Dunaújvárosi Hírlap, 1985. január (30. évfolyam, 2-9. szám)
1985-01-08 / 3. szám
1885. január 8., kedd Amíg az új tábla elkészül Vízvezeték - féldecikben A megyei tanács, 1984. december 21-i ülésén Perkátát nagyközséggé nyilvánította. * — Amikor utoljára nálunk járt, még csak reménykedtünk, hogy hamarosan ezt is megérjük — Kenyér József, az újdonsült nagyközség tanácselnöke ismerősként üdvözöl. — A tavaly szeptemberi falugyűlésen a helybeliek egyetértettek azzal, hogy Perkáta megérdemli a nagyközségi rangot. De nemcsak szavakban értettek egyet. Ha valamit tehettek a falu előbbre jutásáért, nem voltak restek. Évente hét-nyolc millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Persze, nem ment mindig minden simán! A törpevízmű megépítése előtt meg kellett győzni a lakosságot. Először a hetvenes években jött szóba a vízvezeték. A falu fele tiltakozott, nem járulnak hozzá a költségekhez. Márpedig, ha nincs meg az 51 százalék, hát fuccs a vezetékes víznek! összefogtunk hát, agitáltuk az embereket. A tanácstagok, a falu párttitkára és jómagam, házról házra jártunk. Sokakat azzal győztünk meg, lám-lám a televízióra nem sajnálta az öt-hatezer forintot, akkor a vízvezetékre, a saját kényelmére miért nem áldoz? A férfiaknak féldecikben számoltunk: naponta még egy „felesbe” sem kerül, és iem kell a kútról kannával hordani a vizet. Győztünk! 1980-ban már a lakosság több, mint 70 százaléka a vízmű mellett szavazott! Egy-egy családnak 15 ezer 700 forinttal kell hozzájárulni. Ezt az összeget tíz év alatt kell kifizetni. Ma már 848 család otthonában van vezetékes víz. A község vezetőinek a perkátaiakat ezután még könnyebb volt „rávenni” a jó dolgokra. Fejlődött is a falu szépen az utóbbi években. Tíz éve készült el a falu általános rendezési terve. Akkor ötszáz telket jelöltünk ki családi házak építésére. Évente 25—30 ház épül. Kétezerig nem lesz gond az idetelepülők elhelyezésével! — Kulcsár Mihály tanácstag és végrehajtó bizottsági tag azok között volt, akik azon a bizonyos szeptemberi falugyűlésen a nagyközségi rang mellett érveltek. A kereskedelmi ellátás megfelelő, a faluban munkalehetőség van. Meg aztán közel a váiáros, a közlekedés jó. Van bölcsőde, óvoda, tíz éve épült a 12 tantermes iskola, a művelődési házban ki-ki megtalálja a kedvére való programot. Igaz, az óvodát „kinőtték” a gyerekek: 85 helyre 160 jelentkező van, de talán a VII. ötéves tervben . . . Az egészségügyi ellátás miatt sincs szégyenkezni valónk, két körzeti és egy fogorvos dolgozik a faluban. Az öregek napközi otthona kicsi, egyelőre csak húsz nyugdíjast tudnak fogadni. A perkátaiak büszkék is lakóhelyükre. Akár az egy évvel korábban nagyközséggé nyilvánított Adonnyal is felveheti a versenyt, mondogatják. A helybeliek előtt nem kérdés, miért lett nagyközség. Az már sokkal inkább, mit jelenthet ez a falunak. — Az eddiginél nagyobb tekintélyt, rangot szeretnénk — mondja Kovács Gy. Pálné, aki dunaújvárosi létére sokat tett azért, hogy községből nagyközség legyen. 