Dunaújvárosi Hírlap, 1985. január (30. évfolyam, 2-9. szám)

1985-01-08 / 3. szám

1885. január 8., kedd Amíg az új tábla elkészül Vízvezeték - féldecikben A megyei tanács, 1984. de­cember 21-i ülésén Perkátát nagyközséggé nyilvánította. * — Amikor utoljára nálunk járt, még csak reményked­tünk, hogy hamarosan ezt is megérjük — Kenyér József, az újdonsült nagyközség ta­nácselnöke ismerősként üd­vözöl. — A tavaly szeptem­beri falugyűlésen a helybeli­ek egyetértettek azzal, hogy Perkáta megérdemli a nagy­községi rangot. De nemcsak szavakban értettek egyet. Ha valamit tehettek a falu előbbre jutásáért, nem vol­tak restek. Évente hét-nyolc millió forint értékű társadal­mi munkát végeztek. Persze, nem ment mindig minden si­mán! A törpevízmű megépí­tése előtt meg kellett győz­ni a lakosságot. Először a hetvenes években jött szóba a vízvezeték. A falu fele til­takozott, nem járulnak hozzá a költségekhez. Márpedig, ha nincs meg az 51 százalék, hát fuccs a vezetékes víznek! összefogtunk hát, agitáltuk az embereket. A tanácstagok, a falu párttitkára és jóma­gam, házról házra jártunk. Sokakat azzal győztünk meg, lám-lám a televízióra nem sajnálta az öt-hatezer forin­tot, akkor a vízvezetékre, a saját kényelmére miért nem áldoz? A férfiaknak féldecik­ben számoltunk: naponta még egy „felesbe” sem kerül, és i­em kell a kútról kanná­val hordani a vizet. Győz­tünk! 1980-ban már a lakos­ság több, mint 70 százaléka a vízmű mellett szavazott! Egy-egy családnak 15 ezer 700 forinttal kell hozzájárul­ni. Ezt az összeget tíz év alatt kell kifizetni. Ma már 848 család otthonában van vezetékes víz. A község vezetőinek a per­­kátaiakat ezután még kön­­­nyebb volt „rávenni” a jó dolgokra. Fejlődött is a falu szépen az utóbbi években.­­ Tíz éve készült el a fa­lu általános rendezési terve. Akkor ötszáz telket jelöltünk ki családi házak építésére. Évente 25—30 ház­ épül. Két­ezerig nem lesz gond az ide­települők elhelyezésével! — Kulcsár Mihály tanácstag és végrehajtó bizottsági tag azok között volt, akik azon a bizonyos szeptemberi falu­gyűlésen a nagyközségi rang mellett érveltek.­­ A keres­kedelmi ellátás megfelelő, a faluban munkalehetőség van. Meg aztán közel a vá­iá­ros, a közlekedés jó. Van bölcsőde, óvoda, tíz éve épült a 12 tantermes iskola, a mű­velődési házban ki-ki meg­találja a kedvére való prog­ramot. Igaz, az óvodát „ki­nőtték” a gyerekek: 85 hely­re 160 jelentkező van, de ta­lán a VII. ötéves tervben . . . Az egészségügyi ellátás mi­att sincs szégyenkezni va­lónk, két körzeti és egy fog­orvos dolgozik a faluban. Az öregek napközi otthona kicsi, egyelőre csak húsz nyugdí­jast tudnak fogadni. A perkátaiak büszkék is lakóhelyükre. Akár az egy évvel korábban nagyközség­gé nyilvánított Adonnyal is felveheti a versenyt, mon­dogatják. A helybeliek előtt nem kérdés, miért lett nagy­község. Az már sokkal in­kább, mit jelenthet ez a fa­lunak. — Az eddiginél nagyobb tekintélyt, rangot szeretnénk — mondja Kovács Gy. Pálné, aki dunaújvárosi létére sokat tett azért, hogy községből nagyközség legyen. 