Dunaújvárosi Hírlap, 1983. január (28. évfolyam, 1-8. szám)
1983-01-04 / 1. szám
AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Hagyományos módszerekkel ma már nem lehet vezetni Nehéz év után a vasmű Interjú dr. Szabó Ferenc vezérigazgatóval A Dunai Vasmű a legnagyobb hazai kohászati vállalatunk. Hidegen és melegen hengerelt lemeztermékei, acélszerkezetei a hazai feldolgozóipar számára (az autóbuszoktól a hűtőgépekig) nélkülözhetetlenek. Évek óta tart az acélválság, a kohászati recesszió az egész világon. A derűlátó jóslatoktól eltérően 1982 nem volt a fellendülés éve. Az egyre nehezebb körülmények között, hogyan gazdálkodott, milyen nehézségekkel küzdött, és milyen eredményességgel a Dunai Vasmű? Ezekre a kérdésekre kértünk választ dr. Szabó Ferenctől, a Dunai Vasmű vezérigazgatójától. PH: — Véleménye szerint melyek voltak a vállalat eredményességét is befolyásoló legnagyobb nehézségek 1982-ben? Dr. Szabó Ferenc: — 1982 valóban nehéz év volt. Vállalatunk nem mindenben tudta elképzeléseit megvalósítani. A termelés területén nem sikerült az előirányzott tervszámokat teljesíteni. A termelés egyik akadályozója volt, hogy a rendelkezésre álló alapanyagot nem tudtuk megfelelően beszállítani, fogadni, kirakni, előkészíteni úgy, hogy megfelelő állapotban kerüljön a kohóba, az acélműbe. Megnőtt az ócskavasfelhasználás, s ennek megfelelően a beszállítás is. A korábbinál sokkal több kocsit kellett kirakni, ennek megszervezése, elsősorban emberi tényezők miatt, de berendezések, rakodóeszközök hiányában sem sikerült kellően. Ugyancsak gondot jelentett a mészkő fogadása, a nem megfelelő kirakókapacitás miatt. Az év elején pedig a rendkívüli hideg okozott gondot az ércek fogadásában. Szóval ezekkel a feladatokkal a vezetés és az illetékes gyáregységek dolgozói nem tudtak megbirkózni. További nehézséget jelentett egyes területeken, főként az év második felében, a létszámhiány. Ezt jobb munkaszervezéssel lehetett volna ellensúlyozni, mégis néhány munkahelyen — kohó, kulcsfontosságú martinacélmű, hengermű — az indokoltnál kevesebb létszám állt rendelkezésre. Az ötnapos munkahétre történő átállás, a központi karbantartás átszervezése, a konverterindítás miatti létszámátcsoportosítás, a vállalati szintű létszámcsökkenés, a vendégmunkások termelésbe állítása erősen felbolygatta azt a munkásgárdát, amelyiknek ereje éppen az összeszokottságban, a technológia és a termelőberendezések alapos ismeretében van. Az elmúlt évben gondjaink voltak továbbra is a minőségi termeléssel. Így esetenként nem volt megfelelő a nyersvas minősége és nem tudtunk folyamatosan, programszerűen hideghengerműi alapanyagot gyártani. Nem alakult ki megfelelően a hidegbetétes martinacélműi acélgyártású technológia, de gondok voltak a konverteracél minőségével is. Ezek a tényezők a szakmai vezetés gyengéit mutatják, valamint a munkafegyelem, technológiai fegyelem lazulását, amelyek betartása nélkül pedig megfelelő minőség nem érhető el. Természetesen nemcsak gondjaink voltak a termelésben, hanem szép eredményeket is elértünk, hiszen jónéhány termelő egységnél növeltük a termelés volumenét, jól szervezett munkával biztosítottuk a növekvő igények kielégítését. Jól dolgoztak a kokszolósaink, akik az egyre rosszabb műszaki állapotú kemencékből is hozták az előirányzott kokszmennyiséget, sőt ennél is többet. Szépen dolgozott, s oldotta meg feladatát a lemezfeldolgozó gyáregység kollektívája, ahol fennállása óta az eddigi legjobb eredményeket sikerült elérni profil- és acélszerkezet gyártásában. A meleghengerműben viszonylag jó minőségben sikerült a készleten lévő acélmennyiséget teljesen kihengerelni. Értünk el eredményeket egyes minőségi acélfajták kifejlesztésében, új technológiák bevezetésében. PH: — A Dunai Vasmű az ágazat legtöbb vállalatával szemben, nem értékesítési, hanem, mint ahogy az ön által elmondottakból is kitűnik, termelési gondokkal birkózott az elmúlt évben. Ezt bizonyítja az is, hogy jelentős tőkésexportot tudtak teljesíteni 1982- ben. Dr. Szabó Ferenc: — A nehézségek ellenére mindenképpen jónak