Dunaújvárosi Hírlap, 1984. november (29. évfolyam, 88-96. szám)
1984-11-02 / 88. szám
[az MSZMP VÁROSIB^IZOTTSÁG/^^?WRÖsnANAC^^RJA A párthatározat szolgálatában Megnyugtató ellenőrzés „Az állami szervek szorosabban hangolják össze ellenőrző tevékenységüket. Fokozottabban támaszkodjanak a munkahelyi közösségekre, a népi ellenőrzési bizottságokra, a társadalmi ellenőrzés más formáira, és hasznosítsák jobban tapasztalataikat.” (A XII. pártkongresszus határozatából) Több pártfórum — közte a megyei és a városi pártbizottság — tárgyalta meg idén az ellenőrzési tevékenység és a felelősségre vonás tapasztalatait. Az összegzések a népi ellenőrök vizsgálati eredményeire is támaszkodtak, a tennivalók sorában pedig a NEB számára is megfogalmaztak feladatokat. Iogyan és mivel járul hozzá a párt politikájának megvalósításához a népi ellenőrzés — erről beszélgettünk Medveczkyné Takács Rózsával, a városi NEB elnökével. „ — Az ellenőrzés amolyan szükséges rossz, vagy több annál? — A vezetői munka fontos, nélkülözhetetlen része az ellenőrzés. A tervezés, szervezés, szabályozás, ellenőrzés, vagyis a vezetés funkciói közül ez biztosítja az információk visszacsatolását, egy korábbi állapot megváltoztatása, a fejlődés érdekében. A pártirányítás természetesen a népi ellenőrzés munkájában is érvényesül. Ezzel együtt sajátos szerep a miénk, az állami ellenőrzés részeként, széles társadalmi bázisra támaszkodunk. Hatáskörünkből adódóan, roppant tág körből informálódunk. A közérdekű bejelentések és panaszok kivizsgálása mellett, az elmúlt években is több vizsgálattal hozzájárultunk a párt gazdaságpolitikájának megvalósításához. — Kérem, említsen néhányat! — Az országos tapasztalatgyűjtés keretében megvizsgáltuk a mezőgazdasági termelési rendszerek szervezését, az állampolgári ügyek munkaidőn kívüli intézését, a gyermek- és ifjúságvédelem, a gyermekétkeztetés, a tanteremépítés és a lakossági áruellátás helyzetét, az olajkályhák kiváltásának ügyét, valamint a középtávú lakóház-felújítási program időarányos megvalósítását. A Dunaújvárosi Népi Ellenőrzési Bizottság keddi ülésén a belső ellenőrzés helyzetét, működését, az ehhez kapcsolódó felelősségre vonást, illetőleg a korábbi ellenőrzések tapasztalatainak hasznosítását tárgyalták meg hét gazdálkodó egységben folytatott vizsgálat alapján. Vagyis: az ellenőrzést ellenőrizték a népi ellenőrök. — Mit állapítottak meg az adonyi, a mezőfalvi és a perkátai tsz-ben, a munkásszövetkezetnél, az adonyi ruhaipari szövetkezetnél, a VOR dunaújvárosi gyárában és a Dunakernél? — Az ellenőrzésnek folyamatosnak, rendszeresnek kell lennie. Mivel vezetési funkció, eleve nem lehet kampányjellegű. Sajnos, nem egészen ezt tapasztaltuk. Az úgynevezett folyamatba épített ellenőrzések általában megtörténnek, jogilag szabályozottak, akárcsak a belsőellenőrök munkája, bár az ő kapacitásuk kihasználása már a vezetőtől függ. Kampányszerűség a vezetői ellenőrzésekben tapasztalható, mert nem mindegyikük „helyszínel” rendszeresen, nézi meg alaposan, mit ír alá. — Mostanában mintha valamennyi arra jogosult szerv többet ellenőrizne. Miért? — Az ország gazdasági helyzetéből is következik: valahogy érzékenyebbek lettünk a rendetlenségre, visszásságokra, rendellenességre. Az efféle luxust nem is engedhetjük meg magunknak. Ezért ellenőriznek többet a felügyeleti szervek, a Pénzügyminisztérium, az ügyészség, és mi is. Olykor előfordul, hogy pont egymás után, de lehetőleg koordináltan, egyeztetett munkaterv alapján. A bizalom jó dolog, de az ellenőrzés megnyugtatóbb. — Ha a hibák feltárását változtatás, szankció követi — az az ellenőrzés