Dunaújvárosi Hírlap, 1984. október (29. évfolyam, 79-87. szám)

1984-10-19 / 84. szám

A társadalombiztosítás új rendje Minden ötödik forint Kimondani is sok: 120 mil­liárd forinttal gazdálkodik évente a társadalombiztosítás hazánkban. Hát még akkor milyen nagy ez az összeg, ha hozzátesszük: az ország évi költségvetésének 20 szá­zaléka; azaz: minden ötödik forint társadalombiztosítási célokat szolgál. Hogy ehhez megfelelő irányítás, szakava­tott apparátus kell, ahhoz aligha férhet kétség. Annál kevésbé, mert — túl a hatalmas összegen — vala­mennyiünk szociális bizton­ságáról van szó. Tavaly csu­pán táppénzre 9 milliárd fo­rintot fizettek ki,­­ s ez az önmagában is nagy összeg szinte eltörpül két másik mellett: a gyermekes csalá­dok 16 milliárd forintot kap­tak családi pótlék címén, a munkában megfáradt és megrokkant embereknek pe­dig összesen, több mint 75 milliárd forintot hozott a postás nyugdíjként. Ezek után következik 1984, amikor nagy változás állott be a magyar társadalombiz­tosításban: a szakszervezetek irányítása alól átkerült ál­lami irányítás alá. Jó előre­­ kikötött alapfeltétel volt, hogy az érintettek — mond­hatni: az ország egész lakos­sága,­­hiszen kit ne érintene valamilyen formában a tár­sadalombiztosítás — semmi­lyen hátrányt ne szenvedje­nek az átállás miatt. Dr. Bartos István, az Or­szágos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője arról számolt be, hogy július 1-én a legcsekélyebb zavar nélkül megtörtént a változás: a társa­dalombiztosítás szakszerveze­ti irányítását felváltotta az állami irányítás. Valamennyi dolgozó réteg képviseletet­­ kapott az Orszá­gos Társadalombiztosítási Ta­nácsban: a szakszervezetek mellett a termelőszövetkezeti parasztságot képviselő TOT, az ipari szövetkezetek, az önálló kisiparosok és keres­kedők érdekképviseleti szer­ve, a KISZ és a Nőtanács is. A 45 tagú tanács a Mi­nisztertanács tanácsadó és véleményező testülete, amely kidolgozza és elfogadja saját alapszabályait, megválasztja tisztségviselőit. Joga és kö­telessége tehát — a kor kö­vetelményeinek és a gazda­sági lehetőségeknek megfe­lelően. — kezdeményezni a társadalombiztosítás fejlesz­tését. önkormányzati jellegű testület, amelynek joga van — egyebek között — ellen­őrizni a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek munká­ját, beszámoltatni a főigaz­gatóság vezetőjét, javaslato­kat, észrevételeket tenni a társadalombiztosítási kérdé­sekben, de nem rendelkezik az ilyen célú bevételek és ki­adások fölött, mivel ehhez igazgatási apparátusra van szükség, s ez annak, illetve a főigazgatóságnak feladata. A demokratizmus tovább­fejlesztését mutatja az is,­­hogy az Országos Társada­lombiztosítási Tanács gyako­rolja az elvi irányítást, s —­­bár a megyei tanács végre­hajtó bizottsága hagyja jóvá elnökének és elnökhelyettesé­nek megválasztását — egész sor kérdésiben önállóan joga van dönteni, így pél­d­­dául­ egyes jogorvoslati és méltányossági kérelmeket el­bírálhat, beszámoltatja a me­gyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetőjét, ellen­őrzi az igazgatóság munká­ját. A helyi, megyei adottsá­goknak megfelelően a Me­gyei Társadalombiztosítási Tanács önmaga állítja össze saját működési szabályzatát, amelyet az országos tanács hagy jóvá. De — mint a­­ főigazgató hangsúlyozta — sem a főigazgatóság, sem az Országos Társadalombiztosí­tási Tanács nem kívánja a megyei „tt”-k önállóságát korlátozni. S, hogy mi és mennyiben változik a munkahelyeken? Befejezésül hadd idézzek az OTP ismertetőjéből: „Az ál­lami irányítás megvalósítá­sával megnőtt a jelentősége annak, hogy a dolgozók ér­dekeinek képviselete és vé­delme elsősorban a munka­helyen érvényesüljön. Ezért­­ döntő fontosságú az alapszer­vezetekben végzett társada­lombiztosítási munka haté­kony, eredményes elvégzése, amelyet 140 000 aktivista se­gít”. Tegyük hozzá: túlnyomó­­ többségükben odaadóan, lel­kiismeretesen, a közösség