Dunaújvárosi Hírlap, 1982. február (27. évfolyam, 10-17. szám)

1982-02-02 / 10. szám

XXXII. évfolyam 10. szám ~ 1982. február 2., kedd ~ óra: 1,80 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA MA: TÚL A HATODIK IKSZEN # MENTESÍTŐ JÁRAT (NEM) INDUL ... ... AZ IS EGY ÉRETTSÉGI # IGAZMONDÓ (?) HOROSZKÓPOK * 1981. LEGJOBB DUNAÚJVÁROSI SPORTOLÓI * Ünnepi munkásőrgyűlés Ercsiben Történelmi érdem A Kállai Éva járási ön­álló munkásőrszázad szom­baton tartotta jubileumi ün­nepi egységgyűlését Ercsiben. Tóth Pálné, a járási pártbi­zottság politikai munkatársa köszöntötte a résztvevőket, közöttük Boór Ferencet, a megyei pártbizottság titkárát, Váradi Lászlót, az MSZMP KB munkatársát, Teubel Györgyöt, a megyei tanács elnökhelyettesét, Listár Sán­dort, a járási pártbizottság első titkárát, dr. Deák Lász­lót, a járási hivatal vezetőjét. Üdvözölte a munkásőrség or­szágos parancsnokságának képviseletében megjelent Ne­mes Bélát, valamint Pethő Józsefet, a munkásőrség me­gyei parancsnokának helyet­tesét. Majd felolvasta az MSZMP Központi Bizottsá­gának a munkásőrséghez in­tézett levelét. Ezt követően Listár Sán­dor mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: — Bármilyen, márványba vésett szónál ma­radandóbb az a történelmi érdem, amelyet a munkásha­talom legifjabb fegyveres testülete vívott ki magának a két és fél évtized alatt. Elismerő szavakkal méltat­ta azt a tevékenységet, ame­lyet a szolgálat ellátása mel­lett a munkásőrök munka­helyeiken és a közéletben ki­fejtenek. Szólt az alapító munkásőrökről, akiknek ér­demei nem merülhetnek fe­ledésbe. Az ünnepség szóno­ka emlékeztetett rá, hogy az egységben három apa és fia valamint nyolc testvérpár teljesít együtt szolgálatot. E fegyveres testületben nem ritka a családi kötelék. Kö­szönetet mondott a munkás­­őr-feleségeknek és családta­goknak, hogy segítik férjü­ket, hozzátartozóikat szolgá­latuk ellátásában. Az ünnepi egységgyűlésen kitüntették az élenjáró mun­kásőröket, a versenyben ér­demeket szerzett egységeket, és átadták a szolgálati ér­demérmek különböző fokoza­tait. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem ezüst fokozatát kapta ifj. Cseke János. A Szolgálati Érdemérem 25 éves fokozatát és a jubileumi emlékjelvényt kapták: Bár­sony József, Balogh András, Béringer Károly, Bozsoki Jó­zsef, Csorba György, Hujber István, Jasper Ignác, Pan­­kász József, Vass László. Jubileumi emlékjelvény ki­tüntetést kapott: Bleier An­dor, Fánczó János, Saly End­re, Mikodi József, Szili Jó­zsef, Spitz Péter, Kovács György, Szilágyi Ferenc, Okos János. A munkásőrség irányításá­ban, az állomány nevelésé­ben kifejtett negyedszázados munkáért Jubileumi emlék­jelvény kitüntetést adtak át Listár Sándornak, a duna­újvárosi járási pártbizottság első titkárának és Mihók Ká­rolynak, a Mezőfalvi Mező­­gazdasági Kombinát pártbi­zottsága titkárának. A Szolgálati Érdemérem 20 éves fokozata* kitüntetést ka­pott Bódis Ferenc, Hermann István, Magyar József és Szűcs Ferenc. A Szolgálati Érdemérem 15 éves fokozata kitüntetést kapta Buzási Ferenc, Fónad József, Kertész László, Ma­rosi Sándor, Németh Károly, Okos János, Raffai József, Tamás Ferenc, és Talmácsi