Dunaújvárosi Hírlap, 1983. június (28. évfolyam, 44-51. szám)
1983-06-21 / 49. szám
1983. június 21., kedd Video-disco. Műsorvezetők: Nepp, Miszlai. (Panoráma vendéglő, június 21-én) Békében akarunk élni címmel gyermekrajz-kiállítás. (Városi tanács aulája. A kiállítás megtekinthető naponta) Domanovszky-képtár. (Komócsin liget 11. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) A gyermekkerámia-szakkör munkáinak kiállítása. (Ságvári Endre Általános Iskola. A kiállítás megtekinthető naponta) A dunaújvárosiak május 1-én. Kiállítás a Rosti Pál Fotóklub anyagából. (Bartók, emeleti aula. A kiállítás megtekinthető naponta 10—20 óráig) Bokros Birman Dezső kisplasztikai kiállítása az István király Múzeum anyagából. (Intercisa Múzeum kamaraterme. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10— 18 óráig) Dunaújváros története az őskortól napjainkig. (Intercisa Múzeum. A tárlat látogatható hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Római kőtár. (A víztoronynál. Látogatható hétfő kivételével naponta 10— 18 óráig) Szabad klubnap. (Balog Ádám utca 24., június 23-án 16—22 óráig) RUDAS KLUB LÁSZLÓ IFJÚSÁGI Ott lesznek a mieink is UTCÁRÓL A TÁRLATRA Egyedülálló kiállítás nyílik július 1-én a Műcsarnokban. A tárlaton a szobrász-szimpozionok eredményeit mutatják be, s a nagyatádi, siklósi, villányi iskolák mellett a dunaújvárosi acélszobrász alkotótelepen készült alkotások is helyet kapnak a kiállításon. A műcsarnokbeli kétszeresen is újszerű tárlat még sosem mutatták be együttes kiállításon a magyar alkotótelepeken készült alkotásokat, a másik érdekesség, hogy a kisplasztikákon kívül nagyméretű, köztéri szobrokat is felállítanak. Az acélszobrász alkotótelep résztvevői közül Friedrich Ferenc, Szöllősi Enikő, F. Zámbó István és Budahelyi Tibor alkotásait láthatjuk viszont a Műcsarnokban. Töprengés Dunaújváros tudományos életéről Vezető vagy szakértő? Egyre több vidéki település ad otthont kutatóintézetnek, oktatási központoknak. A decentalizálás időszerűségét nem az adja, hogy a vidéki, nyugodt, provinciális életvitelt gyakorló, a helyben esetleg megkülönböztetett tisztelettel körülvett kutatótudós-tanár jobban átadhatja magát a tudományoknak, hanem az a társadalmi igény, hogy a tudomány mind inkább termelőerővé váljék és a kutatás közvetlenül szolgálja a termelést. Sajátos örökség, hogy miközben a termelés háromnedegyed része vidéken összpontosul, a kutatóbázisok 80 százaléka Budapesten működik. A „kitelepítés" a kultúrtörténeti múlttal rendelkező városok (Szeged, Debrecen, Pécs) irányába kezdődött, később kiterjedt kisebb településekre (Martonvásár, Bábolna stb.) is. Az idő rövidsége ellenére egyértelműen megállapítható a döntések helyessége: jól járt az ország és a vidék egyaránt. Iparpolitikai indítékok Van-e Dunaújvárosnak tudományos élete? Igen is és nem is. Ha arra gondolunk, hogy a tudományos tevékenység három területének mindegyikén (kutatás, szervezés-irányítás, oktatás) fel tudunk mutatni valamit, akkor igen. De ha ezt a valamit összehasonlítjuk a termelés nagyságával, rangjával, már nem bizonyos, hogy elégedettek lehetünk. Dunaújváros születésének közismerten iparpolitikai indítékai voltak. A város rövid története alatt a Dunai Vasmű mellé felzárkózott további három olyan nagyvállalat, (S6. sz. AÉV, a Papíripari Vállalat és a BVM dunaújvárosi gyára), amelyeknek termelési hatása, kisugározása országos szintű. Az itt dolgozó műszaki gárda elsődlegesen a termelést volt hivatott irányítani (nem kis feladat!), kutató-tudományos tevékenységük lényegében arra irányult, hogy az ipari központok tervezését, a technológiai folyamatok kimunkálását elvégző intézeteknek megtegyék a visszajelzést, a műszaki fejlesztés pedig csaknem a beruházások irányítására, lebonyolításra zsugorodott. Kevesen tudják, hogy 1963-ban a Minisztertanács előtt volt egy tervezet, miszerint az akkori Kohó- és Gépipari Minisztérium kutató- és tervezőintézetét Dunaújvárosba akarták áttelepíteni. Beláthatatlan fordulat állt volna be városunk szellemi, tudományos életébe, ha az akkori döntésnél nem az „ellentábor” győz. A közéletben igen A tudományos élet fejlődését a következő tényezők határozták (határozzák) meg: a városnak nincs kultúrtörténeti múltja; az intenzív bevándorlásból eredően sajátos a lakosság szociológiai összetétele; a