Dunaújvárosi Hírlap, 1981. május (26. évfolyam, 35-43. szám)
1981-05-01 / 35. szám
XXXI. évfolyam 35. szám ~ 1981. május 1., péntek ~ Ára: 1,80 Ft HÍRLAP AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Elismerés a legjobbaknak Kitüntetések a munka ünnepén Május elseje alkalmából az elmúlt évben végzett kimagasló gazdasági és politikai munkájuk alapján több vállalatot és kollektívát részesítettek magas kitüntetésben. A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját nyerte a Papíripari Vállalat, s ebből az alkalomból a vállalat dunaújvárosi gyára elismerő oklevélben részesült. A kitüntetést — a hullámvertikumban rendezett brigádvezetői értekezleten — Donanics János, a Papíripari Vállalat fejlesztési igazgatója adta át április 23-án a gyár kollektívájának. Kiváló Vállalat címmel tüntették ki a Dunai Vasműt. Az erről szóló oklevelet az április 27-én megtartott ünnepségen Soltész István ipari miniszterhelyettes adta át. A rendezvényen jelen volt Závódi Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, aki felszólalásában méltatta a nagyvállalat eredményeit, majd a Központi Bizottság megbízásából, átadta az acélmű Fazola Henrik szocialista brigádjának az MSZMP KB Kongresszusi Oklevelét, illetőleg a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést. Hétfőn délután tartották ünnepi termelési tanácskozásukat a Tejipari Vállalat dolgozói. Az ünnepségen jelen volt Pataki József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, aki a testület megbízásából átadta az MSZMP KB Kongresszusi Oklevelét a tejüzem Tyereskova szocialista brigádjának. Kedden délután három vállalati ünnepségre került sor. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben elért kimagasló eredményeiért az MSZMP Fejér megyei Bizottságának Kongresszusi Oklevelét nyerte el a 26-os Állami Építőipari Vállalat Zoltán ácsbrigádja. A csaknem húsz éve eredményesen tevékenykedő brigádnak a magas kitüntetést Gadanecz György, a városi pártbizottság első titkára adta át. A Dunavidéki Vendéglátó Vállalat ünnepélyes termelési tanácskozásán is kitüntetések átadására került sor. A műszaki főiskola konyhájának Állami Díjjal kitüntetett November 7. szocialista brigádja az elmúlt évben végzett kiváló munkájuk elismeréseként elnyerte az MSZMP Fejér megyei Bizottságának Kongresszusi Oklevelét. A kitüntetést a testület megbízásából Krizse Gyula, a Fejér megyei pártbizottság tagja adta át. A Dunaújvárosi Fogyasztási- és Beszerző Munkásszövetkezet tízéves fennállása alatt harmadízben nyeri el a Kiváló Szövetkezet címet, s mindhárom alkalom a most lezárult tervciklusra esik. A kedden délután megtartott ünnepségen jelen volt dr. Mátay Pál, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának tagja is. A kitüntetést Kovács László, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára adta át Szabó Gyulának, a szövetkezet elnökének. A Dunaújvárosi Vízi Társulat kollektívája szerdán délután tartotta ünnepélyes termelési tanácskozását abból az alkalomból, hogy Elismerő Oklevéllel tüntették ki a társulatot. A Dunaújvárosi Vízi Társulat az országos szocialista munkaversenyben ötödik, a Középdunántúli Vízgazdálkodási Társulatok területi munkaversenyében a második helyet érte el. Május elseje alkalmából, az elmúlt évben végzett munkájuk alapján a szakma, illetőleg az ágazat kiváló brigádja címet nyerte el a 26- os Állami Építőipari Vállalat November 7. és az Ingatlankezelő- és Városgazdálkodási Vállalat II. Rákóczi Ferenc szocialista brigádja. A Tröszt, kiváló brigádja címet nyerte el a Volán 14. számú Vállalat dunaújvárosi üzemegységének Komarov szocialista brigádja. A munka ünnepén a szakszervezeti mozgalomban kimagasló munkát végző aktívákat tüntettek ki. A Szakszervezeti Munkáért arany fokozatát kapta: Ágoston Gyula, a Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat szakmunkása; Dolgos Imréné, a BVM dunaújvárosi gyárának gyártásfejlesztője; Kovács Vince, a Dunai Vasmű szerszámkészítője; Nagy Kálmán, az SZMT dunaújvárosi iskolájának felelőse; Pető János, a Dunaker Vállalat boltvezetője; és Pipoly Istvánná, a Dunai Vasmű szakszervezeti bizottságának adminisztrátora. