Dunaújvárosi Hírlap, 1981. január (26. évfolyam, 2-9. szám)

1981-01-06 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYEd XI. évfolyam 2. szám ~ 1981. január 6., kedd ~ óra: 1,80 Ft HÍRVIVŐ Z MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA ^lést tartott a városi párt-vb Értékelték az 1981. évi cselekvési programot Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága az óév utolsó testületi ülésén, 1980. december 30-án értékelte az MSZMP városi bizottságának 1980. évi pártpolitikai cselekvési programját, valamint elfogadta a városi pártbizottság és a végrehajtó bizottság 1981. évi első féléves munkatervét. Ez utóbbit a pártbizottság legközelebbi ülése elé terjesztik jóváhagyásra. A cselekvési program értékeléséről szóló jelentés megállapította, hogy a gazdaságpolitikai célok teljesítésének menetét a folyamatosan pártszervezetek ellenőrizték, értékelték és a feladatok megoldásához értékes segítséget adtak. A város vállaatainak többsége túlteljesíette, az építők és az épületelemgyár a tervezett szinten, a papíripar pedig nem teljesítette termelési tervét. vállalatok termékeiket a tervezettnél előnyösebben értékesítették, exportkötelezettségeiknek a termelő egységek többsége eleget tett. A városi párt-végrehajtóúr tárgyalásakor rámutatott,, hogy az anyag- és energiamegtakarítások vonalán a korábbinál reálisabb szemléletre van szükség, ugyanis a vállalatok csak kisebb része érte el a kitűzött célokat. A város egyetlen mezőgazdasági egysége, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet jó terméseredményeket ért el. A gazdasági-pénzügyi stabilitás is erősödött. tatkoznak Viszont gondok maa munka időbeni végzésében, ezért indokolt a gépi ellátottságot, a gazdaság technikai felszereltségét alaposabb vizsgálat alá venni. A város kereskedelmi forgalma az elmúlt évben tíz százalékkal növekedett. Bővült a kereskedelmi hálózat, kulturáltabbá vált a kiszolgálás. Ami negatívum, hogy ruházatban és a vegyes iparcikkekben romlott az áruk választéka és a tartós hiánycikkek körét sem tudták szűkíteni. A szolgáltatások összértéke növekedett, azonban a minőség követelményeinek nem mindenben tettek eleget. A vállalási idő hosszabbodott a textiltisztításnál és a cipőjavításnál. Indokolt intézkedéseket tenni vállalási határidők csökkentésére. A közlekedésben változatlanul gondot okozott, hogy alkatrészhiány miatt magas volt a javításra váró gépjárművek száaa Megoldották a 15-ös és a 19-es csuklós járatokkal a Béke városrész bekapcsolását a közlekedésbe. A járatkimaradások és a késések még mindig gyakoriak, ami zavart okoz a személyszállításban. A városfejlesztés célkitűzései alapvetően teljesültek. Sok feszültséget sikerült azzal feloldani, hogy terven felül, határidőre elkészültek a 18. sz. és a 19. sz. óvodák felújításával. Elmaradás van a kórház bővítésénél a belső szakipari munkák végzésében. Jó ütemben folyik a II. sz. rendelőintézet és a Skála áruház építése. A városi párt-végrehajtó bizottság kiemelte, hogy a kommunista műszakok és a városszépítő kommunista szombatok jelentősen hozzájárultak városépítő-szépítő feladataink végrehajtásához. Az agitációs és propagandamunka középpontjában ezen időszakban a küldöttértekezlet vitája, a XII. pártkongresszus, a felszabadulási és a jubileumi munkaverseny, a gazdaságpolitikai feladatok teljesítése állt. Az e célok érdekében kifejtett agitáció, szervezőmunka és mozgósítás sikeres volt. A káderpolitikai feladatok végrehajtásában kiemelkedő jelentőséggel bírt a párt-, a a KISZ- és a szakszervezeti testületek, valamint a tanácstagok és a Hazafias Népfront tisztségviselőinek választása, amelyek ugyancsak sikeresen zajlottak le. Az új testületek és vezetőségek káderösszetétele a korábbinál jobban tükrözi a városban élők és foglalkoztatottak társadalmi