Dunaújvárosi Hírlap, 1984. november (29. évfolyam, 88-96. szám)

1984-11-02 / 88. szám

[az MSZMP VÁROSIB^IZOTTSÁG/^^?WRÖsnANAC^^RJA A párthatározat szolgálatában Megnyugtató ellenőrzés „Az állami szervek szorosabban hangolják össze ellenőrző tevékenységüket. Fokozottabban támaszkodjanak a munkahelyi közösségekre, a népi ellenőrzési bizottságokra, a társadalmi ellen­őrzés más formáira, és hasznosítsák jobban tapasztalataikat.” (A XII. pártkongresszus határozatából) Több pártfórum — közte a megyei és a városi pártbi­zottság — tárgyalta meg idén az ellenőrzési tevékenység és a felelősségre vonás tapasz­talatait. Az összegzések a népi ellenőrök vizsgálati eredményeire is támaszkod­tak, a tennivalók sorában pedig a NEB számára is megfogalmaztak feladatokat. I­o­gyan és mivel járul hozzá a párt politikájának megva­lósításához a népi ellenőrzés — erről beszélgettünk Med­­veczkyné Takács Rózsával, a városi NEB elnökével. „­­ — Az ellenőrzés amolyan szükséges rossz, vagy több annál? — A vezetői munka fontos, nélkülözhetetlen része az el­lenőrzés. A tervezés, szerve­zés, szabályozás, ellenőrzés, vagyis a vezetés funkciói kö­zül ez biztosítja az informá­ciók visszacsatolását, egy ko­rábbi állapot megváltoztatá­sa, a fejlődés érdekében. A pártirányítás természetesen a népi ellenőrzés munkájában is érvényesül. Ezzel együtt sajátos szerep a miénk, az állami ellenőrzés részeként, széles társadalmi bázisra tá­maszkodunk. Hatáskörünkből adódóan, roppant tág körből informálódunk. A közérdekű bejelentések és panaszok ki­vizsgálása mellett, az elmúlt években is több vizsgálattal hozzájárultunk a párt gazda­ságpolitikájának megvalósí­tásához. — Kérem, említsen néhá­nyat! — Az országos tapasztalat­­gyűjtés keretében megvizs­gáltuk a mezőgazdasági ter­melési rendszerek szervezé­sét, az állampolgári ügyek munkaidőn kívüli intézését, a gyermek- és ifjúságvédelem, a gyermekétkeztetés, a tan­teremépítés és a lakossági áruellátás helyzetét, az olaj­­kályhák kiváltásának ügyét, valamint a középtávú lakó­ház-felújítási program idő­arányos megvalósítását. A Dunaújvárosi Népi El­lenőrzési Bizottság keddi ülé­sén a belső ellenőrzés helyze­tét, működését, az ehhez kapcsolódó felelősségre vo­nást, illetőleg a korábbi ellen­őrzések tapasztalatainak hasznosítását tárgyalták meg hét gazdálkodó egységben folytatott vizsgálat alapján. Vagyis: az ellenőrzést ellen­őrizték a népi ellenőrök. — Mit állapítottak meg az adonyi, a mezőfalvi és a per­­kátai tsz-ben, a munkásszö­vetkezetnél, az adonyi ruha­ipari szövetkezetnél, a VOR dunaújvárosi gyárában és a Dunakernél? — Az ellenőrzésnek folya­matosnak, rendszeresnek kell lennie. Mivel vezetési funk­ció, eleve nem lehet kam­pányjellegű. Sajnos, nem egészen ezt tapasztaltuk. Az úgynevezett folyamatba épí­tett ellenőrzések általában megtörténnek, jogilag szabá­lyozottak, akárcsak a belső­ellenőrök munkája, bár az ő kapacitásuk kihasználása már a vezetőtől függ. Kam­pányszerűség a vezetői ellen­őrzésekben tapasztalható, mert nem mindegyikük „helyszínel” rendszeresen, nézi meg alaposan, mit ír alá. — Mostanában mintha va­lamennyi arra jogosult szerv többet ellenőrizne. Miért? — Az ország gazdasági helyzetéből is következik: valahogy érzékenyebbek let­tünk a rendetlenségre, vis­­­szásságokra, rendellenesség­re. Az efféle luxust nem is engedhetjük meg magunk­nak. Ezért ellenőriznek töb­bet a felügyeleti szervek, a Pénzügyminisztérium, az ügyészség, és mi is. Olykor előfordul, hogy pont egymás után, de lehetőleg koordinál­tan, egyeztetett munkaterv alapján. A bizalom jó dolog, de az ellenőrzés megnyugta­tóbb. — Ha a hibák feltárását változtatás, szankció követi — az az ellenőrzés igazi