Dunaújvárosi Hírlap, 1982. február (27. évfolyam, 10-17. szám)
1982-02-16 / 14. szám
eredményeként több mint 300 élő tapsifülest adtak át a MAVAD-nak. A vadásztársaság tagjai ősz óta mintegy 50 őzsutát ejtettek el, május elsejétől pedig 35 őzbak kilövését tervezik. Ezek közül tizenötöt remélhetőleg — persze, nem ingyen — külföldi vendégvadász kap majd puskavégre. Képeinken: egy sikeres fácánvadászat „emlékei”. (Cseh Tibor felvételei) A dunaújvárosi Kohász vadásztársaság hatvankilenc puskása október végén kezdte meg a fácánozást. A vadászvasárnapokon (tegnapelőtt zárult a szezon) nemigen volt módjuk „bepenészesedni” a töltényeknek, hiszen a társaság 1981-ben körülbelül 3500 saját nevelésű fácánnal gyarapította a természetes szaporulatot. A nyulakra nemcsak puskával vadásztak a kohászosok. A három napig tartó hálózás Brigádok a tervről Sok, de megcsináljuk Merésznek tűnhet, hogy míg a FÉKON-ban az elmúlt évi terv teljesítése nem sikerült, az idén az elmúlt évinél mintegy három százalékkal nagyobb mennyiségi tervet tűztek maguk elé, a minőségi követelmények megszigorításával. A 31. számú szalagon két szocialista brigád dolgozik egy műszakban. A Váci Mihály ifjúsági brigád és Kállai Éva szocialista brigád. Ez utóbbi tizenhat tagból áll, többségük hosszú évek óta dolgozik a gyárban, van tehát viszonyítási alapjuk, mennyivel lesz nehezebb az idei év. — Sokat beszélgettünk már erről, nem lesz könnyű a megemelt tervet teljesítenünk — mondja Süli Mihályné, a Kállai Éva brigád tagja. — A mennyiségi három százalék nem tűnik soknak, de ugyanakkor szigorították a minőségi követelményeket is. A teljesítményhez kötött órabért csak akkor kapjuk meg, ha száz százalékra teljesítjük a tervet. Ha ettől elmaradunk, arányosan csökken a kereset, de ha túlteljesítjük, akkor ilyen arányban nő is. Az elmúlt év elején a mi szalagunk volt a gyár legjobbja. Akkor nagy szériában gyártottunk egy modellt. Most kis szériás megrendelésre dolgozunk, minden váltásnál újra be kell tanulni, gyakorolni. Hogy mi lesz ebben az évben? Mi igyekszünk ráhajtani, hiszen a fizetésünk is ettől függ, de nem lesz könnyű. Mindenesetre bízunk magunkban, s ezt az is bizonyítja, hogy a brigád további két százalék túlteljesítést is vállalt. Szeretnénk teljesíteni. Esélyesek vagyunk? A Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia és hazánk öt kohászati vállalata évek óta szocialista munkaversenyben van egymással. Az értékelés minden évben másmás országban történik, most 1982-ben ez a Dunai Vasműben lesz, március 11—14 között. A nyersvasgyártás, az acélgyártás, a hengereltárutermelés, a termékek árának alakulása, a termelés jövedelmezősége, gazdaságossága, az értékesített termékek minőségi reklamációjának alakulása képezi az értékelés alapját. Fontos szempont továbbá, hogy a versenyző vállalatok dolgozói közül hányan vesznek részt a munkaverseny-mozgalomban, szakmai- politikai képzésben, továbbképzésben. 1982. február 16., kedd KISZ-lakások épülnek a Béke városrészben Az igazi siker 1981. és 1982.: a kongresszusi levél vitája, a küldöttértekezletek, a X. KISZ-kongresszus, az ifjúsági parlamentek, a KISZ zászlóbontásának negyedszázados jubileuma ... Megannyi fontos esemény az ifjúsági mozgalom életében. Mindezek eredménye is: az ifjúság méginkább a társadalom figyelmének, érdeklődésének a középpontjába került. Sárközi Györggyel, a városi KISZ- bizottság titkárával a helyi eredményekről, gondokról, tennivalókról beszélgetett munkatársunk. — Tud-e profitálni a mozgalom abból, hogy a magyar fiatalokat ilyen közérdeklődés övezi? — Okvetlenül. Hiszen már nem azzal kell foglalkoznunk, hogy is állunk, melyek a feltárandó problémák, hanem a továbblépés feladataira koncentrálhatunk. — Mi erre a dunaújvárosi KISZ-fiataloknak szánt recept?