Dunaújvárosi Hírlap, 1982. február (27. évfolyam, 10-17. szám)

1982-02-16 / 14. szám

eredményeként több mint 300 élő tapsifülest adtak át a MAVAD-nak. A vadásztársaság tagjai ősz óta mintegy 50 őzsutát ejtettek el, május elsejétől pedig 35 őzbak kilövését tervezik. Ezek közül tizen­ötöt remélhetőleg — persze, nem ingyen — külföldi vendégvadász kap majd puskavégre. Képeinken: egy sikeres fácánvadászat „em­lékei”. (Cseh Tibor felvételei) A dunaújvárosi Kohász vadásztársaság hatvankilenc­ puskása október végén kezdte meg a fácánozást. A vadászvasárnapokon (tegnapelőtt zárult a szezon) nemigen volt módjuk „bepenészesedni” a töltényeknek, hi­szen a társaság 1981-ben körülbelül 3500 saját nevelésű fácánnal gyarapította a természetes szaporulatot. A nyulakra nemcsak puskával vadásztak a kohászosok. A három napig tartó hálózás Brigádok a tervről Sok, de megcsináljuk Merésznek tűnhet, hogy míg a FÉKON-ban az el­múlt évi terv teljesítése nem sikerült, az idén az elmúlt évinél mintegy három szá­zalékkal nagyobb mennyisé­gi tervet tűztek maguk elé, a minőségi követelmények megszigorításával. A 31. számú szalagon két szocialista brigád dolgozik egy műszakban. A Váci Mi­hály ifjúsági brigád és Kállai Éva szocialista brigád.­­ Ez utóbbi tizenhat tagból áll, többségük hosszú évek óta dolgozik a gyárban, van tehát viszonyítási alapjuk, mennyivel lesz nehezebb az idei év. — Sokat beszélgettünk már erről, nem lesz könnyű a megemelt tervet teljesíte­nünk — mondja Süli Mi­­hályné, a Kállai Éva brigád tagja. — A mennyiségi há­rom százalék nem tűnik soknak, de ugyanakkor szi­gorították a minőségi köve­telményeket is. A teljesít­ményhez kötött órabért csak akkor kapjuk meg, ha száz­ százalékra teljesítjük a ter­vet. Ha ettől elmaradunk, arányosan csökken a kere­set, de ha túlteljesítjük, ak­kor ilyen arányban nő is. Az elmúlt év elején a mi szala­gunk volt a gyár legjobbja. Akkor nagy szériában gyár­tottunk egy modellt. Most kis szériás megrendelésre dolgozunk, minden váltás­nál újra be kell tanulni, gyakorolni. Hogy mi lesz eb­ben az évben? Mi igyek­szünk ráhajtani, hiszen a fi­zetésünk is ettől függ, de nem lesz könnyű. Minden­esetre bízunk magunkban, s ezt az is bizonyítja, hogy a brigád további két százalék túlteljesítést is vállalt. Sze­retnénk teljesíteni. Esélyesek vagyunk? A Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és hazánk öt kohászati vállalata évek óta szocialista munkaverseny­ben van egymással. Az ér­tékelés minden évben más­más országban történik, most 1982-ben ez a Dunai Vas­műben lesz, március 11—14 között. A nyersvasgyártás, az acélgyártás, a hengereltáru­termelés, a termékek árának alakulása, a termelés jöve­delmezősége, gazdaságossága, az értékesített termékek mi­nőségi reklamációjának ala­kulása képezi az értékelés alapját. Fontos szempont to­vábbá, hogy a versenyző vál­lalatok dolgozói közül há­nyan vesznek részt a mun­kaverseny-mozgalomban, szakmai- politikai képzésben, továbbképzésben. 1982. február 16., kedd KISZ-lakások épülnek a Béke városrészben Az igazi siker 1981. és 1982.: a kongresszusi levél vitája, a küldöttértekez­letek, a X. KISZ-kongresszus, az ifjúsági parlamentek, a KISZ zászlóbontásának negyedszázados jubileuma ... Megannyi fontos esemény az ifjúsági mozgalom életében. Mindezek eredménye is: az ifjúság méginkább a társadalom figyelmének, érdeklődésének a középpontjába került. Sárközi Györggyel, a városi KISZ- bizottság titkárával a helyi eredményekről, gondokról, tenniva­lókról beszélgetett munkatársunk. — Tud-e profitálni a mozgalom abból, hogy a magyar fiatalokat ilyen közérdeklődés övezi? — Okvetlenül. Hiszen már nem azzal kell foglalkoz­nunk, hogy is állunk, me­lyek a feltárandó problémák, hanem a továbblépés felada­taira koncentrálhatunk. — Mi erre a dunaúj­városi KISZ-fiataloknak szánt recept?