Dunaújvárosi Hírlap, 1982. február (27. évfolyam, 10-17. szám)
1982-02-02 / 10. szám
XXXII. évfolyam 10. szám ~ 1982. február 2., kedd ~ óra: 1,80 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA MA: TÚL A HATODIK IKSZEN # MENTESÍTŐ JÁRAT (NEM) INDUL ... ... AZ IS EGY ÉRETTSÉGI # IGAZMONDÓ (?) HOROSZKÓPOK * 1981. LEGJOBB DUNAÚJVÁROSI SPORTOLÓI * Ünnepi munkásőrgyűlés Ercsiben Történelmi érdem A Kállai Éva járási önálló munkásőrszázad szombaton tartotta jubileumi ünnepi egységgyűlését Ercsiben. Tóth Pálné, a járási pártbizottság politikai munkatársa köszöntötte a résztvevőket, közöttük Boór Ferencet, a megyei pártbizottság titkárát, Váradi Lászlót, az MSZMP KB munkatársát, Teubel Györgyöt, a megyei tanács elnökhelyettesét, Listár Sándort, a járási pártbizottság első titkárát, dr. Deák Lászlót, a járási hivatal vezetőjét. Üdvözölte a munkásőrség országos parancsnokságának képviseletében megjelent Nemes Bélát, valamint Pethő Józsefet, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettesét. Majd felolvasta az MSZMP Központi Bizottságának a munkásőrséghez intézett levelét. Ezt követően Listár Sándor mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: — Bármilyen, márványba vésett szónál maradandóbb az a történelmi érdem, amelyet a munkáshatalom legifjabb fegyveres testülete vívott ki magának a két és fél évtized alatt. Elismerő szavakkal méltatta azt a tevékenységet, amelyet a szolgálat ellátása mellett a munkásőrök munkahelyeiken és a közéletben kifejtenek. Szólt az alapító munkásőrökről, akiknek érdemei nem merülhetnek feledésbe. Az ünnepség szónoka emlékeztetett rá, hogy az egységben három apa és fia valamint nyolc testvérpár teljesít együtt szolgálatot. E fegyveres testületben nem ritka a családi kötelék. Köszönetet mondott a munkásőr-feleségeknek és családtagoknak, hogy segítik férjüket, hozzátartozóikat szolgálatuk ellátásában. Az ünnepi egységgyűlésen kitüntették az élenjáró munkásőröket, a versenyben érdemeket szerzett egységeket, és átadták a szolgálati érdemérmek különböző fokozatait. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta ifj. Cseke János. A Szolgálati Érdemérem 25 éves fokozatát és a jubileumi emlékjelvényt kapták: Bársony József, Balogh András, Béringer Károly, Bozsoki József, Csorba György, Hujber István, Jasper Ignác, Pankász József, Vass László. Jubileumi emlékjelvény kitüntetést kapott: Bleier Andor, Fánczó János, Saly Endre, Mikodi József, Szili József, Spitz Péter, Kovács György, Szilágyi Ferenc, Okos János. A munkásőrség irányításában, az állomány nevelésében kifejtett negyedszázados munkáért Jubileumi emlékjelvény kitüntetést adtak át Listár Sándornak, a dunaújvárosi járási pártbizottság első titkárának és Mihók Károlynak, a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát pártbizottsága titkárának. A Szolgálati Érdemérem 20 éves fokozata* kitüntetést kapott Bódis Ferenc, Hermann István, Magyar József és Szűcs Ferenc. A Szolgálati Érdemérem 15 éves fokozata kitüntetést kapta Buzási Ferenc, Fónad József, Kertész László, Marosi Sándor, Németh Károly, Okos János, Raffai József, Tamás Ferenc, és Talmácsi Károly. A Szolgálati Érdemérem 10 éves fokozata kitüntetést kapták: Badics István, Badics Sándor, ifj. Grossmann Gyula, Kálmán Vince, Siba Béla és Tornai István. Ötéves munkásőri szolgálatért az állomány tíz tagja kapott emlékjelvényt. Az ünnepi egységgyűlés keretében elbúcsúztatták a leszerelő munkásőröket, az Ercsi Általános Iskola úttörői piros szegfűvel ajándékozták meg őket, majd az állomány új tagjai esküt tettek. A jubileumi munkásőrgyűlés műsorral folytatódott. Az Ercsi Általános Iskola nagykórusának számai a nagykarácsonyi, rácalmási, mezőfalvai és besnyői úttörők szavalatai, az adonyi és a beloianniszi népi táncegyüttes műsora tette emlékezetessé az egységgyűlést. Fórum két városrészről Apró, de fontos dolgok Három óra hosszat tartott az a múlt heti megbeszélés, amelyen részt vett a városi tanács elnöke, elnökhelyettese, néhány tanácsi osztály vezetője, a városgazda, Kertváros és a Béke városa rész tanácstagjai, népfrontaktivisták, valamint az IKVGV igazgatója. A megbeszélésen a két városrész