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozat kitüntetésben részesült: Mikola Károly, a 26-os ÁÉV kőművese; Rád Ferencné, a Fésűsfonoda csoportvezetője; Szálkái István, az IKVGV üzemvezetője és Tóth Béla, a Dunai Vasmű csoportvezetője. A Dunai Vasműben rendezett ünnepségen Soltész István ipari miniszterhelyettes adta át a Kiváló Vállalat oklevelet dr. Répási Gellért vezérigazgatóhelyettesnek Tegnap délután felavatták a Komócsin ligetben elhelyezett emléktáblát. Komócsin Zoltánnak, a politikusnak, forradalmárnak, a Kommunista Ifjúsági Szövetség első titkárának képmását ábrázoló bronzrelief E. Tóth Ha szobrászművész alkotása FELVONULÁS Hagyományainknak megfelelően ma, május elsején a zászlódíszbe öltözött Vasmű úton színes felvonulással köszönti Dunaújváros lakossága a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepét. Az ünnepi felvonulás, amelynek részletes programját és rendjét előző lapszámunkban közöltük, délelőtt 9 órakor kezdődik. Május Gyermekrajzkiállítást láttam nemrég egy általános iskolában. Május 1. — írták az iskolások a rajzlapokra, amelyeken süt a nap, pirosak a zászlók és a felvonulók egymás kezét fogják. Lesz-e közülük festőművész, ez ma még nem mondható meg a rajzok alapján, de valami más igen: ezek a gyermekek olyan rendbe, olyan világba születtek, amelyben május elseje ünnep. Az az osztály, amely az elnyomás elleni küzdelmet, az emberhez méltó igazságos társadalom megteremtését írta zászlajára, szimbólumnak is beillő ünnepet választott, kifejezésre juttatva: a természet májusi újjászületéséhez hasonlatosan a társadalom is megújítható. A II. Internacionálé kongresszusa 1889-ben úgy határozott, hogy a munkások minden országban egyidejűleg követeljék a nyolcórás munkanap bevezetését. A következő esztendők májusának első napján már százezrek vonultak az utcára, osztályharcos jelszavakban fogalmazva meg a társadalmi igazságosság követelését. Közös volt a zászlók színe és sokszor nem csak az volt vörös: vér festette a járdákat, gumibottal, kardlappal verték szét a munkástüntetéseket. ... A magaslatról vissza lehetett tekinteni a megtett nehéz útra : május elseje nálunk pihenőnap, amelyet ma békében és szabadon ünnepelhetünk. De a világon sok helyen szólnak a fegyverek, az emberiség feje fölül nem hárult el a nukleáris háború veszélye sem. Sőt, az imperializmus hatalmi központjaiban - mindenekelőtt az Egyesült Államokban - az utóbbi időben olyan erők kerültek előtérbe, amelyek költséges és veszélyes katonai programok elfogadtatásával a fegyverkezési hajsza új menetét indítják el. A profitérdekek öszefonódnak azzal a szándékkal, amely változatlanul jelen van a NATO vezető köreiben: megbontani a nemzetközi erőegyensúlyt, fölénybe kerülni a Szovjetunióval, s a Varsói Szerződés országaival szemben. Ilyen helyzetben különös jelentősége van a szocialista politika válaszadásának. A Szovjetunió Kommunista Pártja nemrég megtartott kongresszusán az imperializmus törekvéseire a szilárdság s egyszersmind a mérséklet hangján reagált. Moszkva a fegyverkezési verseny helyett a fegyverkezés korlátozására, a helyzet kiélezése helyett higgadtságra, a kontaktusok felszámolása helyett normális kapcsolatokra, párbeszédre hívta fel Washingtont, s hasonlóan konstruktív szellemben közelítette meg a többi tőkés országhoz fűződő viszony kérdéseit is. Nincs olyan kérdés - hangzott el a kongresszuson -, legyen szó akár a hadászati támadófegyverekről, akár a középhatótávolságú rakétákról, Európáról, a Perzsa-öbölről, vagy a Távol-Keletről, amellyel kapcsolatban a Szovjetunió ne lenne kész a viták békés, tárgyalások útján történő megoldására. Egész közvéleményünk érzéseit, gondolatait fejezte ki Kádár János elvtárs, amikor a Hazafias Népfront kongresszusán ezt mondotta: „Mi szívből üdvözöljük, támogatjuk ezeket a javaslatokat, amelyek teljesen egybeesnek a Magyar Népköztársaság törekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. A javaslatok további sorsát illetően most a Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény és a világ népei joggal várják, hogy érdemi válaszok szülessenek.” A nemzetközi célok megvalósításához is nélkülözhetetlen népünk egyetértése és cselekvő hozzájárulása. Ezért is lényeges megállapítása a májusi számvetésnek: belpolitikai helyzetünk szilárd, társadalmi rendünk szocialista intézményei jól működnek, a párt és a tömegek viszonyát a kölcsönös bizalom jellemzi. Mindig is alapvető ez, de különösen fontossá válik egy olyan időszakban, amikor az építőmunkában nagyobb és sok szempontból új követelményeket kell