Dunaújvárosi Hírlap, 1983. december (28. évfolyam, 96-104. szám)

1983-12-02 / 96. szám

Kenyér-ügy a párt-vb előtt Legyen, és jobb legyen az olcsóbb Egyre több kenyeret és egyre kevesebb péksüteményt eszünk, állapította meg az a tájékoztató jelentés, amely a Sütőipari Vállalat és a Malomipari Vállalat munkáját tárta az MSZMP városi végrehajtó bizottsága elé. A november 29-i testületi ülésen természetesen a lakosságot érintő legfontosabb kérdések kaptak hangsúlyt, hiszen a kenyér - mint azt Gadanecz György, a városi pártbizottság első titkára mondotta - a szó szoros értel­mében politikai ügy. Az utóbbi években mind­két vállalatnál korszerűsöd­tek a műszaki berendezések és a technológiák. A Sütő­ipari Vállalat igazgatója mégis arról számolt be, hogy Sárbogárd és Dunaújváros sütőüzemei megértek a re­konstrukcióra. A dunaújvá­rosi üzem 115—130 százalé­kos terheléssel dolgozik. vállalathoz tartozó hét üzem­­­ből hatban háromműszakos termelés folyik, ami ugyan­csak túlterhelésre utal. Az utóbbi időben nőtt a kenyér­választék Dunaújvá­rosban. (Ma már tizenkét fajtából lehet válogatni.) Ez önmagában örvendetes, jól szolgálja mind a fogyasztó­kat, mind a vállalat nyere­ségérdekeltségét. A testületi vitában azonban elhangzott, hogy az élelmiszerüzletekből gyakran hiányzik a legol­csóbb kenyér és ha van, ak­kor a minősége nem kielé­gítő. A végrehajtó bizottság nem fogadta el azt az érvet, miszerint: az olcsó kenyeret nem igényli a lakosság. Fel­hívta az illetékesek figyel­mét, hogy a jövőben több és jobb minőségű olcsó kenye­ret szállítsanak a boltokba. A szállítással is gondok van­nak, de mivel egy­­ szállító­ autóhoz nyolc-tíz üzlet tartozik, szinte megoldhatat­­­­lan, hogy minden boltban nyitásra legyen friss kenyér. A Sütőipari Vállalat igazga­tója elmondotta, hogy az al­kalmazott technológiák egye­lőre nem teszik lehetővé a kenyér minőségének ugrás­szerű javítását, így is előfor­dul, hogy a minőségjavítás érdekében kézzel dolgoznak a pékek. A kenyérgyártás­hoz használt liszt az átlagos­nál jobb minőségű Dunaúj­városban, és ezt a Malom­ipari Vállalat dunaújvárosi üzeme biztosítja. A végrehajtó bizottság el­ismeréssel szólt arról, hogy a Sütőipari Vállalat saját erő­ből sokat tett a műszaki és a technológiai fejlesztésért, továbbá, hogy a Malomipari Vállalat ugyancsak saját erőből rendbehozta a telep­helyéül szolgáló volt Mond­­bach-kúriát. Kékszalagos aranyjelvény Véradó-ünnepség Véradókat és véradás-szer­vezőket tüntettek ki, jutal­maztak meg kedden délután a Dunai Vasmű kultúrtermé­ben rendezett ünnepségen, összesen háromszázhuszonöt aktíva munkáját ismerték el oklevéllel, akik 10, 20, 30, 40 alkalommal adtak már vér­t. Ketten kapták meg a húsz­szoros véradásért járó arany, hárman a harmincszoros vér­adásért járó zöldszalagos aranyjelvényt. Ketten — He­n­gyi Imre és Holik György — negyvenszeres véradókat megillető kékszalagos arany­jelvényt vehették át. Csak tíz adat Nemcsak a bejelentőknek jelent majd könnyebbséget a jövő év januárjától haszná­latos, új típusú lakcímbeje­lentő lapok alkalmazása, ha­nem egyszerűbbé válik az adatok gépi feldolgozása is. A jövőben ugyanis az állami­ népességnyilvántartás számí­tógépes rendszere fogja szol­gáltatni az adatokat a külön­böző nyilvántartások számá­ra, így az ügyintézők egy­részt kevesebb munkával, másrészt gyorsabbak­­ és pon­tosabban szerezhetik be ró­lunk a szükséges informáci­ókat. Az új lakcímbejelentő lapokat — mint eddig is — a a postahivatalokban, illetve tanácsok ügyfélszolgálati irodáiban lehet megvásárol­ni. A bejelentésre szóló új jogszabályokról a Magyar Közlöny 52. számában olvas­hatunk. • •Ünnepek és hétköznapok Magasrangú vendég érkezett 1983. november 30-án a berlini Ostbahnhof-ra és tárgyalt vendéglátóival a nie­­derschönhauseni kastélyban. