Dunaújvárosi Hírlap, 1985. január (30. évfolyam, 2-9. szám)
1985-01-04 / 2. szám
Még mindig nagyvonalúak vagyunk Az első: a nyereség A Dunai Vasműben több mint 11 ezren dolgoznak. Majdnem minden dunaújvárosi családot érint tehát valamilyen formában a nagyvállalat helyzete, eredményessége, jövője. Ezért is kértünk interjút dr. Szabó Ferenc vezérigazgatótól. • Mit tart a Dunai Vasmű legjelentősebb eredményének 1984-ben? — A szemléletmód-változást. Vezetők és beosztottak, munkások és műszakiak szemléletmódjában egyaránt kedvező változást tapasztalhattunk. Nőtt a bizalom, önbizalom abban, hogy feladatainkat meg tudjuk oldani, hogy céljainkat meg tudjuk valósítani. felelőssége. Nőtt a vezetők s ezt majd’ mindegyikük át is érezte. A kedvező tendencia lemérhető az eredményekben is. Nyersvasból százötezer, acélból százharmincötezer, melegen hengerelt lemezből kilencvenezer, hidegen hengerelt lemezből harmincezer tonnával gyártottunk többet, mint 1983-ban. Az egymillió-háromszázezer tonna acél több, mint kilencven százalékát — egymillió-egyszázezer tonnát — a folyamatos acélöntőműben dolgoztuk fel bugává. Bár előfordultak minőségi problémák, az acélgyártás minősége és programszerűsége jelentősen javult. Jelentősnek tartom azt is, hogy a korábbi kétszáznyolcvanmillió forintnyi veszteséggel szemben százhúszmillió forint körüli nyereséget könyvelhetünk el, és lényegesen több termékünket exportáltuk tőkéspiacra. Így az 1983- ban elért ötvenhétmillió dollár után hetvenegy—hetvenkétmillió dollár bevételünk lesz. Devizaegyenlegünk is jobb: negyvenhét—ötvenmillió dollár. Ezeknek köszönhetően a bérszínvonal növekedése 1984-ben tíz és fél százalékos volt. Jól halad a kokszolómű építése is. Az előirányzott másfél milliárd helyett csaknem kétmilliárd forint értékű munkát végeztek el a kivitelezők. Az Állami Tervbizottság jóváhagyásával sikerült megfelelő ösztönzési rendszert is kialakítani a munka meggyorsítása érdekében. — Milyen feladatok, problémák maradtak 1985-re? — Természetesen sok megoldandó feladat vár ránk. Legfontosabbnak költséggazdálkodásunk javítását tartom: időnként és helyenként még mindig nagyvonalúak vagyunk. Előfordul, hogy az indokoltnál tíz—húsz százalékkal többet fizetünk egyes munkákért. Ezen változtatnunk kell. Vonatkozik ez a karbantartási, de az általános költségekre, valamint a készletgazdálkodás hibáiból adódó kamatokra is. Korábban soha nem volt alapanyag-ellátási gondunk. Ma az alapanyagért, a szükséges energiáért, az alkatrészekért nap mint nap meg kell küzdenünk. Tovább kell javítanunk a gazdálkodás és termékeink minőségét. A minőség javítását célzó beruházások ugyan elkezdődtek, de befejezésükre ebben az évben még nem számíthatunk. Olyan érdekeltségi rendszert kell kidolgoznunk, amely a korábbinál jobban ösztönöz e célok elérésére. — Január elsejével lépett életbe az új szabályzórendszer. Az új közgazdasági környezetben könnyebb vagy nehezebb lesz-e a Dunai Vasmű helyzete? — Jó néhány új tényező bevezetésének időpontja, mértéke még tisztázatlan. Ez a tervkészítést megnehezíti. A vállalat irányítási formájában idén nem lesz változás, és alapvető belső szervezeti módosítást sem tervezünk. Ugyanakkor — vállalat dolgozóinak véleméyét is kikérve — előkészítjük a később megvalósítandó új szervezeti és irányítási formákat. Úgy, hogy a hetedik ötéves tervet a szükséges