támasztanunk, lehetőségeink pedig a korábbinál szerényebbek. A hétköznapi tettek mutatják a legszemléletesebben, hogy mind többen megértik: ha életszínvonalunkat meg akarjuk őrizni, akkor azért többet is, de még inkább jobban, okosabban kell dolgozni. Hazánkban a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma szilárd. Ennek tudomásulvétele sem feledtetheti el, hogy ellenségeink nem mondanak le a szocializmusellenes aknamunkáról, sőt, az ilyen próbálkozások a jelenlegi nemzetközi helyzetben gyakoribbakká váltak. Azonban ellenfeleinknek is tudni kell: hiú remény az, hogy megrendíthetik a magyar nép bizalmát a szocializmusban. A magyar nép, egész közvéleményünk jól tudja, hogy az ország helyzetének elemzését, értékelését pártunk állandóan napirenden tartja, a fejlődés adott szakaszában felmerülő kérdésekkel szembenéz, azokat nem söpri a „szőnyeg alá”, hanem megoldásokon munkálkodik. Ezt teszi, amikor még jobban figyel ideológiai és politikai kérdésekre, a nevelésre, a szocialista demokrácia intézményeinek tartalmas működésére. Május elseje a teremtő munka, az alkotó ember ünnepe, s a határokon átívelő internacionalista összefogásé. Azok, akik ezen a napon a zászlódíszt öltött magyar falvak és városok utcáin vonulnak — egyszersmind a nemzetközi szolidaritás forradalmi ereje mellett is hitet tesznek. Vajda Péter Harmincéves a vízmű Szerdán délután a fedett uszoda aulájában ünnepséget tartottak a Víz- és Csatornaművek dolgozói, abból az alkalomból, hogy a vállalat idén ünnepli megalakulásának harmincadik évfordulóját. A kiszes fiatalok irodalmi műsora után Bozsóki Árpád szakszervezeti titkár nyitotta meg az ünnepséget, majd Rubovszky József, vállalat főmérnöke mondotta ünnepi beszédet. Ezt követően Mészáros Mihály Pál, a vállalat igazgatója okleveleket és jutalmakat adott át a bronz, ezüst és arany koszorús szocialista brigádoknak, a kiváló munkabrigádoknak és a kiváló dolgozóknak. Vízhordónak lenni rang volt Dunapentelén. Az ország első szocialista városának építőit friss vízzel üdíteni — hálás és szép feladat lehetett, ha még ma is oly áhítattal emlékeznek rá az egykori siheder lányok és fiúk. Ezernyi gondot okozott akkoriban a víz. Az építőknek, s később a házakba beköltözőknek vizet kellett adni, de a magas fennsík, a löszös talaj, s az ideiglenes berendezések miatti sorozatos csőtöréseket csak lassan és sok küszködéssel sikerült kiküszöbölni. A krónikák hírt adnak arról például, hogy volt olyan időszak, amikor Dunaföldvárról locsolókocsikkal szállították a vizet Pentelére, hogy főzni tudjanak az üzemi konyhákon. Harminc munkással kezdett dolgozni az 1951-ben megalakult Dunapentelei Tanács által alapított Víz- és Csatornaművek. Egy év múlva elkészült az új I-es csapos kút, amely napi nyolcezer köbméteres kapacitásával megduplázta a város vízhozamát s átadták az 1200 köbméteres víztornyot is. A rohamosan fejlődő város azonban újabb és újabb feladatok elé állította a vállalatot, s az ivóvízellátás mellett a szennyvíz elvezetése és a fűtés biztosítása is sok tennivalót jelentett. Éveken át kisebb-nagyobb fejlesztésekkel, bővítésekkel úgy-ahogy sikerült ivóvízzel ellátni Dunaújváros lakosságát, míg a hetvenes években a már nagykorúvá érett vállalat nagyobb beruházásokkal is javíthatta szolgáltatásait. Az épülő Római városrész ellátására felépítették a kétezer köbméteres új víztornyot. 1978-ban avatták az Ercsi Regionális Vízművet, s ez egycsapásra megoldotta a szüntelenül növekvő város ivóvízellátási gondjait, s a vállalat lépésekkel megelőzhette végre a városfejlődés ütemét. Az újtelep közművesítésével sikerült elérni, hogy Dunaújvárosban 99 százalékos a központi ivóvízellátás (a szennyvízelvezetés 93 százalékban közművesített, a távfűtés szervezettsége pedig a negyedik legjobb az országban). A harmincéves vállalat ma négyszázötven fős létszámmal 970 millió forintos állóeszközállománnyal dolgozik, s a termelési értékük tavaly elérte a 270 millió forintot. A vízellátást jóidőre megoldották: két egymástól független forrásból napi 45 ezer köbméter vizet tudnak a város ellátására ideszállítani. (Ennek csak a felét használták fel tavaly.) A városban lévő 92 kilométer hosszúságú ivóvízvezeték 19 ezer lakást lát el jó minőségű ivóvízzel, s a csúcsfogyasztású igényeket is figyelembe véve még tíz évig nem lesz gond a város ellátásához szükséges ivóvíz beszerzése.