Károly. A Szolgálati Érdemérem 10 éves fokozata kitüntetést kapták: Badics István, Ba­­dics Sándor, ifj. Grossmann Gyula, Kálmán Vince, Siba Béla és Tornai István. Ötéves munkásőri szolgála­tért az állomány tíz tagja ka­pott emlék­jel­vényt. Az ünnepi egységgyűlés keretében elbúcsúztatták a leszerelő munkásőröket, az Ercsi Általános Iskola úttö­rői piros szegfűvel ajándé­kozták meg őket, majd az állomány új tagjai esküt tet­tek. A jubileumi munkásőrgyű­lés műsorral folytatódott. Az Ercsi Általános Iskola nagy­kórusának számai a nagyka­rácsonyi, rácalmási, mezőfal­­vai és besnyői úttörők sza­valatai, az adonyi és a beloi­­anniszi népi táncegyüttes műsora tette emlékezetessé az egységgyűlést. Fórum két városrészről Apró, de fontos dolgok Három óra hosszat tartott az a múlt heti megbeszélés, amelyen részt vett a városi tanács elnöke, elnökhelyette­se, néhány tanácsi osztály vezetője, a városgazda, Kertváros és a Béke város­a rész tanácstagjai, népfront­­aktivisták, valamint az IKVGV igazgatója. A megbeszélésen a két vá­rosrész lakosságának életét kisebb-nagyobb mértékben befolyásoló kérdésekről cse­réltek véleményt. Többek között szó esett arról, hogy jövőre ródlipályát alakítanak ki a Béke városrészben, hogy postaládát kérnek a lakók a 19-es busz végállo­másához, hogy érvényt kell szerezni a várakozást tiltó KRESZ-tábláknak, hogy megoldásra vár a kertvárosi óvoda udvarának vízelveze­tése, hogy csúcsidőben zsú­folt a Béke városrészi ABC, és emiatt mikor esedékes az iparcikkbolt visszaalakítása élelmiszerüzletté, s hogy idő­szerű az álattartás újrasza­bályozása a Megtudhatták Kertvárosban. a tanácsta­gok, hogy a rendőrségi se­gélykérő telefonra még várni kell, hogy a két új óvoda és két bölcsöde udvarára még az idén elhelyezik a játszó­szereket, hogy újabb pado­­­kat helyeznek el tavasszal városrészben. Véleményt cseréltek a jelenlevők a Dó­zsa György út kiszélesítése ügyében is. Az ilyen, s hasonló meg­beszélések haszna, hogy tanácstagok aktívabban hoz­­­zájárulhatnak a döntések meghozatalához, és ezúttal is nő a tanácstagok tekinté­lye. Cs. Gy. Új, precíz műszerrel gyarapodott a kokszvegyészeti MEO szén­­lui^siiabora. A műszer- és automatika-gyáregység automatika­­fejlesztő csoport kollektívája által konstruált berendezés lehetővé teszi a koksz-reakcióképesség mérését, vizsgálását Havasi Ferenc előadása Pártnapok Február 2-án 14 órakor a ZÖLDÉRT ebédlőjében Ka­kas Antal a városi pártbi­zottság munkatársa; Február 4-én 14 óra 30 perckor a Dunai Vasmű kul­túrtermében Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja; 15 óra 30 perckor a Dunavidéki Ven­déglátó Vállalatnál az iroda­ház éttermében dr. Szabó Sándor beszerzési és eszköz­gazdálkodási osztályvezető; 15 órakor az egészségügynél az auditóriumban Vidovszki Kálmán, az MSZMP KB egészségügyi alosztályvezető­je tart pártnapot. Rendelőben, hentesnél, féldecire és buszra Várunk, várogatunk Az idő pénz — tartja a mondás. Minden bizonnyal így igaz, bár a szabad időnkből elfecsérelt, várako­zással töltött perceinket, óráinkat aligha számolhat­juk át forintra. * A várakoztatásban talán a rendelőintézet viszi el a pálmát. A szabadságát erre áldozó