Dunaújvárosi Hírlap, 1981. október (26. évfolyam, 79-87. szám)
1981-10-13 / 82. szám
1981. október 13., kedd Vándorgyűlés Fehérváron Az országban dolgozó mintegy kétezer röntgenasszisztens képviseletében a százötvenen vettek részt azon vándorgyűlésen, amelyet először rendeztek meg szombaton Székesfehérváron, Technika Házában. A tanácsakozáson megviatták az egészségügy e területén dolgozók rendszeres szakmai továbbképzésének problémáit. Találmányok a „kirakatban” összesen 134 szellemi terméket , közöttük 38 találmányt mutat be az építő- és építőanyagipari újítási, találmányi kiállítás és börze, a BNV 18-as pavilonjában. Az újításokat az ágazat 27 vállalata állította kir.A bemutatott szellemi termékek 60— 70 százaléka más vállalatoknál is felhasználható, ezért az építésügyi kiállítások sorában első alkalommal újítási börzét is rendeznek. A kiállítás területén működő börzeiroda feladata a sokoldalú információcsere, a szellemi termékek értékesítésének gyors lebonyolítása. A börzenapokat október 14-én, 15-én, 20-án rendezik meg. Az október 21-ig megtekinthető kiállítás (kivéve szombat és vasárnap) nagyon jelentős, de nem egyetlen rendezvénye az októberi építésügyi műszaki tájékoztatási és újítási hónapnak. Ebben az időszakban 400 helyen tartanak újítási tanácskozást s egyéb programokat, amelyeken újabb kezdeményezésekkel segítik a mozgalom kibontakozását. fflvezető-képzés Közös feladat A városi úttörőelnökség — nyolc szakbizottságának az 1981—82-es mozgalmi évre szóló munka- és üléstervén kívül — a kiszes munka és az úttörő-szakbizottságok további hatékony együttműködésének lehetőségeiről tárgyalt csütörtöki ülésén. A 7. és 8. osztályos gyerekeknek a KISZ-életre való felkészítése, az átmenet megkönnyítése, valamint az ifivezetők képzése ugyanis közös érdeke és egyaránt fontos feladata a KISZ-nek és az úttörőszövetségnek. Ennek eszköze a kiszes munka- és az úttörőszakbizottságok tervszerűbb együttműködése, illetve a módszertani anyagok együttes felhasználása éppen úgy lehet, mint a különböző versenyek, rendezvények összehangolt megszervezése, lebonyolítása, vagy az Ifjú Gárda és az Úttörő Gárda szakalegységek testvérkapcsolatainak kialakítása. — Ittasság? Üzemanyaglopás? Ha ilyesmit tapasztalunk nincs izgalom! Mégha huszonöt éve dolgozik is nálunk a rajtakapott gépkocsivezető! — mondja Kardoss László, az Építőipari Szállítási Vállalat (ÉPFV) dunaújvárosi kirendeltségének vezetője. Igaz, a 37 járműről és a 44 gépkocsivezetőről adatfeldolgozó géppel készített kimutatások egyáltalán nem árulkodnak az üzemanyag-pazarlásról. Sőt! Júliusban csaknem 9 ezer, augusztusban 12 és félezer literrel kevesebbet használtak föl a dunaújvárosi épfusok, mint amennyit a bűvös norma számukra lehetővé tett volna. (A szeptemberi üzemanyagfogyasztásról még nem készült el az összesítés.) 10,5, illetve 15,5 százalékos megtakarítás a két nyári hónapban: jókora mennyiség. Persze, az a pénz sem kevés, ami a sofőrök markát üti majd mindezért a vezérigazgató július 1-én életbe lépett utasítására. Eszerint a felhasználható üzemanyag legföljebb 6 százalékáért kaphatnak pénzt negyedévenként (tehát legelőször az október 26-i fizetésnapon) a jól spóroló gépkocsivezetők: akár gázolajról, akár benzinről van szó, egységesen 7 forint 10 fillért minden egyes literért. Ehhez, persze a fogyasztásnak legalább 6 százalékkal kell a norma alatt maradnia. Elgondolkoztató azonban, hogy 6 százaléknál nagyobb megtakarítás esetén is csak 6 százalékért jár pénz! Ráadásul a 10 százalékos megtakarítás fölött már kirendeltség vezetőjének kell kivizsgálnia, minek köszönhető, s egyáltalán jutalmazható-e — azzal a bizonyos 6 százalékkal — az a föltűnően jó eredmény! Pintér