15 éve a helyi pártalapszervezet titká­ra, azóta naponta utazik munkahelyére, a helybeli ter­melőszövetkezetbe. — Bízunk abban, hogy a falu népesség­­megtartó ereje nő. Sokaknak esetleg csábítóbb egy nagy­községben letelepedni, építeni. És nem titkolt vagyunk: ez­után talán többet kap a falu. Hiszen az óvodát, öregek napközi otthonát bővíteni kell a kastély többi részét felújí­tani. Étterem kell és szolgá­lati Lakások! Csak ez utóbbi több, mint 8 millió forint. Márpedig ami az anyagia­kat illeti, e tekintetben nem érzik egyik napról a másikra a nagyközségi cím „áldásait”. A falu vezetőinek az eddigi­ekhez hasonlóan 11 millió fo­rintból kell gazdálkodniuk. Amiből mindenekelőtt a ta­­mácsháza homlokzatára egy új táblát rendelnek. Elké­szültéig azonban a régit kor­rigálják, a KÖZSÉG elé pin­­gálva azt, hogy NAGY. Sz. I. Kilenc éve készült el Perkátán az öregek napközi otthona. A húsz nyugdíjas fogadására alkalmas épület ma már kicsi. Három ember munkáját végzi el az az olasz gyártmányú vasalógép, amelyet decemberben helyeztek üzembe a Vörös Október Férfiruhagyár dunaújvárosi üzemében. Az egymillió forint értékű, több művelet végzésére alkalmas berendezés segítségével két zakó vasalható egyszerre. V Stanicligyőzelem Zöldségbolt valahol Magyarországon. — Kérek két kiló almát! De abból tessék adni, ami itt elöl van! Ilyen szépet! Megkapom. Kereskedőkém oly gyorsan dobálja a barna stanicliba, hogy pingpongozik a szép szemem, mégsem tudom követni. Ám otthon eljő a halk ká­romkodás órája, mert a zsonglőrként dobált alma — mind félig rohadt. A 18 forintért. Másnap új zöldségbolt, új stanicli, új könyörgés szép almáért, és otthon — új káromkodás. Ugyanez még két más boltban, két más napon. Végül ötödnapra meg jő az isteni szikra: — Az anyátok! Veszek egy átlátszó nejlonzacskót és majd abba ... Haha! Megveszem. Átnyújtom a zöldséges úrnak, sze­rény mosollyal, mert a győztes ugye előre megenged­heti magának a szerénységet. Ez már így van meg­írva a Herczeg Ferenc-féle Új idők illemkódexében. Telirakja. Szépek. Fizetek. Köszönök, ő nem fogadja. Én viszont hazáig dalolom, hogy „Minek turbé­­koltok, búgó vadgalambok?” Csak mert van még fel­hőtlen, tiszta öröm ebben az életben. (Földessy) A Felnőtteknek, gyerekeknek Üdülés külföldön Téli sportolásra nyílik le­hetőségük azoknak, akik február első felében részt vesznek a Dunai Vasmű szakszervezeti bizottsága ál­tal szervezett csehszlovákiai üdülésen. A nagyvállalat dolgozói további négy nyári külföldi üdülés közül is vá­laszthatnak. Június végén északi szomszédainkhoz, jú­liusban pedig az NDK-ba indul két-két csoport. Nem feledkeznek meg a dolgozók gyermekeiről sem, a 10—14 éves lányok és fiúk számára két csehszlovákiai és egy NDK-beli utat szerveznek. Szerződés a Cooptouristtal Harkány után Szocsi Rendszeresen üdültek az adonyi költségvetési üzem dolgozói Harkányfürdőn az elmúlt években. A Cooptou­risttal kötött megállapodás értelmében három év alatt összesen 15 család pihenhe­tett üzemi hozzájárulással egy-egy hétig a népszerű fürdőhelyen. Ősszel — első alkalommal — közös kül­földi nyaraláson is részt ve­hettek az üzem dolgozói: munkahelyük támogatásával tizenöten töltöttek egy hetet Szocsiban családtagjaikkal. A vevő (is) járjon jól! Elkészült a számvetés Dunaker boltjaiban. A vál­a­lalat és az üzletek vezetői kíváncsian figyelték: érde­mes volt-e egy évvel ezelőtt bevezetni a jövedelemérde­keltségi rendszert? A Dunaker