értékeljük azt, hogy a népgazdasági elvárásoknak megfelelően mintegy 30 százalékkal növeltük a tőkésexportot. A 65—70 millió dollár bevételünk javítja az ország devizaegyenlegét. A piacon elért áraink nem rosszabbak, mint az elmúlt évi árak voltak, ezzel együtt azonban az export gazdaságossága romlott, hiszen az energiaárak többször emelkedtek a tavalyi évben. Kedvezőnek mondható az a tendencia is, mely a termékeink iránti keresletben mutatkozik meg. Tovább nőtt a belföldi igény. (Ez egyben azt is mutatja, hogy a hengerelt lemezkészletek csökkentek az országban.) Összességében az elmúlt évről azt kell mondanom, hogy a piaci körülmények nem gátoltak bennünket az értékesítésben, anyagellátási gondjaink voltak, de a legfőbb problémát a termelésben mutatkozó vázolt nehézségek jelentették. Ezek eredményezik azt, hogy vállalatunk az évet nulla nyereséggel zárja. Az év elején 5 százalékos bérszínvonal-növekedést terveztünk. Azok a gyáregységek, ahol a termelés megfelelően alakult, ezt a bérszínvonalat elérik, ahol viszont termelés-lemaradás volt, ott 1,2 százalékkal kisebb lesz a bérnövekedés is. A nulla körüli eredmény azt is jelenti, hogy a vállalat nem rendelkezik részesedési alappal, így nincs realitása az év végi nyereségrészesedésnek sem. PH: — Hogyan tovább? Milyen elképzeléssel, tervvel indul a Dunai Vasmű az új esztendőben? Dr. Szabó Ferenc: — Az új esztendő első számú feladata a termelésben mutatkozó gondjaink felszámolása. Hiszen az igénybejelentések alapján termékeink iránt belföldön tovább nő a kereslet, ugyanakkor a népgazdaság elvárása, hogy a vasmű is járuljon hozzá a devizaegyenleg további javításához. Ennek érdekében növelni kell tőkés exportunkat és csökkenteni az importot. Az 1983. évi terv kialakítása folyik. Több variációt dolgoztunk ki, elsősorban az alapanyagellátás nyitott kérdései miatt. Az elmúlt év bizonyította egyértelműen, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű nyersvas nélkül nem tudunk több acélt gyártani, hiába áll rendelkezésünkre nagy mennyiségű ócskavas. Ezért kulcskérdés ebben az évben, hogy mennyi nyersvasat tudunk majd gyártani, illetve hogyan tudjuk megoldani a kohó korábbinál jobb betétanyaggal történő ellátását. Ez a vállalatvezetés feladata. Bízunk benne, hogy irányító főhatóságaink is segítenek majd nyersvasellátási problémáink megoldásában. További szervezési intézkedések megvalósítását igényli, korszerű rakodóeszNagyon fontosnak tartom, hogy a vezetők szemléletében, alkalmazott módszereiben változás történjen. A korábbi, hagyományos módszerekkel ma már nem lehet vezetni. Jobban kell építenünk a vállalatnál dolgozó szakemberek, a munkások szakmai tudására, tapasztalataira is. A termelési lehetőségektől függően nyilván jelentősen változik a vállalat eredményessége is. Ma még korai lenne erről nyilatkozni, számokat mondani. Véleményem szerint, az elmúlt két év exportárai alapján, a kompetitív árképzés következetes alkalmazásával, tovább kell emelni termékeink árait belföldön. Az 1983. évi vállalati eredményt 500 millió forinttal terheli az üzembe lépett konverter értékcsökkenési leírása, és kamata. A tervezett kohóátépítés további 200 millió forint költséget jelent. Mindezek olyan többletköltségek, amelyeket a termelésünk növelésével csak részben tudunk ellensúlyozni, mindenképpen végre kell hajtani termékeink indokolt áremelését. Vállalatunk ebben az évben is tovább fejlődik. Az első negyedévben átadjuk a lefejtő darabolósort a meleghengerműben, és az új hasítógépsort a lemezfeldolgozóban. Befejezzük a martinkemencék füstgáztisztító berendezéseinek kivitelezését és elkezdődik az erőműi füstgáztisztítók telepítésének előkészítése. Két és félszer annyi összeget fordítunk nagyberuházásunk, az új kokszolómű építésére, mint tavaly, összegezve: Véleményem szerint kétségtelen tény, hogy válság van a világ kohászatában. Ugyanakkor az is tény, hogy nagyon sok országban nem csökken a termelés, hanem növekszik. Amíg Nyugat-Európában jelentősen, 50 százalékkal csökkent a kohászati termelés volumene, a fejlődő országokban szinte hasonló