Tibor a magasabb fizetés reményében tette át székhelyét egy évvel ezelőtt a Volántól a Pipacs-telepre, az ÉPFU dunaújvárosi „főhadiszállására”: — Van munka, de pénz is van érte! Olykor hét és fél, nyolcezret fuvarozok össze havonta. Rövidesen üzemanyag-megtakarítást az honorálni fogják. Az én génspemnek több mint hatvan liter van engedélyezve, de még ötvenötöt sem eszik meg százan. A megspórolt literek legalább 8—9 százalékot jelentenek a fiatalember esetében. A jutalmazás 6 százalékos határvonala viszont mintha elkerülte volna az ő — és még jónéhány társa — figyelmét, annak ellenére, hogy valamennyien megkapták a vezérigazgatói utasítás egy-egy példányát... Széphalmi Nándor hat éve a dunaújvárosi ÉPFU-kirendeltség gépkocsivezetője: — Ezeknél a hatalmas, 12—16 literes motoroknál egyetlen fölösleges gázfröccs: fél liter gázolaj. Egy rossz emelkedővel: három liter a semmiért. Több ilyen emelkedő, többször három liter. Egyszóval nagyon sokat számít a vezetéstechnika. Az sem mindegy: új-e a masina, mit szállítok rajta, milyen időben és milyen útvonalon. Azonnal üríthet-e a mixerkocsi, vagy egy órát kell várnia, hiszen a motor akkor sem állhat meg, mert a tartályba beleköt a beton. Ahol 10—15 százalékot meg lehet takarítani az üzemanyagból, ott aligha tűnik fel, ha néhány liter erejéig „kilyukad” a tank. Nem így van? — Nézze, uram, a többség úgy húsz éve dolgozik itt, s nem véletlenül lettünk annyiszor kiváló kirendeltség. Ki a csuda kockáztat egykét százasért? Annyiért a dudát sem nyomják meg magának! Különben amikor egy vasat sem adtak a spórolásért, akkor is megvolt a 10—12 százalék ... Az első két hónap eredményei alapján úgy tűnik, hogy az ÉPFU vezérigazgatójának utasítása — arányosan — a tavalyi összeg háromszorosát hozza a konyhájára, takarékos sofőrök Ez jó. Az új rendszer — 6 százalékos határvonalával — azonban aligha ösztönöz a maximális energiatakarékosságra, ha a fogyasztásból 10 százaléknál többet tisztességgel lefaragni képes gépkocsivezetőnek — a másokénál nagyobb anyagi elismerés helyett — egy „ne-lássuk-csak” vizsgálatot zúdít a nyakába. Valószínűleg a KPM-mel egyeztetett épfus normában lehet a hiba, amely az egész országra egyformán érvényes, nem tesz különbséget különböző adottságú kirendeltségek között. Aki gépkocsit vezet, tudja, ezeregy dolog befolyásolja a fogyasztást — mondja Pécsi László, az ÉPFU vállalati szakszervezeti bizottságának titkára. — De például az is előfordul, és itt nem a dunaújvárosi épfusokra célzok, hogy a megrendelő olykor fiktív fuvarokat is leigazol a gépkocsivezetőnek. Az ilyen ügyletekből származó „megtakarításért” furcsa volna jutalmazni az ügyeskedőket. A július elsején életbe lépett vezérigazgatói utasítás nyomán, az esztendő második felét tulajdonképpen a tapasztalatok gyűjtésének szenteljük. Ebben az időszakban érthetően óvatosnak, mértéktartónak kell lennünk, ezért a hatszázalékos határ is, hiszen az első három hónap után mintegy 4,5—5 millió forintot fizetünk majd ki az ügyesen spóroló gépkocsivezetőknek. Az év végén természetesen felülvizsgáljuk a megtakarításra ösztönző érdekeltségi rendszert, s akkor, a norma szigorítása mellett, a hatszázalékos határ emelése is elképzelhető. E. B. Vatták Létszámhiányos időket élünk, nem egyedi eset, hogy egy-egy munkahelyről a legkvalifikáltabb, • következésképpen a legjobban fizetett szakmunkások mennek el, még jobb lehetőségek reményében. Bérük természetesen az adott munkahelyen marad. Sürgősen pótolni kell a hiányzó szakembert, vagy pedig, amennyiben a munkát a megmaradók elvégzik, ezt bérük emelésével kell honorálni. Mi tehet ilyen helyzetben a munkahelyi vezető? Ahhoz, hogy ne lépje túl a bérszínvonalat, és a munkások