Dunaújvárosi Hírlap, 1983. november (28. évfolyam, 87-95. szám)

1983-11-18 / 92. szám

A „Pajtás-Béke" nemzetközi úttörő atlétikai ötpróbaver­­seny résztvevőit fogadja december 19-23. között Duna­újváros. A Kohász a Magyar Úttörő Szövetséggel és a Pajtás szerkesztőségével közösen rendezi meg a szocia­lista országok úttörőinek sporttalálkozóját, ami a Béke- Barátság nemzetközi úttörő atlétikai ötpróbaverseny fe­dettpályás változata lesz. Meghívták a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és Bulgária fiú- és leánycsapatait, s természetesen rajthoz áll­­ a házi­gazdák együttese is. A december 19-én érkező pajtások 20-án a várossal ismerkednek, 21-22-én délelőtt az atlé­tikai csarnok (képünk) ad otthont a versenyeknek. A vá­ros és a verseny vendége lesz két napig a Pajtás rejt­vénypályázatán győztes 30 gyerek is Röplabda: 38 perces „rangadó” Városi „rangadóra” került sor szerdán az NB II-es fér­fi röplabda-bajnokság déli csoportjában: a Kohász el­lenfele a Volán együttese volt a Dózsa II. iskolában. D. Kohász—D. Volán 3:0 (0, 4, 6) A Kohász Mázik, Kelemen, Vas, Stefanovszky, Berta, Majzik összeállítású hatosa kezdte a játékot, csereként szerepelt Hajdú, Nagy, Fülöp, Ruffing és Kovács. Az első játszmában „szóhoz sem ju­tott” a Volán. Ezt követően több fiatalnak is bizonyítási lehetőséget adott L­aszczik edző, ezúttal nem kellett csalódnia. A találkozó mind­össze 38 percig tartott. Úszás: Nemzetközi versenyen sze­repelnek hét végén a Ko­hász úszói. A svájciak ta­vaszi látogatását viszonozza­­ az egyik dunaújvárosi csa­pat: ma és holnap állnak rajtkőre Baselben az 1968— 69-ben születettek legjobb­jai. Ugyancsak a hét végén versenyeznek az 1970—71- ben születettek. Ők Magde­­burgban vesznek részt már hagyományos őszi nem­­­zetközi viadalon. Basel és Magdeburg * Nyitott tornatermek SZOMBATON: 7 órától 10 óráig: Bánki D. Szakközépisk. (teremfoci), 8 órától 11 óráig: Münnich F. Gimn. (kosárlabda), 9 órától 12 óráig: József A. Alt. Isk. (kézilabda), 316-os PIV-tago­­zat (kézilabda), Mező I. Alt. Isk. (kosárlabda), Petőfi S. Alt. Isk. (asztalitenisz), Móricz Zs. Alt. Isk. (kézilabda), Béke városrészi Alt. Isk. (teremfoci), 9 órától 14 óráig: Rudas L. Szakközépisk. (röplabda). VASÁRNAP: 7 órától 10 óráig: Bánki D. Szakközépisk., 9 órától 12 óráig: József A. Alt. Isk., 316- os PIV-tagozat, Mező I. Alt. Isk. (gimnasztika), Béke városrészi Alt. Isk. Ha nincs tornaterem 340-en a 340-esből Tízpróba, hétpróba, ötpró­ba ... A sokoldalú fizikai felkészültség, az erő próbái. Erre vállalkoztak a 340-es számú Építőipari Szakmun­kásképző Intézetben az „Ed­zett vagyok” intézeti ötpróba megszervezésével. A maga nemében a megyében, de ta­lán az országban is egyedül­álló kezdeményezés szülő­atyja Tóth János, az in­tézet tanára: — Minden lehetőséget megragadok arra, hogy ma­gam is sportoljak. Így jutot­tam el az olimpiai ötpróbák­ra, ahol az idén az úszást ki­véve valamennyi próbát si­kerrel teljesítettem. Innen az alapötlet. Sportlétesítmé­nyek tekintetében a mi isko­lánk helyzete a legmosto­hább. Nincs tornatermünk, még sportudvarunk sincs. Ezért kell csinálni ezt, a sa­ját létesítményt nem igénylő akciót, hogy tömegesen meg­mozgassuk a fiatalokat. Kö­zel ötszáz fiú diákunk van, többségük kollégiumban la­kik. A mi ötpróbánkon a résztvevőknek 20 kilométert kell 4 óra alatt legyalogolni, 40 kilométert kerékpározni 2 óra alatt, 10 kilométert futni 1 óra alatt, s 200 mé­tert leúszni 5 perc alatt. A lövészet az ötödik próba. Október 18-án indult az ak­ció, a gyalogtúrán