Dunaújvárosi Hírlap, 1983. január (28. évfolyam, 1-8. szám)

1983-01-04 / 1. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Hagyományos módszerekkel ma már nem lehet vezetni Nehéz év után a vasmű Interjú dr. Szabó Ferenc vezérigazgatóval A Dunai Vasmű a legnagyobb hazai kohászati vállalatunk. Hidegen és melegen hengerelt lemeztermékei, acélszerkezetei a hazai feldolgozóipar számára (az autóbu­szoktól a hűtőgépekig) nélkülözhetetlenek. Évek óta tart az acélválság, a kohászati recesszió az egész világon. A derűlátó jóslatoktól eltérően 1982 nem volt a fellen­dülés éve. Az egyre nehezebb körülmények között, hogyan gazdálkodott, milyen nehéz­ségekkel küzdött, és milyen eredményességgel a Dunai Vasmű? Ezekre a kérdésekre kértünk választ dr. Szabó Ferenctől, a Dunai Vasmű vezérigazgatójától. PH: — Véleménye szerint melyek voltak a vállalat ered­ményességét is befolyásoló leg­nagyobb nehézségek 1982-ben? Dr. Szabó Ferenc: — 1982 valóban nehéz év volt. Vállalatunk nem min­denben tudta elképzeléseit megvalósí­tani. A termelés területén nem sikerült az előirányzott tervszámokat teljesíteni. A termelés egyik akadályozója volt, hogy a rendelkezésre álló alapanyagot nem tudtuk megfelelően beszállítani, fogadni, kirakni, előkészíteni úgy, hogy megfelelő állapotban kerüljön a kohó­ba, az acélműbe. Megnőtt az ócskavas­felhasználás, s ennek megfelelően a be­­szállítás is. A korábbinál sokkal több kocsit kellett kirakni, ennek megszer­vezése, elsősorban emberi tényezők miatt, de berendezések, rakodóeszközök hiányában sem sikerült kellően. Ugyancsak gondot jelentett a mész­kő fogadása, a nem megfelelő kirakó­kapacitás miatt. Az év elején pedig a rendkívüli hideg okozott gondot az ér­cek fogadásában. Szóval ezekkel a fel­adatokkal a vezetés és az illetékes gyár­egységek dolgozói nem tudtak megbir­kózni. További nehézséget jelentett egyes területeken, főként az év második fe­lében, a létszámhiány. Ezt jobb mun­kaszervezéssel lehetett volna ellensú­lyozni, mégis néhány munkahelyen — kohó, kulcsfontosságú martinacélmű, hengermű — az indokoltnál kevesebb létszám állt rendelkezésre. Az ötnapos munkahétre történő átállás, a központi karbantartás átszervezése, a konverter­indítás miatti létszámátcsoportosítás, a vállalati szintű létszámcsökkenés, a vendégmunkások termelésbe állítása erősen felbolygatta azt a munkásgárdát, amelyiknek ereje éppen az összeszo­kottságban, a technológia és a termelő­berendezések alapos ismeretében van. Az elmúlt évben gondjaink voltak továbbra is a minőségi termeléssel. Így esetenként nem volt megfelelő a nyers­vas minősége és nem tudtunk folya­matosan, programszerűen hideghenger­műi alapanyagot gyártani. Nem alakult ki megfelelően a hidegbetétes martin­acélműi acélgyártású technológia, de gondok voltak a konverteracél minősé­gével is. Ezek a tényezők a szakmai vezetés gyengéit mutatják, valamint a munkafegyelem, technológiai fegyelem lazulását, amelyek betartása nélkül pedig megfelelő minőség nem érhető el. Természetesen nemcsak gondjaink voltak a termelésben, hanem szép ered­ményeket is elértünk, hiszen jónéhány termelő egységnél növeltük a termelés volumenét, jól szervezett munkával biztosítottuk a növekvő igények kielégí­tését. Jól dolgoztak a kokszolósaink, akik az egyre rosszabb műszaki állapo­tú kemencékből is hozták az előirány­zott kokszmenny­iséget, sőt ennél is töb­bet. Szépen dolgozott, s oldotta meg feladatát a lemezfeldolgozó gyáregység kollektívája, ahol fennállása óta az ed­digi legjobb eredményeket sikerült el­érni profil- és acélszerkezet gyártásá­ban. A meleghengerműben viszonylag jó minőségben sikerült a készleten lévő acélmennyiséget teljesen kihengerelni. Értünk el eredményeket egyes minősé­gi acélfajták kifejlesztésében, új tech­nológiák bevezetésében. PH: — A Dunai Vasmű az ágazat legtöbb vállalatával szemben, nem értékesítési, ha­nem, mint ahogy az ön által elmondottakból is kitűnik, ter­melési gondokkal birkózott az elmúlt évben. Ezt bizonyítja az is, hogy jelentős tőkésex­portot tudtak teljesíteni 1982- ben. Dr. Szabó Ferenc: — A nehézségek el­lenére mindenképpen jónak értékeljük