­bizottság a cselekvési prog­ram végrehajtásáért kifejtett tevékenységet értékesnek ítél­te meg, s egyben rámutatott, hogy a még fellelhető fogya­tékosságok, gyenge pontok­­felszámolása érdekében mit kell tenni a jövőben. S. GY. - MA: „Rajtunk nem múlik” * Föld, drága föld * Egy iroda útkeresése * Év végi számvetés a Dunai Vasműben * Vastagságszabályozás, jobb termék, piacképesség * Szobraink summája * Egy és oszthatatlan * Merre tart a magyar sport? Földes László kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Földes Lász­lónak, a Hungexpo vezér­­igazgatója fiunk kiemelkedő munkássága, valamint a munkásmozgalomban kifej­tett több évtizedes tevékeny­sége elismeréseként, nyug­állományba vonulása alkal­mából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést ado­mányozta. Földes László elv­társ a városépítés kezdetén a város pártbizottságának élén tekintélyes részt vállalt az itt folyó építkezés szerve­zésében, irányításában. Mint városalapító, elévülhetetlen érdemeket szerzett a város és a vasmű alapjainak lera­kásában, az itt dolgozó kom­munista kollektívák összefo­gásában. A kitüntetést Lo­­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A magas el­ismeréshez ezúton is szívből gratulálunk. L­etéptük hát az utolsó lapot is a falinaptár­ról, s ezzel véget ért az 1980-as esztendő. Szilvesz­ter éjjel gyöngyöző pezsgő­vel búcsúztunk az ó­évtől, s az éjféli koccintással zse­bünkbe gyűrtük a tavaly­t. Mindaz, ami éjfél előtt tör­­ént, már a múlt, a néhány érccel előbb még jövő év­nek nevezett lehetőség most a jelen. Újra cseréltük gyű­rött zsebnaptárainkat, de mielőtt még végleg papírko­sárba dobnánk a régit, át­pörgetjük ujjainkkal, ma­radt-e elintézetlen dolog, megválaszolatlan kérdés, ki­pipáltunk-e minden felada­tot, elvégeztük-e mindazt a munkát, amit évi egy éve terveztünk? Kerül-e az idei, frissszagú naptár tiszta lap­jaira adósság tavalyi vá­gyainkból, terveinkből, fel­adatainkból? Kerül. Sajnos, mondhat­nám, mert jobb lett volna a már megírt cikk tudatával k­ezdeni az új évet, s bizo­nyára mások is szívesen kezdték volna az első napot a teljesített feladatok, meg­valósított tervek örömével, mbb lett volna, ha — már ■•gazdasági mértékben gon­­ozva — nem egy, hanem­rom százalékkal emelke­­­tt volna a nemzeti jöve­­lem, nőtt ha az ipari termelés volna három-négy zázalékkal, s nem maradt volna az 1979-es színvonal alatt, jobb lett volna, ha nem lett volna árvíz, belvíz, sze­szélyes időjárás, és még több búzát, kukoricát, burgonyát termeszthettünk volna, és jobb lett volna, ha a mérsé­kelt javulás helyett lendü­letesebben javítottuk volna egyensúlyi mérlegünket, az­tán jobb lett volna ... de ne soroljuk tovább, hiszen a Minisztertanács jelentése nyomán ismert már, hogy kiemelkedő, s valóban elis­merést érdemlő eredmé­nyeink mellett mely céljain­kat nem tudtuk valóra vál­tani, hol múltuk alul önma­gunkat, mely ágazatokban termeltünk kevesebbet, mint terveztük. Kezdhetünk-e hát az új év első napjaiban, új nap­tárakkal a zsebünkben új életet? Aligha. Engem még a ta­valyi ígéretek kötnek, szám­talan téma megírását halo­gattam hétről hétre, s lám évről évre, de bizonyára így vannak ezzel mások is, sőt — nem a magam mentségé­re mondom, de­­ így ezzel a népgazdaság is­ van Ja­nuár elsejével új terv építé­sébe kezdünk, öt évre ponto­san tudjuk a dolgunk megint, az elseje azonban csak mér­földkő lehet, és nem a kez­det kezdete. Pusztán attól, hogy új fejezetet kezdünk, céljaink változatlanok. Fogadkozni Az év­forduló, persze lehet, az óév-bú­csúztató remek alkalom, hogy új ígéreteket tegyünk. Lecseréltük a naptárakat, s ezzel — látszatra legalábbis — úgy tűnik, valamit újra­kezdünk megint. Látszatra. Mert bár a naptár tiszta lapjai tartogathatnak meg­lepetéseket, titkokat semmi­képp. Sejtjük, tudjuk, mivel töltjük el a közeli napokat, s mivel telnek el a január után a február és a március napjai. Engem is, másokat is, s — szintén népgazdasági méretekben gondolkodva — az ipart is és a mezőgazda­ságot is határidők szorítják, roppant sok dolguk lesz az idén, előbb teljesíteni mind­azt, amit tavalyról hagytunk magunknak, aztán ... aztán dolgozunk tovább. A nagy elhatározások pedig, amik ilyenkor születnek, néhány nap elteltével feledésbe me­rülnek, s marad minden a régiben.