igazi haszna. Megfogadják-e az ellenőrök tanácsait, megvalósítják-e javaslataikat? — Tavaly az említett hét egységben 556 intézkedési javaslatot tettek az ottani ellenőrök, ám csak 402-t hajtottak végre. A javasolt 165 felelősségre vonás közül pedig csupán 136 történt meg. Liberalizmus, humánus meggondolások, „így csinálja évek óta” ... és sorolhatnám az okokat. Egyáltalán: a felelősségre vonás népszerűtlen feladat. Pedig föl kell vállalni, bármilyen kellemetlen is. Minket sem az vezérel, hogy embereket ezen-azon rajtakapjunk! Egyszerűen segíteni akarunk. E. B. A megyei párt-vb megtárgyalta kutatás és gyakorlat A kutatásoknak ki kell terjedniük a jövőt megalapozó elméleti alapkutatásra is, de ugyanakkor a mának szóló konkrét feladatokra is — hangsúlyozta az a jelentés, amelyet a tudománypolitikai irányelvek megvalósulásának tapasztalatairól szerdán terjesztett a megyei párt-végrehajtó bizottság elé a martonvásári mezőgazdasági kutatóintézet igazgatója. A gyakorlat és kutatás szoros kapcsolatát bizonyítja, hogy az idén a martonvásári búzafajtákkal bevetett terület országunkban meghaladta a 600 ezer hektárt, de az itt előállított fajták elterjedőben vannak a szocialista országokban és Nyugat-Európában is. A végrehajtó bizottság a jelentés és a vita alapján megerősítette a kutatóintézet tudományos törekvéseit, elismerve az eddigi eredményeket. Felfújták Felfújták az uszoda külső medencéjére boruló hatalmas sátrat. (Képriportunk a 23. oldalon) Ülésezett a párt-vb Szervezeti ügyek Az MSZMP városi bizottságának végrehajtó bizottsága legutóbbi (október 30-i) ülésén szervezeti ügyekről tárgyalt. Kezdeményez, javaslatot tesz Diáktanács alakult Városi diáktanácsot hozott létre a KISZ-bizottság. Az új testületnek javaslattevő, kezdeményező jogköre van a tizenéveseket, illetve a diákokat érintő kérdésekben, véleményezi a KISZ-bizottság elé kerülő, a réteget érintő határozati javaslatokat, a városi diákrendezvények és felkészítő táborok programjait. A KISZ-bizottság mellett, de annak irányításával dolgozó rétegtanács a félév folyamán három témakörben végez felmérést. Megvizsgálja a politikai képzési formák és a politikai ünnepségek tartalmi megújításának, valamint az iskolai KISZ-szervezetek munkájának nyitottabbá tételének lehetőségeit. Az elnöki tisztet Bók Hedvig, a Rudas László szakközépiskola negyedéves tanulója látja el, a tanács titkára pedig Liptákné Alabert Zsuzsa, a KISZ- bizottság munkatársa. Ünnepi program A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 67. évfordulója alkalmából a városi pártbizottság, a városi tanács, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a KISZ városi bizottsága, november 6-án 18 órai kezdettel, a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében ünnepséget rendez, amelyen Gadanecz György, az MSZMP városi bizottságának első titkára az ünnep köszöntése után kitüntetéseket ad át, és A műsorban a Színház- Filmművészeti Főiskola végzős növendékei működnek közre. Ezt megelőzően délután három órakor koszorúzási ünnepséget tartanak az óvárosi szovjet hősi emlékműnél. A november 7-ét megelőző napokban a vállalatoknál, az intézményeknél szintén megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. Ma adják át a gabonasilót Három hónapi sikeres próbaüzem után ma helyezik üzembe a szovjet—magyar műszaki-tudományos együttműködés keretében létesített, 23 ezer tonna gabona befogadására alkalmas vasbeton silót és vízirakodót.Ez alkalomból ünnepséget rendez ma 13 órai kezdettel a Szalki-szigeti létesítménynél a Fejér megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Kitüntetés