az isko­lánk számával azonosan, ke­reken 340-en indultak, kerékpárpróbán 136-an raj­­­toltak. A futó, úszó és lövész próbák két-két hetet vesznek majd igénybe. A versenyek végén, december 20-án a leg­több pontot szerzett három osztály jutalomban részesül, az első helyezett gárda a városi sportfelügyelőség ván­dorserlegét is megkapja. Azok a tanulók, akik mind az öt számot szinten belül teljesítik, tárgyjutalom-sor­soláson vesznek részt. Min­den sportág után a sikere­sen próbázók ugyancsak tárgyjutalmat nyerhetnek. A verseny értékelésekor nem a kimagasló sportteljesítményt vesszük alapul! E máris nép­szerű versenysorozatot jö­vőre is szeretnénk megren­dezni, már szeptembertől. Ha a város többi középisko­lája is csatlakozni akar , az elől sem zárkózunk el! Székelyi Ildikó Indulnak a gyaloglók Az MTK-ért A Vasas lesz a vendég Kohász—Medicor SC 3:1 (1:1) Soroksári út, 100 néző, ve­zette: Halmosi. Kohász, Holló — Gróf, Boldóczki, Paizs, Alföldi — Tatár (Mártás a szünetben), Flórián, Menyhárt — Lehota, Schneider (Ress a szünet­ben), Csikesz. Földes, kisméretű pályán szerepelt szerdán a Kohász futballcsapata az MNK-ban, a legjobb hatvannégy­­ közé kerülésért. Az együttes né­miképp átalakult a vasárna­pihoz képest: egyrészt Tóth és Németh sérülése miatt, másrészt pedig azért, hogy újabb emberek is bizonyít­hassanak. A BLASZ-ban szereplő hazaiak végig ön­­feláldozóan, nagy lelkese­déssel próbálták ellensúlyoz­ni a vendég dunaújvárosiak rohamait, nagyobb tudását. Az első félidő 6. percében Menyhárt szabadrúgásból lőtt a hálóba, 1:0. Ezután egy­­kapura játszott a Kohász, több szép akciót vezetett, a csatárok azonban sorra hi­bázták el az adódó helyze­teket. S ahogy az lenni szo­kott, egy ellentámadásnál a fővárosiak jobbszélsője, Sza­bó lefutotta a bal oldali vé­delmet és a hosszú sarokba lőtt. 1:1. Szünet után állandósult a Kohász fölénye. Újra kima­radtak a helyzetek, mígnem a 85. percben végre megtört a jég! Ress lövését a kapus Mártái elé ütötte, aki nem is hibázott. 2:1. A teljesen el­fáradt hazaiaknak Boldóczki a 89. percben fejelt újabb gólt. 3:1. A Kohász tehát sikerrel vette az akadályt, következő MNK-ellenfele az NB I-es Vasas lesz Dunaújvárosban. Te nagyon jó gyerek vagy, Bandi! Kinek kell az NB II? Nem először hallom tőle: „Másnak való a csapatkapi­tányi cím! Én káromkodás, üvöltés helyett a játékommal akarok tekintélyt szerezni a többiek előtt.” A harminckét éves Tóth Istvánt mégis többször megválasztották erre a posztra. Talán éppen azért, mert valóban ő az a Kohász­labdarúgó, aki 197 NB I-es mérkőzés után még mindig példát tud mutatni lelkesedésével a társainak. Ám fura módon mégsincs vezéregyénisége a gárdának! — És ki lenne jobb kapitány? — Akinek nagyobb a szája. Éppen kedden m­ondtam az edzőnek, most már rá kellene kérdezni néhány játékosra. Hát szólj nekik, felelte. De én nem tudok! Láthatják a fiatalok, nem kímélem ma­gam a pályán. Ütközők, be­­csúszok, nem törődöm a sé­rüléssel. Én, harmincon fe­lül .. . Látják is, de vélemé­nyük szerint nekik nem ez a stílusuk. — Csak nincs nemzedék-prob­léma a csapatban? — Tény: mi, fiatalok más­képp viselkedtünk valamikor az Újpestben Bene, Dunai II, Zámbó mellett. Ma bejön egy ifista az öltözőbe, azt sem mondja: Jó napot! Nevelési problémák ezek. Sokan, ha a kispadra kerülnek, fel van­nak háborodva, szégyellik ... És mégsem szakadnak meg, ha bizonyítási lehetőséget kapnak. Nincs bennük aka­raterő, tűz. Sajnos, néhány öregebb sem nagyon lángol. — Jóllakottak a játékosok? — Megelégedettek. És nem tudják