Z-né így kesereg. — A terhesgondozó adta előző nap a beutalót. Vércso­port-meghatározásra reggel nyolcra a véradóhoz men­tem. Onnan átküldték a la­borhoz. Várakozás, majd le­vették a vért. Kilenc körül mehettem, át­ a szemészetre. Vártam. Fél tizenegy után megkérdeztem, mikor jutha­tok be. Talán délután, volt a válasz. Gyorsan átmentem a kardiológiára, mert ott ti­zenegykor kezdődött a ren­delés. Onnan vissza a labor­hoz a leletért. Dél múlt, mi­re a belgyógyászat elé ér­tem. Ott másfél órát vártam, mert a feliratból nem de­rült ki, hogy ebédszünetet tartanak. Egy után jött az orvos. Fél kettőkor végez­tem. Átmentem enni vala­mit a Csillag büfébe, utána nyomban vissza a szemészet­re. Négy óra tíz volt, mire beszólítottak, s fél öt, mire ott végeztem. A kardiológiá­ra már hiába mentem a le­letért, rég befejeződött a rendelés. * Odabent a füstölt csülkök, hurkahalmok között édeskés olasz dallam száll, idekint a kora reggeli hidegben to­­porgunk és párafelhőket fú­junk. Várunk. A Fejér me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat 3. számú bolt­ja előtt minden reggel sor áll. Szombaton is vagy tizen ácsorogtunk a nyitást várva. A várakozók között vannak az éjszakás műszakból haza­felé tartó munkások, s nyug­díjasok, akik már jó isme­rősként köszöntik egymást. Ideszoktak, összeszoktak. Húsért állnak sorba, csak­hogy másként, mint húsz­­harminc évvel ezelőtt. — Van szíve? — kérdezi a hentest egy fejkendős néni Az előttem álló fiatalember fejhúst kér, én oldalast és „nyugdíjas-csontot” (azért nyugdíjas, mert kerek van még rajta egy kis hús is). — Gégét adjon nekem — mondja egy hölgy, s hátra­szól ismerősének: — a macs­káim már nem eszik a csir­kenyakat. Az üzlet minden nap kap friss árut. A város másik vé­géről is idejáró törzsvendé­gek kétlik a közmondás igaz­ságát, miszerint olcsó hús­nak híg a leve. * Már négyen toporgunk a szeles, csatakos hidegben — a didergők ösztönös táncát ropva. Bár sűrűsödnek a csuklókra vetett nyugtalan pillantások, azért becsülettel kitartunk! Igaz, egyre türel­metlenebbül, egyre többen, immár hosszan kígyózó sort formálva. A 9-est lessük! A 9-es és a kismutató haj­szálpontos találkozását — a Piac téri presszó utcára nyíló kocsmaablaka előtt, pénteken. — Ott másképp jár a tik­iak! — morog mögöttem egy vörös szemű óriás, s a boro­zó felé mutat, ahonnan már percek óta hordja a nagy­érdemű a teli söröskorsókat. Az első féldeci menetrend­­szerű pontossággal (9 óra 0 perckor) hagyja el a presszó pultját, s tűnik el egyetlen hajtásra. Azután barack, rum, barack, egy-egy deci leginkább... A szakállas férfi három „felest” kér, kettőt műanyag­pohárba. Óvatosan hátrasan­dít, és hipp-hopp, akár egy bűvészmutatvány, már üres is a stampedli... Majd föl­kapja a két műanyag poha­rat, s „jövök, anyukám !”