a legjobbaknak Jubiláló cipőgyár Tegnap, november 1-én volt huszonöt éve annak, hogy a Vegyesipari Vállalatnál termelni kezdett szandálüzem, amely napjainkra már a Duna Cipőgyár 4. számú gyáregységévé nőtte ki magát. Ma délután két órakor, a Bartók Béla Művelődési Központban, jubileumi ünnepségre kerül sor, ahol Matovics Imre gyárigazgató mond ünnepi beszédet, méltatva az üzem negyedszázados fejlődését. Ezt követően kitüntetéseket adnak át a munkában élenjáróknak. A Nagytakarítás a Bartókban Premier Nagytakarítás címmel Csurka István kétrészes tragikomédiájával mutatkozik be az új évadban a Dunaújvárosi Bemutatószínpad. Berényi Gábor Jászai-díjas, érdemes művész rendezte a darabot, amelyben Ujréti László Jászai-díjas, Tordai Teri, Katona János, Papp Vera és Dobák Lajos Jászai-díjas színművész lép fel. A premiert vasárnap este nyolc órakor tarják a Bartók Béla Művelődési Központ stúdiószínpadán, ezt megelőzően, szombaton délelőtt 11 órától nyilvános és ingyenes főpróbán mutatják be a darabot. Ebben a hónapban még ötször tűzik műsorra a tragikomédiát: november 7-én, 14- én, 16-án, 26-án és 28-án. Sir Edmund Hillaryé volt az első idegen név, amit megtanultam. Lehettem vagy négyéves, még a világgal való ismerkedés kezdetén tartottam. Napokig kacérkodva az almafa tetejével, megkérdeztem anyámat, hogy mi a legmagasabb dolog a világon. Hát a Csomolungma. * így került szóba Hillary. Ez a szikár, lófogú angol attól kezdve — anélkül, hogy megfogalmaztam volna magamnak, hiszen sokáig nem is ismertem azokat a szavakat, —r az ember hitét jelképezte előttem. Azt, hogy igenis, minden lehetséges. Lehetek bár gyarló, szédülhetek már a hokedli tetején — semmi baj: van, aki képes fölmászni akár a világ tetejére is! És amikor megkérdezik tőle, hogy miért kellett annyi veszély közepette fölkapaszkodnia arra a 8848 méter magas csúcsra, akkor egyetlen rövid mondattal válaszol: „mert ott volt”. Mert ott volt. Csakhogy volt ott más is. Egy serpa. Ha jól emlékszem, őt Tenzingnek A serpa hívták. És nem lett lord. Pedig ugyanoda mászott föl, s nélküle, ahogy Hillary ezt nagyon becsületesen meg is írta, az angol sem jutott volna a csúcsra. Tenzinget egy darabig kézről kézre adták Londonban, jól értesült újságírók mindent tudni véltek róla, ezt mind meg is írták, aztán annak rendje-módja szerint megfeledkeztek a serpáról. Hétköznapi emberként halt meg valahol a Himaláján, a falujában. Lehet, hogy Tenzinget azért nem ütötték lovaggá, azért nem kapott kitüntetést, méltóságot, mert számára természetes volt, hogy az a csúcs ott van? Ki tudja, hány serpa jutott már föl a világ tetejére azon a híres észak-nyugati útvonalon, jóval az angol előtt? Ki tudja, egyáltalán fontos volt-e számukra fölmennni oda? Hiszen a Csomolungma nekik valószínűleg csak egy volt a Himalája számtalan csúcsa közül. Talán nem is tudták, hogy az a legmagasabb. Jó, hogy Hillary fölment oda, ahol — úgy tudjuk, — ember még nem járt előtte. Számunkra ez fontos, számon tartandó esemény lesz mindig, egy a sok jelképünk közül. Soha nem is fogjuk elfelejteni ezért azt a hosszúra nyúlt, rokonszenves bátor angolt. De a serpát, a teherhordót legtöbben már rég elfelejtettük. Meglehet, ő csak mosolygott magában azon a nagy felhajtáson, amit a csúcs, és megmászása körül csaptunk. Elképzelhető, hogy ő sem tudta megfogalmazni magának — de érezhette: szükségünk van jelképekre. Hát hagyott minket örülni. És Tenzing, akaratán kívül, maga is jelképpé vált. Sorsával testesíti meg, hogy a győzelmekhez szükség van a serpákra. Csak erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pekarek János