lakosságának életét kisebb-nagyobb mértékben befolyásoló kérdésekről cseréltek véleményt. Többek között szó esett arról, hogy jövőre ródlipályát alakítanak ki a Béke városrészben, hogy postaládát kérnek a lakók a 19-es busz végállomásához, hogy érvényt kell szerezni a várakozást tiltó KRESZ-tábláknak, hogy megoldásra vár a kertvárosi óvoda udvarának vízelvezetése, hogy csúcsidőben zsúfolt a Béke városrészi ABC, és emiatt mikor esedékes az iparcikkbolt visszaalakítása élelmiszerüzletté, s hogy időszerű az álattartás újraszabályozása a Megtudhatták Kertvárosban. a tanácstagok, hogy a rendőrségi segélykérő telefonra még várni kell, hogy a két új óvoda és két bölcsöde udvarára még az idén elhelyezik a játszószereket, hogy újabb padokat helyeznek el tavasszal városrészben. Véleményt cseréltek a jelenlevők a Dózsa György út kiszélesítése ügyében is. Az ilyen, s hasonló megbeszélések haszna, hogy tanácstagok aktívabban hozzájárulhatnak a döntések meghozatalához, és ezúttal is nő a tanácstagok tekintélye. Cs. Gy. Új, precíz műszerrel gyarapodott a kokszvegyészeti MEO szénlui^siiabora. A műszer- és automatika-gyáregység automatikafejlesztő csoport kollektívája által konstruált berendezés lehetővé teszi a koksz-reakcióképesség mérését, vizsgálását Havasi Ferenc előadása Pártnapok Február 2-án 14 órakor a ZÖLDÉRT ebédlőjében Kakas Antal a városi pártbizottság munkatársa; Február 4-én 14 óra 30 perckor a Dunai Vasmű kultúrtermében Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja; 15 óra 30 perckor a Dunavidéki Vendéglátó Vállalatnál az irodaház éttermében dr. Szabó Sándor beszerzési és eszközgazdálkodási osztályvezető; 15 órakor az egészségügynél az auditóriumban Vidovszki Kálmán, az MSZMP KB egészségügyi alosztályvezetője tart pártnapot. Rendelőben, hentesnél, féldecire és buszra Várunk, várogatunk Az idő pénz — tartja a mondás. Minden bizonnyal így igaz, bár a szabad időnkből elfecsérelt, várakozással töltött perceinket, óráinkat aligha számolhatjuk át forintra. * A várakoztatásban talán a rendelőintézet viszi el a pálmát. A szabadságát erre áldozó Z-né így kesereg. — A terhesgondozó adta előző nap a beutalót. Vércsoport-meghatározásra reggel nyolcra a véradóhoz mentem. Onnan átküldték a laborhoz. Várakozás, majd levették a vért. Kilenc körül mehettem, át a szemészetre. Vártam. Fél tizenegy után megkérdeztem, mikor juthatok be. Talán délután, volt a válasz. Gyorsan átmentem a kardiológiára, mert ott tizenegykor kezdődött a rendelés. Onnan vissza a laborhoz a leletért. Dél múlt, mire a belgyógyászat elé értem. Ott másfél órát vártam, mert a feliratból nem derült ki, hogy ebédszünetet tartanak. Egy után jött az orvos. Fél kettőkor végeztem. Átmentem enni valamit a Csillag büfébe, utána nyomban vissza a szemészetre. Négy óra tíz volt, mire beszólítottak, s fél öt, mire ott végeztem. A kardiológiára már hiába mentem a leletért, rég befejeződött a rendelés. * Odabent a füstölt csülkök, hurkahalmok között édeskés olasz dallam száll, idekint a kora reggeli hidegben toporgunk és párafelhőket fújunk. Várunk. A Fejér megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat 3. számú boltja előtt minden reggel sor áll. Szombaton is vagy tizen ácsorogtunk a nyitást várva. A várakozók között vannak az éjszakás műszakból hazafelé tartó munkások, s nyugdíjasok, akik már jó ismerősként köszöntik egymást. Ideszoktak, összeszoktak. Húsért állnak sorba, csakhogy másként, mint húszharminc évvel ezelőtt. — Van szíve? — kérdezi a hentest egy fejkendős néni Az előttem álló fiatalember fejhúst kér, én oldalast és „nyugdíjas-csontot” (azért nyugdíjas, mert kerek van még rajta egy kis hús is). — Gégét adjon nekem — mondja egy hölgy, s hátraszól ismerősének: — a macskáim már nem eszik a csirkenyakat. Az üzlet minden nap kap friss árut. A város másik végéről is idejáró törzsvendégek kétlik a közmondás igazságát, miszerint olcsó húsnak híg a leve. * Már négyen toporgunk a szeles, csatakos hidegben — a didergők ösztönös táncát ropva. Bár sűrűsödnek a csuklókra vetett nyugtalan pillantások, azért becsülettel kitartunk! Igaz, egyre türelmetlenebbül, egyre többen, immár hosszan kígyózó sort