bérét mégis emelhesse, szüksége van olyan kiskeresetűekre, akik az ellenpontot képviselve hozzásegíthetik leendő munkatársaikat a magasabb bérhez. Az üzemi munkaügyi zsargon ezeket „vattáknak" nevezi. Okkal, hiszen legtöbbször az üzem csak a bérszínvonallal történő manipulálás lehetőségét nyeri velük, semmi mást. A leszámolt szakmunkás helyett felvett kifutófiún, vagy forgácstakarítón aligha múlik az üzem termelése. A bérszabályozók dzsungelében a „vattázás" a legjobban funkcionáló őskapuk egyike. Általa — hála a körültekintő számolgatásoknak - az ott dolgozók átlagbére hajszálpontosan megfelel a megadott értéknek, látszólag minden rendben van tehát. Hogy közben a főnök bőkezűsége elfelejtődik, s néhány hónap múltán újra napirendre kerül a szakemberhiány, az a jelenség másik oldala. „Megvattázott” üzemről az év végi munkaügyi statisztika azt állíthatja, hogy sem a bértömegüket, sem a bérszínvonalat nem lépték át, létszámuk is az engedélyezettnek megfelelő. Ezen belül a dolgozók —• átlagosan — olyan béremelést kaptak, ami a központi elvárásoknak megfelel. Azt, hogy ez a kép hamis, s hogy a béremelés mértéke, így egyes emberek bérszínvonala is jóval az átlagszám fölött van, nem firtatja senki. Azok, akik a béremelést kapták, a legkevésbé. Csakhát, mint gyakran emlegetjük, munkaerőhiányos időket élünk, s a munkaerőmozgás nem hagyja érintetlenül a „vattákat" sem. Vannak munkahelyek, ahonnan tömegesen mennek el a „vatták”, a semmivel meg nem bízott, alacsony keresetű, a bérszínvonal kordában tartására alkalmazott pufferek. Mi következik ebből? Az, hogy mivel az alacsony keresetűek elmentek, anélkül, hogy bármelyik dolgozó egy fillér béremelést is kaphatott volna, a bérszínvonal megugrik, s a dolgozók keresetnövekedése éves átlagban messze az engedélyezett S5:nt fölé kerül. Ha ez csak egy mutatószám lenne, még csak hagyján. De mert a szabályozók e tekintetben is nagyon szigorúak, a megadott bérszínvonaltól „elszakadt” üzemek következő évi bérfejlesztési lehetőségei igen korlátozottak lesznek. S itt kerülünk a bűvös körbe: ha nincs béremelés, előbb-utóbb elmennek a legjobb szakemberek, akiknek a bére felosztható, s helyükre „vatták” vehetők fel, ám ha azok is elmennek, talán azért mert a maradék bért aligha nekik juttatják, minden kezdődik elölről. Okot és magyarázatot találhatnánk e kényszerpálya működtetőinek mentségére, de mindez aligha segít. Felelősségüket, amelyet a bértömeggel történő szabad gazdálkodásai együtt kaptak, az sem csökkentheti, hogy jót akartak. Hiszen a jó szándék — előrelátás híján — ez esetben is kevés. - káem - Túl az 52000 tonnán Cukorkampány Ercsiben Javában tart a cukorrépa feldolgozása az Ercsi Cukorgyárban. A szeptember 15-én kezdődött és várhatóan január közepéig tartó kampány során mintegy 270 ezer tonna cukorrépát dolgoznak fel. A múlt hét végén már az 52 ezer tonnánál tartottak. A szokottnál melegebb ősz nehezíti a betakarítást, illetve a tárolást, a meleg rontja a répa minőségét, ezért csak az éppen szükséges mennyiséget szállítják az üzembe feldolgozásra. A hűvösebb idő beköszöntével, ami a hónap végére várható, nagyobb mennyiséget is átvehetnek tárolásra, így a két megye — Fejér és Tolna — negyven termelőszövetkezete és állami gazdasága ütemesebben végezheti a betakarítást. Túl a hullámvölgyön Kisapostag nem öregszik A Dunaújvárossal szomszédos települések közt a legkisebb Kisapostag. Mindössze 777-en lakják. A VÁTI nemrég készült, jövőbe tekintő tanulmánya szerint Kisapostag a visszafejlődő települések sorába fog tartozni. E megállapítását arra alapozza, hogy a legutóbbi évtizedben 135-tel csökkent a falu népessége. Pedig ha ezt hosszabb távon vizsgáljuk, a számok mást mutatnak. A