összetételét. Eredményesen dolgoztak a társadalmi és tömegszervezetek, valamint a tudományos egyesületek. A cselekvési programban megfogalmazott fő célkitűzéseket jól építették saját programjaikba, végrehajtásukért a kívánalmaknak megfelelően munkálkodtak. A városi párt-végrehajtóbizottság a cselekvési program végrehajtásáért kifejtett tevékenységet értékesnek ítélte meg, s egyben rámutatott, hogy a még fellelhető fogyatékosságok, gyenge pontokfelszámolása érdekében mit kell tenni a jövőben. S. GY. - MA: „Rajtunk nem múlik” * Föld, drága föld * Egy iroda útkeresése * Év végi számvetés a Dunai Vasműben * Vastagságszabályozás, jobb termék, piacképesség * Szobraink summája * Egy és oszthatatlan * Merre tart a magyar sport? Földes László kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Földes Lászlónak, a Hungexpo vezérigazgatója fiunk kiemelkedő munkássága, valamint a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. Földes László elvtárs a városépítés kezdetén a város pártbizottságának élén tekintélyes részt vállalt az itt folyó építkezés szervezésében, irányításában. Mint városalapító, elévülhetetlen érdemeket szerzett a város és a vasmű alapjainak lerakásában, az itt dolgozó kommunista kollektívák összefogásában. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A magas elismeréshez ezúton is szívből gratulálunk. Letéptük hát az utolsó lapot is a falinaptárról, s ezzel véget ért az 1980-as esztendő. Szilveszter éjjel gyöngyöző pezsgővel búcsúztunk az óévtől, s az éjféli koccintással zsebünkbe gyűrtük a tavalyt. Mindaz, ami éjfél előtt törént, már a múlt, a néhány érccel előbb még jövő évnek nevezett lehetőség most a jelen. Újra cseréltük gyűrött zsebnaptárainkat, de mielőtt még végleg papírkosárba dobnánk a régit, átpörgetjük ujjainkkal, maradt-e elintézetlen dolog, megválaszolatlan kérdés, kipipáltunk-e minden feladatot, elvégeztük-e mindazt a munkát, amit évi egy éve terveztünk? Kerül-e az idei, frissszagú naptár tiszta lapjaira adósság tavalyi vágyainkból, terveinkből, feladatainkból? Kerül. Sajnos, mondhatnám, mert jobb lett volna a már megírt cikk tudatával kezdeni az új évet, s bizonyára mások is szívesen kezdték volna az első napot a teljesített feladatok, megvalósított tervek örömével, mbb lett volna, ha — már ■•gazdasági mértékben gonozva — nem egy, hanemrom százalékkal emelkett volna a nemzeti jövelem, nőtt ha az ipari termelés volna három-négy zázalékkal, s nem maradt volna az 1979-es színvonal alatt, jobb lett volna, ha nem lett volna árvíz, belvíz, szeszélyes időjárás, és még több búzát, kukoricát, burgonyát termeszthettünk volna, és jobb lett volna, ha a mérsékelt javulás helyett lendületesebben javítottuk volna egyensúlyi mérlegünket, aztán jobb lett volna ... de ne soroljuk tovább, hiszen a Minisztertanács jelentése nyomán ismert már, hogy kiemelkedő, s valóban elismerést érdemlő eredményeink mellett mely céljainkat nem tudtuk valóra váltani, hol múltuk alul önmagunkat, mely ágazatokban termeltünk kevesebbet, mint terveztük. Kezdhetünk-e hát az új év első napjaiban, új naptárakkal a zsebünkben új életet? Aligha. Engem még a tavalyi ígéretek kötnek, számtalan téma megírását halogattam hétről hétre, s lám évről évre, de bizonyára így vannak ezzel mások is, sőt — nem a magam mentségére mondom, de így ezzel a népgazdaság is van Január elsejével új terv építésébe kezdünk, öt évre pontosan tudjuk a dolgunk megint, az elseje azonban csak mérföldkő lehet, és nem a kezdet kezdete. Pusztán attól, hogy új fejezetet kezdünk, céljaink változatlanok. Fogadkozni Az évforduló, persze lehet, az óév-búcsúztató remek alkalom, hogy új ígéreteket tegyünk. Lecseréltük a naptárakat, s ezzel — látszatra legalábbis — úgy tűnik, valamit újrakezdünk megint. Látszatra. Mert bár a naptár tiszta