Dunaújvárosi Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 17-25. szám)

1983-03-01 / 17. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! XXXIII. évfolyam, 17. szám ~ 1983. március 1., kedd ~ Ára: 1,80 Ft HÍRLAP AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Nőnap ’83 Virágos köszöntők A nemzetközi nőnap alkalmából a vállalatoknál és intézményeknél már ezen héten megkezdődnek az ünnepségek. A Dunai Vasműben — a gyáregységi háziünnepségeken kívül — március 3-án 15 órai kezdettel a Vasmű Klubban rendezik a központi ünnepséget, ahol a a gazdasági és társadalmi munkában élen járó nődolgozóknak kitüntetéseket adnak át. A 26-os Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottsága március 7-én, a Béke téri központ társalgójában rendezi meg a nőnapi ünnepséget. Ezen a hagyományokhoz híven részt vesznek szovjet családok is. A papírgyárban központi ünnepséget nem tartanak, a kilenc gyáregységnél március 4. és 9. között tartják a nőnapi ünnepségeket. Hírek a megyéből © Az Alba Regia Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében 4400 négyzetméter alapterületű új gyártócsarnok és 3500 négyzetméteres darabolóműhely és raktár készült el az Ikarus székesfehérvári gyárában. A létesítményeket ideiglenesen már üzembe helyezték, végleges átadásukra május elején kerül sor. A Hazafias Népfront megyei székházában az elmúlt héten csütörtökön ülést tartott a katolikus papok megyei békebizottsága. A tanácskozáson a Hazafias Népfront és a papi békebizottság együttműködésének további feladatait vitatták meg. Az idei vízellátási és csatornázási feladatokról, szennyvizek tisztításának feladatairól tanácskoztak az elmúlt héten pénteken a megyeszékhelyen az Országos Vízügyi Hivatal által szervezett vízügyi ankét résztvevői. ötven fiatal tanár- és tanítójelöltet köszöntöttek az elmúlt héten pénteken Székesfehérváron, a Barátság házában. A pedagógusjelöltek a napokban fejezték be gyakorló tanításukat a megye általános iskoláiban. Valamennyien Fejér megyeiek és tanulmányaik befejezése után a megyében kívánnak elhelyezkedni. Párttitkárok Velencén Három napon át a KISZ megyei bizottságának velencei oktatási központjában tanácskoztak a dunaújvárosi járás területén működő pártbizottságok, pártvezetőségek és pártalapszervezetek titkárai, valamint a járási pártbizottság dolgozói. Az állami élet helyzetéről, valamint az időszerű ideológiai kérdésekről folytatott tanácskozás munkájában részt vett, és válaszolt a tanfolyam hallgatói által feltett kérdésekre Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára is. rt Őszinte, kritikus elemzés Hiányzott az összhang mű Fennállása óta a Dunai Vasegyik legnehezebb éve volt 1982. A vállalat hosszú idő után először nem tudta teljesíteni eredeti, majd módosított tervét, s veszteséggel zárta a tavalyi évet. Az okok feltárása, elemzése megtörtént, és a vasmű párt-végrehajtó bizottsága február 28-i ülésének napirendjére került. Tavaly — mint a testület is megállapította — a nyersvashiány alapvetően meghatározta a teljes termelési vertikum egységeinek kihasználási lehetőségeit. A szigorúbbá vált gazdálkodási körülmények között az alapanyag beszerzése, főként magas vastartalmú ércé és a a nyersvasé, nem a tervezett szerint alakult. A martinkemencék a technológiailag lehetséges legmagasabb hulladékaránnyal üzemeltek, azonban a kemencék fajlagos teljesítményét az ütemtelenül beérkező és kedvezőtlen összetételű hulladék csökkentette. A konverterüzem a nyersvasellátási problémák miatt szakaszosan üzemelt, ezért gyengébb fajlagos mutatókkal, a tervezettnél kevesebb acélt állított elő. A kevesebb acél alapvetően meghatározta a hengereltkészáru terv és a tőkésexport teljesítését is. A vállalat értékesítési, kereskedelmi szervezete nem tudta minden esetben összehangolni a szerződésállomány, a tételes teljesítés, s a járulékos értékesítés komplex tevékenységét. A vállalaton belüli összhang is hiányzott ehhez. Mindezek mellett is rendkívül jelentős eredmény népgazdasági szempontból is, hogy a vasmű 1982-ben hengereltáru-exportját 50 százalékkal növelte, s a konvertibilis export-import egyenlegét majd megduplázta, 47 millió dollára növelte. A tervezettnél 6 és fél hónappal