Dunaújvárosi Hírlap, 1984. június (29. évfolyam, 44-52. szám)

1984-06-01 / 44. szám

Egyetlen garanciánk: a jól végzett munka A reform csupán eszköz A Magyar Szocialista Munkáspárt városi bizottsága tegnap délelőtt ülést tartott. A testületet először Gadanecz György első titkár tájékoztatta a Központi Bizottság 1984. április 17-i ál­lásfoglalásáról, majd Fehéri Béla, a városi pártbizottság titká­ra fűzött szóbeli kiegészítést a bizottság elé terjesztett írásos je­lentéshez, amely a mai gazdasági helyzetből adódó feladatokról, a szervezeti, irányítási és érdekeltségi rendszer továbbfejleszté­sére tett intézkedések tapasztalatairól tájékoztatta az ülés részt­vevőit. Gadanecz György a Köz­ponti Bizottság áprilisi ülé­séről szóló tájékoztatójában hangsúlyozta, hogy az 1968- as reform a magyar gazda­ság átfogó megújítását céloz­ta, s eredményességét a gya­korlat bizonyítja. A szocia­lista tervgazdálkodás keretei között nőtt a gazdasági sza­bályozók szerepe, az áru és pénzviszonyok hatása. Ez bebizonyította, hogy a szo­cialista tervgazdálkodás köz­vetett eszközökkel is elérheti céljait. A világgazdaság vál­tozásai, amelyek nagy része kedvezőtlenül érintették magyar népgazdaságot, illet­­­ve az új irányítási rendszer­ben szerzett tapasztalatok arra késztetnek bennünket, hogy továbblépjünk az 1968- ban megkezdett úton. Célja­ink elérésére óhatatlanul szükséges tartalékaink haté­konyabb feltárása, a gyor­sabb ütemű fejlesztés. Ezek biztosítják a gazdaság érték­teremtő képességének növe­lését. A Központi Bizottság határozata három súlyponti kérdést foglal magában: a központi irányítás erősítése, hatékonyságának javítása, a teljesítőképesség javítása, a vállalati önállóság fokozásá­val; végül pedig olyan intéz­ményi, szervezeti és eszköz­­rendszer kialakítása, amely ezeket lehetővé teszi. Ehhez természetesen megfelelő köz­­gazdasági környezet, megfe­lelő belső mechanizmus és tehetséges, jó képességű ve­zetői gárda szükséges. A vál­lalatok irányításában nő a kollektívák szerepe; a gaz­dasági egységek jelentős ré­szénél például a létrehozan­dó vállalati tanács lesz az irányítás legfőbb fóruma. Növekedni fog a vállala­tok és a dolgozók érdekelt­sége a jobb teljesítmények elérésére. A keresetszabályo­zásban például el kell érni, hogy dőljenek le a teljesít­ménykorlátok, és a munka­bér a tényleges teljesítmény arányában illesse meg a dol­gozókat, még akkor is, ha az eddigiekhez képest szokatla­nul nagy eltérések lesznek. Rendkívül fontos — mond­ta a városi pártbizottság első titkára —, hogy a vállalatok a rendelkezésükre álló esz­közöket a lehető leghatéko­nyabban használják ki, il­letve ha ez nem áll módjuk­ban, átengedjék azoknak — természetesen megfelelően szabályozott keretek között —, akik hatékonyabban tud­nak ezekkel az eszközökkel gazdálkodni. Rendkívül komoly felada­tok állnak a magyar nép­gazdaság és így a dunaújvá­rosi vállalatok előtt is. A ki­tűzött célok elérésére egyet­len garanciánk van: a jól végzett munka. A pártnak, a párttagoknak továbbra is figyelemmel kell kísérni, és irányítani kell a változáso­kat. Erre az egyik leghatá­sosabb eszköz a tervszerű kádermunka. Nem szabad elfeledkezni, arról — mon­dotta végül a városi párt­bizottság első titkára —, hogy a reform csupán esz­köz szocialista céljaink el­érésében. A második napirendi pont­ként tárgyalt jelentés, amely a mai gazdasági helyzetből adódó feladatainkat elemez­te, többek között megállapí­totta, hogy