lapjai tartogathatnak meglepetéseket, titkokat semmiképp. Sejtjük, tudjuk, mivel töltjük el a közeli napokat, s mivel telnek el a január után a február és a március napjai. Engem is, másokat is, s — szintén népgazdasági méretekben gondolkodva — az ipart is és a mezőgazdaságot is határidők szorítják, roppant sok dolguk lesz az idén, előbb teljesíteni mindazt, amit tavalyról hagytunk magunknak, aztán ... aztán dolgozunk tovább. A nagy elhatározások pedig, amik ilyenkor születnek, néhány nap elteltével feledésbe merülnek, s marad minden a régiben. Nem kezdhetünk hát új életet. Életünk — az enyém, az Önöké, mindannyiunké — az „előző” folytatása kell legyen. Az előzőé, amely ilyen vagy olyan volt, amely talán nem volt elég sikeres, amelyben talán többet dolgoztunk, mint a korábbi években, amely talán nem hozott annyi boldogságot, mint amennyit szerettünk (megérdemeltünk) volna, de amelynek a végén azért eszünkbe jutott mindaz, amivel gazdagodtunk — én, önök, mindannyian. Folytassuk hát a „régi életünket” — csak kicsit jobban! Mert a bőrünkből ki nem bújhatunk, az viszont, hogy jövőnk hogy alakul, jószerével csak rajtunk múlik. Tőlünk függ, hogy 1981 végén mi kerül a tartozik, mi a követel rovatba. Új életünk legyen hát folytatás. Mert idei terveink — munkánk, beruházásaink, gyarapodásunk — alapja az óesztendő, a hatodik ötéves tervet az ötödikkel alapoztuk meg, s egyéni bodogulásunk is tőlünk, a múltunktól, ha úgy tetszik „régi életünktől” függ. De ha mégis mást, újat akarunk 1981-ben, azt a jobb munkával, s önmagunk „építésével” érjük el. S akaratunkat ne a naptárak állásától tegyük függővé. Jakab Klára Ne kezdjünk új életet! ÚJ ÉV Az 1980-as naptárt az asztalfiókba tettük. Elbúcsúztunk az óévtől, s köszöntjük az új esztendőt. 366 napot magunk mögött hagyva, s majd ugyanennyit magunk előtt tudva szinte belső kényszert érzünk, hogy számvetést készítsünk. Jóról és rosszról egyaránt. E számvetést elvégzi az egyes ember és elvégzik az ország vezetői. Ilyenkor végiggondoljuk családunk, környezetünk, hazánk sorsának alakulását, és előre tekintünk. Az elmúlt esztendő bővelkedett az eseményekben. 1980. márciusában ülésezett az MSZMP XII. kongresszusa, júniusban az urnák elé járultunk, hogy megválasszuk azokat, akik az országgyűlésben és a tanácsokban képviselik érdekeinket. December közepén a szakszervezetek XXIV. kongresszusára került sor, hogy csak a legfontosabb politikai eseményekre utaljunk. Ezeken a fórumokon ország-világ elé tártuk - Kádár elvtárs szavait idézve: - pártunk folytatja most már több évtizede követett, a gyakorlatban bevált bel- és külpolitikai fő irányvonalát, népünk építi a fejlett szocialista társadalmat. Jelentős a hátunk mögött hagyott esztendő olyan szempontból is, hogy a számunkra igencsak nehéz, kedvezőtlen világgazdasági helyzetben befejeztük az ötödik ötéves tervünket. És hogy egy ilyen nehéz helyzetben mondhatjuk ezt ki, az annak köszönhető: a világgazdasági változásokkal és a hazai követelményekkel összhangban volt erőnk népgazdasági, iparági és vállalati méretekben alaposan elemezni, menetközben újra értékelni és ahol kellett módosítani gazdaságpolitikai gyakorlatunkat. Főleg a tervidőszak második felében, s az 1980-as esztendőkben a gazdasági egyensúly javulása érdekében tett intézkedések, a takarékossági rendszabályok, a munka hatékonyabbá tétele, az új szabályozó rendszerek beépítése mérhetően pozitív folyamatokat indított el. A Központi Bizottság 1980. december 2-i üléséről kiadott közleményből idézve: „eredmények születtek a termelési szerkezet korszerűsítésében, a munkaerő-gazdálkodásban. Leküzdöttük az elmúlt év igen szeszélyes időjárási viszontagságait, s így a mezőgazdasági termelés növekedése megközelítette a tervezett 5 százalékot.” Hogyan voltunk erre