Dunaújvárosi Hírlap, 1984. február (29. évfolyam, 10-17. szám)

1984-02-03 / 10. szám

Próbavásárló voltam A fele sem igaz Délutáni csúcsforgalom. Az élelmiszerüzletek pultjainál, pénztárainál ilyenkor állnak a legtöbben. A vásárlók tü­relmetlenek, de a pult másik oldalán állók is idegesebbek. A mérleg nyelve éppen csak kibillen a rátett felvágott­tól, az eladó már le is kapja, és ráírja az összeget. A vevő gyakran nem is látja, mit mutat a mérleg, s hogy a pa­pírra írt összeg valóban he­lyes-e, azt hamarjában csak saccolni tudja. Karajból lett tarja Az 52. számú, Váci Mihály utcai húsboltban kora dél­után én vagyok az egyetlen „vásárló”. A hentes komóto­san mér és számol. Amb­rus Gábor társadalmi el­lenőr jól időzít, éppen akkor lép a kasszához­, amikor fi­zetnem kellene. Mutatja az igazolványát, és már viszi is a félig rakott kosarat az üz­letvezető irodájába. Az egy kilónak szánt hosszúkaraj ára sehogysem stimmel. Az üzlet­vezető mentegetőzik, a karajt tarjának adja el, a hús szom­bati, már nem elég szép, és a vevők talán jobban viszik, ha kilója nem kilencven­nyolc, hanem nyolcvankét fo­rint. Az egy kiló tizenkilenc dekásra mért áruért tarja­áron is többet fizettem (vol­na) nyolcvan fillérrel.­­ Az utóbbi ellenőrzések­kor semmi hibát nem talál­tak — mondja a Dunaker szerződéses üzletének vezető­je. Igaz, jó két éve tízezer forint bírság követett egy ha­sonló ellenőrzést. A hentes miért nem tudat­ja a vevőkkel, hogy a karajt­tarjának számolja! Elvégre az olcsóbban adott árut is csak akkor veszi meg a vevő, ha erre figyelmeztetik. Az üzletvezető egyik érvelése („a két húsféle nagyon hasonlít egymásra, talán a vevő észre sem veszi”) hallatán, szöget üt a fejemben: nem fordul elő a csere fordítva is? Csakis véletlen A Piac téri 11. számú szer­ződéses üzemeltetésű Zöldért áruda előtt többen ácsor­­gunk. Az előadónővel egy kiló almát, fél kiló kelká­posztát, negyedkiló fokhagy­mát és ugyanennyi vegyes­zöldséget méretek. Ambrus Gábor társadalmi ellenőr itt is csak később lép akcióba; tizenkilenc év alatt csaknem mindenütt megismerték: hajszálpontosan huszonöt de­A­ka fokhagymáért — amely­nek kilója ötven forint — ti­zenkettő ötven helyett tizen­három ötvenet fizettem. A pavilon vezetője sajnál­kozik: — Ilyesmi sosem fordult még elő. Csakis véletlen le­hetett. És éppen most, ami­kor tíz forinttal olcsóbban adom a fokhagyma kilóját! Ó, kalkuláció! Ugyancsak a Piac tér, a vi­rágárus bódé melletti pecse­nyesütő. A „falból” vásárolt negyed kiló sütött hal és ti­zenhét dekára sikeredett má­jashurka súlya és ára rend­ben volt. A kalkulációból vi­szont kiderült, hogy a má­jashurka sütési veszteségét tizenöt százalék helyett har­mincnak számolják. — Nem tudtuk — védeke­zik a sütöde tulajdonosa —, saját tapasztalaink alapján számoltunk harminc százalé­kot. A KISOSZ-tól semmiféle tájékoztatást nem kaptunk erről. És kapva-kap az alkalmon, az ellenőr táblázatából föl­­jegyzi magának néhány áru sütési és főzési veszteségét. Érthetetlen: öt évvel ezelőtt kaptak engedélyt­ lángos-, ké­sőbb pedig pecsenyesütésre. Miképpen lehet, hogy eddig egyetlen ellenőrzéskor sem derült ki: a hurka sütésénél a hivatalosan megállapított­nál kétszer több veszteséget