Dunaújvárosi Hírlap, 1984. április (29. évfolyam, 27-35. szám)
1984-04-03 / 27. szám
Ünnepségek a felszabadulás évfordulóján Koszorúzás, nagygyűlés Új gyárak, kulturális létesítmények felavatásával is megemlékeznek ezekben napokban hazánkban április a negyedikéről, Magyarország felszabadulásának 39. évfordulójáról. Székesfehérváron például tegnap, április 2-án munkásgyűlésen avatták fel a Könnyűfémmű hétmilliárd forintért elkészült nagyberuházását, amelynek révén a gyár 65 százalékkal több alumínium-félgyártmányt állíthat elő. Dunaújvárosban az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács, a Hazafias Népfront városi elnöksége és a KISZ városi bizottsága rendez koszorúzási ünnepséget április 3-án 15 órakor a szovjet hősök óvárosi emlékművénél. A város vezető testületeinek, a fegyveres testületeknek, a dunaújvárosi vállalatoknak és intézményeknek képviselői katonai tiszteletadás mellett helyezik el koszorúikat az emlékművön. Az ünnepi rendezvények április 3-án este hat órakor folytatódnak a Bartók Béla Művelődési Központban, ahol az ünnepi nagygyűlés szónoka Bognár Ferenc, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese lesz. A nagygyűlésen adják át a „Pro Urbe” kitüntetéseket, illetve okleveleket az 1983-ban végzett társadalmi munkáért, majd a Vasas Néptáncegyüttes ad ünnepi műsort. Melegüzemben, folyamatos munkarendben: Áprilistól bérpótlék A Minisztertanács csütörtöki ülésén hozott bérpolitikai intézkedések szerint a vállalatok és szövetkezetek április 1-től központi támogatást kaphatnak a harmadik és a további műszakokban, valamint a folytonos munkarendben dolgozók műszakpótlékának felemeléséhez, illetve a melegüzemi pótlék bevezetéséhez. Támogatásban azok a vállalatok részesülhetnek, amelyeknél jelentős a három és több műszakban, illetve melegüzemekben foglalkoztatottak aránya. A Dunai Vasműben több, mint 2 ezren dolgoznak melegüzemben, s mintegy 5600-an folyamatos munkarendben. KISZ-küldöttértekezlet a 26-os ÁÉV-nál Segítenek az ötletek A 26-os Állami Építőipari Vállalat KISZ-tagjának kétszázharminc képviselői szombaton tartották meg küldöttgyűlésüket. Feil Ferenc, a KISZ-bizottság tagja ismertette a testület beszámolóját az 1983-ban végzett munkáról és az idei tervekről. A KISZ-szervezet termelést segítő tevékenységéről szólva a beszámoló pozitívan értékelte a radarmozgalmat, amelynek keretében sok hasznos észrevételt, javaslatot tettek a fiatalok. Ezek eredményeként jelentős anyag- és energia-megtakarítást ért el a vállalat. Sajnos, más helyzet az Alkotó ifjúság pályázat dolgában: a pályamunkák és pályázók száma évről évre csökken. Ennek egyik oka az, hogy sok jó képességű fiatal ment el a vállalattól, másrészt a gazdasági vezetők még mindig nem ismerték fel a pályázatban rejlő lehetőségeket. Sok szó esett a pályakezdők fogadásáról, a szakmunkásképző iskolák KISZ-szervezeteivel fenntartott kapcsolatokról. Javítani kell az együttműködést az építőipari szakmunkásképző iskolával — szögezte le a beszámoló. A szabadidős programok kialakításában az alapszervezetek egyre önállóbbak, örvendetesen emelkedett a kirándulások száma, a két klub is gazdag kínálattal várta az érdeklődőket. Leginkább a kulturális és sportrendezvényekre lehet mozgósítani a szervezeten kívüli fiatalokat, ami azért is fontos, mert növelni szeretnék taglétszámukat a 26-os kiszesei. A küldöttértekezleten megvitatták a városi KISZ-bizottság levelével kapcsolatos észrevételek összegező jelentését is, majd kitüntetéseket adtak át. Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Tagscherer Zoltánná és Juhász Lóránt, a KISZ KB Dicsérő oklevelét kapta Stadler Sándor és Barátimé Bojér Éva. A küldöttek újjáválasztották a tizenegy tagú KISZ-bizotságot, amelynek titkára Hujber Gyula lett. 1945. április 4-én a szovjet csapatok felszabadították - utolsóként hazánk települései közül - Nemesmedvest. A képen látható harang országunk új korszakát köszöntötte. Munkatársaink a hétvégén a helyszínen jártak, beszámolójukat a 3. oldalon közöljük. Köszönet a munkáért A Dunai Vasmű dolgozói 1983-ban több, mint 350 ezer óra társadalmi munkát teljesítettek. Ennek értéke 33,5 millió forint. A városi tanács számlájára 2,4 millió forintot utaltak át, s a vállalat nyugdíjasainak támogatására 200 ezer forintot fordítottak. A legjobb teljesítményt nyújtó kollektíváknak — gyáregységeknek és szocialista dolgozóknak brigádoknak —, csütörtökön, szerény háziünnepség keretében adták át a vállalati pártbizottság köszönőlevelét és ajándékait. Öt nemzet versenyzői Dunaújvárosban Arany Üst Zászlódíszben fogadja fedett uszoda április 4—5-én a az Arany Üst nemzetközi úszóverseny résztvevőit. Az utánpótláskorú úszók seregszemléjén lengyel, nagy román, NDK-beli, bolgár és magyar versenyzők állnak rajthoz. A házigazda dunaújvárosiakon kívül több neves hazai klub is indítja úszóit. Az előfutamokat szerdán 9 órától rendezik. A csütörtöki program 8.30-kor, az ünnepélyes megnyitóval kezdődik. Kilenc órától kerül sor az „A”kategória, 9.40- től a családi váltó, 10.30-tól a „B” kategória, 13 órától pedig a nemzetközi verseny döntőire. Az ötödikei programról a Magyar Televízió felvételt készít, amit vasárnap 9.50- től, egyórás műsor keretében mutatnak be. Hajós György emlékére Jubileumi verseny A tizenkét éve elhunyt Hajós György matematikus emlékére évről évre matematikaversenyt rendeznek. A tizedik, jubileumi versenynek idén Dunaújváros ad otthont. Az ország valamennyi főiskolája és főiskolai kara, összesen tizenhét felsőoktatási intézet küldi el négytagú csapatait. A csütörtökön kezdődő háromnapos találkozó során egyéni és csapatversenyben mérik össze tudásukat a hallgatók, ezzel párhuzamosan a főiskolai tanárok — akik közül néhányan Hajós György tanítványai voltak — a matematika tanításával, korszerűsítésével kapcsolatos tanácskozáson vesznek részt. Az öt — válogatottan nehéz — feladatot pénteken kell megoldniuk a hallgatóknak. Szombaton délelőtt hirdetnek eredményt, megemlékeznek Hajós Györgyről, majd átadják a vándorserleget, az oklevelet és a díjakat. ÜNNEP Sokjelentésű a szabadság, a felszabadulás fogalma. Mindenekelőtt azt jelentette az egész országnak 1945. április 4-én az üldözést és rettegést, golyózáport, bombázást és éhezést túlélők számára, hogy vége a fasizmus és a háború poklának. De jelentette a negyedszázados antikommunista, szovjetellenes propaganda által betáplált félelmek szertefoszlását is. „Magyarok! A Vörös Hadsereg nem mint hódító jön hozzátok, hanem mint olyan hadsereg, amely a német elnyomók igája alól szabadít fel benneteket!" — hirdették a korabeli első plakátok. És nemcsak plakátok: meggyőzőbben a tapasztalatok. Még éhezni, romokon bukdácsolni kellett, még szovjet katonai teherautókról osztották a krumplit, a fekete kenyeret, de a munkások a gyárakat, bányákat már mint jövendő sajátjukat kezdték helyreállítani. A városok és falvak sebtiben létrehozott hatalmi szerveiben egy nép, történelme során első ízben kezdte ízlelni-kóstolgatni az addig nem ismert szót: demokrácia. Azon az úton, amely előtt 1945 húzta fel a sorompót, harminckilenc év óta járunk következetesen. S meggyőződésünk: letéríthetetlenül. Bizonyos, hogy ezeréves történelmünkben is alig-alig lehet találni ilyen harminckilenc évet. Ilyen békés, nyugodt, országépítő, sebeket gyógyító, a népet anyagilag és szellemileg felemelő, gyökeres és visszafordíthatatlan átalakulást hozó korszakot, amit szívós és okos munkával folytatni föltett szándékunk. A történelmi évfordulók többségének az a sorsa, hogy a tőle való távolság növekedtével egyszerű emléknappá - egy történelmi eseményre emlékezés napjává - zsugorodik, ünnepélyesedig Április 4-e nem ilyen ünnep! Ahogy mind előbbre jutunk az általa megnyitott úton, úgy tárulnak föl előttünk jelentésének újabb és újabb rétegei. A felszabadulás nemcsak a fasizmus és a régi elnyomó rend alóli felszabadulást jelenti számunkra. Hanem a jövő üzenetét is: azt a szabadságot és méltóságot, amelyet csak a kiteljesedett szocializmus adhat meg az embernek. Az asszony, aki a fáskamra felől jön előre, a