Dunaújvárosi Hírlap, 1982. szeptember (27. évfolyam, 71-78. szám)

1982-09-03 / 71. szám

A kollégium is kevés­­ Lányoknak nehezebb Telt ház a középiskolákban Középfokú oktatási intéz­ményeinkben (egy kivételé­vel) ki lehetne tenni a „MEGTELT” táblát. Leg­szemléletesebben így jelle­mezhető az idei tanévkezdés. Legkritikusabb helyzetben a gimnázium van, ahol vé­gül is „csak” 36 fős osztály­létszámok alakultak (a rend­tartás szerint maximálisan­­ennyien lehetnek egy-egy ta­nulócsoportban) . Mivel az idei évtől már a két felső évfolyamon fakul­tatív oktatás folyik, a gim­názium épületének minden valamirevaló helyiségében, még az ebédlőben is taníta­nak. A Rudas László szakkö­zépiskolában sincs sokkal jobb helyzet. Mind a szak­középiskolai, munkásképző mind a szak­osztályok lét­száma eléri, sőt egy-két ta­nulócsoportnál meg is ha­ladja a rendtartásban enge­délyezettet. A Bánki Donát szakközépiskola négy első osztályában 33—34 tanuló van. Noha ebben az iskolá­ban még nyolc-tíz diáknak jutott volna hely, másfélszer annyian kezdték most el ta­nulmányaikat, mint pár éve. Telt házzal kezdi a tan­évet a 340. számú építőipari szakmunkásképző iskola is. Igaz ugyan, hogy a szüksé­gesnél kevesebben jelentkez­tek ácsnak, állványozónak. A többi építőipari szakmára viszont sokkal többen, (vá­rosi gyerekek is), mint ko­rábban, ezért a 170 végzős helyén most több mint két­száz elsőévessel kezdődött meg a tanítás. Egyedül a 316. számú Ma­karenko szakmunkásképző iskolában van szabad hely. Ez az intézmény ötszáz diá­kot tudna fogadni. A beirat­kozott tanulók száma 412, tizenöttel több az előző év­ben felvettekénél. A továbbtanulási lehetősé­gek helyi megnehezülését jelzi a vázolt körkép. Akad ugyan néhány szabad isko­lapad az egyik szakközépis­kolában, s kilencvennel több diákot tudna fogadni a Ma­karenko szakmunkásképző, ám ez nem megoldás mind­azoknak, akiket nem vonza­nak a vas- és fémipari szak­mák. A megyei pályaválasz­tási tanácsadó nyilvántartá­sa szerint 57 olyan tovább­tanulni akaró dunaújvárosi, illetőleg a járás iskoláiban végzett diák jelentkezési lapját őrzik még, akiknek nem sikerült beiratkozniuk a megye egyik középfokú ok­tatási intézményébe sem. El­gondolkodtató tény, hogy az 57 tanuló közül 49 lány. A községekben lakó, tovább­tanulni szándékozó diákok gondját növeli az a tény is, hogy kevés a kollégiumi hely Dunaújvárosban. Ez utóbbi körülmény is hozzájárult ah­hoz, hogy kevesebb diák iratkozott a Makarenko Szakmunkásképző Intézetbe, mint ahányan oda jelentkez­tek. (Csongor) A visszautazás körülményesebb Jól jár az iskolabusz Több száz gyerek tanul ez év szeptemberétől viszonylag távol a szülők lakásától. Ezért a Castrum városrész és a Béke városrész között külön iskolajáratokat indít a Volán. Az autóbuszok min­den reggel 7.15-kor és 7.25- kor indulnak a castrumi kék iskola elől, továbbá egy har­madik autóbusz közvetlenül a Ságvári iskola elől. Az első napok tapasztala­ta szerint a három csuklós busz elegendő, csupán az el­ső napon alakult ki zsúfolt­ság, mert sok szülő elkísérte csemetéjét egészen a Béke városrészben levő iskoláig. Kevésbé szervezett a vis­­­szautaztatás, hiszen a két Béke városrészi iskolában hat különböző időpontban fejeződik be a tanítás. En­­­nyi iskolabusz indítására nincs lehetőség. Ezért a pe­dagógusok a 19-es busz vég­állomásáig elkísérik az utol­só óra után a gyerekeket. Külön iskolajárat visszafelé 11.40-kor, valamint a napkö­zis foglalkozások befejezésé­hez igazodva 16.35-kor és 17 órakor indul vissza a Cast­rum városrészbe. Már a talajszintnél tart