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára tett baráti látogatást a Német Demokratikus Köztársaságban. Jól tudjuk: az ünnepek mögött hétköznapok húzód­nak. Az ünnepeket milliók teremtik meg. A statisztikai adatok a munkát takarják. Az NDK a KGST-országok kö­zül a második legnagyobb partnerünk: hálánk teljes kül­kereskedelmi forgalmából hét százalékkal részesedik. Ma­gyarország ugyancsak fontos helyet foglal el az NDK éle­tében. Idén 1,6 milliárd rubel értékben szállítottunk egy­másnak árucikkeket - összhangban az 1977-ben megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel. A gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok sokunk hétköznapjait jelentik. A magyar konzervipari szak­munkásokét, lakatosokét, a német gépszerelőkét, elekro­­technikai szakemberekét. Bartókra, Babitsra, Lukács Györgyre emlékeznek ők, Goethe-, Luther-, Lessing-jubi­­leumot ünneplünk mi. Megismerjük egymást turistaként, munkavállalóként, testvérmegyei, testvérvárosi kapcsolatokat ápoló barátokként. Átitatva közös vágytól: jó volna ezen túl is békében élni. Hajtva az akarattól: megtesszük a tőlünk telhetőt! Dolgozunk érte, mindenki a maga posztján. Az állam­férfiak, politikusok a tárgyalóasztaloknál, Berlinben, Moszk­vában, Prágában, Varsóban és Budapesten. Munkások, értelmiségiek, fiatalok és idősek — Drezdában, Vorosilov­­grádban, Ostravában, Nowa Hután és Dunaújvárosban. Együttműködés Aláírás városunkban A dunaújvárosi papírgyár­ban írták alá szerdán déle­lőtt a Szovjetunió és Magyar­­ország közötti, hosszútávra szóló, cellulóz- és papíripari együttműködési szerződést. Szovjet részről G. F. Pronyin, a szovjet cellulóz- és papír­ipari miniszter helyettese, magyar részről dr. Szabó Im­re, ipari miniszterhelyettes írta alá az okmányt. A ven­dégek megnézték a dunaúj­városi papírgyár üzemeit is — a gyárnak évek óta kiter­jedt kapcsolatai vannak szovjetunióbeli vállalatokkal. AMI NINCS A KOSÁRBAN (2. oldal) ÍJ­AZ UTOLSÓ HAJÓ ÉS AZ ELSŐ BUSZ (3. oldal) BEVONT KILÉPŐK (3. oldal) M­A : ÍJ­ Fejlesztik a szalmacell-gyárat Öt év Befejeződtek a tárgyalá­sok a dunaújvárosi szalma­­cellulózgyár kapacitásbővítő rekonstrukciójáról: a Nem­zeti Bankon kívül a Világ­bank is jelentős hitellel tá­mogatja a felújítást, az új berendezések beszerzését, felszerelését. A rekonstruk­cióra 1984—85-ben kerül sor, és a számítások szerint a fel­futás évétől, 1986-tól 1992-ig megtérülnek a befektetett összegek. A szalmacellulózgyárat 1962-ben avatták fel, s ak­kori teljesítőképessége mint­egy húszezer tonna cellulóz volt évente. Az eltelt 21 év alatt azonban a gépek és az épületek erősen elhasználód­tak, nagyrészt a gyártáshoz szükséges agresszív vegyi anyagok hatására. A rost­üzem állóeszközeinek 70 szá­zalékát például már csak eszmei értéken tartják nyil­ván, s a régi berendezések­hez szinte lehetetlen tarta­lékalkatrészeket beszerezni. A rossz munkakörülmények miatt a papírgyárnak ebben a részlegében is egyre na­gyobb a létszámhiány. Ez az állapot tehát nem tartható fenn hosszabb távon a ter­melés veszélyeztetése nélkül. A rekonstrukció tervével 1978-tól foglalkoznak — a leggazdaságosabb felújítási variációnak az évente 10 ezer tonnás többlettermelést is biztosító változat bizonyult. Ez lehetővé teszi a búzaszal­ma jelenleginél nagyobb mértékű, gazdaságos feldol­gozását. Egyúttal nagymen­­­nyiségű, tőkés importból származó cellulózrostot is megtakaríthatnak a többlet­­termeléssel. A kapacitásfejlesztő re­konstrukciót a meglévő esz­közök minél nagyobb arányú hasznosításával tervezik vég­rehajtani. Új épületet csak a fehérítőüzem számára emelnek, de felújítják a régi fehérítőt is. A víz- és a szennyvízhálózat, a szenny­víztisztító, a villamos- és gőzvezetékek bővítésére, új utakra alig van szükség. A berendezéseket egyenként újítják fel, a termelés a re­konstrukció egész ideje alatt folyamatos lesz. Új fűtő- és szellőzőrendszert építenek, kicserélik az elektromos há­lózatot, s a technológiai fo­lyamatokat zárt rendszerűvé alakítják, az egészségi ártal­mak csökkentése érdekében. A jelenleginél sokkal na­gyobb mértékben automati­zálják a termelést: új irá­nyítóközpontot is építenek, ahonnan majd a főző, mosó, osztályozó és fehérítő üzem­részek berendezéseit irányít­ják — egyben megteremtik a számítógépes vezérlés fel­tételeit is. Az évi 30 ezer tonna