Dunaújvárosi Hírlap, 1984. április (29. évfolyam, 27-35. szám)
1984-04-20 / 32-33. szám
1984. április 20., péntek Jól ismerem az utat Perkátáig, így inkább az utasokat figyelem az autóbuszban. Találgatom, vajon kik utazhatnak a várostól alig több, mint húsz kilométerre lévő faluba, és kik tovább, a megyeszékhelyig. A perkátai Muskátli vendéglő előtt sokan leszállunk. Érdeklődnek a falu iránt A Muskátli táblája nem csak sört, bort, de reggelit is ígér. Bent azonban sajnálkozva csóválja fejét a csaposlány. Aztán hátramegy, a főnökkel is megbeszéli a dolgot. Virulva jön, tojásrántottát tudnak adni. Megegyezünk. Tea helyett pedig, mert azt nem főznek, kólát kérünk. Közben megtelik a terem. Kék munkaruhás férfiakkal, „civilekkel”, megpakolt szatyrot cipelő, bőszoknyás asszonyokkal. A belépőket tréfásan üdvözlik: „Hogy aludt, művész úr?”, „Csókolom a kacsóit, főorvosasszony!” Az asztalokra fröccs, hosszúlépés, sor kerül. A községi tanács épületében Kenyér József elnöknél váratlan vendégek vagyunk. — Ebéd után már nehezebben tudtam volna időt szakítani — mondja. — Egy ülést tartunk, a társadalmi munkák idei programját beszéljük meg. Mert javítani, szépíteni való mindig akad. Persze, mindent sajnos nem lehet társadalmi munkával megoldani. Például új óvoda kellene, a régit kinőtték a gyerekek. A nyolcvanöt helyre a százhatvan jelentkezőből így is száztizet veszünk föl évente. Talán a VII. ötéves tervben elkészülhet az új. Aztán az iskola! Tíz éve épült, de kisebb lett a tervezettnél: tizenhat tanterem helyett csak tizenkettő készült. Szerencsére van hely a művelődési házban, így egy műszakba járhat a 460 gyerek. Csökkent a falu lakóinak száma az elmúlt évtizedekben. Jelenleg 400 körül van, sőt, mintha mostanában többen érdeklődnének a község iránt. Tíz éve készült el Perkáta általános rendezési terve, akkor 500 telket jelöltek ki családi ház építésére. Évente 25—30 ház fel is épül. A telkek négyszögölét 140— 150 forintért kínálják. A törpevízmű két éve készült el. Tavaly több, mint 600, az idén újabb 200 házba jut el a vezetékes víz. Két körzeti és egy fogorvos dolgozik a faluban. Az öregek napköziotthonában 20 idős emberről gondoskodnak. Jó a közlekedés Dunaújvárosba és a megyeszékhelyre is; több, mint ezren ingáznak. A kastély A négy kilométer hosszú falu központjában található az 1820-ban épült kastély. Középső szárnyát szépen rendbehozták, ott kapott helyet a művelődési ház és a könyvtár. Másik két szárnya közül az egyikben pedagóguslakások vannak, a „C” épületet pedig jövőre újítják fel. A kultúrotthon vezetőjét, Kulcsár Andrást sokáig hiába keressük földszinti „rezidenciájában”. (Éppen aznap fia született.) Délután mégis sikerült szót váltani vele. — Innen indultunk a feleségemmel, a főiskola után vissza is jöttünk — mondja. — Alighanem most már végleges otthonunk marad Perkáta. Szolgálati lakást kaptunk, meg aztán mindketten kedveljük a falusi életet. A munkahelyünkkel igazán jól jártunk, a községi tanács mindenben partner. Évente 400 ezer forintból gazdálkodunk. Három szakkörünk, hat klubunk és több tanfolyamunk van. Leghűségesebb látogatóink a diákok. A felnőtteket is be lehet csalogatni, de őket inkább a praktikus dolgokkal: mezőgazdasági előadásokkal, házépítési, lakberendezési tanácsadásokra, divatbemutatóval. Az iskolában véget ér a tanítás, a parkon át hangos gyereksereg közeledik a kastély felé. A bejárat előtt többen is átböngészik a kifüggesztett programokat. Ujjukkal ráböknek a lényegre: gyermekszínház. A könyvtár csaknem 13 ezer kötetes. 