haszna. Megfogadják-e az el­lenőrök tanácsait, megvaló­sítják-e javaslataikat? — Tavaly az említett hét egységben 556 intézkedési ja­vaslatot tettek az ottani el­lenőrök, ám csak 402-t haj­tottak végre. A javasolt 165 felelősségre vonás közül pe­dig csupán 136 történt meg. Liberalizmus, humánus meggondolások, „így csinálja évek óta” ... és sorolhatnám az okokat. Egyáltalán: a fele­lősségre vonás népszerűtlen feladat. Pedig föl kell vállal­ni, bármilyen kellemetlen is. Minket sem az vezérel, hogy embereket ezen-azon rajta­kapjunk! Egyszerűen segíteni akarunk. E. B. A megyei párt-vb megtárgyalta kutatás és gyakorlat A kutatásoknak ki kell terjedniük a jövőt megala­pozó elméleti alapkutatásra is, de ugyanakkor a mának szóló konkrét feladatokra is — hangsúlyozta az a jelen­tés, amelyet a tudománypo­litikai irányelvek megvaló­sulásának tapasztalatairól szerdán terjesztett a megyei párt-végrehajtó bizottság elé a martonvásári mezőgazda­­sági kutatóintézet igazga­tója. A gyakorlat és kutatás szoros kapcsolatát bizonyít­ja, hogy az idén a marton­vásári búzafajtákkal beve­tett terület országunkban meghaladta a 600 ezer hek­tárt, de az itt előállított faj­ták elterjedőben vannak a szocialista országokban és Nyugat-Európában is. A végrehajtó bizottság a jelentés és a vita alapján megerősítette a kutatóinté­zet tudományos törekvéseit, elismerve az eddigi eredmé­nyeket. Felfújták Felfújták az uszoda külső medencéjére boruló hatalmas sátrat. (Képriportunk a 2­3. oldalon) Ülésezett a párt-vb Szervezeti ügyek Az MSZMP városi bi­zottságának végrehajtó bizottsága legutóbbi (ok­tóber 30-i) ülésén szer­vezeti ügyekről tárgyalt. Kezdeményez, javaslatot tesz Diáktanács alakult Városi diáktanácsot hozott létre a KISZ-bizottság. Az új testületnek javaslattevő, kezdeményező jogköre van a tizenéveseket, illetve a diá­kokat érintő kérdésekben, véleményezi a KISZ-bizott­­ság elé kerülő, a réteget érintő határozati javaslato­kat, a városi diákrendezvé­nyek és felkészítő táborok programjait. A KISZ-bizott­­ság mellett, de annak irá­nyításával dolgozó rétegta­nács a félév folyamán há­rom témakörben végez fel­mérést. Megvizsgálja a poli­tikai képzési formák és a politikai ünnepségek tartal­mi megújításának, valamint az iskolai KISZ-szervezetek munkájának nyitottabbá té­telének lehetőségeit. Az el­nöki tisztet Bók Hedvig, a Rudas László szakközép­­iskola negyedéves tanulója látja el, a tanács titkára pedig Liptákné A­l­a­­b­e­r­t Zsuzsa, a KISZ- bizottság munkatársa. Ünnepi program A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmé­nek 67. évfordulója alkal­mából a városi pártbizott­ság, a városi tanács, a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága és a KISZ városi bizottsága, november 6-án 18 órai kezdettel, a Bartók Bé­la Művelődési Központ szín­háztermében ünnepséget rendez, amelyen Gada­­n­e­c­z György, az MSZMP városi bizottságának­­ első titkára az ünnep köszöntése után kitüntetéseket ad át, és A műsorban a Színház- Filmművészeti Főiskola végzős növendékei működ­nek közre. Ezt megelőzően délután három órakor koszorúzási ünnepséget tartanak az óvá­rosi szovjet hősi emlékmű­nél. A november 7-ét megelőző napokban a vállalatoknál, az intézményeknél szintén megemlékeznek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom évfordulójáról. Ma adják át a gabonasilót Három hónapi sikeres próbaüzem után ma helye­zik üzembe a szovjet—ma­gyar műszaki-tudományos együttműködés keretében lé­tesített, 23 ezer tonna ga­bona befogadására alkalmas vasbeton silót és vízirako­dót.