15 éve a helyi pártalapszervezet titkára, azóta naponta utazik munkahelyére, a helybeli termelőszövetkezetbe. — Bízunk abban, hogy a falu népességmegtartó ereje nő. Sokaknak esetleg csábítóbb egy nagyközségben letelepedni, építeni. És nem titkolt vagyunk: ezután talán többet kap a falu. Hiszen az óvodát, öregek napközi otthonát bővíteni kell a kastély többi részét felújítani. Étterem kell és szolgálati Lakások! Csak ez utóbbi több, mint 8 millió forint. Márpedig ami az anyagiakat illeti, e tekintetben nem érzik egyik napról a másikra a nagyközségi cím „áldásait”. A falu vezetőinek az eddigiekhez hasonlóan 11 millió forintból kell gazdálkodniuk. Amiből mindenekelőtt a tamácsháza homlokzatára egy új táblát rendelnek. Elkészültéig azonban a régit korrigálják, a KÖZSÉG elé pingálva azt, hogy NAGY. Sz. I. Kilenc éve készült el Perkátán az öregek napközi otthona. A húsz nyugdíjas fogadására alkalmas épület ma már kicsi. Három ember munkáját végzi el az az olasz gyártmányú vasalógép, amelyet decemberben helyeztek üzembe a Vörös Október Férfiruhagyár dunaújvárosi üzemében. Az egymillió forint értékű, több művelet végzésére alkalmas berendezés segítségével két zakó vasalható egyszerre. V Stanicligyőzelem Zöldségbolt valahol Magyarországon. — Kérek két kiló almát! De abból tessék adni, ami itt elöl van! Ilyen szépet! Megkapom. Kereskedőkém oly gyorsan dobálja a barna stanicliba, hogy pingpongozik a szép szemem, mégsem tudom követni. Ám otthon eljő a halk káromkodás órája, mert a zsonglőrként dobált alma — mind félig rohadt. A 18 forintért. Másnap új zöldségbolt, új stanicli, új könyörgés szép almáért, és otthon — új káromkodás. Ugyanez még két más boltban, két más napon. Végül ötödnapra meg jő az isteni szikra: — Az anyátok! Veszek egy átlátszó nejlonzacskót és majd abba ... Haha! Megveszem. Átnyújtom a zöldséges úrnak, szerény mosollyal, mert a győztes ugye előre megengedheti magának a szerénységet. Ez már így van megírva a Herczeg Ferenc-féle Új idők illemkódexében. Telirakja. Szépek. Fizetek. Köszönök, ő nem fogadja. Én viszont hazáig dalolom, hogy „Minek turbékoltok, búgó vadgalambok?” Csak mert van még felhőtlen, tiszta öröm ebben az életben. (Földessy) A Felnőtteknek, gyerekeknek Üdülés külföldön Téli sportolásra nyílik lehetőségük azoknak, akik február első felében részt vesznek a Dunai Vasmű szakszervezeti bizottsága által szervezett csehszlovákiai üdülésen. A nagyvállalat dolgozói további négy nyári külföldi üdülés közül is választhatnak. Június végén északi szomszédainkhoz, júliusban pedig az NDK-ba indul két-két csoport. Nem feledkeznek meg a dolgozók gyermekeiről sem, a 10—14 éves lányok és fiúk számára két csehszlovákiai és egy NDK-beli utat szerveznek. Szerződés a Cooptouristtal Harkány után Szocsi Rendszeresen üdültek az adonyi költségvetési üzem dolgozói Harkányfürdőn az elmúlt években. A Cooptouristtal kötött megállapodás értelmében három év alatt összesen 15 család pihenhetett üzemi hozzájárulással egy-egy hétig a népszerű fürdőhelyen. Ősszel — első alkalommal — közös külföldi nyaraláson is részt vehettek az üzem dolgozói: munkahelyük támogatásával tizenöten töltöttek egy hetet Szocsiban családtagjaikkal. A vevő (is) járjon jól! Elkészült a számvetés Dunaker boltjaiban. A válalalat és az üzletek vezetői kíváncsian figyelték: érdemes volt-e egy évvel ezelőtt bevezetni a jövedelemérdekeltségi rendszert? A