Dunaújvárosi Hírlap, 1981. december (26. évfolyam, 96-105. szám)

1981-12-01 / 96. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Befejeződött a KGST-szekcióülés Előremutató programok A KGST Vaskohászati Ál­landó Bizottsága Energetikai és Környezetvédelmi Szek­ciójának megrendezett Dunaújvárosban 3. ülésszaka befejeződött. November 27- én este ünnepélyes keretek között került sor a jegyző­könyv aláírására. Hogyan vélekedik az öt nap munká­járól Andrej Petrakovszkij, a szekció elnöke? — Az energiaproblémák megoldása az egész világon előtérbe került. Minden KGST-ország arra törekszik, hogy továbbfejlessze ered­ményeit. Ezt a célt jól szol­gálta a harmadik ülésszak — hangsúlyozta Andrej Pet­rakovszkij. — Melyek voltak a leg­fontosabb témakörök a ta­nácskozáson, s milyen állás­­foglalások születtek — kér­deztem Kuslits Tibortól, a magyar küldöttség vezetőjé­től, a vasmű főenergetikusá­tól. — Több, nagy témakört vi­tattunk meg. Közismert, kohászatban az egyik leg­­­fontosabb és legdrágább energiahordozó a koksz.­­ A szovjetek kidolgoztak egy módszert. Ezzel tudományo­san lehet vizsgálni azokat a tényezőket, amelyek befo­lyásolják a kokszfelhaszná­lást. A tanácskozáson össze­geztük, elemeztük az egysé­ges energetikai mérleg ki­dolgozásának, alkalmazásá­nak tapasztalatait. Minden ország küldöttsége beszá­molt, hogy az energiafelhasz­nálás, a környezetvédelem területén milyen előrelépés történt, milyen elképzelések, tervek készültek. Érdekes dolgok kerültek felszínre. Nem azonosak a nézőpontok. Ezt befolyásolja például, hogy a különböző országok­ban hogyan alakulnak a leg­fontosabb energiahordozók árai. Egységes álláspont ala­kult ki abban, hogy a leg­olcsóbb a szén, s fokozott ütemű kutatásokra van szük­ség. Sok szó esett a másodla­gos energiahordozók haszno­sításáról. Nagy érdeklődést váltott ki az a vasműben ki­fejlesztett eljárás, hogy a kokszfelhasználás csökken­tése érdekében oxigénbefú­­vást, olajat és földgázt al­kalmazunk a nyersvasgyár­­tásnál.­ A környezetvédelem területén két nagy témakört a vitattunk meg, a füstgáz és szennyvíztisztítás kérdé­seit. A magyar küldöttség vállalta, hogy a következő ülésre kidolgozzuk a tisztító eljárásoknál keletkező hul­ladékok — fémpor, pernye — hasznosításának módjait. — Hogyan foglalná össze a tanácskozás jelentőségét, hasznát? — Átfogó képet kaptunk az együttműködő országok eredményeiről, terveiről. Megismertük a kutatási cé­lokat, irányokat, eredménye­ket . . . Véleményem szerint a legaktuálisabb, legégetőbb problémaköröket meg. Az elfogadott vitattuk progra­mok, ajánlások előremuta­tóak, minden ország kohá­szatának fejlődését szolgál­ják. S. M. A szekcióülés jegyzőkönyvét magyar részről Kuslits Tibor, a magyar delegáció vezetője írta alá Ifjúsági parlamentek Nemcsak a hibákról Nem tettek nagy aktivitás­ról tanúbizonyságot ifjúsági parlamentjükön a bölcsődék, a szociális intézmények, va­lamint a közegészségügyi­járványügyi szolgálat fiatal­jai. A másfél órás fórum — beszámolót követő —• első részében a KJSZ képviselője kért orvoslást évek óta vis­­­szatérő, jogos problémáikra intézményük közvetlen veze­tőitől. Sajnálatos, hogy gond­jaik — munkájukat könnyí­tő gépkocsi hiánya, hivataluk három éve húzódó, elköltözé­séből származó nehézségeik, — megoldására megnyugtató, bíztató választ nem kaptak. A bölcsődei dolgozók első­sorban a munka melletti ta­nulásuk feltételeinek megte­remtéséhez, bábszakkör lét­rehozásához, új központi gondnokság létesítéséhez kér­tek segítséget. Mint dr Sel­me­ci József, a tanács egész­ségügyi osztálya csoportveze­tőjének beszámolójából ki­tűnt, egy új 650 négyzetmé­teres gondnokság építésére csak a VII. ötéves tervben­­ kerül sor. A szociális intézmények fiataljainak legfőbb gondja, hogy a házi gondozás tiszte­letdíja kevés. Ezt jogszabály határozza meg, így a mun­kahelyi vezetők nem tudják orvosolni ezt a problémát. Felmerült még az