___________ — Nem akarom a városi akcióprogramot citálni. A lényeg (bár elkoptatott a szó, mégis igazi: tartalmas, ötletes, élményeket is nyújtó programok szervezése. Hang­súlyozom , az alapszervezeti tagok igényeinek megfele­lően, de mindenképpen az eszmei, politikai nevelést is szolgálva! Természetesen változatlanul fontos a gazda­sági munkában való aktív részvétel, az energiatakaré­kosság, a másodlagos nyers­anyagok, illetve a hulladékok hasznosítása, továbbá a mun­kahelyi és a lakóterületi kör­nyezet szépítése, folyamatos védelme. Mindezek megvaló­sításában nem a formai ke­ret a lényeg. Azt szeretnénk, ha alapszervezeteink a helyi lehetőségekhez igazodva vá­lasztanák ki a legcélraveze­tőbb megoldási módozatokat. • Január óta némi­képp megváltozott az élet heti ritmusa: öt nap a munkáé, kettő a pihenésé. Hogyan iga­­ zodik ehhez az ifjúsági szövetség?______________­ — Kötelező, érvényű hatá­rozatokkal senki sem ösztö­kélhető a szabad idő úgy­mond tartalmas, hasznos el­töltésére. A KISZ-nek azon­ban mégis egy olyan „mo­dell” kialakításában kell köz­reműködnie, amely változa­tos ötleteket, programokat felkínálva segít úrrá lenni az esetleges szombat-vasárnapi tanácstalanságon, munkába temetkezésen, avagy ily módon is szeretnénk vonzást gyakorolni a KISZ-en kívüli fiatalokra. Az alapszerveze­tek hétvégekre szánt prog­ramjavaslatait,­­igényeit rö­videsen összegzi a városi KISZ-bizottság. Amit sokan szeretnének, azt megszervez­zük, kisebb csoportok ötletei­nek kivitelezése viszont az alapszervezetek dolga lesz. , — Sok-sok fiatalnak nem a szabad­idő ki­használása, hanem a la­kásszerzés a legnagyobb gondja. Tudom, a KISZ nem lakásépítő szövet­kezet! Mégis, mit tesz a lakásproblémák enyhí­­téséért? — Akcióprogramunk is ki­­mondja: szervezeteink ve­gyenek részt a lakásépítés­ben, -elosztásban, a különbö­ző lehetőségek feltárásában. De arról is beszámolhatok, hogy a városi tanács körül­belül 35—40­­ KISZ-lakás fel­építésére ad területet a Béke városrészben. Az építési fel­tételek az idén tisztázódnak, kiderül tehát: milyenek lesz­nek, miből és mennyiért ké­szülnek, s kik csinálják eze­ket a lakásokat. Jövőre meg­, indulhat a munka! • Eddig jobbára le­hetőségekről, tervekről beszélgettünk. Mi az, amit sikerként, avagy kudarcként könyvel el a városi KISZ-bizottság titkára? — Látványos sikereket ma már nehéz produkálni. Fel­hőtlen boldogságban sem le­beghetünk, hiszen némi üröm még legnagyobb örömeinkbe is vegyült. Van azonban né­hány dolog, amit fontosnak, ha úgy tetszik, sikernek tar­­­tok, így például egyre in­kább az koncentrálva, alapszervezetekre támaszkodva zajlik a város KISZ-élete ... Felszámoltuk a fehér folto­kat, ma már a város vala­mennyi, legalább 10—15 fia­­­­talt foglalkoztató munkahe­lyén működik KISZ-szerve­­zet. S tavaly csaknem há­romszázzal nőtt a dunaújvá­­­rosi ifjúkommunisták szá­­­ma... A Tavasz című kiad­­­vány végre próbálkozásokra bátorította az amatőr alko­tókat ... Hosszú évek vitái után Dunaújvárosban is be­bizonyosodott a lakóterüle­tek, illetve alkotóközösségek­ mozgalmi tevékenységének létjogosultsága: a Béke vá­rosrészben és a Vasas nép­­táncegyüttesben is megala­kult egy-egy KISZ-szervezet. — Értékelve az 1982-es évet, mi az, amiről mint dicséretes eredményről szeretnél beszámolni egy­­esztendő múlva? — Talán arról, hogy alap­szervezeteink egyre öntevé­kenyebbek, hogy a kiszesek jóvoltából ennyivel és ennyi­vel több lakás épül a város­ban, s hogy színvonalas, von­zó munkánk gyümölcseként immár nyolcezernél is több dunaújvárosi fiatal tagja az­ ifjúsági szövetségnek. E. B. Várják jelentkezésüket A Mező Imre hét programja A Dunai Vasmű igazgató­ságán működő — négy alap­szervezetet irányító —, Me­ző Imre KISZ-szervezet egy­idős a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel. Megalakulásuk negyedszázados évfordulóját gazdag programmal köszön­tik. A szervezet életét, fej­lődését, történetét bemutató kiállítás nyílik március 15- én a Dózsa mozi galériáján. 