formálva. A 9-est lessük! A 9-es és a kismutató hajszálpontos találkozását — a Piac téri presszó utcára nyíló kocsmaablaka előtt, pénteken. — Ott másképp jár a tikiak! — morog mögöttem egy vörös szemű óriás, s a borozó felé mutat, ahonnan már percek óta hordja a nagyérdemű a teli söröskorsókat. Az első féldeci menetrendszerű pontossággal (9 óra 0 perckor) hagyja el a presszó pultját, s tűnik el egyetlen hajtásra. Azután barack, rum, barack, egy-egy deci leginkább... A szakállas férfi három „felest” kér, kettőt műanyagpohárba. Óvatosan hátrasandít, és hipp-hopp, akár egy bűvészmutatvány, már üres is a stampedli... Majd fölkapja a két műanyag poharat, s „jövök, anyukám !”kiáltással elindul a felesége felé. * Sötét van, hideg, eszelősen fúj a szél. A Székesfehérvárról érkező személyvonat utasai fázósan bújnak a kabátgallérok mögé. Este hat múlt tíz perccel, vagy nyolcvanan ácsorognak az állomási buszmegállóban. Csomagjaik a fagyos földön, lábukkal kotorják előre, hogy lehetőleg minél közelebb juthassanak a járdaszegélyhez, s ha jön a busz... A tizenhatos hat óra után néhány perccel féltucat utassal a fedélzetén fordult itt, most már valahol a Béke tér körül vágtázik. A tizenhetes és a tizennyolcas még az előző fordulót teljesíti, a Kertváros magasságában járnak. Akárhogy számoljuk, a várakozási idő legalább nyolctíz perc. Akik ezt sokallják, gyalog indulnak el. A Béke városrészben lakók számára ez a természetes, arra nem járnak a vasútállomástól elinduló autóbuszok. Ésszerű kockázat A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején kialakult világgazdasági helyzet hatására egyes hazai vállalatok termelésüket nem bővítik, sőt az is előfordul, hogy „veszteséget” terveznek. A Dunai Vasmű 1982-ben termelését húsz százalékkal, tőkésexportját majd száz százalékkal tervezi növelni, s 700 millió forint nyereségre számít. A nagy kohászati vállalatok közül az LKM minimális, az OKÜ pedig erejéhez és eszközállományához képest optimális 200 millió forint körüli nyereséget tervez. Érdemes-e tőkés ércből acélt gyártani a Dunai Vasműben? — teszik fel a kérdést egyesek. A kérdésre a piac ad választ. Úgy tűnik, hogy éppen a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodókészségében, szélesebb termékskálájában, korszerűbb termékszerkezetében mérhető a Dunai Vasmű előnye más hazai kohászati nagyvállalatokkal szemben. A vasműben gyártott melegen és hidegen hengerelt lemeztermékeknek stabil hazai piaca van. Nyitott és zárt profilokból, acélszerkezetekből, radiátorokból pedig nem tud annyit gyártani, amennyi elég lenne. A konverter üzembe lépésével megnőtt termelési kapacitás pedig lehetővé teszi a tőkés export fokozását. (A METALLIMPEX 300 ezer tonna vasműs termék értékesítésére vállalkozott ebben az évben.) Tény, hogy a Dunai Vasmű fajlagos energia- és anyagfelhasználási mutatói jobbak a hazai átlagnál. Még tőkés importérc felhasználása esetén is gazdaságosan értékesíthetők a vasmű termékei a tőkés piacon is. Nyilvánvaló, hogy a Dunai Vasmű ez évi vállalkozása a jelenlegi gazdasági helyzetben kockázatvállalást is jelent. De a kockázat az észszerűség határain belül marad! Eladhatatlan terméket gyártani a kapacitások kihasználásának kedvéért dőreség, de eladható terméket nem gyártani, a bővült kapacitásokat nem kihasználni — ha van kereslet — legalább annyira az. A magyar kohászattal szemben (is) elsőszámú követelmény, hogy járuljon hozzá a népgazdasági egyensúly megteremtéséhez, életszínvonalpolitikánk megvalósításához. (A vasmű 1979-ben 104 millió dollárt hozott az országnak. Lehet, hogy az idén megközelíti, netán túlszárnyalja ezt a csúcsot!?) A Dunai Vasmű eredményessége eddig is kapacitásainak kihasználásán, termékszerkezetének korszerűségén és kiemelkedően jó anyag- és energiafelhasználásán nyugodott. Ezért válhatott az ország leggazdaságosabb kohászati nagyvállalatává, és csak ezen az úton haladva őrizheti meg pozícióját. A mennyiségi növekedés önmagában már sem itthon, sem pedig külföldön nem elegendő. A vasműben is ezért koncentrálják az erőket a minőségi termékek arányának növelésére, a minőség javítására, a vállalati szervezet korszerűsítésére. Stossek Mátyás