öregek napköziotthonának hiánya, s ez, a nyugdíjas házzal együtt, a következő terv idő­szakban létesül. • Úgy vélem, elégedettek le­hetnek a Dunavidéki Ven­déglátó Vállalat vezetői, 35 éven aluli dolgozóik ifjúsági parlamentjükön tanúsított aktivitásával. A fórumon a vállalat székesfehérvári és Bács-Kiskun megyei területé­nek képviselői is jelen vol­tak. A vállalati gazdálkodás ja­vult, forgalma a tervezett­nél nagyobb mértékben nö­vekedett, a gyermekétkezte­tést ellátó intézmények szá­ma emelkedett, a szerződéses üzemeltetés első tapasztalatai kedvezőek — ezek Halász József igazgató beszámolójá­nak legjelentősebb megálla­pításai. Szó esett még a munkaver­­seny-mozgalmak eredményei­ről, a fiatalok tanulásának támogatásáról — 25 dolgozó­nak nincs meg az általános iskolai végzettsége —, a pá­lyakezdők segítéséről. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a fiatalok többségének a továbbtanulás nem meg­felelő ösztönzése, a magán­erőből történő lakásépítés nehézségei, a kevés sportolá­si lehetőség, az anyag- és eszközellátás hiányosságai, a nem megfelelő munka- és védőruhák okoznak gondot. A felszólalók — zömük du­naújvárosi — nemcsak a hi­bákról beszéltek, hanem több jó ötlettel, javaslattal rukkol­tak elő. A fiatalok kérdéseik egy részére a parlament végén megkapták a választ, a gon­dok többségét azonban az elkövetkező időszakban kell a vállalat vezetőinek és ifjú dolgozóinak közösen megol­dani. * Békegyűlés Az őszi szolidaritási ren­dezvénysorozat zárásaként béke­barátsági gyűlést ren­dezett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság vasműs tag­csoportja és a Hazafias Nép­front hármas körzete. A Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont stúdiótermében rende­zett gyűlésen Nics János or­szággyűlési képviselő tartott előadást. Beszédében foglal­kozott a legfontosabb­­ világ­­politikai eseményekkel, haladó erők béketörekvései­­­vel, s a leszerelés napjaink­ban aktuális kérdéseivel. Sárga bölcsőde Befejezéséhez közeledik a Béke városrészi „sárga” böl­csőde építése. A Fejér me­gyei Tanács Építőipari Vál­lalata elkészült végre a már rég várt gyermekintézmény építésével. December 4-én kezdődik meg a létesítmény műszaki átadása. Ha ez si­kerrel zárul, s nem vesz sok időt igénybe a hiánypótlás, a bölcsődei gondnokság né­hány hét alatt berendezi a hatvan személyes bölcsődét. Képviselőnőnk felszólalása Szigorítani a gyógyszerfelírást A gyógyszergyártás és a gyógyszerellátás helyzetét elemezték az országgyűlés ipari, valamint szociális és egészségügyi bizottságának pénteki ülésén. A vitában felszólalt képviselőnk, dr. Zsolnai Mária ideggyógyász, aki a gyógyszerek felírásá­nak szigorítását szorgalmaz­ta. Mint mondotta, több olyan készítmény van forga­lomban, amelyet bármelyik orvos — belgyógyász, körzeti orvos, ideggyógyász, rheuma­­tológus — felírhat. A króni­kus mozgásszervi és króni­kus ideggyógyászati therá­­piában alkalmazott gyógy­szereket a betegek korláto­zás nélkül és hosszú éveken át szedhetik, s ilyen huza­mos — s ellenőrzés nélküli — gyógyszerezés a készítmé­nyek mellékhatásai miatt ká­ros szövődményeket okozhat. A gyógyszerek felírásának megszigorításával el lehetne érni, hogy csak a szükséges, s kívánatos ideig szedjék a nagyhatású, s néhány káros mellékhatást okozó gyógy­szereket. Kubai—magyar barátsági nap A Dunai Vasműben 100 kubai fiatal dolgozik, tanul „vasas” szakmát. November 29-én, vasárnap kubai—ma­gyar barátsági napot rendez­tek a vasmű klubban. A rendezvényen részt vett dr. José Tavarres, Kuba ma­gyarországi nagykövete, va­lamint Lázár László, az Ál­lami Ifjúsági Bizottság kép­viselője. Dr. Repasi Gellért vezérigazgató-helyettes, mű­szaki igazgató tájék­ozta­tta a nagykövetet a vasmű ered­ményeiről, helyzetéről, va­lamint arról, hogy a kubai fiatalok hogyan illeszkedtek be a vállalat kollektívájába. Ezt követően dr. José Tavar­res találkozott a kubai fia­talokkal és kötetlen beszél­getést folytatott velük.’ Kinek szabad, kinek nem Hiába várják a Szomorúszemű macik ül­nek a polcokon, némák a mozdonyok és a kisautók. Gyerek nélkül kihalt az óvo­da. Három ágyikó ásítozik a foglalkoztatóterem­­ sarká­ban, melettük, a picike asz­talnál három picike szék. A tálaló pultján három bögre és három tányér árválkodik. — Látja, hiába vártuk a gyerekeket — mondja Ká­­c­s­o­r Ferencné, a 14-es óvoda vezetője. — Akiket bejelentettek, azok sem jöt­tek el. Végső soron érthető: szabad szombat van, és olyan szépen hull a­ hó. November 28. Szombat, mégpedig a páros heti, vagyis nagy szabad szombat. A böl­csődék és óvodák közül csak egy-egy van nyitva, a kettes számú bölcsőde és a tizen­­négyes óvoda. A bölcsődébe ma nem jön gyerek. — Év elején, a beiratko­záskor megkérdeztük a szü­lőket, hogy a páros szomba­tokra igénylik-e a bölcsődét — mondja Tóth Andrásné, a 2-es bölcsőde vezetője. — A nyolcvankilencből nyolc­vankilencen mondtak nemet. De mert mi vagyunk ezen a szombaton a nyitva tartó bölcsőde, ugyanúgy be kell jönnünk, hátha valamelyik gyereket mégiscsak behoz­zák. A 14-es óvodába három gyereket jelentettek, de egyet sem hoztak. Egyáltalán nem ismeretlen dolog ez, a szülők — biztonságból — inkább azt mondják, jön a gyerek, hátha nem vállalja a fel­ügyeletet a nagymama, a jó­ gyereket gérnő,­­ a szomszédasszony. (Kommunista szombaton pél­dául 48 gyereket vártak — előzetes bejelentés szerint — de csak négy érkezett meg. Egy-egy gyerekkel két óvó­néni is tudott foglalkozni.­ Ilyenkor nyolcig várnak. Ha addig nem jön bölcsődés, óvodás, akkor a szakács né­nik elpakolják az ebédnyers­anyagot, mert nincs kinek főzni. Ha pedig mégiscsak befut néhány gyerek, átmen­nek a boltba a reggeli tejért — ezt sem veszik meg előre, látatlanban —, s ebédre tej­­ben is vagy paprikáskrumpli kerül az asztalra, vagyis olyasmi, ami kevés adagban is megfőzhető. Amikor bevezették a sza­bad szombatot, néhány vál­lalatnál a minden héten sza­bad szombatot, az volt a cél, hogy az emberek hasznosan töltsék el szabad idejüket, többet legyenek családjukkal, gyermekeikkel. Vannak azon­ban olyan munkahelyek, ahol folyamatos a munka­rend, s vannak olyan szülők, akik egyedül nevelik gyer­meküket, s szombati felügye­letüket sehogyan sem tud­ják megoldani. — Júniustól tizenkét gye­rekre vigyáztunk. Nem he­tenként, összesen — mondja Tóth Andrásné. — Ez azt je­lenti, hogy egy-két gyere­kért minden szombaton két gondozónőt és egy szakács­nőt kell hajnali öttől beosz­tani, mégha olykor, mint most is, hiába. Ez nem pa­nasz, mert mi ragaszkodunk a gyerekeinkhez, s ahhoz is, hogy a hét végét a család­ban töltsék. A szombati inspekció sok­ba kerül, egy-két gyereknek kell ugyanúgy világítani, főzni. De a folyamatos mű­szakban dolgozó, vagy egye­dülálló szülőknek — mert pótolhatatlan — megfizethe­tetlen. Igazában nem is ezek a szombatok jelentik a nagy ráfizetést, hanem a páratlan hetiek, amikor valamennyi óvoda, s — a 2-es kivételé­vel — valamennyi bölcsőde nyitva van. — Húsz, harminc, negy­ven gyerek jön ilyenkor óvodába, tehát húszszázalé­kos kihasználtsággal dolgo­zunk — mondja Kácsor Fe­rencné. — De a többi óvoda is hasonlóan kevés gyereket fogad. Egészségügyi okokból arra sajnos nincs mód, hogy a huszonhat óvoda­ közül esetleg csak tíz működjön, s ezekben vigyázzák az összes gyereket, de azt meg lehetne oldani, hogy a szombati el­látást igénylő gyerekeket kezdettől fogva egy óvodába, bölcsődébe járassák. A megoldáson nemcsak a gazdaságosság miatt érdemes gondolkozni, hanem azért is, mert előbb-utóbb az egész­ségügyhöz tartozó bölcsődék­ben is, és a művelődésügy­höz tartozó óvodákban is szabad lesz minden szombat. Talán meg lehetne oldani, hogy a bölcsődékben, óvo­dákban dolgozók közül — akik között ugyanúgy van­nak kisgyermekes anyukák — lehetőleg minél keveseb­ben kényszerüljenek felál­dozni szombatjukat. J. K.

Next