ér­dekében. Hiszen az ország minden­­ ötödik forintjáról is szó van, de még ennél is hasonlíthatatlanul nagyobb értékről: a dolgozó ember szociális biztonságáról. V. E. Huszonnyolc helyen Új helyett Tízéves az alkatrészfelújí­tási együttműködés az autó­javító vállalatok és az AU­­TÓKER között. Tíz év alatt több, mint 4,5 milliárd fo­rint értékű motor, sebesség-, illetve terepváltó, első- és hátsófutómű-, valamint kor­mánymű-felújítást végeztek felújított az autójavító vállalatok. Az AUTÓKER elsősorban a fel­újított gépjármű-fődarabok, illetve alkatrészek értékesíté­sében, finanszírozásában vál­lalt szerepet. Az országban már 28 helyen vásárolhatnak az üzemeltetők felújított al­katrészeket. Új időszámítás a gazdaságban (I.) Egyformán fizetnek Az elemzések, a prognózi­sok szerint a 80-as évtized során nem várható kedvező fordulat a külgazdasági fel­tételek alakulásában, így a gazdasági előrehaladás üte­me, mértéke döntően a belső feltételek és körülmények formálásától, a fejlődéshez nélkülözhetetlen energiák és hajtóerők felszabadításától függ. Az is nyilvánvaló, hogy a lehetőségek a gazda­ságirányítási rendszer to­vábbfejlesztésében igen na­gyok. A továbblépés alapkérdé­se: hogyan lehet a vállala­tok anyagi és szellemi erő­forrásait, belső tartalékait mozgósítani? Egyértelmű érdekeltség A válasz: döntően az anya­gi érdekeltség érdemi foko­zásával. Az 1968-as gazdasá­gi reformot megelőzően vállalati munka értékmérője a egyértelmű volt, a központi­lag lebontott tervek teljesí­tése. A tervlebontás meg­szüntetése után a gazdasági egységek képessége, jövedelemtermelő elért nyeresége vált a kollektív teljesítmé­nyek mércéjévé. De a sza­bályozásban kezdettől fogva sok a bizonytalanság és a következetlenség. A külön­féle jövedelemelvonások és átcsoportosítások révén vállalatok közt erőteljes a a nivellálódás, a kontraszelek­ció. Vagyis az alacsony jö­vedelmezőségű és vesztesé­ges­ cégek fennmaradásának árát az élenjáró vállalatok a fizették és fizetik meg, s így gazdaságos tevékenység nem bővülhetett megfele­lően. A hibás gyakorlat meg­szüntetése, az egészséges differenciálódás feltételezi a nyereségérdekeltség egyér­telmű érvényesítését, követ­kezetes alkalmazását. A na­gyobb költségérzékenység és a hatásosabb nyereségérde­keltség rokonfogalmak. Az a cél, hogy kifizetődő legyen a vállalatnak és a dolgozó­nak egyaránt az anyag-, az energia-, a munkaidőmegta­karítás, az eszközök jobb ki­használása, a keresett, jól értékesíthető termékek gyár­tása. Mindehhez csökkente­ni kell a központi elvonáso­kat, adókat, hogy a nyere­ség minél nagyobb, jól ér­zékelhető hányada maradjon a vállalatoknál béremelésre, illetve fejlesztésekre. Megdrágul a munkaerő - nyereség, a gazdasági érvényesülés, a siker muta­tójává válik. Persze nem egycsapásra. A termelői árak adószintje ugyanis csak olyan mértékben csökkenhet, ahogyan a fogyasztói árak forgalmiadó-tartalma emel­kedik, hiszen a költségvetés nem mondhat le eddigi be­vételeiről. A fogyasztói ár­emeléseknek pedig az élet­színvonalpolitika szűk hatá­rokat szab. Nemcsak az adózás mérté­ke, hanem jellege, módszere is megváltozik. Az elvoná­sok nem a nyereséggel, ha­nem a felhasznált erőforrá­sokkal lesznek majd arányo­sak. Így az alacsony nyere­séggel vagy ráfizetéssel mű­ködő vállalat és a kiugró jövedelmezőségű hasonló mértékben — a felhasznált létszám, munkabér, illetve saját eszköz arányában — viseli a közterheket. A sze­gény és a gazdag cég egy­formán fizet, mint ahogyan egyformán érdekelt is a ha­tékonyabb munkában. Mindenki számára már a jövő évtől megdrágítják a munkaerő felhasználását. 