népgazdaságban betöltött szerepe egyoldalú (a város egyfunkciós); a város fejlődésének irányítása mindig is közvetlen politika-centrikus volt; végül, hogy a fővároshoz igen közel (68 km-re, azaz 70 percre) van. E tényezők általában hátrányosan befolyásolták a város tudományos életének kibontakozását. Bizonyítja ezt egy talán periférikusnak tűnő megfigyelés is, amely szerint: amilyen sok politikai, közéleti vezetőt, olyan kevés hírneves szakembert adott a város az országnak, függetlenül attól, hogy az utóbbiakat a tudomány mely területén keressük. Pedig erre csak az ötvenes-hatvanas évekre érvényes mentség van. A soksok pályát kezdő fiatal értelmiségitől valóban nem várhatta el senki, hogy szakmájának professzora legyen. De minőségi változás állhatott volna be a hetvenes évek második felétől, amikor az említett pályakezdő fiatalokból — akik már 20— 25 éves, nem is akármilyen gyakorlattal rendelkeztek — „kiugorhatott’ volna néhány kimagasló szakmai egyéniség. Biztosítva például egyegy team magját, s letéve egy — a szó nemes értelmében megfogalmazott — tudósműhely alapját. Erre azonban — néhány szerény kivételtől eltekintve — sajnálatos módon nem került sor. Első generációsok A város és iparának fejlődési iránya mindig erőteljes politikai vezetést igényelt. Dunaújváros, mint az ország első szocialista városa, egyben mintaváros is, amely lakóival együtt bizonyítani hivatott néhány ideológiai és politikai tézist. Bizonyított is a városlakók nem kis büszkeségére. Ennek azonban ára volt: a legnagyobb jóindulat mellett sem jutott elegendő erő és idő megteremteni és kifejleszteni egy valóban igényes szellemi, s ebben a tudományos életet. Valószínű, hogy hozzájárult ehhez a külső kezdeményezés hiánya, de az is, hogy a város maga sem lépett fel kezdeményezőleg. Oz keletkezett, aminek kitöltésével illetékesek ma már komolyan foglalkoznak. Hogy az eredmény mégsem látványos? A kultúrtörténeti hagyományok hiánya türelemre és megértésre int. Egy emberöltő talán nem is elég idő. Az igazsághoz tartozik továbbá, hogy az értelmiség olykor (egykor) országos érvényű rangvesztése, pontosabban annak következménye, Dunaújvárosban hangsúlyozottan tapasztalható volt. Az itteni „csírázó”, első generációs értelmiség kiszolgáltatottabb volt, például az olykor téves társadalmi megítélésnek, mint egy olyan városban, ahol a társadalompoltikai és termelési motivációk mellett működött valami szakmai védegyletféle, ahol csupán a szakmai megítélés is rangot adott. Nálunk például évek óta nem látja el feladatát a műszaki és természettudományi egyesületeket tömörítő szövetség, a MTESZ helyi szervezete, amelynek egyik fő feladata a város tudományos életének koordinálása és felkarolása lenne. Mégis, legalább az utolsó tíz év alatt felszínre kelett volna jönnie néhány nagy szakmai egyéniségnek. Meggyőződésem, hogy felszínre is jöttek, pontosabban jöttek volna. Csakhogy a politikai vezetés az ígérkező tehetségekből vezető kádert verbuvált : osztályvezetőket, párttitkárokat, igazgatókat. döntések kétségtelenül pozitívak, hiszen csak előny származhat abból, ha egy vezetőt kimagasló szakmai tudás miatt is, szakértőként is tisztelni lehet. Dicséret és elismerés illeti az ilyen káderpolitikát. Akkor is, ha más megközelítés is létezik. Mert egy-egy kinevezésnek más következményét is ismerjük. Például, hogy általa kiesik a sorból egy termelő szakember, esetleg egy potenciális, leendő kutató-tudós. Melyik a fontosabb? Elveszett tudósok? Sajnos, e termeléscentrikus város káderpolitikája itt minden bizonnyal adós maradt a tudománypolitikának. Tovább bonyolódik a kérdés azzal, hogy mintegy ezen adósságot törlesztve továbbra is a tudomány emberének tiszteljük a több éve, esetleg évtizede politikai-gazdasági kinevezett vezetőt. Aki pedig már nem az. Aki már másban, a vezetés tudományában jeleskedik. Akkor is, ha már kitalálták a tanácsosi, főmunkatársi beosztást? Miért, hogy tudományos főm ,munkatárs, jó műszaki tanácsos csak kifáradt, infarktust túlélő ember lehet? Érdemes lenne körülnézni. Akiket keresünk, közöttünk vannak. dr. Kerek András az Építőipari Tudományos Egyesület helyi csoportjának titkára FESZTIVÁLSIKER GYŐRBEN A vasmű tűzoltó fúvószenekara nyerte Győrben a II. országos vasas-fúvószenekari fesztivált. A 35 tagú együttes (karnagyuk Tóth Ottó), nagyhírű