szal­­macell gyártásához a gyár­nak 1986-tól minden évben körülbelül 80 ezer tonna szalmára lesz szüksége. A papírgyár kezdeményezésére néhány éve megalakult gaz­dasági társulás, amely a kör­nyékbeli termelőszövetkeze­teket és állami gazdaságokat tömöríti, biztosítani tudja ezt a mennyiséget. A Világbank két év alatt több, mint ötmillió dollárral támogatja a kapacitásfejlesz­tő beruházást és a rekonst­rukciót. A Nemzeti Bank 204 millió forinttal, a Papír­ipari Vállalat 147 millió fo­­rinttal veszi ki részét a költ­ségekből. A munka előkészü­letei már megkezdődtek. Jö­vőre versenytárgyalásokat hirdetnek az új berendezé­sek szállítására és szerelé­sére. alatt megtérül Részlet a szalmacellulóz-gyárból: a tartály falán látszik, milyen hatással van a klór a gépekre, s magára az épületre is Hull(t) a Hó utáni telefonok Szurok Ferenc, a Veszp­rémi Közúti Igazgatóság 13. számú üzemmérnökségének vezetőhelyettese: — A Mete­orológiai Intézet este már je­lezte, hogy kisebb havazás a várható. Felkészülten várjuk hóesést. Hat szórógépet küldtünk a főutakra. Sári József, az IKVGV for­galomirányítója: Három szó­rókocsink ment ki a lejtős utakra és azokra a forgalma­sabb utakra, ahol autóbuszok pelyhei is járnak. Kevés hó esett, 3—4 cm, így a hótolókat nem kellett bevetnünk, öt járda­takarító gépünk viszont a járdákat tisztítja a főutakon. De Pácser Károly, a Volán Bé­téri forgalomirányítója: — A kis hó nem okozott semmilyen fennakadást az autóbusz-közlekedésben. Há­rom-öt perces késés is csak elvétve fordult elő. Csupán a buszvezetők dolga lett ne­hezebb. Lakatos Gyula, MÁV állo­másfőnök : — Ez a hó nem hó. A vasúti forgalomban nem okozott fennakadást. A személy- és teherforgalom zavartalan. Négy perc késés A hó nem okozott különö­sebb gondot a hajnalban munkába indulóknak. A Du­nai Vasmű főkapuján össze­sen hét belépőt vettek el és másutt sem többet az átla­gosnál, késés miatt. Az egyik 4-es busz 6 óra 30 perc helyett 6 óra 40 perc­kor érkezett a Béke térre, így a vele utazó papírgyáriak négy perces késéssel érkez­tek munkahelyükre. E kivé­teltől eltekintve a papírgyár­ban sem késtek többen, mint más napokon. Hol lehet szánkózni? A gyerekek kedvenc szán­kózóhelyén, az MMK melletti lejtőn most csatornafektetés van. Szemben a sportpályát építik, e két területen tehát nem szánkózhatnak a gyere­kek. Hová menjenek? — Két kijelölt szánkózó­pályája van a városnak — mondta Eberhardt Béla, a városi tanács műszaki osztá­lyának csoportvezetője. — A tájékoztató táblákat hamaro­san kitesszük. Az egyik pá­lya a Vöröshadsereg út mel­lett, a Fáy András utca alat­ti ötven méter széles, száz méter hosszú terület. Itt nem szükséges védőhálót kifeszí­teni, mert a gyerekek nem csúszhatnak ki az úttestre. A másik szánkópálya a Béke városrész északnyugati ré­szén, a Béke körút töltése mellett van. A Kádár-völgy­ben és a Duna-parti lejtőkön is szoktak szánkózni, síelni, ezeken a helyeken azonban veszélyes is és tilos is a szánkózás. Tegnap nem kellett noszogatni a gyerekeket, hogy siessenek az óvodába, iskolába. Már korán reggel sok kisgyerek szaladgált az utcákon , sokan mégis elkéstek, s ebben a havazás a ludas. Leesett az első idei hó! Van, aki örül neki, van aki nem, de így vagy úgy mindenkit állásfoglalásra késztet. Az első Még a legmorcosabbak is felderültek ma reggel, legalább egy pillanatra, a gyerekek vidámabban mentek iskolába, s vala­hogy a nap is szebben ra­gyogott. Hogy tudunk örülni ilyen évről-évre ismétlő­dő dolognak, mint a hó­esés .. ! Talán azért, mert egy kis romantika mindannyi­unkban van, — s az esti vagy reggeli sötétségben hulló hópelyhek felébresz­tik bennünk gyerekkorunk vattacukros emlékeit, egy­­másba karolós, merengő té­li séták képét. Talán a li­begve ereszkedő hópihék a párnák puhaságát idé­zik, vagy úgy érezzük, mintha ez a néhány cen­timéteres fehér palást csenddel bélelné ki nap­jainkat. De biztos, hogy a friss hó sok sebet, csúnyaságot eltakar, s néhány napra vagy csak percre egyfor­mán széppé varázsol min­dent. Talán ezért örül mindenki az első hónak...

Next