10 százalékos béradó fizeté­­­sével közvetve csillapítani kívánják a vállalatok indo­kolatlan munkaerőéhségét. A felmérések szerint jelenleg havonta átlagosan 90 ezer munkahelyre nem találnak jelentkezőt. (30-40 ezer állás csupán a fővárosban betöl­tetlen.) A létszámhiány új­ratermelődését akarják meg­akadályozni, a vállalatok extenzív fejlesztési stratégi­áját kívánják módosítani a munkaerő felértékelésével. Az intézkedés elősegíti to­vábbá a bér- és egyéb költ­ségek átválthatóságát, a kü­lönböző (költség, bér, fej­lesztési, amortizációs stb.), gyakran elkülönülten kezelt forintok közös nevezőre ho­zását. Nem áremeléssel jár Sokan fenntartással fogad­ó nyereségérdekeltség térhódítását. Attól tartanak, hogy a nagyobb jövedelmet nem az ésszerűbb gazdálko­dás, a fokozott költségérzé­kenység révén szerzik majd meg a vállalatok, hanem az árak emelésével. Kár volna tagadni, van ilyen veszély. Különösen azoknál a válla­latoknál számolhatunk ár­emelési törekvésekkel, ame­lyek az új feltételek között kedvezőtlen helyzetbe kerül­nek. A merev árrendszer, az adminisztratív hatósági meg­szorítások persze nem jelen­tenek védelmet az áremelé­si törekvésekkel szemben. Gyakran éppen a jól dolgozó­kat sújtják, megnehezítik az ésszerű, hatékony gazdálko­dást, a változó piaci feltéte­lekhez való rugalmas alkal­mazkodást. Ezért nem újabb adminisztratív korlátok fel­állítása, hanem ahol csak lehet, a meglevők hatéko­nyabb érvényesítése és min­denekelőtt a vállalati önál­lóság és felelősség növelése a feladat. Kovács József (Következik: Mikor tisz­tességes a nyereség?) Kísérlet az OTP-ben Képernyőn Az ügyféltájékoztatás új módszerét mutatták be az OTP V. kerület Deák Ferenc utcai fiókjában. A „TELE­­DATA” rendszer lényege: három televízió-készülék működik a kirakatban, a földszinten, illetve az emeleti pénztárteremben. Közülük kettő folyamatos tájékozta­tást ad, egy pedig tartalom­­jegyzék alapján az ügyfe­lek kérdéseire „válaszol”. Az automata programok többek között a kamatfeltéte­lekről, az átutalási betét­ a kamatok számláról, a munkabér-át­utalás előnyeiről informál­nak, s tájékoztatják az ügy­feleket a hétfői, csütörtöki 18 óráig meghosszabbított nyit­­vatartásról, amit azért ve­zettek be, hogy senkinek se kelljen munkaidőben intéznie az OTP-vel kapcsolatos ügyeit. Az ügyféltájékoztatás új rendszere az OTP, valamint a Számítástechnikai és Ügy­vitelszervező Vállalat közös munkájának eredménye, s egyelőre kísérleti jelleggel vezették be. New Yorkban átfestik a szemérmetlen plakátokat ÉRZÉKI ÜZLET Az Egyesült Államokban, amely a nyugati világnak többek közt a Playboyt és a Peepshow-t adta, széles körű mozgalom indult, amely a szexualitás gátlás­talan ábrázolásának gátat akar vetni. Egy különleges szövetség elhatározta, hogy a pornográfiával folytatott üzletet korlátok közé szo­rítja. Ez több úton is tör­ténhet: például New York­ban a Nők a pornográfia ellen elnevezésű harcos szervezet azokat a mosodai plakátokat, amelyeken sze­mérmetlen nőket ábrázol­nak, átfesti, több városban pedig kezdeményezések vannak a pornográfiának rendeleti úton történő kor­látozására, és vannak olyan jelek is, amelyek a kor­mány készülő és küszöbön­­álló intézkedéseire utalnak. Az érzékiséggel folytatott üzlet viszont erősen fellen­dült. Vannak már folyóira­tok a szexualitás minden elképzelhető válfaja szá­mára, folyik a pornográf filmek bőséges gyártása, amelyek mindenekelőtt közben 13 millióra gyara­a­podott videokészülékek tu­lajdonosai körében örven­denek nagy keresletnek és adnak — bár többnyire a késői órákban — szexmű­­sorokat a kábeltelevízió­ban. A becslések szerint, amelyet a New York Times közölt, a szexárusok 7 milliárd dolláros évi for­galmat bonyolítanak le. A külföldi szemlélő szá­mára ebben a „fejlődés­ben” az a csodálatos, hogy e szexboom ellenére a tár­sadalom széles rétegei mégiscsak megőrizték az­­ inkább prűdnek mondható •alapmagatartást. Az egyes nagy tv-társaságok prog­ramjaiban a szexuális ak­tivitás többnyire még csak sejtetett ábrázolása is tabu, a játékfilmeket a televízió­ban történő közvetítés előtt gondosan vágják, és a rek­lámban is elképzelhetetle­nek a fedetlen női mellek — ugyanúgy egyébként, mint a