Dunaújvárosi Hírlap, 1984. augusztus (29. évfolyam, 62-70. szám)

1984-08-14 / 65. szám

1984. augusztus 14., kedd Óvodásnak lenni, Pusztaszabolcson Elalszanak az asztalnál — Megmondom, ahogy van! Rossz a soruk az óvodásoknak ebben a faluban. A zsúfoltság miatt is, de különösen azért, mert az étkezési körülmények nagyon rosszak — mondja Krá 1 Nándorné, a pusztaszabolcsi gyógyszertár dolgozója, amikor az óvodahelyzetről érdeklődöm. Munkatársnője, Kaszás Jánosné, akinek két óvodás korú gyereke van, még kiegészíti az elmondottakat: — A gyerekek gyakran az asztalnál alszanak el az ebédjükre várva. „ ... felfüggesztem az óvoda működését.” Molnár Árpádné, nagyközségi tanács vb-titkára, az óvodai állapotok ecsetelgetése helyett elém rakja a KÖJÁL 1984. július 9-én kelt jegyzőkönyvét, amelyben többek között a következő megállapítások olvashatók: „A velencei Ifi étteremből szállított ebéd kedden, csütörtökön rendszeresen késik. Ezért az ebédeltetés 14 óra utánra tolódik. Gyakran túlfűszerezett az étel, és mennyisége sem elég mindig. A leszállított tej esetenként savanyú. Az ételek élvezeti értékén sokat ront a gondatlan elkészítés. A reggeli egyhangú, felvágott vagy tojásos étel ritkán szerepel az étlapon. Amennyiben nem történik sürgősen hatásos intézkedés, felfüggesztem az óvoda működését.” A jegyzőkönyv birtokában a nagyközségi tanács írásban kérte az étterem vezetőjét és a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat igazgatóját a szükséges intézkedések megtételére. A helyzet megértéséhez szükséges tudni, hogy a falu nagyobbik óvodájának volt egy kicsi konyhája, de az nem felelt meg az előírásoknak, ezért ott a főzést meg kellett szüntetni. A Sorompó bisztró és a gimnázium konyhája kicsi és túlterhelt, az óvodák ellátását azok sem tudták vállalni. Ezért szállítják az ételt — kényszermegoldásként — Velencéről. Óvoda helyett irodában Nem felhőtlen Pusztaszabolcson az augusztusi óvodaszünet sem, mert nehéz helyzetben vannak mindazok a szülők, akik nem tudnak éppen akkor szabadságra menni, vagy nincs a közelben nagymama, rokonság. Némelyikük számára azért akad valamiféle pótmegoldás. A MEZŐGÉP Vállalat például kölcsönvette a falu kisebbik óvodájának a helyiségeit, ahol gyári személyzet felügyel saját dolgozóik tizennégy csemetéjére. Ebédjüket is a vállalati konyháról hozzák. A MÁV-laktanya épületében, egy irodában hét kisgyerek hancúrozik az íróasztalokra feltornyozott székek tövében. Takács Lászlóné vasúti takarítónő vállalta, hogy felügyel rájuk reggel héttől délután négyig. Ő kíséri el a MÁV üzemi éttermébe is a kicsinyeket, akik ketten osztoznak egy-egy „felnőtt” ebéden. — Elvannak itt velem a gyerekek — mondja, majd hozzáteszi még: — Ha jó idő van, elviszem őket sétálni is. Hiába, mi csak így tudunk könnyíteni a szülőkön. Az igazi megoldás ? Két, egyenként ötvenszemélyes óvoda épült annak idején Pusztaszabolcson. Az egyiket hetvennyolcban társadalmi összefogással százszemélyesre bővítették. De a százötven hely is nagyon kevés. A Felvételi bizottságnak kell eldöntenie, kiket vegyenek fel az óvodák, s ki legyen az elutasítottak között. Még így is százhatvan százalékos a feltöltöttségünk — mondja Molnár Árpádné. Az óvodai zsúfoltság megszűnése csak 1985 szeptemberétől várható. Addigra készül el a Velencei úton egy új százszemélyes óvodaszárny. Az étkeztetés megnyugtató rendezésére viszont még jövő szeptemberre sincs kilátás. Száki János, a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese ugyan ígéretet tett arra, hogy az ételek minőségén javítani fognak a költségkeret határán belül, s megszigorítják a szállítási fegyelmet, de a tojásos ételeket, a melegre kényes felvágottakat — a szállításból adódó esetleges ételmérgezési veszély miatt — nem engedélyezheti. Igazi megoldás tehát az lenne, ha helyben készülne az óvodások reggelije, ebédje. Ennek érdekében a Sorompó bisztró, vagy a gimnáziumi konyha majdani bővítését fontolgatja a község, de még a lehetőségek