Dunaújvárosi Hírlap, 1982. augusztus (27. évfolyam, 62-70. szám)
1982-08-03 / 62. szám
Hírek a megyéből • Az Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer versenybizottsága az idén is helyszíni szemle alapján döntött arról, melyik tag gazdasága végzett jobb munkát a tavasszal. Általános megállapítás, hogy javult a technológiai fegyelem mind talajmunkák, mind a vetés a terén. A versenybe benevezett 127 taggazdaság közül az országos második helyezést az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát érte el. Fejér megyei körzeti versenyben az első helyet a kápolnásnyéki Vörösmarty, a második helyet pedig a székesfehérvári Kossuth termelőszövetkezet szerezte meg. • Az Ikarus székesfehérvári gyárában júniusban és júliusban negyven távolsági és tíz városi autóbuszt készítettek kuvaiti exportra. Érdekesség, hogy a megrendelő kívánságára nemcsak a távolsági, hanem a városi autóbuszokat is felszerelték légkondicionáló berendezéssel. Az Ikarus székesfehérvári gyárában készült tíz 260.30-as típusú jármű kísérleti szállítmányként indult a távoli országba, ahol magyar gyártmányú autóbuszok eddig nem vettek részt városi forgalomban. Ha a bemutatkozás sikeres lesz, újabb megrendelésekre számíthat a székesfehérvári gyár. • • Az ifjú gépkocsivezetők megyei versenyét rendezik meg augusztus 14-én a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát siskrándi központjában. A KISZ Fejér megyei Bizottsága, a kombinát KISZ- bizottsága, valamint az MHSZ dunaújvárosi járási vezetősége által kezdeményezett versenyen minden gazdaság két versenyzőt indíthat. A szakmai, gazdasági és politikai ismereteket számon kérő vetélkedő után a gépkocsivezetők egy IFA teherautó vezetőfülkéjében bizonyíthatják be gyakorlati tudásukat a kombinát ez alkalomra épített versenypályáján. Veszteséges első félév után Módosították a vasmű tervét Felfogható magyarázkodásnak is, de nem az, csupán szokatlan, eddig elő nem hozott gazdaságpolitikai axióma: a vállalati terv — szerepéből adódóan — vállalati kategória, s ha jóváhagyása a különböző vállalati demokratikus fórumok joga, feladata, annak módosítása is mondhatni belső ügy, szükség esetén kötelező feladat. Mindezt tudva is, érzékelhető rosszkedvvel ültek tárgyalóasztalhoz a vasmű főbizalmibizalmi küldött testületének tagjai az elmúlt hét végén, hiszen a vállalat történetében először kerül sor az év elején meghatározott célok módosítására. Az ok — tárgyszerűen fogalmazva — a vállalat gazdasági vezetői által előterjesztett jelentésben olvasható : „A termelés lemaradása, a fajlagos valamint többletfelhasználás, egyéb, pénzügyi jellegű többletköltségek miatt az első félévet veszteséggel zártuk. Folyamatában vizsgálva, az első negyedévben következett be a veszteség — 142 millió forint —, a második negyedévben a javuló munka eredményeként minimális, 19 millió forintos nyereséget sikerült elérnünk, így az első félév vesztesége 123 millió forint lett.” A kritikus hangvételű, de tárgyilagos jelentés a vállalat alap- és résztevékenységeit, az egyes gazdasági egységek munkáját elemezve megállapítja, hogy kevés kivételtől eltekintve, a termelési célokat nem sikerült teljesíteni, romlott a kiemelt termékek termelési és értékesítési mutatója, az időkihasználás, a fajlagos teljesítmény, így a vállalati intézkedési tervben megfogalmazott minőségi célkitűzések értékelésében is túlnyomó többségben a „rosszabb” minősítés szerepel. Mindezek alapján a vállalat vezetése az éves terv módosítását — a termelési és értékesítési tervek csökkentését — javasolta a testületnek. Egy ilyen horderejű döntés természetesen nem születhet meg pusztán intuíciók, vagy helyi tapasztalatok alapján. A testület tagjai