Dunaújvárosi Hírlap, 1982. szeptember (27. évfolyam, 71-78. szám)
1982-09-03 / 71. szám
1982. szeptember 3., péntek Mit? Hol? Mikor? Kaján Tibor karikaturista munkáinak kiállítása. (Uitz terem. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 11—19 óráig) Dr. Spissák Lajos fotókiállítása. (MMK-aula. A kiállítás megtekinthető szeptember 5-ig naponta 10—20 óráig) Domanovszky-képtár. (Komócsin liget 11. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Múzeumi restaurálás címmel kiállítás Haraszti Gabriella, Szabó Józsefné, Kovács István, Bakó Edit, Lakk Olga restaurátorok munkáiból. (Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Gyermekkerámia-szakkör munkáinak kiállítása. (Bartók aula: A kiállítás megtekinthető naponta) Az újkőkor Tolna megyében címmel kiállítás. A kiállítást rendezte dr. Zala-Gaál István, a Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum munkatársa. (Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Római kőtár. (Víztoronynál. Látogatható hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Dunaújváros története az őskortól napjainkig. (Intercisa Múzeum. A tárlat látogatható hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Évnyitó a pártoktatásban Az MSZMP városi bizottsága által szervezett Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskola I. évfolyamának, valamint a két egyéves tanfolyam (A marxista—leninista világnézet alapjai; A magyar munkásmozgalom rövid története) tanévnyitó értekezlete szeptember 8-án (hétfőn) 15 órakor lesz az MMK 305- ös termében. A Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskola II. évfolyam tanévnyitója szeptember 13-án (hétfőn) az MMK 305- ös termében lesz. Kodály Zoltán emlékkiállítás A Budapesti Történeti Múzeum Bartók Béla Emlékházában ma délután 4 órakor „Emlékezés Kodály Zoltánra” címmel kiállítás nyílik. Ujfalussy József, a Zeneművészeti Főiskola rektora nyitja meg a tárlatot, mely eredeti dokumentumok segítségével elsősorban Kodály és Bartók közös munkásságáról kíván hű képet nyújtani. A kiállítás jövő év áprilisáig látogatható. Emléktábla Bánki Donátnak A diósgyőri Lenin Kohászati Művek Bánki Donát szocialista brigádja a 60 évvel ezelőtt elhunyt kiváló gépészmérnök és feltaláló tiszteletére emléktáblát készített. Az emléktáblát Miskolcon, a Bánki Donát utcában ünnepélyes keretek között helyezték el. Segítők klubja Megannyi buktató és csalódás! De milyen jó, ha küszködés közepette mindig a van (volt) kiben, kikben megkapaszkodni. Osváth Miklós életének, festőművészi nyel, kibontakozásának is jótapasztalatai ezek. Bizonyára ezért is érzi természetes kötelességének a másokon segítést. Segíteni, persze, nemcsak jó szóval vagy éppen száz forinttal lehet , hanem élmények nyújtásával is! Osváth, a csatangoló művész, a gyűjtő szenvedélyével jut el hazánk legeldugottabb vidékeire is, hogy aztán felmutassa népi kultúránk megőrizni érdemes gáncséit, szépségeit. Életörömet sugárzó akvarelljei, tájképei elsősorban nem a természetet csodáltatják meg, sokkal inkább a teremtő ember kezemunkáját. Városokat, falvakat, utcákat, tereket. Osváth Miklós: munkásszülők gyermeke, dolgozott vasgyárban, tiszteletbeli szocialistabrigád-tag Pesten, kiállított már konzervgyárban is. Nem elégszik meg az alkotó magánnyal. Visszavágyik, s gyakran vissza is tér a munkásemberek közé. Mert mit ér a szó, ha nincs mögötte fedezet, a tettek fedezete! Ezért sem szeretné, ha megszerzett tudása magántulajdon maradna. Ezért akarja • sőt akvarell elhitetni a hitetlenkedőkkel, a meggyőzhető egyszerű emberekkel: a kultúrát (az igazit!) is lehet és érdemes szeretni, sőt, hozzá is lehet jutni. Elvégre a lakásban is helyet lehet találni művészi alkotásoknak — a giccses térítők, porcelán nippek helyett. Így, ilyen szándékkal csatangol tehát az országban, keres (és talál) kontaktust ismeretlen ismerőseivel. Bár dolgozott itt, amikor épült a város, mégis inkább Dunapenteléről vannak emlékei. Aztán később, viszatérve rácsodálkokozott a fölcseperedett, naggyá terebélyesedett városra: lerajzolta, lefestette. Örömmel erősítené kapcsolatait Dunaújvárosai. A Segítők klubjáról véletlenül szerzett tudomást. S mert szívéből való az ötlet, öt akvarellt (Dunaújváros a XX. században, Dunapentele, Óváros ’82, Parasztgótika Csaroda ’82, Szentendrén ’82 és Tiszaföldvári hajnal) ajánlott fel a klubtagok decemberi díjazására. Mert, ugye, mit ér a szó, ha nincs mögötte a tettek fedezete! Osváth Miklós: Parasztgótika Csaroda '82 Tábori tapasztalatok haszna nemcsak forintban mérhető E napokban diáktársai körében négyszázötven dunaújvárosi középiskolás idézheti fel építőtáborban töltött két nyári hetének élményeit. Több volt visszaidézésre érdemes, élménydús időtöltésnél a Bodakas toron, a Balatonszéplakon, a Gréczpusztán, vagy Budapesten a 43-as építővállalatnál, illetőleg leendő úttörőstadionnál fizikai munkával eltöltött két hét. Elsősorban azért, mert akarva-akaratlanul is itt és most érezhették először a jól végzett fizikai munka sikerélményét. Voltak, akik itt kóstolhattak bele — nem iskolai körülmények között — a diákönkormányzat felelősségébe. Nemcsak a munkával töltött napi hat óra, hanem a szabadidős programok gazdagították e két hét elelményeit. A bodakajtori táborozás katonai résztvevői például a rendőri hivatásba kóstolhattak bele laktanyalátogatás, közúti ellenőrzés, karategyakorlat, nyomozókutya-idomítás alkalmával. A labdarúgó-szaktábor résztvevői szabad idejükben játéktudásukat tökéletesíthették, míg más táborokban makramézás, agyagozás, fafaragás töltötte ki a szabad idő egy részét. Voltak, akik megtanultak motorozni és segédvezetői jogosítványt szereztek. Számos kirándulás, az ország egy-egy részének megismerése is gazdagította a fiatalok időtöltését. Túl mindezen, természetesen segítséget adtak a diákok számos idénymunka elvégzéséhez, a szakmunkástanulók pedig választott mesterségüket gyakorolhatták szaktáborokban. Negyedszázada, a Hanság lecsapolásával vette kezdetét a KISZ által szervezett önkéntes nyári építőtáborozás. A jubileum alkalmával illő arról is megemlékezni, hogy az ötvenes évek elején első ízben épp a mi városunk és Komló építkezésén vettek részt táborozó diákfiatalok. Cs. Gy. Amatőrök kerestetnek Amatőr színészeket keres a Pont-bázis egyik amatőr színjátszó csoportja, a Kettőspont együttes. Az egy éve alakult színjátszókörbe bármilyen korú, a színjátszáshoz kedvet és tehetséget érző gyerekek, fiatalok jelentkezhetnek. Meghallgatás ma este hat órától lesz a Bartók Béla Művelődési Központban. Szépen magyarul MAGÁZÁS ÉS LEMAGÁZÁS — Le tetszik szállni? — kérdezek rá a buszon az előttem álló, gyermekeim és unokáim közti korú ifjú hölgyre. Úgy pillant hátra, mint aki látni akarja, ki ez az itt felejtett őslény az ásatag modorával. — Le tetszem! — veti aztán oda nyugodtan. Érdekes: én pirulok el. Szerencsére nem figyel. Ballagok át a zebrán, s felötlik bennem egy alig néhány éves élmény. Röpdolgozatos óra után, az önkiszolgálóban, egy elsőéves tanítványommal kerülök egy asztalhoz. - Na faggatom, gyötrő volt a feladat? — Miért? — kérdez vissza? — Annak szánta? - Kicsoda? - hebegek megzavarodva. Nem értem rögtön, kire gondol. — Maga! — mondja a legtermészetesebb nyugalommal. Persze,,valójában igaza van. Tegezni mégsem tegezhet, tehát magát. Tertium non datur: harmadik megoldást nem ismer, önkiszolgáló papírbolt. Félíves borítékot keresek. A gondola innenső oldalánál nem férek hozzá: a földön egy üres bevásárlókosár. Átlépni nem akarom, megkerülöm. Ne menjen a gát mögé! Jó? — dörrent rám egy tizenéves hölgy, villogó szemmel, megszakítva egy beszélgetését. Megrettenek. A „sima magázást" megszoktam már, idestova az utasítgatást, meg a nyers, majdhogynem artikulátlan hangvételt is. De az a „Jó?”, az úgy csattan rajtam, mint lustálkodó és értetlen igásbarom hátán az ostor. Bizonyára tudnom kellene, hogy az önkiszolgáló üzletnek ez a gondolája e percben éppen nem önkiszolgáló; hogy a földre lökött bevásárlókosár afféle „terelőgát"; s hogy különben is: egy betolakodott rissz-rossz vásárlónak nincs joga megzavarni az üzlet csendjét és rendjét. Hogy majd csaknem nagyapja lehetnék, a hölgyet nem zavarja. Ma a magázódás differenciálatlan, mint maga a „felnőtt” korosztály. S felnőttnek számít ő is, hiszen dolgozó (talán már hónapok óta), meg én is, hiszen nem vagyok gyerek. Harmadik kategória, úgy látszik, itt sincsen. » Pedig magázódni is sokféleképpen lehetne. „Ne menjen a pult mögé!” — ez a legridegebb. „Ne menjen, uram ...” — ez már udvariasabb. „Kérem, ne menjen ..." — ez sem kerülne többe. „Kérem önt, ne menjen..." - de ritkán halljuk) „Ne tessék a pult mögé menni!” — ilyen is van (vagy talán csak volt?)