87-féle folyóiratot járat, zenei részlege hatszáz hanglemezből áll. Vezetője, Mosonyi György, tősgyökeres perkátai: — Korábban ugyanitt népművelősködtem. Az ifjúsági klub tagjaival sokat kirándultunk, jártuk az országot. Hébe-hóba most is találkozunk egymással. Az otthoni elfoglaltság azonban már kevesebb időt enged a kiruccanásokra. Fóliacsizmában A téeszudvaron hárman diskurálnak: — Csak esne még, bár ez a kevés is jókor jött. . . — A perkátai termelőszövetkezet a jó közepesek közé tartozik — mondja irodájában Czinger Imre párttitkár. — A növénytermesztés a meghatározó, gabonánk, kukoricánk és napraforgónk van nagy területen. Az utóbbi a legjövedelmezőbb. Az öt kilométere levő bárányjárási állattartó telepre Bakos Imre állattenyésztési főágazatvezető terepjáróvá edzett Trabantjával megyünk. A telepre csak fóliacsizmában léphetünk. A 680 férőhelyes tehenészetben, 1976 óta a jól tejelő holsteinfriz fajtával váltják föl a magyartarka-állományt. A tejhozam a 15 éves program félidejében is már kétszerese a korábbinak. — Újra jó üzlet a csirke — mondja a főágazatvezető. — Évente 250—300 ezer darabot adunk el. Tavaly ugyan nemigen volt kereslet, de most ismét tudunk exportálni, és emelkedik az ára is. # Hazafelé nem kell autóbuszra várnunk A művelődési ház vezetője invitál: tartsunk vele, úgyis a városba megy, hogy láthassa végre a fiát, a legifjabb, mindössze néhány órás perkátai lakost. Aki a szüleihez hasonlóan esetleg ugyanitt telepszik le. Elvégre, ahogy a tanácselnök megjegyezte, a község bármelyik környékbeli társával felveheti a versenyt. Ő csak tudja: több, mint három évtizede él Perkátán. Tóth Ildikó Több, mint ezren ingáznak PERKÁTA, A VERSENYTÁRS — Mindent sajnos nem lehet társadalmi munkával megoldani - mondja Kenyér József, a község tanácselnöke Az idegen figyelmét messziről magára vonja az 1820-ban épült klasszicista stílusú Győri-kastély. Középső épületét szépen rendbehozták, ott kapott helyet a művelődési ház és a könyvtár A falu kanyargós főutcája négy kilométer hosszú A tíz éve épült iskola kisebb lett a tervezettnél: 16 tanterem helyett csak 12 készült el Tizenéves kohász-tanulólányokról írtam riportot, Fakanál helyett kalapács címmel. Félig komolyan, félig tréfásan jegyeztem meg: a ropogósra keményített kötény és a fakanál jobban illene hozzájuk, mint a kék egyenzubbony és a forrasztópáka. Valaki rosszallóan csóválta a fejét: „Csodálkozom, hogy te is a konyhába zavarnád őket. Nő létedre .. ” * Anna huszonhat éves. Az általános iskola elvégzése után nem tanulhatott. Pontosabban apja csak a gyors- és gépíróiskolát engedélyezte neki. Meg is indokolta a döntését: minél előbb legyen kenyér a lánya kezében. Anna azonban szeretett (volna) tanulni. Közben férjhez ment, a dolgozók iskolájában érettségizett. Nem érte be ennyivel. Már másodszor jelentkezett főiskolára. — Anyám a példa, aki ötvenéves fejjel fejezte be az általános iskolát — meséli. — Biztosan tudom, hogy a gépelésnél többre vagyok képes. Dehát a család! Anyám pártolja ambíciómat, de ő egymaga kevés. Anyósomék hallani sem akarnak a dologról, még annyi segítséget sem ígérnek, hogy unokájukat időnként elvállalják. Férjem a vállát vonogatja: „Felőlem tanulhatsz, mondja, csak ne vegyem észre. A kétfogásos vasárnapi ebédeket, a tiszta lakást és a vasalt inget ezután is elvárom.” Ha az idén fölvesznek, nem tudom, sírjak-e vagy örüljek. * Meichlné Vetró Ilona a kórház ideggyógyászatán osztályvezető főnővér. Az egészségügyi főiskolán harmadéves. — A férjem örült annak, hogy tanulni szeretnék, s hogy erre a munkahelyem is ösztönöz — mondja. — Amiben tudott, segített, de a legtöbbet a nagymamának köszönhetem. Mindent megtett érte: egy percig se legyen lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy a szabadidőm nagy részét a lányaim helyett tanulással töltöm. Család nélkül könnyebb? Ágnes elmúlt harminc. Pedagógus, egyedül él. Némi öniróniával jegyzi meg: a tantestületben ő az „ügyeletes diák”. Mások