számbavételére is csak ezután kerül sor. Addig meg kell elégedni azzal, amit gondosabb munkával, nagyobb körültekintéssel javítani lehet a nem éppen kifogástalan állapotokon. Csongor György Óvodapótló gyermekmegőrző a MÁV-laktanyában. Megpályázható Nívódíj - formatervezésért Nyilvános pályázatot hirdet az Ipari Minisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a Magyar Kereskedelmi Kamarával együttműködve az 1985. évi formatervezési nívódíjra. A nívódíjra iparilag előállított és kereskedelmi forgalomba hozott sorozattermékekkel pályázhatnak a két minisztérium irányítása alá tartozó vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok, egyéni tervezők. Olyan termékekkel, amelyek előállítása halmazása gazdaságos, és forműszakilag megfelelőek, s emellett formai megoldásuk is kiemelkedő. A pályázatra benevezhető cikkek köre felöleli a termelőberendezések, építőanyagok, fogyasztási cikkek csaknem teljes skáláját a szerszámoktól az öltözködéskiegészítő cikkekig, az anyagmozgató gépektől a sportszerekig. A pályázaton való részvétel bejelentésének határideje 1985. január 10. A pályázat meghirdetői a 321-796, illetőleg a 123-461 telefonszámokon adnak bővebb felvilágosítást a feltételekről. Az aratásnak vége, a kombájnok azonban nem pihenhetnek. A dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezet nagyvenyimi gépműhelyében megtisztítják és újabb munkára készítik el valamennyik A soron következő feladat szeptember elején a napraforgó betakarítása lesz. Ügyességi verseny - teherautókkal Pénteken a Duna soron Hivatásos teherautó-vezetőknek rendez KRESZ-ismereti és vezetéstechnikai vetélkedőt a városi Közlekedésbiztonsági Tanács és a Volán Klubja Közlekedésbiztonsági augusztus 17-én, pénteken. A vetélkedőre a Volán két csapatán kívül a 26-os ÁÉV, az ÉPFU, a Dunai Vasmű, a BVM, a pálhalmai célgazdaság, az IKVGV, az ercsi cukorgyár, a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát, valamint a dunaújvárosi és perkátai termelőszövetkezetek teherautó-vezetői neveztek be. Az ügyességi verseny a papapíripari munkásszálló és a Barátság Általános Iskola között levő Duna sori parkolóban reggel 7-től körülbelül 11 óráig tart. Ezért a rendezők kérik a lakosságot, hogy a parkolót péntek reggeltől tegyék szabaddá. Egyúttal meghívják a vetélkedő megtekintésére az érdeklődőket, s a részt vevő csapatok szurkolóit. Szabadságolási terv Már a sokadik illetékest hívom különböző ügyekben ugyanazon délelőtt — s mindig ugyanazt a választ kapom: szabadságon van. Jó neki, sóhajtom a telefonba, s azon töprengek, hogy vajon mindenütt megáll-e az élet a nyári szabadságolások idején? Ilyenkor talán még a fű sem nő — vonom le magamban a végső következtetést, ám rögtön belátom, hogy igazságtalan vagyok. A legfontosabb munkákat igenis megcsinálják mindenütt. Ez szöget üt a fejembe. Mert kétségtelen, hogy a munka nem áll meg sehol, legfeljebb lelassul — de még ez sem általános. A legfontosabb feladatokat valóban elvégzik — ha nem is mindig azok, akiknek ezt eredetileg előírták. És folytatom a töprengést azzal, hogy lehet igazság a régi mondásban: kevesebben jobban hozzáférnek a munkához. Már csak azért is, mert kevés ember kénytelen jobban áttekinteni a munkafolyamatot, és a döntéseknél sem kell másokra várni egy-egy elhatározással. A maradék tehát jobban „odafér” — hatékonyabban dolgozhat. Igaz, egy embernek csak két keze van — vagyis nem lehet a végtelenségig csökkenteni a munkát végzők számát. A szabadságolások adta alkalmat azonban kihasználhatnák a szervezők is: fölmérhetnék, hol boldogul kevesebb ember ugyanazzal a munkával — esetleg jobban. És talán akkor összeállíthatnának egy tervet a végleges szabadságolásokról. .. (P) Lakásmérleg Elkészült: 12 ezer Az év első felében a kivitelező építőipari vállalatok és szövetkezetek termelése lényegében a népgazdasági tervben számítottnak megfelelően alakult, a beruházás jellegű építés mérséklődött, s a felújítási munkák aránya növekedett. Az év első hat