mértékben növekszik. Magyarországon a vasmű termelése nem csökken, hanem nő. Erre a növekedésre szükség van, hiszen a magyar feldolgozóipar változatlanul életképes termékeket gyárt. Ezért én a vasmű jövőjét továbbra is optimistán ítélem meg. Jelenlegi nehézségeinken túl kell lépnünk, ezt kívánja a népgazdaság, de vállalatunk kollektívájának érdeke is. Ezt az alkalmat is megragadva — e nagy feladat megoldásához kívánok jó egészséget és eredményben boldog új esztendőt vállalatunk minden dolgozójának! Stossek Mátyás közök beszerzését és munkába állítását a beérkező anyagok folyamatos kirakása. Ez az év, hogy kezdődött? Mindenből az első Túljutottunk az ünnepeken, elbúcsúztattuk az óesztendőt s köszöntöttük az újat. Kinek, milyen volt az új év első munkanapja? Beszéltünk olyannal, akinek új munkahelyet jelentett, s olyasvalakivel is, aki az első szállóvendég volt Dunaújvárosban. Megtudtuk ki volt a város első újszülöttje, s elkészítettük az első „statisztikát” is: mennyi étel és ital fogyott el a város üzleteiben szilvesztert megelőzően. Mit ettünk, ittunk? Az óévbúcsúztatás ünnepélyességéhez hozzátartozik, hogy többet eszünk, iszunk, mint máskor. A dunaújvárosi élelmiszerboltok forgalmáról készült gyorsmérleg adatai a következők: 31 mázsa kenyér, 27 500 liter tej, 11 ezer pohár tejföl fogyott el a szilvesztert megelőző napokban. 8500 kilogramm sertéshús, 660 kilogramm marhahús és 6100 kilogramm baromfihús szolgált az ünnepi ételek alapanyagául. Elfogyott több, mint 10 mázsa hentesáru, ezen felül 63 mázsa virsli és csaknem 10 mázsa debreceni is. A Dunaker üzleteiből 1 800 kilogramm élőhal került a bevásárlókosarakba. Negyvennyolcezer palack pezsgő járult hozzá a jó hangulathoz, a több, mint 120 ezer palack sörrel egyetemben. A kereskedők tapasztalata, hogy az idén a szokásosnál kevesebb bor és tömény ital fogyott el, többen vettek — kaptak, hozattak — vidékről házibort. Itt akarok maradni Fél hétkor már a nagyolvasztónál voltam, s leendő üzemvezetőmet kerestem.Gönczi Pál — komoly tekintetű fiatalember —, az új év első munkanapját új munkahelyen kezdte. Ezen a napon a vasműben öt új felvételes kezdett dolgozni, ketten vállalaton belül változtattak munkahelyet, s kilencen pedig leszámoltak.) — Hogy miért a vasműbe jöttem dolgozni ? Alapvetően két oka van. A szakmámat szeretném megtanulni a gyakorlatban is. Az előző munkahelyemen a főiskolán tanszéki technikus voltam. A másik pedig, hogy a kohónál elegykiegyenlítőként jóval több lesz a fizetésem ... — Dolgozott már váltóműszakban? — Főiskolai hallgatóként, termelési gyakorlatokon igen. Biztos, hogy nehéz lesz az első hetekben. — Lehet, hogy illetlen a kérdésem. Hosszabb ideig szándékozik a vasműben maradni? — Vas-, acél- és fémkohászati szakon végeztem a főiskolán. Jelenleg ugyanezen a szakon vagyok negyedéves egyetemi hallgató a levelező tagozaton. Ez a szakmám. Ezt szeretem csinálni. Ezért itt is akarok maradni a vasműben. (Még egy adalék a miniportréhoz : Gönczi Pál szülei is a vasműben dolgoznak.) Az első Csendesen kezdték az új évet az Arany Csillag szállodában , bár az ellenkezőjének, a nagy vendégforgatagnak biztosan jobban örültek volna. Mindenesetre az első munkanapon, január 2-án egyetlenegy olyan vendégük sem volt, aki a szálló éttermének á la carte-kínálatát választotta volna. A karácso vendég nyi mákos bejgli és az újévi kocsonya hatása nyilván kitartott még... Az év első szállóvendége címért azonban hárman is versenghettek volna, ha kiírnak ilyen vetélkedőt — a győztes kis különbséggel a soproni Sárközy Károly lenne ebben az esetben, aki épp csak az új évet köszöntötte nálunk. Délelőtt érkezett Csak olvasóink kedvéért „produkálja” magát Erik, az év első dunaújvárosi újszülöttje, akire azért egy kicsit várni kellett, mert csak újév délelőttjén szánta el magát... A kis Erik 2900 grammal jött a világra, hossza ötven centiméter. Édesanyja, Szalai Erikné, 23 esztendős bölcsődei dolgozó titkon lányt remélt, de örül kisfiának is, akivel nem is olyan sok idő múlva jókat játszhat majd a most négy éves testvére, Norbert.