pitvarba, első pillantásra negyven és hatvan között akárhány éves lehet: a nap- és szélszántotta ráncok elrejtik a korát. Igazán csak beszélgetésünk végén döbbenek, nem is korára, hanem, hogy milyen kevesen vannak már, akik felnőttként élték át a felszabadulást, és azt az érzést: most kezdődik valami. Akkor érzek erre rá, amikor Gulyás Lajosné megpróbllja előszámlálni, kik hol vannak a „régiek” közül. — Látja ott szemben a második házat? — mutat ki a kerítésen, a Baracsi út túloldalára. — Amögött nagy pince volt, tán még megvan most is, két ajtós: ha az egyik beszakad, a másik irányba még mindig lehet menekülni... Az utolsó télen, amikor kezdődött a lövöldözés, ott húztuk meg magunkat. Emlékszem, a három gyerek közül a legkisebb éppenhogy járt, vele a karomban futottam át az úton, fölöttünk repkedtek a golyók ... Húszan voltunk a pincében, csak a háziaknak hét gyereke, meg a pesti rokonok — és egy Jugoszláviából ideszármazott szolgálólány, nagy hasznát láttuk. Amikor betévedtek az első orosz katonák is, éhesen fáradtan, csak ez a lány értette a szavukat, tett elébük szalonnát, kenyeret, volt nagy öröm ... 1944-ben, a Duna vonalánál hullámzó harcokból kijutott Pentelének is: a falu kétszer cserélt gazdát, míg a Dunaföldvár felől érkező szovjet csapatok negyvenöt január végén végleg felszabadították. A harcoló egységek hamar továbbmentek, s a község háborús nevezetessége, hogy egyszer átautózott itt Tolbuhin marsall... — Amikor csendesedett körülöttünk, — folytatja Gulyásné, — ki-kijöttünk a pincéből, átszaladtam ide babért, krumpliért. Nem is tudom, mikor jöttünk vissza végleg. Az apósom, az anyósom itt, ebben a házban húzták ki a harcokat, nem akarták elvenni a helyet mástól a pincében, mondták: ők „Hát így kezdtük” már öregek, nekik már úgyis mindegy. Szerencséjük volt. Hanem a lisztünk elfogyott, kukoricán éltünk: prószán, kásán. A boltba nem mertek elmenni a népek, mindig volt valami, kósza lövöldözés, vagy bombázók jöttek. Senki nem mozdult a házából, csak a szomszédok révén tudtunk egymásról valamit. — Elgondolkodik. — Mind elmentek azóta, egyetlen szomszéd sem a régi. Még a házak is újak.... Mire a katonák elmentek, a falu megválasztotta a maga irányítóit. Csavajda György még Sztálin város építése idején is az óvárosi tanácsi kirendeltség vezetője volt, nyugdíjazásáig. Késlekedés nélkül felosztották a földeket. Gulyásék tíz holdat kaptak, annak a venyimi birtokosnak a földjeiből, akinél az asszony lánykorában cselédeskedett... — Az uramat még a télen elvitték katonának, nem tudtam róla semmit, de valahogy éreztem, hogy megvan, hazajön. Ezért is írattam a földet: nagyon jó föld volt, egy darabban a tíz hold, sima, mint az asztallap. Csakhogy nem volt mivel megművelni, igavonó állat a környéken nem akadt. Igazam lett, egyszercsak hazajött az uram, szakállasán, a saját szakadt ruhájában, meg sem ismertem hirtelen... Hát már amikor bevitték, nem tudták felszerelni őket, akkora volt a zűrzavar, csak kivezényelték őket valamelyik Pest környéki repülőtérre, havat taposni .. . Akkor lehetett tehenet is íratni, s az árát részletenként törlesztettük: az uram ment el érte, s hajtotta haza Baranyából, azt az inas, soványtőgyű tehenet, gyalog, napokon át... Hát így kezdtünk el gazdálkodni a magunkén, az a föld segített ki minket. Néhány év alatt megváltottuk az uram testvéreinek részét a házból, így lett a méink, vehettünk állatokat is, a háborúból maradt néhány árva tyúk mellé. Később, hogy Venyimen megalakult a téeszcső, tagosították az ottani földet, itt Pentelén kaptunk helyette másik tíz holdat. Hét hold belőle egészen közel volt, kitalálja, hol? Ahol most a Békeváros áll... Ama tíz hold az elsők közt került be a Pentelén megalakult szövetkezetbe: néhai Gulyás Lajos is segített azt megalakítani. S a történethez tartozik még, hogy az a pince is megvan, bár már csak „egyajtós”. A háziak (új tulajdonosok), nincsenek otthon, de a kerítés fölött rálátni a boltíves pincelejáróra: a félig nyitott ajtó mögött gyerekbicikli támaszkodik. P. J.