azt, hogy a népgazdasági elvárásoknak megfelelően mintegy 30 százalékkal nö­veltük a tőkésexportot. A 65—70 millió dollár bevételünk javítja az ország de­vizaegyenlegét. A piacon elért áraink nem rosszabbak,­ mint az elmúlt évi árak voltak, ezzel együtt azonban az export gazdaságossága romlott, hiszen az energiaárak többször emelkedtek a tavalyi évben. Kedvezőnek mondható az a tendencia is, mely a termékeink iránti keresletben mutatkozik meg. To­vább nőtt a belföldi igény. (Ez egyben azt is mutatja, hogy a hengerelt lemez­készletek csökkentek az országban.) Összességében az elmúlt évről azt kell mondanom, hogy a piaci körülmények nem gátoltak bennünket az értékesítés­ben, anyagellátási gondjaink voltak, de a legfőbb problémát a termelésben mu­tatkozó vázolt nehézségek jelentették. Ezek eredményezik azt, hogy vállala­tunk az évet nulla nyereséggel zárja. Az év elején 5­ százalékos bérszínvonal-nö­vekedést terveztünk. Azok a gyáregysé­gek, ahol a termelés megfelelően ala­kult, ezt a bérszínvonalat elérik, ahol viszont termelés-lemaradás volt, ott 1,2 százalékkal kisebb lesz a bérnövekedés is. A nulla körüli eredmény azt is je­lenti, hogy a vállalat nem rendelkezik részesedési alappal, így nincs realitása az év végi nyereségrészesedésnek sem. PH: — Hogyan tovább? Mi­lyen elképzeléssel, tervvel in­dul a Dunai Vasmű az új esz­­tendőben? Dr. Szabó Ferenc: — Az új esztendő első számú feladata a termelésben mu­tatkozó gondjaink felszámolása. Hiszen az igénybejelentések alapján termékeink iránt belföldön tovább nő a kereslet, ugyanakkor a népgazdaság elvárása, hogy a vasmű is járuljon hozzá a devi­zaegyenleg további javításához. Ennek érdekében növelni kell tőkés exportun­kat és csökkenteni az importot. Az 1983. évi terv kialakítása folyik. Több variá­ciót dolgoztunk ki, elsősorban az alap­anyagellátás nyitott kérdései miatt. Az elmúlt év bizonyította egyértelműen, hogy megfelelő mennyiségű és minő­ségű nyersvas nélkül nem tudunk több acélt gyártani, hiába áll rendelkezé­sünkre nagy mennyiségű ócskavas. Ezért kulcskérdés ebben az évben, hogy mennyi nyersvasat tudunk majd gyár­tani, illetve hogyan tudjuk megoldani a kohó korábbinál jobb betétanyaggal tör­ténő ellátását. Ez a vállalatvezetés fel­adata. Bízunk benne, hogy irányító fő­hatóságaink is segítenek majd nyers­­vasellátási problémáink megoldásában. További szervezési intézkedések meg­valósítását igényli, korszerű rakodóesz­Nagyon fontosnak tartom, hogy a ve­zetők szemléletében, alkalmazott mód­szereiben változás történjen. A korábbi, hagyományos módszerekkel m­a már nem lehet vezetni. Jobban kell építe­nünk a vállalatnál dolgozó szakemberek, a munkások szakmai tudására, tapaszta­lataira is. A termelési lehetőségektől függően nyilván jelentősen változik a vállalat eredményessége is. Ma még korai lenne erről nyilatkozni, számokat mondani. Véleményem szerint, az elmúlt két év exportárai alapján, a kompetitív árkép­zés következetes alkalmazásával, tovább kell emelni termékeink árait belföldön. Az 1983. évi vállalati eredményt 500 millió forinttal terheli az üzembe lépett konverter értékcsökkenési leírása, és ka­mata. A tervezett kohóátépítés további 200 millió forint költséget jelent. Mind­ezek olyan többletköltségek, amelyeket a termelésünk növelésével csak részben tudunk ellensúlyozni, mindenképpen végre kell hajtani termékeink indokolt áremelését. Vállalatunk ebben az évben is tovább fejlődik. Az első negyedévben átadjuk a lefejtő darabolósort a meleghenger­műben, és az új hasítógépsort a lemez­feldolgozóban. Befejezzük a martinke­mencék füstgáztisztító berendezéseinek kivitelezését és elkezdődik az erőműi füstgáztisztítók telepítésének előkészíté­se. Két és félszer annyi összeget fordí­tunk nagyberuházásunk, az új kokszoló­mű építésére, mint tavaly, összegezve: Véleményem szerint két­ségtelen tény, hogy válság van a világ kohászatában. Ugyanakkor az is tény, hogy nagyon sok országban nem csök­ken a termelés, hanem növekszik. Amíg Nyugat-Európában jelentősen, 50 száza­lékkal csökkent a kohászati termelés volumene, a fejlődő országokban szinte hasonló mértékben növekszik. Magyar­­országon