fürdőkben és a­­ strandokon. A wisconsini egyetem egyik professzora, akinek vizsgálatait a pornográfiá­nak a férfiakra gyakorolt­­ hatásáról a feministák szí­vesen idézik, egy interjú­jában azt mondta, hogy ta­nulmányának eredményeit­­ tévesen interpretálták, mert nem a filmeken mutatott szex váltja ki a szemlélő­iből az agressziót, hanem az­­ erőszak. Az erőszak azon­ban a kifogásolt filmekben ugyanolyan gyakori, mint a szex. Ez­­ érvényes még azokra a tv-programokra is, amelyekben a pornográfia­­ tulajdonképpen elképzelhe­tetlen volna. De a vérszom­jas horrorfilmek halálozá­sa a televízióban eddig még alig váltott ki vitákat. Éppen egy szexújság ki­adója, aki­­ programokat a televízióban állít össze, vetette fel azt a kérdést. Vajon ezek a horrorfilmek, ■ amelyekben többnyire nők­­ a borzalmas bűncselekmé­nyek áldozatai, a bűnözés vonatkozásában nem kárté­konyabbak-e mint a pornó­­filmek? Megbízás Egyéves időtartamra, 1984. október 1-i hatállyal Párká­nyi Ferenc tűzoltó hadnagyot bízták meg a városi tűzoltó parancsnoki teendők ellátá­sával. Tovább nem omlik víz- és „kőesés” Leomlott néhány nappal ezelőtt a Nagy Szinva vízesés mögötti kőzet Lillafüreden. Csaknem 100—150 köbméter kő zúdult a vízesés alatti kis tóba. A szakértők megállapí­tották, hogy a kőfal további omlásától nem kell tartani. Az omlás okai között a hos­­­szantartó csapadékhiányt, a fagyokat és földmozgásokat említik. A vízesés „helyreál­lítására” tervet készítenek. 1984. október 19., péntek / JDK. ijDHtüxb Két ország Október közepén bonta­kozott ki a nagy páncélos­csata Debrecen környé­kén, amelynek menetében október 19-én döntő for­dulat következett be. Haj­nali négy órakor indultak rohamra a Vörös Hadse­reg egységei, és október 20-án hajnalban felszaba­dult a tiszántúli város. A II. Ukrán Front erői Nyíregyháza irányába for­dultak, hogy az Erdélyből visszavonuló németek út­vonalait elvágják. A deb­receni hadműveletek so­rán százezer magyar és német katona halt meg, 43 ezer hadifoglyot ejtet­tek a szovjet csapatok, el­pusztítottak ezernél több harckocsit és rohamlöve­­get, valamint 800 repülő­gépet. Ez gyakorlatilag az újabb 2. magyar hadsereg felmorzsolását is jelentet­te. A nyilas hatalomátvétel után Vörös János volt ve­zérkari főnök átszökött a szovjetekhez, és onnan át­állásra, a németek elleni harcra szólította fel a ma­gyar hadsereget. A ma­gyar baka most már telje­sen megbízhatatlanná vált a német—magyar hadve­zetés számára. Ezért a 3. magyar hadsereget vissza­vonták a Duna—Tisza kö­zére, és német csapatok közé ékelve a Baja—Kis­kunfélegyháza vonal vé­delmére rendelték. A felszabadult ország­részben hozzákezdenek az élet újraszervezéséhez, ki­nyitnak a boltok, dolgoz­nak a pékek, javul a köz­­biztonság. A Szálasit nyögő or­szágrész pedig még nem tudja mi vár rá. A nem­zetvesztő nemzetvezető már október 18-án vizitel Veesenmayer német nagy­követnél és átveszi a ná­cik kívánságlistáját. Ok­tóber 20-án a birodalmi külügyminiszter utasítja budapesti nagykövetét: ,,Kérem önt, ne akadá­lyozza meg a magyarokat olyan intézkedések végre­hajtásában, amelyek el­lenségeink előtt kompro­mittálják őket.. . különö­sen érdekünkben áll, hogy a magyarok most a leg­élesebben járjanak el a zsidók ellen”. Nos, Veesen­mayer nem akadályozott meg semmit. Vájna, a nyilas belügyminiszter október 24-én hivatalos rangra emeli a Hunga­rista Mozgalom fegyveres pártszolgálatát. Egy helyi hungarista rendelet Szentgotthárdról: „A Führer-kép azonnali elhelyezése a községi iro­dákban, később az új ál­lamfő képe is elhelyezen­dő ... Hárommillió forintos költséggel felújítják a Berecz Bertalan ut­cát. Az út alapja lejjebb kerül, s mintegy tizenöt gépkocsival több parkolhat majd, ugyanis az út jobb oldalán leállósávot is kialakítanak. A Vasmű útihoz hasonló padok pedig barátságo­sabbá teszik az utca képét. Terv szerint az esztendő végére be­fejezik a felújítást

Next