___________ — Nem akarom a városi akcióprogramot citálni. A lényeg (bár elkoptatott a szó, mégis igazi: tartalmas, ötletes, élményeket is nyújtó programok szervezése. Hangsúlyozom , az alapszervezeti tagok igényeinek megfelelően, de mindenképpen az eszmei, politikai nevelést is szolgálva! Természetesen változatlanul fontos a gazdasági munkában való aktív részvétel, az energiatakarékosság, a másodlagos nyersanyagok, illetve a hulladékok hasznosítása, továbbá a munkahelyi és a lakóterületi környezet szépítése, folyamatos védelme. Mindezek megvalósításában nem a formai keret a lényeg. Azt szeretnénk, ha alapszervezeteink a helyi lehetőségekhez igazodva választanák ki a legcélravezetőbb megoldási módozatokat. • Január óta némiképp megváltozott az élet heti ritmusa: öt nap a munkáé, kettő a pihenésé. Hogyan iga zodik ehhez az ifjúsági szövetség?______________ — Kötelező, érvényű határozatokkal senki sem ösztökélhető a szabad idő úgymond tartalmas, hasznos eltöltésére. A KISZ-nek azonban mégis egy olyan „modell” kialakításában kell közreműködnie, amely változatos ötleteket, programokat felkínálva segít úrrá lenni az esetleges szombat-vasárnapi tanácstalanságon, munkába temetkezésen, avagy ily módon is szeretnénk vonzást gyakorolni a KISZ-en kívüli fiatalokra. Az alapszervezetek hétvégekre szánt programjavaslatait,igényeit rövidesen összegzi a városi KISZ-bizottság. Amit sokan szeretnének, azt megszervezzük, kisebb csoportok ötleteinek kivitelezése viszont az alapszervezetek dolga lesz. , — Sok-sok fiatalnak nem a szabadidő kihasználása, hanem a lakásszerzés a legnagyobb gondja. Tudom, a KISZ nem lakásépítő szövetkezet! Mégis, mit tesz a lakásproblémák enyhítéséért? — Akcióprogramunk is kimondja: szervezeteink vegyenek részt a lakásépítésben, -elosztásban, a különböző lehetőségek feltárásában. De arról is beszámolhatok, hogy a városi tanács körülbelül 35—40 KISZ-lakás felépítésére ad területet a Béke városrészben. Az építési feltételek az idén tisztázódnak, kiderül tehát: milyenek lesznek, miből és mennyiért készülnek, s kik csinálják ezeket a lakásokat. Jövőre meg, indulhat a munka! • Eddig jobbára lehetőségekről, tervekről beszélgettünk. Mi az, amit sikerként, avagy kudarcként könyvel el a városi KISZ-bizottság titkára? — Látványos sikereket ma már nehéz produkálni. Felhőtlen boldogságban sem lebeghetünk, hiszen némi üröm még legnagyobb örömeinkbe is vegyült. Van azonban néhány dolog, amit fontosnak, ha úgy tetszik, sikernek tartok, így például egyre inkább az koncentrálva, alapszervezetekre támaszkodva zajlik a város KISZ-élete ... Felszámoltuk a fehér foltokat, ma már a város valamennyi, legalább 10—15 fiatalt foglalkoztató munkahelyén működik KISZ-szervezet. S tavaly csaknem háromszázzal nőtt a dunaújvárosi ifjúkommunisták száma... A Tavasz című kiadvány végre próbálkozásokra bátorította az amatőr alkotókat ... Hosszú évek vitái után Dunaújvárosban is bebizonyosodott a lakóterületek, illetve alkotóközösségek mozgalmi tevékenységének létjogosultsága: a Béke városrészben és a Vasas néptáncegyüttesben is megalakult egy-egy KISZ-szervezet. — Értékelve az 1982-es évet, mi az, amiről mint dicséretes eredményről szeretnél beszámolni egyesztendő múlva? — Talán arról, hogy alapszervezeteink egyre öntevékenyebbek, hogy a kiszesek jóvoltából ennyivel és ennyivel több lakás épül a városban, s hogy színvonalas, vonzó munkánk gyümölcseként immár nyolcezernél is több dunaújvárosi fiatal tagja az ifjúsági szövetségnek. E. B. Várják jelentkezésüket A Mező Imre hét programja A Dunai Vasmű igazgatóságán működő — négy alapszervezetet irányító —, Mező Imre KISZ-szervezet egyidős a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel. Megalakulásuk negyedszázados évfordulóját gazdag programmal köszöntik. A szervezet életét, fejlődését, történetét bemutató kiállítás nyílik március 15- én a Dózsa mozi galériáján. 