első nekifutás­ra kilenc üzlettel próbálko­zott. E boltok dolgozóinak több, mint hetven százaléka vállalkozott az új feladatra (a kijelölt üzletekben csak a vezetőknek volt kötelező, a dolgozóknak nem). A jö­vedelemérdekeltségi rend­szerben a boltok — bizonyos korlátozásokkal — átalakí­tási jogot és ezzel együtt több területen a korábbinál nagyobb önállóságot kaptak. — A jövedelemérdekeltsé­gű boltok összességében a tervezettnél majdnem nyolc százalékkal nagyobb forgal­mat bonyolítottak le — Kosztopolusz Lefterisz, a vállalat igazgatóhelyettese elégedett. A magasabb ha­szonkulcsú termékeket na­gyobb választékban kínál­ják, az árréseiket növelik. — Ez utóbbinak a vásárló aligha örül! — Alacsony haszonkulcsú termékeket is kötelesek árul­ni. Az árréseiket pedig nem emelhetik korlátlanul az üz­letvezetők. A jövedelemérdekeltségű boltok fenntartási költségei­ket is csökkentették. Keve­sebbet költöttek nyomtatvá­nyokra, írószerekre, csoma­golóanyagra, telefonra, tisz­títószerekre. Ezzel 1 millió 49 ezer forintot spóroltak meg. Az üzletek létszám- és bérgazdálkodására is a ta­karékosság jellemző. Több helyen az eltelt egy év alatt mérséklődött a fluktuáció, csökkent a táppénzes napok száma. Végeredmény: kilenc üzlet 4 millió 691 ezer fo­rinttal túlteljesítette a kö­vetelményeket, az ebből származó többletjövedelem pedig 1 millió 186 ezer fo­rint. Amiből az üzletvezetők és a dolgozók közvetlenül részesülnek. Kiemelkedő eredményt ért el a Verebély úti bútoráru­ház. Molnár László ve­zető: — Szinte biztosra men­tünk. Az áruház forgalma évek óta nőtt. Elértük a maximumot, többet már nemigen tudunk produkálni. Végül is rendkívül jó évünk volt. Az áruház tavalyelőtt 121 millió forintot forgalmazott, 1984-ben 25 millióval töb­bet. Egy-egy dolgozó 4—12 ezer forintot kapott. Ugyancsak jól vizsgázott az 50. számú ABC. Pető János boltvezető: — Nem riadtam vissza az újtól. Régi, bevált kereske­dőszemlélet szerint akkor jár jól a pult innenső és túlsó oldalán álló, ha a ke­reskedő nem drágán adja, hanem olcsón veszi a porté­kát. Az árrés így is megvan, amiből fedezni tudja a költ­ségeit, és abból lesz a nyere­sége is.­­Az üzlet tavalyelőtti for­galma 61 millió 800 ezer fo­rint volt, 1984-ben 64,5 mil­lióra nőtt. Csökkentek költségek, és az áruk far­a­gási ideje. A kísérleti évnek kedve­zőtlen tapasztalatai is van­nak. Például: a romlandó árukból óvatosan rendelnek, kicsi a választék. Tej és ke­nyér gyakran már az üzlet zárása előtt elfogy. A bol­tok túl sokat spórolnak a csomagolóanyag és a fenn­tartási költség rovására. Az első­­ év próbálkozás volt. A java ezután jön. A lecke a következő évekre is érvényes. És a kereskedelem csak akkor vizsgázhat jeles­re, ha nemcsak a vállalat és az üzletek dolgozói, hanem a vásárlók is (és elsősorban ők) jól járnak. Szűts Ildikó A jutalom: utazás VIT-vetélkedő VIT-vetélkedőt rendez a megyei KISZ-bizottság, három témakörben — Ma­­­gyarország története. 