hónapjában csaknem 12 ezer új otthont adtak át az országban, amelynek nagy részét — 10,5 ezer lakást — a szakminisztérium vállalatai építették fel. A tanácsi vállalatok 769, a szövetkezetek és közös vállalatok 635 új otthont adtak át. A kivitelezők jelenleg csaknem 45 ezer lakást építenek, s ezek egy részét már a jövő évi átadásra készítik elő. Táncos-esküvő Ez a lakodalom nem népi volt, de nem is népiesch, hanem inkább: népies — vagyis nem eredeti, falusi lagziról volt szó, de nem is annak erőltetett utánzatáról. A Vasas néptáncegyüttes egyik tagja, Répás László esküdött örök hűséget Szigeti Zsuzsának szombaton, a tanácsház dísztermének előcsarnokában. S mint az együttes réges-régi hagyományai diktálják, a többiek lakodalmas tánccal köszöntötték a házasulandókat. Lehetne gyorsabban? Vajon a mai, lakásszűkében lévő időkben miért áll üresen egy-egy lakás sokszor hónapokig? Dunaújvárosban sem ritka, nagyobb városokban még sűrűbben előforduló jelenség, hogy a különböző okokból megüresedett állami bérlakások hosszú ideig várnak új bérlőre. A helyi rekord: több, mint másfél év ... Mióta a (másik lakás igénylése nélkül) visszaadott lakásokért a tanács a használatbavételi díj háromszorosát fizetheti ki, (1982-től) a dunaújvárosi bérlakások csaknem egytizede cserélt gazdát ily módon. Ideszámítva azokat a lakásokat is, amelyeknek bérlői elhunytak, évente körülbelül 400 lakás üresedik meg. Az idén eddig még csak 170 lakás került vissza a tanácshoz, azonban, ha számításba vesszük, hogy ebben az évben mindössze harminc új ár w weres lakások lami lakást utalhatnak ki... Lakásvisszaadásnál a menetrend a következő: a bérlő bejelenti szándékát a tanácsnál, majd megállapodik az ingatlanközvetítő irodával, hogy a lakás felújítására abból a bizonyos háromszoros díjból szükség szerint visszatartanak húszharmincezer forintot. Szerencsés esetben ilyennek számít az ügyek háromnegyede), erre az időre már megvan az új bérlő, akinek csak a felújítás idejét kell megvárnia a költözéssel. Ez az idő mostanában hatvan-hetven nap — nem is oly rég még kilencvennapos volt az átlag ... Ha a régi és az új bérlő megállapodik egymással a felújítás kérdésében, a költözésre hamarabb is sor kerülhet: egyes munkákat elvégezhet a beköltöző család, vagy későbbre halaszthatják az egész felújítást. Ha azonban még nincs új bérlő, furcsa dolgok adódhatnak: egy szociális otthonba költöző bácsi visszaadott lakását például hét hónapig tatarozták . . . (Addig a rezsit a régi bérlő fizeti.) S következik a másik buktató: azt hihetnénk, hogy manapság igazán nem nehéz bérlőt találni egy lakásra. Pedig különösen az egybenyíló szobákkal épített, és a kis alapterületű garzonlakásokat nehéz kiutalni. A lakásra várók már elsőre végleges megoldást szeretnének — nem szívesen fogadnak el tehát olyan otthont, amelyet előreláthatóan hamarosan cserélni kell. S várhatóan kevesen jelentkeznek majd egy 32 négyzetméteres lakás cserehirdetésére ... De tavaly augusztus óta üres például egy Akácfa utcai 45 négyzetméteres, másfél szobás lakás, s egy Bercsényi utcai kétszobás, 48 négyzetmétereset május óta hiába kínálnak négy igénylőnek is... Ha a kiutalás menetén lényegesen gyorsítani nem is lehet, annál inkább lehetséges ez a felújításnál. A tanács és az ingatlanközvetítő minden lehetséges eszközzel igyekszik segíteni, ösztönözni a régi és az új bérlők megegyezését. Az IKVGV 100 fős szolgáltató részlegének jutó felújítási munkák — mintegy nyolcvan lakásé — szakértők becslése szerint, ideális körülmények között elvégezhetők lennének hatvan helyett tizenöt nap alatt is. Csakhogy országos hiánycikk például az ülőkád, aztán a vállalati teherautó is sokszor késve szállítja az anyagot, és a mester sem érkezik mindig időben ... Érdemes lenne pedig felgyorsítani a dolgot: jövőre még az ideinél is kevesebb új bérlakás rendelkezhet a tanács. felett lakásra várókat pedig érthetően bosszantja, ha a hosszú „sorbanállás”ú üres lakásokról közben hallanak. P. J.