számolnak el. Ne a bolt rovására A munkásszövetkezet 4. számú, Weiner körúti ABC áruházában a próbavásárlás után az üzlet vezetőit, eladóit és bennünket is igen nagy meglepetés ért: az üzlet ká­rára számoltak kilencven fil­lért! Az üzlet helyettes vezetője dohog: — No, majd eligazítom a „csemegéseket” — mondja többször is. — Pontosabban számoljanak, ne tévedjenek a bolt rovására! — erősíti meg, miközben hálálkodik az ellenőrnek. És hozzáteszi: bár naponta jönne! Azért ebben az üzletben sincs minden rendben: vásárlók könyvének bejegy­­­zéseire az üzlet és a munkás­szövetkezet vezetői nem ad­tak választ. Pedig azok között nemcsak dicséret , elma­rasztalás, panasz is olvasható. ❖ A társadalmi ellenőrt hat helyre kísértem el. Három üzletben kellett a jegyző­könyvbe árdrágítást, többlet­számolást följegyezni. A ta­pasztalatok szerint éves vi­szonylatban is hasonló az arány: a kereskedelmi és a társadalmi ellenőrök rend­szeres, szúrópróbaszerű vizs­gálatainak felét követi sza­bálysértési eljárás. Tóth Ildikó „Cselédsors”, húszért Módosították az Arany Csillag Szálloda éttermé­nek házirendjét, de csak a közétkeztetésben részt vevők számára. A változ­tatás (az intézmény veze­tői szerint) egészen ap­rócska: a közétkeztetés vendégei ezentúl nem főbejáraton, hanem csak a oldalt, a terasz felől me­hetnek az étterembe. Két­ségtelen, ott is van ajtó, be lehet tehát lépni. Még az is bagatellnek tűnik, hogy ott nincs ruhatár. De az már kevésbé van rendjén, hogy az előfize­téses vendégeket még függönnyel is elválasztot­ták az étlap szerint ét­kezőktől. Nehogy össze­keveredjenek a tágas ét­terem igazi vendégeivel. A kíváncsi előfizetők nem állták meg kérdezés nélkül, miért ez az új módi. A válasz: a szállo­da és az étterem külföldi vendégeit (akik, mint köz­ismert, nem rohamozzák tömegesen és naponta az Arany akarják Csillag Szállodát) elkülöníteni nem étlap szerint étke­­­zőktől. Külön bejárattal és függönnyel. Nincs baj, cserébe az előfizetéses menü is gaz­dagabb lett. A törzsven­dégek a tányérjukra tett húsz forintos ebéd mellé lenyelhetik a cselédsorsot is. — ti — Polák, wenger dwa bratanki Baráti találkozó Magyar—lengyel baráti ta­lálkozót szervez a Hazafias Népfront városi elnökségé­nek béke, barátsági és szoli­daritási munkabizottsága. A találkozó aktualitását az ad­ja, hogy Lengyelország fel­­szabadulásának 40. évfor­dulója megünneplésére ké­szül. A baráti összejövetelt február 10-én délután három órakor tartják a Dózsa mo­zi épületében lévő népfront­klubban. A lengyel vendé­gek a Lengyel Nemzeti Új­jászületés Frontja munkájá­ról adnak tájékoztatást. Az ipari miniszter látogatása Ma délután írja alá húsz vállalat ifjúsági szervezeté­nek titkára a Dunai Vasmű új kokszolójának építése fe­lett vállalt KISZ-védnökség alapokmányát. Kézjegyével látja el az okmányt Kapolyi László ipari miniszter is, aki a fővédnöki tisztet vállalta. Ott lesz továbbá több orszá­gos szervezet képviselője, valamint a megye és a város politikai vezetői. Az ipari miniszter a dél­után folyamán ünnepélyesen elhelyezi a kokszolómű köz­ponti létesítményének, a kok­szoló blokknak első falazó tégláját. Kapolyi László ezt követően a Dunai Vasmű vezetőivel folytat megbeszé­lést. A