­­Ez alkalomból ünnepséget rendez ma 13 órai kezdet­tel a Szalki-szigeti létesít­ménynél a Fejér megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Kitüntetés a legjobbaknak Jubiláló cipőgyár Tegnap, november 1-én volt huszonöt éve annak, hogy a Vegyesipari Válla­latnál termelni kezdett szandálüzem, amely napja­­­inkra már a Duna Cipőgyár 4. számú gyáregységévé nőtte ki magát. Ma délután két órakor, a Bartók Béla Művelődési Központban, ju­bileumi ünnepségre kerül sor, ahol M­a­t­o­v­i­c­s Imre gyárigazgató mond ünnepi beszédet, méltatva az üzem negyedszázados fejlődését. Ezt követően kitüntetéseket adnak át a munkában élen­járóknak. A Nagytakarítás a Bartókban Premier Nagytakarítás címmel Csurka István kétrészes tra­gikomédiájával mutatkozik be az új évadban a Dunaúj­városi Bemutatószínpad. Be­­rényi Gábor Jászai-díjas, ér­demes művész rendezte a da­rabot, amelyben Ujréti Lász­ló Jászai-díjas, Tordai Teri, Katona János, Papp Vera és Dobák Lajos Jászai-díjas színművész lép fel. A pre­miert vasárnap este nyolc órakor tarják a Bartók Béla Művelődési Központ stúdió­­színpadán, ezt megelőzően, szombaton délelőtt 11 órától nyilvános és ingyenes főpró­bán mutatják be a darabot. Ebben a hónapban még öt­ször tűzik műsorra a tragiko­médiát: november 7-én, 14- én, 16-án, 26-án és 28-án. Sir Edmund Hillaryé volt az első idegen név, amit megtanultam. Le­hettem vagy négyéves, még a világ­gal való ismerkedés kezdetén tar­tottam. Napokig kacérkodva az al­mafa tetejével, megkérdeztem anyá­mat, hogy mi a legmagasabb dolog a világon. Hát a Csomolungma. * így került szóba Hillary. Ez a szikár, lófogú angol attól kezdve — anélkül, hogy megfogal­maztam volna magamnak, hiszen sokáig nem is ismertem azokat a szavakat, —r az ember hitét jelké­pezte előttem. Azt, hogy igenis, min­den lehetséges. Lehetek bár gyarló, szédülhetek már a hokedli tetején — semmi baj: van, aki képes föl­mászni akár a világ tetejére is! És amikor megkérdezik tőle, hogy mi­ért kellett annyi veszély közepette fölkapaszkodnia arra a 8848 méter magas csúcsra, akkor egyetlen rö­vid mondattal válaszol: „mert ott volt”. Mert ott volt. Csakhogy volt ott más is. Egy ser­­pa. Ha jól emlékszem, őt Tenzingnek A serpa hívták. És nem lett lord. Pedig ugyanoda mászott föl, s nélküle, ahogy Hillary ezt nagyon becsülete­sen meg is írta, az angol sem jutott volna a csúcsra. Tenzinget egy da­rabig kézről kézre adták Londonban, jól értesült újságírók mindent tudni véltek róla, ezt mind meg is írták, aztán annak rendje-módja szerint megfeledkeztek a serpáról. Hétköz­napi emberként halt meg valahol a Himaláján, a falujában. Lehet, hogy Tenzinget azért nem ütötték lovaggá, azért nem kapott kitüntetést, méltóságot, mert számá­ra természetes volt, hogy az a csúcs­­ ott van? Ki tudja, hány serpa jutott már föl a világ tetejére azon a híres észak-nyugati útvonalon, jóval az angol előtt? Ki tudja, egyáltalán fontos volt-e számukra fölmennni oda? Hiszen a Csomolungma nekik valószínűleg csak egy volt a Hima­lája számtalan csúcsa közül. Talán nem is tudták, hogy az a legmaga­sabb. Jó, hogy Hillary fölment oda, ahol — úgy tudjuk, — ember még nem járt előtte. Számunkra ez fontos, számon tartandó esemény lesz min­dig, egy a sok jelképünk közül. So­ha nem is fogjuk elfelejteni ezért azt a hosszúra nyúlt, rokonszenves bátor angolt. De a serpát, a teherhordót legtöb­ben már rég elfelejtettük. Meglehet, ő csak mosolygott magában azon a nagy felhajtáson, amit a csúcs, és megmászása körül csaptunk. Elkép­zelhető, hogy ő sem tudta megfogal­mazni magának — de érezhette: szükségünk van jelképekre. Hát ha­gyott minket örülni. És Tenzing, akaratán kívül, maga is jelképpé vált. Sorsával testesíti meg, hogy a győ­zelmekhez szükség van a serpákra. Csak erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pekarek János

Next