szervezeti módosításokat végrehajtva kezdhessük. — Az új szabályozási rendszerben első számú követelmény, hogy a vállalat nyereséges legyen, mert csak ebben az esetben képződhet úgynevezett érdekeltségi alap. Ennek felhasználása — fejlesztésre vagy a dolgozók jövedelmének növelésére — rajtunk múlik. A korábbi kötelező előírások megszűntek. Az érdekeltségi alap adózása viszont sújtja vállalatunkat is. Az Állami Tervbizottság állásfoglalása szerint a kohászati működőképességet javítani kell. Közismert, hogy a kohászati vállalatok, köztük a vasmű, eladósodtak. Az adósságállomány csökkentése, illetve szerkezeti átalakítása napirenden van, de időpontja, milyensége még bizonytalan. Bízom abban, hogy az első negyedévben megszületik a döntés. — Kedvező számunkra, hogy a központi keresetszabályozási formába sorolták be a Dunai Vasműt. Ez annyit jelent, hogy öt egész öt tized százalékos, biztosított keresetnövelést hajthatunk végre. Az új szabályozási rendszerben alapvetően nem változott a kohászati termékek árképzése. A Dunai Vasmű termékárait a jóváhagyott elvek alapján számítjuk, s ezek a világpiaci árakhoz képest továbbra is alacsonyak. — Az új szabályozórendszer új feltételrendszert és új feladatokat jelent. Ezekhez fel kell nőnie minden vezetőnek. Gyors, határozott és rugalmas vezetői munkára van szükség. Előfordulhat például, hogy korábban hozott, akkor még kedvező döntéseket felül kell bírálni, meg kell változtatni. Az eddig célszerűnek látszó döntés például, hogy az egyik régi kokszolóblokkot átépítsük, az új szabályozórendszerben már kérdéses. Végül: jobb-e a vezérigazgató „vállalati” közérzete, mint tavaly ilyenkor? — Jobb, mert a vázolt kedvező tendenciák eredményeképpen cselekvési egység jellemzi kollektívánkat. Biztos vagyok abban, hogy további erőfeszítéseink is gyümölcsözőek lesznek. Stossek Mátyás Az idei lehet sikeresebb is... Hogyan kezdte az évet? Elkezdődött ez az év is... Nem mindenkinek jutott sok idő pihenésre; ahol folyamatos műszakban termelnek, ott újévkor is munkába kellett menni. Összeállításunkban gyárak, üzemek dolgozóit kérdeztük meg, mikor és hogyan kezdték az esztendőt, miként telt az első, munkával töltött nap? Szente Istvánné, a papírgyár karbantartó üzemének segédmunkása: — A lányoméknál köszöntöttük az új évet, a hatéves kisunokám is megvárta az éjtét. Jól sikerült a szilveszter, jókedvűek voltunk mindannyian — csak az volt fárasztó, hogy másnap tán nálunk folytatódott azvendégjárás, barátok, ismerősök jöttek köszönteni az új évet. De hát a háziasszonyoknak mindig nehezek az év végi ünnepek... Másodikén jöttem először dolgozni — ennyi szabadság után bizony hosszú volt a a nap, munka is sok volt. De hétvégén talán lesz idő pihenésre is ... A kenyérgyárban újév napján kezdték a munkát. Kisebb kapacitással termeltek, még a másodikén kezdő Katona Magdolna művezetőnek sem kellett teljes műszakot dolgoznia. — Ünnepek után általában kevesebb a munka. Másodikén délelőtt fél tízig az egész napra szükséges mennyiséget megsütöttük. Jó volt ez a „csendes” nap, és így igazságos is, ünnepek előtt nagyon elfáradtam. A szilvesztert a családdal töltöttem, készítettem ezt-azt, de sütni sem időm, sem kedvem nem volt. * Kemencei József, a fésűsfonoda művezetője: — Az első munkanap első műszakjában a fonógépek terhelőkarjainak tehermentesítése miatt a szokásosnál kevesebb