vállalataink egy része nagy gondot fordít az új, a régebbinél lényegesen jövedelmezőbb termékek gyártására, máshol azonban hiányoznak az objektív fel­tételek, illetve a termékszer­kezet korszerűsítése hos­­­szabb időt igényel. A mai lehetőségek mellett a hazai és külpiaci versenyképesség javítása a minőség további javításával lehetséges. To­vábbi belső tartalékaink vannak, ezt az új vállalko­zási formák eddigi tapaszta­latai is bizonyítják. a A mezőgazdaságról szólva jelentés megállapította, hogy szövetkezeteinkben, mezőgazdasági nagyüzeme­inkben a termelési szerkezet arányai az elmúlt évek so­rán döntően kialakultak. Ugyanakkor egyre több me­zőgazdasági zik kiegészítő üzem foglalko­vagy alapte­vékenységén kívüli mellék­­tevékenységgel, mivel ezt nem befolyásolják úgy az ég­hajlati viszonyok, mint a növénytermesztést. A szabá­­­lyozórendszer és a minőség szerinti átvétel szinte kény­szeríti az üzemeket termé­keik minőségének javításá­ra, ugyanakkor a technoló­giai korszerűsítésnek gátat szabnak az egyre jobban beszűkülő fejlesztési alapok. Az egyre szigorúbb terme­lési feltételek arra kénysze­rítik a mezőgazdasági üze­meket is, hogy folyamatosan tárják fel belső tartalékai­kat. Mind az ipari, mind pedig a mezőgazdasági üzemek fo­lyamatos, de ütemében las­sú lépéseket tettek irányítá­si, szervezeti struktúrájuk korszerűsítésére, a döntési lépcsőket csökkentő szerve­zeteket hoztak létre, egyút­tal növelték az alsóbb szin­tek önállóságát. A kísérleti jövedelemsza­bályozás — az eddigi tapasz­talatok szerint — oldotta az érdekeltségi rendszer ellent­mondásait, s a belső tartalé­kok gyorsabb feltárására ösz­tönzött. Fehéri Béla szóbeli kiegé­szítésében hangsúlyozta, hogy a gazdálkodó egységeknek alaposan kell ismerni saját helyzetüket, lehetőségeiket, hogy további tennivalóikat meghatározhassák. A városi pártbizottság ez­után tudomásul vette a tes­tület két ülése között végzett munkáról szóló jelentést, majd személyi kérdésekben döntött. Fehéri Bélát, a vá­rosi pártbizottság titkárát, miután más fontos beosztás­ba kerül, felmentette eddigi tisztségéből. Kocsa Lászlót, a Dunai Vasmű pártbizottsá­gának titkárát, saját kérésére, felmentette végrehajtó bi­zottsági tagsága alól. * Délután ülést tartott a Du­nai Vasmű pártbizottsága. A testület ülésén részt vett Ga­danecz György, a városi pártbizottság első titkára is. A nagyvállalat pártbizottsá­ga Kocsa Lászlót, a testület titkárát, saját kérésére fel­mentette­ tisztségéből, s hoz­zájárult, hogy igazgató-helyettessé gazdasági nevez­zék ki. A Dunai Vasmű vállalati pártbizottsága a végrehajtó bizottság tag­jainak sorába választotta Fehéri Bélát, s egyúttal megválasztották a vállalati pártbizottság titkárának. Gazdaságirányítás, kádermunka Pártfórumok tárgyalták Ülést tartott kedden a me­gyei pártbizottság, szerdán pedig a megyei párt-végre­hajtó bizottság tanácskozott. A pártbizottságot Takács Imre első titkár tájékoztat­ta a Központi Bizottság 1984. április 17-i üléséről. Emlé­keztetett rá: már a párt XII. kongresszusa úgy határozott, hogy korszerűsíteni, fejlesz­teni szükséges a gazdaság­­irányítás rendszerét. A Köz­ponti Bizottság áprilisi ülé­se elveket fogadott el, irá­nyokat szabott meg, amelye­ket­­ majd konkrét állami döntések, intézkedések segí­tenek a gyakorlatban meg­valósítani. A szocializmus építése érdekében a tovább­fejlesztés alapvető célja: erő­forrásaink jobb kihasználá­sa, új, alkotó energiák