miniszterhelyettes a papírgyárban Szabó Imre ipari minis­­­szerű gazdaság- és belpoliti­­zerhelyettes lesz ma a papír­­kai kérdésekről tart szabad gyár vendége. Délután két pártnapot a gyár dolgozói­órakor a Papír-klubban idő­­nak. Óvoda a Béke városrészben Jövőre már kész is Százszemélyes óvoda épí­tését határozta el — a me­gyei tanács illetékes osztá­lyával egyetértve — a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az óvoda a Béke városrész­ben, az Építők sportpályájá­nak közelében fog felépülni. A beruházás még az idén el­kezdődik, s jövőre fejeződik be. A városrész már felépült és ezután elkészülő, összesen 3840 lakásához kevés jelenleg az ott rendelkezésre álló négyszáz óvodai hely. Ezért a városrészben épülő szolgá­lati lakások járulékos beru­házásaként telepítik oda az új óvodát, amely hagyomá­nyos szerkezetű lesz, hogy a későbbiekben — amikor a városrészben már kevesebb óvodára lesz szükség — át le­hessen alakítani klubkönyv­tárrá. Tatarozzák a tanácstermet Tanácsülés a Vasmű Klubban A tanácsterem belső fel­újítása miatt, a megszokot­tól eltérően a Vasmű Klub nagytermében tar­t rést hét­főn, február 6-án, 14 órai kezdettel a városi tanács. A testület dönt az 1984. évi városfejlesztési és költség­­vetési­ tervről, s jóváhagyja a testület idei munkatervét. Ezután a dunaújvárosi tűz­oltóparancsnokság ad szá­mot a város tűzvédelmi helyzetéről és a tűzoltóság munkájáról. A nap témája TAPS A színházi előadás végén a nézők közül csak néhá­nyan tapsoltak. A közönség felállt, s a többség csendben, szinte közönyösen hagyta el a termet. Pedig egészen biz­tos: mindenkinek tetszett a darab. Mégis, mintha valami visszatartotta volna őket attól, hogy tenyerük összeütésé­­vel fejezzék ki tetszésüket. Az elismerésnek ez a formája valamiért nem „sikk” mostanában. A tapssal értékítéletünket, érzelmeinket adjuk mások tudtára. A taps az elismerés jele, amellyel a kitűnő pro­dukciót nyújtó művészt, az elsőként célba érkező verseny­zőt díjazzuk. Vagy a szónak logikusan fölépített, meggyő­zően elmondott, okos beszédét, esetleg társaink kiváló munkáját ismerjük el. Tudnunk kell: kinek, miért, mennyi taps jár, vagy egy­általán megérdemli-e ezt az elismerést. Más alternatíva aligha létezhet. Nem tapsolhatunk válogatás nélkül mindenért és mindenkinek, de félrevezető, megtévesztő az is, ha mellőzük a dicséretet, az elis­merés e formáját. A tapsnak édestestvére a jóízű, őszinte vállveregetés és a szavakba, mondatokba bújtatott elismerés. Mintha ezekkel is fukarkodnánk mostanában. Pedig a jó időben és szívből jövő gratuláció nem­csak örömet, de újabb erőst is ad annak, akinek szól. Ám a teljesítménnyel arányos elismerés és a túlzó dicsőítés, az egészségtelen tömjénezés közé semmiképpen sem tehetünk egyenlőségjelet. Ez nemcsak azt terelheti vakvágányra, aki - többnyire érdemtelenül - kapja, ha­nem a környezete értékítéletét is torzíthatja. T. I. Kitüntetés, kinevezés Ünnepség a megyei rendőr-főkapitányságon Ünnepi állománygyűlésen köszöntötték kedden Székes­­fehérváron a nyugállomány­ba vonuló Kovács Zoltán rendőr ezredest, a megyei főkapitány helyettesét. Az ünnepségen részt vett Takács Imre, a megyei pártbizott­ság első titkára, Závodi Im­re a megyei