megbecsülni a lehető­ségeket. Elvannak a langyos vízben. Ma már nősülnie sem kell, megkapja a szép lakást. Nemrég mondja, az egyik: „Te, azt hiszed majd, én a vasműben fogok dol­gozni?” Hát hova tudsz men­ni? „Visszamegyek, elme­gyek!” — ez a válasz. Nem is tudják, mit kaphatnának még a jövőtől. NB-s bajnok­ságok, a legjobbak között küzdeni a válogatottságért... Mi ezt akartuk valamikor. Milyen meccseket játszot­tunk tízezer néző előtt. — Mivel lehetne az elégedett játékosokat doppingolni, motivál­ni? — Nem tudom. — Tehát a csapat jórésze nem is fogja fel, hogy ilyen körül­mények között ez az utolsó évük? — Sajnos nem fogják fel. Pedig nem igaz, hogy van még egy olyan hely, ahol te­rületi együttesnek ennyi mindent biztosítanának! — Nagy lelkesedéssel kezdte munkáját az új edző. Változtatni akart a sablonokon ... — Azt hiszem, Kovács Bandi túlértékelt bennünket. Lerajzolja, megmagyarázza az új formációkat, ki meg­érti, ki nem. A végrehajtás pedig a pályán egyáltalán nem megy. Ezért nem az ed­ző a hibás. — Kovács nem éppen az ordító vezetők közé tartozik. — Ha nem ő lenne az ed­ző, már rég nem játszanék. Régóta ismerem. Nagyon tisztelem. Tanácsait elfoga­dom. Őmiatta nem hagytam abba a labdarúgást. De ő sem tud hangosan szólni. Mondtam is neki: „Te na­gyon jó gyerek vagy, Bandi!” Erre azt válaszolta: „Ha egy a edző elveszti a fejét, mi lesz játékosokkal? Emberség­gel kell irányítani, nem drasztikus módszerekkel.” — S ha Tóth-Totya lenne a szakvezető? — Talán furcsa, hogy ép­pen én mondom: kicsit ke­ményebben kellene egyesek­kel bánni. Odavágni annak, aki nem akar. Merthogy már a pénzbüntetéstől sem félnek. Nem rossz ez a vezérkar, de ideje lenne már példát statuálni. Ha nem húzod a szekeret, mehetsz! Le kell ülni külön-külön mindenki­vel, s megkérdezni: mit akarsz? Kell neked az NB II? Tudsz tenni valamit érte? — Tényleg, kell a csapatnak az NB II? — Én NB II-ben szeretnék játszani! De szerintem csak a gárda fele akarja igazán a magasabb osztályt! Vagy ta­lán nem is képesek többre? — Ez akkor azt jelenti, sokak­ra nincs is szüksége a csapat­nak? — Éppen ezt kell eldönte­nie a vezetőségnek, kikre szá­míthat. A többieket el kell küldeni! Ha szerintük én is köztük vagyok, akkor menjek én is! — A csapatkapitány hány já­tékosnak kötne útilaput a tal­pára? — Sokan csak alibifutballt játszanak. Nem tudom, hogy miért. A keret negyven szá­zalékát elküldeném! Igaz, jó­párat ide se kellett volna hozni. A maradók mellé öt— hat olyan fiatal kellene, aki szeret focizni, s van valami­lyen célja is. — Reális cél egyáltalán a fel­jutás? — Ha göröngyös is az utunk, elérhetőnek tartom az NB II-t. — A tavalyi menetelés termé­szetesen simább volt, hiszen már a kezdőrúgás előtt megszületett néhányszor az eredmény. Nem­de? — Jó. És az idén? — Most másképp van. Az a folyamat megszakadt. Csak a küszködésünk, a kínlódá­­­sunk nem. Nem csoda, ha ki­kezd bennünket a közönség. A szurkoló nem tehet a ver­gődésünkről, ő szórakozni, örülni akar. Sajnos, már én is kapok: „Tóth, te se csi­nálsz semmit, menj le!” El­keserítő, hogy nekem is ezt kell hallgatnom. Pedig azt hiszem, sokat tettem a Ko­hászért. Na, de nekem ebből elegem van! Jankó Árpád Ma este a Béke étteremben év­záró összejövetelen találkoznak a város tömegsportolói. Ekkor ke­rül sor az idei Munkahelyi Olim­pia városi versenyeinek és a No­vember 7. Kupának az ered­ményhirdetésére és a díjkiosztás­ra. Az éves értékelést a legjob­ban dolgozó társadalmi aktívák jutalmazása követi. A program tánccal fejeződik be. 1983. november 