fel­szabadítása a gazdaságban és másutt. A párt-végrehajtó bizottság a k­ádermunka helyzetéről és feladatairól hallgatott meg jelentést. Elhangzott, hogy a tervszerű kádermunka nem­csak a pártszervek, hanem a társadalmi szervek, intézmé­nyek, gazdálkodó egységek, szövetkezetek nélkülözhetet­len feladata. E tevékenység legfontosabb jegye a terv­­szerűség mellett a demokra­tizmus. Ma már eltűnőben van az a titokzatosság, amely a káder- és személyzeti mun­kát évtizedekkel ezelőtt kö­rülvette. A pártszervek -szervezetek sokat tettek és kádermunka demokratizmu­­­sáért, nyíltságáért, s nem utolsósorban azért, hogy a szakszervezetek és a szövet­kezeti érdekképviselet követ­kezetesen tudja érvényesíteni jogait személyi kérdésekben. Befejeződtek az Alba Regia napok Több ezer általános és középiskolás tanuló színpom­pás tornagyakorlatával zárult szerdán Székesfehérváron az Alba Regia rendezvénysoro­zat. Tizenötödik alkalommal tartották meg az Alba Regia napokat, amelynek kereté­ben tudományos és művé­szeti események sorát ren­dezték meg. A két hét alatt kiállítások nyíltak, művészeti együttesek mutatkoztak be, tudományos tanácskozásokra került sor. A programok iránt sok külföldi is érdek­lődött. ütvén küldött utazik Megyei KISZ-küldöttgyűlés Az MSZMP Fejér megyei Bizottsága oktatási igazgató­ságának előadótermében rendezik meg szombaton a megyei KISZ-küldöttértekez­­letet. A delegátusok meghall­gatják és megvitatják a me­gyei KISZ-bizottság beszá­molóját a X. kongresszus óta végzett munkáról, valamint a pénzügyi ellenőrző bizott­ság jelentését. Sor kerül a KISZ-bizottság újjáválasztá­­sára is. Városunk és környé­ke fiataljait ötven küldött képviseli a tanácskozáson. PEDAGÓGUSNAPRA Róluk beszélni mindig hálás téma. Hiszen családtag­jainkon kívül alig van olyan ember, akivel annyit talál­kozunk, annyi időt töltünk, mint velük, akik annyit alakí­tanának rajtunk, és - még a mai hajszoltságban is me­rem állítani - akik annyi szeretetet adnának nekünk, mint ők. A pedagógusok. Végül is nagyon nagy mértékben tőlük függ, milyen emberré válunk: örökléseink és családunk után valószínű­leg ők vannak ránk a legnagyobb hatással. Természetesen e hatás eredménye hol kisebb, hol nagyobb, s vannak esetek, mikor a legkitartóbb pedagó­gusi szándék is hatástalan marad. Mert nemcsak rajtuk, a szükségszerűen változó követelményeken, az egyre na­gyobb tananyagon kívül még rajtunk is múlik, tudnak-e, akarnak-e hatással lenni ránk tanítóink. Legtöbbünk életét még felnőttkorunkban is alakítják: hányan kénytelenek meglett emberként megszerezni az iskolákban megszerezhető tudást. S gyakran felnőttként találkozva gyerek- vagy ifjúkorunkból ismert tanárunkkal, eszmélünk csak rá: egyéniségünk valamely darabjának mintája áll velünk szemben. Még rettegett, sokat szidott, vagy remegve tisztelt tanárainkról is hordozunk magunkban rendszerint legalább egy nosztalgikus-szép emléket — mondjuk azt, amikor egy évzáró banketten azzal búcsúzik mosolyogva, aki zordonságáról volt híres: magával jól lehetett dolgozni. Hálás téma beszélni róluk, hiszen elsősorban hálával tartozunk nekik: a betűvetés, a számolás, a magasabb tudományok ismeretéért. Kenyerünket, s a világban való eligazodásunkat, legalább részben, nekik köszönhetjük. S bár e hála folyamatosan érvényes, megfogalmazni mégis most, a pedagógusnapon a legidőszerűbb. Annak ellenére, hogy emlékeim szerint tanáraim szemében még­sem ezen a napon gyűlt meg a