Dunaker első nekifutásra kilenc üzlettel próbálkozott. E boltok dolgozóinak több, mint hetven százaléka vállalkozott az új feladatra (a kijelölt üzletekben csak a vezetőknek volt kötelező, a dolgozóknak nem). A jövedelemérdekeltségi rendszerben a boltok — bizonyos korlátozásokkal — átalakítási jogot és ezzel együtt több területen a korábbinál nagyobb önállóságot kaptak. — A jövedelemérdekeltségű boltok összességében a tervezettnél majdnem nyolc százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le — Kosztopolusz Lefterisz, a vállalat igazgatóhelyettese elégedett. A magasabb haszonkulcsú termékeket nagyobb választékban kínálják, az árréseiket növelik. — Ez utóbbinak a vásárló aligha örül! — Alacsony haszonkulcsú termékeket is kötelesek árulni. Az árréseiket pedig nem emelhetik korlátlanul az üzletvezetők. A jövedelemérdekeltségű boltok fenntartási költségeiket is csökkentették. Kevesebbet költöttek nyomtatványokra, írószerekre, csomagolóanyagra, telefonra, tisztítószerekre. Ezzel 1 millió 49 ezer forintot spóroltak meg. Az üzletek létszám- és bérgazdálkodására is a takarékosság jellemző. Több helyen az eltelt egy év alatt mérséklődött a fluktuáció, csökkent a táppénzes napok száma. Végeredmény: kilenc üzlet 4 millió 691 ezer forinttal túlteljesítette a követelményeket, az ebből származó többletjövedelem pedig 1 millió 186 ezer forint. Amiből az üzletvezetők és a dolgozók közvetlenül részesülnek. Kiemelkedő eredményt ért el a Verebély úti bútoráruház. Molnár László vezető: — Szinte biztosra mentünk. Az áruház forgalma évek óta nőtt. Elértük a maximumot, többet már nemigen tudunk produkálni. Végül is rendkívül jó évünk volt. Az áruház tavalyelőtt 121 millió forintot forgalmazott, 1984-ben 25 millióval többet. Egy-egy dolgozó 4—12 ezer forintot kapott. Ugyancsak jól vizsgázott az 50. számú ABC. Pető János boltvezető: — Nem riadtam vissza az újtól. Régi, bevált kereskedőszemlélet szerint akkor jár jól a pult innenső és túlsó oldalán álló, ha a kereskedő nem drágán adja, hanem olcsón veszi a portékát. Az árrés így is megvan, amiből fedezni tudja a költségeit, és abból lesz a nyeresége is.Az üzlet tavalyelőtti forgalma 61 millió 800 ezer forint volt, 1984-ben 64,5 millióra nőtt. Csökkentek költségek, és az áruk faragási ideje. A kísérleti évnek kedvezőtlen tapasztalatai is vannak. Például: a romlandó árukból óvatosan rendelnek, kicsi a választék. Tej és kenyér gyakran már az üzlet zárása előtt elfogy. A boltok túl sokat spórolnak a csomagolóanyag és a fenntartási költség rovására. Az első év próbálkozás volt. A java ezután jön. A lecke a következő évekre is érvényes. És a kereskedelem csak akkor vizsgázhat jelesre, ha nemcsak a vállalat és az üzletek dolgozói, hanem a vásárlók is (és elsősorban ők) jól járnak. Szűts Ildikó A jutalom: utazás VIT-vetélkedő VIT-vetélkedőt rendez a megyei KISZ-bizottság, három témakörben — Magyarország története. 