18., péntek Kézilabda: Második, második, második :A kézilabda-bajnokság ugyan befejeződött, mégsem pihennek a Kohász együtte­sei. Az NB I-es női csapat Hódmezővásárhelyen szere­pelt a Porcelán Kupán. A Békéscsaba gárdájától egy­­gólos vereséget szenvedett, a­­ helyi és a nagyváradi csa­patot azonban fölényesen legyőzte, így a vetélkedő második helyén végzett. A Kohász-lányok ezzel a mér­kőzéssorozattal kezdték meg a felkészülést 1984-re. Új vé­dekezési és támadási sziszté­mákat próbáltak ki, s az összeállítás is eltért néhány poszton a megszokottól. Hód­mezővásárhelyen mutatko­zott be az új kapus, az NB II-es Jánoshalmáról érkezett Fritsch Margit. A Kohász férficsapata szintén Hódmezővásárhelyen lépett pályára — a Hódikör Kupáért. Legyőzték­­ a ma­gyar ifjúsági válogatottat és egy csehszlovák együttest, döntetlenre mérkőztek Szondival és egygólos vere­­­séget szenvedtek a Hódiker­­től. Így ők is a második he­lyen végeztek. Az Országos Serdülő Kupa veszprémi döntőjében nagy­szerűen helytállt a Kohász lánycsapata. A későbbi győz­tes Szegedi Textilestől 13:lo­re kikaptak, de a Békéscsa­bát 26:19-re, a Budapesti Építőket pedig 18:11-re meg­verték, így a másodikak let­tek. Csak egy ugrás... az Újpesti Dózsa! Simon Balla István, a Kohász saját nevelésű, tizenhatszoros magyar bajnoka, több­szörös felnőtt válogatott atlétája immár a fővárosi klub színeiben versenyezhet. A két egyesület sokáig tárgyalt, de megegyezni nem tudott, a Kohász végül is nem járult hozzá sportolója át­igazolásához. A gátfutó távozásának azonban ez sem lehetett gátja! A tegnapi Népsportban jelent meg: „a Magyar Atlétikai Szövetség elnöksége a versenyző fejlődése érdekében hozzá­járult ahhoz, hogy Simon Balla István 400-as gátfutó a DKSE- ből az Ú Dózsához igazoljon.” A hírről egyébként meglepődve értesült tőlünk tegnap reggel a kiemelt dunaújvárosi egyesület ügyvezető elnöke is ... Labdarúgás: Kapuzárás Perkátán A megyei labdarúgó-baj­nokság utolsó előtti forduló­jában vaskos meglepetésnek számít a Toldi SE nyolcgó­los veresége Mányon! A D. Építők pontot hozott Enying­­ről, a Mezőfalva újabb ve­resége folytán a tabella utolsó helyére csúszott vis­­­sza. A találkozón egyébként kevés gól született. Eredmények: Mányi TK—Toldi SE 8:2 (4:1), Ercsi Kinizsi—Me­zőfalva 1:0 (1:0), Pusztavári— Perkáta 2:2 (1:1), Lovasberény— Mór 0:0, Seregélyes—Lajoskomá­­rom­­ 1:1 (0:1), IBM Egyetértés— Tordas 2:1 (0:0), Polgárdi—Szondi SE 1:0 (1:0), Enying—D. Építők 1:1 (1:0). Perkáta labdarúgó-csapata ismét hallat magáról! Az el­múlt héten lejátszott Perká­ta—Enying mérkőzésen, mint megírtuk, három játékost ki­állított a játékvezető. A va­sárnapi Perkáta—IBB Egyet­értés mérkőzést ezért zárt kapuk mögött lehet megtar­tani­ öt hazai bajnoki mér­kőzésére pedig szövetségi el­lenőrt küldenek Perkátára! Egyébként a kiállított S­o­­mogyit öt, Onódit há­rom, Bőgőt kettő bajnoki mérkőzéstől eltiltotta a fe­gyelmi bizottság. Helyosztók: vasárnap Vasárnap Dunaújvárosban és Csákváron lejátszották a néhány éve elhunyt kiváló sportember Csiszár István emlékére kiírt ser­dülő labdarúgó-torna csoportmér­kőzéseit. A városi tömegsportte­lepen a sárbogárdi járás, a du­naújvárosi járás és Dunaújváros város válogatottja mérte össze erejét. . . . . Eredmények: Sárbogárdi jár.— Dunaújváros 2:2, Dunaújváros— Dunaújv. járás 1:0, Sárbogárdi jár.—Dunaújv. járás 6:2. A másik csoport: Szfv. járás— Bicskei jár. 4:0, Szfv. járás— Móri jár. 3:2, Bicskei jár.—Móri jár. 4:2. A helyosztókat vasárnap az Ikarus sporttelepén rendezik.

Next