­­ Nem kezdhetünk hát új életet. Életünk — az enyém, az Önöké, mindannyiunké — az „előző” folytatása kell le­gyen. Az előzőé, amely ilyen vagy olyan volt, amely talán nem volt elég sikeres, amely­ben talán többet dolgoztunk, mint a korábbi években, amely talán nem hozott annyi boldogságot, mint amennyit szerettünk (megér­demeltünk) volna, de amely­nek a végén azért eszünkbe jutott mindaz, amivel gazda­godtunk — én, önök, mind­annyian. Folytassuk hát a „régi éle­tünket” — csak kicsit job­ban! Mert a bőrünkből ki nem bújhatunk, az viszont, hogy jövőnk hogy alakul, jó­szerével csak rajtunk múlik. Tőlünk függ, hogy 1981 vé­gén mi kerül a tartozik, mi a követel rovatba. Új éle­­­tünk legyen hát folytatás. Mert idei terveink — mun­kánk, beruházásaink, gyara­podásunk — alapja az óesz­tendő, a hatodik ötéves ter­vet az ötödikkel alapoztuk meg, s egyéni bodogulásunk is tőlünk, a múltunktól, ha úgy tetszik „régi életünktől” függ. De ha mégis mást, újat akarunk 1981-ben, azt a jobb munkával, s önmagunk „épí­tésével” érjük el. S akara­tunkat ne a naptárak állá­sától tegyük függővé. Jakab Klára Ne kezdjünk új életet! ÚJ ÉV Az 1980-as naptárt az asztalfiókba tettük. Elbúcsúztunk az óévtől, s köszöntjük az új esztendőt. 366 napot magunk mögött hagyva, s majd ugyanennyit magunk előtt tudva szinte belső kényszert érzünk, hogy számvetést készítsünk.­­ Jóról és rosszról egyaránt. E számvetést elvégzi az egyes ember és elvégzik az ország vezetői. Ilyenkor végiggondoljuk családunk, környezetünk, hazánk sorsának alakulását, és előre tekintünk. Az elmúlt esztendő bővelkedett az eseményekben. 1980. már­ciusában ülésezett az MSZMP XII. kongresszusa, júniusban az urnák elé járultunk, hogy megválasszuk azokat, akik az ország­­gyűlésben és a tanácsokban képviselik érdekeinket. December közepén a szakszervezetek XXIV. kongresszusára került sor, hogy csak a legfontosabb politikai eseményekre utaljunk. Ezeken a fórumokon ország-világ elé tártuk - Kádár elvtárs szavait idézve: - pártunk folytatja most már több évtizede kö­vetett, a gyakorlatban bevált bel- és külpolitikai fő irányvonalát, népünk építi a fejlett szocialista társadalmat. Jelentős a hátunk mögött hagyott esztendő olyan szempont­ból is, hogy a számunkra igencsak nehéz, kedvezőtlen világgazda­sági helyzetben befejeztük az ötödik ötéves tervünket. És hogy egy ilyen nehéz helyzetben mondhatjuk ezt ki, az annak köszön­hető: a világgazdasági változásokkal és a hazai követelményekkel összhangban volt erőnk népgazdasági, iparági és vállalati mére­tekben alaposan elemezni, menetközben újra értékelni és ahol kellett módosítani gazdaságpolitikai gyakorlatunkat. Főleg a terv­időszak második felében, s az 1980-as esztendőkben a gazdasági egyensúly javulása érdekében tett intézkedések, a takarékossági rendszabályok, a munka hatékonyabbá tétele, az új szabályozó rendszerek beépítése mérhetően pozitív folyamatokat indított el. A Központi Bizottság 1980. december 2-i üléséről kiadott közle­ményből idézve: „eredmények születtek a termelési szerkezet kor­szerűsítésében, a munkaerő-gazdálkodásban. Leküzdöttük az el­múlt év igen szeszélyes időjárási viszontagságait, s így a mező­­gazdasági termelés növekedése megközelítette a tervezett 5 százalékot.” Hogyan voltunk erre képesek? Úgy, hogy mind több vállalat