tanács elnöke és dr. Sepsei György rendőr vezérőrnagy, a megyei rend­őr-főkapitányság vezetője. Földesi Jenő rendőr altábor­nagy, belügyminiszter-he­lyettes adta át Kovács Zol­tánnak az Elnöki Tanács által adományozott Vörös Csillag Érdemrendet. A belügyminiszter a nyug­állományba vonult Kovács Zoltán helyett dr. Takács Győző rendőr alezredest ne­vezte ki Fejér megye rendőr­­főkapitányának helyettesévé. Csütörtöki interjú A versenyképességről A Magyar Közgazdasági Társaság Ifjúsági Bizottsága minden évben megrendezi a fiatal közgazdászok országos konferenciáját. A tanácsko­zás házigazdája ezúttal ja­nuár 30-án és 31-én Salgó­tarján volt. Dunaújvárost a Dunai Vasmű két, fiatal szakembere dr. Varga Szabó Lajosné és Varga István képviselte. A konferenciáról Varga Istvánnal beszélget­tünk. — Mi volt a kétnapos ta­lálkozó központi témája? — A magyar gazdaság ver­senyképességének alakulása. Csikós Nagy Béla államtit­kár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke és Juhász Ádám ipari államtitkár elő­adásukban nagyon kritiku­san elemezték iparunk és mezőgazdaságunk verseny­­képességét. Az előadások és a viták egyaránt tükrözték, hogy a cserearány-romlás és gazdaságirányítás hiányossá­gai következtében a magyar termékek versenyképessége csökkent az utóbbi években. E tendencia megállítása és megfordítása napjaink leg­fontosabb feladata. — Mit jelentett ez a ta­nácskozás a fiatal szakembe­reknek? — Ez a konferencia a ve­zető gazdasági szakemberek és a fiatal közgazdászok köl­csönösen hasznos párbeszéde volt. Megismertük az orszá­gos jelentőségű gazdasági kérdéseket, gondokat, s el­mondhattuk a véleményün­ket. Ugyanakkor a különbö­ző területeken, intézmények­ben, vállalatoknál dolgozó fiatal szakemberek közvetlen tapasztalatcseréjét is jelen­tette az a két nap. S. M. Csendes évforduló a Húsz évvel ezelőtt, amikor rostalemezgyártó gépet üzembe helyezték, a kohá­szati másod- és harmadter­mékek gyártásával új kor­szak kezdődött a Dunai Vasműben. A rostalemezt követte a nyitott és­ zárt profil, a spirálisan hegesz­tett acélcső, az acélszerkezet és a lapradiátor. E termékek nélkül különböző energia­­hordozó rendszerek — kő­olaj- és földgáz-, villamos távvezetékek — nehezebben és drágábban épültek volna meg. 1983-ban 119 ezer tonna profil, 29 ezer tonna acél­­szerkezet, 19 ezer tonna spi­rálcső, 3 ezer tonna távve­zetékoszlop, majd 1 millió 400 ezer négyzetméter ra­diátor — értékük összesen 4 milliárd forint — készült a lemezfeldolgozó gyáregy­ség üzemeiben. A gyáregység legtöbb ter­méke iránt folyamatosan nő a kereslet. Az idén csőra­diátorral bővül a választék, és január elsejétől már mű­ködik a kulcsrakész épüle­tek, acélszerkezetek gyártá­sára, szerelésére vállalkozó fővállalkozói iroda is. A másod- és harmadter­mékek gyártása olyan helyes vállalati stratégiai döntésnek bizonyult, amelyik biztosí­totta az elmúlt két évtized­ben — s biztosítja a jelen­ben — a vasmű rugalmas alkalmazkodóképességét a piachoz. Amit persze a következő húsz évben is meg kell őriz­ni! S. M. Tavaly új, nagyteljesítményű hasítógépsorral gyarapodott a le­mezfeldolgozó gyáregység. A hasított lemezből különböző­ mé­retű, nyitott és zárt profiltermékek készülnek

Next