1945— 1985.; a VIT-ek története; a szovjet—magyar barátság — meghirdetett versenyen öttagú csapatok vehetnek részt. A munkahelyi, tanintézeti vetélkedők győztesei kerülnek a február 23-i városi döntőbe. A szellemi versengés első díja: utazás a VIT-re. Részletesebb felvilágosítást és irodalomjegyzéket a KISZ-vezetőségek adnak. Már kötelező, de ki ellenőrzi? Óra, óra, taxióra Ismerősöm rutinos utas: fejből sorolja, melyik taxis kocsijába érdemes beszállni, ki az, aki — főleg éjszaka — jóval többet kér a fuvarért, mint amennyit szabad lenne. „Ismeretei” január 1. óta feleslegesnek tűnnek, hiszen jogszabály írja elő, hogy az év első napjától kötelező a taxióra használata. Nagy Károlynétól, a Kisiparosok Országos Szervezete helyi titkárától érdeklődöm, a város magántaxisai eleget tettek-e az előírásnak. — Aki akarta, beszerezhette az órát, hiszen a határidőt rögzítő jogszabály már 1983 szeptemberében megjelent. A kisiparosok újságja többször közölt felhívást, mi is ajánlottunk címeket. Volt, aki a vámmentességet kihasználva, külföldről vásárolta meg. Információim szerint a túlnyomó többség rendelkezik órával, talán ketten vannak, akiknek nincs. A számok persze nem pontosak, nekünk ugyanis nincs ellenőrzési jogunk. A szóban forgó jogszabály nem írja elő, kinek kell végrehajtását ellenőrizni. Nekünk jogunk és kötelességünk a kisiparosok, így a taxisok ellenőrzése, ám azt nem tehetjük, hogy most csak velük foglalkozunk. Az év során rájuk ugyanúgy sor kerül, mint a többi kisiparosra — mondja Kókai Béláné, a városi tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztályának vezetője. A Hoteltaxi telefonszámán bejelentkező központkezelőtől, Szalai Antalnétól tudom, hogy már elsején érkeztek a városba ellenőrök. A Hoteltaxinál mindent rendben találtak, az ő nyolc taxisuk közül heten ugyanis beszerezték az órát, a nyolcadik pedig kiállt a forgalomból. Az ellenőrök (hogy honnan jöttek, nem sikerült megtudnom) kíváncsiak voltak a taxiórák hitelesítésére is. Ennek létjogosultságát nem mindenki látja be, ugyanis nem kötelező az adatrögzítős óra. Aki ilyet szereltet be, az a tényleges forgalma után adózik, csupán díjjelzős órával rendelkezők átalányt fizetnek. ** * Érdemes szólni a viteldíjról is. A KIOSZ-titkár tájékoztatása szerint a taxizás szabadáras, azaz nem előírás, hogy a díjak egységesek legyenek. A kocsiban viszont fel kell tüntetni a díjtételeket — amelyekre az órát beállították —, az utas pedig dönthet, hogy megéri-e neki az utazás. A városban kialakult átlagos árak: 8 forint a beállás, azaz ennyiről indul az óra; 7 forint a kilométerenkénti díj és 2 forint percenként a várakozás díja. Bizonyáravan, aki magasabb díjakkal dolgozik. Viszonyítási alapnak azonban nem árt megjegyezni ezeket az összegeket. * Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a taxióra megléte örynagában kevés, „nem árt”, ha az működik is. Az előírás szerint, ha elromlik, a kocsival ki kell állni a forgalomból. Ennek ellenére az elmúlt napokban tapasztaltam, hogy kikapcsolt órával is dolgozott taxis, és a fizetendő összeget fejből mondta be. Tudom, a magántaxisok többsége megelégszik a tisztességes haszonnal. Vannak azonban köztük gyors gazdagságra vágyó szerencselovagok — panaszkodnak is rájuk a többiek a „veszélytelennek” látszó utasoknak. A szabálytalankodók, a tisztességtelen haszonra törők kiszűrése az utasok és a szakma közös érdeke. Ehhez azonban nem elég a máshonnan érkező, alkalmi ellenőrök munkája. Tribolt Lajos