és szövetkezet alkalmazkodott szorgalmasan a gazdálkodás nehe­zebb feltételeihez, a mezőgazdaságban dolgozók mellett kivették részüket a nehéz betakarítási munkákból az ipari üzemekben te­vékenykedők is. Úgy, hogy folytattuk tovább a párt bevált gya­korlatát, a tervidőszak minden egyes évében őszintén és nyíltan tájékoztattuk népünket gazdasági helyzetünk alakulásáról, ered­ményeinkről és gondjainkról. Dolgozó népünk pedig a párt őszinte és nyílt politikáját tettrekészséggel, jobb, fegyelmezettebb, haté­konyabb munkával honorálta. Így aztán most, 1980-tól, az ötödik ötéves tervtől búcsúzva sommásan úgy köszönhetünk el: a terv­ciklusban a vártnál nehezebb feltételek között, sok erőfeszítés és áldozatos munka nyomán tovább haladtunk, bővültek és korsze­rűsödtek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, emelkedett az életszínvonal, javultak az életkörülmények, fejlődtek a szocialista termelési viszonyok. Öt év alatt a nemzeti jövedelem 19-20, az ipari termelés 21-22, a mezőgazdasági termékek termelése 13—14, a lakossági fogyasztás 14 százalékkal növekedett. És milyen lesz az új esztendő, mit tartogat számunkra a hato­dik ötéves terv? Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a hatékonyság és a versenyképesség növelésére, a minőségi tényezőkön alapuló, intenzív fejlődés kibontakoztatására irányul. Ez alapozza ugyanis meg a népgazdasági egyensúly megszilárdítását, és további foko­zatos javítását, a lakosság életszínvonalának megőrzését, ez életkörülmények - lehetőségekhez igazodó - javítását. Más szó­val, 1981-ben és a hatodik ötéves tervben is még nehéz lesz, a régebben megszokottakhoz viszonyítva lassul a fejlődés, az előre­haladás. S hogy ez így van és lesz az elkövetkező években, azt tőlünk független tényezők diktálják. A világpiaci árak évek óta tartó gyors emelkedése legerősebben az olyan országokat sújtja, mint hazánk, ahol kevés a nyersanyag, a fűtőanyag. De úrrá tu­dunk lenni ezeken a nehézségeken. Kidolgoztuk minden nehézség­gel számoló tervünket, amelyről a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a következőképpen nyilatkozott: „A magyar népgazda­ság és a világgazdaság mai helyzetében a terv egészében ki­válóan jelöli ki a központi feladatokat, újszerűen alakítja a célok és eszközök rendszerét. A terv sok szempontból újszerű, új feje­zetet nyit a hazai tervezés történetében”. Igen, van jó tervünk az idei és az elkövetkezendő esztendők­re, van jó törvényünk, amely az előrehaladást ígéri. Olyan ter­vünk van, amely az MSZMP XII. kongresszusán elfogadott hatá­rozatokban foglalt társadalmi és gazdasági célok megvalósítását szolgálja. De hogy a tervből, a törvényből realitás legyen, kinek­­kinek a maga posztján jobban, eredményesebben kell dolgoznia. Minden embertől minden kéztől többet vár a társadalom. Az irá­nyítás posztján tevékenykedőktől azt, hogy értelmes, hasznos, pro­duktív munkaalkalmat biztosítsanak minden dolgozónak. A mun­kástól pedig, hogy legjobb tudása szerint dolgozzon a munkaidő első percétől az utolsóig. Ezt ígérjük meg most mindannyian, ami­kor az új évet köszöntve, a jövőre gondolunk. Hogy mekkorát lépünk az új évben és a hatodik ötéves tervben, az mindan­­­nyiunkon múlik. Békés, de nehéz esztendőtől búcsúztunk. Ami a nehézségeket illeti, 1981-ben sem lesz másképp. De vállaljuk ezeket a gondokat , mert túljutva rajtuk, még nagyobb lehet az örömünk esztendő múlásával. Ami pedig a békét illeti, azt kívánjuk, adassák meg minden népnek szerte a földtekén. Fodor László Ezek a szépen csillogó csővezetékek is a dunaújvárosi papírgyár legrégebbi részlegében, a szalmacellulózt gyártó egységben találhatók,­­ amelynek más részei már közel sem keltenek ilyen rendezett benyomást. A gyár gondjairól beszámoló írásunkat a harmadik oldalon olvashatják.

Next