zenekarokat megelőzve, a zsűri egyhangú döntésével végzett az első helyen. SZÓRAKOZÁS A STRANDON Az MMK idén is szervez programokat a szabadstrandon. A népművelők július 3- tól augusztus végéig minden vasárnap várják a strandolókat. A kínálatban filmvetítés, játszóház, vetélkedő és rajzverseny szerepel. Hazai anyagból Az ötlet régi, az elképzeléseket most a Skála áruház valósítja meg. A Belkereskedelmi és a Művelődési Minisztérium is támogatja kezdeményezést, így a jövő a hónap elején megnyílhat az áruházban a Mini Galéria. A tervek szerint az egyik butik sarkot alakítják át a képzőművészeti alkotásoknak. A városban élő tizenhat képzőművész közül eddig tizenegyen jelentkeztek, hogy műveiket e formában értékesítsék. A szerződések megkötése után az áruház bizományba veszi át az alkotásokat, elsősorban szabad szellemi terméknek minősülő (nem zsűrizett, de nem is kisipari) terméket. Ha a művész kívánja, zsűriztetheti is alkotását, de ez esetben hosszabb és bonyolultabb az eladás. Az áruház nem üzleti érdekből ad otthont a galériának, hanem így kívánja szélesíteni a választékát, s patronálni városunk művészeti életét. A galéria létrehozása — túl azon, hogy közvetlen értékesítési lehetőség a művészeknek — a vásárlóknak is jó. A képzőművészeti alkotások szokásos áránál jóval olcsóbban vehetünk kisplasztikákat, grafikákat, tűzzománcokat, zománcbizsukat, bronzplaketteket, érméket, olajfestményeket, akvarelleket, kerámiákat, lakástextileket, ruhakiegészítőket. Tervezik, hogy a művek OTP- hitelre is megvásárolhatók. MINI GALÉRIA NYÍLIK Weöres Sándor két verse: KÚT Forrás csobog itt, vízililiom terjeszti szárnyait. Itt a szikla régen megrepedt, azóta önti a vizet. Érinti szellő fűzfa-ággal, futó árnnyal a felhő. Köszöntjük a hetvenéves költőt. HÚS Megül a csend a fán a lomb közén. Alig súrolja egy-két madár. Az árny, az éj beléje vágva áll. A lomb közén megül a csend a fán Három kérdés a professzorhoz Mesék a Bibliából A Biblia sok sok éven át tabu volt. A katolikus egyház sem szerette (szereti) ha hívei lapozgatják és egy ideig marxisták számára is eretnekségnek számított Bibliával foglalkozni. Régóta a nincs így. A közelmúltban Dr. Gecse Gusztáv vallástörténész professzor, az MTA Filozófiai Intézet munkatársa írt könyvet Bibliai történetek címmel. A könyv gyorsan elfogyott, ami azt mutatja, hogy a Biblia iránti érdeklődés változatlan, vagy növekszik. Erről beszélgettünk a professzorral. — A Biblia hajdan világnézetet adott, mit nyújthat ma? — A Biblia múltunk kitéphetetlen része, alapmű. Ismerete nélkül a mai ember értetlenül áll földrészünk számtalan zenei, irodalmi, építészeti és képzőművészeti alkotása előtt. A Biblia ugyanakkor az egész emberiség kultúrájára is óriási hatást gyakorolt. Évszázadok történelme és az emberiség örök vágyai csendülnek ki a soraiból. — Hogyan érdemes olvasni ma a Bibliát? — Úgy kell tekintetünk, mint emberi alkotást, amelyben csodálatos mesék születtek. Olyanok, amelyek mindig az emberre jellemzők. Vegyük csak például a halandóságot. Ez mindig foglalkoztatta az embereket. Miért kell meghalnunk, miért nem lehet örökéletű az ember. Az egész Bibliát átszövi az öröklét utáni vágyódás. Említhetjük a műben gyakran előbukkanó társadalomkritikát is. Mindig egy igazságos, emberséges társadalomról álmodozott az ember. Ez az álom a Bibliában végig jelen van, és a mennyország képében jelenik meg. Tudnunk kell, hogy a bibliai történetekben sohasem az eseményen van a hangsúly, hanem a mögötte rejlő mondanivalón. A történetek csak nagyobb nyomatékot kívánnak adni a tartalomnak, mintegy hitelesítve azt. — Az ön véleménye szerint hány éves korban lenne a legalkalmasabb az embereket megismertetni a Bibliával? — Mindenképpen gyermekkorban írtam is régebben a gyerekeknek egy vallásról szóló könyvet, amely egy hét alatt elfogyott könyvesboltok polcairól. Persze, éppen a téma hiánya miatt gondolom, hogy ezeket nemcsak gyerekek olvasták. A külföldön megjelenő gyermekkönyvek számunkra nem alkalmasak, mivel hangsúlyt mindenek előtt a a vallásos nevelésre helyezik. Mindenesetre, már azt a hazai tényt is örömmel üdvözölhetjük, hogy legalább a gimnáziumban helyet kapott a Biblia. Természetesen nem mondhatunk le arról, hogy már az általános iskolában elkezdhessük a Biblia ismertetését. B. L. Amerigo Tot: NAPOZÓK