! S a fentiek mindegyikét legalább négy-ötféle hangszínnel, hangvétellel, hangerővel, hanghordozással mondhatjuk végig. Aszerint, kit hogyan becsülünk, tisztelünk, — már ha becsüljük, tiszteljük egyáltalán. Mert más dolog magázni valakit, és ismét más „lemagázni”! Deme László Gólyák Dunaújvárosból Bravó, gyerekek! Rövidesen a felsőoktatási intézményekben is megkezdődik az új tanév. Sikeres felvételi vizsgája eredményeként sok, a nyár elején érettségizett dunaújvárosi fiatal is megismerkedhet napokonheteken belül az egyetemi, főiskolai „gólya”-sorssal. A Münnich Ferenc Gimnázium 111 érettségizett tanulója közül 104 jelentkezett valamelyik felsőoktatási intézménybe. Bár még a hivatalos jelentések nem érkeztek meg a gimnáziumba az egyetemektől, főiskoláktól, s a fellebbezések sikere-kudarca sem ismert, az már most biztos, hogy 46(!) münnichesnek már az első felvételi próbálkozása sikerrel járt. Többek között kilencen a közgazdaságtudományi, hárman az orvosi egyetemekre felvételiztek eredményesen. Az ELTE-re négy tavalyi Münnich-diákot vettek föl, és sokan kezdhetik meg tanulmányaikat a műszaki egyetemeken és főiskolákon, a tanár- és a tanítóképző főiskolákon. A gimnázium igazgatója úgy tudja: 25 felvételizőnek elutasító értesítést hozott a postás (bár közülük többen fellebbezhetnek), 33 pályázó sorsáról — győzelméről vagy esetleges kudarcáról — viszont egyelőre semmilyen információja nincs. A Bánki Donát Szakközépiskolában 63-an érettségiztek júniusban. A 35 felvételiző közül 29-et vettek föl egyetemre, főiskolára. Négy fiatalt műszaki, egyet agrártudományi egyetemre, kettőt katonai főiskolára, 22-t pedig a dunaújvárosi műszaki főiskolára. A Rudas László Szakközépiskola 58 érettségizett diákja közül 21-en jelentkeztek valamelyik felsőoktatási intézménybe. Az iskola igazgatónője egyelőre 11 pályázó sikeréről értesült. Ők a számviteli, az államigazgatási, a tanítóképző, az óvónőképző, illetve a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskola hallgatói lesznek. Az egykori bölcsek kőbe vésték gondolataikat. Bölcseknek viszont aligha nevezhetők azok az önmagukat bátornak, esetenként szellemesnek hitt ismeretlenek, akik fittyet hányva minden jó ízlésre, lakóházak oldalán, kerítéseken, lépcsőházak falain, liftek, nyilvános vécék, mosdók ajtaján teszik közszemlére „alkotásaikat.” Az sem riasztja vissza őket a publikálástól, hogy „műveik” esetenként aligha élik túl őket, egyenesen tiszavirág életűek — hála egy-egy gondos házkezelőnek, lakásszövetkezeti buzgó mesternek. Bár ez utóbbi ritkaság! Igencsak dús fantáziával kell rendelkeznie annak, aki megpróbálja elképzelni a sok idétlenséget, sületlenséget. Gyakori látvány: valóságos szerelmes leveleket pingálnak a falakra, nyíllal átszúrt, olykor talán formátlanra sikeredett szívvel illusztrálva, igazibbnak feltüntetve ezzel érzelmeiket, országvilág előtt. Azon itt vannak a megrögzött diszkógyűlölők, akik az éj leple alatt a legfeltűnőbb színű olajfestékbe mártva ecseteiket, jó félméteresre rajzolt betűkkel hirdetik: a rock örök és halhatatlan. Kétségtelen, praktikus gondolkodásra vall az olvasás, ismeretek gyarapításának ilyenfajta könnyítése. Végtére is a mai, úgymond rohanó világban olykor a szükségesnél kevesebb idő jut mindenre. Bizony néha jó lenne mondjuk a két emelet között a szolgálatot megtagadó felvonóban ácsorogva, segítségre várva olvasgatni, akár a liftajtóról is. No persze korántsem a kezelési utasítást, s még csak nem is a „fordulj jobbra, fordulj balra, mit forogsz te hülye, marha” stílusú és hasonlóan nem szalonképes értelmetlenségekre gondolok, hanem mondjuk ilyesmire: folytatódott Bécsben az űrkonferencia, vagy új hidat adtak át a Szamoson és hasonlók. És hogy a sgraffito mániásai, őrültjei is kedvüket leljék valamiben, kiélhessék magukat, — javaslom — kapjanak egy hatalmas, fehér falat, amit aztán kedvük, ízlésük-ízléstelenségük szerint elcsúfíthatnak. — ti —