­­kiáltással elindul a felesége felé. * Sötét van, hideg, eszelősen fúj a szél. A Székesfehér­várról érkező személyvonat utasai fázósan bújnak a ka­bátgallérok mögé. Este hat múlt tíz perccel, vagy nyolc­­vanan ácsorognak az állo­mási buszmegállóban. Cso­magjaik a fagyos földön, lá­bukkal kotorják előre, hogy lehetőleg minél közelebb juthassanak a járdaszegély­hez, s ha jön a busz... A tizenhatos hat óra után néhány perccel féltucat utas­sal a fedélzetén fordult itt, most már valahol a Béke tér körül vágtázik. A tizenhetes és a tizennyolcas még az elő­ző fordulót teljesíti, a Kert­város magasságában járnak. Akárhogy számoljuk, a vá­rakozási idő legalább nyolc­tíz perc. Akik ezt sokallják, gyalog indulnak el. A Béke városrészben lakók számára ez a természetes, arra nem járnak a vasútállomástól el­induló autóbuszok. Ésszerű kockázat A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején ki­alakult világgazdasági hely­zet hatására egyes hazai vállalatok termelésüket nem bővítik, sőt az is előfordul, hogy „veszteséget” tervez­nek. A Dunai Vasmű 1982-ben termelését húsz százalékkal, tőkésexportját majd száz százalékkal tervezi növelni, s 700 millió forint nyereségre számít. A nagy kohászati vál­lalatok közül az LKM mini­mális, az OKÜ pedig erejé­hez és eszközállományához képest optimális 200 millió forint körüli nyereséget ter­vez. Érdemes-e tőkés ércből acélt gyártani a Dunai Vas­műben? — teszik fel a kér­dést egyesek. A kérdésre a piac ad vá­laszt. Úgy tűnik, hogy éppen a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodókészségében, szélesebb termékskálájában, korszerűbb termékszerkezeté­ben mérhető a Dunai Vasmű előnye más hazai kohászati nagyvállalatokkal szemben. A vasműben gyártott mele­gen és hidegen hengerelt lemeztermékeknek stabil ha­zai piaca van. Nyitott és zárt profilokból, acélszerkezetek­ből, radiátorokból pedig nem tud annyit gyártani, amennyi elég lenne. A konverter üzembe lépésével megnőtt termelési kapacitás pedig le­hetővé teszi a tőkés export fokozását. (A METALLIMPEX 300 ezer tonna vasműs ter­mék értékesítésére vállalko­zott ebben az évben.) Tény, hogy a Dunai Vasmű fajla­gos energia- és anyagfel­használási mutatói jobbak a hazai átlagnál. Még tőkés importérc felhasználása ese­tén is gazdaságosan értéke­síthetők a vasmű termékei a tőkés piacon is. Nyilvánvaló, hogy a Dunai Vasmű ez évi vállalkozása a jelenlegi gazdasági helyzet­ben kockázatvállalást is je­lent. De a kockázat az ész­szerűség határain belül ma­rad! Eladhatatlan terméket gyártani a kapacitások ki­használásának kedvéért dő­reség, de eladható terméket nem gyártani, a bővült kapa­citásokat nem kihasználni — ha van kereslet — legalább annyira az. A magyar kohászattal szemben (is) elsőszámú kö­vetelmény, hogy járuljon hozzá a népgazdasági egyen­súly megteremtéséhez, élet­színvonalpolitikánk megvaló­sításához. (A vasmű 1979-ben 104 millió dollárt hozott az országnak. Lehet, hogy az idén megközelíti, netán túl­szárnyalja ezt a csúcsot!?) A Dunai Vasmű eredmé­nyessége eddig is kapacitá­sainak kihasználásán, ter­mékszerkezetének korszerű­ségén és kiemelkedően jó anyag- és energiafelhaszná­lásán nyugodott. Ezért vál­hatott az ország leggazdasá­gosabb kohászati nagyválla­latává, és csak ezen az úton haladva őrizheti meg pozí­cióját. A mennyiségi növekedés önmagában már sem itthon, sem pedig külföldön nem elegendő. A vasműben is ezért koncentrálják az erőket a minőségi termékek arányá­nak növelésére, a minőség javítására, a vállalati szerve­zet korszerűsítésére. Stossek Mátyás

Next