25 év — 25 kérdés címmel az alapszervezetek részére ve­télkedőt szerveznek. Ünnepi taggyűléseken emlékeznek meg a 25 éve történt esemé­nyekről. A szervezet küldött­sége látogatást tesz Mező Im­re özvegyénél. Ünnepi külső­vel fog megjelenni a KISZ- élet című újság, amely töb­bek között tartalmazza majd valamennyi „mezőimrés” ne­vét, és a KISZ-titkárok vis­­­szaemlékezéseit. A szervezők: Szabó László (személyzeti főosz­tály), Fazekas Imre ala­pító KISZ-titkár (szervezési és táry), számítástechnikai főosz­Dianovszky Zol­tán, a KISZ-vezetőség jelen­legi titkára, és az alapszer­vezetek vezetőségei várják mindazok jelentkezését, akik az elmúlt évek alatt tagjai voltak a szervezetnek. Társakra is szükségük lenne Végül is mit tehetnénk Legelőször a szociális ott­hon dolgozóinak ifjúsági parlamentjén hallottam: ke­vés a házi szociális gondozó­nők tiszteletdíja. Nemcsak a fiatalok fórumán gond ez, panaszkodn­ak gondozók és gondozottak: több főfoglalko­zású gondozónőre lenne szük­ség, sok öreg nemcsak a gon­dozást, hanem társat, társa­kat is igényelne. A 4/1976. Eit. M. sz. rendelet 1. paragrafusa szerint: a szo­ciális gondozószolgálat fel­adata, hogy segítséget adjon életvitelük biztosításához azoknak, akik önmagukat el­látni nem képesek, gondozó­juk nincs és szociális helyze­tük ezt indokolja. — A városban 79 magá­nyos, már gondozásra szerűig ember lakik — mondja Zelei­­né Garda Mária, a városi szociális gondozószolgálat szervező-gondozónője. őket 32 tiszteletdíjas és 3 fő­foglalkozású gondozó segíti. Az utóbbiaknak munkaide­jükkel úgy kell gazdálkodni, hogy a hozzájuk tartozó 8—8 idős embert naponta el tudják látni: orvoshoz kísérni őket, gyógyszert beszerezni ebéd­ről gondoskodni, bevásárolni, a lakásban rendet tenni, ta­karítani, mosni — kinek mi­re van szüksége. Ugyanakkor a tiszteletdíjas gondozók — munkájukon kívül — csak egy-két, nagyon ritkán há­rom-négy ember gondozását vállalják el. Tiszteletdíjat 100—1000 forintig kaphatnak. Ez sok esetben csekély, de­­hát kevés pénzből tudunk gazdálkodni: idén 190 ezer forintot kaptunk egész évre. Nem mindenki vállalja né­hány száz forintért munka­helye, családja és a háztar­tása mellett havonta 30, eset­leg 40 órában egy, vagy több idős ember ellátását. Ugyanezen rendelet 5. parag­rafusának 2. bekezdése ér­telmében: nem részesíthető szociális gondozásban, akinek gondozására más személy kö­teles és képes..., míg a 3. bekezdés szerint: ... kivételesen és ideiglenes jelleggel — helyzetének ren­dezéséig — akkor részesíthető szociális gondozásban, ha a gondozásra köteles személy nem teljesíti kötelességét... — Persze a gondozottjaink között is vannak olyanok, akiknek élnek a városban hozzátartozóik, leginkább gyerekeik. De legtöbbjük — saját munkája, családja — miatt nehezen vagy egyálta­lán nem tudja istápolni be­teg, mozgásképtelen szüleit. Ha ilyen idős emberekről tu­dunk — rendelet ide, rende­let oda — segítjük őket. Vé­gül is mi mást tehetnénk? — mondja a szervező-gondo­zónő. E rendelet 4. paragrafusának 7. bekezdése kimondja: a szociális gondozószolgálat megszervezéséhez és ellátásá­hoz a vöröskereszt-szerveze­tek segítségét kell kérni. — Kétségtelen, kevés gon­dozónőnk van, s legtöbbjük tiszteletdíjas, akik — ha akarják — egyik napról a másikra otthagyhatják gon­dozottjaikat. A gondozószol­gálatot a vöröskereszt a gon­dozásra szorulók és a gondo­zásra vállalkozók felderítésé­vel tudja segíteni — mondja Zeleiné. — Néhány szocialista bri­gád próbálja könnyíteni a munkánkat, csakhát ők na­gyon ritkán, hetente legfel­jebb egy alkalommal tudják látogatni a rászorulókat. És ez a legtöbb idős embernek nagyon kevés. Az időseket, a valóban ma­gányos vagy néhány esetben a gyermekeik által magá­nyosságra kényszerített em­bereket jobban kellene istá­polni. A szociális gondozás csak fél­megoldás, mert so­kuknak az ápoláson kívül társra, társakra lenne szük­sége. Erre pedig ez a szol­gálat képtelen. Sokat javít­hatna e gondokon az öregek napközi otthona. Több mint 5000 nyugdíjas él a városban. Tóth Ildikó

Next