a vasmű új kokszolójának alapo­zása. A széntorony vasbeton-szerkezetét a 26-os Állami Építőipari Vállalat November 7. szocialista brigádjának tagjai végzik (Timár Mátyás felvétele) Változások a papírpiacon Élénkülő kereslet A magyar papíripar ex­portjának döntő hányadát a dunaújvárosi papírgyár­­ ter­meli. Bár fő feladatuk a ha­zai piac kielégítése, a tervek szerint az idén mintegy két­millió dollárral többet érő papírt kellene külföldre szál­lítaniuk, mint 1981-ben. Az első félévben azonban visszaesett a kereslet: jóval kevesebb árut szállítottak tő­kés országokba, mint tavaly. A közel-kelet viszontagságai is hozzájárultak ehhez: olyan régi piacaik estek ki, mint Libanon, Irán, Irak. A szo­cialista országokkal főleg a választék növelése érdekében folytat árucserét a Papíripari Vállalat. Júliustól élénkülni látszik a papírpiac. Ezt mutatja az is, hogy a dunaújvárosi gyár termékei olyan régi megren­delőkön kívül, mint Ausztria és Jugoszlávia, az idén Finn­országba is eljutnak. Elsősor­ban a hullám-alappapírt árulják sikerrel­, de most folynak tárgyalások angol cé­gekkel író-nyomó papír szál­lításáról is. A gyár kapacitásának ki­használását eddig biztosítot­ták az előzetes megrendelé­sek,­­ az élénkülő kereslet pedig lehetővé teszi, hogy ha a tervezett értéktől el is ma­radnak, de a tavalyihoz ha­sonló összegért exportálja­nak papírt nyugati országok­ba. Húszéves a Barátság kőolajvezeték Húsz esztendeje annak, hogy a Barátság kőolajveze­téken megindult a rendszeres kőolajszállítás Magyarország­ra. A Barátság kőolajveze­ték-rendszer az európai szo­cialista országok közötti in­tegrációs folyamat egyik elő­hírnökeként épült meg. A vezetékrendszer északi ágán Lengyelországnak és a Német Demokratikus Köztársaság­nak, déli ágán pedig Cseh­szlovákiának és Magyaror­szágnak szállít a Szovjetunió kőolajat a Volga menti me­zőkről. 1962-től ez év szep­temberéig 100 millió tonna kőolaj érkezett Magyaror­szágra a Barátság kőolajve­zeték-rendszeren, a felhasz­náló négy országba együttvé­ve pedig több, mint 700 millió tonna. A Barátság vezetéken érkező olaj nélkül elképzel­hetetlen lett volna a korsze­rű magyar kőolajfeldolgozó és petrolkémiai ipar megte­remtése. Védnökségzárás a konverternél Az első kapavágástól... Négy év munkáját számba venni, a konverterberuhá­zás felett vállalt KISZ-véd­­nökség eredményeit értékel­n ni ült össze szerdán délután vasmű kultúrtermében mintegy kétszáz fiatal, hu­szonhat vállalat háromezer KISZ-tagjának képviselői. A védnökségzáró, mérlegkészí­tő ünnepségen a vasmű ve­zetői nevében dr. Répási Gellért vezérigazgató-helyet­tes elemezte a védnökséget vállaló fiatalok munkáját, a majd rövid tájékoztatót adott hazai vaskohászat legna­gyobb beruházásaként meg­valósult acélműről. A védnökségi operatív bi­zottság nevében Dobler Ist­vánná, a vasmű KISZ-bi­­zottságának védnökségi szer­vezője számolt be a négy év alatt végzett munkáról, a társadalmi munkaakciókról. Ezt követően Soltész István ipari miniszterhelyettes kért szót. Köszöntőjében kiemel­te: a konverter építése fe­lett vállalt KISZ-védnökség elérte célját, a kivitelező vállalatok fiataljai becsület­tel kivették részüket a mun­kából, lelkesedésük elisme­résre méltó. A záróünnepségen Penk Márton, a KISZ Fejér me­­megyei Bizottságának titkára kitüntetéseket adott át a legjobban dolgozó fiatalok­nak. Tamás Istvánná és Máté Mihály kiváló ifjúsági veze­tő, Hirczi József és Ivándi József aranykoszorús KISZ- jelvény, Sebő Sándor és Ko­csis László a KISZ KB di­csérő oklevele kitüntetéseket vehette át. Kimagasló