a vasmű termelése nem csök­ken, hanem nő. Erre a növekedésre szükség van, hiszen a magyar feldol­gozóipar változatlanul életképes termé­keket gyárt. Ezért én a vasmű jövőjét továbbra is optimistán ítélem meg. Je­lenlegi nehézségeinken túl kell lépnünk, ezt kívánja a népgazdaság, de vállala­tunk kollektívájának érdeke is. Ezt az alkalmat is megragadva — e nagy fel­adat megoldásához kívánok jó egészsé­get és eredményben boldog új esztendőt vállalatunk minden dolgozójának! Stossek Mátyás közök beszerzését és munkába állítását a beérkező anyagok folyamatos kiraká­sa. Ez az év, hogy kezdődött? Mindenből az első Túljutottunk az ünnepeken, elbúcsúztattuk az óeszten­dőt s köszöntöttük az újat. Kinek, milyen volt az új év első munkanapja? Beszéltünk olyannal, akinek új munkahelyet jelentett, s olyasvalakivel is, aki az első szállóvendég volt Dunaújvárosban. Megtudtuk ki volt a város első újszülött­je, s elkészítettük az első „statisztikát” is: mennyi étel és ital fogyott el a város üzleteiben szilvesztert megelőzően. Mit ettünk, ittunk? Az óévbúcsúztatás ünnepé­lyességéhez hozzátartozik, hogy többet eszünk, iszunk, mint máskor. A dunaújváro­si élelmiszerboltok forgalmá­ról készült gyorsmérleg ada­tai a következők: 31 mázsa kenyér, 27 500 liter tej, 11 ezer pohár tejföl fogyott el a szilvesztert megelőző napok­ban. 8­500 kilogramm sertés­hús, 660 kilogramm marha­hús és 6100 kilogramm ba­romfihús szolgált az ünnepi ételek alapanyagául. Elfo­gyott több, mint 10 mázsa hentesáru, ezen felül 63 má­zsa virsli és csaknem 10 má­­zsa debreceni is. A Dunaker üzleteiből 1 800 kilogramm élőhal került a bevásárlóko­sarakba. Negyvennyolcezer palack pezsgő járult hozzá a jó hangulathoz, a több, mint 120 ezer palack sörrel egye­temben. A kereskedők ta­pasztalata, hogy az idén a szokásosnál kevesebb bor és tömény ital fogyott el, töb­ben vettek — kaptak, hozat­tak — vidékről házibort. Itt akarok maradni Fél hétkor már a nagyol­vasztónál voltam, s le­endő üzemvezetőmet ke­restem.­­Gönczi Pál — ko­moly tekintetű fiatalem­ber —, az új év első munkanapját új munkahe­lyen kezdte. Ezen a napon a vasműben öt új felvételes kezdett dolgozni, ketten vállalaton belül változtattak munkahelyet, s kilencen pe­dig leszámoltak.) — Hogy miért a vasműbe jöttem dol­gozni ? Alapvetően két oka van. A szakmámat szeret­ném megtanulni a gyakorlat­ban is. Az előző munkahe­lyemen a főiskolán tanszéki technikus voltam. A másik pedig, hogy a kohónál elegy­­kiegyenlítőként jóval több lesz a fizetésem ... — Dolgozott már váltó­műszakban? — Főiskolai hallgatóként, termelési gyakorlatokon igen. Biztos, hogy nehéz lesz az első hetekben. — Lehet, hogy illetlen a kérdésem. Hosszabb ideig szándékozik a vasműben ma­radni? — Vas-, acél- és fémkohá­szati szakon végeztem a fő­iskolán. Jelenleg ugyanezen a szakon vagyok negyedéves egyetemi hallgató a levelező tagozaton. Ez a szakmám. Ezt szeretem csinálni. Ezért itt is akarok maradni a vas­műben. (Még egy adalék a mini­portréhoz : Gönczi Pál szü­lei is a vasműben dolgoz­nak.) Az első Csendesen kezdték az új évet az Arany Csillag szállo­dában , bár az ellenkezőjé­nek, a nagy vendégforgatag­nak biztosan jobban örültek volna. Mindenesetre az első munkanapon, január 2-án egyetlenegy olyan vendégük sem volt, aki a szálló étter­mének á la carte-kínálatát választotta volna. A karácso­ vendég­ nyi mákos bejgli és az újévi kocsonya hatása nyilván ki­tartott még... Az év első szállóvendége címért azonban hárman is versenghettek vol­na, ha kiírnak ilyen vetélke­dőt — a győztes kis különb­séggel a soproni Sárközy Károly lenne ebben az eset­ben, aki épp csak az új évet köszöntötte nálunk. Délelőtt érkezett Csak olvasóink kedvéért „produkálja” magát Erik, az év első dunaújvárosi új­szülöttje, akire azért egy ki­csit várni kellett, mert csak újév délelőttjén szánta el magát... A kis Erik 2900 grammal jött a világra, hos­­­sza ötven centiméter. Édes­anyja, Szalai Erikné, 23 esztendős bölcsődei dolgozó titkon lányt remélt, de örül kisfiának is, akivel nem is olyan sok idő múlva jókat játszhat majd a most négy éves testvére, Norbert.

Next