fonalat tudtunk gyártani. A másik két műszakban azonban már a tervnek megfelelően dolgozhattunk. * A FÉKON dunaújvárosi gyárában a varrógép mellől áll fel Gacs Istvánné, a Szabadság szocialista brigád vezetője : — Ugyanúgy kezdtük a munkát szerda reggel, ahogy karácsony előtt abbahagytuk. A két ünnep közötti munkanapokat ugyanis előre ledolgoztuk. Iparkodtunk, hogy túlteljesítsük a száz százalékot, hiszen az üzemnek bőven van megrendelése. Ezt is számításba véve, bizakodó a hangulat, szeretnénk az idén is jól keresni. * Hajdú Károly, a tejüzem krémsajtgyártója: — Másodikon hajnalban háromkor keltem, négy órakor kezdtem melegíteni a túrót, hogy a délelőttösök elkezdhessék gyártani a krémsajtot. Megszoktam már a korai kelést. Az út az üzemig? A buszok még nem jártak, gyalog sétáltam be a Rómairól. Egyetlen emberrel sem találkoztam. Ünnep után mindig sokáig alszik a város. * — Mint minden évben, idén is gyakorlatilag a leltározással telt el az első munkanap — mondja Nagy Lászlóné, a hideghengermű vegyipácoló-üzemének tekercsraktár-vezetője. — Délelőtt tíz órakor már mindenki kérte az eredményeket, pedig az összesítő, számítógépes táblák csak dél körül érkeztek ... Persze, azért csak az év első munkanapja volt! Nem, itt bent nem koccintottunk a kollégákkal. Majd tartunk egy pótszilvesztert — nálunk ez már hagyomány —, s akkor majd koccintásra is sort kerítünk ... * Fekete Károly, a 26-os ÁÉV építésvezetője: — Otthon szilvesztereztem, tévét néztünk, így elég volt egy nap, hogy kipihenjem magam. Másodikon a munkahelyeken hagyományosan tűz- és munkavédelmi oktatással kezdték az évet. Szükség van rá, hiszen vannak nagyon balesetveszélyes munkahelyeink. Egyébként ott folytattuk a munkát, ahol decemberben abbahagytuk: dolgozunk a Béke városrészi lakásokon, a nyugdíjasház és a félkész családi házak építésén. * Nagy Árpád, a cipőgyár műszerésze: — Munkásgyűléssel kezdtük az évet. A szabászműhelyben körülbelül kétszázan gyűltünk össze. Az üzem vezetői a múlt évi termelés eredményeiről és az idei tennivalókról szóltak. Szerintem a korábbiakhoz hasonló esztendőt tudhatunk magunk mögött. Három éve dolgozom itt, úgy érzem, egyik sem volt különösebben kiugró. A pénztárcámon sem éreztem különösebb változást, bár viszonylag elégedett vagyok a keresetemmel. Persze, azért szeretném, ha az idei év sikeresebb lenne. * Még ma sem késő Hát elbúcsúztattuk, megköszöntöttük, kihevertük, belefogtunk, és azóta is csináljuk, immár negyedik napja... Szóval, ezt az évet is elkezdtük. Jobb, vagy rosszabb volt a kezdet, mint máskor? Ez alighanem csak háromszázegynéhány nap múlva fog kiderülni számunkra: az embert mindig befolyásolják a későbbi történések, és most jónak számító híreket is hajlamos rosszként elkönyvelni az év végi leltárban, ha közben elromlik a kedve ... Furcsa, mennyire ragaszkodunk a kerek dátumokhoz, s mekkora jelentőséget tulajdonítunk mindennek, ami valamilyen jeles napon történik. Az emberek többsége Újévtől kezd új életet - pedig a szándék a legritkább esetben születik azon a bizonyos hajnalon. S ha az új esztendő első napjaiban valami rossz történik velünk, máris rettegni kezdünk a folytatástól . . . Régi babonák csökevénye lenne mindez? Vagy természetes hangulatingadozás? Vagy inkább az elszántság hiánya? Hiszen olyan szívesen halogatjuk nehéz dolgok kezdetét... De lehet, hogy a tiszta