morognának: „nem lehet, nem tudják vállalni az iskolát, a gyerek érettségire készül.” Vagy: „Most a férjem tanul, neki fontosabb.” Ágnes viszont mindenre vállalkozik. Két idegen nyelven beszél, most írja a doktori disszertációját. Erre ugyan nincs sok szüksége, de hát az idejéből kitelik. Osztályfőnöki óra egy általános iskolában. A nyolcadikos lányok magabiztosan szavalják: „Nekem csak olyan férj kell, aki ért házi munkához. S ha kell, meg is a csinálja helyettem. Mert esetleg (újabb) diplomát akarok. Nyelvet tanulni, olvasni. Nem megyek olyan férfihoz, akinek csak a maga hivatása, a saját kedvtelései fontosak.” * De van-e reális lehetősége annak, hogy egy családos nő tanuljon a szabad idejében? „Hát van szabad ideje egy nőnek? Ha van, akkor nem foglalkozik elég lelkiismeretesen a kötelességeivel, a családjával.” (27 éves pedagógus, nőtlen.) „Most fogok jelentkezni az államigazgatási főiskolára. A férjem nem örült túlságosan, de belenyugodott. Azóta nem három műszakban dolgozik, hogy távollétemben foglalkozni tudjon a gyerekekkel.” (28 éves hivatalnoknő.) „Egy nőnek a családja legyen a legfontosabb. Az önmegvalósítás a családjánál kezdődjön és ott is érjen véget.” (35 éves férfi, elvált.) „Két gyerek mellett végeztem el az egyetemet. A férjem beleegyezett, de gyakran volt lelkiismeretfurdalásom, hogy a gyerekeimtől lopom el a tanulásra fordított időt.” (38 éves jogásznő.) „Aki a házasságkötésig nem fejezi be a tanulást, az később nem sok jóra számíthat. Hacsak nem fog ki egy áldozatkész férjet, de ez ritkaság.” (35 éves előadó, férjes.) „Ha körülnézek az ismerősök között, látom: csak az a nő tanulhat munka mellett, aki egyedül él, vagy akinek a férje, szülei segítenek.” (40 éves szakmunkás, nős.) „Kétlem, hogy egy diploma megéri az áldozatot egy családanyának. Félő, hogy a munkahely sem méltányolja különösebben az erőfeszítést, míg a család igencsak meghálálná a nagyobb törődést.” (45 éves orvos, nős.) „Ha egy nő jól ment férjhez, fölösleges gyötörnie magát és a környezetét. Az egzisztenciát úgyis a férfi teremti meg.” (30 éves adminisztrátor, férjes.) Változatlanul divatos téma az egyenjogúság. A miket kissé zavarba is ejti. Az utóbbi évtizedekben olyan sokat foglalkoztak velük, hogy jóformán már maguk sem tudják, igazából mit is vár tőlük a társadalom. Ferge Zsuzsa szociológus szerint a felszabadulás után a dolgozó nő lett az eszménykép. Elhitették velük, ugyanolyan munkaerők lehetnek, mint a férfiak. Két évtized kellett, hogy kiderüljön: a nők legfőbb hivatása mégiscsak az anyaság. Ideális nőnek tehát az számít, aki munkája mellett az anyaságot is vállalja. A Központi Statisztikai Hivatal szerint a magyar népesség 52 százaléka és az aktív keresők 46 százaléka nő. Az utóbbi adat az elmúlt ötven évben duplázódott meg. Az eltelt fél évszázadban a nők a felsőoktatásban is helyet követeltek maguknak: arányuk 17-ről 50 százalékra emelkedett. És bár a 35 évnél fiatalabb nők iskolázottabbak a hasonló korú férfiaknál, nem mennek sokra vele: az iskolázottság értéke kisebb, mint a szaktudásé. Az is igaz, a nők keresete nemigen éri el a férfiakét. Mert, mint azt gyakran hallani férfivezetőktől: „egy nő bizonytalan munkaerő.” A szociológus szerint a biológiai különbségekből adódó társadalmi hátrány megváltoztatható. Úgy, hogy a különbség ne legyen megkülönböztetés! De ahhoz, hogy ez nagyobb társadalmi károk nélkül végbemenjen, idő kell. A nők zavarba ejtő egyenjogúsága éppen ezért nemcsak az ő gondjuk. A kohászlányok kezéből tehát nem venném ki a forrasztópákát és a tankönyvet. De az is biztos, hogy a baljukba fakanalat adnék. És akkor örülnék legjobban, ha esetenként lenne, aki helyettesíti őket a rántás kavargatásában. T. I. Zavarba ejtő egyenjogúság Ki kavarja a rántást?