képesek? Úgy, hogy mind több vállalat és szövetkezet alkalmazkodott szorgalmasan a gazdálkodás nehezebb feltételeihez, a mezőgazdaságban dolgozók mellett kivették részüket a nehéz betakarítási munkákból az ipari üzemekben tevékenykedők is. Úgy, hogy folytattuk tovább a párt bevált gyakorlatát, a tervidőszak minden egyes évében őszintén és nyíltan tájékoztattuk népünket gazdasági helyzetünk alakulásáról, eredményeinkről és gondjainkról. Dolgozó népünk pedig a párt őszinte és nyílt politikáját tettrekészséggel, jobb, fegyelmezettebb, hatékonyabb munkával honorálta. Így aztán most, 1980-tól, az ötödik ötéves tervtől búcsúzva sommásan úgy köszönhetünk el: a tervciklusban a vártnál nehezebb feltételek között, sok erőfeszítés és áldozatos munka nyomán tovább haladtunk, bővültek és korszerűsödtek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, emelkedett az életszínvonal, javultak az életkörülmények, fejlődtek a szocialista termelési viszonyok. Öt év alatt a nemzeti jövedelem 19-20, az ipari termelés 21-22, a mezőgazdasági termékek termelése 13—14, a lakossági fogyasztás 14 százalékkal növekedett. És milyen lesz az új esztendő, mit tartogat számunkra a hatodik ötéves terv? Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a hatékonyság és a versenyképesség növelésére, a minőségi tényezőkön alapuló, intenzív fejlődés kibontakoztatására irányul. Ez alapozza ugyanis meg a népgazdasági egyensúly megszilárdítását, és további fokozatos javítását, a lakosság életszínvonalának megőrzését, ez életkörülmények - lehetőségekhez igazodó - javítását. Más szóval, 1981-ben és a hatodik ötéves tervben is még nehéz lesz, a régebben megszokottakhoz viszonyítva lassul a fejlődés, az előrehaladás. S hogy ez így van és lesz az elkövetkező években, azt tőlünk független tényezők diktálják. A világpiaci árak évek óta tartó gyors emelkedése legerősebben az olyan országokat sújtja, mint hazánk, ahol kevés a nyersanyag, a fűtőanyag. De úrrá tudunk lenni ezeken a nehézségeken. Kidolgoztuk minden nehézséggel számoló tervünket, amelyről a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége a következőképpen nyilatkozott: „A magyar népgazdaság és a világgazdaság mai helyzetében a terv egészében kiválóan jelöli ki a központi feladatokat, újszerűen alakítja a célok és eszközök rendszerét. A terv sok szempontból újszerű, új fejezetet nyit a hazai tervezés történetében”. Igen, van jó tervünk az idei és az elkövetkezendő esztendőkre, van jó törvényünk, amely az előrehaladást ígéri. Olyan tervünk van, amely az MSZMP XII. kongresszusán elfogadott határozatokban foglalt társadalmi és gazdasági célok megvalósítását szolgálja. De hogy a tervből, a törvényből realitás legyen, kinekkinek a maga posztján jobban, eredményesebben kell dolgoznia. Minden embertől minden kéztől többet vár a társadalom. Az irányítás posztján tevékenykedőktől azt, hogy értelmes, hasznos, produktív munkaalkalmat biztosítsanak minden dolgozónak. A munkástól pedig, hogy legjobb tudása szerint dolgozzon a munkaidő első percétől az utolsóig. Ezt ígérjük meg most mindannyian, amikor az új évet köszöntve, a jövőre gondolunk. Hogy mekkorát lépünk az új évben és a hatodik ötéves tervben, az mindannyiunkon múlik. Békés, de nehéz esztendőtől búcsúztunk. Ami a nehézségeket illeti, 1981-ben sem lesz másképp. De vállaljuk ezeket a gondokat , mert túljutva rajtuk, még nagyobb lehet az örömünk esztendő múlásával. Ami pedig a békét illeti, azt kívánjuk, adassák meg minden népnek szerte a földtekén. Fodor László Ezek a szépen csillogó csővezetékek is a dunaújvárosi papírgyár legrégebbi részlegében, a szalmacellulózt gyártó egységben találhatók, amelynek más részei már közel sem keltenek ilyen rendezett benyomást. A gyár gondjairól beszámoló írásunkat a harmadik oldalon olvashatják.