1945— 1985.; a VIT-ek története; a szovjet—magyar barátság — meghirdetett versenyen öt­tagú csapatok vehetnek részt. A munkahelyi, tanin­tézeti vetélkedők győztesei kerülnek a február 23-i vá­rosi döntőbe. A szellemi versengés első díja: utazás a VIT-re. Részletesebb fel­világosítást és irodalomjegy­zéket a KISZ-vezetőségek adnak. Már kötelező, de ki ellenőrzi? Óra, óra, taxióra Ismerősöm rutinos utas: fejből sorolja, melyik taxis kocsijába érdemes beszállni, ki az, aki — főleg éjszaka — jóval többet kér a fuva­rért, mint amennyit szabad lenne. „Ismeretei” január 1. óta feleslegesnek tűnnek, hiszen jogszabály írja elő, hogy az év első napjától kötelező a taxióra használata. Nagy Károlynétól, a Kisiparosok Országos Szervezete helyi titkárától érdeklődöm, a vá­ros magántaxisai eleget tet­tek-e az előírásnak. — Aki akarta, beszerez­hette az órát, hiszen a ha­táridőt rögzítő jogszabály már 1983 szeptemberében megjelent. A kisiparosok új­ságja többször közölt felhí­vást, mi is ajánlottunk cí­meket. Volt, aki a vámmen­tességet kihasználva, kül­földről vásárolta meg. Infor­mációim szerint a túlnyomó többség rendelkezik órával, talán ketten vannak, akik­nek nincs. A számok persze nem pontosak, nekünk ugyanis nincs ellenőrzési jo­gunk.­­ A szóban forgó jogsza­­­bály nem írja elő, kinek kell végrehajtását ellenőrizni. Nekünk jogunk és köteles­ségünk a kisiparosok, így a taxisok ellenőrzése, ám azt nem tehetjük, hogy most csak velük foglalkozunk. Az év során rájuk ugyanúgy sor kerül, mint a többi kisipa­rosra — mondja Kókai Béláné, a városi tanács ter­melés- és ellátásfelügyeleti osztályának vezetője. A Hoteltaxi telefonszámán bejelentkező központkezelő­től, S­z­a­l­a­i Antalnétól tu­dom, hogy már elsején ér­keztek a városba ellenőrök. A Hoteltaxinál mindent rendben találtak, az ő nyolc taxisuk közül heten ugyanis beszerezték az órát, a nyol­cadik pedig kiállt a forga­lomból. Az ellenőrök (hogy honnan jöttek, nem sikerült megtudnom) kíváncsiak vol­tak a taxiórák hitelesítésére is. Ennek létjogosultságát nem mindenki látja be, ugyanis nem kötelező az adatrögzítős óra. Aki ilyet szereltet be, az a tényleges forgalma után adózik, csupán díjjelzős órával ren­­­delkezők átalányt fizetnek. ** * Érdemes szólni a viteldíj­ról is. A KIOSZ-titkár tájé­koztatása szerint a taxizás szabadáras, azaz nem elő­írás, hogy a díjak egysége­sek legyenek. A kocsiban viszont fel kell tüntetni a díjtételeket — amelyekre az órát beállították —, az utas pedig dönthet, hogy meg­­éri-e neki az utazás. A vá­rosban kialakult átlagos árak: 8 forint a beállás, azaz ennyiről indul az óra; 7 forint a kilométerenkénti díj és 2 forint percenként a várakozás díja. Bizonyára­­van, aki magasabb díjakkal dolgozik. Viszonyítási alap­nak azonban nem árt meg­jegyezni ezeket az összege­ket. * Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy a taxióra megléte örynagában kevés, „nem árt”, ha az működik is. Az előírás szerint, ha elromlik, a kocsival ki kell állni a forgalomból. Ennek ellenére az elmúlt napokban tapasz­taltam, hogy kikapcsolt órá­val is dolgozott taxis, és a fizetendő összeget fejből mondta be. Tudom, a magántaxisok többsége megelégszik a tisz­tességes haszonnal. Vannak azonban köztük gyors gaz­dagságra vágyó szerencselo­vagok — panaszkodnak is rájuk a többiek a „veszély­telennek” látszó utasoknak. A szabálytalankodók, a tisz­tességtelen haszonra törők kiszűrése az utasok és a szakma közös érdeke. Ehhez azonban nem elég a más­honnan érkező, alkalmi el­lenőrök munkája. Tribolt Lajos

Next