hozzászólásaikban igyekeztek mélyebbre ásni, s feltárni a veszteséget előidéző valódi okok részleteit is. Sólymos Ernő, a vállalat termelési igazgatója a következőket mondotta a testület ülésén: — A tervkészítés időszakában is valamennyien tudtuk, hogy a terv teljesítéséhez nincs adva minden feltétel, ezt időközben meg kellett volna teremteni. Ehhez kapcsolódik, hogy az öt százalékos bérfejlesztés feltételei is csak akkor teremtődtek volna meg, ha a tervet teljesítjük, vagyis az önmagunknak előlegezett bizalommal jól élünk, jobban, szervezettebben dolgozunk. Az első féléves mérleg bizonyság rá: a vasmű az első félévben nagyon rosszul dolgozott, céljait messzemenően nem teljesítette. Nézetünk szerint mégsincs ok valamiféle pánikhangulatra, hiszen eredményeink a bázishoz viszonyítva jobbak, s a kohászat hazai helyzetét, valamint az acélipar nemzetközi válságát tekintve az a tény, hogy termékeinket el tudtuk adni, jó ok a bizakodásra. Alapvető problémáink a metallurgiai fázisban vannak, nyersvas- és acélgyártásunk súlyos gondokkal küzd, s ez egyben előrevetíti a második félév feladatait is. A testület elé terjesztett tervmódosítási javaslat részletesen elemzi: miből, milyen körülmények között, s milyen költségráfordítással szükséges termelni ahhoz, hogy a módosított terv végrehajtható legyen. Mindebből a vállalat valamennyi dolgozóját érintő tények: a módosított terv kokszból azonos mennyiség, idomacélból valamivel több, minden más termékből pedig kevesebb előállítását irányozza elő. A tervszámokból az is kitűnik: szó sincs a második félévre érvényes időarányos terv módosításáról, az éves terv módosítása csak az első félév lemaradásait kompenzálja. A hátralévő öt hónap feladatai feszítettek. A vasmű nyereségét — az eredetileg tervezett hétszázmillió forint helyett — 250 —300 millió forint közé teszi a tervmódosítás, s ennek következményei nyilvánvalóak. Amennyiben a minimumszintet eléri a vállalat, megvalósulhat a tervezett 5 százalékos bérfejlesztés, viszont ez esetben is radikálisan csökkennek a nyereség terhére kifizethető egyéb összegek, az éves keresetnövekedés mértéke várhatóan nem haladja meg a négy százalékot. Ami pedig a nyereségrészesedést illeti: a módosított nyereségszint részesedési alap képzését nem teszi lehetővé! A vállalat kockázatos eszközhöz nyúl: igénybe veszi a maximálisan felhasználható tartalékalapot, mintegy 160—170 millió forintot, hogy év végi részesedést fizethessen. Ezt az összeget az elmúlt évben felvett 250 millió forinttal együtt, az elkövetkező években vissza kell pótolni a tartalékalapra, s ez nem kis tehertételt jelent majd. A fő bizalmi-, bizalmi küldött tanácskozás a tervmódosítást elfogadta. Azzal a tudattal, hogy a vasmű a második félév első hónapjában sem dolgozott azon a szinten, ami a sikerhez elég lenne. Alapvető változásokra és változtatásokra van szükség a munkafegyelem, a szervezés és a termelési fegyelem terén. Kalocsai Mihály Tengerész, a szívem tengerész... Rozsnyai Zoltán felvétele Baráti látogatás Baráti látogatásra Vorosilovgrádba utazott tegnap város és a járás hat fős küldöttsége. Az augusztus tizedikéig tartó tapasztalatcsere fő célja: megismerkedni a szovjet ipari várossal — megtekinteni az ottani gépgyárat — és környékével. A megyéből harmincketten vesznek részt ezen a kiránduláson. Hétfőtől egy tábor Az elején összesen négyszázhatvan gyerek járt a napközis táborba. Számuk csak lassan, a vártnál lassabban csökkent. Augusztus másodikától azonban befejezhette működését a Ságvári tábor. iskolában berendezett A jelenlegi százhúsz diák már elfér a jégpálya melletti táborban. A nyári tábor egyébként augusztus 19-én zárja kapuit. Majdnem olyan, mint a tavalyi Néhány