község lakossága 1949. és 1970. közt több, mint kétszázzal gyarapodott. Elsüllyedt a mentőautó A hetvenes évek visszaesésének oka, hogy sok családalapító fiatal költözött a városba, s emiatt esett vissza a község népességnövekedése. Az elvándorlást segítette, hogy viszonylag könnyen lehetett Dunaújvárosban lakáshoz jutni, s a község népességmegtartó erejét az ottani körülmények gyengítették. A hetvenes évek elején a község utcáin még a mentőautó is elsüllyedt a sárban, a járási ÁFÉSZ felszámolta a település egyetlen vegyesiparcikk-boltját, s még propánbután gázpalackot is csak Dunaújvárosban lehetett cserélni. A csend és a nyugalom, a jó levegő és szép természeti környezet önmagában nem volt mindenki számára elegendő marasztaló erő. Bár voltak, akik a hetvenes években is bíztak Kisapostag életerejében. Bizonyság erre, hogy 1960. és 1980. között száz új lakóház épült fel, s húsz évnél fiatalabb a község családi házainak egyharmada. A legutóbbi hetvenes évtizedben a születési arányszám Kisapostagon 15,3 ezrelék volt, magasabb, mint Baracson, Rácalmáson, vagy Perkátán. Tehát nem elöregedő községről van szó. Parcellázni kéne Néhány éve érezhetően javulnak Kisapostagon a lakóhelyi körülmények. A községi tanács a termelőszövetkezet közreműködésével sorakoztatta az összes utcát, a lejtős útszakaszok betonburkolatot kaptak. Egy esztendeje megnyílt a gázcseretelep. Egy élelmes kereskedő megvásárolta a járási ÁFÉSZ-től az egykori iparcikkbolt kihasználatlan épületét, felújíttatta, s néhány héten belül vegyesiparcikk üzletet nyit. Nemcsak a kereskedő, néhány kisiparos is fantáziát lát a községben. Eddig két autójavító, egy szikvízkészítő nyitott műhelyt, s nemrég váltott iparengedélyt asztalos, lakatos és villanyszerelő kisiparos is, önmagát erősítő folyamat kezdődött el. A javuló lakóhelyi körülmények mind több családi házat építő fiatalt csábítanak kisapostagi letelepedésre. Gond a községben, hogy nehéz házhelyhez jutni (a községi tanács már 27 telekigénylőt tart számon). Parcellázás évek óta nem volt, a magánkézben levő üres telektől tulajdonosaik nemigen akarnak megválni. A városi tanács műszaki osztálya, mint felügyeleti szerv, éppen ezért 1981. augusztusában beépítési kötelezettséget rendelt el a 15 üres telek tulajdonosa számára. Lesz jó ivóvíz Terv született a házhelyek gyarapítására. Eszerint amint az OTP megadja a kisajátítási hiteltámogatást, a Ságvári utca további szakaszának megnyitásával, s a szélső teleksor beépítésével ötven családi ház elhelyezésére nyílik lehetőség. Tárgyalást folytat a községi tanács a termelőszövetkezettel a Duna sor beépítetlen területének a hasznosításáról. Itt húsz újabb házhelyet lehet majd kialakítani. Megoldatlan még a faluban a szemételhelyezés és az ivóvízellátás. A község tanácsa legutóbbi ülésén határozta el, hogy vásárol néhány nagy szemétgyűjtő konténert, s az összegyűlt hulladékot a dunaújvárosi szeméttelepre szállíttatja. A község lakóházainak csaknem felében van ugyan házi vízvezeték, ám ez a víz nitráttal és kólival szennyezett. A jó ivóvízért el kell menni a termelőszövetkezet mélyfúrású kútjához, ami a legszélső házaktól egy-két kilométernyire van. A jó ivóvízre már nem kell sokáig várni, a VI. ötéves tervben szerepel a község ivóvízhálózatának kiépítése. Akad javítanivaló a községi villamosenergia-hálózaton is. Tervbe vette DÉDÁSZ a Kossuth Lajos utaai vezetékek teljesítménynövelő rekonstrukcióját, ugyanakkor a családiház-építésekkel nem tart lépést a kisfeszültségű hálózat bővítése. A kirajzolódó, immár felfelé ívelő folyamatból nagy biztonsággal arra lehet következtetni, hogy a következő népszámlálás már ezernél több lakost talál Kisapostagon. Csongor György