korábban befejeződött a konverteracélmű építése, s a kokszolói beruházás pénzügyi tervét — a gondok ellenére — 20 millió forinttal túlteljesítette a vállalat 1982-ben. A vasmű dolgozóinak létszáma tavaly 0,8 százalékkal tovább csökkent. A dolgozók átlagbére 4,9 százalékkal, átlagkeresete 2,4 százalékkal nőtt. Az átlagkereset kisebb mérvű növekedésének az az oka, hogy a vállalat gazdasági helyzetének romlása miatt az „A” alapból történő kifizetéseket az előző évhez viszonyítva csökkenteni kellett. A Dunai Vasműt ért kedvezőtlen külső hatásokat — mint a testület megállapította — nem tudták a hatékonyság fokozásával, a munka szervezettségének javításával, a minőség, a fajlagos mutatók javításával kellően ellensúlyozni. 1983-ban tovább nőttek az alapanyagellátási nehézségek s ezért reálisan csak veszteséget tervezhettek. Ezt saját erőből csak csökkenteni képes vállalat, s e cél elérése a tavalyinál nagyobb erőfeszítést, összehangoltabb munkát követel meg. S. M. A nyersvasszállítás akadozása a konverterüzemben is fennakadásokat okozott I Nem divat tanulni Vélem, hogy anyai nagyapám nem félt az élettől. Hidegvérrel hazaszökött az első világháborúból: egy szál magában, országokon át, vonatok tetején, majd a csendőrök elől bujkálva. Mégis, amikor a hetvenes évek elején megtudta, hogy egyetemre készülök, úgy nézett rám, mintha egy veszélyes, meggondolatlan lépéstől akart volna megóvni. Nagyapám szemében nem volt rangja a tanulásnak. Afféle „úri haszontalanságnak" tartotta, a parasztemberek évszázados gondolkodásmódjával. Pedagógus barátnőm gyakran panaszkodik. A diákok manapság keveset tanulnak, s aki hajlandó a komolyabb munkára, az is titkolja a társai előtt. A többiek lenéznek érte, mert tanulni nem divat. Pedig a hajdani iskolákban milyen dicsőségnek számított az osztályelsőség! Azok az idők elmúltak. Ma már egyetlen diák sem kényszerül arra, hogy belopózzon az iskolába és az ajtó, ablak mögül fülelje a kiszűrődő szavakat, ahogy ezt Móra Ferenc tette. Akinek a szülei hiába próbálták összekuporgatni a tandíját. Mi joggal vagyunk büszkék iskolarendszerünkre, amely nyitott, s könnyen elérhető bármely társadalmi réteg számára. Ám ahol nap süt és amerre ember jár, ott árnyék is vetődik. Hiszen ami a miénk, az nem is olyan szent előttünk. A tanulás presztízsét azonban aligha csupán ez a tény ingatta meg. Helyesen gondolkodtunk, amikor kimondtuk, hogy a tanulás önmagában nem elegendő a huszadik század iskoláiban. Jó érzékkel ismertük fel a sportolás és az egyéb elfoglaltságok, képességfejlesztő szakkörök jelentőségét. Csakhogy túlzásba vittük a dolgot. Egy mai diáknak lassacskán több idejét és energiáját emészti fel a tanuláson kívüli lekötöttség, mint maga a tanulás. Holott az iskolában mégiscsak a tanulás a legfontosabb. S persze meghatározó a pedagógus személye. Azaz, jó volna, ha valóban az lenne. Pedagógus ismerősömtől hallottam, hogy időnként olyan érzése támad, mint egy futballbírónak. Őt mindenki szidhatja, de ő nem mehet le a pályáról. Ezek után csoda, ha tanár és tanulás elveszti a tekintélyét? Hogyan tisztelhetnénk a vizet, ha a forrást nem becsüljük? Az ember céltudatosan cselekszik. Fölméri, hoz-e gyümölcsöt a munkája. A diákok is számolnak vele, mire jutnak a tanulás által. A diploma tizenöt illetve tizenhat, tizenhét évi tanulás után kerül a kezükbe. Hosszú idő. S utána nem vár rájuk éppenséggel Kánaán. A kezdő szakemberek erkölcsi és anyagi megbecsülése gyakorta elmarad a kívánatostól. Akadnak tehetséges fiatalok, akik emiatt fordulnak el a tanulástól. A nemrégiben még oste romlott műszaki főiskolákon, egyetemeken pótfelvételiket is hirdetnek az illetékesek. Pedagógus barátnőm nem ad osztályfőnöki intőt a tanulásra oda sem hederítő gyerekeknek. Miért pont a gyereket büntessem? - kérdezi. Inkább az osztály elé áll és sokadszor is elmagyarázza, hogy tanulni elsősorban nem a jegyekért, nem a majdani fizetésért, nem a környezet véleményéért kell. Hanem azért, hogy csillapodjon a tudásszomj, azért, hogy otthonosabban mozogjunk világban, azért, hogy kiaknázzuk a képességeinket, azért, ahogy az elvégzett munka örömével pillantsunk a tükörbe. A kis Móra Ferencet is hajtotta, vonzotta valami. A legszebb