hétig még óbúzát látni az óvárosi malom raktáraiban, de ez hamarosan elfogy és helyére új kerül. Addig is rendszeresen szállítják a frissen learatott búzát, amelyből — fele-fele arányban keverve a régivel — a fürge gépek naponta négyszáznyolcvan mázsát őrölnek. A kenyérgyár laboratóriumában is szorgoskodnak, vizsgálják, milyen az új kenyérnek való. Az eddig végzett kísérletek eredményei szerint az idei liszt csaknem olyan, mint a múlt évi. Közepes minőségű, a tavalyinál szárazabb, ugyanakkor magasabb sikértartalmú. Áremelés, nyereség nélkül Az illetékes felügyeleti szervek hozzájárulásával Dunai Vasmű augusztus elsejétől 6—10 százalékkal emelte a hengerelt termékek belföldi árát. A harmadik negyedévre megkötött szerződésekben ez az áremelés már nem érvényesíthető, hatása csak a negyedik negyedévben jelentkezik majd, de akkor sem tekinthető nyereségképző tényezőnek. A tőkés import költségeinek emelkedésével egyidejűleg ugyanis mérséklődik a tőkés exportra kapott úgynevezett adóvisszatérítés és termeléskorszerűsítési támogatás összege, továbbá augusztus elsejétől átlagosan 7 százalékkal nőtt az energiahordozók termelői ára. Mindezek együttesen kiegyenlítik a hengerelt termékek áremeléséből származó nyereségtöbbletet. Jó munkás „Milyen ember Tóth Máté János?" — kérdezem a köröttem álló öntőbrigád tagjait. Egymásra néznek, aztán egyszerre ketten is válaszolnak: „Jó munkás”. Úgy mondják: „jó munkás", hogy ebben a két szóban benne van minden, amit Tóth Máté Jánosról tartanak. Jó munkás, tehát jó ember, becsületes, tisztességes ember. Nem is tesznek hozzá többet. Minek? Aki akarja, ebből a két szóból is tudhatja az emberről a véleményüket. Azt hiszem igazuk van. Eszembe jutottak Kádár János szavai, amelyeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén mondott. „Most arra van szükség, hogy mindenki jól dolgozzon, hogy mindenki jobban dolgozzon: az ország irányítását, a vállalatok vezetését végző emberek is, meg a gépeken, az íróasztalok mellett és a munkapadok mellett dolgozó emberek is." Talán sohasem volt még olyan nagy szükség e hazában a jó munkára, mint most, amikor a munkánk minőségétől függ, hogyan alakul az ország gazdasági, kereskedelmi mérlege, s tudjuk-e tartani elért életszínvonalunkat. Némely vállalatnál, mégsincs elég becsülete, nincs kellő értéke a jó munkásnak. Mondani ugyan mindenki mondhatja, hogy a jó munkásokat meg kell becsülni, mégis gyakran előfordul, hogy éppen a kellő megbecsülés hiányában kérik ki a munkakönyvüket - tíz-tizenöt éves munkaviszony után - kiváló munkások. Távozásukat azzal indokolják, hogy többet fizetnek egy újonnan felvett, kétes képességű szakinak, mint nekik, akik már sokszorosan bebizonyították megbízhatóságukat. A kollégák, a szaktársak mindenütt tudják, ki a jó munkás. El is ismerik, fel is néznek rá. Tisztelettel és becsülettel emlegetik a nevét. De sajnos a munkaügyi osztályokon és személyzeti osztályokon nem mindenütt ismerik eléggé. A minősítésekben sokszor nagyobb hangsúlyt kap a „jó modor", a „hajlékonyság", a formális „képzettség”, mint a jól végzett munka. Egyesek azt mondják: a jó munka drága, a jó munkást meg kell fizetni. Valóban, a jó munka értéke nagyobb, a jó munkás többet érdemel. De nem a jó munka drága, hanem a rossz. Mert a rossz munka terméke vagy eladhatatlan, vagy újra kell vele dolgozni, a hibát ki kell javítani, és így dupla időbe, dupla munkába, dupla pénzbe kerül. A rossz munkást hiába fizetik jobban, az akkor is rossz munkát csinál. A jó munkás viszont — ha pénzt kér is — nemcsak a pénzért dolgozik, nála számít a becsület: ha a nevét adja a munkához, akkor az olyan lesz, amiért vállalja a felelősséget. És ez mindennél több! > G. J.