mun­kájukért ötvenkét vezető és dolgozó védnökségi emlék­plakettet kapott. A kitünte­tések átadása után a véd­nökségzáró ünnepség részt­vevőinek bemutatták „Az első kapavágástól a csapolá­sig” című filmet, amely a konverterépítés történetét örökíti meg. Kohászati küldöttség Vorosilovgrádba A fesvérmegyei kapcsola­tok ápolására a hét elején kohászati szakmai küldött­ség utazott megyénkből Vo­­rosilovgrádba, vezetője Balázs A küldöttség Miklós, a megyei pártbizottság osztály­vezetője, tagjai: Pöstényi Ba­lázs, a vasmű kohászati gyáregységének vezetője és Szalai Géza, a Székesfehér­vári Könnyűfémmű henger­mű-gyáregységének vezető­je. Szakemberek tartják Tájékoztató kisvállalkozóknak A vállalati gazdasági mun­kaközösségek adóügyi és tár­sadalombiztosítási kérdései­ről hallgattak meg előadást tegnap, a vasmű műszaki könyvtárában a már műkö­dő, vagy megalakulás előtt álló kisvállalkozások közös képviselői. A vasmű jogi osz­tálya a PM Fejér megyei El­lenőrzési Igazgatóságával, va­lamint a megyei Társadalom­­biztosítási Igazgatósággal együttműködve minden pá­ratlan héten, csütörtökön 14 órai kezdettel tart fogadóna­pokat, amelyen a város más vállalatainak kisvállalkozóit is szívesen látják. Erzsó­ jelent meg az utcán. Ragyogva vonul felém. Er­­zsóval néhány éve egy he­lyen dolgoztunk, ő a szom­szédos irodában ügyintézett. Hangos nevetés jelezte reg­gelenként megérkezését és napközben is többször hall­hattuk jókedvét. Sosem lát­tam letörve, gondokkal küsz­ködve. Mindig sziporkázott, akárcsak most. Találkozni vele olyan, mintha a színház­ban leszakadna a függöny, és minden átmenet nélkül, a közönségre zúdulva kezdődne az előadás. Fülig érő száj, villogó fogsor, apró neveté­sek a mondatok közt. Hall­gatom sikereit, örömeit, cuki barátainak történeteit, jó dolgát. Csodálom remek fri­zuráját, ápolt arcát, egyéni stílusban összeválogatott ki­egészítőit. Volt idő, amikor irigyeltem szünet nélküli jókedvét, gondtalannak és kiegyensú­lyozottnak látszó életét. Az­tán elárasztott már puszta jelenléte is, mint ahogy sze­münk is kimerül, ha reflek­torba kell bámulni. Később érzékeltem Erzsó nevetésének kopogását is. A folytonos napsütéstől kiszáradt és si­vataggá vált már több, élet­ben gazdag vidék is. A ho­mok pedig serceg, és a kö­vek hangja kemény. Spanyolországi üdülését és élményeit adja elő Erzsó. Vihorászással teszi nyomaté­kossá állítását, miszerint milyen jól érezte magát egyedül. Megdicsérem ná­lunk nem kapható szerzemé­nyeit, és közben Zsóka né­nire gondolok, aki teli be­vásárlókosárral köszön rám. Zsóka néni öt fiút nevelt fel, és már unokáit hagyja csin­talankodni, sokat sóhajtozik. Régebben a fiúk rendetlensé­gére panaszkodott, mostaná­ban pedig a papa hagyja szét cipőit, újságjait. Zsóka néninek mindig dolga volt, és el is nemegyszer fáradt rendesen, tanúja voltam, mikor egyik-másik fiát szidta. De láttam a kezét simogat­ni. Zsóka néni nem állít meg minden találkozásunkkor, va­lamikor csak csendesen kö­szön, máskor jut egy mosolya is számomra. Ilyenkor csillog a szeme, ráncai egy helyre, a szeme sarkába húzódnak. Nevetni ritkán hallottam. De ha nevetett, ezt nem egyedül tette. Őszinte jó ked­ve, valódi humora kacagásra bírta környezetét is. Erzsó, mint mindig, csat­tanóval fejezi be nekem szánt történetét. Hahotázva köszön el tőlem, és ölelésre szánt karokkal siet követke­ző áldozata felé. Most az egyszer sajnálom, hogy elro­han. El akartam mondani neki, hogy Zsóka nénit lát­tam sírni, vállamra borulva zokogott, és csak azóta tu­dom, hogy boldog ember. Kaszás Éva NEVETÉSEK

Next