várkastély: a tudásé. Kovács Mária Koránkelők, egy esős hajnalon így kezdtük a Reggel hétkor, nyolckor már lüktet a város. Iskolás gyermekek poroszkálása, hivatalnokok, pedagógusok évek óta begyakorlott ütemes igyekezete, a munkából hazatérők kényelmes, ráérős sétája jellemzi az utcaképet, sietős embert alig látni. Lezajlott a reggeli csúcs, „kiálltak” a 3-as, 4-es autóbuszok, a gyárakban, üzemekben órák óta dolgoznak a délelőttösök. Milyen volt ez a hajnal, ez az esős reggel? Munkatársaink így látták. ■> Munkába menet Negyed hat. A Béke városrészből már zsúfoltan indul a 14-es, természetesen javarészt munkába menőkkel zsúfolt, de akad néhány álmos óvodás-bölcsődés is. A Béke téren körülbelül húszan szállnak még fel, de ez még nem az igazi forgalom. Az a fél hat utáni percekben következik el, amikor szerény becslések szerint ötven-száz ember gyűlik össze a járdán a hideg esőben, és várja a gyárak felé menő buszokat. Az 5 G meg sem áll, annyira tele van, két, vidékről érkező busz utasai pedig át sem jönnek a szerviz felőli oldalra: a vasmű felől üresen érkező négyesre szállnak fel — rajta vannak akkor is, amikor az a következő körben, már alaposan megpakolva, a gyárakba igyekvőket próbálja felszedni. Felszállnak az eddig várakozók is mindahányan (rutinjuk van már a tolongásban), ami bravúrnak számít, de ekkor már tíz perccel múlt fél hat: a papírgyári háromnegyed hatos kezdésre sietők már el is késtek. A hangulatot nem enyhíti, hogy a GYGV különjárata ugyanekkor startol a vasmű felé, lényegesen enyhébb körülmények között, valamint az, hogy ugyanabból a megállóból pöfög a gyárak felé egy jelzés nélküli, teljesen üres busz is, fél hat után öt perccel. Nem szokás késni... — Hány órakor indult otthonról, hogy fél hatkor már itt volt a kemence-pódiumon? — A háromnegyed ötös busszal jöttem be. Igyekszem minél hamarabb beérkezni, hiszen az éjszakások számára az utolsó óra a leghosszabb. Ezeknél a berendezéseknél pedig kötelező a „meleg-váltás”. Csak akkor mehet el a forrasztár zuhanyozni, öltözni, ha a váltótársa már itt van. — magyarázza Baji Ernő főforrasztár. — Nálunk különben sem szokás késni. hetet Valóban. Ezen a hétfői reggelen is a délelőttös műszak minden dolgozója időben váltott, így aztán negyed hétkor a hazafelé tartó Pál Ferenc hármas olvasztárral már a hengerműcsarnok kapujában találkoztam. — A januári szigorítás óta naponta egy-két belépőt veszünk el késésért — állapítja meg Papp Jánosné főportás. — Ma viszont hetvenen késtek négy—öt percet, a busz késése miatt! Esőszünet a kertészeknél Az IKVGV műszakra jelentkezett negyvenhárom dolgozójának helybenjárást vezényelt a zuhogó eső. A hét nyugdíjasból álló „utcai” csoport, a hivatalos parkőrök és a hivatásos papírszurkálók útra keltek ugyan de csak lépcsőháztól lépcsőházig bandukolnak. A többiek, a fák és a cserjék metszése, a lehullott ágak összetakarítása és elszállítása helyett szétszéledtek a pincei szerszámraktárakban: a tavaszi kommunista műszakra készítik elő, élezik, nyelezik, olajozzák a szerszámokat. Azt, hogy az IKVGV parkfenntartó üzemének dolgozói mennyire pontosak, megkezdik-e a munkát reggel hat órakor, azt az Apáczai Csere János utca egyik pincéjében lévő raktár környékén lakók tudják a legjobban: nyugalmuk, álmuk legfeljebb háromnegyed hatig tart. Mindenki máskor A tejüzem portása Papp József, mindenkit név szerint ismer. Az érkezőknek előveszi a kartonját, s miután ráírta a pontos időt, kézbe adja. Rádi Stefánia művezető irodájának asztalán tizenkilenc karton, ennyien dolgoznak nem sokkal hat óra után. A sajtüzemben egy asszonynak ma ötkor kellett kezdeni, a pasztőröző szakmunkásnak szintén, ő vette át az első tejszállítmányt is. Négyen jöttek fél hatra, ketten öt negyvenre, a többiek hatkor, hat tízkor kezdtek. Lesz, aki fél hétre, és aki nyolcra jön. — Késés? — A legritkább esetben fordul elő. Most is pontosan érkeztek, vagy percekkel korábban, mind a tizenkilencen. Hat után nem sokkal már zacskóba töltötte a frissen pasztőrözött tejet a polipackgép és adagolásra készen állt a friss körített. Minden reggel vannak néhányan, akik a lépcsőre sem férnek föl - ők a hagyományos módszert választják a munkába menésre: gyalogolnak...