lap csábít bennünket, félretéve az elmúlt évi naptárt, eltűnnek szemünk elől kudarcaink — könnyebben dagadozhat önbizalmunk ... Ám belelapozva bármelyik történelemkönyvbe, vagy visszagondolva személyes „történelmünkben”, muszáj észrevenni, hogy a valóban lényeges változások a legritkább esetben kezdődnek hétfőkön, egy új hónap, vagy egy új év első napján. Sőt: legtöbbször nem is lehet pontosan meghatározni a változás kezdetének idejét. Lassú, szinte észrevétlenül erősödő folyamatként bukkannak fel, vagy tűnnek el életünkből dolgok, s napokhoz, időpontokhoz kötni őket az a hit sarkall bennünket, hogy így könnyebben úrrá lehetünk rajtuk. Megfogadni valamit — ehhez a döntéshez elemeznünk kellett magunkat, környezetünket; belátni vagy felismerni, hogy valami nem megy úgy tovább, mint eddig: meg kell változtatni! Ilyenkor jön a fogadkozás: ettől és ettől kezdve! Pedig, ha már felismertünk egy folyamatot, ha rájöttünk, milyen mozzanatokat kell erősíteni, s miket elhagyni kár vesztegetni az időt azzal, hogy megvárjuk az Újévet, még ha a felismerés január elseje után következik be — akkor sem késő elkezdeni... (P) Tiszta apja! Mindent gondosan elkészített szilveszterre Dobos Gáborné: főzött, sütött, italról gondoskodott, hogy jól sikerüljön a nővérééknél tervezett óévbúcsúztató. A frissen vasalt alkalmi ruha éppen lekerült a vállfáról, amikor ... — Jöttek a fájások, kórházba kellett menni — meséli a húszéves fiatalasszony. — Pedig csak nyolcadikára vártam a babát, ha A szilveszteréjszak továbbiakban rendhagyó módon alakult Doboséknál. 1985. január elsején egy óra ötven perckor jött a világra Ibolya. Három kiló negyven dekával, ötvenhárom centivel született. A családtagok az új esztendő után, hajnali háromkor a kis jövevényt köszöntötték már a kórházban. — Titkon reméltük, hogy kislány lesz, így kétszeres az örömünk — mondja Dobosné. — Éis ami még lényeges: tiszta apja. Remélem, egy hét múlva már hazamehetünk, aztán lehet, hogy később pótszilvesztert is tartunk. Mindenesetre az év első napja ezentúl kettős ünnep lesz Doboséknál. Újévi Ibolya Befejeződik a cukorkampány Több répából több cukor Egy hét múlva befejeződik az „édes élet” az Ercsi Cukorgyárban. Szeptember végén kezdték el a cukorgyártást, s úgy tervezték, hogy karácsony előtt véget ér a kampány. Hogy csak január 10—11-re dolgozzák fel a répát, annak az az oka, hogy — bár a gazdaságok csökkentették a cukorrépa vetésterületét — nagyobb volt az idei átlagtermés. A feldolgozó üzemek közötti együttműködés keretében az ország távolabbi vidékeiről is szállítottak az ercsi üzembe, így a tervezettnél harminc százalékkal több répát dolgozhatnak fel. A 115 napos kampány során csaknem 25 ezer vagonnyi répából 27 ezer tonna cukrot gyártanak. Profil, lemez, radiátor Vasműs mintabolt Mintaboltot nyitott tegnapelőtt a Dunai Vasmű. Az üzletben radiátort, nyitott és zárt profilokat, expandált és perforált lemezeket, kerítéselemeket, különféle horganyzott burkolóanyagokat és fémzsalutáblákat árusítanak. A vevők előre is feladhatják rendelésüket, s a gyár kívánságuknak megfelelő méretben készíti el a termékeket. A bolt megnyitása előtt piackutatást végeztek, milyen termékek árusításának lenne sikere, az igények felmérése forintos alapján ötvenmillió forgalmat várnak évente. A vasműs mintaboltot a III-as kapunál találhatják meg az érdeklődők.