könny, mosolyogva fogad­ták a köszöntőket, örültek a virágcsokroknak és elhalasz­tották a felelést. Ám egy-egy végzős évfolyam búcsúzta­tásakor annál többen érzékenyültek el közülük: aki szívből tanít és nevel, az szeretné még visszatartani védenceit, még többet, még jobban megismertetni velük, tovább figyelni, vigyázni fejlődésüket. Óvó-féltő, gyarapító igyekezetük ünnepe igazán: a mi boldogulásunk. k____________________!... Nevelők, tanárok köszöntése városi ünnepség: délután 2 órakor Június első vasárnapján a pedagógusokat köszöntik or­szágszerte. Dunaújváros óvo­dai, általános iskolai, közép­iskolai és főiskolai tanárait, tanítóit, oktatóit, nevelőit ma délután két órakor kö­szöntik a vízmű kultúrtermé­ben. A központi ünnepségen Sárosi József, a városi ta­nács elnöke mond beszédet, műsort a Központi Énekkar és a zeneiskola tanáraiból alakult kamarazenekar ad, majd kitüntetéseket adnak át a kiváló pedagógusoknak. Székesfehérváron is ma két órakor tartják a tanítók­nak, tanároknak a megyei ünnepséget, amelyen több dunaújvárosi pedagógust tüntetnek ki. Az oktatási intézmények mindegyikében háziünnepsé­geken is megemlékeznek a pedagógusnapról. Minden tanárnak van kedvenc diákja NAPONTA ÚJAT ADNI „Mennyi mindent meg­őriz az ember négy évtized alatt! Bár úgy illik, hogy csak a szépre emlékezzem. (Hangja egy pillanatra el­akad, tűnődve néz ki az ablakon.) A felszabadulás után álltam először diákok elé. A szülőfalumban, Ze­­rinden kezdtem, majd Ara­don tanítottam. 1965-ben költöztünk Dunaújvárosba. Visszagondolva az elmúlt évekre, veszem csak észre, mekkora változást éltünk át. Napról napra, órákra készülve fel sem tűnt. Ne­hezebb ma tanítani, mert az anyag igen magas szín­vonalú, ugyanakkor kön­­­nyebb is, mert a gyerekek már az óvodában alapos előkészítést kapnak. Rengeteg gyereket taní­tottam. Egyszer már elha­tároztam,­­ megszámolom, hányan ülhettek az órái­mon, de még nem jutott rá időm ... Minden tanár­nak van kedvenc diákja, ám ezt előttük titkolni kell. Csak magamban druk­kolhatok nekik egy-egy jó felelésért, a tanulmányi versenyeken való helytál­lásért. Egyébként nincs kü­lönbség köztük: mindegyik gyereket szeretem. Kit ezért, kit azért. S hogy igaz-e ez viszont? őket ké­ne megkérdezni. Úgy gon­dolom, elég szigorú voltam, vagyok velük. A fegyelmet mindig megköveteltem. (El­mereng, majd hirtelen el­mosolyodik.) Egyszer szer­kesztési feladatot csinál­tunk. A kérdésre, hogy le­het-e kétméteres szakaszok­ból háromszöget készíteni, az egyik kislány azt mond­ta: nem lehet, mert nem fér bele a füzetbe. Azóta sok-sok problémát, példát oldottunk meg s nemcsak füzetlapokon... A tanári pályát néhá­­nyan unalmasnak tartják. Mert szerintük mindennap ugyanazt kell ismételgetni. Pedig nem így van. Amióta elkezdtem, azóta örömet ta­lálok benne. A legnagyobb boldogság, ha mindenkivel megtalálhatom a kontak­tust; ha érzem, amit gon­dolnak és mondok, közel van egymáshoz. Azt tartottam, akkor le­hetek a gyerekek szemében is jó tanár, ha naponta va­lami újat adhatok. Általá­ban az érdekelt: a szó igazi értelmében tudjam elősegí­teni emberré válásukat. A harminckilenc esztendő alatt mindig a jó szándék vezérelt. S hogy eredmé­nyesen csináltam-e? Hiszek benne, hogy igen.” Varga Károly, a Móricz Zsigmond Általános Iskola matematika—fizika szakos tanára, szakfelügyelő, az oktatás terén kifejtett ki­magasló tevékenységéért tegnap vette át a Kiváló Pedagógus kitüntetést. H. Z. G.

Next