25 év — 25 kérdés címmel az alapszervezetek részére vetélkedőt szerveznek. Ünnepi taggyűléseken emlékeznek meg a 25 éve történt eseményekről. A szervezet küldöttsége látogatást tesz Mező Imre özvegyénél. Ünnepi külsővel fog megjelenni a KISZ- élet című újság, amely többek között tartalmazza majd valamennyi „mezőimrés” nevét, és a KISZ-titkárok visszaemlékezéseit. A szervezők: Szabó László (személyzeti főosztály), Fazekas Imre alapító KISZ-titkár (szervezési és táry), számítástechnikai főoszDianovszky Zoltán, a KISZ-vezetőség jelenlegi titkára, és az alapszervezetek vezetőségei várják mindazok jelentkezését, akik az elmúlt évek alatt tagjai voltak a szervezetnek. Társakra is szükségük lenne Végül is mit tehetnénk Legelőször a szociális otthon dolgozóinak ifjúsági parlamentjén hallottam: kevés a házi szociális gondozónők tiszteletdíja. Nemcsak a fiatalok fórumán gond ez, panaszkodnak gondozók és gondozottak: több főfoglalkozású gondozónőre lenne szükség, sok öreg nemcsak a gondozást, hanem társat, társakat is igényelne. A 4/1976. Eit. M. sz. rendelet 1. paragrafusa szerint: a szociális gondozószolgálat feladata, hogy segítséget adjon életvitelük biztosításához azoknak, akik önmagukat ellátni nem képesek, gondozójuk nincs és szociális helyzetük ezt indokolja. — A városban 79 magányos, már gondozásra szerűig ember lakik — mondja Zeleiné Garda Mária, a városi szociális gondozószolgálat szervező-gondozónője. őket 32 tiszteletdíjas és 3 főfoglalkozású gondozó segíti. Az utóbbiaknak munkaidejükkel úgy kell gazdálkodni, hogy a hozzájuk tartozó 8—8 idős embert naponta el tudják látni: orvoshoz kísérni őket, gyógyszert beszerezni ebédről gondoskodni, bevásárolni, a lakásban rendet tenni, takarítani, mosni — kinek mire van szüksége. Ugyanakkor a tiszteletdíjas gondozók — munkájukon kívül — csak egy-két, nagyon ritkán három-négy ember gondozását vállalják el. Tiszteletdíjat 100—1000 forintig kaphatnak. Ez sok esetben csekély, dehát kevés pénzből tudunk gazdálkodni: idén 190 ezer forintot kaptunk egész évre. Nem mindenki vállalja néhány száz forintért munkahelye, családja és a háztartása mellett havonta 30, esetleg 40 órában egy, vagy több idős ember ellátását. Ugyanezen rendelet 5. paragrafusának 2. bekezdése értelmében: nem részesíthető szociális gondozásban, akinek gondozására más személy köteles és képes..., míg a 3. bekezdés szerint: ... kivételesen és ideiglenes jelleggel — helyzetének rendezéséig — akkor részesíthető szociális gondozásban, ha a gondozásra köteles személy nem teljesíti kötelességét... — Persze a gondozottjaink között is vannak olyanok, akiknek élnek a városban hozzátartozóik, leginkább gyerekeik. De legtöbbjük — saját munkája, családja — miatt nehezen vagy egyáltalán nem tudja istápolni beteg, mozgásképtelen szüleit. Ha ilyen idős emberekről tudunk — rendelet ide, rendelet oda — segítjük őket. Végül is mi mást tehetnénk? — mondja a szervező-gondozónő. E rendelet 4. paragrafusának 7. bekezdése kimondja: a szociális gondozószolgálat megszervezéséhez és ellátásához a vöröskereszt-szervezetek segítségét kell kérni. — Kétségtelen, kevés gondozónőnk van, s legtöbbjük tiszteletdíjas, akik — ha akarják — egyik napról a másikra otthagyhatják gondozottjaikat. A gondozószolgálatot a vöröskereszt a gondozásra szorulók és a gondozásra vállalkozók felderítésével tudja segíteni — mondja Zeleiné. — Néhány szocialista brigád próbálja könnyíteni a munkánkat, csakhát ők nagyon ritkán, hetente legfeljebb egy alkalommal tudják látogatni a rászorulókat. És ez a legtöbb idős embernek nagyon kevés. Az időseket, a valóban magányos vagy néhány esetben a gyermekeik által magányosságra kényszerített embereket jobban kellene istápolni. A szociális gondozás csak félmegoldás, mert sokuknak az ápoláson kívül társra, társakra lenne szüksége. Erre pedig ez a szolgálat képtelen. Sokat javíthatna e gondokon az öregek napközi otthona. Több mint 5000 nyugdíjas él a városban. Tóth Ildikó